adozona.hu
BH 2020.5.153
BH 2020.5.153
Az Mt. 208. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét, a feleknek a munkaszerződésben egyértelműen meg kell abban állapodniuk, hogy a munkavállalóra - az általa ellátott munkakör munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozott bizalmi jellege miatt - a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írják elő [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2015. augusztus 24-én megkötött munkaszerződés értelmében minőségirányítási igazgató munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél havi munkabére 1 200 000 forint volt, továbbá cafetériajuttatás, cégautó és mobiltelefon-használat is megillette.
[2] A munkaszerződés 2.1. pontja rögzítette, hogy a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül "mint a munkáltató vezetőjének ...
BH 2020.5.153 Az Mt. 208. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét, a feleknek a munkaszerződésben egyértelműen meg kell abban állapodniuk, hogy a munkavállalóra - az általa ellátott munkakör munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozott bizalmi jellege miatt - a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írják elő [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2015. augusztus 24-én megkötött munkaszerződés értelmében minőségirányítási igazgató munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél havi munkabére 1 200 000 forint volt, továbbá cafetériajuttatás, cégautó és mobiltelefon-használat is megillette.[2] A munkaszerződés 2.1. pontja rögzítette, hogy a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül "mint a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló és részben, vagy egészben helyettesítésre jogosult munkavállaló". A felperes minőségirányítási igazgató munkaköri leírása szerint a felperes helyettesként nem járhatott el.
[3] Az alperes a 2016. augusztus 23. és 2016. október 31. közötti határozott időtartamra a felperes munkakörét minőségirányítási tanácsadóra módosította, erről a munkavállalókat a belső levelezőrendszeren keresztül értesítette. A tájékoztató levél az átirányítás határozott időtartamát nem tartalmazta.
[4] Minőségirányítási tanácsadóként a felperes feladata volt a 8D projekt keretében a vevői reklamációk intézése. A minőségirányítási tanácsadó munkakörre kapott leírás alapján a felperes esetében az "alapvető vezetői feladatok és felelősség" nem volt alkalmazható.
[5] Minőségirányítási tanácsadóként a felperesnek beosztottja nem volt, vezetői értekezleteken nem vett részt, korábbi feladatait V. Á. látta el minőségirányítási igazgatóhelyettesként.
[6] A felperes 2016. október 31-ét követően továbbra is minőségirányítási tanácsadóként dolgozott a munkaviszonya megszüntetéséig.
[7] A felperes minőségirányítási igazgatóként és minőségirányítási tanácsadóként a vezérigazgatót részben vagy egészében nem helyettesíthette, a cégnyilvántartás adatai szerint az alperes képviseletére sem volt jogosult. Meghatározó befolyást nem gyakorolt, az alperes irányításban döntő szerepe nem volt. Jogviszonyának felmondással történt megszüntetését követően, 2016. november 18-tól a minőségirányítási igazgatói munkakört V. Á. töltötte be.
[8] Az alperes a 2016. november 17-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát két hónapos felmondási idővel, 2017. január 18-i hatállyal megszüntette. A felmondásban arról tájékoztatta a felperest, hogy az indokolást azért nem tartalmaz, mert a felperes vezető állású munkavállalónak minősült.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 11 645 876 forint kártérítés, annak kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni.[10] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a munkaszerződésében kikötött Mt. 208. § (1) bekezdése alapján sem minőségirányítási igazgatóként, sem minőségirányítási tanácsadóként nem minősült vezető állású munkavállalónak figyelemmel arra, hogy a jogszabályban előírt konjunktív feltételek nem álltak fenn, mivel nem rendelkezett a vezérigazgató helyetteseként értelmezhető feladat- vagy hatáskörrel, továbbá az alperes működésére, gazdálkodására döntéseiben meghatározó befolyásolást nem gyakorolt.
[11] Minőségirányítási igazgatóként a minőségirányítási osztályt vezette, e területen hozhatott stratégiai döntéseket. A vezetői értekezleten a minőségirányítási részleget képviselte. A vezérigazgató utasításait hajtotta végre, a cég teljes irányításával kapcsolatban nem voltak feladatai.
[12] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a minőségirányítási tanácsadó munkakörbe történő áthelyezését követően az alperes az eredeti munkakörébe nem helyezte vissza, így a munkaviszony megszüntetésekor ténylegesen minőségirányítási tanácsadó volt. Az Mt. 46. §-a alapján külön okiratban kellett volna rendelkezni a visszahelyezésről.
[13] Az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt feltételek a minőségirányítási tanácsadó munkakör tekintetében nem álltak fenn. Ebben a munkakörben a felperes vezetői értekezleten nem vett részt, nem tartozott a vezérigazgató közvetlen irányítása alá.
