adozona.hu
BH 2020.8.244
BH 2020.8.244
Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján nemcsak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartásra tekintettel állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, hanem akkor is, ha észszerűtlen, indokolatlan kockázatot vállalva folytatja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a társaság tevékenységét. Nem alapozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét önmagában az, ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes tulajdonosa és vezető tisztségviselője volt az A. M. K. Kft. (adós) társaságnak a megalakításától kezdődően, valamint a T. B. Kft.-nek, a G. F. Immo Kft.-nek, és a G. F. Invest Kft.-nek 2012. július 17-én és 18-án történt bejegyzésüktől.
[2] A felperes mint szállító, és az adós mint vevő között 2003-tól fennálló folyamatos üzleti kapcsolatból az adósnak a felperes felé 2012 szeptemberére 147 020 894 Ft tartozása állt fenn, mely 2013. február 9-ére 113 832 279 Ft-ra, míg 2013. ...
BH 2020.8.244 Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján nemcsak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartásra tekintettel állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, hanem akkor is, ha észszerűtlen, indokolatlan kockázatot vállalva folytatja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a társaság tevékenységét. Nem alapozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét önmagában az, ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben is folytatja úgy, hogy észszerűtlen kockázatot nem vállal, a társaság megmentése érdekében tett indokolt intézkedései azonban nem vezetnek eredményre [Cstv. 33/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes tulajdonosa és vezető tisztségviselője volt az A. M. K. Kft. (adós) társaságnak a megalakításától kezdődően, valamint a T. B. Kft.-nek, a G. F. Immo Kft.-nek, és a G. F. Invest Kft.-nek 2012. július 17-én és 18-án történt bejegyzésüktől.[2] A felperes mint szállító, és az adós mint vevő között 2003-tól fennálló folyamatos üzleti kapcsolatból az adósnak a felperes felé 2012 szeptemberére 147 020 894 Ft tartozása állt fenn, mely 2013. február 9-ére 113 832 279 Ft-ra, míg 2013. év végére 102 253 251 Ft-ra csökkent.
[3] Az O. és Vidéke Takarékszövetkezet (a továbbiakban: takarékszövetkezet) 2013. augusztus 15-én kölcsönszerződést kötött a T. B. Kft.-vel 105 590 000 Ft, a G. F. Invest Kft.-vel 52 860 000 Ft és a G. F. Immo Kft.-vel szintén 52 860 000 Ft összegre vonatkozóan. A kölcsönszerződések céljaként a kölcsönt felvevők által a T-L. 2009 Kft.-vel kötött ingatlan-adásvételi szerződésben foglalt tartozásátvállalást jelölték meg.
[4] A kölcsönszerződések biztosítására a kölcsönszerződés megkötésének napján az adós mint készfizető kezes és a takarékszövetkezet mint jogosult hitelező között készfizető kezességi szerződések jöttek létre, melyek tartalmazták, hogy az adós a kölcsönfelvevőkkel fennálló üzleti kapcsolatára tekintettel vállalta a készfizető kezességet. A szerződések szerint a készfizető kezes fizetőképességének, vagyoni helyzetének jelentős romlása az adóssal szembeni kölcsönszerződés vonatkozásában felmondási okot jelentett.
[5] Az adós - miután a felperessel nem tudott megállapodni a tartozás teljesítése tekintetében - csődeljárást kezdeményezett maga ellen. A 2014. február 27. - október 9. között folyt csődeljárásban a hitelezők az egyezséget elfogadták, a bíróság a csődeljárást azonban megszüntette.
[6] Az adós felszámolását a bíróság 2014. november 3-án indította meg, felszámolóként az R. C. Kft. került kirendelésre. A felperes felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényét 99 633 677 Ft összegben a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjában, míg 15 744 083 Ft összegű késedelmikamat-igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, 200 000 Ft nyilvántartásba vételi díj igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában vette nyilvántartásba. A felszámolási eljárás 2018. január 3-án befejeződött, a felperes hitelezői igényének kielégítésére nem került sor.
[7] Az adós mérlegeit az alperes a felszámolási eljárást megelőzően letétbe helyezte és közzétette, a 2012. évit 2013. május 27-én.
[8] Az adós a 2013. február 21-én kelt tájékoztató levél szerint 431 036 696 Ft, 2013. április 30-án kelt értesítő levél szerint pedig 252 172 199 Ft összegű pályázati támogatást nyert el, amennyiben a támogatási szerződés a közreműködő szervezettel megkötésre kerül.
Kereset, az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első fordulata alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós vagyona 351 911 213 Ft-tal csökkent. A vagyoncsökkenést - egyebek mellett - a 2013. augusztus 15-én kötött készfizető kezességi szerződések alapján az adóssal szemben keletkezett 211 310 000 Ft tőke és 11 782 286 Ft kamata (összesen 223 092 286 Ft) okozta. Kérte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezni.[10] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját 2013. május 27. napjában jelölte meg, amikor az alperes a 2012. évi mérleget aláírta.
[11] Hangsúlyozta, hogy 2013. augusztus 6-án az adósnak 105 397 635 Ft összegű tőketartozása állt fenn a felperes felé, és ennek tudatában írta alá az alperes a több mint 200 000 000 Ft összegű tartozás biztosítékául szolgáló kezesi szerződéseket, amely szerződések az érdekeltségébe tartozó gazdálkodó szervezetek érdekét szolgálták a hitelezők érdekeivel szemben. A kezesi szerződések tartalmazták, hogy amennyiben az adós csődeljárás vagy felszámolás alá kerül, a takarékszövetkezet felmondhatja a kölcsönszerződéseket, és a készfizető kezestől követelheti a tartozást.
[12] Érvelése szerint a 2012. évihez képest az adós tartozásai 2013. év végére a kétszeresére emelkedtek. 2012-ben még 1 884 000 Ft-os eredménnyel zárta az adós az évet, míg 2013. év végére 206 913 000 Ft-os vesztesége keletkezett, s erre tekintettel észszerűtlen és irracionális volt a kezesség vállalása. Az alperestől elvárható lett volna, hogy ne vállaljon kezességet az adós nevében a többi saját érdekeltségi körébe tartozó cégei tartozásának biztosítékául, amikor az adósnak is jelentős tartozásai voltak.
[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének felperes által megjelölt időpontját, azt azonban elismerte, hogy 2013. május 27-én a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint fizetésképtelen volt. Hangsúlyozta, hogy az adós mérleg szerinti vagyona teljes mértékben fedezetet nyújtott volna a társaság tartozásaira. Elismerte, hogy 2012 szeptemberére, a folyamatos részteljesítések mellett is 147 020 894 Ft volt az adósnak a felperes felé fennálló tartozása, de az ezt követően is fennállt üzleti kapcsolatuk eredményeként 2013 végére ez a tartozás 102 253 251 Ft-ra csökkent.
