BH 2020.11.330

I. A tartás mértéke megváltoztatásának egyik konjunktív törvényi feltétele a lényeges jogi érdeksérelem, amely a másik konjunktív törvényi feltételt, az objektív körülményváltozást a keresetet benyújtó szülő oldaláról értékeli. II. A kiskorú gyermeket gondozó szülő a tartást természetben szolgáltatja, ezért nincs helye a kötelezett oldalán a tartás mértékének leszállítására arra alapítva, hogy a gondozó szülő jövedelme emelkedett. A gondozó szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait a tartás mértékének meghatáro

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felek házastársak voltak, házasságukból a gyermekeik 2003. szeptember 28. napján és 2006. március 30. napján születtek.
[2] A bontóperben a bíróság végzésével jóváhagyott jogerős egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak a gyermekek felperesi elhelyezése mellett a szülői felügyelet közös gyakorlásában és az alperes gyermekenként havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetési kötelezettségében. A kapcsolattartás szabályozását a heti váltásban megvalósult gondoskodás m...

BH 2020.11.330 I. A tartás mértéke megváltoztatásának egyik konjunktív törvényi feltétele a lényeges jogi érdeksérelem, amely a másik konjunktív törvényi feltételt, az objektív körülményváltozást a keresetet benyújtó szülő oldaláról értékeli.
II. A kiskorú gyermeket gondozó szülő a tartást természetben szolgáltatja, ezért nincs helye a kötelezett oldalán a tartás mértékének leszállítására arra alapítva, hogy a gondozó szülő jövedelme emelkedett. A gondozó szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait a tartás mértékének meghatározásakor a szülők közötti teherviselés arányánál kell figyelembe venni [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:210. § (1) bek., 4:216. § (1) bek., 4:218. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házastársak voltak, házasságukból a gyermekeik 2003. szeptember 28. napján és 2006. március 30. napján születtek.
[2] A bontóperben a bíróság végzésével jóváhagyott jogerős egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak a gyermekek felperesi elhelyezése mellett a szülői felügyelet közös gyakorlásában és az alperes gyermekenként havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetési kötelezettségében. A kapcsolattartás szabályozását a heti váltásban megvalósult gondoskodás miatt mellőzték.
[3] A felek 2013 szeptemberétől a megállapodást módosították: a gyermekek páratlan héten csütörtök esetétől vasárnap estig, páros héten csütörtök estétől péntek reggelig voltak az alperesnél. A szünetek és az ünnepek egyenlő időtartamú megosztását változatlanul fenntartották.
[4] A felperes az egyezségkötésekor bejelentés nélkül a vendéglátóiparban dolgozott, a borravalóval együtt havonta nettó 80 000 forintot keresett. Az alperes az adóhatóság felé 150 000 forint jövedelmet jelentett be, ténylegesen havi 750 000 forint bevétele volt.
[5] A felperes az egyezség megkötése után masszőri képzettséget szerzett és 2011 februárjától végzettségének megfelelő munkát végez. 2016 óta egyéni vállalkozó, átlagosan - a hétvégén is - naponta 4-12 órát dolgozik, havi jövedelme nettó 250 000-300 000 forint. Az üzleti tevékenységgel járó rendszeres kiadásai 5000 forint könyvelői díj, 5000 forint kamarai díj. A családiadó-kedvezményt nem veszi igénybe, 2018 márciusától a két gyermek után 29 600 forint családi pótlékot kap. A családjától fél évente 50 000-100 000 forint támogatásban részesül.
[6] A felperes kizárólagos tulajdonában áll a jelenlegi címe szerinti 59 m2 alapterületű, másfél szobás lakásingatlan, amelyet 10 000 000 forint erejéig jelzálogjog terhel, az elsőfokú ítélet meghozatalakor a tartozás 3 000 000 forint volt. A hitelt az alperes használta fel saját vállalkozására és a havi részleteket is ő törleszti. A felperes értékes ingósággal nem rendelkezik, három éve életbiztosítást kötött, illetőleg a gyermekek részére fizet havi megtakarítást. Az ingatlannal kapcsolatban havonta kb. 80 000 forint költséget visel. Párkapcsolatban él.
[7] A gyermekek az egyezségkötés óta iskolások lettek, egészségesek, életkoruknak megfelelő kiadásaik merülnek fel, nyelveket és zenét tanulnak, sportolnak. A nagyobb gyermeknél jelentősebb kiadást jelentett a fogszabályozás, illetve a felvételi előkészítő díja.
[8] Az alperes a házasság felbontása után a tulajdonában álló gazdasági társasági üzletrészeit értékesítette. 2015-2017. évek között ingatlanforgalmazással foglalkozott, a megvásárolt ingatlanokat felújítva adta el, ebből 2015. évben 6 131 302 forint, 2016-ban 5 726 251 forint, 2017-ben 9 084 676 forint jövedelmet ért el. Két ingatlan esetén a vételár teljesítése, illetve az eladásához kapcsolódó pénzmozgás a bankszámláján nem jelent meg.
[9] 2017. évben az alperes profilt váltott, először egy repülőiskolában dolgozott, majd két külső személlyel gazdasági társaságot alapított, amelyben 1/3 arányú tulajdonos és egyben ügyvezető, bejelentett bevétele havonta 120 000-130 000 forint. A cég osztalékot nem fizetett, költségként az üzemanyag-kiadások elszámolhatók.
[10] Az alperes élettársi kapcsolatban él, amelyből 2016. augusztusban gyermeke született. Élettársával nem gazdálkodnak közösen, a kiadásokat egymás között egyenlő arányban viselik. Az alperes a családjával bérelt ingatlanban lakik.
[11] Az egyezségben vállalt tartásdíjat folyamatosan teljesítette, emellett a gyermekeknek mobil telefont vásárolt, fizette ezek számláját, a nagyobb gyermeknek 20 000 forint, a kisebbnek 8000 forint havi zsebpénzt biztosít és 2-3 havonta alkalmanként 10 000 forintot költ a gyermekekre. A nagyobb gyermeknek 50 000-70 000 forint értékben laptopot ajándékozott, a kisebb pedig az élettársa által használt tabletet kapta meg.
[12] 2018 márciusáig az alperes vette fel a családi pótlékot.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[13] A felperes kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság 2017. szeptember 1. napjától kezdődően a gyermektartásdíj mértékét gyermekenként havi 75 000 forint határozott összegre emelje fel, egyben rendelkezzen a tartás mértékének indexálásáról.