[14] Összességében úgy fogalt állást a felperes, hogy a munkaszerződés 2.1. pont alatti rendelkezése semmis, az alperesnek a felmondást indokolnia kellett volna, az indokolás hiánya miatt pedig az alperes jogviszonyt megszüntető intézkedése jogszabálysértő.
[15] Utalt arra, hogy esetében az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételeknek kellett volna fennállniuk. Az alperes a vezetővé minősítést nem terjesztheti ki az Mt. 208. § (2) bekezdésére, mivel abban a feleknek kifejezetten meg kellett volna állapodniuk, azonban a perbeli esetben ilyen nem jött létre.
[16] Hangsúlyozta, hogy az általa betöltött munkakörök egyike sem minősült bizalmi jellegű munkakörnek, a tanácsadó munkakör kiemelkedő jelentőségűnek sem.
[17] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[18] Előadta, hogy a felperes mind minőségirányítási igazgatóként, mind minőségirányítási tanácsadóként vezető állású munkavállalónak minősült, a vezérigazgató volt a közvetlen felettese, minőségirányítási ügyekben ellátta az alperes képviseletét.
[19] Arra hivatkozott, hogy a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősült, ez szerződéses akaratukat tükrözte. A felperes által ellátott mindkét munkakör kiemelkedő jelentőségű és bizalmi volt.
[20] A felperest megillették a vezető állású munkavállalónak járó juttatások. Közvetlenül a vezérigazgató alatt állt, a többi igazgatóval egy sorban helyezkedett el és minőségirányítási tanácsadóként is azonos volt a pozíciója.
[21] Utalt arra, hogy a munkaszerződés módosítása a határozott idő elteltével a hatályát vesztette, a felperes eredeti munkaköre visszaállt.
Az első- és másodfokú ítélet
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11 645 876 forint kártérítést, annak kamatát.[23] Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdéseire, a 27. § (1) bekezdésére, a 29. § (3) bekezdésére, valamint a 66. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
[24] Úgy foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból az állapítható meg, hogy a felek a munkaszerződésben határozottan és egyértelműen abban állapodtak meg, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján minősül vezetőnek. Elfogadta a felperes azon álláspontját, miszerint a megállapodást kiterjesztően nem lehet értelmezni, a munkaszerződésben hivatkozott Mt. 208. § (1) bekezdése nem tekinthető szerkesztési hibának arra figyelemmel, hogy nem csupán a jogszabályhely került megjelölésre, hanem a jogszabály szöveget is idézte a munkaszerződés adott pontja.
[25] A felek tehát a felperest azért minősítették vezető állású munkavállalónak, mert a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt állt és részben vagy egészében helyettesítésre jogosult volt. Az a körülmény, hogy az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető a törvény erejénél fogva minősül annak, nem zárja azt ki, hogy a felek e feltételt a munkaszerződés részévé tegyék. Amennyiben az Mt. 208. § (2) bekezdése szerinti vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását szándékozták volna előírni, úgy a munkaszerződésben erre kifejezetten kellett volna utalniuk.
[26] Az alperes a per során nem tudta azt igazolni, hogy a munkaszerződés megkötésekor a felek szerződéses akarata az Mt. 208. § (2) bekezdésének szabályai alkalmazására irányult volna.
[27] Ezt követően az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az Mt. 208. § (1) bekezdése szerint a felperes vezető állású munkavállalónak minősült-e. Hivatkozott az EBH 2011.2346. számú döntésre, és rögzítette, hogy a vezetői minőség elbírálásánál annak van jelentősége, hogy a munkavállaló rendelkezik-e olyan feladat- és hatáskörrel, amely lehetővé teszi számára, hogy a munkáltató működésére, gazdálkodására, döntésére meghatározó befolyást gyakoroljon és a munkáltató irányításában döntő szerepe legyen.
[28] A csatolt munkaköri leírások alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem volt helyettesítésre jogosult, a szervezeti ábrák sem bizonyították ennek ellenkezőjét. A felperes egyik munkakörében sem minősült vezető állású munkavállalónak. A vezérigazgató és az igazgatók közötti szinten valamennyi szervezeti ábrán szerepel M. G., aki a cégjegyzék adatai alapján az alperes képviseletére jogosult volt, O. H. tanúvallomása szerint pedig a vezérigazgató távollétében az általános helyettesítésre M. G. volt jogosult.
[29] Az elsőfokú bíróság az alperes érvelésével szemben azt állapította meg, hogy a felperes nemcsak tényleges helyettesítésre nem volt jogosult, hanem a csatolt bizonyítékok sem tartalmaztak konkrét adatot arra vonatkozóan, hogy a felperes bármely esetben helyettesíthette volna az első számú vezetőt.
