adozona.hu
ÍH 2020.33
ÍH 2020.33
VÉGELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS, TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELETI ELJÁRÁS, A BEADVÁNYOK TARTALMA I. A cégbíróság megsérti az eljárás lényeges szabályait, ha anélkül folytatja le az eljárását, hogy tisztázná, a kérelmező beadványa törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem vagy végelszámolási kifogás. II. Ha a cégbíróság megállapítja a végelszámoló mulasztását, a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezi. A cégbíróság nem határozhatja meg az elmulasztott döntés tartalmát, a végelszámolóval szembeni ki
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A C. Korlátolt Felelősségű Társaság "v.a." (a továbbiakban: cég) 2017. augusztus 17. óta áll végelszámolás alatt.
A kérelmező 2018. augusztus 13-án "Cégtörvényességi ügy" elnevezésű formanyomtatványon benyújtott beadványában a cég ellen törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 18. § (1) és (3) bekezdése, a 106. § (2) bekezdése és a 100. § (3) bekezdése, valamint...
ÍH 2020.33 VÉGELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS, TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELETI ELJÁRÁS, A BEADVÁNYOK TARTALMA
I. A cégbíróság megsérti az eljárás lényeges szabályait, ha anélkül folytatja le az eljárását, hogy tisztázná, a kérelmező beadványa törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem vagy végelszámolási kifogás.
II. Ha a cégbíróság megállapítja a végelszámoló mulasztását, a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezi. A cégbíróság nem határozhatja meg az elmulasztott döntés tartalmát, a végelszámolóval szembeni kifogásolási eljárásban pénzbírság kiszabására nincs törvényes lehetősége, a pénzbírság a törvényességi felügyeleti eljárásban megállapított mulasztás esetén alkalmazható.
[2006. évi V. törvény (Ctv.) 18. § (1) és (3) bekezdése, Ctv. 96. §, Ctv. 106. § (2) bekezdése és a 100. § (3) bekezdése, Ctv. 109. § (1) bekezdés, 2000. évi C. törvény (Szám.tv.) 153. § (1) bekezdése és a 154. § (1) bekezdés; 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 3. § (2) bekezdés, 1952. évi Pp. 215. § (1) bekezdés, 1952. évi Pp. 258. § (1) bekezdés]
A C. Korlátolt Felelősségű Társaság "v.a." (a továbbiakban: cég) 2017. augusztus 17. óta áll végelszámolás alatt.A kérelmező 2018. augusztus 13-án "Cégtörvényességi ügy" elnevezésű formanyomtatványon benyújtott beadványában a cég ellen törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 18. § (1) és (3) bekezdése, a 106. § (2) bekezdése és a 100. § (3) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szám.tv.) 153. § (1) bekezdése és a 154. § (1) bekezdésére hivatkozással.
Előadta, hogy a végelszámoló a bejelentett hitelezői igényét nem vette nyilvántartásba, a minősítését nem végezte el, a cég ellen felszámolási eljárást nem kezdeményezett, valamint a cég 2016. és 2017. évi beszámolói közzétételét elmulasztotta. Mindez a hitelező érdekeit jogtalanul sérti.
Az elsőfokú bíróság a "hitelező végelszámolási kifogását" megküldte észrevételre a végelszámolónak, aki az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint a kérelmező a követelését korábban értékesítette engedményezés útján, ezért hitelezőnek nem tekinthető. Véleménye szerint a kifogás elkésett.
Az elsőfokú bíróság a 9. sorszámú végzésével felhívta a végelszámolót a követelések jegyzékének csatolására, továbbá a Szám.tv. szerinti beszámoló közzétételének igazolására, vagy a közzététel elmaradását illetően tájékoztatás megadására.
Az elsőfokú bíróság a 14. számú végzésével a C. Zrt. hitelező végelszámolási kifogásának helyt adott és - ismételt pénzbírság terhe mellett - kötelezte a végelszámolót a Ctv.-ben és a Szám.tv.-ben előírt kötelezettségek határidőben történő megtételére: vegye fel a C. Zrt. hitelező követelését a követelések jegyzékébe, igénye minősítéséről értesítse a hitelezőt, nyújtsa be a bírósághoz a követelések jegyzékét, tegye közzé a cég 2017. és 2018. évi pénzügyi beszámolóit. A bíróság a végelszámolót 200 000 forint pénzbírsággal is sújtotta, valamint kötelezte 15 000 forint eljárási illeték megfizetésére.
Határozatát a Ctv. 104. § (3) bekezdésére, a 106. § (2) bekezdésére és a 109. §-ára alapította.