[14] Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a bontóperi megállapodás óta hét év eltelt, a gyermekek szükségletei megemelkedtek. Lényeges körülményváltozás az is, hogy a kapcsolattartási rend módosult: a gyermekekről már nem váltottan gondoskodnak, ő több időt tölt velük, így a természetbeni tartás mellett az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértékének teljesítése számára nagyobb terhet jelent. Az alperes a kért tartás megfizetésére teljesítőképes.
[15] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a kapcsolattartás időtartama változott, de álláspontja szerint a gyermekek szükségletei nem emelkedtek és az igényelt tartásra nem teljesítőképes. Jövedelmi, vagyoni viszonyai negatív irányba változtak, az egyezség megkötése óta újabb gyermeke született, akinek a tartásáról gondoskodnia kell.

Az első- és másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset tartalmával egyezően, a két gyermek tartására 2017. szeptember 1. napjától kezdődően havonta és gyermekenként 75 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a folyamatos gyermektartásdíj összege minden év január 1-jén külön intézkedés nélkül a KSH által közzétett fogyasztóiár-index mértékével módosul. Megállapította, hogy az alperesnek 2017. szeptember 1. és 2018. november 30. napja között 750 000 forint tartásdíjhátraléka halmozódott fel, amelynek megfizetésére havi 50 000 forint részletfizetést engedélyezett.
[17] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) gyermektartásdíjra irányadó rendelkezéseire alapította (Ptk. 4:205. §, 4:210. §, 4:215. §, 4:216. §, 4:218. §). A tartás mértékének megváltoztatására irányadó Ptk. 4:210. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a kereset jogalapját vizsgálta: a bontóperi egyezség megkötése óta történt-e a körülményekben olyan változás, amely alapján a tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét sértette. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a jogalap, a gyermekek indokolt szükségletei emelkedésének, az alperes által vitatott kiadások tényének és összegszerűségének, továbbá az alperes teljesítőképességének bizonyítása.
[18] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a kereset jogalapját bizonyította. A bontóperi egyezség óta a kapcsolattartás rendje megváltozott, a gyermekek többet tartózkodnak a felperesnél. Objektív tény életkoruk emelkedése, iskolai tanulmányaik megkezdése és folytatása. Mindezek már önmagukban a tartás mértékére kiható körülményváltozást jelentenek. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az alperes a bontóperi egyezséget követően fél éven át gyermekenként havi 75 000 forint tartásdíjat fizetett, és önként megemelte a nagyobb gyermek zsebpénzét. Mindkét tény arra enged következtetni, hogy az alperes maga is tisztában van a gyermekek szükségleteinek növekedésével.
[19] A tartás mértékét illetően [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés] az elsőfokú bíróság a felperes által kimunkált szükségleteket nagyságrendileg reálisnak minősítette, azok luxus kiadást nem tartalmaznak, így indokoltnak tekinthetők. A kimutatott költségeket részben fogadta el, a személyes higiéniára, a lakás tisztán tartására, gyógyszerre, vitaminra fordított kiadásokat magasnak ítélte. Megalapozott a fogszabályozással, az iskolával és a különórával felmerülő kiadások összege, azokat a felperes számlával, illetve okirattal igazolta.
[20] Az alperes körülményei is változtak, az egyezségkötés után gyermeke született, így három gyermek tartására köteles. A bölcsődés korú gyermek szükségletei azonban nyilvánvalóan nem azonosak a magasabb életkorú iskolás gyermekeknél felmerülő kiadásokkal.
[21] A teljesítőképességre az elsőfokú bíróság igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Megállapítása szerint az alperes pontos jövedelmi és vagyoni viszonyai nem voltak egyértelműen feltárhatók, a peradatokból viszont alappal lehet következtetni a kért tartás megfizetésének teljesítőképességére. Az alperes a gazdasági társasági részesedéseit eladta, egyes társasági üzletrészeit a névértékénél magasabb összegért is értékesíthette volna, ennek következményeit viselnie kell. Szintén az ő döntése volt a profilváltás, amelyhez kellő anyagi háttérrel is rendelkeznie kellett és jelenleg is rendelkeznie kell, mivel saját bevallása szerint a társaság felfutóban van, osztalékot még nem tudott realizálni. Azt azonban nem tárta fel, hogy megtakarítása milyen mértékű. Nem volt átlátható az ingatlanértékesítésekből származó jövedelme sem.
[22] Az alperes a bontóperben havi 150 000 forint jövedelmet állított, ezzel szemben a jelen perben ugyanerre az időszakra már 750 000 forint nettó jövedelemről nyilatkozott. Élettársa tanúvallomása is alátámasztja azt, hogy bár mindketten minimálbérre vannak bejelentve, jó életszínvonalon élnek, a valós jövedelmük a bevallott jövedelemnél magasabb.
[23] Mindezt mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekek indokolt szükségleteinek megemelkedése megalapozza a kért magasabb összegű tartást és annak a megfizetésére az alperes teljesítőképes. A nagyszülők támogatása pedig nem releváns.
[24] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[25] A bizonyítékokat újraértékelte és megállapította, hogy a felperes a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében előírt konjunktív törvényi feltételei közül a lényeges jogi érdeksérelmét nem bizonyította.
[26] A felperes a keresetét ténybeli szempontból arra alapította, hogy az alperes által teljesített gyermekenkénti havi 50 000 forint tartásdíj sem az indokolt szükségleteknek, sem pedig az alperes valós teljesítőképességének nem felel meg. A kereset tehát akkor vezethetett (volna) eredményre, ha a felperes bizonyítja: az általa állított változásokra tekintettel a lényeges jogi érdekét a 2010 decemberében megkötött egyezség szerinti gyermektartásdíj mértéke sérti.
[27] Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság a gyermekek indokolt szükségletei emelkedésében. Az általános élettapasztalat alapján is könnyen belátható, hogy a gyermekek tartásával felmerülő kiadások az életkor előrehaladtával nőnek, ez különösebb bizonyításra nem szorul, a korábbi megállapodás és a jelen per megindítása között hét év telt el. Más kérdés azonban, hogy a tartás kapcsán valóban nincs olyan különösen magas költség, ami a tartásdíjfizetésre kötelezett szülő fokozott anyagi tehervállalását megkövetelné.