[14] Hangsúlyozta, az adós tevékenységét folytatni akarta, a 2013. augusztusi hitelkiváltás alkalmával az MNB pozitív eredménnyel zárta az adós ellenőrzését, és a pályázati támogatásokat sem nyerhette volna el, ha csődközeli helyzetben lett volna. Állította, hogy észszerűtlen kockázatot az adós vezetőjeként nem vállalt, és mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében. Vitatta, hogy a készfizető kezesi szerződésekkel az adós vagyonát csökkentette volna. A főadósok a kölcsönszerződések felmondásáig törlesztettek, és a felmondásra nem amiatt került sor, hogy elmaradtak volna a teljesítéssel. A kezességvállalások a rendes gazdálkodás részét képezték.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a társasági vagyon 223 092 286 Ft mértékben csökkent. Ennek következtében az alperes 223 092 286 Ft erejéig kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték nyújtása címén ezt az összeget a bíróság gazdasági hivatala letéti számlájára fizesse be, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[16] Az ítélet indokolása szerint az alperes felelősségét a kezességi szerződések megkötésére tekintettel állapította meg. Az adós e szerződések megkötésekor már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, így a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetési feladatait a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kellett volna ellátnia. Nem vette azonban figyelembe az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét és a kezesi szerződések aláírásával észszerűtlen kockázatot vállalt. Álláspontja szerint az alperes a felelősség alól nem tudta kimenteni magát.
[17] A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[18] Az ítélet indokolásában elsőként rögzítette, hogy a kereset részbeni elutasítását tartalmazó rendelkezés jogerőre emelkedése miatt a másodfokú eljárásban már csak a készfizető kezességi szerződések megkötésével okozott vagyoncsökkenés okán állított felelősség megállapítása iránti keresetet kellett vizsgálni.
[19] Az elsőfokú bíróság a tényeket helytállóan állapította meg e körben, az abból levont jogi következtetéseivel azonban az ítélőtábla nem értett egyet.
[20] A Cstv. 33/A. § (1) és (3) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy a jogalkotó ezt a mögöttes felelősségi formát arra az esetre alakította ki, ha a vezetők felróható magatartása az adós társaság vagyonában csökkenést okozott és emiatt a hitelezők kielégítése a felszámolási vagyonból nem történhet meg. Az (1) bekezdés tényállása nem az eredeti jogalapon teremt helyettesítő, így másodlagos helytállási kötelezettséget az ügyvezető terhére, hanem a hitelezői követelésnek a felszámolás alá került adós társasággal szembeni igényérvényesítés sikertelensége esetére állítja azt fel, amennyiben az adósi vagyoncsökkenés az ügyvezető hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásával áll okozati összefüggésben.
[21] Az adott ügyben a felperes bizonyította, hogy az adós ellen felszámolási eljárás folyik és ott ő hitelezővé vált, ezáltal perbeli legitimációval rendelkezik. Azt is igazolta, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselője volt a felszámolás kezdete előtti 3 évben. Bizonyítania kellett a felperesnek, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete az adott időpontban következett be, illetve hogy az alperes keresetlevélben megjelölt magatartása az adós vagyonát csökkentette, és e magatartás és a csökkenés között fennáll az okozati összefüggés.
[22] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjára vonatkozó ítéleti tényállás megalapozottságának vizsgálatát az ítélőtábla az egyéb tényállási elemek fennállásának hiányában mellőzte.
[23] A másodfokú bíróság álláspontja szerint önmagában a készfizető kezesi szerződések megkötésével a hitelezői érdekek sérelme nem állt be. A hitelezői érdekek sérelmének megvalósulása körében jelen esetben szükséges vizsgálni a készfizető kezesi szerződések célzatát. A szerződéskötés csak akkor minősülhetne hitelezői érdeket sértő magatartásnak, ha az alperes tudatosan kötött volna olyan szerződést, hogy az adósok teljesítőképessége hiányában a kezesi szerződés alapján kötelmi adósok helyett az általa képviselt adós társaság fog teljesíteni. Ezen szándékos vezetői magatartás azonban az eljárás során nem nyert bizonyítást.
[24] Az ítélőtábla megállapította, hogy 2013. augusztus 15-én az alperes az adós nevében azért vállalt készfizető kezességet az érdekeltségi körébe tartozó három gazdasági társaság hitelszerződése biztosításához, hogy ezen három cég 21, 21 és 39, tehát összesen 81 lakásos társasházi tulajdont szerezzen a hitel összegéből, és ezen társasházi lakások megvásárlását követően az adós kívánta elvégezni azok szerelvényezését, amelyből eredően bevételt realizálhatott volna és ezen bevételek képezték volna a tartozásainak a fedezetét. A szerződéskötés ezen indokát igazolja az alperes személyes előadása, a kölcsönt felvevő három gazdasági társaság által vállalt kölcsönszerződés, és az azokhoz csatolt készfizető kezességi szerződések tartalma, a takarékszövetkezet 2014. februári jegyzőkönyve, továbbá az alperes által csatolt azon dokumentum, amely a számítását tartalmazta arról, hogy az ügyletekkel kapcsolatban milyen bevételt tervezett elérni annak érdekében, hogy az adós tovább működjön. Ezen okiratokat, illetve előadásokat figyelembe véve kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy az alperes mint az adós társaság volt ügyvezetője azért vállalt készfizető kezességet, hogy a hitelből megvásárolt társasházi lakásokkal kapcsolatos várható megbízás fogja majd biztosítani a továbbműködés feltételeit, amelyből származó bevételek a tartozások kifizetését is szolgálják. Mindebből az következik, hogy az alperest nem a hitelezők kijátszásának szándéka motiválta. A szerződéskötés célzatára tekintettel pedig a készfizetőkezesség-vállalás önmagában nem tekinthető az adós társaság hitelezői érdekeit sértő magatartásnak.
[25] Rámutatott, a készfizető kezesi szerződések megkötésekor az adós társaság részéről csak kötelezettségvállalás történt, az adós társaság tényleges fizetési kötelezettsége akkor keletkezett, amikor a hitelt nyújtó takarékszövetkezet a kölcsönszerződéseket felmondta. A takarékszövetkezet részéről a felmondásra azért került sor, mert az adós társaság csődeljárást indított maga ellen, tehát magának az adós társaságnak a csődeljárás megindítására vonatkozó jognyilatkozata vezetett a 3 cég hitelének felmondásához. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben levő adós esetében a csődeljárás megindítása éppen az ügyvezetőtől elvárható egyik magatartási forma, mivel ezen eljárási lehetőséggel arra törekszik, hogy a hitelezőkkel egyezséget kössön, a reorganizációt elvégezze, amivel a működését továbbra is fenntartsa. Ez az eljárás tehát nem értékelhető a hátrányára a vezetői felelősség vizsgálata körében, hanem éppen a volt vezető részéről a felelősség alóli kimentési okul szolgálhat. Az is megállapításra került, hogy a kölcsönt felvevő három gazdasági társaság a felmondásig a kölcsönt törlesztette.
[26] A fenti körülmények mellett az ítélőtábla azt is figyelembe vette, hogy a készfizetőkezesség-vállalás az adós társaságnak a vagyoni elemeit nem terhelte, az adós nem vállalt dologi jogi (zálog) kötelezettséget, ebből következően a felmondást követően a hitelt nyújtó takarékszövetkezet 211 310 000 Ft-os tőkekövetelése a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába került besorolásra. A felperes hitelezői igénye is ide lett besorolva, ezen kategóriába sorolt igények azonban sorrendben utoljára kerültek volna kielégítésre. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az adós felszámolási vagyona a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt igények kielégítésére nem volt elegendő.