[30] Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes 2016. november 1. napját követően a tényleges feladatait tekintve továbbra is minőségirányítási tanácsadói tevékenységet végzett, a minőségirányítás vezetését mindvégig V. Á. látta el.
[31] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[32] A törvényszék ítéletének indokolása értelmében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytállóan következtetéseket vont le, a döntésével a másodfokú bíróság egyetértett.
[33] A másodfokú bíróság megítélése szerint nem lehet a munkaszerződésben a jogszabály szövegének beemelésével megjelölt vezetői minősítés tartalmát kiterjesztően értékelni. Ezt meghaladóan az alperes nem bizonyította, hogy a felek szerződéses akarata a munkaszerződésbe foglaltakkal ellentétben arra irányult, hogy a felperes az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján minősült vezető állású munkavállalónak.
[34] Az elsőfokú bíróság a csatolt okirati bizonyítékok és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes a vezérigazgató helyettesítésre nem volt jogosult.
[35] Az Mt. 208. § (1) bekezdés szerinti konjunktív feltételek nem álltak fenn a felperes tekintetében, ezért a munkaszerződés 2.1. pontjának rendelkezése semmis, az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az érvénytelenség jogkövetkezményeként a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat. Az indokolás mellőzésével kiadott felmondás az Mt. 66. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "megváltoztatását" és a kereset elutasítását kérte.[37] Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Mt. 66. § (1) bekezdését jelölte meg.
[38] Megítélése szerint az eljárt bíróságok tévesen állapították meg azt, hogy a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak.
[39] Fenntartotta azon következetesen előadott álláspontját, miszerint egy munkavállaló a törvény erejénél fogva minden további kikötés és a felek külön megállapodása nélkül az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján, illetve a szerződő felek kifejezett rendelkezése [Mt. 208. § (2) bekezdése] szerint minősülhet vezető állású munkavállalónak. Megítélése szerint az Mt. nem írja elő, hogy a feleknek meg kellene jelölniük, hogy az Mt. 208. § mely bekezdésére tekintettel tekintik vezető állásúnak a munkavállalót.
[40] Nem teszi semmissé tehát a munkavállaló vezető állásúnak minősítését az a körülmény, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdésére a felek kifejezetten nem hivatkoztak. A felperes szerződése az alperes munkaszervezetében "menedzsertípusú" munkaszerződés volt, az ahhoz kapcsolódó valamennyi, csak vezető állású munkavállalónak járó juttatással. Amennyiben a felperes nem szándékozott vezető állású munkavállalónak lenni, úgy miért fogadta el a munkaszerződés ezen kikötését.
[41] Az eljárt bíróságok az Mt. 208. § (1) bekezdésének fennálltát vizsgálták, és nem értékelték az Mt. 208. § (2) bekezdésében előírtak teljesülését. A munkaszerződésben a felek kifejezetten vezető állásúnak minősítették a felperest, még ha annak jogszabályi alapját tévesen is jelölték meg. A munkaköre kiemelkedő jelentőségű volt, munkabére meghaladta a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. A határozott idő elteltét követően a felperes a korábbival azonosan vezető állású munkavállaló volt, így rá irányadó volt az Mt. azon rendelkezése, hogy a munkaviszonyának megszüntetését a munkáltatónak nem kell indokolnia.
[42] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[43] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok valamennyi az üggyel kapcsolatos anyagi jogszabályt figyelembe vették, és azt helyesen értelmezték.
[44] Megítélése szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a felek a munkaszerződésben az Mt. 208. § melyik bekezdésére hivatkoztak, hiszen teljesen más feltételeknek kell fennállniuk az egyik, illetve a másik esetben.
[45] Az Mt. szerint az alperes kötelezettsége a munkaszerződés elkészítése és annak elmagyarázása, az arról való tájékoztatás. Az Mt. nem írja elő, ugyanakkor nem is tiltja azt, hogy belekerüljön a munkaszerződésbe a konkrét paragrafus és bekezdés száma az Mt. 208. § (1) bekezdése tekintetében. Ennek a rögzítését a munkaszerződés készítőjére, azaz az alperesre bízza a jogszabály.
[46] A felperes utalt arra, hogy e tekintetben nem is volt konszenzus a felek között. A munkaszerződés megszövegezése szerint a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak "minősül", ez pedig tényközlés és tájékoztatás.
