adozona.hu
ÍH 2020.62
ÍH 2020.62
VÉGELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS A Ctv. 109. § (1) és (4) bekezdése alapján a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt végelszámolási kifogás előterjesztésének és elbírálásának a végelszámoló eljárásának időtartama alatt van helye. A végelszámolás befejezését követően (a felszámolási eljárás alatt) a végelszámolási kifogás érdemben nem bírálható el, a Ctv. 109. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények csak a folyamatban lévő végelszámolási eljárásban alkalmazhatók [2006. évi V. törvény (Ctv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégnyilvántartásba bejegyzett zrt. "f. a." (a továbbiakban: cég) tevékenységi engedélyét a Magyar Nemzeti Bank mint felügyeleti szerv 2019. március 14-ei hatállyal visszavonta és egyidejűleg a cég végelszámolását elrendelő határozatot hozott. Végelszámolóként a cég jelenlegi felszámolóját (a továbbiakban: végelszámoló vagy felszámoló) jelölte ki. A törvényszék cégbírósága végzésével elrendelte a cég végelszámolási eljárása megindításának cégnyilvántartásba történő bejegyzését.
A hitelező a...
ÍH 2020.62 VÉGELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS
A Ctv. 109. § (1) és (4) bekezdése alapján a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt végelszámolási kifogás előterjesztésének és elbírálásának a végelszámoló eljárásának időtartama alatt van helye. A végelszámolás befejezését követően (a felszámolási eljárás alatt) a végelszámolási kifogás érdemben nem bírálható el, a Ctv. 109. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények csak a folyamatban lévő végelszámolási eljárásban alkalmazhatók [2006. évi V. törvény (Ctv.) 109. § (1) és (4) bekezdés, 95. §].
A cégnyilvántartásba bejegyzett zrt. "f. a." (a továbbiakban: cég) tevékenységi engedélyét a Magyar Nemzeti Bank mint felügyeleti szerv 2019. március 14-ei hatállyal visszavonta és egyidejűleg a cég végelszámolását elrendelő határozatot hozott. Végelszámolóként a cég jelenlegi felszámolóját (a továbbiakban: végelszámoló vagy felszámoló) jelölte ki. A törvényszék cégbírósága végzésével elrendelte a cég végelszámolási eljárása megindításának cégnyilvántartásba történő bejegyzését.A hitelező a végelszámolóhoz 2019. március 27-én érkezett nyilatkozatában hitelezőiigény-bejelentéssel élt és beszámítási nyilatkozatot tett. Bejelentette a végelszámolónak, hogy a nyilatkozatához csatolt, 2019. március 5-én kelt követelésértékesítési és engedményezési szerződéssel 468 000 000 forint "és mellékkötelezettségei" követelést szerzett meg a cég hitelezőjétől, amelyet hitelezői igényként érvényesíteni kíván a végelszámolási eljárásban, ezért kérte ennek a nyilvántartásba vételét. Bejelentette azt is, hogy az engedményezés útján megszerzett és hitelezői igényként bejelentett követelést be kívánja számítani a céggel mint hitelezővel kötött kölcsönszerződés alapján a céggel szemben fennálló 619 208 669 forint és annak járulékai összegű tartozásába. Bejelentette továbbá a végelszámolónak, hogy a nyilatkozatához csatolt, 2019. március 5-én kelt követelésértékesítési és engedményezési szerződéssel 12 000 USD összegű követelést szerzett meg a cég másik hitelezőjétől, amelyet hitelezői igényként érvényesíteni kíván a végelszámolási eljárásban, ezért kérte ennek a nyilvántartásba vételét. Bejelentette azt is, hogy az engedményezés útján megszerzett és hitelezői igényként bejelentett követelést be kívánja számítani a céggel mint hitelezővel kötött kölcsönszerződés alapján a céggel szemben fennálló 619 208 669 forint és annak járulékai összegű tartozásába.
