adozona.hu
BH 2020.4.122
BH 2020.4.122
A Civil tv. és adójogszabályok egymáshoz való viszonyában nem érvényesül a lex specialis derogat legi generali jogértelmezési jogelv, mert mindegyik törvény más-más jogterületet egymásra tekintet nélkül önállóan szabályoz. [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 5. § (1) bek., 6. § (1) bek., 85. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 99. § (2) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (Tao.tv.) 1. §, 13. §, 20. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tevékenységét 2006. szeptember 21. napján kezdte meg, bejelentett fő tevékenysége m.n.s egyéb, közösségi társadalmi tevékenység. A felperes közhasznú besorolása 2014. május 14. napján szűnt meg.
[2] Az elsőfokú hatóság 2013. január 1. - 2015. december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Megállapította, hogy felperes a vizsgált időszakban 19 d...
BH 2020.4.122 A Civil tv. és adójogszabályok egymáshoz való viszonyában nem érvényesül a lex specialis derogat legi generali jogértelmezési jogelv, mert mindegyik törvény más-más jogterületet egymásra tekintet nélkül önállóan szabályoz. [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 5. § (1) bek., 6. § (1) bek., 85. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 99. § (2) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (Tao.tv.) 1. §, 13. §, 20. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tevékenységét 2006. szeptember 21. napján kezdte meg, bejelentett fő tevékenysége m.n.s egyéb, közösségi társadalmi tevékenység. A felperes közhasznú besorolása 2014. május 14. napján szűnt meg.[2] Az elsőfokú hatóság 2013. január 1. - 2015. december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Megállapította, hogy felperes a vizsgált időszakban 19 db számviteli elszámolású bizonylatot állított ki belföldi és közösségi partnerei felé különböző tevékenységekről (találkozók megtartása, delegációk fogadásának megszervezése, megrendezése, célterületen lévő területi fejlesztés leírása, települések történelmi kutatási, fejlesztési elképzelések leírása, oktatási anyag elkészítése, vállalkozói továbbképzésre előadók biztosítása, vállalkozók továbbképzésének biztosítása és átadási rendezvény szervezése, lebonyolítása, ajándéktárgy és propagandaanyagok elkészítése, német nyelvi tolmácsolás, workshopra történő utazás szervezése stb. záró workshopon). A számviteli elszámolási bizonylatokon feltüntette a tevékenységért kapott ellenértéket, általános forgalmi adó felszámítása nélkül.
[3] A felperes tevékenysége közérdekű speciális jellege miatt adómentességet választott. Az adóhatóság álláspontja szerint, miután a fenti tevékenységek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 85. §-ában felsorolt adómentes tevékenységek körébe nem sorolhatók be, ezért az általános forgalmi adó hatálya alá tartoznak, így a számviteli bizonylatokon szereplő bruttó értékek figyelembevételével állapította meg a fizetendő adó összegét. Erre figyelemmel a felperes terhére 5 760 000 Ft értékesítést terhelő általános forgalmiadó-eltérést mutatott ki.
[4] Az elsőfokú adóhatóság áttekintette a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonylatokat, nyilvántartásokat és kigyűjtötte a felperes azon kiadásait, amelyek az áfaköteles tevékenységhez kapcsolódtak, majd az Áfa. tv. 120. § a) pontjának megfelelően áfalevonási jogot biztosított a felperes javára 312 000 Ft összegben. Egyenlegként 5 448 000 Ft áfa adónemben fennálló adókülönbözetet állapított meg.
[5] A társasági adó vizsgálata során azt állapította meg, hogy a felperes által átadott iratanyagban a 2013. és 2014. évekre igénybe vett adómentesség jogszerűségét igazoló társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött szerződés nem volt fellelhető, ezért a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 20. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített adómentesség érvényesítésére a felperesnek törvényi lehetősége nem volt. Az elsőfokú adóhatóság a társasági adó vizsgálata során figyelembe vette az áfa adónemben tett megállapításokat is. Erre tekintettel az előírt fizetendő áfa összegével egyező mértékben a felperes adózás előtti eredményét csökkentette, míg a kimutatott levonható áfa összegével az adózás előtti eredményét megnövelte, emiatt társasági adó adónemben 2 694 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 25. napján kelt 2188111654 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A felperes terhére társasági adó adónemben 2 694 000 Ft, általános forgalmi adó adónemben 4 862 000 Ft, összesen 7 376 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében adóhiánynak minősített. Az adóhiány után 1 475 000 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 626 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[7] Az általános forgalmi adót érintő megállapítások kapcsán az Áfa. tv. 2. § a) pont, 5. § (1) bekezdés, 6. § (1)-(2) bekezdés, 55. § (1) bekezdés, 56. §, 65. §, 138. §-ára hivatkozással fejtette ki, hogy a vizsgált időszakban különböző partnerek felé teljesített felperesi ügyletek az Áfa. tv. hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak, illetve termékértékesítésnek minősültek. Az alperes hangsúlyozta, hogy az adóalanyiság szempontjából nem releváns a tevékenység célja és eredménye, így a nonprofit gazdasági társaság is áfaalannyá válik azon tevékenysége tekintetében, amelyet ellenérték fejében végez. Kiemelte azt is, hogy a felperes által végzett tevékenységek nem tartoznak az Áfa. tv. 85. §-ában foglalt tárgyi adómentes szolgáltatások körébe, így önmagában a közszolgáltatói besorolás, a közhasznú jelleg nem eredményezi a felperes áfafizetési kötelezettség alóli mentesülését. A határozat megváltoztatására amiatt került sor, mert egy 11 400 eurós, 3 607 308 Ft összértékű ügyletet az elsőfokú adóhatóság tévesen minősített belföldi áfaköteles bevételnek, mert az ügyletek teljesítési helye Magyarország területén kívülre esett.
[8] A társasági adó vonatkozásában az alperes döntésében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésére, a Tao.tv. 1. § (1)-(2) bekezdésére, 13/A. § (1) bekezdésére, 13/A. § (7)-(8) bekezdésére, 20. § (1) bekezdés e) pontjára és a 6. számú melléklet E fejezetre hivatkozással állapította meg, hogy helytállóan járt el az elsőfokú adóhatóság, mikor a felperes terhére 2013. év vonatkozásában társasági adónemben fennálló adókülönbözetet írt elő. Miután az alperes az áfa adónemben tett megállapítást módosította, így a 2014. évi értékesítést terhelő áfa összege változott, ezért a 2014. évi adózás előtti eredménye is csökkent.
[9] Hangsúlyozta, hogy az adómentesség törvényi feltételeinek teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a közhasznú nonprofit társaság az adott szolgáltatásokat a Tao.tv. 6. számú melléklet E fejezet 1. pontjában rögzített alanyi körbe tartozó jogalanyokkal szerződés alapján, ezen alanyi körbe tartozó jogalanyok részére nyújtsa, ilyen szerződés pedig egyik, a felperes által végzett tevékenységhez kapcsolódóan sem állt rendelkezésre. A felperes társaságiadó-fizetési kötelezettségét, az igénybe vehető adómentesség mértékét és feltételeit az adott adónemre vonatkozó részletszabályokat tartalmazó Tao.tv. rendezi, így a felperes által hivatkozott, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (továbbiakban: Civil tv.) szabályainak figyelembevételére nem volt lehetőség. Az adóbírság mértéke körében jogszerűnek találta az elsőfokú adóhatóság által megállapított 20%-os bírság mértéket az Art. 178. § 3. pontja, 170. § (1)-(2) bekezdésének, 171. § (1) bekezdésének figyelembevételével.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra történő utasítását kérte. Vitatta mind az áfa, mind a társasági adó adónemben tett alperesi megállapításokat.[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
[12] A per során a NAV Központi Irányítás vezetője a 2018. február 12-én kelt 2305638217 számú felügyeleti intézkedés alapján meghozott határozatával az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és a felperes terhére kiszabott 1 475 000 Ft adóbírságot törölte. Erre figyelemmel a bíróság a pert 12.K.27.112/2018/2. számú végzésével az adóbírság vonatkozásában megszüntette.
Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Az általános forgalmi adóval kapcsolatban leszögezte, hogy a keresetben hivatkozott Civil tv. rendelkezései az adójogi jogviszonyokban nem alkalmazandók. A felperes által idézett "ius specialis derogat ius generali" elv a teljes jogrendszer összefüggéseivel összhangban érvényesül, de ez egyben azt is jelenti, hogy adójogi jogviszonyok esetén speciális szabályként az egyes adónemeket érintő speciális törvények alkalmazandók, adójogi szempontból a Civil tv. nem minősül speciális jogszabálynak. A hatályra vonatkozó rendelkezéseik között sem az Áfa. tv., sem a Tao.tv., sem az Sztv. nem tartalmaz utalást a Civil tv. alkalmazhatóságára, az adott speciális adójogi jogviszonyokat ezen speciális ágazati törvények teljeskörűen szabályozzák. Az a körülmény tehát, hogy a felperes áfaalanynak minősül-e, illetve az, hogy az általa bizonylatolt ügyletek után elért bevétel után áfafizetési kötelezettség keletkezett-e, az Áfa. tv. irányadó rendelkezései alapján ítélhetők meg. Elemezte a felperes áfaalanyiságát, illetőleg az elvégzett tevékenységek jellegét. Úgy ítélte meg, hogy a vizsgált időszakban a 19 db bizonylatban foglalt tevékenység esetében az üzletszerűség, a rendszeresség megállapítható volt, a felperes áfaalanynak minősült. Helytálló az az alperesi megállapítás, hogy a vizsgált ügyletek után a felperesnek a közhasznú jogállásától függetlenül az Áfa. tv. 159. § (1) bekezdésének megfelelően számlát kellett volna kiállítania.[14] A felperes az áfafizetési kötelezettsége alól csak az Áfa. tv. rendelkezései alapján mentesülhetett volna. Ezt a mentesülést az Áfa. tv. 85. §-ában taxatíven felsorolt közérdekű tevékenységek jelenthették volna. Mivel a felperes által bizonylatolt tevékenységek ezen taxatív felsorolásban nem kerültek feltüntetésre, így azok után pusztán közérdekű jellegükre tekintettel adómentesség nem állapítható meg.
[15] Nem fogadta el a szlovák cég felé ajándéktárgy és propagandaanyag értékesítésének általános forgalmi adómentességét arra figyelemmel, hogy a felperest terhelte az Art. 99. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az adómentesség igénybevétele jogszerűségének bizonyítása. Nem merült fel olyan körülmény vagy adat, amely az ügylet közösségi adómentes jellegére utalt volna. Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállásának hiányában az adómentesség igénybevételére a felperesnek nem volt lehetősége.
[16] A társaságiadó-kötelezettség megállapítása szempontjából ismételten utalt arra, hogy a Tao.tv. szabályainak van jelentősége, a Civil tv. értelmező és egyéb rendelkezései a társasági adót érintően irrelevánsak. A társasági adó kapcsán érvényesített adómentesség feltételei fennállása bizonyításának kötelezettsége az Art. 99. § (2) bekezdésének megfelelően szintén a felperest terhelte. A felperes a Tao.tv. 6. számú mellékletének E fejezetében meghatározott dokumentális bizonyítékokkal nem rendelkezett, a 2013. és 2014. évre érvényesített adómentesség igénybevételének jogszerűségét nem igazolta.
[17] Az Ifjúságért Közhasznú Alapítvány által juttatott adománnyal összefüggésben leszögezte, a már fentiekben hivatkozott melléklet szerinti irati bizonyíték híján annak adómentessége szintén nem állapítható meg. Egyetértett a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 44. § (2) bekezdése kapcsán tett alperesi megállapításokkal és hangsúlyozta, hogy az Ifjúságért Közhasznú Alapítványtól kapott, adóévben fel nem használt támogatással összefüggően a passzív időbeli elhatárolást a felperes nem vette figyelembe könyvelésében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése, másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezése érdekében. Harmadsorban az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását indítványozta.[19] Nézete szerint a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek, mint a Civil tv. szerint működő és gazdálkodó közhasznú szervezetnek a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenységei az Áfa. tv. 5. § (1), 6. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó és adóköteles gazdasági tevékenységnek, illetve a Tao.tv. 1. § (1) bekezdés alapján adóköteles vállalkozási tevékenységnek minősülnek-e, a Civil tv.-nek a gazdasági vállalkozási tevékenységek fogalmát, illetve ezen tevékenységek körét meghatározó rendelkezéseire figyelemmel.
[20] Hangsúlyozta, hogy a felperes két okból is speciális jellegű: egyrészt, mert nonprofit társaság, másrészt, mert közhasznú szervezet, azaz gazdasági-vállalkozási tevékenységet csak közhasznú vagy a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenység megvalósítását nem veszélyeztetve végezhet és a gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére fordíthatja. Nézete szerint a Civil tv., az Áfa. tv., illetve a Tao.tv. hatályára vonatkozó rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a felperes közhasznú, illetve cél szerinti, a máshova nem sorolt egyéb közösségi, társadalmi tevékenység körében végzett tevékenységei nem minősülnek üzletszerű gazdasági-vállalkozási tevékenységnek, így nem tartoznak sem az Áfa. tv., sem a Tao.tv. hatálya alá, hiszen a tevékenység célja nem profitszerzés, hanem társadalmi közös szükséglet kielégítése.
[21] Az adóhatóság határozataiban sem vitatta, hogy a vizsgált időszaki tevékenységei a szervezet közhasznú, illetve cél szerinti tevékenységéhez kapcsolódtak. A bíróság ítélete téves jogértelmezésen alapul, amikor speciális szabályként nem alkalmazza a Civil tv. rendelkezéseit, irrelevánsnak tekintve azt.
[22] Arra is rámutatott, hogy a felperes tevékenységei nem feleltek meg az Áfa. tv. gazdasági tevékenységekre vonatkozó definíciójában meghatározott konjunktív feltételeknek sem, ugyanis az üzletszerűség nem állapítható meg. A felperes és az alperes között alapvetően abban volt jogértelmezési vita, hogy az Áfa. tv. gazdasági tevékenység fogalmában az üzletszerűség, a tartós, rendszeres jelleggel kapcsolatos vagy választó viszonyban van-e, azaz az illetőleg kötőszó jelentése ebben az esetben az és/vagy. Érvelése szerint az Áfa. tv. hatálya alá üzletszerű gazdasági tevékenységek tartoznak, a nonprofit közhasznú szervezet közhasznú tevékenysége - amely nem haszonszerzésre irányul - nem tekinthető üzletszerűnek. Valamely tevékenység csak akkor lehet az Áfa. tv. hatálya alá tartozó gazdasági-vállalkozási tevékenység, ha az üzletszerű és tartós vagy üzletszerű és rendszeres. Az alperes a fentiekkel szemben arra hivatkozott, hogy a fogalom helyes értelmezése szerint az üzletszerűség, tartós, rendszeres jelleg választó viszonyban állnak egymással, így bármelyik kritérium teljesülése esetén megállapítható, hogy a tevékenység az Áfa. tv. hatálya alá tartozó gazdasági tevékenység. Ilyen formán a felperes esetében önmagában a tevékenység folytatásának tartós, rendszeres jellege megalapozza a megállapítást, az üzletszerűséget nem kell vizsgálni.
