adozona.hu
ÍH 2020.35
ÍH 2020.35
VAGYONI BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA KÖTELEZÉS Az adós tevékenységének megszüntetése és új társaság alapítása - önmagában - nem valószínűsíti, hogy az adós többségi befolyással nem rendelkező tagja a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Alkalmazott jogszabályok: 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1)-(2) bekezdés, Cstv. 33/A. § (5) bekezdés.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében kérte az alperes, mint az adós gazdálkodó szervezet volt ügyvezetője felelősségének megállapítását a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján. Kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők által bejelentett 13 480 527 forint...
ÍH 2020.35 VAGYONI BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA KÖTELEZÉS
Az adós tevékenységének megszüntetése és új társaság alapítása - önmagában - nem valószínűsíti, hogy az adós többségi befolyással nem rendelkező tagja a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1)-(2) bekezdés, Cstv. 33/A. § (5) bekezdés]
A felperes keresetében kérte az alperes, mint az adós gazdálkodó szervezet volt ügyvezetője felelősségének megállapítását a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján. Kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők által bejelentett 13 480 527 forint és késedelmi kamatai összegű követelés kielégítése meghiúsulhat. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját 2014. október 15. napjában határozta meg.A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése alapján biztosíték nyújtására is kérte kötelezni az alperest. A biztosíték mértékét a felszámolásban bejelentett hitelezői igények összegében, 13 480 527 forintban és késedelmi kamatában jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy az alperes 2015. évtől a beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget, ezzel meghiúsította az adós valós pénzügyi helyzetének megismerését, a hitelezők követelésének kielégítését, és valószínűsíthető, hogy saját vagyonát érintően is jogellenes magatartást tanúsított.
Az alperes a felperes keresete és vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem elutasítását kérte.
A biztosítékként letétbe helyezni kért pénzösszeg késedelmi kamataira irányuló kérelmet értelmezhetetlennek találta. Álláspontja szerint a vagyoni biztosíték a visszaigazolt és pontosan meghatározott hitelezői igények erejéig kérhető.
Jogi érvelésében előadta, az alperesnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 153. § (1) bekezdése szerint az éves beszámolót az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 5. hónap utolsó napjáig kell letétbe helyezni, e szerint az alperest a 2015. év vonatkozásában letétbe helyezési kötelezettség nem terhelte, miután csak 2016. február 15. napjáig volt a felperes ügyvezetője. Ezen túlmenően a Cstv. 31. §-a szerinti, a felszámoló irányába történő irat- és vagyonátadási kötelezettség sem terhelte, hiszen a felszámolás kezdő időpontjában már nem volt a felperes ügyvezetője.
Emellett a társasági szerződés szerint az alperes a felperesi társaságban 50%-os üzletrésszel rendelkezik, így sem többségi, sem minősített többségi befolyással nem rendelkezik, így a felperes döntéseinek meghozatalára befolyást nem gyakorolt. Ezzel ellentétes tényállításra a felperes semmilyen bizonyítékot nem csatolt.
Álláspontja szerint az alperes a felperes valós pénzügyi helyzetének megismerését nem hiúsíthatta meg, továbbá a biztosíték nyújtás iránti kérelem elbírálásánál nem értékelési szempont az a felperesi állítás, hogy az alperes a saját vagyonára vonatkozóan jogellenes magatartást fog tanúsítani. Hivatkozott az EBD 2018.10.G2 állásfoglalásra, mely szerint vagyoni biztosíték nyújtására a vezető a felelősség megállapításához szükséges törvényi tényállási elemek valószínűsítése esetén kötelezhető. Kifejtette, a Cstv. szabályaiból nem vonható le olyan következtetés, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés feltétele annak bizonyítása vagy valószínűsítése, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van.
Az elsőfokú bíróság az alperes biztosíték nyújtására kötelezés iránti kérelmét nem találta megalapozottnak.
Rögzítette, hogy a G.B. Kft. "f.a." (a továbbiakban: felperes) felszámolásának kezdő időpontja 2018. május 11. A felperes megalakulása óta az alperes volt 2016. február 15-ig a bejegyzett képviselője, ettől kezdve 2016. április 18-ig H. V., majd pedig a felszámolás kezdő időpontjáig S. J. Az alperes az ügyvezetői tisztségének megszűnését követően is 50% üzletrésszel rendelkezett a társaságban.
A felperes utoljára a 2014. évre vonatkozóan 2016. február 9-én tette közzé a mérlegét, amely szerint a társaság 23 242e forint tárgyi eszközzel, 52 682e forint követeléssel, 59 126e forint pénzeszközzel rendelkezett. A felszámoló mindhárom ügyvezetőt megkereste, de a volt ügyvezetők nem vették fel a kapcsolatot a felszámolóval.
Felhívta a keresetlevél benyújtásakor hatályos Cstv. 33/A. § (1) bekezdését, amely kimondja, a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti annak megállapítását, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat, a (2) bekezdését, amely kimondja, a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol, továbbá a (9) bekezdését, amely szerint az eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából, a kérelemben a biztosíték nyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell.
Megállapította, hogy a felperes nem valószínűsítette a biztosíték nyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket. A valószínűsítésnek ugyanis a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglalt kárfelelősség fennállására kell irányulnia.
Elfogadta az alperes védekezését, miszerint egyértelműen megállapítható, hogy az alperes 2016. február 15. napjáig volt a felperes ügyvezetője, így a felszámolás kezdő időpontjában a Cstv. (helyesen) 31. §-a szerinti beszámoló készítési, irat- és vagyonátadási kötelezettsége nem volt, így mulasztás nem terhelte. Ugyancsak nem terhelte a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szám. tv.) 153. § (1) bekezdése szerinti beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettség, miután a 2015. évet követő 5. hónap utolsó napján már nem volt a felperes vezető tisztségviselője.