[47] A perben bizonyított, hogy a felperes nem helyettesíthette a vezérigazgatót semmiben és semmilyen területen, a vezérigazgatóhoz nem is kapcsolódott közvetlenül, mivel a jogviszony megszűnésekor C. C. vezető helyezkedett el a hierarchiában a vezérigazgató és a felperes között.
[48] Utalt arra a felperes, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján a feleknek kifejezetten meg kellett volna állapodniuk a feltételekről, egyebekben a felperesnek nem volt tudomása arról, hogy amit aláír az egy "menedzserszerződés". Attól, hogy valaki a minimálbér hétszeresét vagy attól magasabb fizetést kap és extra juttatások illeti meg még nem minősül vezető állású munkavállalónak.
[49] A felek nem az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak szerint egyeztek meg arról, hogy a felperes vezető állású munkavállaló lett volna, erre vonatkozóan tájékoztatást nem kapott. A felperes megítélése szerint egyebekben az sem áll fenn, hogy a munkaköre kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi lett volna.
[50] Hivatkozott az Mt. 18. § (1) bekezdésére is, mivel sem a munkaszerződése, sem a munkaköri leírása nem tartalmaz arra utaló rendelkezést, hogy az alperes a munkakörét fokozottan bizalmi jellegűnek vagy a munkáltató működési szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek tekintette. Az Mt. 66. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével az alperes a felmondás indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
A Kúria döntése és jogi indokai
[51] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[52] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróságok által megsértett jogszabályhelyként az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Mt. 66. § (1) bekezdését jelölte meg. A felülvizsgálati hivatkozásai ellenére eljárásjogi jogszabálysértésre a jogszabályhely pontos megjelölésével és annak tartalmi körülírásával nem hivatkozott, nem jelölte meg megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdését sem, ezért a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítéletben megállapított tényállás [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont].
[53] A Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a munkaszerződésben megjelölt Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek a felperes foglalkoztatása tekintetében nem álltak fenn, ezért ezen jogszabályhely alapján a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak egyik, általa ellátott munkakör tekintetében sem.
[54] A felperes a vezérigazgató helyettesítésére nem volt jogosult, és nem is állt a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt a felmondás közlésekor. Önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés előkészítő feladatokat is ellát, nem teszi az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezetővé (EBH 2015.M14.).
[55] Az Mt. 208. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő. Ezen előírásnak elsődleges feltétele az, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen megállapodjanak a vezetőre vonatkozó szabályok alkalmazásáról.
[56] Az Mt. 208. § (1) bekezdése alkalmazása körében a vezető állású munkavállalónak minősülés nem a felek megállapodására tartozó kérdés (Mfv. I. 10.559/2017/5.). A felmondáskor hatályos munkaszerződés a törvényi rendelkezésbe ütközően állapította meg azt, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, ezért a munkaszerződés ezen rendelkezése (2.1. pont) semmis, valamint erre alapítottan a munkáltató indokolás nélküli felmondása jogszabálysértő, az az Mt. 66. § (1) bekezdésébe ütközik. A semmisséget az eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg és helytállóan alkalmazták a jogellenesség jogkövetkezményeit.
[57] Az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak a jogszabályhely helyes értelmezése szerint akkor alkalmazhatóak, amennyiben a munkaszerződésben a felek a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását előírják. Helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok a tekintetben, hogy a perrel érintett munkaszerződés 2.1. pontjában - annak tartalma és megszövegezése alapján is - nem a vezető állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írták elő a felperes tekintetében, hanem azt rögzítették, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, teljes egészében átvéve a jogszabályhely szövegét.
[58] Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.100/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.100/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Rózsavölgyi Bálint előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Kathy Ügyvédi Iroda
Dr. Kathy Szilvia ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Becker Ügyvédi Iroda, Dr. Becker Tibor ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.064/2018/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.34/2017/56.
Rendelkező rész
A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.064/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 241.000 (kétszáznegyvenegyezer) forint és 65.070 (hatvanötezer-hetven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás 1.164.588 (egymillió-százhatvannégyezer-ötszáznyolcvannyolc) forint illetékét az alperes köteles viselni.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2015. augusztus 24-én megkötött munkaszerződés értelmében minőségirányítási igazgató munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél havi munkabére 1.200.000 forint volt, továbbá cafetéria juttatás, cégautó és mobiltelefon használat is megillette.[2] A munkaszerződés 2.1. pontja rögzítette, hogy a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül "mint a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló és részben, vagy egészben helyettesítésre jogosult munkavállaló". A felperes minőségirányítási igazgató munkaköri leírása szerint a felperes helyettesként nem járhatott el.
