adozona.hu
BH 2020.8.249
BH 2020.8.249
Mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítési kérelem elbírálása során a jogszerű földhasználat ténye 2014. január 1-ét követően is közhiteles hatósági nyilvántartás alapján igazolható. A TakarNet Földhivatali Információs Rendszer megfelel ennek a követelménynek [1994. LV. tv. (Tftv.) 11/A. § , 341/2007. (XII. 15.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes bérelt földterületeken szántó és gyep művelési ágban mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat. A 2014. évben 202 db földterületet érintően mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítési kérelmet terjesztett elő. Az adóhatóság az igényelt 8 275 000 forintot visszautalta.
[2] Az elsőfokú adóhatóság 2014. évre jövedéki adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le a felperesnél. A bevallásban szereplő ingatlanok tekintetében a TakarNet rendszerbő...
BH 2020.8.249 Mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítési kérelem elbírálása során a jogszerű földhasználat ténye 2014. január 1-ét követően is közhiteles hatósági nyilvántartás alapján igazolható. A TakarNet Földhivatali Információs Rendszer megfelel ennek a követelménynek [1994. LV. tv. (Tftv.) 11/A. § , 341/2007. (XII. 15.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 3. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes bérelt földterületeken szántó és gyep művelési ágban mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat. A 2014. évben 202 db földterületet érintően mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítési kérelmet terjesztett elő. Az adóhatóság az igényelt 8 275 000 forintot visszautalta.[2] Az elsőfokú adóhatóság 2014. évre jövedéki adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le a felperesnél. A bevallásban szereplő ingatlanok tekintetében a TakarNet rendszerből lekért adatok alapján az érintett ingatlanokat négy csoportba sorolta. Az elsőbe tartoztak azok az ingatlanok, amelyekre a felperes nevére a teljes évben földhasználat volt bejegyezve, a másodikba azok, melyeknél 2014. évet megelőzően volt felperes nevére földhasználat bejegyezve, de ebben az évben már nem. A harmadikba azok, amelyekben 2014. évben a felperes törtidőszakokban különböző megbontásokban, de rendelkezett földhasználati bejegyzéssel. A negyedik csoportba tartoztak azok a területek, ahol sem korábban, sem az ellenőrzés időpontjában egyáltalán szerepelt földhasználati bejegyzés a felperes nevére.
[3] A felperes észrevételére tekintettel kiegészített ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2014. évre 2 071 000 forint adóhiánynak minősülő jövedékiadó-különbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a felperes a visszaigényelt 8 275 000 forint jövedéki adóból 6 204 000 forintot jogszerűen, míg 2 071 000 forintot jogszerűtlenül igényelt vissza, tekintettel arra, hogy a jogosító megművelt földterület nagysága 706,85 ha, szemben a bevallásban szereplő 942,73 ha nagysággal.
[4] Határozatában alkalmazta a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. tv. (a továbbiakban: Fétv.) 93-95. §-ait, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny.tv.) 23. § (2) bekezdését, a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Nyilvántartási rendelet) 2. § (2) bekezdését, a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 341/2007. (XII. 15.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés a) pontját, 3. § (1) bekezdés a) pontját, 3. § (4) bekezdését, valamint a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 129. § (1) bekezdés a) pontját, és az adó mértékére az 52. § (1) bekezdés d) pontját. Rögzítette, hogy mivel a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 11/A. §-a 2014. január 1. napjától már nem hatályos, a perbeli időszakban nem alkalmazható.
[5] Indokolása szerint a Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése alapján a földművelésügyi hatóság a mezőgazdasági munka elvégzésének igazolása céljából a mezőgazdaságilag meg nem munkált termőföldterületekről nyilvántartást vezet. Amennyiben a nyilvántartás nem tartalmazza a hatóság megkeresésével érintett termőföld területet vagy annak egy részét, úgy azt a jövedékiadó-visszatérítés szempontjából megmunkáltnak kell tekinteni. A jövedéki adó visszatérítésének előfeltétele, hogy az érintett földterület a visszatérítési időszakban jogszerűen a mezőgazdasági termelő használatában legyen. A földhasználati bejegyzés lényege, hogy egy adott területet egyszerre csak egy gazdálkodó (magánszemély) használja, elejét véve annak, hogy egy terület után ugyanazon időszakban többen is éljenek adó-visszatérítéssel. Ennek alapján az adott földterület tekintetében az adózó akkor jogosult a jövedékiadó-visszatérítés érvényesítésére, ha a bérelt földterületek esetében a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra vonatkozóan bejelentette és annak nyilvántartásba vétele Nyilvántartási rendeletben foglaltak alapján, a földhasználati lapon megtörtént. Az érintett időszakban az érintett földterületek tekintetében a felperes nem rendelkezett a használati jogosultságra vonatkozó földművelésügyi hatósági bejegyzéssel, ennek folytán ezen területekre nézve a felhasznált gázolaj után nem jogosult a jövedéki adó visszatérítésére.