[27] Mindezek alapján az ítélőtábla szerint az a magatartás, amit az elsőfokú bíróság az alperes terhére rótt, nem tekinthető olyan hitelezői érdeket sértő magatartásnak, amit a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése megkíván, a fenti körülmények éppen a (3) bekezdésben foglalt mentesülés körében az alperes felelősségének kizárása körében értékelendők.
[28] A másodfokú bíróság álláspontja szerint vagyoncsökkenés sem állapítható meg. Az adós társaság részéről más, az érdekeltségi körébe tartozó társaságok részére történő biztosítékvállalás - a szerződések megkötési körülményeinek figyelembevétele mellett - a pénzügyi-gazdasági helyzetére tekintettel indokolt volt, ezért az nem tekinthető az adós társaság vagyona csökkenését eredményező magatartásnak. Adott esetben tehát az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amelynek következtében a tartozásnövekedés eredményeképpen a vagyoncsökkenés megállapítható lenne.
[29] Miután valamennyi törvényi tényállási elemnek együttesen kell fennállnia, és a fentiek alapján az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása, továbbá a vagyoncsökkenés bekövetkezése sem állapítható meg, és az alperes a vezetői felelősség alóli mentesülését is eredményesen tudta bizonyítani, mivel a tőle elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése érdekében, ez a felperes keresetének elutasítását eredményezte.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesi fellebbezéssel nem érintett részében történő helybenhagyását.[31] Állította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének a megsértését.
[32] A felülvizsgálati kérelem indokolásában kifejtette, az ügy összes körülményét megvizsgálva megállapítható, hogy önmagában a kezesi szerződés megkötésével beállt a hitelezői érdeksérelem. Az ítélőtábla nem vette figyelembe az alábbi tényeket:
- az adós 2012. december 31-én 292 164 000 Ft kötelezettséggel rendelkezett, melyből 62 455 000 Ft rövid lejáratú kötelezettség volt. Ugyanakkor az adósnak csak 7 119 000 Ft volt a pénzeszköze, miközben csak a felperessel szemben 116 955 007 Ft tartozása állt fenn,
- 2013. február 9-én az adós felperes felé fennállt tartozása 115 078 576 Ft volt,
- 2013. május 27-én ez a tartozás 115 169 981 Ft volt, melyből 114 677 802 Ft már lejárt volt, míg 2013. augusztus 15-én a számlatartozás összege 110 901 757 Ft volt, melyből 109 247 933 Ft határideje már lejárt,
- az alperes aláírta a 2012-es üzleti évről szóló mérleget, tehát az adós gazdasági helyzetét ismerte,
- a felperes fizetésre szólította fel az adóst, a felek között az egyeztetések nem vezettek eredménye,
- 2013 áprilisában a felperes már felszámolást indított az adós ellen, melyről az alperes tudott,
- az alperes maga adta elő, hogy az adós nem fizetésképtelenséggel fenyegető, hanem fizetésképtelen helyzetben volt, s ennek ellenére kötötte meg a kezesi szerződéseket az alperes, melyek tartalmazták, hogy a kezes ellen induló csőd- és felszámolási eljárások felmondási okot képeznek.
[33] A meggondolatlan, fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vállalt készfizető kezesség oda vezetett, hogy a takarékszövetkezet a hiteleket felmondta, ezzel az adós vagyona csökkent az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékben. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek számolnia kellett azzal, hogy bárki felszámolást indíthat az adós ellen.
[34] A pályázati pénzeket az adós nem kapta meg, az a hitelezők problémáit egyébként sem oldotta volna meg, legfeljebb hosszú távon lett volna előnyös.
[35] Álláspontja szerint nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a szerződések megkötésének az volt a célja, hogy az adós a társasházak szerelvényezéséből majd később bevételt realizáljon. A per során nem került becsatolásra olyan irat, amely ezt alátámasztotta volna.
[36] Nem írható az alperes javára a csődeljárás megindítása sem, mert ezt már korábban meg kellett volna indítania az adósnak. Ténylegesen azonban csak azért került rá sor, hogy a felszámolási eljárást elkerüljék. Téves ezért az a megállapítás, hogy a hitelszerződésnek a csődeljárás miatti felmondása nem értékelhető az alperes terhére. A másodfokú bíróság az alperes magatartását felelős és vezető tisztségviselőtől elvárható magatartásként értékelte, azonban ez csak akkor lenne igaz, ha előbb megpróbált volna csődegyezséget kötni a hitelezőkkel és velük, vagy legalábbis a véleményük tudatában dönt a kezességvállalás lehetőségéről. Nem zárható ki a vezető felelősségének megállapítása, ha csődeljárást kezdeményezett az általa vezetett gazdálkodó szervezet.
[37] A kölcsönszerződések felmondását követően a főadósok a tartozásukat nem teljesítették, ez is cáfolja az alperes gondos, hitelezői érdekeket szem előtt tartó magatartását. Vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, hogy a kölcsönt felvevő társaságok törlesztették a tartozásukat a felmondásig. Erre bizonyítékot nem csatolt az alperes, csak nyilatkozatot tett. A takarékszövetkezet a felvett kölcsönökkel egyező tőkeösszegű követelést jelentett be az adós társaság felé, ami azt bizonyítja, hogy a kölcsönöket nem fizették a főadósok.
[38] Okszerűtlennek, bizonyítatlannak állította azt a megállapítást is, hogy az adós azért vállalt készfizető kezességet, hogy a hitelből megvásárolt lakásokkal kapcsolatos várható megbízás fogja majd biztosítani a továbbműködés feltételeit. A megbízás bizonyítatlanságának hiányában ez nem állapítható meg. Ezt a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá.
[39] A vagyoncsökkenéssel kapcsolatban is téves a másodfokú bíróság jogértelmezése. Nem szolgálhat az adós kimentésére, hogy a követelés csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában került bejelentésre, mely követelések kielégítésére az adósnak nem maradt vagyona.
[40] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja vonatkozásában hangsúlyozta, hogy az legkésőbb 2013. május 27-e volt.
[41] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[42] A Kúria az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.[43] A Kúria egyetért a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján nem csak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartására hivatkozással állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, minden egyes esetben a rendelkezésre álló adatokból kell levonni a következtetést e körben.
[44] A felperes az rPp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértően mérlegelte a bizonyítékokat.
[45] A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.)
[46] Ebből következően tehát azt kellett megvizsgálni, hogy valóban okszerűtlenül mérlegelte-e az ítélőtábla a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melyekből csak a jogerős ítélettől eltérő következtetés lett volna levonható.