[3] Az alperes a 2016. augusztus 23. és 2016. október 31. közötti határozott időtartamra a felperes munkakörét minőségirányítási tanácsadóra módosította, erről a munkavállalókat a belső levelezőrendszeren keresztül értesítette. A tájékoztató levél az átirányítás határozott időtartamát nem tartalmazta.
[4] Minőségirányítási tanácsadóként a felperes feladata volt a 8D projekt keretében a vevői reklamációk intézése. A minőségirányítási tanácsadó munkakörre kapott leírás alapján a felperes esetében az "alapvető vezetői feladatok és felelősség" nem volt alkalmazható.
[5] Minőségirányítási tanácsadóként a felperesnek beosztottja nem volt, vezetői értekezleteken nem vett részt, korábbi feladatait V. Á. látta el minőségirányítási igazgatóhelyettesként.
[6] A felperes 2016. október 31-ét követően továbbra is minőségirányítási tanácsadóként dolgozott a munkaviszonya megszüntetéséig.
[7] A felperes minőségirányítási igazgatóként és minőségirányítási tanácsadóként a vezérigazgatót részben vagy egészében nem helyettesíthette, a cégnyilvántartás adatai szerint az alperes képviseletére sem volt jogosult. Meghatározó befolyást nem gyakorolt, az alperes irányításban döntő szerepe nem volt. Jogviszonyának felmondással történt megszüntetését követően, 2016. november 18-tól a minőségirányítási igazgatói munkakört V. Á. töltötte be.
[8] Az alperes a 2016. november 17-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát két hónapos felmondási idővel, 2017. január 18-i hatállyal megszüntette. A felmondásban arról tájékoztatta a felperest, hogy az indokolást azért nem tartalmaz, mert a felperes vezető állású munkavállalónak minősült.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 11.645.876 forint kártérítés, annak kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni.[10] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a munkaszerződésében kikötött Mt. 208. § (1) bekezdése alapján sem minőségirányítási igazgatóként, sem minőségirányítási tanácsadóként nem minősült vezető állású munkavállalónak figyelemmel arra, hogy a jogszabályban előírt konjunktív feltételek nem álltak fenn, mivel nem rendelkezett a vezérigazgató helyetteseként értelmezhető feladat- vagy hatáskörrel, továbbá az alperes működésére, gazdálkodására döntéseiben meghatározó befolyásolást nem gyakorolt.
[11] Minőségirányítási igazgatóként a minőségirányítási osztályt vezette, e területen hozhatott stratégiai döntéseket. A vezetői értekezleten a minőségirányítási részleget képviselte. A vezérigazgató utasításait hajtotta végre, a cég teljes irányításával kapcsolatban nem voltak feladatai.
[12] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a minőségirányítási tanácsadó munkakörbe történő áthelyezését követően az alperes az eredeti munkakörébe nem helyezte vissza, így a munkaviszony megszüntetésekor ténylegesen minőségirányítási tanácsadó volt. Az Mt. 46. § alapján külön okiratban kellett volna rendelkezni a visszahelyezésről.
[13] Az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt feltételek a minőségirányítási tanácsadó munkakör tekintetében nem álltak fenn. Ebben a munkakörben a felperes vezetői értekezleten nem vett részt, nem tartozott a vezérigazgató közvetlen irányítása alá.
[14] Összességében úgy fogalt állást a felperes, hogy a munkaszerződés 2.1. pont alatti rendelkezése semmis, az alperesnek a felmondást indokolnia kellett volna, az indokolás hiánya miatt pedig az alperes jogviszonyt megszüntető intézkedése jogszabálysértő.
[15] Utalt arra, hogy esetében az Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételeknek kellett volna fennállniuk. Az alperes a vezetővé minősítést nem terjesztheti ki az Mt. 208. § (2) bekezdésére, mivel abban a feleknek kifejezetten meg kellett volna állapodniuk, azonban a perbeli esetben ilyen nem jött létre.
[16] Hangsúlyozta, hogy az általa betöltött munkakörök egyike sem minősült bizalmi jellegű munkakörnek, a tanácsadó munkakör kiemelkedő jelentőségűnek sem.
[17] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[18] Előadta, hogy a felperes mind minőségirányítási igazgatóként, mind minőségirányítási tanácsadóként vezető állású munkavállalónak minősült, a vezérigazgató volt a közvetlen felettese, minőségirányítási ügyekben ellátta az alperes képviseletét.
[19] Arra hivatkozott, hogy a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősült, ez szerződéses akaratukat tükrözte. A felperes által ellátott mindkét munkakör kiemelkedő jelentőségű és bizalmi volt.
[20] A felperest megillették a vezető állású munkavállalónak járó juttatások. Közvetlenül a vezérigazgató alatt állt, a többi igazgatóval egy sorban helyezkedett el és minőségirányítási tanácsadóként is azonos volt a pozíciója.