[6] Az alperes a 2235524521 számú határozatával az indokolás kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú határozatát. A határozat indokolásának kiegészítésében hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésére, figyelemmel arra, hogy a Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll. Amennyiben tehát az adózó az adó-visszaigényléshez szükséges feltételekkel nem rendelkezik és ennek ellenére jogosulatlanul igényel vissza adót, akkor az jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.
A TakarNet használata kapcsán rögzítette, hogy a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésben leírt "ellenőrizheti" fordulat nem arra vonatkozik, hogy a vámhatóság csak a TakarNet-ből ellenőrizhet, hanem arra, hogy a TakarNet is ellenőrzési lehetőség. Tekintettel arra, hogy a lekérdezésre lehetőség van és így ellenőrizheti a mezőgazdasági termelő tekintetében a jogszerű földhasználat tényét, az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el, amikor a megállapításokat a TakarNet alapján vette figyelembe. A felperes alaptalanul hivatkozott arra fellebbezésében, hogy a földhasználati nyilvántartás deklaratív, vagyis a földhasználati jogosultságot nem a bejegyzés, hanem az annak alapjául szolgáló szerződés keletkezteti, nem fogadható el. A felperes által hivatkozott Pfv.I.21.330/2013/6. számú kúriai ítélet azért nem releváns, mert annak tárgya a polgári jogi területen belül a haszonbérleti jogviszony. A Kúria itt nem adójogi kérdésben foglalt állást, hanem a polgárjogi jogviszony tekintetében, jelen ügyben azonban adójogi szempontból kell vizsgálni, hogy fennállnak-e a visszaigénylés feltételei.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését azért kérte, mert a jogalkotó csak és kizárólagosan azt várja a kérelmező támogatásával kapcsolatban, hogy jogszerű földhasználó legyen, ne pedig nyilvántartásba vett földhasználó és megművelje az adott területet. A jogalkotói cél a gazdák támogatása volt.Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[9] A Fétv. 93-95. §-ai alapján rögzítette, hogy a földhasználati nyilvántartás közhiteles nyilvántartás, melynek kapcsán a felperesnek bejelentési kötelezettsége van. A bejegyzés lényege, hogy egy adott területet egyszerre csak egy jogosult használjon, ezzel elejét véve annak, hogy egy terület után ugyanazon időszak tekintetében többen is éljenek adó-visszatérítéssel. A felperes tehát akkor jogosult a jövedéki adó visszatérítésére, ha a bérelt földterületek esetén a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra bejelentette és annak nyilvántartása a földhasználati lapon megtörtént. E feltétel több megművelt terület esetén érvényesült, ahol az alperes értékelése szerint is jogszerűen nyújtotta be adó-visszatérítési igényét.
[10] A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, 3. § (1)-(2) és (4) bekezdéseinek együttes értelmezésével egy adott földterület tekintetében a kérelmező akkor jogosult a visszatérítés érvényesítésére, ha a bérelt földterületek esetén a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra vonatkozóan bejelentette és az szerepel a földhasználati nyilvántartásban. A vitatott területek esetében azonban erre nem került sor. A felperesnek figyelnie kellett volna arra, hogy valamennyi jövedékiadó-visszatérítési igényére szolgáló területre legyen földhasználati nyilvántartási bejegyzése. Itt is az a földhasználati bejegyzésre kötelezés oka, hogy egy adott terület után egyszerre csak egy igénylő nyújthasson be visszatérítést.
[11] A Kúria Kfv.I.35.019/2012/4. számú ítéletére hivatkozva megállapította, hogy a földhasználati jog nyilvántartásba vételi kötelezettség körében létezik kialakult bírói gyakorlat, melyet az időközben történt jogszabály-módosítások nem befolyásolnak, mivel a jogalkotói szándék nem változott. Figyelembe vette azt is - hivatkozva a KGD 2017.25. számú eseti döntésre -, hogy a mezőgazdasági támogatás elnyeréséhez nem elegendő a terület rendelkezésre állása, a kérelmezőnek a jogszabályban előírt többletfeltételt is teljesíteni kell. A tényleges földhasználat mellett elsődlegesen az szükséges, hogy az igénylő az adott területre bejegyzett földhasználó legyen.
[12] Megállapította, hogy az alperes nem vizsgálta a földhasználati jogot létrehozó polgárjogi szerződéseket, mivel a jogosultság és kizárólagosság vizsgálatakor a jövedékiadó-visszatérítési igényben feltüntetett adatokat kellett összevetnie a földművelésügyi hatóság által megküldött vagy a TakarNet rendszerből lekérdezett adatokkal a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés a) pont és (4) bekezdése alapján. Az alperes ezen tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat felsorolta, kapcsolatos döntését indokolta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és a kereseti kérelemnek megfelelő tartalmú új határozat meghozatalára való utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a jogszabályt, a földhasználati bejelentés elmaradásának tételesen előírt, nevesített szankciói vannak a Fétv. 95. § (8) és (10) bekezdésében, nem fűz egyéb szankciót a bejelentés elmaradásához. Nem lehet a bejelentés elmaradásához a visszaigénylési jogosultság korlátozásának jogkövetkezményét fűzni. A föld használata nem jog-, hanem ténykérdés, függetlenül attól, hogy a bejegyzés megtörtént vagy sem. Az alperes kötelezettsége a bejegyzés hiányában az lett volna, hogy vizsgálja a felperes tényleges földhasználatát. Erre nem került sor, ezért sérült az Art. 97. § (4) és (5) bekezdése.