[23] Nyomatékosította, hogy a bíróság a fenti jogértelmezési vitában a felperes mellett foglalt állást, ebből következően az alperesi határozatot csak akkor lett volna jogszerű, ha az alperes megállapította volna a tevékenységek üzletszerű jellegét is. Azonban az alperes éppen azzal kapcsolatos érvelését bontotta ki, hogy az adóalanyiság szempontjából nem meghatározó jelentőségű az üzletszerűség, azaz a bevételszerző tevékenység célja és eredménye, vagyis az adóalanyiságot az a felperesi tevékenység is megalapozza, amely nem üzletszerű, nem törekszik nyereségre és haszonra. Ezt tartalmazza az alperes másodfokú határozatának 10. oldala. A bíróság azon okból tekintette mégis jogszerűnek az alperes határozatát, mert megítélése szerint a felperes tevékenységeit a rendszeres, tartós jelleg mellett üzletszerűen is folytatta.
[24] A megállapítás viszont jogszabálysértő, mert a bíróság feladata a közigazgatási perben az alperesi határozat jogszerűségének megállapítása, az alperes határozatát az ítélet indokolása nem egészítheti ki. Az alperes szerint a felperes tevékenysége nem irányult jövedelemszerzésre, nem eredményezett nyereséget, nem volt üzletszerű. A bírósági felfogás ellentétes a határozatban foglaltakkal, hiszen az alperes nem állapította meg a tevékenység üzletszerűségét.
[25] Jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy a perbeli esetben a tárgyi mentesség feltételeit kell vizsgálni, ugyanis a tárgyi mentesség az Áfa. tv. 6. §-a alapján gazdasági tevékenységnek minősülő tevékenységek speciális, közérdekű jellegére tekintettel fennálló adómentessége. Az üzletszerűség fogalmának értelmezése körében hivatkozott az Sztv. 3. § (1) bekezdés 2. pontjában szereplő vállalkozó fogalmára, amely vállalkozót olyan gazdálkodóként írja le, amely saját nevében és kockázatára nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő- vagy szolgáltatótevékenységet végez. Az alperes elismerte, hogy a felperesi tevékenységek nem minősültek üzletszerűnek, azok folytatásának tartós, rendszeres jellegére alapítva tett megállapítást. A bírósági jogértelmezés szerint csak az üzletszerű és tartós, vagy rendszeres jelleggel folytatott tevékenységek minősülnek gazdasági tevékenységnek, így lényeges ellentmondás áll fenn a két megállapítás között.
[26] Sérelmezte a társasági adó vonatkozásában tett megállapítások jogszerűségét is. Hangsúlyozta, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Civil tv. rendelkezései szerint a létesítő okiratában meghatározott cél szerinti tevékenységeket végzett kizárólagosan, melyet az alperes sem vitatott. A felperes cél szerinti tevékenységből származó bevétele, mely egyben közhasznú tevékenységből származó bevétel is, nem minősül vállalkozási tevékenységből származó bevételnek, ebből következően összhangban a Civil tv. és a Tao.tv. rendelkezéseivel, nem lehet a társasági adó alapja, hiszen a bevétel nem vállalkozási tevékenységből származott. A felperes az Sztv. előírásainak megfelelően egyszerűsített éves beszámolót készített, a beszámolónak a Civil tv. szerint kötelező melléklete az ún. közhasznúsági melléklet. Nézete szerint a társasági adó mentessége szemben az adóhatóság által tett megállapításokkal nem a Tao.tv. 6. számú melléklet E fejezete alapján vizsgálandó, ugyanis az ott meghatározott mentesség a Tao.tv. 1. § (1) bekezdése szerinti, a törvény hatálya alá tartozó jövedelem és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt eredményező gazdasági-vállalkozási tevékenység körében határoz meg kedvezményezett tevékenységeket, melyek esetében az adott tevékenység bevétele az adóalapból leírható. A felperes azonban nem végzett a Tao.tv. 1. § (1) bekezdése szerinti vállalkozási tevékenységet, az éves beszámoló kötelező mellékletét képező közhasznúsági mellékletben a vizsgálat alá vont időszak egyikében sem mutatott ki, tehát bevételei nem képeztek adóalapot, nem tekinthetők az üzemi, üzleti tevékenység eredményének. Az adóhatóságnak és a bíróságnak nem az adómentesség feltételeit kellett volna vizsgálni, hanem azt az alapvető kérdést, hogy a közhasznú jogállású szervezet közhasznú tevékenysége és az arra kapott adománya adóköteles gazdasági-vállalkozási tevékenységnek minősült-e a Tao.tv. alapján, figyelemmel a Civil tv. rendelkezéseire. A felperes hivatkozott arra is, hogy jogszabálysértő a társasági adó megállapítása a közhasznú szervezetnek juttatott adomány tekintetében is, miután erre szintén nem vonatkozik a Tao.tv. 6. számú melléklet E fejezete szerinti feltételek fennállása. A felperes 2016. március 6-án az Ifjúságért Közhasznú Alapítványtól közhasznú tevékenységeinek támogatására adományt és támogatást kapott, ez azonban nem sorolható a Tao.tv. 1. § (1) bekezdésének hatálya alá. A Tao.tv. 1. § (5) bekezdése és az Sztv. 3. § (1) bekezdés 2. pontjából is levezethető, hogy ezen bevétel után társaságiadó-fizetési kötelezettsége a felperesnek nem származhat. Helytelen továbbá az a megállapítás is, hogy a felperes nem igazolta az adókedvezmény jogszerűségét, hiszen a felperes bizonylatai között kezdettől fogva megtalálható volt az előírásoknak megfelelően elkészített, ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett adományozási szerződés, amely teljes egészében jogszerű igazolásnak, okiratnak minősül.
[27] Helytelen az a megállapítás is, hogy a felperes számviteli bizonylat helyett számla kiállítására volt köteles. Az Áfa. tv. szerint számlaadási kötelezettség a felperest azért nem terhelte, mert nem végzett Áfa. tv. hatálya alá tartozó gazdasági-vállalkozási tevékenységet. Az Sztv. számviteli bizonylatra vonatkozó tartalmi követelményeknek viszont a közhasznú szervezet által kiállított bizonylat maradéktalanul megfelelt.
[28] Hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény T) cikkében szabályozott jogszabályi hierarchiával és a B) cikk szerinti jogállamiság elvével kapcsolatosan hivatkozott alapelvi jelentőségű jogelvre, amely az azonos szintű jogszabályok egymáshoz való viszonyát rendezi. Az alapelv értelmében a hatályos jog alkalmazása során a lex speciális megelőzi a szintén a tárgyra vonatkozó, de általános szabályt. Idézte a Kúria Kfv.IV.35.165/2014/5. számú eseti döntését, mely szerint az Alaptörvénybe, törvényekbe foglalt alapelvi rendelkezések sérelmére hivatkozás esetén a bíróságok nem háríthatják el a vizsgálatot. A bíróság ítélete jogszabálysértő azon okból is, mert ellentétes az Alaptörvény T) és B) cikkeinek rendelkezéseiből levezethető alapelvi szintű jogelvvel.
[29] Kifogásolta továbbá azt is, hogy az adóbírság tekintetében végzett permegszüntetésre figyelemmel a bíróság nem rendelkezett a felperes javára szóló perköltség megállapításáról.
[30] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felperesi felülvizsgálati kérelem alaptalan.[32] Abban a jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a felperes a közhasznú nonprofit jogállására figyelemmel a Civil tv. előírásai alapján mentesül-e a társasági adó és áfa adófizetési kötelezettsége alól, vagyis adókötelezettségének megítélésekor csak és kizárólag a Civil tv. előírásai érvényesülnek, vehetők figyelembe.