[28] A jogvita elbírálására nincs kihatással az, hogy az alperes 2011-ben néhány hónapig gyermekenként havi 75 000 forint tartásdíjat teljesített, mivel önmagában nem igazolja a szülői hozzájárulás ilyen mértékű elfogadását. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes a perindításig maga sem látta szükségesnek a tartásdíj felemelésének kezdeményezését. Sőt nem lépett a családi pótlék részére folyósítása iránt, holott a bontóperi egyezség alapján a közös szülői felügyelet mellett mindkét gyermek nála került elhelyezésre.
[29] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal az alperes valós jövedelmi, vagyoni viszonyaival összefüggő teljesítőképessége értékelésében. A peradatok alapján nem kétséges, hogy az alperes havi rendszeres kiadásai jelentősen meghaladják a résztulajdonában álló gazdasági társaság ügyvezetőjeként a maga részére munkabérként megállapított jövedelmet. Ez egyértelműen arra utal, hogy az alperes különösebb nehézség nélkül képes az elsőfokú ítélet szerinti gyermektartásdíj megfizetésére.
[30] Az elsőfokú bíróság a jogi érdeksérelem körében tévesen nem tulajdonított jelentőséget a felperes jövedelmi viszonyaiban az egyezségkötés óta bekövetkezett kedvező változásnak. A felperes ugyanis a bontóperben úgy nyilatkozott, hogy nincs saját jövedelme, a családi pótlék és az alperes által fizetett gyermektartásdíjból él. Az adott perben viszont ugyanerre az időszakra azt adta elő, hogy vendéglátósként dolgozott és borravalóval együtt havi 80 000 forint jövedelemmel rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete tényállási részében a felek egyezségkötéskori jövedelmi viszonyait a jelen perben tett állítások alapján rögzítette. A felperes 2011 februárjától egyéni vállalkozóként masszőrként dolgozik és ebből havi 250 000-300 000 forint jövedelme származik. Az egyezségkötés óta a felperes jövedelme csaknem a négyszeresére emelkedett, azaz jövedelmi viszonyai jelentős mértékében javultak, ez pedig nem mellőzhető a kereset elbírálásakor.
[31] Összegezve: a másodfokú bíróságnak az volt a határozott álláspontja, hogy a gyermekek indokolt szükségletei némiképp valóban emelkedtek, az alperes a kért tartás megfizetésére teljesítőképes, viszont a felperes jövedelmi helyzetében bekövetkezett változás a kereset teljesítése ellen hat. A felperes a megnövekedett jövedelméből a korábbiaknál nagyobb összeget tud a gyermekek tartására fordítani és a családi pótlék összegét is nyilvánvalóan felhasználja a gyermekek eltartásához. Mindez összességében, a Pp. 383. § (3) bekezdése alkalmazásával a kereset elutasítását eredményezte.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[32] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése és a Pp. 383. §-a megsértésére alapította.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan, a jogerős határozat nem jogszabálysértő és másodfokú bíróság jogi álláspontja összhangban áll a tartásdíj felemelése tárgyában hozott több, már korábban is hivatkozott eseti döntéssel.

A Kúria döntése és jogi indokai
[45] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta el.
[46] A felülvizsgálati eljárásban a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglalt körülményváltozás, azaz a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértéke emelkedésének jogerős ítéleti megállapítása - az alperes felülvizsgálati kérelme, csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában - nem volt vizsgálandó. A jogerős ítélet az elsőfokú ítélettel egyezően foglalt állást az alperes teljesítőképességét illetően, amit a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes értelemszerűen nem vitatott.
[47] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[48] A Kúriának a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglaltak alapján abban kellett állást foglalnia, hogy teljesítőképes kötelezett esetén a gyermeket természetben gondozó szülő jövedelmi viszonyainak pozitív változása kizárja-e a lényeges jogi érdekének (érdeksérelmének) megállapítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését ugyanis kizárólag a felperes jövedelmi viszonyainak hét év alatti jelentős, nagyjából négyszeres emelkedésére és arra alapítva mérlegelte felül, hogy 2018-ig az alperes vette fel a családi pótlékot. Érvelésének lényege szerint a tartás alapjául szolgáló jövedelem emelkedése és a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértékének ennél csekélyebb mértékű növekedése, továbbá a családi pótlék miatt az egyezségben vállalt tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét nem sérti.
[49] A Kúria nem fogadta el a másodfokú bíróság jogi álláspontját.
[50] A kereset elbírálásánál két jogszabályi előírás vizsgálandó: első lépcsőként a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglalt kettős feltétel bizonyítottsága (körülményváltozás és lényeges jogi érdek); második lépcsőként a kért tartás mértékének meghatározása, azaz a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében felsorolt szempontok alapján a bizonyítékok mérlegelése. A jogalap bizonyítottsága csak a megváltoztatás jogi lehetőségét nyitja meg, az anyagi jognak a tartásdíj megállapítására előírt szempontrendszere alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként bírálható el a korábban megállapított tartásdíj megváltoztatása (felemelése/leszállítása) iránti igény.
[51] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69. § (1) bekezdésének főszabálya a tartás mértékének megváltoztatását kizárólag a körülmények lényeges változásához kötötte. Ezzel szemben a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésének első fordulata a megváltoztatás megalapozottságához már két általános feltétel együttes fennállását írja elő: a tartás alapjául szolgáló körülmények változását, továbbá a lényeges jogi érdeksérelmet. Az új feltétel anyagi jogi előírásából és a "lényeges" jelző áthelyezése miatti hangsúlyeltolódásból következően a kettős feltétel vizsgálatánál jelentősége van a jogi érdek tartalmi meghatározásának.
[52] A Ptk. előírása alapján a tartás alapjául szolgáló körülmények megváltozásaként értékelhető lényegében minden, a tartás mértékére kiható, a korábbi eljárás idején fennálltakhoz képest bekövetkezett élethelyzet-változás (pl. a munkahely és a családi körülmények megváltozása, a gyermek indokolt szükségleteinek módosulása).
