adozona.hu
ÍH 2020.91
ÍH 2020.91
ELLENKÉRELEM-VÁLTOZTATÁS - FIZETÉSKÉPTELENSÉG Meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősül a fizetésképtelenség ténye vélelmének beállta után felhozott védekezés, ha nem esik a Pp. 373. § (2)-(5) bekezdésekben szabályozott körbe [Cstv. 24. § (3) bekezdés, Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pont c) alpont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésében megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásban elrendelte a felszámolását.
A határozat indokolásában ismertetett tényállás szerint a hitelező a bírósághoz 2019. július 25. napján előterjesztett kérelmében az adós gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás lefolytatását kérte a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozva. A hitelező kérelme szerint a felek között 2018. április 24-én létrejött szerződés alapján a hitelező...
ÍH 2020.91 ELLENKÉRELEM-VÁLTOZTATÁS - FIZETÉSKÉPTELENSÉG
Meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősül a fizetésképtelenség ténye vélelmének beállta után felhozott védekezés, ha nem esik a Pp. 373. § (2)-(5) bekezdésekben szabályozott körbe [Cstv. 24. § (3) bekezdés, Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pont c) alpont].
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésében megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásban elrendelte a felszámolását.A határozat indokolásában ismertetett tényállás szerint a hitelező a bírósághoz 2019. július 25. napján előterjesztett kérelmében az adós gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás lefolytatását kérte a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozva. A hitelező kérelme szerint a felek között 2018. április 24-én létrejött szerződés alapján a hitelező építkezéshez használt zsaluanyagokat adott el, illetve adott bérbe az adósnak. A hitelező - a teljesítést követően - kiállította a vételárat és bérleti díjat tartalmazó számláit, a 2018. szeptember 17. és 2019. január 11. napja között kiállított 7, összesen 17 091 951 forint összegű számla ellenértékét az adós nem fizette meg, az utolsó számla esedékessége 2019. február 10. napja volt. A hitelező - jogi képviselője útján - a 2019. március 7. napján kelt és tértivevényes postai külön szolgáltatással feladott levelében felszólította az adóst a tartozás megfizetésére. A felszólítást az adós részére 2019. március 12. napján kézbesítették, a felszólítás azonban eredménytelennek bizonyult. Az adós a tartozást nem vitatta.
A hitelező a kérelmét a fenti tőkére és annak 2019. február 10. napjától járó, a Ptk. 6:155. §-a szerinti késedelmi kamatra alapította.
Az elsőfokú bíróság a 7. sorszámú végzésével az adóst a kérelem benyújtásáról értesítette, részére a kérelmet és annak mellékleteit megküldte, amelyet 2019. szeptember 26. napján szabályszerűen kézbesítettek. A kérelemre az adós sem a végzésben megadott határidőn belül, sem azt követően nem nyilatkozott, ezért az elsőfokú bíróság a kérelemben megjelölt 17 091 951 forint tartozás alapján az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján vélelmezte és a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában írt okból megállapította, egyben a 27. § (1) bekezdése szerint, figyelemmel az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i, 848/2015/EU. Rendelet 3. cikk (1) bekezdésében írtakra, főeljárásban a felszámolását elrendelte.
A határozattal szemben az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását kérte úgy, hogy az ítélőtábla az eljárást soron kívül szüntesse meg. Előadta, hogy készfizető kezesi szerződés alapján az adóssal szemben fennálló követelésért 2017. április 17-én az 1. számú kft. készfizető kezességet vállalt. A kezes a 2019. január 9-én kelt levele szerint az adós által a vételár keretében megfizetett 25 000 000 forintot a 2. számú kft. követelésére fordította, annak ellenére, hogy a két darab számlából származó 15 753 775 forintot a 2019. augusztus 15-én kelt levele alapján szintén a 2. számú kft. követelésére fordította. Az ügyvédi iroda 2019. július 30-án kelt levelében a 3. számú kft. képviseletében előadta, hogy a hitelező az 1. számú kft. felé 22 803 633 forint követelést jelentett be, amit az 1. számú kft. a 3. számú kft.-re fog hárítani. Az ügyvédi iroda leveléhez csatolta az adós és a hitelező között 2019. március 28-án megkötött megállapodást, amelynek 3. pontja utal az 1. számú kft. készfizető kezességére. Állította, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt követelést a kezes megfizette, mert, ha a kezes a hitelező követelését nem ismeri el, akkor nem hárítaná azt tovább a 3. számú kft.-re. Fellebbezéséhez csatolta a hivatkozott iratokat. Álláspontja szerint ezekre a tényekre figyelemmel az adós nem fizetésképtelen.
A hitelező a fellebbezésre észrevételt tett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Úgy ítélte meg, hogy az adós fellebbezésében bejelentett körülményeknek a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában ismertetett tényállás függvényében nincs jelentősége.
A fellebbezés nem alapos.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 373. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezésben és a másodfokú eljárás során - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel - a keresetet, a viszontkeresetet és a beszámítást, illetve az ellenkérelmet megváltoztatni nem lehet, utólagos bizonyításnak nincs helye. A kereset-, illetve ellenkérelem-változtatást elutasító végzést a másodfokú bíróság legkésőbb az ítéletében vagy az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében indokolja. A Pp. 373. § (2) bekezdése szerint a fél akkor változtathatja meg tényállítását, ha olyan tényre hivatkozik, amely önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott tudomására vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén reá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezett volna. A (3) bekezdés szerint a fél akkor terjeszthet elő új bizonyítási indítványt, illetve bocsáthat rendelkezésre további bizonyítási eszközt, ha az a (2) bekezdés szerint megváltoztatott tényállás bizonyítására vagy a keresete, ellenkérelme alapjául korábban hivatkozott tény bizonyítására szolgál, feltéve, hogy az önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására vagy keletkezett.
A Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontjának c) alpontja szerint ellenkérelem-változtatásnak minősül - egyebek mellett - az az eset is, ha a fél a nem vitatottnak, illetve nem ellenzettnek tekintendő tény-, illetve jogállítást vagy kérelmet utóbb vitatja. Márpedig a Cstv. 24. § (3) bekezdése szerint az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e, s ha a fenti határidőn belül - amint az adott esetben történt - nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell. Ebből pedig az következik, hogy a szabályszerűen beállt vélelmet követően felhozott védekezés - ha nem esik a Pp. 373. § (2)-(5) bekezdésekben szabályozott körbe - meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősült [Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pont], amelyet az ítélőtábla a Pp. 373. § (1) bekezdése alapján elutasított.
A fellebbezéshez csatolt okirati bizonyítékokból az ítélőtábla megállapította, hogy azok még az adós hitelezői kérelemről való értesítését megelőzően keletkeztek, így az adós a fellebbezésben előadott körülményekre az elsőfokú eljárásban is hivatkozhatott volna, ezért ezeknek az okirati bizonyítékoknak a tartalma a másodfokú eljárásban már nem vehető figyelembe; az okiratok tartalma egyébként sem igazolja, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben támasztott és jelen eljárás alapjául szolgáló igénye megtérült volna.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.076/2020/2.)