[33] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes választ adott jogerős ítéletében erre a kérdésre, és jogszerűen vetette el a felperes erre vonatkozó érvelését. Az adózásra vonatkozó szabályokat az elsőfokú bíróság által helytállóan felhívott jogszabályok tartalmazzák és azokat a civil szervezetekre is alkalmazni kell. Ettől eltérő szabályozást a Civil tv. nem tartalmaz, nem veszi ki a civil szervezeteket az adótörvények hatálya alól. Ebből következően törvényesen vizsgálta a felperes adóalanyi minőségét az Áfa. törvény és a Tao. törvény előírásaira figyelemmel.
[34] Az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése értelmében adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik (6. §).
[35] Az általános forgalmi adó uniós szinten harmonizált adónem, annak szabályait a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv tartalmazza. Az átültetési kötelezettségből fakadóan a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy az uniós szabályokba ütköző tagállami jogot alkossanak, az uniós normában szereplő fogalmaknak eltérő értelmet tulajdonítsanak. Erre figyelemmel a gazdasági tevékenység fogalmának értelmezésekor figyelemmel kell lenni az uniós jog egységes értelmezését biztosító Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntéseire.
[36] A HÉA irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerint gazdasági tevékenység: a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása. A magyar szabályozás azt a tevékenységet tekinti gazdasági tevékenységnek amelyet üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel folytatnak, amennyiben az ellenérték elérésére irányul. A Kúria álláspontja azt, hogy a jogszabályi megfogalmazás alapján a három tényező közül már az egyik megvalósulása is önállóan megalapozza a gazdasági tevékenység megvalósulását, így nem tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság sem, mikor a gazdasági tevékenység megvalósulását rögzítette. Utal a Kúria arra, hogy az Európai Bíróság számtalan döntésében emlékeztetett arra, hogy a "gazdasági tevékenység objektív fogalom, és azt önmagában, céljától és eredményétől függetlenül kell értelmezni." (C-497/01.38., C-284/04. 35., C-233/03. 47. pontok). Ekként a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében az üzletszerűség vizsgálata körében kifejtett érvei súlytalanok, az alperes és a bíróság is helytállóan rögzítette, hogy felperes tevékenysége megfelelt az Áfa. tv. 6. §-ában írt feltételeknek.
[37] Rámutat arra is a Kúria, hogy az Áfa törvény nem kezeli eltérően a nonprofit szervezeteket a vállalkozásoktól. Ennek következtében közömbös, hogy mi az adott gazdasági tevékenység célja, áfa szempontból mindig az elvégzett tevékenységet kell minősíteni, a törvényi előírások figyelembevételével. Nem az a mérvadó, hogy egy tevékenységet mint vállalkozási tevékenységet végez-e a civil szervezet, ugyanis a cél szerinti tevékenységek is adókötelesek, ha nem szerepelnek az Áfa. tv. 85. §-a szerinti felsorolásban. Az Áfa. törvény 85. § alapját képező HÉA irányelv 132. cikkével kapcsolatban az Európai Bíróság C-699/15. számú ügyben kifejtette, hogy e cikk "olyan adómentességeket állapít meg - amint azt azon fejezet címe is mutatja, amelynek e cikk a részét képezi -, amelyek célja egyes közhasznú tevékenységek előmozdítása. Mindazonáltal e mentességek célja nem valamennyi, hanem kizárólag azon közhasznú tevékenységek mentesítése a héa alól, amelyeket az irányelv itt felsorol, és részletesen meghatároz." Hangsúlyozta azt is, hogy az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek a 2006/112 irányelv 2. cikkéből eredően kivételt jelentenek a fő szabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni.
[38] Miután a felperes az Áfa. tv. hatálya alá eső tevékenységet végzett, számlakibocsátási kötelezettsége fennáll. Az Áfa. tv. 165. §-a külön részletezi, mikor nem terheli ez a kötelezettség, azonban az általa végzett tevékenységek ebbe a körbe a fentiek szerint nem voltak besorolhatók.
[39] Alaptalanul támadja a felperes a társasági adónemben tett megállapításokat is. A felperes a Tao.tv. 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján a társasági adó alanya, adózására nem a Civil tv. rendelkezései az irányadók, hanem a Tao.tv. előírásai. Ennélfogva a Tao.tv. 1. § (1) bekezdésének megfelelően a nonprofit társaságok jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenysége társaságiadófizetési kötelezettséget keletkeztet. Adóalapjának megállapításakor a Tao.tv. 6. § (1) bekezdéséből kell kiindulni, az adó alapja minden esetben a társaság adózás előtti eredménye, melyet a kedvezményezett és a vállalkozási tevékenysége adatainak együttes figyelembevételével kell meghatározni, és módosítani a Tao. tv.-ben megszabott csökkentő és növelő jogcímekre tekintettel. A Tao.tv. 6. számú melléklet E fejezete tartalmaz csupán kivételt, de ezek a felperes tekintetében nem álltak fent, az adómentesség igazolására szolgáló bizonyítékot nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben kifejtett indokolása mindenben helytálló és jogszerű.
[40] Egyetért a Kúria azzal az alperesi felülvizsgálati ellenkérelemben kifejtett állásponttal, hogy a felperesi jogértelmezési technika téves. A Civil tv. értelmező rendelkezései, fogalommeghatározásai erre vonatkozó külön törvényi felhatalmazás nélkül az adókötelezettség megállapításánál nem relevánsak és alkalmazandók.
[41] Nem állapítható meg a felülvizsgálati kérelemben említett jogelv sérelme, miután a Civil tv. és az adózásra vonatkozó jogszabályok egy-egy jogterületet önállóan szabályoznak, egymáshoz való viszonyuk nem általános- speciális, ekként a jogértelmezési vita az említett elv alkalmazásával nem oldható fel.
[42] Sérelmezte a felperes, hogy a bíróság a perköltség megállapításakor nem vette figyelembe, hogy az adóbírság tekintetében részleges pernyertessége fennáll. A Pp. 79. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján járt el a perköltség összegének megállapításakor, a pertárgy értékhez viszonyítva - mely az adókülönbözet összege - alacsonyabb összegű költség került felszámításra, mint amit a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel rögzíthetett volna. Ekként a Kúria úgy értékelte, hogy figyelemmel volt a felperes kismértékű pernyertességére is a költség megállapítása körében.
[43] Az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezésére figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I.35.550/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.550/2019/4.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Molnár Angelika egyéni ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Kovács Orsolya kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (9. sorszám)
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.820/2018/4.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.820/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tevékenységét 2006. szeptember 21. napján kezdte meg, bejelentett fő tevékenysége m.n.s egyéb, közösségi társadalmi tevékenység. A felperes közhasznú besorolása 2014. május 14. napján szűnt meg.[2] Az elsőfokú hatóság 2013. január 1. - 2015. december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Megállapította, hogy felperes a vizsgált időszakban 19 db számviteli elszámolású bizonylatot állított ki belföldi és közösségi partnerei felé különböző tevékenységekről (találkozók megtartása, delegációk fogadásának megszervezése, megrendezése, célterületen lévő területi fejlesztés leírása, települések történelmi kutatási, fejlesztési elképzelések leírása, oktatási anyag elkészítése, vállalkozói továbbképzésre előadók biztosítása, vállalkozók továbbképzésének biztosítása és átadási rendezvény szervezése, lebonyolítása, ajándéktárgy és propaganda anyagok elkészítése, német nyelvi tolmácsolás, workshopra történő utazás szervezése stb. záró workshopon). A számviteli elszámolási bizonylatokon feltüntette a tevékenységért kapott ellenértéket, általános forgalmi adó felszámítása nélkül.