[53] A jogi érdeksérelem a keresetet előterjesztő szülő szempontjából vizsgálandó. Az a többletkövetelmény, amely az objektív körülményváltozást a keresetet benyújtó szülő oldaláról értékeli: megállapítható-e az, hogy az általa állítottak számára a tartás mértékére lényegesen kiható hátrányt jelentenek. A hivatkozott körülményváltozás tehát eléri-e azt a szintet, amikor a tartás változatlan teljesítése (kötelezett) vagy a teljesítés változatlan fennmaradása (gondozó fél) részére lényeges sérelmet jelent. Annak megítélése, hogy az adott érdeksérelem mikor tekinthető lényegesnek, mindig a konkrét egyedi jogvita peradatai alapján, bírói mérlegeléssel állapítható meg. A szülő érdeksérelme mellett nem hagyható figyelmen kívül az összes családjogi jogviszonyt átható alapelv: a gyermek alapvető érdeke [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés]. A gyermek érdeke az, hogy az indokolt szükségletei kielégítését biztosító pénzbeli ellenérték, harmonikus személyiségfejlődésének anyagi fedezete folyamatosan és stabilan biztosított legyen.
[54] A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése egyértelműen deklarálja: a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő pénzben szolgáltatja. A gyermekeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermekek élelmezéséről, lakhatásának biztosításán túlmenően taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, tehát minden olyan, az igényének megfelelő többletráfordításról, ami a gyermek érdekében folyamatosan vagy időszakosan felmerül. A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a természetbeni tartás nem forintosítható (BH 2019.244., 2019.112.).
[55] A fentiekből következően a gondozó szülő érdeksérelmének vizsgálata nem szűkíthető le a jövedelmi és vagyoni viszonyai negatív vagy pozitív változására, az ugyanis a természetbeni tartása mellőzésére, ebből következően a Ptk. 4:216. § (1) bekezdése megsértésére vezet.
[56] A jelen ügyben a másodfokú bíróság kizárólag a felperes jövedelmére koncentrált. Teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a természetbeni tartás tartalma a gyermek életkora előrehaladtával megváltozik. A szülőnek koordinálnia kell az oktatáson kívüli tevékenységeket, a biztosítani a baráti programokat, jelentős többletmunkát igényel a megnövekedett háztartási munka stb., így általában - többlettényállás hiányában - a kamasz gyermekekről való gondoskodás az óvodás korú gyermekek természetbeni ellátásától minőségileg eltér.
[57] A felperes jövedelmének értékelése alapján sem helytálló a másodfokú bíróság álláspontja.
[58] A bontóperben (hét évvel korábban) az alperes az azonos időtartamú természetbeni gondoskodás mellett a gyermekek indokolt szükségleteihez való pénzbeli hozzájárulásként 50 000 forintot elismert. A gyermekek 2013. évtől kevesebb időt töltenek az alperesnél. Tény tehát, hogy az egyezségben megállapodott tartásdíj a többletidőtartamra nem terjedt ki, azaz a szülők közötti időtartam arányának eltolódása miatt a felperesnek többletkiadása keletkezett. Ez pedig nyilvánvalóan sérti a lényeges jogi érdekét, hiszen a gyermekek természetbeni tartása mellett a pénzbeli kiadások viselése nagyobb arányban hárult rá.
[59] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett jövedelmének emelkedése önmagában és automatikusan a gyermek szükségletei pénzbeli ellenértékének emelkedése hiányában nem alapozza meg a tartás mértékének felemelését, mert azt a gyermek indokolt és reális szükségleteiből kell kiindulva meghatározni (BH 2019.244., 2019.112., 2003.117.).
[60] A gondozó szülő jövedelmének pozitív változása nyilvánvalóan kihat a gyermek tartására: indokolt szükségletei fedezése, a felmerülő többletkiadások viselése anyagi problémát nem okoz. Az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértéke viselésének körében nincs helye a kötelezett oldalán a tartás mértékének megváltoztatására (csökkentésére) azon az alapon, hogy a jogosult jövedelme emelkedett, mivel a gondozó szülő a tartást természetben szolgáltatja [Ptk. 4:216. § (1) bekezdés]. Ebből viszont az következik, hogy a tartás mértékénél a gondozó szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai - a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b) pontja - a tartás mértékének meghatározásakor a szülők közötti teherviselés arányánál értékelendők.
[61] A jogerős ítélet a jogi érdek tartalmát a gondozó szülő anyagi körülményeire szűkítette le, ami a Ptk. 4:210. § (1) bekezdés első fordulatából - összhangban a Ptk. 4:216. § (1) bekezdésével és a 4:218. § (2) bekezdés b) pontjával - nem vezethető le.
[62] A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése megsértésével változtatta meg az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét. A Kúria a jogszabálysértésre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. II. 21.474/2019.)

***

TELJES HATÁROZAT

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.21.474/2019/8.
A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró
Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró
A felperes: V. D.
A felperes képviselője: Dr. Landes Judit Ágnes ügyvéd (1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 11. 2/5)
Az alperes: N. L.
Az alperes képviselője: Dr. Rozsnyai Gábor ügyvéd (1026 Budapest, Lupény utca 1/B.)
A per tárgya: Gyermektartásdíj felemelése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.XII.30.179/2018/39.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 50.Pf.630.861/2019/4.

Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 38.100 (harmincnyolcezer-száz) forint együttes másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési és 60.000 (hatvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házastársak voltak, házasságukból 2003. szeptember 28. napján és 2006. március 30. napján két gyermek született.
[2] A Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban volt 17.P.XII.30.549/2010. számú bontóperben a bíróság végzésével jóváhagyott jogerős egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak a gyermekek felperesi elhelyezése mellett a szülői felügyelet közös gyakorlásában és az alperes gyermekenként havi 50.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetési kötelezettségében. A kapcsolattartás szabályozását a heti váltásban megvalósult gondoskodás miatt mellőzték.
[3] A felek 2013 szeptemberétől a megállapodást módosították: a gyermekek páratlan héten csütörtök esetétől vasárnap estig, páros héten csütörtök estétől péntek reggelig voltak az alperesnél. A szünetek és az ünnepek egyenlő időtartamú megosztását változatlanul fenntartották.
[4] A felperes az egyezségkötésekor bejelentés nélkül a vendéglátóiparban dolgozott, a borravalóval együtt havonta nettó 80.000 forintot keresett. Az alperes az adóhatóság felé 150.000 forint jövedelmet jelentett be, ténylegesen havi 750.000 forint bevétele volt.