[15] A vita tárgyát a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésének értelmezése képezi, amely csak a TakarNet alapján történő ellenőrzés lehetőségét nevesíti, de nem írja elő mint egyedüli ellenőrzési módot és csupán egy a bizonyítási eszközök sorában. A jogerős ítélet azon indokolása, hogy többen ne igényeljenek támogatást egy adott területre, méltányolható érdek, de nem vezethet az adózó Art.-ban is nevesített jogainak csorbításához. A mezőgazdasági támogatások jogszabályi rendelkezéseit és gyakorlatát figyelembe véve megállapítható, hogy a hatóságnak lehetősége van számos egyéb módon kizárni a többes igénylést az igénylések összevetésével, így az nem lehet elfogadható érv, amit az elsőfokú bíróság is irányadónak tekintett. A mezőgazdasági tevékenység folytatását a vámhatóság elfogadta, így a logika szabályai szerint csak azért tagadhatta meg a visszatérítést, mert a mezőgazdasági terület nincs a felperes használatában (sem tulajdonosként, sem más jogcímen). Ez azonban nem tényállásszerű, a felperes rendelkezik a kérdéses ingatlanokra haszonbérleti szerződéssel.
[16] A jogerős ítéletben hivatkozott Kfv.I.35.019/2012/4. számú döntés és a perbeli tényállás között alapvető különbség az, hogy a perbeli visszaigényléssel érintett időszakban már nem volt ilyen, de még hasonló törvényi rendelkezés sem, mint amelyet a Kúria alkalmazott. A kúriai döntésben szereplő feltételekből kikerült az a szabály, amely kifejezetten előírta a földhasználati bejegyzés feltételét a költségvetési támogatáshoz, ennek folytán nem foghat helyt az erre vonatkozó ítéleti érvelés.
[17] Az alperes és az alperesi érvelést osztó ítéleti indokolás összemossa a visszaigénylés jogszabályi feltételeit, illetve ezen feltételek ellenőrzési lehetőségeként nevesített TakarNet földhivatali információs rendszerben szereplő adatok ellenőrzését, a kettő azonban nem ugyanaz. A jogszabályi feltétel jelenleg kettős: csak és kizárólag a tulajdonjog vagy egyéb jogcím alapján fennálló használat és a mezőgazdasági tevékenység elvégzése, a bejegyzés már nem szerepel a feltételek között.
[18] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló tényállás alapján jogszerű döntést hozott, a felperes az irányadó jogszabályhelyek értelmezésében tévesen foglal állást.
[19] A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályainak alkalmazása során, szem előtt tartva a tisztességes eljárás alapelvét, a Kúria lehetőséget biztosított a felek számára, hogy a tárgyaláson elmondani kívánt összegzést/kiemelést írásban megtehessék. Az alperes nem élt a lehetőséggel. A felperes 9. sorszámú előkészítő iratában kiemelte, arra vár választ, hogy egy eshetőleges ellenőrzési mód miként írhat elő egy olyan kötelező érvényű magatartást a felperestől, melynek elmaradása esetén a támogatáshoz való jog elenyészik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[21] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatta felül.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, a már az elsőfokú adóhatósági határozatban is megjelölt tényre, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott Kfv.I.35.019/2012/4. számú döntés még a Tftv. 2014. január 1. napján már nem hatályos 11/A. §-át alkalmazta: A föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást - az Európai Unió által finanszírozott közvetlen termelői támogatást és annak nemzeti kiegészítését kivéve - igénybe venni csak az ingatlanügyi hatóság által nyilvántartott földhasználatra lehet. Az elsőfokú bíróság azonban nem is ezen törvényi rendelkezés, hanem a szabályozás rendszerének változatlansága miatt utalt a kúriai ítéletre, így ez okból nem kerülhet sor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére.
[23] A perbeli jövedékiadó-visszatérítést a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapozhatja meg. Eszerint jövedékiadó-visszatérítésre az 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mezőgazdasági termelő a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep (rét, legelő) művelési ágban a mezőgazdasági termelési célú földművelési munkákhoz, valamint a betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállításhoz felhasznált gázolajmennyiség után jogosult. Az 1. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a Korm. rendelet hatálya arra a mezőgazdasági termelőre terjed ki, amelynek (akinek) használatában (tulajdonosként vagy más jogcímen) szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep (rét, legelő) művelési ágú földterület van, és ott mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat.
[24] Azt, hogy egy adott földterülethez kapcsolódóan csak egy mezőgazdasági termelő részesülhet jövedékiadó-visszatérítésben, a felperes sem vitatta. Felülvizsgálati kérelmét a jogosultság ellenőrzésére alkalmas eszközök körének meghatározására alapította.