[3] A felperes tevékenysége közérdekű speciális jellege miatt adómentességet választott. Az adóhatóság álláspontja szerint miután a fenti tevékenységek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 85. §-ában felsorolt adómentes tevékenységek körébe nem sorolhatók be, ezért az általános forgalmi adó hatálya alá tartoznak, így a számviteli bizonylatokon szereplő bruttó értékek figyelembevételével állapította meg a fizetendő adó összegét. Erre figyelemmel a felperes terhére 5.760.000 Ft értékesítést terhelő általános forgalmi adó eltérést mutatott ki.
[4] Az elsőfokú adóhatóság áttekintette a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonylatokat, nyilvántartásokat és kigyűjtötte a felperes azon kiadásait, amelyek az áfaköteles tevékenységhez kapcsolódtak, majd az Áfa tv. 120. § a) pontjának megfelelően áfalevonási jogot biztosított a felperes javára 312.000 Ft összegben. Egyenlegként 5.448.000 Ft áfa adónemben fennálló adókülönbözetet állapított meg.
[5] A társasági adó vizsgálata során azt állapította meg, hogy a felperes által átadott iratanyagban a 2013. és 2014. évekre igénybe vett adómentesség jogszerűségét igazoló társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött szerződés nem volt fellelhető, ezért a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 20. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített adómentesség érvényesítésére a felperesnek törvényi lehetősége nem volt. Az elsőfokú adóhatóság a társasági adó vizsgálata során figyelembe vette az áfa adónemben tett megállapításokat is. Erre tekintettel az előírt fizetendő áfa összegével egyező mértékben a felperes adózás előtti eredményét csökkentette, míg a kimutatott levonható áfa összegével az adózás előtti eredményét megnövelte, emiatt társasági adónemben 2.694.000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 25. napján kelt 2188111654 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A felperes terhére társasági adónemben 2.694.000 Ft, általános forgalmi adónemben 4.862.000 Ft, összesen 7.376.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes egészében adóhiánynak minősített. Az adóhiány után 1.475.000 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 626.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[7] Az általános forgalmi adót érintő megállapítások kapcsán az Áfa tv. 2. § a) pont, 5. § (1) bekezdés, 6. § (1)-(2) bekezdés, 55. § (1) bekezdés, 56. §, 65. §, 138. §-ára hivatkozással fejtette ki, hogy a vizsgált időszakban különböző partnerek felé teljesített felperesi ügyletek az Áfa tv. hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak, illetve termékértékesítésnek minősültek. Az alperes hangsúlyozta, hogy az adóalanyiság szempontjából nem releváns a tevékenység célja és eredménye, így a nonprofit gazdasági társaság is áfaalannyá válik azon tevékenysége tekintetében, amelyet ellenérték fejében végez. Kiemelte azt is, hogy a felperes által végzett tevékenységek nem tartoznak az Áfa tv. 85. §-ában foglalt tárgyi adómentes szolgáltatások körébe, így önmagában a közszolgáltatói besorolás, a közhasznú jelleg nem eredményezi a felperes áfafizetési kötelezettség alóli mentesülését. A határozat megváltoztatására amiatt került sor, mert egy 11.400 eurós, 3.607.308 Ft összértékű ügyletet az elsőfokú adóhatóság tévesen minősített belföldi áfaköteles bevételnek, mert az ügyletek teljesítési helye Magyarország területén kívülre esett.
[8] A társasági adó vonatkozásában az alperes döntésében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdés, a Tao.tv. 1. § (1)-(2) bekezdés, 13/A. § (1) bekezdés, 13/A. § (7)-(8) bekezdés, 20. § (1) bekezdés e) pontjára és a 6. számú melléklet E fejezetére hivatkozással állapította meg, hogy helytállóan járt el az elsőfokú adóhatóság, mikor a felperes terhére 2013 év vonatkozásában társasági adónemben fennálló adókülönbözetet írt elő. Miután az alperes az áfa adónemben tett megállapítást módosította, így a 2014. évi értékesítést terhelő áfa összege változott, ezért a 2014. évi adózás előtti eredménye is csökkent.
[9] Hangsúlyozta, hogy az adómentesség törvényi feltételeinek teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a közhasznú nonprofit társaság az adott szolgáltatásokat a Tao.tv. 6. számú melléklet E fejezet 1. pontjában rögzített alanyi körbe tartozó jogalanyokkal szerződés alapján, ezen alanyi körbe tartozó jogalanyok részére nyújtsa, ilyen szerződés pedig egyik, a felperes által végzett tevékenységhez kapcsolódóan sem állt rendelkezésre. A felperes társasági adófizetési kötelezettségét, az igénybe vehető adómentesség mértékét és feltételeit az adott adónemre vonatkozó részletszabályokat tartalmazó Tao.tv. rendezi, így a felperes által hivatkozott, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (továbbiakban: Civil tv.) szabályainak figyelembevételére nem volt lehetőség. Az adóbírság mértéke körében jogszerűnek találta az elsőfokú adóhatóság által megállapított 20%-os bírság mértéket az Art. 178. § 3. pont, 170. § (1)-(2) bekezdés, 171. § (1) bekezdésének figyelembevételével.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra történő utasítását kérte. Vitatta mind az áfa, mind a társasági adónemben tett alperesi megállapításokat.[11] Nézete szerint az adóhatóság tévesen értelmezte az Áfa tv. 5. § (1), 6. § (1) bekezdését, mert az üzletszerűség kapcsán a törvényben rögzített üzletszerűség, tartós, rendszeres jelleg nem vagylagosan megfogalmazott kritériumok. A Civil tv. rendelkezéseivel is összhangban a nonprofit kft. alapító okiratában meghatározott cél szerinti és közhasznú tevékenységek nem tartoznak az üzletszerűség körébe. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú adóhatóság sem vitatta az számviteli bizonylatokon szereplő tevékenységekből származó bevételek felperes közhasznú tevékenységhez való kapcsolhatóságát. Nonprofit társaságként nem üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jött létre, ilyen jellegű tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathatna, ezért esetében nem a tárgyi adómentesség feltételeit kell vizsgálni. A "lex specialis derogat lex generali" rendező elv alapján a hatályos jog alkalmazása során a lex specialis megelőzi a tárgyra vonatkozó általános szabályt, esetében tehát speciális jogi szabályozásként nem hagyhatók figyelmen kívül a Civil tv. rendelkezései.
[12] Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdésére hivatkozással vitatta továbbá egy szlovák adóalany felé teljesített ügylet utáni áfafizetési kötelezettség megállapításának jogszerűségét, mivel az Közösségen belüli értékesítésként adómentes. Kifogásolta, hogy az alperes eljárása során nem vizsgálta, hogy az ügylet alapján sor került-e más tagállamban adófizetésre, ezért nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének. Szerinte attól, hogy a felperes nem rendelkezett közösségi adószámmal, még a közösségi termékértékesítést elvitatni nem lehet.
[13] Társasági adónem tekintetében arra mutatott rá, hogy a közhasznú tevékenység nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek. Utalt arra, hogy a Civil tv. értelmező rendelkezései szerint elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek az a szervezet tekinthető, amelynek éves összes bevétele 60%-át eléri vagy meghaladja a gazdasági-vállalkozási tevékenységéből származó bevétele. Az adókedvezmény nem a Tao.tv. hatálya alóli kivételt jelent, hanem azt teszi lehetővé, hogy a nonprofit gazdasági társaság esetleges vállalkozási jellegű tevékenységéből származó bevételének egy része is adómentes legyen, ami így részben visszaforgatható a közhasznú működésbe.