[5] A felperes az egyezség megkötése után masszőri képzettséget szerzett és 2011 februárjától végzettségének megfelelő munkát végez. 2016-óta egyéni vállalkozó, átlagosan - a hétvégén is - naponta 4-12 órát dolgozik, havi jövedelme nettó 250.000-300.000 forint. Az üzleti tevékenységgel járó rendszeres kiadásai 5.000 forint könyvelői díj, 5.000 forint kamarai díj. A családi adókedvezményt nem veszi igénybe, 2018 márciusától a két gyermek után 29.600 forint családi pótlékot kap. A családjától fél évente 50.000-100.000 forint támogatásban részesül.
[6] A felperes kizárólagos tulajdonában áll a jelenlegi címe szerinti 59 m2 alapterületű, másfél szobás lakásingatlan, amelyet 10.000.000 forint erejéig jelzálogjog terhel, az elsőfokú ítélet meghozatalakor a tartozás 3.000.000 forint volt. A hitelt az alperes használta fel saját vállalkozására és a havi részleteket is ő törleszti. A felperes értékes ingósággal nem rendelkezik, három éve életbiztosítást kötött, illetőleg a gyermekek részére fizet havi megtakarítást. Az ingatlannal kapcsolatban havonta kb. 80.000 forint költséget visel. Párkapcsolatban él.
[7] A gyermekek az egyezségkötés óta iskolások lettek, egészségesek, életkoruknak megfelelő kiadásaik merülnek fel, nyelveket és zenét tanulnak, sportolnak. A nagyobb gyermeknél jelentősebb kiadást jelentett a fogszabályozás, illetve a felvételi előkészítő díja.
[8] Az alperes a házasság felbontása után a tulajdonában álló gazdasági társasági üzletrészeit értékesítette. 2015-2017. évek között ingatlanforgalmazással foglalkozott, a megvásárolt ingatlanokat felújítva adta el, ebből 2015. évben 6.131.302 forint, 2016-ban 5.726.251 forint, 2017-ben 9.084.676 forint jövedelmet ért el. Két ingatlan esetén a vételár teljesítése, illetve az eladásához kapcsolódó pénzmozgás a bankszámláján nem jelent meg.
[9] 2017. évben az alperes profilt váltott, először egy repülőiskolában dolgozott, majd két külső személlyel gazdasági társaságot alapított, amelyben 1/3 arányú tulajdonos és egyben ügyvezető, bejelentett bevétele havonta 120.000-130.000 forint. A cég osztalékot nem fizetett, költségként az üzemanyag kiadások elszámolhatók.
[10] Az alperes élettársi kapcsolatban él, amelyből 2016. augusztusban gyermeke született. Élettársával nem gazdálkodnak közösen, a kiadásokat egymás között egyenlő arányban viselik. Az alperes a családjával bérelt ingatlanban lakik.
[11] Az egyezségben vállalt tartásdíjat folyamatosan teljesítette, emellett a gyermekeknek mobil telefont vásárolt, fizette ezek számláját, a nagyobb gyermeknek 20.000 forint, a kisebbnek 8.000 forint havi zsebpénzt biztosít és 2-3 havonta alkalmanként 10.000 forintot költ a gyermekekre. A nagyobb gyermeknek 50.000-70.000 forint értékben laptopot ajándékozott, a kisebbik pedig az élettársa által használt használt tabletet kapta meg.
[12] 2018 márciusáig az alperes vette fel a családi pótlékot.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[13] A felperes kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság 2017. szeptember hó 1. napjától kezdődően a gyermektartásdíj mértékét gyermekenként havi 75.000 forint határozott összegre emelje fel, egyben rendelkezzen a tartás mértékének indexálásáról.
[14] Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a bontóperi megállapodás óta hét év eltelt, a gyermekek szükségletei megemelkedtek. Lényeges körülményváltozás az is, hogy a kapcsolattartási rend módosult: a gyermekekről már nem váltottan gondoskodnak, ő több időt tölt velük, így a természetbeni tartás mellett az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértékének teljesítése számára nagyobb terhet jelent. Az alperes a kért tartás megfizetésére teljesítőképes.
[15] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a kapcsolattartás időtartama változott, de álláspontja szerint a gyermekek szükségletei nem emelkedtek és az igényelt tartásra nem teljesítőképes. Jövedelmi, vagyoni viszonyai negatív irányba változtak, az egyezség megkötése óta újabb gyermeke született, akinek a tartásáról gondoskodnia kell.

Az első- és másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset tartalmával egyezően, a két gyermek tartására 2017. szeptember hó 1. napjától kezdődően havonta és gyermekenként 75.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a folyamatos gyermektartásdíj összege minden év január 1-jén külön intézkedés nélkül a KSH által közzétett fogyasztói árindex mértékével módosul. Megállapította, hogy az alperesnek 2017. szeptember 1. és 2018. november 30. napja között 750.000 forint tartásdíj hátraléka halmozódott fel, amelynek megfizetésére havi 50.000 forint részletfizetést engedélyezett.
[17] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) gyermektartásdíjra irányadó rendelkezéseire alapította [Ptk. 4:205. §, 4:210. §, 4:215. §, 4:216. §, 4:218 §]. A tartás mértékének megváltoztatására irányadó Ptk. 4:210. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a kereset jogalapját vizsgálta: a bontóperi egyezség megkötése óta történt-e a körülményekben olyan változás, amely alapján a tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét sértette. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a jogalap, a gyermekek indokolt szükségleteinek emelkedésének, az alperes által vitatott kiadások tényének és összegszerűségének, továbbá az alperes teljesítőképességének bizonyítása.
[18] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a kereset jogalapját bizonyította. A bontóperi egyezség óta a kapcsolattartás rendje megváltozott, a gyermekek többet tartózkodnak a felperesnél. Objektív tény életkoruk emelkedése, iskolai tanulmányaik megkezdése és folytatása. Mindezek már önmagukban a tartás mértékére kiható körülményváltozást jelentenek. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az alperes a bontóperi egyezséget követően fél éven át gyermekenként havi 75.000 forint tartásdíjat fizetett, és önként megemelte a nagyobb gyermek zsebpénzét. Mindkét tény arra enged következtetni, hogy az alperes maga is tisztában van a gyermekek szükségleteinek növekedésével.
[19] A tartás mértékét illetően [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés] az elsőfokú bíróság a felperes által kimunkált szükségleteket nagyságrendileg reálisnak minősítette, azok luxus kiadást nem tartalmaznak, így indokoltnak tekinthetők. A kimutatott költségeket részben fogadta el, a személyes higiéniára, a lakás tisztán tartására, gyógyszerre, vitaminra fordított kiadásokat magasnak ítélte. Megalapozott a fogszabályozással, az iskolával és a különórával felmerülő kiadások összege, azokat a felperes számlával, illetve okirattal igazolta.