A végelszámoló a 2019. július 3-án kelt levelében tájékoztatta a hitelezőt, hogy a 2019. március 14-ét megelőzően kötött engedményezési szerződések és az annak alapján tett beszámítási nyilatkozatok a céggel szemben joghatás kiváltására alkalmatlanok, azok nem felelnek meg a hatályos jogszabályoknak, a céggel kötött kölcsönszerződés rendelkezéseinek és a cég általános üzleti feltételeinek. A beszámításra irányuló nyilatkozatokat nem fogadja el, azt visszautasítja, a bejelentett hitelezői igényt vitatott kategóriába sorolja. Tájékoztatást adott arról is, hogy a hitelező a beszámítási nyilatkozatokat visszautasító intézkedéssel szemben a cégbíróságnál végelszámolási kifogást terjeszthet elő, míg a vitatott igényét perben jogosult érvényesíteni, a perindítást a végelszámolónál igazolnia kell.
A hitelező 2019. augusztus 6-án a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 109. § (1) bekezdésére alapított végelszámolási kifogást terjesztett elő a végelszámoló intézkedése ellen az elsőfokú bíróságnál. Azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy a végelszámolónak az az intézkedése, amellyel a hitelező beszámítását elutasította és a bejelentett hitelezői igényeket a vitatott kategóriába sorolta, törvénysértő. Kérte annak megállapítását is, hogy a végelszámoló intézkedése önmagában abból az okból törvénysértő, mert a végelszámoló annak foganatosítását érdemben nem indokolta. Ennek alapján elsődlegesen azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze a végelszámolót a hitelező beszámításának elfogadására és a bejelentett hitelezői igények nem vitatott kategóriába sorolására. Másodlagosan azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság semmisítse meg a végelszámolónak a beszámítás elutasításában és a bejelentett hitelezői igények vitatott kategóriába sorolásában megnyilvánuló intézkedését, továbbá kötelezze az intézkedése tárgyát képező döntés megfelelő indokolására, illetve érdemi indokolást is tartalmazó új intézkedés megtételére a beszámításokkal és a hitelezői igényekkel besorolásával kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság végzésével a végelszámolási kifogást elutasította. Kötelezte a kifogást tevőt, hogy 15 napon belül fizessen meg 20 000 forint + áfa összeget a végelszámoló jogtanácsosa részére. A végzés indokolásában idézte a Ctv. 106. § (2) és (4) bekezdését. Megállapította, hogy a hitelező által megjelölt igény a cégbíróság által lefolytatható bizonyítási kört meghaladja, a hivatkozott jogszabályhelyek értelmében az perben bírálható el. A céget képviselő jogtanácsos munkadíjáról a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján döntött.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg és a végelszámoló kifogással támadott, jogszabálysértő intézkedését semmisítse meg, illetve intézkedés megtételeként kötelezze a végelszámolót szabályszerű, érdemi indokolást tartalmazó nyilatkozat tételére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése jogszabályt sért. Előadta, hogy a végelszámolási kifogást azért terjesztette elő, mert egyrészt a végelszámoló a jogszabályban előírt határidőt túllépve intézkedett, másrészt az intézkedése nem felelt meg a hatályos jogszabályoknak. Utóbbi jogszabálysértés abban áll, hogy a végelszámoló az intézkedését nem indokolta, és maga az érdemi intézkedés is jogszabálysértő. Hangsúlyozta, hogy a végelszámolási kifogásában nemcsak azt sérelmezte, hogy a végelszámoló a bejelentett hitelezői igényét a vitatott követelések közé sorolta, hanem sérelmezte és jogszabálysértőnek tartotta a végelszámoló intézkedését azért is, mert a végelszámoló az elutasító intézkedést nem indokolta a jogszabályok, szabályzati rendelkezések megjelölésével. Az elsőfokú bíróság azonban a végelszámolási kifogásban előadottak alapján nem vizsgálta meg teljeskörűen a végelszámoló intézkedésének jogszerűségét, nem döntött a végelszámolási kifogásban előadott valamennyi kérelemről és ennek nem is adta indokát. Az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna semmisítenie a végelszámoló intézkedését és köteleznie kellett volna a végelszámolót arra, hogy a jogszabályoknak megfelelő, érdemi indokolást tartalmazó végelszámolói intézkedést tegyen.
A cég képviseletében eljáró felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság szüntesse meg a végelszámolási kifogásolási eljárást, mert a törvényszék elrendelte a cég felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2019. december 2-a. Másodlagosan, ennek hiányában, az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Kérte továbbá, hogy a másodfokú bíróság kötelezze a hitelezőt a cég képviseletében eljáró végelszámoló által meghatalmazott és képviselőként eljáró kamarai jogtanácsos munkadíjából álló perköltség megfizetésére a végelszámoló részére. Nyilatkozott arról, hogy a törvényszék őt, mint korábbi végelszámolót a cég felszámolójának rendelte ki.