[14] Sérelmezte az Ifjúságért Közhasznú Alapítvány által a felperes részére közhasznú tevékenységeinek támogatására juttatott adomány utáni adóhiány megállapítását is. Hangsúlyozta, hogy a közhasznú nonprofit gazdasági társaság speciális jogállású, így az áfa és a Tao.tv. kapcsán is figyelemmel kell lenni a szervezet működését meghatározó speciális szabályokra, melyek meghatározzák, hogy mely tevékenységek minősülhetnek üzletszerű gazdasági-vállalkozási tevékenységnek.
[15] A kiszabott adóbírság 20%-os mértéke állítása szerint ellentétes az Art. 171. § (1) bekezdésével, valamint a 3014/2016. NAV útmutatóval, az alperesnek az adóbírságot mellőznie kellett volna, mivel a felperes kellő körültekintéssel járt el, továbbá az Art. 6/A. § alapján a felperes megbízható adózónak minősült.
[16] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
[17] A per során A NAV Központi Irányítás Vezetője a 2018. február 12-én kelt 2305638217 számú felügyeleti intézkedés alapján meghozott határozatával az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és a felperes terhére kiszabott 1.475.000 Ft adóbírságot törölte. Erre figyelemmel a bíróság a pert 12.K.27.112/2018/2. számú végzésével az adóbírság vonatkozásában megszüntette.
Az elsőfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Az általános forgalmi adóval kapcsolatban leszögezte, hogy a keresetben hivatkozott Civil tv. rendelkezései az adójogi jogviszonyokban nem alkalmazandók. A felperes által idézett "ius specialis derogat ius generali" elv a teljes jogrendszer összefüggéseivel összhangban érvényesül, de ez egyben azt is jelenti, hogy adójogi jogviszonyok esetén speciális szabályként az egyes adónemeket érintő speciális törvények alkalmazandók, adójogi szempontból a Civil tv. nem minősül speciális jogszabálynak. A hatályra vonatkozó rendelkezéseik között sem az Áfa tv., sem a Tao.tv., sem az Sztv. nem tartalmaz utalást a Civil tv. alkalmazhatóságára, az adott speciális adójogi jogviszonyokat ezen speciális ágazati törvények teljes körűen szabályozzák. Az a körülmény tehát, hogy a felperes áfa alanynak minősül-e, illetve az, hogy az általa bizonylatolt ügyletek után elért bevétel után áfa-fizetési kötelezettség keletkezett-e, az Áfa tv. irányadó rendelkezései alapján ítélhetők meg. Elemezte a felperes áfa alanyiságát, illetőleg az elvégzett tevékenységek jellegét. Úgy ítélte meg, hogy a vizsgált időszakban a 19 db bizonylatban foglalt tevékenység esetében az üzletszerűség, a rendszeresség megállapítható volt, a felperes áfaalanynak minősült. Helytálló az az alperesi megállapítás, hogy a vizsgált ügyletek után a felperesnek a közhasznú jogállásától függetlenül az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésének megfelelően számlát kellett volna kiállítania.[19] A felperes az áfa fizetési kötelezettsége alól csak az Áfa tv. rendelkezései alapján mentesülhetett volna. Ezt a mentesülést az Áfa tv. 85. §-ában taxatíven felsorolt közérdekű tevékenységek jelenthették volna. Mivel a felperes által bizonylatolt tevékenységek ezen taxatív felsorolásban nem kerültek feltüntetésre, így azok után pusztán közérdekű jellegükre tekintettel adómentesség nem állapítható meg.
[20] Nem fogadta el a szlovák cég felé ajándéktárgy és propaganda anyag értékesítésének általános forgalmi adó mentességét arra figyelemmel, hogy a felperest terhelte az Art. 99. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az adómentesség igénybevétele jogszerűségének bizonyítása. Nem merült fel olyan körülmény vagy adat, amely az ügylet közösségi adómentes jellegére utalt volna. Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállásának hiányában az adómentesség igénybevételére a felperesnek nem volt lehetősége.
[21] A társasági adókötelezettség megállapítása szempontjából ismételten utalt arra, hogy a Tao.tv. szabályainak van jelentősége, a Civil tv. értelmező és egyéb rendelkezései a társasági adót érintően irrelevánsak. A társasági adó kapcsán érvényesített adómentesség feltételei fennállása bizonyításának kötelezettsége az Art. 99. § (2) bekezdésének megfelelően szintén a felperest terhelte. A felperes a Tao.tv. 6. számú mellékletének "E" fejezetében meghatározott dokumentális bizonyítékokkal nem rendelkezett, a 2013. és 2014. évre érvényesített adómentesség igénybevételének jogszerűségét nem igazolta.
[22] Az Ifjúságért Közhasznú Alapítvány által juttatott adománnyal összefüggésben leszögezte, a már fentiekben hivatkozott melléklet szerinti irati bizonyíték híján annak adómentessége szintén nem állapítható meg. Egyetértett a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 44. § (2) bekezdése kapcsán tett alperesi megállapításokkal és hangsúlyozta, hogy az Ifjúságért Közhasznú Alapítványtól kapott adóévben fel nem használt támogatással összefüggően a passzív időbeli elhatárolást a felperes nem vette figyelembe könyvelésében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése, másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezése érdekében. Harmadsorban az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását indítványozta.[24] Nézete szerint a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek, mint a Civil tv. szerint működő és gazdálkodó közhasznú szervezetnek a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenységei az Áfa tv. 5. § (1), 6. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó és adóköteles gazdasági tevékenységnek, illetve a Tao.tv. 1. § (1) bekezdés alapján adóköteles vállalkozási tevékenységnek minősülnek-e, a Civil tv-nek a gazdasági vállalkozási tevékenységek fogalmát, illetve ezen tevékenységek körét meghatározó rendelkezéseire figyelemmel.
[25] Hangsúlyozta, hogy a felperes két okból is speciális jellegű: egyrészt, mert nonprofit társaság, másrészt, mert közhasznú szervezet, azaz gazdasági- vállalkozási tevékenységet csak közhasznú vagy a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenység megvalósítását nem veszélyeztetve végezhet és a gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére fordíthatja. Nézete szerint a Civil tv., az Áfa tv., illetve a Tao.tv. hatályára vonatkozó rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a felperes közhasznú, illetve cél szerinti, a máshova nem sorolt egyéb közösségi, társadalmi tevékenység körében végzett tevékenységei nem minősülnek üzletszerű gazdasági-vállalkozási tevékenységnek, így nem tartoznak sem az Áfa tv., sem a Tao.tv. hatálya alá, hiszen a tevékenység célja nem profitszerzés, hanem társadalmi közös szükséglet kielégítése.
[26] Az adóhatóság határozataiban sem vitatta, hogy a vizsgált időszaki tevékenységei a szervezet közhasznú, illetve cél szerinti tevékenységéhez kapcsolódtak. A bíróság ítélete téves jogértelmezésen alapul, amikor speciális szabályként nem alkalmazza a Civil tv. rendelkezéseit, irrelevánsnak tekintve azt.