[25] A jövedékiadó-visszatérítésre vonatkozó igényjogosultságot az alperes a Korm. rendelet 3. §-a szerinti ellenőrzési és kockázatelemzési tevékenysége keretében vizsgálja. A 3. § (1) bekezdése azt határozza meg, hogy mely munka elvégzését kell igazolnia a földművelésügyi hatóságnak, az erdészeti hatóságnak, vagy éppen a vízügyi hatóság. A mezőgazdasági munkák elvégzésének ténye nem volt a per tárgya, arra alperes csak annyiban hivatkozott, hogy a 3. § (2) bekezdéséből következően a földművelésügyi hatóságnak csak a mezőgazdaságilag meg nem munkált termőföldterületekről kell nyilvántartást vezetnie. Ez a hatósági nyilvántartás tehát csak a támogatás feltételéül szolgáló mezőgazdasági művelés igazolására alkalmas, abból nem nyerhető adat sem a visszatérítésre jogosult mezőgazdasági termelő személyére, azaz az adózó kilétre, sem a megmunkált földterület nagyságára nézve.
[26] Az adózó személyének azonosítására a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdése a következőket írja elő: a vámhatóság a jövedékiadó-visszatérítésre vonatkozó igényjogosultság megállapítása érdekében a 3. § (2) bekezdése szerinti megmunkált termőföldterület nagyságát és az 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mezőgazdasági termelő tekintetében a jogszerű földhasználat tényét a TakarNet Földhivatali Információs Rendszerben szereplő adatok alapján ellenőrizheti.
[27] Nem volt vitatott a felperes részéről, hogy visszatérítésre csak az a mezőgazdasági termelő jogosult, aki jogszerűen használja az földterületet. Azon körülményt, hogy a TakarNet rendszer tartalmazza a jogszerű földhasználat azonosítására alkalmas, a Fétv. 93. § (1) bekezdésének megfelelő közhiteles hatósági nyilvántartást, a felperes szintén nem vitatta. Azt, hogy a közhiteles hatósági nyilvántartással szemben miért kellene a magánokirati bizonyítéknak tekintendő szerződéseket irányadónak tekinteni, a felperes nem mutatta be. Azt sem tárta fel, hogy a földhasználati nyilvántartáson túl milyen tételes jogszabályok alapján lehet kétséget kizáróan azonosítani a Korm. rendelet szerinti mezőgazdasági termelő személyét. A Korm. rendelet a jogosultság ellenőrzése kapcsán nem ír elő további bizonyítási kötelezettséget az alperes számára, nem kell vizsgálódnia abban a kérdésben, hogy miért maradt el a bejegyzés, emiatt nem sérült az Art. 97. § (4) és (5) bekezdése. A felperes tényleges földhasználatát a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdésének keretei között nem vizsgálhatja a hatóság, ugyanis az a 3. § (2) bekezdése szerinti körbe tartozik, és mint arra a [25] pontban már kitért a Kúria, a mezőgazdasági munkák elvégzésének ténye nem volt a per tárgya. A hatóság számára a Korm. 3. § (4) bekezdése szerinti közhiteles nyilvántartás alapján való ellenőrzés az elsődleges, de az adózó nincs elzárva attól, hogy megfelelő eljárásban vitassa a közhiteles nyilvántartás megalapozottságát. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette jogszerűnek azt az alperesi megállapítást, amely a Korm. rendelet 3. § (4) bekezdése szerinti bizonyítási eszközzel ellenőrizte a felperes földhasználatának tényét.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a földhasználati bejelentés elmaradásának tételesen előírt, nevesített szankciói vannak a Fétv.-ben, így nem lehet a bejelentés elmaradásához a visszaigénylés jogosultság korlátozásának jogkövetkezményét fűzni. A Fétv. 95. §-a tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy a bejelentést elmulasztó földhasználók milyen feltételek mellett, milyen módon, milyen összegű bírsággal sújthatók. A jövedéki adó visszatérítésének lehetősége azonban nem szankció, hanem jogosultság, ami csak a meghatározott feltételek teljesülése esetén illeti meg az adózót. Nem érvényesül a kétszeres eljárás tilalmának elve. A felülvizsgálati kérelem ebben a kérdésben is alaptalan volt.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.540/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.540/2019/12.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes: H + N és Társai Kft. (1181 Budapest, Vasvári Pál u. 25.)
A felperes képviselője: Dr. Horváth M. Gábor Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Bartók Béla út 66. I/3., ügyintéző ügyvéd: dr. Horváth M. Gábor)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (1134 Budapest, Dózsa Gy. út 128-132.)