[21] Utalt arra, hogy a munkaszerződés módosítása a határozott idő elteltével a hatályát vesztette, a felperes eredeti munkaköre visszaállt.
Az első- és másodfokú ítélet
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11.645.876 forint kártérítést, annak kamatát.[23] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a felmondást K. P. meghatalmazottként jogosult volt aláírni, mivel részére a munkáltatói jogkör gyakorlója meghatalmazást adott.
[24] Az elsőfokú bíróság hivatkozott az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdéseire, a 27. § (1) bekezdésére, a 29. § (3) bekezdésére, valamint a 66. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
[25] Úgy foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból az állapítható meg, hogy a felek a munkaszerződésben határozottan és egyértelműen abban állapodtak meg, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján minősül vezetőnek. Elfogadta a felperes azon álláspontját, miszerint a megállapodást kiterjesztően nem lehet értelmezni, a munkaszerződésben hivatkozott Mt. 208. § (1) bekezdése nem tekinthető szerkesztési hibának arra figyelemmel, hogy nem csupán a jogszabályhely került megjelölésre, hanem a jogszabály szöveget is idézte a munkaszerződés adott pontja.
[26] A felek tehát a felperest azért minősítették vezető állású munkavállalónak, mert a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt állt és részben vagy egészében helyettesítésre jogosult volt. Az a körülmény, hogy az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető a törvény erejénél fogva minősül annak nem zárja azt ki, hogy a felek e feltételt a munkaszerződés részévé tegyék. Amennyiben az Mt. 208. § (2) bekezdés szerinti vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását szándékozták volna előírni, úgy a munkaszerződésben erre kifejezetten kellett volna utalniuk.
[27] Az alperes a per során nem tudta azt igazolni, hogy a munkaszerződés megkötésekor a felek szerződéses akarata az Mt. 208. § (2) bekezdésének szabályai alkalmazására irányult volna.
[28] Ezt követően az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az Mt. 208. § (1) bekezdése szerint a felperes vezető állású munkavállalónak minősült-e. Hivatkozott az EBH2011.2346. számú döntésre, és rögzítette, hogy a vezetői minőség elbírálásánál annak van jelentősége, hogy a munkavállaló rendelkezik-e olyan feladat- és hatáskörrel, amely lehetővé teszi számára, hogy a munkáltató működésére, gazdálkodására, döntésére meghatározó befolyást gyakoroljon és a munkáltató irányításában döntő szerepe legyen.
[29] A csatolt munkaköri leírások alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem volt helyettesítésre jogosult, a szervezeti ábrák sem bizonyították ennek ellenkezőjét. A felperes egyik munkakörében sem minősült vezető állású munkavállalónak. A vezérigazgató és az igazgatók közötti szinten valamennyi szervezeti ábrán szerepel M. G., aki a cégjegyzék adatai alapján az alperes képviseletére jogosult volt, O. H. tanúvallomása szerint pedig a vezérigazgató távollétében az általános helyettesítésre M. G. volt jogosult.
[30] Az elsőfokú bíróság az alperes érvelésével szemben azt állapította meg, hogy a felperes nemcsak tényleges helyettesítésre nem volt jogosult, hanem a csatolt bizonyítékok sem tartalmaztak konkrét adatot arra vonatkozóan, hogy a felperes bármely esetben helyettesíthette volna az első számú vezetőt.
[31] Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes 2016. november 1. napját követően a tényleges feladatait tekintve továbbra is minőségirányítási tanácsadói tevékenységet végzett, a minőségirányítás vezetését mindvégig V. Á.látta el.
[32] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[33] A törvényszék ítéletének indokolása értelmében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytállóan következtetéseket vont le, a döntésével a másodfokú bíróság egyetértett.
[34] Az Mt. 208. § rendelkezéseit nem értelmezte az elsőfokú bíróság tévesen, a rendelkezésre álló bizonyítékokat a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése értelmében megfelelően értékelte.
[35] A másodfokú bíróság megítélése szerint nem lehet a munkaszerződésben a jogszabály szövegének beemelésével megjelölt vezetői minősítés tartalmát kiterjesztően értékelni. Ezt meghaladóan az alperes nem bizonyította, hogy a felek szerződéses akarata a munkaszerződésbe foglaltakkal ellentétben arra irányult, hogy a felperes az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján minősült vezető állású munkavállalónak.
[36] Az elsőfokú bíróság a csatolt okirati bizonyítékok és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes a vezérigazgató helyettesítésre nem volt jogosult.