[47] Nem volt vitás, hogy a felperes az adós nyilvántartásba vett hitelezője, az alperes pedig az adós vezető tisztségviselője volt a felszámolást megelőzően. A Kúria álláspontja szerint az sem volt vitás, hogy az adós gazdálkodó szervezet a felperes által állított időpontban, illetve a kezességi szerződések megkötésének időpontjában is fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Az alperes maga sem tagadta, hogy valójában fizetésképtelen helyzetben volt az adós, és ez már több, mint a csak fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Nyilvánvalóan, ha az adós már fizetésképtelen helyzetben van, és úgy köt vagyont csökkentő szerződést, a vezető tisztségviselő felelőssége akkor is megállapítható a Cstv. 33/A. §-a alapján, hiszen a törvény már az enyhébb, a fizetésképtelenséggel még csak fenyegető helyzet esetén elkövetett, a törvényben meghatározott vagyoncsökkentő magatartások esetén kimondja a vezető tisztségviselő felelősségét. Ebből következően nem volt vitatott a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megléte.
[48] Ugyanakkor a vezető tisztségviselő magatartásának következtében bekövetkező vagyoncsökkenés csak akkor eredményezi a felelősség megállapíthatóságát, ha a vezető tisztségviselő nem a hitelezői érdekek figyelembevételével végzi a tevékenységét. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében található kimentés, mely szerint nem állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, ha minden intézkedést megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében, valójában ennek az általános magatartási mércének, a hitelezői érdekek figyelembevételének a magyarázata. Ha tehát a felperes állítja, hogy nem a hitelezői érdekek figyelembevételével végezte a tevékenységét, de a vezető tisztségviselő igazolni tudja, hogy mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében, akkor nem állapítható meg a vezető felelőssége azért, mert a vagyon csökkent.
[49] A Kúria hangsúlyozza, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy akár a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkezése sem jelenti azt, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek minden esetben be kellene fejeznie a tevékenységét. A Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében írt hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése nemcsak úgy biztosítható, hogy az adós tevékenységét azonnal megszüntetik, hanem úgy is, hogy a tevékenység folytatásával új bevételre tesz szert az adós, és abból csökkenti a hitelezői veszteségeket, vagy ennek eredményeképpen akár a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is megszüntethető.
[50] A vezető tisztségviselőnek a rendes gazdálkodás során is észszerűen gondolkodó, felelős vezetőként arra kell törekednie, hogy a gazdálkodó szervezet a bevételeiből ki tudja elégíteni a tartozásait. Ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben is folytatja, és nem vállal észszerűtlen kockázatot, de végül sikertelen lesz a próbálkozása az adós társaság megmentése érdekében, a tevékenység folytatása során kötött, vagyoncsökkenést eredményező szerződései automatikusan nem alapozzák meg a vezető tisztségviselő felelősségét.
[51] Azt kell ilyen esetben megvizsgálni, hogy észszerű döntés volt-e a vezető tisztségviselő keresetben megjelölt, vagyoncsökkenést eredményező magatartása.
[52] Az adott esetben a Kúria megítélése szerint nem okszerűtlenül jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy az alperes nem észszerűtlenül vállalta a kockázatot a kezesi szerződés megkötésével. Az eljárás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes folytatni akarta az adós gazdasági tevékenységét, melynek során a hitelezők érdekeire figyelemmel volt, és ezek érdekében kötötte meg a kezesi szerződést. A kölcsönvevő társaságok és az alperes közötti személyes kapcsolatból eredően lehetett realitása a tevékenység alperes által állított folytatásának. A társasházak szerelvényezésére vonatkozóan valóban nem került becsatolásra szerződés, vagy más, kötelezettséget keletkeztető irat. A 19/A/1-2. számon becsatolt árajánlatokat azonban - jóllehet azok 2013. május 24-én keltek - a kölcsönszerződésekkel és a kezességi szerződésekkel egységben a Kúria megítélése szerint helytállóan értékelte úgy az ítélőtábla, hogy a kölcsönszerződések - és ennek kapcsán a kezességi szerződések - célja is az volt, hogy a társasházi lakások építésének befejezésével az adós is bevételhez jusson, illetve ezen iratokból más, kizárólag ezzel ellentétes következtetésre nem lehetett jutni.
[53] Az alperes hitelezői érdeket figyelembe vevő magatartását támasztja alá az ítélőtábla által mérlegelt dokumentumokon felül az is, hogy a felperes által sem vitatottan az adósnak a 2012 szeptemberében fennálló 147 020 894 Ft tartozásából a felperes felülvizsgálati kérelmében írtak szerint 2013. augusztus 15-ére már csak 109 247 933 Ft lejárt tartozása állt fenn, amely az év végéig tovább csökkent. Ezek az adatok teljes mértékben alátámasztják az ítélőtábla által kifejtett álláspontot, hogy az alperes a hitelezői érdekek figyelembevételével, a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében járt el.
[54] A Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelemben előadottakra tekintettel megjegyzi, hogy az alperes a tevékenység folytatása szándékának bizonyítása érdekében hivatkozott a pályázati pénzekre, nem a hitelezők követelésének kielégítése kapcsán. Az adós támogatással folytatott tevékenysége azonban - amennyiben az sikeres - mindenképpen a hitelezők érdekét szolgálta volna.
[55] Ha visszaélési célzattal indítják a csődeljárást, az nyilvánvalóan nem mentesíti a vezető tisztségviselőt a felelősség alól. Az eljárás irataiból azonban egyértelműen megállapítható, hogy az alperes el kívánta kerülni az adós csődeljárását, figyelemmel azonban a felszámolási eljárással való fenyegetettségére, nem volt más lehetősége, mint a csődeljárás kezdeményezése. Ha korábban indította volna meg - ahogyan azt a felülvizsgálati kérelemben a felperes javasolta -, a kölcsönszerződéseket is korábban mondták volna fel, a hitelezők nem kerültek volna kedvezőbb helyzetbe.
[56] A főadósok felmondás előtti teljesítésével kapcsolatban a Kúria hivatkozik a többször - egyebek mellett a 26. sorszámú jegyzőkönyv mellékleteként - becsatolt jegyzőkönyvre, melyben a takarékszövetkezet kizárólag a csődeljárás megindítását jelölte meg felmondási okként, semmilyen módon nem utalt a főadósok elmaradására.
[57] Megjegyzi a Kúria továbbá, hogy a fenti feltétel hiányában már nincs jelentősége, de egyetért azzal is, hogy a készfizető kezesi szerződés megkötése maga nem eredményezett vagyoncsökkentést, és csak a kölcsönszerződések felmondásával keletkezett az adósnak a kezességi szerződésből eredően fizetési kötelezettsége. Figyelemmel azonban arra, hogy a Cstv. 33/A. § kártérítési tényállás, azt kell vizsgálni a vagyoncsökkenés vonatkozásában, hogy a vezető tisztségviselő magatartása eredményeképpen csökkent-e a hitelezők részére felosztható vagyon. Helytállóan emelte ki az ítélőtábla, hogy az adós vagyona a kezességvállalási szerződésekkel nem csökkent, a kölcsönszerződések felmondása és így a kezesi szerződés érvényesítése eredményeképpen sem vált kevesebbé.
[58] A fentiek alapján tehát nem állapítható meg, hogy a jogerős ítélet az rPp. 206. § (1) bekezdését megsértette volna. Az ítélőtábla az álláspontját megindokolta, ezért nem sértette meg az rPp. 221. § (1) bekezdését sem. A korábban kifejtettek szerint helytállóan értelmezte a Cstv. 33/A. § (1) bekezdését is.