Az alperes képviselője: dr. Forró Gabriella kamarai jogtanácsos
A per tárgya: jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 22. sorszám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.K.33.234/2018/20. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.K.33.234/2018/20. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50.00 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 207.100 (kettőszázhétezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes bérelt földterületeken szántó és gyep művelési ágban mezőgazdasági termelő tevékenységet folytat. A 2014. évben 202 db földterületet érintően mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítési kérelmet terjesztett elő. Az adóhatóság az igényelt 8.275.000 forintot visszautalta.[2] Az elsőfokú adóhatóság 2014. évre jövedéki adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. A bevallásban szereplő ingatlanok tekintetében a TakarNet rendszerből lekért adatok alapján az érintett ingatlanokat négy csoportba sorolta. Az elsőbe tartoztak azok az ingatlanok, amelyekre a felperes nevére a teljes évben földhasználat volt bejegyezve, a másodikba azok, melyeknél 2014. évet megelőzően volt felperes nevére földhasználat volt bejegyezve, de ebben az évben már nem. A harmadikba azok, amelyekben 2014. évben a felperes törtidőszakokban különböző megbontásokban, de rendelkezett földhasználati bejegyzéssel. A negyedik csoportba tartoztak azok a területek, ahol sem korábban, sem az ellenőrzés időpontjában egyáltalán szerepelt földhasználati bejegyzés a felperes nevére.
[3] A felperes észrevételére tekintettel kiegészített ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2014. évre 2.071.000 forint adóhiánynak minősülő jövedéki adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a felperes a visszaigényelt 8.275.000 forint jövedéki adóból 6.204.000 forintot jogszerűen, míg 2.071.000 forintot jogszerűtlenül igényelt vissza, tekintettel arra, hogy a jogosító megművelt földterület nagysága 706,85 ha, szemben a bevallásban szereplő 942,73 ha nagysággal.
[4] Határozatában alkalmazta a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. tv. (a továbbiakban: Fétv.) 93.-95. §-ait, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny.tv.) 23. § (2) bekezdését, a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII.23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Nyilvántartási rendelet) 2. § (2) bekezdését, a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 341/2007. (XII.15.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés a) pontját, 3. § (1) bekezdés a) pontját, 3. § (4) bekezdését, valamint a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 129. § (1) bekezdés a) pontját, és az adó mértékére az 52. § (1) bekezdés d) pontját. Rögzítette, hogy mivel a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 11/A. §-a 2014. január 1. napjától már nem hatályos, a perbeli időszakban nem alkalmazható.
[5] Indokolása szerint a Korm. rendelet 3.§ (2) bekezdése alapján a földművelésügyi hatóság a mezőgazdasági munka elvégzésének igazolása céljából a mezőgazdaságilag meg nem munkált termőföldterületekről nyilvántartást vezet. Amennyiben a nyilvántartás nem tartalmazza a hatóság megkeresésével érintett termőföld területet vagy annak egy részét, úgy azt a jövedéki adó-visszatérítés szempontjából megmunkáltnak kell tekinteni. A jövedéki adó visszatérítésének előfeltétele, hogy az érintett földterület a visszatérítési időszakban jogszerűen a mezőgazdasági termelő használatában legyen. A földhasználati bejegyzés lényege, hogy egy adott területet egyszerre csak egy gazdálkodó (magánszemély) használja, elejét véve annak, hogy egy terület után ugyanazon időszakban többen is éljenek adó-visszatérítéssel. Ennek alapján az adott földterület tekintetében az adózó akkor jogosult a jövedéki adó visszatérítés érvényesítésére, ha a bérelt földterületek esetében a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra vonatkozóan bejelentette és annak nyilvántartásba vétele Nyilvántartási rendeletben foglaltak alapján, a földhasználati lapon megtörtént. Az érintett időszakban az érintett földterületek tekintetében a felperes nem rendelkezett a használati jogosultságra vonatkozó földművelésügyi hatósági bejegyzéssel, ennek folytán ezen területekre nézve a felhasznált gázolaj után nem jogosult a jövedéki adó visszatérítésére.
[6] Az alperes a 2235524521 számú határozatával az indokolás kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú határozatát. A határozat indokolásának kiegészítésében hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99.§ (2) bekezdésére figyelemmel arra, hogy a Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll. Amennyiben tehát az adózó az adó-visszaigényléshez szükséges feltételekkel nem rendelkezik és ennek ellenére jogosulatlanul igényel vissza adót, akkor az jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.