[37] Az Mt. 208. § (1) bekezdés szerinti konjunktív feltételek nem álltak fenn a felperes tekintetében, ezért a munkaszerződés 2.1. pontjának rendelkezése semmis, az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az érvénytelenség jogkövetkezményeként a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat. Az indokolás mellőzésével kiadott felmondás az Mt. 66. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes.
[38] A másodlagos fellebbezési kérelemmel összefüggésben a törvényszék vizsgálta a felperes jogi képviselőnek adott megbízási szerződésében foglaltakat, azzal összefüggésben a megbízási díj számítását. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. § és 3. § alapján megállapította, hogy a megbízás az elsőfokú eljárásra terjedt ki, a másodfokú eljárásban a pertárgy értékéhez igazodóan 2,5 %-os mértékben határozta meg az ügyvédi munkadíj összegét, amely számítása szerint mindösszesen 1.480.760 forint lenne együttesen, így az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel meghatározott 1.500.000 forintot együttes első- és másodfokú perköltségnek tekintette azzal, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "megváltoztatását" és a kereset elutasítását kérte.[40] Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Mt. 66. § (1) bekezdését jelölte meg.
[41] Megítélése szerint az eljárt bíróságok tévesen állapították meg azt, hogy a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak.
[42] Fenntartotta azon következetesen előadott álláspontját, miszerint egy munkavállaló a törvény erejénél fogva minden további kikötés és a felek külön megállapodása nélkül az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján, illetve a szerződő felek kifejezett rendelkezése (Mt. 208. § (2) bekezdése) szerint minősülhet vezető állású munkavállalónak. Megítélése szerint az Mt. nem írja elő, hogy a feleknek meg kellene jelölniük, hogy az Mt. 208. § mely bekezdésére tekintettel tekintik vezető állásúnak a munkavállalót.
[43] Nem teszi semmissé tehát a munkavállaló vezető állásúnak minősítését az a körülmény, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdésére a felek kifejezetten nem hivatkoztak. A felperes szerződése az alperes munkaszervezetében "manager típusú" munkaszerződés volt, az ahhoz kapcsolódó valamennyi, csak vezető állású munkavállalónak járó juttatással. Amennyiben a felperes nem szándékozott vezető állású munkavállalónak lenni, úgy miért fogadta el a munkaszerződés ezen kikötését.
[44] Az eljárt bíróságok az Mt. 208. § (1) bekezdésének fennálltát vizsgálták, és nem értékelték az Mt. 208. § (2) bekezdésében előírtak teljesülését. A munkaszerződésben a felek kifejezetten vezető állásúnak minősítették a felperest, még ha annak jogszabályi alapját tévesen is jelölték meg. A munkaköre kiemelkedő jelentőségű volt, munkabére meghaladta a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. A határozott idő elteltét követően a felperes a korábbival azonosan vezető állású munkavállaló volt, így rá irányadó volt az Mt. azon rendelkezése, hogy a munkaviszonyának megszüntetését a munkáltatónak nem kell indokolnia.
[45] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[46] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok valamennyi az üggyel kapcsolatos anyagi jogszabályt figyelembe vették, és azt helyesen értelmezték.
[47] Megítélése szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a felek a munkaszerződésben az Mt. 208. § melyik bekezdésére hivatkoztak, hiszen teljesen más feltételeknek kell fennállniuk az egyik, illetve a másik esetben.
[48] Az Mt. szerint az alperes kötelezettsége a munkaszerződés elkészítése és annak elmagyarázása, az arról való tájékoztatás. Az Mt. nem írja elő, ugyanakkor nem is tiltja azt, hogy belekerüljön a munkaszerződésbe a konkrét paragrafus és bekezdés száma az Mt. 208. § (1) bekezdése tekintetében. Ennek a rögzítését a munkaszerződés készítőjére, azaz az alperesre bízza a jogszabály.
[49] A felperes utalt arra, hogy e tekintetben nem is volt konszenzus a felek között. A munkaszerződés megszövegezése szerint a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak "minősül", ez pedig tényközlés és tájékoztatás.
[50] A perben bizonyított, hogy a felperes nem helyettesíthette a vezérigazgatót semmiben és semmilyen területen, a vezérigazgatóhoz nem is kapcsolódott közvetlenül, mivel a jogviszony megszűnésekor C. C. vezető helyezkedett el a hierarchiában a vezérigazgató és a felperes között.
[51] A munkakör megváltoztatásával kapcsolatban a felperes azt adta elő, hogy a tanúk végig azt állították, hogy semmilyen változás nem történt a felperes munkavégzésében. 2016. augusztus 23-án, a beosztottaknak a felperes tanácsadói munkakörbe helyezéséről szóló tájékoztatásában nem szerepelt, hogy az határozott időre szól. V. Á. tanú elmondta, hogy nem tudott arról, hogy a felperest 2016. november 1. és 2016. november 18. között visszahelyezték volna. 2016. november 16-án a felperes még "quality advisor"-ként írta alá minden e-mailjét.