[59] Mindebből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria azt az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.235/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Bajnok István bíró
A felperes: M. Kft.
A felperes jogi képviselője: Tasnádi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tasnádi Gábor ügyvéd és dr. Molnár Szilvia ügyvéd
Az alperes: Sz. P. Z.
Az alperes jogi képviselője: Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda (1137 Budapest, Szent István krt. 18. ügyintéző: dr. ifj. Gábor László ügyvéd), valamint a Tran és Nemes Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Nemes B. András ügyvéd
A per tárgya: vezető tisztségviselő felelőssége
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.G.40.025/2016/36.
A másodfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.551/2018/4.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes tulajdonosa és vezető tisztségviselője volt az A. M. Kft. (adós) társaságnak a megalakításától kezdődően, valamint a T. B. Kft.-nek, a G. F. Im. Kft.-nek, és a G. F. In.t Kft.-nek 2012. július 17-én és 18-án történt bejegyzésüktől.[2] A felperes mint szállító, és az adós mint vevő között 2003-tól fennálló folyamatos üzleti kapcsolatból az adósnak a felperes felé 2012 szeptemberére 147.020.894 Ft tartozása állt fenn, mely 2013. február 9-ére 113.832.279 Ft-ra, míg 2013. év végére 102.253.251 Ft-ra csökkent.
[3] Az O. és Vidéke Takarékszövetkezet 2013. augusztus 15-én kölcsönszerződést kötött a T. B. Kft.-vel 105.590.000 Ft, a G. F. In. Kft.-vel 52.860.000 Ft és a G. F. Im. Kft.-vel szintén 52.860.000 Ft összegre vonatkozóan. A kölcsönszerződések céljaként a kölcsönt felvevők által a T.-L.-ÉP 2009 Kft.-vel kötött ingatlan adásvételi szerződésben foglalt tartozásátvállalást jelölték meg.
[4] A kölcsönszerződések biztosítására a kölcsönszerződés megkötésének napján az adós mint készfizető kezes és a takarékszövetkezet mint jogosult hitelező között készfizető kezességi szerződések jöttek létre, melyek tartalmazták, hogy az adós a kölcsönfelvevőkkel fennálló üzleti kapcsolatára tekintettel vállalta a készfizető kezességet. A szerződések szerint a készfizető kezes fizetőképességének, vagyoni helyzetének jelentős romlása az adóssal szembeni kölcsönszerződés vonatkozásában felmondási okot jelentett.
[5] Az adós - miután a felperessel nem tudott megállapodni a tartozás teljesítése tekintetében - csődeljárást kezdeményezett maga ellen, a 2014. február 27. - október 9. között folyt csődeljárásban a hitelezők az egyezséget elfogadták, a bíróság a csődeljárást azonban megszüntette.
[6] Az adós felszámolását a bíróság 2014. november 3-án indította meg, felszámolóként a R.C. Kft. került kirendelésre. A felperes felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényét 99.633.677 Ft összegben a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjában, míg 15.744.083 Ft összegű késedelmi kamat igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, 200.000 Ft nyilvántartásba vételi díj igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában vette nyilvántartásba. A felszámolási eljárás 2018. január 3-án befejeződött, a felperes hitelezői igényének kielégítésére nem került sor.
[7] Az adós mérlegeit az alperes a felszámolási eljárást megelőzően letétbe helyezte és közzétette, a 2012. évit 2013. május 27-én.
[8] Az adós a 2013. február 21-én kelt tájékoztató levél szerint 431.036.696 Ft, 2013. április 30-án kelt értesítő levél szerint pedig 252.172.199 Ft összegű pályázati támogatást nyert el, amennyiben a támogatási szerződés a közreműködő szervezettel megkötésre kerül.
Kereset, az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első fordulata alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós vagyona 351.911.213. Ft-tal csökkent. A vagyoncsökkenést - egyebek mellett - a 2013. augusztus 15-én kötött készfizető kezességi szerződések alapján az adóssal szemben keletkezett 211.310.000 Ft tőke és 11.782.286 Ft kamata (összesen 223.092.286 Ft) okozta. Kérte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezni.[10] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját 2013. május 27. napjában jelölte meg, amikor az alperes a 2012. évi mérleget aláírta.
[11] Hangsúlyozta, hogy 2013. augusztus 6-án az adósnak 105.397.635 Ft összegű tőketartozása állt fenn a felperes elé, és ennek tudatában írta alá az alperes a több mint 200.000.000 Ft összegű tartozás biztosítékául szolgáló kezesi szerződéseket, amely szerződések az érdekeltségébe tartozó gazdálkodó szervezetek érdekét szolgálták a hitelezők érdekeivel szemben. A kezesi szerződések tartalmazták, hogy amennyiben az adós csőd- vagy felszámolás alá kerül, a takarékszövetkezet felmondhatja a kölcsönszerződéseket, és a készfizető kezestől követelheti a tartozást.
[12] Érvelése szerint a 2012. évihez képest az adós tartozásai 2013. év végére a kétszeresére emelkedtek. 2012-ben még 1.884.000 Ft-os eredménnyel zárta az adós az évet, míg 2013. év végére 206.913.000 Ft-os vesztesége keletkezett, s erre tekintettel ésszerűtlen és irracionális volt a kezesség vállalása. Az alperestől elvárható lett volna, hogy ne vállaljon kezességet az adós nevében a többi saját érdekeltségi körébe tartozó cégei tartozásának biztosítékául, amikor az adósnak is jelentős tartozásai voltak.
[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének felperes által megjelölt időpontját, azt azonban elismerte, hogy 2013. május 27-én a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint fizetésképtelen volt. Hangsúlyozta, hogy az adós mérleg szerinti vagyona teljes mértékben fedezetet nyújtott volna a társaság tartozásaira. Elismerte, hogy 2012 szeptemberére, a folyamatos részteljesítések mellett is 147.020.894 Ft volt az adósnak a felperes felé fennálló tartozása, de az ezt követően is fennállt üzleti kapcsolatuk eredményeként 2013. végére ez a tartozás 102.253.251 Ft-ra csökkent.
[14] Hangsúlyozta, hogy az adós tevékenységét folytatni akarta, a 2013. augusztusi hitelkiváltás alkalmával az MNB pozitív eredménnyel zárta az adós ellenőrzését, és a pályázati támogatásokat sem nyerhette volna el, ha csődközeli helyzetben lett volna. Állította, hogy ésszerűtlen kockázatot az adós vezetőjeként nem vállalt, és mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében. Vitatta, hogy a készfizető kezesi szerződésekkel az adós vagyonát csökkentette volna. A főadósok a kölcsönszerződések felmondásáig törlesztettek, és a felmondásra nem amiatt került sor, hogy elmaradtak volna a teljesítéssel. A kezességvállalások a rendes gazdálkodás részét képezték.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes, mint az A. M. Kft. "f.a." vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a társasági vagyon 223.092.286 Ft mértékben csökkent. Ennek következtében az alperes 223.092.286 Ft erejéig kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték nyújtása címén ezt az összeget a bíróság gazdasági hivatala letéti számlájára fizesse be, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest továbbá 29.220 Ft perköltség felperes részére történő megfizetésére.[16] Az ítélet indokolása szerint az alperes felelősségét a kezességi szerződések megkötésére tekintettel állapította meg. Az adós e szerződések megkötésekor már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, így a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetési feladatait a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kellett volna ellátnia. Nem vette azonban figyelembe az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét és a kezesi szerződések aláírásával ésszerűtlen kockázatot vállalt. Álláspontja szerint az alperes a felelősség alól nem tudta kimenteni magát. A felperesi ügyvédi képviselő munkadíját - a pernyertesség arányára tekintettel - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján állapította meg.