[20] Az alperes körülményei is változtak, az egyezségkötés után gyermeke született, így három gyermek tartására köteles. A bölcsődés korú gyermek szükségletei azonban nyilvánvalóan nem azonosak a magasabb életkorú iskolás gyermekeknél felmerülő kiadásokkal.
[21] A teljesítőképességre az elsőfokú bíróság igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Megállapítása szerint az alperes pontos jövedelmi és vagyoni viszonyai nem voltak egyértelműen feltárhatók, a peradatokból viszont alappal lehet következtetni a kért tartás megfizetésének teljesítőképességére. Az alperes a gazdasági társasági részesedéseit eladta, egyes társasági üzletrészeit a névértékénél magasabb összegért is értékesíthette volna, ennek következményeit viselnie kell. Szintén az ő döntése volt a profilváltás, amelyhez kellő anyagi háttérrel is rendelkeznie kellett és jelenleg is rendelkeznie kell, mivel saját bevallása szerint a társaság felfutóban van, osztalékot még nem tudott realizálni. Azt azonban nem tárta fel, hogy megtakarítása milyen mértékű. Nem volt átlátható az ingatlan értékesítésekből származó jövedelme sem.
[22] Az alperes a bontóperben havi 150.000 forint jövedelmet állított, ezzel szemben a jelen perben ugyanerre az időszakra már 750.000 forint nettó jövedelemről nyilatkozott. Élettársa tanúvallomása is alátámasztja azt, hogy bár mindketten minimálbérre vannak bejelentve, jó életszínvonalon élnek, a valós jövedelmük a bevallott jövedelemnél magasabb.
[23] Mindezt mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekek indokolt szükségleteinek megemelkedése megalapozza a kért magasabb összegű tartást és annak a megfizetésére az alperes teljesítőképes. A nagyszülők támogatása pedig nem releváns.
[24] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[25] A bizonyítékokat újraértékelte és megállapította, hogy a felperes a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében előírt konjunktív törvényi feltételei közül a lényeges jogi érdeksérelmét nem bizonyította.
[26] A felperes a keresetét ténybeli szempontból arra alapította, hogy az alperes által teljesített gyermekenkénti havi 50.000 forint tartásdíj sem az indokolt szükségleteknek, sem pedig az alperes valós teljesítőképességének nem felel meg. A kereset tehát akkor vezethetett (volna) eredményre, ha a felperes bizonyítja: az általa állított változásokra tekintettel a lényeges jogi érdekét a 2010 decemberében megkötött egyezség szerinti gyermektartásdíj mértéke sérti.
[27] Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság a gyermekek indokolt szükségletei emelkedésében. Az általános élettapasztalat alapján is könnyen belátható, hogy a gyermekek tartásával felmerülő kiadások az életkor előrehaladtával nőnek, ez különösebb bizonyításra nem szorul, a korábbi megállapodás és a jelen per megindítása között hét év telt el. Más kérdés azonban, hogy a tartás kapcsán valóban nincs olyan különösen magas költség, ami a tartásdíj fizetésre kötelezett szülő fokozott anyagi tehervállalását megkövetelné.
[28] A jogvita elbírálására nincs kihatással az, hogy az alperes 2011-ben néhány hónapig gyermekenként havi 75.000 forint tartásdíjat teljesített, mivel önmagában nem igazolja a szülői hozzájárulás ilyen mértékű elfogadását. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes a perindításig maga sem látta szükségesnek a tartásdíj felemelésének kezdeményezését. Sőt nem lépett a családi pótlék részére folyósítása iránt, holott a bontóperi egyezség alapján a közös szülői felügyelet mellett mindkét gyermek nála került elhelyezésre.
[29] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal az alperes valós jövedelmi, vagyoni viszonyaival összefüggő teljesítőképessége értékelésében. A peradatok alapján nem kétséges, hogy az alperes havi rendszeres kiadásai jelentősen meghaladják a résztulajdonában álló gazdasági társaság ügyvezetőjeként a maga részére munkabérként megállapított jövedelmet. Ez egyértelműen arra utal, hogy az alperes különösebb nehézség nélkül képes az elsőfokú ítélet szerinti gyermektartásdíj megfizetésére.
[30] Az elsőfokú bíróság a jogi érdeksérelem körében tévesen nem tulajdonított jelentőséget a felperes jövedelmi viszonyaiban az egyezségkötés óta bekövetkezett kedvező változásnak. A felperes ugyanis a bontóperben úgy nyilatkozott, hogy nincs saját jövedelme, a családi pótlék és az alperes által fizetett gyermektartásdíjból él. Az adott perben viszont ugyanerre az időszakra azt adta elő, hogy vendéglátósként dolgozott és borravalóval együtt havi 80.000 forint jövedelemmel rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete tényállási részében a felek egyezségkötéskori jövedelmi viszonyait a jelen perben tett állítások alapján rögzítette. A felperes 2011 februárjától egyéni vállalkozóként masszőrként dolgozik és ebből havi 250.000-300.000 forint jövedelme származik. Az egyezségkötés óta a felperes jövedelme csaknem a négyszeresére emelkedett, azaz jövedelmi viszonyai jelentős mértékében javultak, ez pedig nem mellőzhető a kereset elbírálásakor.
[31] Összegezve: a másodfokú bíróságnak az volt a határozott álláspontja, hogy a gyermekek indokolt szükségletei némiképp valóban emelkedtek, az alperes a kért tartás megfizetésére teljesítőképes, viszont a felperes jövedelmi helyzetében bekövetkezett változás a kereset teljesítése ellen hat. A felperes a megnövekedett jövedelméből a korábbiaknál nagyobb összeget tud a gyermekek tartására fordítani és a családi pótlék összegét is nyilvánvalóan felhasználja a gyermekek eltartásához. Mindez összességében, a Pp. 383. § (3) bekezdés alkalmazásával a kereset elutasítását eredményezte.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[32] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:210. § (1) bekezdés és a Pp. 383. § megsértésére alapította.
[33] A jogerős ítélet ellentmondásos. Egyrészt rögzíti a gyermekek indokolt szükségleteinek emelkedését, az alperes teljesítőképességét, ennek ellenére elutasította a keresetet.