[52] Utalt arra a felperes, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján a feleknek kifejezetten meg kellett volna állapodniuk a feltételekről, egyebekben a felperesnek nem volt tudomása arról, hogy amit aláír az egy "manager szerződés". Attól, hogy valaki a minimálbér hétszeresét vagy attól magasabb fizetést kap és extra juttatások illeti meg még nem minősül vezető állású munkavállalónak.
[53] A felek nem az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak szerint egyeztek meg arról, hogy a felperes vezető állású munkavállaló lett volna, erre vonatkozóan tájékoztatást nem kapott. A felperes megítélése szerint egyebekben az sem áll fenn, hogy a munkaköre kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi lett volna.
[54] Hivatkozott az Mt. 18. § (1) bekezdésére is, mivel sem a munkaszerződése sem a munkaköri leírása nem tartalmaz arra utaló rendelkezést, hogy az alperes a munkakörét fokozottan bizalmi jellegűnek vagy a munkáltató működési szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek tekintette. Az Mt. 66. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével az alperes a felmondás indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
A Kúria döntése és jogi indokai
[55] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[56] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[57] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont].
[58] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróságok által megsértett jogszabályhelyként az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Mt. 66. § (1) bekezdését jelölte meg. A felülvizsgálati hivatkozásai ellenére eljárásjogi jogszabálysértésre a jogszabályhely pontos megjelölésével és annak tartalmi körülírásával nem hivatkozott, nem jelölte meg megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdését sem, ezért a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítéletben megállapított tényállás.
[59] A Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a munkaszerződésben megjelölt Mt. 208. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek a felperes foglalkoztatása tekintetében nem álltak fenn, ezért ezen jogszabályhely alapján a felperes nem minősült vezető állású munkavállalónak egyik, általa ellátott munkakör tekintetében sem.
[60] A felperes a vezérigazgató helyettesítésére nem volt jogosult, és nem is állt a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt a felmondás közlésekor. Önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés előkészítő feladatokat is ellát, nem teszi az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezetővé (EBH 2015.M14.).
[61] Az Mt. 208. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő. Ezen előírásnak elsődleges feltétele az, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen megállapodjanak a vezetőre vonatkozó szabályok alkalmazásáról.
[62] Az Mt. 208. § (1) bekezdése alkalmazása körében a vezető állású munkavállalónak minősülés nem a felek megállapodására tartozó kérdés (Mfv.I. 10.559/2017/5.). A felmondáskor hatályos munkaszerződés a törvényi rendelkezésbe ütközően állapította meg azt, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, ezért a munkaszerződés ezen rendelkezése (2.1. pont) semmis, valamint erre alapítottan a munkáltató indokolás nélküli felmondása jogszabálysértő, az az Mt. 66. § (1) bekezdésébe ütközik. A semmisséget az eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg és helytállóan alkalmazták a jogellenesség jogkövetkezményeit.
[63] Az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak a jogszabályhely helyes értelmezése szerint akkor alkalmazhatóak, amennyiben a munkaszerződésben a felek a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását előírják. Helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok a tekintetben, hogy a perrel érintett munkaszerződés 2.1. pontjában - annak tartalma és megszövegezése alapján is - nem a vezető állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írták elő a felperes tekintetében, hanem azt rögzítették, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, teljes egészében átvéve a jogszabályhely szövegét.
[64] Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[65] Az Mt. 208. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét, a feleknek a munkaszerződésben egyértelműen meg kell abban állapodniuk, hogy a munkavállalóra - az általa ellátott munkakör munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozott bizalmi jellege miatt - a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írják elő.Záró rész
[66] Az eljárás során az alperes teljes mértékben pervesztes lett, ezért a Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége megfizetésére.[67] A Kúria a pertárgy értékét a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján határozta meg, az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
[68] Perköltségként merült fel a felperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíja, melyet a Kúria az Ükr. 2. § (1) bekezdése, továbbá (2) bekezdése alapján határozott meg.
[69] A pervesztes alperes a felülvizsgálati kérelem előterjesztésével egyidejűleg 1.440.000.- forint illetéket megfizetett, amelyből 1.164.588.- forintot köteles viselni. Az alperes a fennmaradó és szükségtelenül megfizetett 275.412.- forint illeték visszatérítésére jogosult az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
[70] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
[71] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2019. december 4.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.100/2019.)