A TakarNet használata kapcsán rögzítette, hogy a Korm. rendelet 3.§ (4) bekezdésben leírt "ellenőrizheti" fordulat nem arra vonatkozik, hogy a vámhatóság csak a TakarNet-ből ellenőrizhet, hanem arra, hogy a TakarNet is ellenőrzési lehetőség. Tekintettel arra, hogy a lekérdezésre lehetőség van és így ellenőrizheti a mezőgazdasági termelő tekintetében a jogszerű földhasználat tényét, az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el, amikor a megállapításokat a TakarNet alapján vette figyelembe. A felperes alaptalanul hivatkozott arra fellebbezésében, hogy a földhasználati nyilvántartás deklaratív, vagyis a földhasználati jogosultságot nem a bejegyzés, hanem az annak alapjául szolgáló szerződés keletkezteti, nem fogadható el. A felperes által hivatkozott Pfv.I.21.330/2013/6. számú kúriai ítélet azért nem releváns, mert annak tárgya a polgári jogi területen belül a haszonbérleti jogviszony. A Kúria itt nem adójogi kérdésben foglalt állást, hanem a polgárjogi jogviszony tekintetében, jelen ügyben azonban adójogi szempontból vizsgálni, hogy fennállnak-e a visszaigénylés feltételei.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését azért kérte, mert a jogalkotó csak és kizárólagosan azt várja a kérelmező támogatásával kapcsolatban, hogy jogszerű földhasználó legyen, ne pedig nyilvántartásba vett földhasználó és megművelje az adott területet. A jogalkotói cél a gazdák támogatása volt.Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[9] A Fétv. 93.-95.§-ai alapján rögzítette, hogy a földhasználati nyilvántartás közhiteles nyilvántartás, melynek kapcsán a felperesnek bejelentési kötelezettsége van. A bejegyzés lényege, hogy egy adott területet egyszerre csak egy jogosult használjon, ezzel elejét véve annak, hogy egy terület után ugyanazon időszak tekintetében többen is éljenek adó-visszatérítéssel. A felperes tehát akkor jogosult a jövedéki adó visszatérítésére, ha a bérelt földterületek esetén a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra bejelentette és annak nyilvántartása a földhasználati lapon megtörtént. E feltétel több megművelt terület esetén érvényesült, ahol az alperes értékelése szerint is jogszerűen nyújtotta be adó-visszatérítési igényét.
[10] A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, 3. § (1)-(2) és (4) bekezdéseinek együttes értelmezésével egy adott földterület tekintetében a kérelmező akkor jogosult a visszatérítés érvényesítésére, ha a bérelt földterületek esetén a földhasználatot a visszaigényléssel érintett időszakra vonatkozóan bejelentette és az szerepel a földhasználati nyilvántartásban. A vitatott területek esetében azonban erre nem került sor. A felperesnek figyelnie kellett volna arra, hogy valamennyi jövedéki adó visszatérítési igényére szolgáló területre legyen földhasználati nyilvántartási bejegyzése. Itt is az a földhasználati bejegyzésre kötelezés oka, hogy egy adott terület után egyszerre csak egy igénylő nyújthasson be visszatérítést.
[11] A Kúria Kfv.I.35.019/2012/4. számú ítéletére hivatkozva megállapította, hogy a földhasználati jog nyilvántartásba vételi kötelezettség körében létezik kialakult bírói gyakorlat, melyet az időközben történt jogszabály-módosítások nem befolyásolnak, mivel a jogalkotói szándék nem változott. Figyelembe vette azt is - hivatkozva a KGD 2017.25. számú eseti döntésre -, hogy a mezőgazdasági támogatás elnyeréséhez nem elegendő a terület rendelkezésre állása, a kérelmezőnek a jogszabályban előírt többletfeltételt is teljesíteni kell. A tényleges földhasználat mellett elsődlegesen az szükséges, hogy az igénylő az adott területre bejegyzett földhasználó legyen.
[12] Megállapította, hogy az alperes nem vizsgálta a földhasználati jogot létrehozó polgárjogi szerződéseket, mivel a jogosultság és kizárólagosság vizsgálatakor a jövedéki visszatérítési igényben feltüntetett adatokat kellett összevetnie a földművelésügyi hatóság által megküldött-, vagy a TakarNet rendszerből lekérdezett adatokkal a Korm. rendelet 3.§ (1) bekezdés a) pont és (4) bekezdése alapján. Az alperes ezen tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat felsorolta, kapcsolatos döntését indokolta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és a kereseti kérelemnek megfelelő tartalmú új határozat meghozatalára való utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a jogszabályt, a földhasználati bejelentés elmaradásának tételesen előírt, nevesített szankciói vannak a Fétv. 95.§ (8) és (10) bekezdésében, nem fűz egyéb szankciót a bejelentés elmaradásához. Nem lehet a bejelentés elmaradásához a visszaigénylés jogosultság korlátozásának jogkövetkezményét fűzni. A föld használata nem jog-, hanem ténykérdés, függetlenül attól, hogy a bejegyzés megtörtént vagy sem. Az alperes kötelezettsége a bejegyzés hiányában az lett volna, hogy vizsgálja a felperes tényleges földhasználatát. Erre nem került sor, ezért sérült az Art. 97.§ (4) és (5) bekezdése.
[15] A vita tárgyát a Korm. rendelet 3.§ (4) bekezdésének értelmezése képezi, amely csak a TakarNet alapján történő ellenőrzés lehetőségét nevesíti, de nem írja elő, mint egyedüli ellenőrzési módot és csupán egy a bizonyítási eszközök sorában. A jogerős ítélet azon indokolása, hogy többen ne igényeljenek támogatást egy adott területre, méltányolható érdek, de nem vezethet az adózó Art.-ban is nevesített jogainak csorbításához. A mezőgazdasági támogatások jogszabályi rendelkezéseit és gyakorlatát figyelembe véve megállapítható, hogy a hatóságnak lehetősége van számos egyéb módon kizárni a többes igénylést az igénylések összevetésével, így az nem lehet elfogadható érv, amit az elsőfokú bíróság is irányadónak tekintett. A mezőgazdasági tevékenység folytatását a vámhatóság elfogadta, így a logika szabályai szerint csak azért tagadhatta meg a visszatérítést, mert a mezőgazdasági terület nincs a felperes használatában (sem tulajdonosként, sem más jogcímen). Ez azonban nem tényállásszerű, a felperes rendelkezik a kérdéses ingatlanokra haszonbérleti szerződéssel.