[17] A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[18] Az ítélet indokolásában elsőként rögzítette, hogy a kereset részbeni elutasítását tartalmazó rendelkezés jogerőre emelkedése miatt a másodfokú eljárásban már csak a készfizető kezességi szerződések megkötésével okozott vagyoncsökkenés okán állított felelősség megállapítása iránti keresetet kellett vizsgálni.
[19] Az elsőfokú bíróság a tényeket helytállóan állapította meg e körben, az abból levont jogi következtetéseivel azonban az ítélőtábla nem értett egyet.
[20] A Cstv. 33/A. § (1) és (3) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy a jogalkotó ezt a mögöttes felelősségi formát arra az esetre alakította ki, ha a vezetők felróható magatartása az adós társaság vagyonában csökkenést okozott és emiatt a hitelezők kielégítése a felszámolási vagyonból nem történhet meg. Az (1) bekezdés tényállása nem az eredeti jogalapon teremt helyettesítő, így másodlagos helytállási kötelezettséget az ügyvezető terhére, hanem a hitelezői követelésnek a felszámolás alá került adós társasággal szembeni igényérvényesítés sikertelensége esetére állítja azt fel, amennyiben az adósi vagyoncsökkenés az ügyvezető hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásával áll okozati összefüggésben.
[21] Az adott ügyben a felperes bizonyította, hogy az adós ellen felszámolási eljárás folyik és ott ő hitelezővé vált, ezáltal perbeli legitimációval rendelkezik. Azt is igazolta, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselője volt a felszámolás kezdete előtti 3 évben. Bizonyítania kellett a felperesnek, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete az adott időpontban következett be, illetve hogy az alperes keresetlevélben megjelölt magatartása az adós vagyonát csökkentette, és e magatartás és a csökkenés között fennáll az okozati összefüggés.
[22] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjára vonatkozó ítéleti tényállás megalapozottságának vizsgálatát az ítélőtábla az egyéb tényállási elemek fennállásának hiányában mellőzte.
[23] A másodfokú bíróság álláspontja szerint önmagában a készfizető kezesi szerződések megkötésével a hitelezői érdekek sérelme nem állt be. A hitelezői érdekek sérelmének megvalósulása körében jelen esetben szükséges vizsgálni a készfizető kezesi szerződések célzatát. A szerződéskötés csak akkor minősülhetne hitelezői érdeket sértő magatartásnak, ha az alperes tudatosan kötött volna olyan szerződést, hogy az adósok teljesítőképessége hiányában a kezesi szerződés alapján kötelmi adósok helyett az általa képviselt adós társaság fog teljesíteni. Ezen szándékos vezetői magatartás azonban az eljárás során nem nyert bizonyítást.
[24] Az ítélőtábla megállapította, hogy 2013. augusztus 15-én az alperes az adós nevében azért vállalt készfizető kezességet az érdekeltségi körébe tartozó három gazdasági társaság hitelszerződése biztosításához, hogy ezen három cég 21, 21 és 39, tehát összesen 81 lakásos társasházi tulajdont szerezzen a hitel összegéből, és ezen társasházi lakások megvásárlását követően az adós kívánta elvégezni azok szerelvényezését, amelyből eredően bevételt realizálhatott volna és ezen bevételek képezték volna a tartozásainak a fedezetét. A szerződéskötés ezen indokát igazolja az alperes személyes előadása, a kölcsönt felvevő három gazdasági társaság által vállalt kölcsönszerződés, és az azokhoz csatolt készfizető kezességi szerződések tartalma, az O. és Vidéke Takarékszövetkezet 2014. februári jegyzőkönyve, továbbá az alperes által csatolt azon dokumentum, amely a számítását tartalmazta arról, hogy az ügyletekkel kapcsolatban milyen bevételt tervezett elérni annak érdekében, hogy az adós tovább működjön. Ezen okiratokat, illetve előadásokat figyelembe véve kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy az alperes mint az adós társaság volt ügyvezetője azért vállalt készfizető kezességet, hogy a hitelből megvásárolt társasházi lakásokkal kapcsolatos várható megbízás fogja majd biztosítani a továbbműködés feltételeit, amelyből származó bevételek a tartozások kifizetését is szolgálják. Mindebből az következik, hogy az alperest nem a hitelezők kijátszásának szándéka motiválta. A szerződéskötés célzatára tekintettel pedig a készfizető kezességvállalás önmagában nem tekinthető az adós társaság hitelezői érdekeit sértő magatartásnak.
[25] Rámutatott, hogy a készfizető kezesi szerződések megkötésekor az adós társaság részéről csak kötelezettségvállalás történt, az adós társaság tényleges fizetési kötelezettsége akkor keletkezett, amikor a hitelt nyújtó takarékszövetkezet a kölcsönszerződéseket felmondta. A hitelintézet részéről a felmondásra azért került sor, mert az adós társaság csődeljárást indított maga ellen, tehát magának az adós társaságnak a csődeljárás megindítására vonatkozó jognyilatkozata vezetett a 3 cég hitelének felmondásához. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben levő adós esetében a csődeljárás megindítása éppen az ügyvezetőtől elvárható egyik magatartási forma, mivel ezen eljárási lehetőséggel arra törekszik, hogy a hitelezőkkel egyezséget kössön, a reorganizációt elvégezze, amivel a működését továbbra is fenntartsa. Ez az eljárás tehát nem értékelhető a hátrányára a vezetői felelősség vizsgálata körében, hanem éppen a volt vezető részéről a felelősség alóli kimentési okul szolgálhat. Az is megállapításra került, hogy a kölcsönt felvevő három gazdasági társaság a felmondásig a kölcsönt törlesztette.
[26] A fenti körülmények mellett az ítélőtábla azt is figyelembe vette, hogy a készfizető kezességvállalás az adós társaságnak a vagyoni elemeit nem terhelte, az adós nem vállalt dologi jogi (zálog) kötelezettséget, ebből következően a felmondást követően a hitelt nyújtó takarékszövetkezet 211.310.000 Ft-os tőkekövetelése a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába került besorolásra. A felperes hitelezői igénye is ide lett besorolva, ezen kategóriába sorolt igények azonban sorrendben utoljára kerültek volna kielégítésre. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az adós felszámolási vagyona a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt igények kielégítésére nem volt elegendő.
[27] Mindezek alapján az ítélőtábla szerint az a magatartás, amit az elsőfokú bíróság az alperes terhére rótt, nem tekinthető olyan hitelezői érdeket sértő magatartásnak, amit a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése megkíván, a fenti körülmények éppen a (3) bekezdésben foglalt mentesülés körében az alperes felelősségének kizárása körében értékelendők.