[27] Arra is rámutatott, hogy a felperes tevékenységei nem feleltek meg az Áfa tv. gazdasági tevékenységekre vonatkozó definíciójában meghatározott konjunktív feltételeknek sem, ugyanis az üzletszerűség nem állapítható meg. A felperes és az alperes között alapvetően abban volt jogértelmezési vita, hogy az Áfa tv. gazdasági tevékenység fogalmában az üzletszerűség, a tartós, rendszeres jelleggel kapcsolatos vagy választó viszonyban van-e, azaz az illetőleg kötőszó jelentése ebben az esetben az és/vagy. Érvelése szerint az Áfa tv. hatálya alá üzletszerű gazdasági tevékenységek tartoznak, a nonprofit közhasznú szervezet közhasznú tevékenysége - amely nem haszonszerzésre irányul - nem tekinthető üzletszerűnek. Valamely tevékenység csak akkor lehet az Áfa tv. hatálya alá tartozó gazdasági-vállalkozási tevékenység, ha az üzletszerű és tartós vagy üzletszerű és rendszeres. Az alperes a fentiekkel szemben arra hivatkozott, hogy a fogalom helyes értelmezése szerint az üzletszerűség, tartós, rendszeres jelleg választó viszonyban állnak egymással, így bármelyik kritérium teljesülése esetén megállapítható, hogy a tevékenység az Áfa tv. hatálya alá tartozó gazdasági tevékenység. Ilyen formán a felperes esetében önmagában a tevékenység folytatásának tartós, rendszeres jellege megalapozza a megállapítást, az üzletszerűséget nem kell vizsgálni.
[28] Nyomatékosította, hogy a bíróság a fenti jogértelmezési vitában a felperes mellett foglalt állást, ebből következően az alperesi határozatot csak akkor lett volna jogszerű, ha az alperes megállapította volna a tevékenységek üzletszerű jellegét is. Azonban az alperes éppen azzal kapcsolatos érvelését bontotta ki, hogy az adóalanyiság szempontjából nem meghatározó jelentőségű az üzletszerűség, azaz a bevételszerző tevékenység célja és eredménye, vagyis az adóalanyiságot az a felperesi tevékenység is megalapozza, amely nem üzletszerű, nem törekszik nyereségre és haszonra. Ezt tartalmazza az alperes másodfokú határozatának 10. oldala. A bíróság azon okból tekintette mégis jogszerűnek az alperes határozatát, mert megítélése szerint a felperes tevékenységeit a rendszeres, tartós jelleg mellett üzletszerűen is folytatta.
[29] A megállapítás viszont jogszabálysértő, mert a bíróság feladata a közigazgatási perben az alperesi határozat jogszerűségének megállapítása, az alperes határozatát az ítélet indokolása nem egészítheti ki. Az alperes szerint felperes tevékenysége nem irányult jövedelemszerzésre, nem eredményezett nyereséget, nem volt üzletszerű. A bírósági felfogás ellentétes a határozatban foglaltakkal, hiszen az alperes nem állapította meg a tevékenység üzletszerűségét.
[30] Jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy a perbeli esetben a tárgyi mentesség feltételeit kell vizsgálni, ugyanis a tárgyi mentesség az Áfa tv. 6. §-a alapján gazdasági tevékenységnek minősülő tevékenységek speciális, közérdekű jellegére tekintettel fennálló adómentessége. Az üzletszerűség fogalmának értelmezése körében hivatkozott az Sztv. 3.§ (1) bekezdés 2. pontjában szereplő vállalkozó fogalmára, amely vállalkozót olyan gazdálkodóként írja le, amely saját nevében és kockázatára nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet végez. Az alperes elismerte, hogy a felperesi tevékenységek nem minősültek üzletszerűnek, azok folytatásának tartós, rendszeres jellegére alapítva tett megállapítást. A bírósági jogértelmezés szerint csak az üzletszerű és tartós, vagy rendszeres jelleggel folytatott tevékenységek minősülnek gazdasági tevékenységnek, így lényeges ellentmondás áll fenn a két megállapítás között.
[31] Sérelmezte a társasági adó vonatkozásában tett megállapítások jogszerűségét is. Hangsúlyozta, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Civil tv. rendelkezései szerint a létesítő okiratában meghatározott cél szerinti tevékenységeket végzett kizárólagosan, melyet az alperes sem vitatott. A felperes cél szerinti tevékenységből származó bevétele, mely egyben közhasznú tevékenységből származó bevétel is, nem minősül vállalkozási tevékenységből származó bevételnek, ebből következően összhangban a Civil tv. és a Tao.tv. rendelkezéseivel, nem lehet a társasági adó alapja, hiszen a bevétel nem vállalkozási tevékenységből származott. A felperes az Sztv. előírásainak megfelelően egyszerűsített éves beszámolót készített, a beszámolónak a Civil tv. szerint kötelező melléklete az ún. közhasznúsági melléklet. Nézete szerint a társasági adó mentessége szemben az adóhatóság által tett megállapításokkal nem a Tao.tv. 6. számú melléklet E. pontja alapján vizsgálandó, ugyanis az ott meghatározott mentesség a Tao.tv. 1. § (1) bekezdése szerinti, a törvény hatálya alá tartozó jövedelem és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt eredményező gazdasági-vállalkozási tevékenység körében határoz meg kedvezményezett tevékenységeket, melyek esetében az adott tevékenység bevétele az adóalapból leírható. A felperes azonban nem végzett a Tao.tv. 1. § (1) bekezdése szerinti vállalkozási tevékenységet, az éves beszámoló kötelező mellékletét képező közhasznúsági mellékletben a vizsgálat alá vont időszak egyikében sem mutatott ki, tehát bevételei nem képeztek adóalapot, nem tekinthetők az üzemi, üzleti tevékenység eredményének. Az adóhatóságnak és a bíróságnak nem az adómentesség feltételeit kellett volna vizsgálni, hanem azt az alapvető kérdést, hogy a közhasznú jogállású szervezet közhasznú tevékenysége és az arra kapott adománya adóköteles gazdasági-vállalkozási tevékenységnek minősült-e a Tao.tv. alapján figyelemmel a Civil tv. rendelkezéseire. A felperes hivatkozott arra is, hogy jogszabálysértő a társasági adó megállapítása a közhasznú szervezetnek juttatott adomány tekintetében is, miután erre szintén nem vonatkozik a Tao.tv. 6. számú melléklet E. pontja szerinti feltételek fennállása. A felperes 2016. március 6-án az Ifjúságért Közhasznú Alapítványtól közhasznú tevékenységeinek támogatására adományt és támogatást kapott, ez azonban nem sorolható a Tao.tv. 1. § (1) bekezdés hatálya alá. A Tao.tv. 1. § (5) bekezdése és az Sztv. 3. § (1) bekezdés 2. pontjából is levezethető, hogy ezen bevétel után társasági adófizetési kötelezettsége a felperesnek nem származhat. Helytelen továbbá az a megállapítás is, hogy a felperes nem igazolta az adókedvezmény jogszerűségét, hiszen a felperes bizonylatai között kezdettől fogva megtalálható volt az előírásoknak megfelelően elkészített, ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett adományozási szerződés, amely teljes egészében jogszerű igazolásnak, okiratnak minősül.
[32] Helytelen az a megállapítás is, hogy a felperes számviteli bizonylat helyett számla kiállítására volt köteles. Az Áfa tv. szerint számlaadási kötelezettség a felperest azért nem terhelte, mert nem végzett Áfa tv. hatálya alá tartozó gazdasági-vállalkozási tevékenységet. Az Sztv. számviteli bizonylatra vonatkozó tartalmi követelményeknek viszont a közhasznú szervezet által kiállított bizonylat maradéktalanul megfelelt.
[33] Hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény T) cikkében szabályozott jogszabályi hierarchiával és a B) cikk szerinti jogállamiság elvével kapcsolatosan hivatkozott alapelvi jelentőségű jogelvre, amely az azonos szintű jogszabályok egymáshoz való viszonyát rendezi. Az alapelv értelmében a hatályos jog alkalmazása során a lex speciális megelőzi a szintén a tárgyra vonatkozó, de általános szabályt. Idézte a Kúria Kfv.IV.35.165/2014/5. számú eseti döntését, mely szerint az Alaptörvénybe, törvényekbe foglalt alapelvi rendelkezések sérelmére hivatkozás esetén a bíróságok nem háríthatják el a vizsgálatot. A bíróság ítélete jogszabálysértő azon okból is, mert ellentétes az Alaptörvény T) és B) cikkeinek rendelkezéseiből levezethető alapelvi szintű jogelvvel.