A hitelező az elsőfokú bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy a végzés ellen benyújtott fellebbezését a cég felszámolásának elrendelésétől függetlenül fenntartja.
A hitelező fellebbezése érdemben nem bírálható el, mert a fellebbezési eljárás alatt a törvényszék a cég felszámolását rendelte el.
A másodfokú bíróság a cég végelszámolója által benyújtott iratok alapján megállapította, hogy a fellebbezéssel támadott elsőfokú végzés meghozatalát követően a törvényszék a 2019. december 2-án kelt végzésével elrendelte a cég felszámolása elrendelésének a közzétételét. A végzés szerint a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja 2019. november 19., a tényleges benyújtás időpontja 2019. november 18. A felszámolás kezdő időpontja a végzésnek a Cégközlöny honlapján történő közzétételének napja, amely a rendelkezésre álló adatok szerint 2019. december 2. A cég cégjegyzékbe bejegyzett adatai szerint a végelszámolás kezdete: 2019. 03. 14., a felszámolás kezdetének időpontja 2019. december 2., a változás időpontja 2019/12/02, a bejegyzés kelte 2019/12/05, hatályos 2019/12/02.
A Ctv. 109. § (1) és (4) bekezdése alapján a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt végelszámolási kifogás előterjesztésének és elbírálásának a végelszámoló eljárásának időtartama alatt van helye. A végelszámolás befejezését követően (a felszámolási eljárás alatt) a végelszámolási kifogás érdemben nem bírálható el, a Ctv. 109. § (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények csak a folyamatban lévő végelszámolási eljárásban alkalmazhatóak. A Ctv. 95. § (1) bekezdésének második fordulata alapján a felszámolás elrendelésével a folyamatban lévő végelszámolás a törvény erejénél fogva megszűnik. A hitelező fellebbezésében és a végelszámolási kifogásában előadottak elbírálása ezért már nem tartozik a cégbíróság végzése ellen benyújtott fellebbezés elbírálása folytán eljáró másodfokú bíróság hatáskörébe.
A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését - mivel az végelszámolási kifogásolási eljárásban született, és a végelszámolási eljárás megszüntetéséről (és az ahhoz kapcsolódó járulékos kérdésekről) az elsőfokú bíróság még nem döntött - a Ctv. 96. §-a értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a és a 379. §-a alapján hatályon kívül helyezte, és a végelszámolási kifogásolási eljárást a Pp. 240. § (1) bekezdésének a) pontjának utaló rendelkezése folytán irányadó 176. § (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette. A hitelezői igény elbírálására a felszámolási eljárás megindulása után a felszámoló, illetve a felszámolást elrendelő bíróságnak van hatásköre.
A Ctv. 96. §-a alapján alkalmazandó Pp. 85. § (1) bekezdése szerint az eljárás megszüntetése esetén az alperes perköltségét - a (2)-(4) bekezdésében foglalt kivétellel - a felperes téríti meg. Ennek értelmében a végelszámolási kifogásolási eljárás megszüntetése esetén a végelszámolási eljárás alatt álló cég végelszámolási kifogásolási eljárásban felmerült eljárási költségét a végelszámolási kifogást előterjesztő hitelező téríti meg.
A jogi képviselővel eljáró végelszámoló, illetve felszámoló az elsőfokú és a másodfokú eljárásban felmerült eljárási költsége megtérítését nem a Pp. 81. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, költségjegyzék előterjesztésével kérte, ezért a másodfokú bíróság annak összegéről és viseléséről nem rendelkezhetett [Pp. 81. § (1)-(3) és (5) bekezdés, 82. § (3) bekezdés].
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú és a fellebbezési eljárás illetékmentes. A hitelező az általa átutalással megfizetett 15 000 forint elsőfokú eljárási illetéket és 30 000 forint fellebbezési eljárási illetéket a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságtól külön eljárásban visszaigényelheti, ezért a másodfokú bíróság elrendeli a határozata megküldését - az elsőfokú bíróság útján - a hitelező székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Vgkf.43.281/2020./2.)