[34] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tekintette és indokolásában is fejtette, hogy a megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetés nem téves, mert a tartásdíj felemelésére az elsőfokú eljárás anyaga alapot szolgáltatott. A Pp. 369. § (3) bekezdésében foglaltak alapján ebben az esetben nincs lehetőség az elsőfokú bíróság érdemi döntésének megváltoztatására és a kereset elutasítására.
[35] A gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértékét az elsőfokú bíróság gyermekenként 124.000 forint összegben elfogadta és ennek értékelésével határozta meg az alperes teherviselését 75.000 forint összegben. A másodfokú bíróság ezt nem módosította és megállapította, hogy az alperes erre a tartásdíj mértékre teljesítőképes.
[36] Tévesen és az anyagi jogszabályba ütközően vonta le a másodfokú bíróság azt a következtetést, hogy a keresete azért nem alapos, mert az egyezségkötés óta a jövedelmi viszonyai megváltoztak. Terhére értékelte, hogy a családi pótlék felvételét nem kezdeményezte és ebből lényegében arra következtetett: indokolatlanul nyújtotta be a keresetét, hiszen a gyermekek ellátását - amely nem jár különösebben magas költséggel - enélkül is képes biztosítani.
[37] A felperes rámutatott arra, hogy a gyermekekkel lakott ingatlant a házassági életközösség alatt felvett és az alperes vállalkozásaira fordított hitel miatt jelzálogjog terheli, a tartozást az alperes törleszti. A felperes kiszolgáltatott helyzetbe került: valahányszor felvetette a családi pótlék rendezését, az alperes mindig utalt a törlesztés elmulasztásának lehetőségére, ami viszont a lakhatásukat veszélyeztette volna.
[38] Nem róható a terhére az sem, hogy korábban nem indított a tartásdíj felemelése iránti pert, ez nem adhat alapot arra, hogy az alperes ne legyen köteles emelt összegű tartásdíj megfizetésére. A jogerős ítélet is elfogadta, hogy köztudomású tény a gyermekek életkorának növekedésével a szükségletek mértékének emelkedése. Ebből következően minden alapot nélkülöz azon az egyedi logikán alapuló jogerős ítélet, miszerint az ő vagyoni viszonyaiban bekövetkezett pozitív változás miatt a megemelkedett szükségletekből nagyobb arányt neki kell viselnie. A másodfokú bíróság indokolása tehát ellentmondásoktól terhes, a felülmérlegelést teljességgel alaptalanul alkalmazta, eljárása sérti a Pp. 279. §-t és 346. §-t is.
[39] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan, a jogerős határozat nem jogszabálysértő és másodfokú bíróság jogi álláspontja összhangban áll a tartásdíj felemelése tárgyában hozott több, már korábban is hivatkozott eseti döntéssel.
[40] A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a gyermekek indokolt szükségleteiben az életkor változását meghaladóan lényeges változás nem állt be, a felperes jövedelmi helyzete pedig jelentősen javult a megállapodás megkötése óta. A kapcsolattartás rendje már három évvel a kereset benyújtása előtt megváltozott, a gitároktatás a jogerős ítélet meghozatala előtt megszűnt, így a gyermekek különóráira, iskolai kiadásaira fordított összeg nem éri el a havi 35.000 forintot. A felperes maga sem vitatta, hogy havi 40 óra munkavégzéssel több mint 300.000 forint jövedelemmel rendelkezik, saját tulajdonú, jelentős értékű budai ingatlanban lakik, párkapcsolatban él és szülői támogatásra is számíthat.
[41] Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy az alperes fenyegette volna az ingatlanra felvett hitel nem fizetésével. Ez a fenyegetettség soha nem volt valós, a hitelt az alperes vállaltan és késedelem nélkül törleszti, a családi pótlékot pedig a felperes első jelzésére átengedte.
[42] Az alperes részletesen kitért saját anyagi körülményei, teljesítőképessége romlására és vitatta azt, hogy vagyoni helyzete átláthatatlan lenne.
[43] A Ptk. 4:210. § megsértése nem állapítható meg, a felperes az egyik konjunktív törvényi feltételt, jogi érdekének sérelmét nem bizonyította.
[44] A felperes érdemi nyilatkozatában kifejtette, hogy a tartásdíj egyezséggel történt rendezésekor a gyermekek óvodáskorúak voltak, azóta hét év telt el, mindkét gyermek iskolás lett. Visszautasította a családi pótlékra tett alperesi előadást és hangsúlyozta azt az ellentmondást, hogy a jó anyagi körülmények között élő és a tartásra kötelezett alperes az ő vagyoni helyzetére és körülményeire hivatkozik.

A Kúria döntése és jogi indokai
[45] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta el.
[46] A felülvizsgálati eljárásban a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglalt körülményváltozás, azaz a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértéke emelkedésének jogerős ítéleti megállapítása - az alperes felülvizsgálati kérelme, csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában - nem volt vizsgálandó. A jogerős ítélet az elsőfokú ítélettel egyezően foglalt állást az alperes teljesítőképességében, amit a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes értelemszerűen nem vitatott.
[47] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[48] A Kúriának a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglaltak alapján abban kellett állást foglalnia, hogy teljesítőképes kötelezett esetén a gyermeket természetben gondozó szülő jövedelmi viszonyainak pozitív változása kizárja-e a lényeges jogi érdekének (érdeksérelmének) megállapítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését ugyanis kizárólag a felperes jövedelmi viszonyainak hét év alatti jelentős, nagyjából négyszeres emelkedésére és arra alapítva mérlegelte felül, hogy 2018-ig az alperes vette fel a családi pótlékot. Érvelésének lényege szerint a tartás alapjául szolgáló jövedelem emelkedése és a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértékének ennél csekélyebb mértékű növekedése, továbbá a családi pótlék miatt az egyezségben vállalt tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét nem sérti.
[49] A Kúria nem fogadta el a másodfokú bíróság jogi álláspontját.
[50] A kereset elbírálásánál két jogszabályi előírás vizsgálandó: első lépcsőként a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésében foglalt kettős feltétel bizonyítottsága (körülményváltozás és lényeges jogi érdek); második lépcsőként a kért tartás mértékének meghatározása, azaz a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében felsorolt szempontok alapján a bizonyítékok mérlegelése. A jogalap bizonyítottsága csak a megváltoztatás jogi lehetőségét nyitja meg, az anyagi jognak a tartásdíj megállapítására előírt szempontrendszere alapján lefolytatott bizonyítás eredményeként bírálható el a korábban megállapított tartásdíj megváltoztatása (felemelése/leszállítása) iránti igény.