[16] A jogerős ítéletben hivatkozott Kfv.I.35.019/2012/4. számú döntés és a perbeli tényállás között alapvető különbség az, hogy a perbeli visszaigényléssel érintett időszakban már nem volt ilyen, de még hasonló törvényi rendelkezés sem, mint amelyet a Kúria alkalmazott. A kúriai döntésben szereplő feltételekből kikerült az a szabály, amely kifejezetten előírta a földhasználati bejegyzés feltételét a költségvetési támogatáshoz, ennek folytán nem foghat helyt az erre vonatkozó ítéleti érvelés.
[17] Az alperes és az alperesi érvelést osztó ítéleti indokolás összemossa a visszaigénylés jogszabályi feltételeit, illetve ezen feltételek ellenőrzési lehetőségeként nevesített TakarNet földhivatali információs rendszerben szereplő adatok ellenőrzését, a kettő azonban nem ugyanaz. A jogszabályi feltétel jelenleg kettős: csak és kizárólag a tulajdonjog vagy egyéb jogcím alapján fennálló használat és a mezőgazdasági tevékenység elvégzése, a bejegyzés már nem szerepel a feltételek között.
[18] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló tényállás alapján jogszerű döntést hozott, a felperes az irányadó jogszabályhelyek értelmezésében tévesen foglal állást.
[19] A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III.31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályainak alkalmazása során, szem előtt tartva a tisztességes eljárás alapelvét, a Kúria lehetőséget biztosított a felek számára, hogy a tárgyaláson elmondani kívánt összegzést/kiemelést írásban megtehessék. Alperes nem élt a lehetőséggel. Felperes 9. sorszámú előkészítő iratában kiemelte, arra vár választ, hogy egy eshetőleges ellenőrzési mód miként írhat elő egy olyan kötelező érvényű magatartást a felperestől, melynek elmaradása esetén a támogatáshoz való jog elenyészik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[21] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 115.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108.§ (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120.§ (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatta felül.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, a már az elsőfokú adóhatósági határozatban is megjelölt tényre, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott Kfv.I.35.019/2012/4. számú döntés még a Tftv. 2014. január 1. napján már nem hatályos 11/A.§-át alkalmazta: A föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást - az Európai Unió által finanszírozott közvetlen termelői támogatást és annak nemzeti kiegészítését kivéve - igénybe venni csak az ingatlanügyi hatóság által nyilvántartott földhasználatra lehet. Az elsőfokú bíróság azonban nem is ezen törvényi rendelkezés-, hanem a szabályozás rendszerének változatlansága miatt utalt a kúriai ítéletre, így ez okból nem kerülhet sor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére.
[23] A perbeli jövedéki adó visszatérítést a Korm. rendelet 2.§ (1) bekezdés a) pontja alapozhatja meg. Eszerint jövedékiadó-visszatérítésre az 1.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti mezőgazdasági termelő a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep (rét, legelő) művelési ágban a mezőgazdasági termelési célú földművelési munkákhoz, valamint a betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállításhoz felhasznált gázolajmennyiség után jogosult. Az 1.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében a Korm. rendelet hatálya arra a mezőgazdasági termelőre terjed ki, amelynek (akinek) használatában (tulajdonosként vagy más jogcímen) szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep (rét, legelő) művelési ágú földterület van, és ott mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat.
[24] Azt, hogy egy adott földterülethez kapcsolódóan csak egy mezőgazdasági termelő részesülhet jövedéki adó visszatérítésben, felperes sem vitatta. Felülvizsgálati kérelmét a jogosultság ellenőrzésére alkalmas eszközök körének meghatározására alapította.
[25] A jövedékiadó-visszatérítésre vonatkozó igényjogosultságot alperes a Korm. rendelet 3. §-a szerinti ellenőrzési és kockázatelemzési tevékenysége keretében vizsgálja. A 3. § (1) bekezdése azt határozza meg, hogy mely munka elvégzését kell igazolnia a földművelésügyi hatóságnak, az erdészeti hatóságnak, vagy éppen a vízügyi hatóság. A mezőgazdasági munkák elvégzésének ténye nem volt a per tárgya, arra alperes csak annyiban hivatkozott, hogy a 3. § (2) bekezdéséből következően a földművelésügyi hatóságnak csak a mezőgazdaságilag meg nem munkált termőföldterületekről kell nyilvántartást vezetnie. Ez a hatósági nyilvántartás tehát csak a támogatás feltételéül szolgáló mezőgazdasági művelés igazolására alkalmas, abból nem nyerhető adat sem a visszatérítésre jogosult mezőgazdasági termelő személyére, azaz az adózó kilétre, sem a megmunkált földterület nagyságára nézve.