[34] Kifogásolta továbbá azt is, hogy az adóbírság tekintetében végzett per megszüntetésre figyelemmel a bíróság nem rendelkezett a felperes javára szóló perköltség megállapításáról.
[35] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felperesi felülvizsgálati kérelem alaptalan.[37] Abban a jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a felperes a közhasznú nonprofit jogállására figyelemmel a Civil tv. előírásai alapján mentesül-e a társasági adó és áfa adófizetési kötelezettsége alól, vagyis adókötelezettségének megítélésekor csak és kizárólag a Civil tv. előírásai érvényesülnek, vehetők figyelembe.
[38] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes választ adott jogerős ítéletében erre a kérdésre, és jogszerűen vetette el a felperes erre vonatkozó érvelését. Az adózásra vonatkozó szabályokat az elsőfokú bíróság által helytállóan felhívott jogszabályok tartalmazzák és azokat a civil szervezetekre is alkalmazni kell. Ettől eltérő szabályozást a Civil tv. nem tartalmaz, nem veszi ki a civil szervezeteket az adótörvények hatálya alól. Ebből következően törvényesen vizsgálta a felperes adóalanyi minőségét az Áfa törvény és a Tao. törvény előírásaira figyelemmel.
[39] Az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése értelmében adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. (6. §)
[40] Az általános forgalmi adó uniós szinten harmonizált adónem, annak szabályait a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 EK irányelv tartalmazza. Az átültetési kötelezettségből fakadóan a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy az uniós szabályokba ütköző tagállami jogot alkossanak, az uniós normában szereplő fogalmaknak eltérő értelmet tulajdonítsanak. Erre figyelemmel a gazdasági tevékenység fogalmának értelmezésekor figyelemmel kell lenni az uniós jog egységes értelmezését biztosító Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntéseire.
[41] A HÉA irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerint gazdasági tevékenység: a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása. A magyar szabályozás azt a tevékenységet tekinti gazdasági tevékenységnek amelyet üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel folytatnak, amennyiben az ellenérték elérésére irányul. A Kúria álláspontja azt, hogy a jogszabályi megfogalmazás alapján a három tényező közül már az egyik megvalósulása is önállóan megalapozza a gazdasági tevékenység megvalósulását, így nem tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság sem mikor a gazdasági tevékenység megvalósulását rögzítette. Utal a Kúria arra, hogy az Európai Bíróság számtalan döntésében emlékeztetett arra, hogy a "gazdasági tevékenység objektív fogalom, és azt önmagában, céljától és eredményétől függetlenül kell értelmezni." (C-497/01.38., C-284/04. 35.,C-233/03. 47. pontok) Ekként a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében az üzletszerűség vizsgálata körében kifejtett érvei súlytalanok, az alperes és a bíróság is helytállóan rögzítette, hogy felperes tevékenysége megfelelt az Áfa tv. 6. §-ban írt feltételeknek.
[42] Rámutat arra is a Kúria, hogy az Áfa törvény nem kezeli eltérően a nonprofit szervezeteket a vállalkozásoktól. Ennek következtében közömbös, hogy mi az adott gazdasági tevékenység célja, áfa szempontból mindig az elvégzett tevékenységet kell minősíteni, a törvényi előírások figyelembe vételével. Nem az a mérvadó, hogy egy tevékenységet mint vállalkozási tevékenységet végez-e a civil szervezet, ugyanis a cél szerinti tevékenységek is adókötelesek, ha nem szerepelnek az Áfa tv. 85. §-a szerinti felsorolásban. Az Áfa törvény 85. § alapját képező HÉA irányelv 132. cikkével kapcsolatban az Európai Bíróság C-699/15. számú ügyben kifejtette, hogy e cikk "olyan adómentességeket állapít meg -amint azt azon fejezet címe is mutatja, amelynek e cikk a részét képezi -, amelyek célja egyes közhasznú tevékenységek előmozdítása. Mindazonáltal e mentességek célja nem valamennyi, hanem kizárólag azon közhasznú tevékenységek mentesítése a héa alól, amelyeket az irányelv itt felsorol, és részletesen meghatároz." Hangsúlyozta azt is, hogy az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek a 2006/112 irányelv 2. cikkéből eredően kivételt jelentenek a fő szabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni.
[43] Miután a felperes az Áfa tv. hatálya alá eső tevékenységet végzett, számlakibocsátási kötelezettsége fennáll. Az Áfa tv. 165. §-a külön részletezi, mikor nem terheli ez a kötelezettség, azonban az általa végzett tevékenységek ebbe a körbe a fentiek szerint nem voltak besorolhatók.
[44] Alaptalanul támadja a felperes a társasági adónemben tett megállapításokat is. A felperes a Tao. tv. 2. § (2) bekezdés a.) pontja alapján a társasági adó alanya, adózására nem a Civil tv. rendelkezései az irányadók, hanem a Tao. tv. előírásai. Ennél fogva a Tao.tv. 1. § (1) bekezdésének megfelelően a nonprofit társaságok jövedelem-és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenysége társasági adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Adóalapjának megállapításakor a Tao. tv. 6. § (1) bekezdéséből kell kiindulni, az adó alapja minden esetben a társaság adózás előtti eredménye, melyet a kedvezményezett és a vállalkozási tevékenysége adatainak együttes figyelembe vételével kell meghatározni, és módosítani a Tao. tv.-ben megszabott csökkentő és növelő jogcímekre tekintettel. A Tao.tv. 6. számú melléklet E. pontja tartalmaz csupán kivételt, de ezek a felperes tekintetében nem álltak fent, az adómentesség igazolására szolgáló bizonyítékot nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben kifejtett indokolása mindenben helytálló és jogszerű.
[45] Egyetért a Kúria azzal az alperesi felülvizsgálati ellenkérelemben kifejtett állásponttal, hogy a felperesi jogértelmezési technika téves. A Civil tv. értelmező rendelkezései, fogalom meghatározásai erre vonatkozó külön törvényi felhatalmazás nélkül az adókötelezettség megállapításánál nem relevánsak és alkalmazandók.
[46] Nem állapítható meg a felülvizsgálati kérelemben említett jogelv sérelme, miután a Civil tv. és az adózásra vonatkozó jogszabályok egy- egy jogterületet önállóan szabályoznak, egymáshoz való viszonyuk nem általános- speciális, ekként a jogértelmezési vita az említett elv alkalmazásával nem oldható fel.
[47] Sérelmezte a felperes, hogy a bíróság a perköltség megállapításakor nem vette figyelembe, hogy az adóbírság tekintetében részleges pernyertessége fennáll. A Pp. 79. § (1) értelmében a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján járt el a perköltség összegének megállapításakor, a pertárgy értékhez viszonyítva - mely az adókülönbözet összege - alacsonyabb összegű költség került felszámításra, mint amit a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a.) pontjára figyelemmel rögzíthetett volna. Ekként a Kúria úgy értékelte, hogy figyelemmel volt a felperes kismértékű pernyertességére is a költség megállapítása körében.
[48] Az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezésére figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[49] A Civil tv. és adójogszabályok egymáshoz való viszonyában nem érvényesül a lex speciális derogat legi generali jogértelmezési jogelv, mert mindegyik törvény más- más jogterületet egymásra tekintet nélkül önállóan szabályoz.Záró rész
[50] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[51] A felperes személyes illetékmentes, így a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés m) pontja és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.
[52] A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége: a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[53] Az ítélettel szembeni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. november 21.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.550/2019.)