Azt is megállapította, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint meghatározott három évben az alperesen túl H. V. és S. J. is a felperes ügyvezetői voltak.
Elfogadta az alperes védekezését, mely szerint, amióta nem ügyvezető a cégben, azóta 50%-os részesedéssel beltag, ezért sem többségi, sem minősített többségi befolyással nem rendelkezik. Rámutatott, a felperes nem igazolta, hogy az alperes a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalánál ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt volna ügyvezetői tisztsége megszűnését követően.
A fentiek alapján megállapította, hogy a felperes az eljárás jelen szakaszában a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti tényállást nem valószínűsítette, ezért a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése alapján az alperes vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmét visszautasította.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a végzés megváltoztatását és az alperesnek a törvényszék gazdasági hivatalánál 13 480 527 forint és késedelmi kamatai letéti számlára történő vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését kérte. Másodlagosan és vagylagosan a sérelmezett végzés hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy nem állnak fenn a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem visszautasításának feltételei.
Arra hivatkozott, hogy a felperes 2014. évi mérlege 2015-ben nem határidőben került közzétételre, holott 2015-ben még az alperes volt az ügyvezetője a társaságnak. A 2014. évi beszámoló közzétételének időpontja: 2016. február 9. Álláspontja szerint nem mentesíti az alperest a felelősség alól az a körülmény, hogy a mérleg később, 2016. évben került közzétételre, és az sem, hogy az ügyvezetői tisztsége utóbb (2016. február 15-én) megszűnt.
Állította, hogy az alperes mulasztásának következménye a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése értelmében a bizonyítási teher átfordulása. Az alperesnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. Kifejtette, mindaddig, amíg e tényeket nem bizonyítja, ezek ellenkezőjét kell bizonyított ténynek tekinteni. E tényállási elemek tehát valószínűsítést nem igényelnek.
Arra is hivatkozott, hogy a vezetői felelősség megállapításának alapjául szolgáló további tényállási elemeket, a hitelezői igények kielégítése meghiúsulásának lehetőségét, továbbá a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját a keresetleveléhez mellékelt okiratok megfelelően valószínűsítik.
Kiemelte, hogy az alperes az ügyvezetői tisztsége megszűnése után a felperes tagjaként a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, ezért a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésében foglaltak szerint - mint árnyékvezető - a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül. Ennek alátámasztására azt adta elő, hogy a felperes cég a tevékenységét megszüntette, egy másik, az alperes által alapított társaságban folytatta a tevékenységét, az alperes azonban a felperes vagyonával nem számolt el, mérleg közzétételéről nem gondoskodott.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel alaptalan.
Az ítélőtábla annyiban pontosítja az elsőfokú bíróság által rögzített tényeket, hogy a felperes keresetében annak megállapítását is kérte, hogy "…a gazdálkodó szervezet vagyona 135 050 000 forinttal csökkent".
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az irányadó tényállást, az ítélőtábla egyetért a döntésével és annak indokolásával, azt szükségtelennek tartja megismételni. Csupán a fellebbezésben foglaltakra tekintettel mutat rá az alábbiakra.
A felperes a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes 2015. évtől a beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget, ezzel meghiúsította az adós valós pénzügyi helyzetének megismerését, a hitelezők követelésének kielégítését. Álláspontja szerint az alperes mulasztása miatt a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a felelősségi tényállás egyes elemeire nézve a bizonyítási teher megfordul, ezért azt hangsúlyozta, hogy ebben a körben még a valószínűsítés kötelezettsége sem terheli.
A felperes állításával szemben az alperes a 2014. évi beszámolót késedelmesen ugyan, de 2016. február 9-én közétette. Mivel vezetői tisztsége 2016. február 15-én megszűnt, a 2015. évi és az ezt követő évek beszámolói közzétételének kötelezettsége, továbbá a felszámoló irányába az irat- és vagyonátadási kötelezettség már nem őt terhelte. Emiatt nem áll fenn az alperesnek olyan mulasztása, amely vele szemben alkalmazhatóvá tenné a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglaltakat.
Rámutat az ítélőtábla arra is, mivel a felperes felszámolásának közzétételére 2018. május 11-én, a keresetlevél benyújtására pedig 2019. március 4-én került sor, a kérelem elbírálása során annak nincs jelentősége, hogy a 2014. évi mérleg közzététele csak 2016. február 9-én történt meg, ez a késedelem nem alapozza meg a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságát.
Helytállóan állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelme körében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés szerinti tényállási elemek valószínűsítésének kötelezettsége terhelte, aminek - az elfoglalt téves jogi álláspontja miatt, a fellebbezésében sem vitatottan - valamennyi tényállási elem vonatkozásában nem tett eleget teljeskörűen.
Alaptalanul hivatkozott a felperes az alperes árnyékvezetői minőségére is. Annak alátámasztására, hogy 2016. február 15. után a felperesi gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, semmilyen tényállítást nem tett, bizonyítékot nem csatolt. A felperes tevékenységének beszüntetése és új társaság alapítása pedig - önmagában - nem támasztja alá azt, hogy az alperes a felperes döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés tárgyában, a felperes fellebbezése nem alkalmas az elsőfokú bíróság megalapozott végzésének megváltoztatására. Rendelkezése csupán annyiban szorult pontosításra, hogy - az érdemi elbírálásra tekintettel - nem visszautasításról, hanem annak elutasításról kellett rendelkezni. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését - utalással a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 389. §-ára - a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Gpkf.44.278/2019/2.)