[26] Az adózó személyének azonosítására a Korm. rendelet 3.§ (4) bekezdése a következőket írja elő: a vámhatóság a jövedékiadó-visszatérítésre vonatkozó igényjogosultság megállapítása érdekében a 3.§ (2) bekezdés szerinti megmunkált termőföldterület nagyságát és az 1.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti mezőgazdasági termelő tekintetében a jogszerű földhasználat tényét a TakarNet Földhivatali Információs Rendszerben szereplő adatok alapján ellenőrizheti.
[27] Nem volt vitatott a felperes részéről, hogy visszatérítésre csak az a mezőgazdasági termelő jogosult, aki jogszerűen használja az földterületet. Azon körülményt, hogy a TakarNet rendszer tartalmazza a jogszerű földhasználat azonosítására alkalmas, a Fétv. 93.§ (1) bekezdésének megfelelő közhiteles hatósági nyilvántartást, a felperes szintén nem vitatta. Azt, hogy a közhiteles hatósági nyilvántartással szemben miért kellene a magánokirati bizonyítéknak tekintendő szerződéseket irányadónak tekinteni, a felperes nem mutatta be. Azt sem tárta fel, hogy a földhasználati nyilvántartáson túl milyen tételes jogszabályok alapján lehet kétséget kizáróan azonosítani a Korm. rendelet szerinti mezőgazdasági termelő személyét. A Korm. rendelet a jogosultság ellenőrzése kapcsán nem ír elő további bizonyítási kötelezettséget az alperes számára, nem kell vizsgálódnia abban a kérdésben, hogy miért maradt el a bejegyzés, emiatt nem sérült az Art. 97.§ (4) és (5) bekezdése. A felperes tényleges földhasználatát a Korm. rendelet 3.§ (4) bekezdésének keretei között nem vizsgálhatja a hatóság, ugyanis az a 3.§ (2) bekezdése szerinti körbe tartozik, és mint arra a [25] pontban már kitért a Kúria, a mezőgazdasági munkák elvégzésének ténye nem volt a per tárgya. A hatóság számára a Korm. 3.§ (4) bekezdése szerinti közhiteles nyilvántartás alapján való ellenőrzés az elsődleges, de az adózó nincs elzárva attól, hogy megfelelő eljárásban vitassa a közhiteles nyilvántartás megalapozottságát. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette jogszerűnek azt az alperesi megállapítást, amely a Korm. rendelet 3.§ (4) bekezdése szerinti bizonyítási eszközzel ellenőrizte a felperes földhasználatának tényét.
[28] Felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy a földhasználati bejelentés elmaradásának tételesen előírt, nevesített szankciói vannak a Fétv-ben, így nem lehet a bejelentés elmaradásához a visszaigénylés jogosultság korlátozásának jogkövetkezményét fűzni. A Fétv. 95.§-a tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy a bejelentést elmulasztó földhasználók milyen feltételek mellett, milyen módon, milyen összegű bírsággal sújthatók. A jövedéki adó visszatérítésének lehetősége azonban nem szankció, hanem jogosultság, ami csak a meghatározott feltételek teljesülése esetén illeti meg az adózót. Nem érvényesül a kétszeres eljárás tilalmának elve. A felülvizsgálati kérelem ebben a kérdésben is alaptalan volt.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[30] Mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítési kérelem elbírálása során a jogszerű földhasználat ténye 2014. január 1-ét követően is közhiteles hatósági nyilvántartás alapján igazolható. A TakarNet Földhivatali Információs Rendszer megfelel ennek a követelménynek.Záró rész
[31] A Kp. 35.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 81.§ (5) bekezdése szerint a jogi képviselővel eljáró fél a perköltségét kizárólag jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel. Alperes ennek eleget tett, ezért a Kúria megállapított részére a felülvizsgálati perköltséget.[32] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a Kp. 35.§ (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 102.§ (1) bekezdése alapján viseli a pervesztes felperes. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékének alapját az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39.§ (1) bekezdése szerint, mértékét az Itv. 50.§ (1) bekezdésének megfelelően állapította meg.
[33] A felperes tárgyalás tartását kérte. A Kúria tájékoztatta a feleket, hogy a Rendelet 41.§ (1) bekezdése alapján a veszélyhelyzet ideje alatt a Kúria fő szabály szerint tárgyaláson kívül jár el, de a jogszabályi feltételek megléte esetén felperes kérheti a tárgyaláson kívüli elbírálás helyett azt, hogy a tárgyalás a veszélyhelyzet megszűnését követő időpontra kerüljön elhalasztásra. A felperes 9. sorszám alatt bejelentette, nem kéri tárgyalás tartását; így a felülvizsgálati kérelmet a Kúria a kitűzött tárgyalási napon, de tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2020. április 30.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.540/2019.)