[28] A másodfokú bíróság álláspontja szerint vagyoncsökkenés sem állapítható meg. Az adós társaság részéről más, az érdekeltségi körébe tartozó társaságok részére történő biztosítékvállalás - a szerződések megkötési körülményeinek figyelembevétele mellett - a pénzügyi-gazdasági helyzetére tekintettel indokolt volt, ezért az nem tekinthető az adós társaság vagyona csökkenését eredményező magatartásnak. Adott esetben tehát az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amelynek következtében a tartozásnövekedés eredményeképpen a vagyoncsökkenés megállapítható lenne.
[29] Miután valamennyi törvényi tényállási elemnek együttesen kell fennállnia, és a fentiek alapján az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása, továbbá a vagyoncsökkenés bekövetkezése sem állapítható meg, és az alperes a vezetői felelősség alóli mentesülését is eredményesen tudta bizonyítani, mivel a tőle elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése érdekében, ez a felperes keresetének elutasítását eredményezte.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesi fellebbezéssel nem érintett részében történő helybenhagyását, a perköltség tekintetében pedig a felperesi fellebbezésben foglaltaknak megfelelő megváltoztatását. Ügyvédi munkadíjként a megbízási szerződés alapján a felülvizsgálati eljárásban 500.000 Ft+ÁFA összegre tartott igényt.[31] Állította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének a megsértését.
[32] A felülvizsgálati kérelem indokolásában kifejtette, az ügy összes körülményét megvizsgálva megállapítható, hogy önmagában a kezesi szerződés megkötésével beállt a hitelezői érdeksérelem. Az ítélőtábla nem vette figyelembe az alábbi tényeket:
- az adós 2012. december 31-én 292.164.000 Ft kötelezettséggel rendelkezett, melyből 62.455.000 Ft rövid lejáratú kötelezettség volt. Ugyanakkor az adósnak csak 7.119.000 Ft volt a pénzeszköze, miközben csak a felperessel szemben 116.955.007 Ft tartozása állt fenn,
- 2013. február 9-én az adós felperes felé fennállt tartozása 115.078.576 Ft volt,
- 2013. május 27-én ez a tartozás 115.169.981 Ft volt, melyből 114.677.802 Ft már lejárt volt, míg 2013. augusztus 15-én a számlatartozás összege 110.901.757 Ft volt, melyből 109.247.933 Ft határideje már lejárt,
- az alperes aláírta a 2012-es üzleti évről szóló mérleget, tehát az adós gazdasági helyzetét ismerte,
- a felperes fizetésre szólította fel az adóst, a felek között az egyeztetések nem vezettek eredménye,
- 2013 áprilisában a felperes már felszámolást indított az adós ellen, melyről az alperes tudott,
- az alperes maga adta elő, hogy az adós nem fizetésképtelenséggel fenyegető, hanem fizetésképtelen helyzetben volt, s ennek ellenére kötötte meg a kezesi szerződéseket az alperes, melyek tartalmazták, hogy a kezes ellen induló csőd- és felszámolási eljárások felmondási okot képeznek.
[33] A meggondolatlan, fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vállalt készfizető kezesség oda vezetett, hogy a takarékszövetkezet a hiteleket felmondta, ezzel az adós vagyona csökkent az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékben. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek számolnia kellett azzal, hogy bárki felszámolást indíthat az adós ellen.
[34] A pályázati pénzeket az adós nem kapta meg, az a hitelezők problémáit egyébként sem oldotta volna meg, legfeljebb hosszú távon lett volna előnyös.
[35] Álláspontja szerint nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a szerződések megkötésének az volt a célja, hogy az adós a társasházak szerelvényezéséből majd később bevételt realizáljon. A per során nem került becsatolásra olyan irat, amely ezt alátámasztotta volna.
[36] Nem írható az alperes javára a csődeljárás megindítása sem, mert ezt már korábban meg kellett volna indítania az adósnak. Ténylegesen azonban csak azért került rá sor, hogy a felszámolási eljárást elkerüljék. Téves ezért az a megállapítás, hogy a hitelszerződésnek a csődeljárás miatti felmondása nem értékelhető az alperes terhére. A másodfokú bíróság az alperes magatartását felelős és vezető tisztségviselőtől elvárható magatartásként értékelte, azonban ez csak akkor lenne igaz, ha előbb megpróbált volna csődegyezséget kötni a hitelezőkkel és velük, vagy legalábbis a véleményük tudatában dönt a kezességvállalás lehetőségéről. Nem zárható ki a vezető felelősségének megállapítása, ha csődeljárást kezdeményezett az általa vezetett gazdálkodó szervezet.
[37] A kölcsönszerződések felmondását követően a főadósok a tartozásukat nem teljesítették, ez is cáfolja az alperes gondos, hitelezői érdekeket szem előtt tartó magatartását. Vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, hogy a kölcsönt felvevő társaságok törlesztették a tartozásukat a felmondásig. Erre bizonyítékot nem csatolt az alperes, csak nyilatkozatot tett. A takarékszövetkezet a felvett kölcsönökkel egyező tőkeösszegű követelést jelentett be az adós társaság felé, ami azt bizonyítja, hogy a kölcsönöket nem fizették a főadósok.
[38] Okszerűtlennek, bizonyítatlannak állította azt a megállapítást is, hogy az adós azért vállalt készfizető kezességet, hogy a hitelből megvásárolt lakásokkal kapcsolatos várható megbízás fogja majd biztosítani a továbbműködés feltételeit. A megbízás bizonyítatlanságának hiányában ez nem állapítható meg. Ezt a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá.
[39] A vagyoncsökkenéssel kapcsolatban is téves a másodfokú bíróság jogértelmezése. Nem szolgálhat az adós kimentésére, hogy a követelés csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában került bejelentésre, mely követelések kielégítésére az adósnak nem maradt vagyona.
[40] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja vonatkozásában hangsúlyozta, hogy az legkésőbb 2013. május 27-e volt.
[41] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[42] A Kúria az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.[43] A Kúria egyetért a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján nem csak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartására hivatkozással állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, minden egyes esetben a rendelkezésre álló adatokból kell levonni a következtetést e körben.
[44] A felperes az rPp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértően mérlegelte a bizonyítékokat.
[45] A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.)
[46] Ebből következően tehát azt kellett megvizsgálni, hogy valóban okszerűtlenül mérlegelte-e az ítélőtábla a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melyekből csak a jogerős ítélettől eltérő következtetés lett volna levonható.
[47] Nem volt vitás, hogy a felperes az adós nyilvántartásba vett hitelezője, az alperes pedig az adós vezető tisztségviselője volt a felszámolást megelőzően. A Kúria álláspontja szerint az sem volt vitás, hogy az adós gazdálkodó szervezet a felperes által állított időpontban, illetve a kezességi szerződések megkötésének időpontjában is fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Az alperes maga sem tagadta, hogy valójában fizetésképtelen helyzetben volt az adós, és ez már több, mint a csak fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Nyilvánvalóan, ha az adós már fizetésképtelen helyzetben van, és úgy köt vagyont csökkentő szerződést, a vezető tisztségviselő felelőssége akkor is megállapítható a Cstv. 33/A. § alapján, hiszen a törvény már az enyhébb, a fizetésképtelenséggel még csak fenyegető helyzet esetén elkövetett, a törvényben meghatározott vagyoncsökkentő magatartások esetén kimondja a vezető tisztségviselő felelősségét. Ebből következően nem volt vitatott a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megléte.