[51] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69. § (1) bekezdésének főszabálya a tartás mértékének megváltoztatását kizárólag a körülmények lényeges változásához kötötte. Ezzel szemben a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésének első fordulata a megváltoztatás megalapozottságához már két általános feltétel együttes fennállását írja elő: a tartás alapjául szolgáló körülmények változását, továbbá a lényeges jogi érdeksérelmet. Az új feltétel anyagi jogi előírásából és a "lényeges" jelző áthelyezése miatti hangsúlyeltolódásból következően a kettős feltétel vizsgálatánál jelentősége van a jogi érdek tartalmi meghatározásának.
[52] A Ptk. előírása alapján a tartás alapjául szolgáló körülmények megváltozásaként értékelhető lényegében minden, a tartás mértékére kiható, a korábbi eljárás idején fennálltakhoz képest bekövetkezett élethelyzet változás (pl. a munkahely és a családi körülmények megváltozása, a gyermek indokolt szükségleteinek módosulása).
[53] A jogi érdeksérelem a keresetet előterjesztő szülő szempontjából vizsgálandó. Az a többletkövetelmény, amely az objektív körülményváltozást a keresetet benyújtó szülő oldaláról értékeli: megállapítható-e az, hogy az általa állítottak számára a tartás mértékére lényegesen kiható hátrányt jelentenek. A hivatkozott körülményváltozás tehát eléri-e azt a szintet, amikor a tartás változatlan teljesítése (kötelezett) vagy a teljesítés változatlan fennmaradása (gondozó fél) részére lényeges sérelmet jelent. Annak megítélése, hogy az adott érdeksérelem mikor tekinthető lényegesnek, mindig a konkrét egyedi jogvita peradatai alapján bírói mérlegeléssel állapítható meg. A szülő érdeksérelme mellett nem hagyható figyelmen kívül az összes családjogi jogviszonyt átható alapelv: a gyermek alapvető érdeke [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés]. A gyermek érdeke az, hogy az indokolt szükségletei kielégítését biztosító pénzbeli ellenérték, harmonikus személyiségfejlődésének anyagi fedezete folyamatosan és stabilan biztosított legyen.
[54] A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése egyértelműen deklarálja: a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő pénzben szolgáltatja. A gyermekeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermekek élelmezéséről, lakhatásának biztosításán túlmenően taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, tehát minden olyan, az igényének megfelelő többletráfordításról, ami a gyermek érdekében folyamatosan vagy időszakosan felmerül. A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a természetbeni tartás nem forintosítható (BH 2019.244., BH 2019.112.).
[55] A fentiekből következően a gondozó szülő érdeksérelmének vizsgálata nem szűkíthető le a jövedelmi és vagyoni viszonyai negatív vagy pozitív változására, az ugyanis a természetbeni tartása mellőzésére, ebből következően a Ptk. 4:216. § (1) bekezdése megsértésére vezet.
[56] A jelen ügyben a másodfokú bíróság kizárólag a felperes jövedelmére koncentrált. Teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a természetbeni tartás tartalma a gyermek életkora előrehaladtával megváltozik. A szülőnek koordinálnia kell az oktatáson kívüli tevékenységeket, a biztosítani a baráti programokat, jelentős többletmunkát igényel a megnövekedett háztartási munka stb., így általában - többlettényállás hiányában - a kamaszgyermekekről való gondoskodás az óvodás korú gyermekek természetbeni ellátásától minőségileg eltér.
[57] A felperes jövedelmének értékelése alapján sem helytálló a másodfokú bíróság álláspontja.
[58] A bontóperben (hét évvel korábban) az alperes az azonos időtartamú természetbeni gondoskodás mellett a gyermekek indokolt szükségleteihez való pénzbeli hozzájárulásként 50.000 forintot elismert. A gyermekek 2013. évtől kevesebb időt töltenek az alperesnél. Tény tehát, hogy az egyezségben megállapodott tartásdíj a többletidőtartamra nem terjedt ki, azaz a szülők közötti időtartam arányának eltolódása miatt a felperesnek többletkiadása keletkezett. Ez pedig nyilvánvalóan sérti a lényeges jogi érdekét, hiszen a gyermekek természetbeni tartása mellett a pénzbeli kiadások viselése nagyobb arányban hárult rá.
[59] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett jövedelmének emelkedése önmagában és automatikusan a gyermek szükségletei pénzbeli ellenértékének emelkedése hiányában nem alapozza meg a tartás mértékének felemelését, mert azt a gyermek indokolt és reális szükségleteiből kell kiindulva meghatározni (BH 2019.244., BH 2019.112., BH 2003.117.).
[60] A gondozó szülő jövedelmének pozitív változása nyilvánvalóan kihat a gyermek tartására: indokolt szükségletei fedezése, a felmerülő többletkiadások viselése anyagi problémát nem okoz. Az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértéke viselése körében nincs helye a kötelezett oldalán a tartás mértékének megváltoztatására (csökkentésére) azon az alapon, hogy a jogosult jövedelme emelkedett, mivel a gondozó szülő a tartást természetben szolgáltatja [Ptk. 4:216. § (1) bekezdés]. Ebből viszont az következik, hogy a tartás mértékénél a gondozó szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai - a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b) pontja - a tartás mértékének meghatározásakor a szülők közötti teherviselés arányánál értékelendő.
[61] A jogerős ítélet a jogi érdek tartalmát a gondozó szülő anyagi körülményeire szűkítette le, ami a Ptk. 4:210. § (1) bekezdés első fordulatából - összhangban a Ptk. 4:216. § (1) bekezdésével és a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b) pontjával - nem vezethető le.
[62] A fentiek alapján jogerős ítélet a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése megsértésével változtatta meg az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét. A Kúria a jogszabálysértésre tekintettel a Pp. alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Záró rész
[63] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[64] Az alperes fellebbezése eredménytelen maradt, a felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett. A Kúria a felperest megillető együttes másodfokú perköltség, felülvizsgálati eljárási költség (az áfával emelt ügyvédi munkadíj), a le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése szerint megállapított fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Pp. 83. § (1) bekezdése, 101. § (1) bekezdése, 102. § (1) bekezdése és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése, 4/A. § (1) bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2020. június 2.
dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró
(Kúria Pfv.II.21.474/2019/8.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.