[48] Ugyanakkor a vezető tisztségviselő magatartásának következtében bekövetkező vagyoncsökkenés csak akkor eredményezi a felelősség megállapíthatóságát, ha a vezető tisztségviselő nem a hitelezői érdekek figyelembevételével végzi a tevékenységét. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében található kimentés, mely szerint nem állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, ha minden intézkedést megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében, valójában ennek az általános magatartási mércének, a hitelezői érdekek figyelembevételének a magyarázata. Ha tehát a felperes állítja, hogy nem a hitelezői érdekek figyelembevételével végezte a tevékenységét, de a vezető tisztségviselő igazolni tudja, hogy mindent megtett a hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése érdekében, akkor nem állapítható meg a vezető felelőssége azért, mert a vagyon csökkent.
[49] A Kúria hangsúlyozza, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy akár a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkezése sem jelenti azt, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek minden esetben be kellene fejeznie a tevékenységét. A Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében írt hitelezői veszteségek csökkentése, elkerülése nemcsak úgy biztosítható, hogy az adós tevékenységét azonnal megszüntetik, hanem úgy is, hogy a tevékenység folytatásával új bevételre tesz szert az adós, és abból csökkenti a hitelezői veszteségeket, vagy ennek eredményeképpen akár a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is megszüntethető.
[50] A vezető tisztségviselőnek a rendes gazdálkodás során is ésszerűen gondolkodó, felelős vezetőként arra kell törekednie, hogy a gazdálkodó szervezet a bevételeiből ki tudja elégíteni a tartozásait. Ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben is folytatja, és nem vállal észszerűtlen kockázatot, de végül sikertelen lesz a próbálkozása az adós társaság megmentése érdekében, a tevékenység folytatása során kötött, vagyoncsökkenést eredményező szerződései automatikusan nem alapozzák meg a vezető tisztségviselő felelősségét.
[51] Azt kell ilyen esetben megvizsgálni, hogy észszerű döntés volt-e a vezető tisztségviselő keresetben megjelölt, vagyoncsökkenést eredményező magatartása.
[52] Az adott esetben a Kúria megítélése szerint nem okszerűtlenül jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy az alperes nem ésszerűtlenül vállalta a kockázatot a kezesi szerződés megkötésével. Az eljárás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes folytatni akarta az adós gazdasági tevékenységét, melynek során a hitelezők érdekeire figyelemmel volt, és ezek érdekében kötötte meg a kezesi szerződést. A kölcsönvevő társaságok és az alperes közötti személyes kapcsolatból eredően lehetett realitása a tevékenység alperes által állított folytatásának. A társasházak szerelvényezésére vonatkozóan valóban nem került becsatolásra szerződés, vagy más, kötelezettséget keletkeztető irat. A 19/A/1-2. számon becsatolt árajánlatokat azonban - jóllehet azok 2013. május 24-én keltek - a kölcsönszerződésekkel és a kezességi szerződésekkel egységben a Kúria megítélése szerint helytállóan értékelte úgy az ítélőtábla, hogy a kölcsönszerződések - és ennek kapcsán a kezességi szerződések - célja is az volt, hogy a társasházi lakások építésének befejezésével az adós is bevételhez jusson, illetve ezen iratokból más, kizárólag ezzel ellentétes következtetésre nem lehetett jutni.
[53] Az alperes hitelezői érdeket figyelembe vevő magatartását támasztja alá az ítélőtábla által mérlegelt dokumentumokon felül az is, hogy a felperes által sem vitatottan az adósnak a 2012 szeptemberében fennálló 147.020.894 Ft tartozásából a felperes felülvizsgálati kérelmében írtak szerint 2013. augusztus 15-ére már csak 109.247.933 Ft lejárt tartozása állt fenn, amely az év végéig tovább csökkent. Ezek az adatok teljes mértékben alátámasztják az ítélőtábla által kifejtett álláspontot, hogy az alperes a hitelezői érdekek figyelembevételével, a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében járt el.
[54] A Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelemben előadottakra tekintettel megjegyzi, hogy az alperes a tevékenység folytatása szándékának bizonyítása érdekében hivatkozott a pályázati pénzekre, nem a hitelezők követelésének kielégítése kapcsán. Az adós támogatással folytatott tevékenysége azonban - amennyiben az sikeres - mindenképpen a hitelezők érdekét szolgálta volna.
[55] Ha visszaélési célzattal indítják a csődeljárást, az nyilvánvalóan nem mentesíti a vezető tisztségviselőt a felelősség alól. Az eljárás irataiból azonban egyértelműen megállapítható, hogy az alperes el kívánta kerülni az adós csődeljárását, figyelemmel azonban a felszámolási eljárással való fenyegetettségére, nem volt más lehetősége, mint a csődeljárás kezdeményezése. Ha korábban indította volna meg - ahogyan azt a felülvizsgálati kérelemben a felperes javasolta -, a kölcsönszerződéseket is korábban mondták volna fel, a hitelezők nem kerültek volna kedvezőbb helyzetbe.
[56] A főadósok felmondás előtti teljesítésével kapcsolatban a Kúria hivatkozik a többször - egyebek mellett a 26. sorszámú jegyzőkönyv mellékleteként - becsatolt jegyzőkönyvre, melyben a takarékszövetkezet kizárólag a csődeljárás megindítását jelölte meg felmondási okként, semmilyen módon nem utalt a főadósok elmaradására.
[57] Megjegyzi a Kúria továbbá, hogy a fenti feltétel hiányában már nincs jelentősége, de egyetért azzal is, hogy a készfizető kezesi szerződés megkötése maga nem eredményezett vagyoncsökkentést, és csak a kölcsönszerződések felmondásával keletkezett az adósnak a kezességi szerződésből eredően fizetési kötelezettsége. Figyelemmel azonban arra, hogy a Cstv. 33/A. § kártérítési tényállás, azt kell vizsgálni a vagyoncsökkenés vonatkozásában, hogy a vezető tisztségviselő magatartása eredményeképpen csökkent-e a hitelezők részére felosztható vagyon. Helytállóan emelte ki az ítélőtábla, hogy az adós vagyona a kezességvállalási szerződésekkel nem csökkent, a kölcsönszerződések felmondása és így a kezesi szerződés érvényesítése eredményeképpen sem vált kevesebbé.
[58] A fentiek alapján tehát nem állapítható meg, hogy a jogerős ítélet az rPp. 206. § (1) bekezdését megsértette volna. Az ítélőtábla az álláspontját megindokolta, ezért nem sértette meg az rPp. 221. § (1) bekezdését sem. A korábban kifejtettek szerint helytállóan értelmezte a Cstv. 33/A. § (1) bekezdését is.
[59] Mindebből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria azt az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[60] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles részére megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.[61] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát.
Budapest, 2020. január 21.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.235/2019.)