A végzés indokai szerint a hitelező a hitelezői minőségét igazolta. A csatolt okirat szerint a végelszámoló által hivatkozott engedményezés a jelen eljárásban érvényesített hitelezői igényt nem érintette. A hitelező kifogása határidőben előterjesztettnek minősült, a hitelező felhívását ugyanis a végelszámoló 2018. július 14-én átvette. A kifogás benyújtására 2018. augusztus 13-án sor került. A bíróság hivatalból megállapította, hogy a végelszámoló a végelszámolás megindításának évében hatályos Ctv. szerint nem tett eleget a követelések cégbíróságon történő bejelentésére irányuló törvényi előírásnak, és nem tette közzé a cég éves beszámolóit, valamint a végelszámoló nem tett eleget a 9. sorszámú végzésben foglalt felhívásnak sem.
A végzés elleni fellebbezésében a végelszámoló annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta a tényállás teljes körű feltárását, a rendelkezésre álló dokumentumokból téves jogi következtetéseket vont le, és az eljárást megindító kérelmen is túlterjeszkedett.
Az elsőfokú eljárásban előadott álláspontját megismételve részletesen kifejtette, hogy a beadvány előterjesztője ebben az eljárásban miért nem minősülhet hitelezőnek, és bemutatta, hogy a kérelem miért tekintendő elkésettnek. Kiemelte emellett, hogy a bíróság olyan kötelezettségnek elmulasztását is a terhére rótta, aminek a teljesítése lehetetlen. Álláspontja szerint nem várható el a követelések jegyzékének benyújtása, mivel vitás a hitelező személye. A 2017. évi beszámoló közzétételének elmulasztása nem terheli, mert utóbb olyan dokumentumokról szerzett a végelszámoló tudomást, amelyek a cég gazdasági helyzetét nagyban befolyásolják [Ctv. 96. §, Pp. 5. § (1)-(2) bekezdés, 342. § (1) bekezdés]. A 2018. évi beszámolót illetően kérelem nem érkezett, az annak hiányában előírt kötelezés időelőtti.
A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében a végzés helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján.
Álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a hitelezői minősége igazolt, a beadványa nem késett el. A beszámolók közzététele nem mellőzhető a végelszámoló által előadott indokok miatt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A cég végelszámolási eljárása 2017. augusztus 17-én indult, ezért a végelszámolási eljárásában a Ctv. ekkor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A végelszámolással kapcsolatos cégbírósági eljárásokban eltérő rendelkezés hiányában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (Ctv. 96. §).
A Ctv. eltérő rendelkezésének hiányában a beadványokat a végelszámolási eljárásban is a tartalmuk szerint kell elbírálni az 1952. évi Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint.
A végelszámolás szabályait (ezen belül a végelszámoló kötelezettségeit) a Ctv. 94-115. §-ai tartalmazzák.
A Ctv. 106. § (2) bekezdése alapján a végelszámoló a hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követő tizenöt napon belül a követelésekről jegyzéket készít, ezen belül külön kimutatja az elismert és a vitatott hitelezői igényeket. A követelések jegyzékét a végelszámoló további tizenöt napon belül benyújtja a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történő elhelyezés céljából. A vitatott hitelezői igények hitelezőit a végelszámoló a követelésük ilyen minősítéséről ugyanezen időtartam alatt értesíti.
A Ctv. 106. § (3) bekezdése szerint a cég tagja, hitelezője, illetve az, aki a jogi érdekét valószínűsíti, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál, ha azt észleli, hogy a végelszámoló a (2) bekezdésben megjelölt követelések jegyzékét a cégiratokhoz nem csatolta be. Ilyen esetben a bíróság a végelszámolót határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívja a mulasztás pótlására, vagy ennek eredménytelensége esetén 100 000 forinttól 900 000 forintig terjedő, ismételten is kiróható pénzbírsággal sújtja.
A Ctv. 109. § (1) bekezdése szerint a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél a végelszámoló eljárásának időtartama alatt a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül, de legfeljebb az intézkedéstől vagy a mulasztás bekövetkezésétől számított hatvan napon belül a cégbíróságnál végelszámolási kifogással élhet. A (2) bekezdés alapján végelszámolási kifogásnak van helye akkor is, ha a végelszámoló a cég bármely hitelezőjének kérésére a hitelezői igénybejelentés határidejének lejártától számított harminc napon belül nem ad tájékoztatást arról, hogy követelését elismeri-e, illetve, hogy a kifizetés mikorra várható.
A jelen ügyben az elsőfokú bírósághoz 2018. augusztus 13-án benyújtott kérelmezői beadvány tartalma ellentmondásos. Formailag a beadvány a céggel szemben lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem, amelynek jogszabályi alapját a kérelmező a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontjában és 74. § (1) bekezdés d) pontjában jelölte meg, azonban abban a végelszámoló törvénysértő magatartására (mulasztásaira) hivatkozott. A kérelem tartalmából tehát nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a kérelmező - a végelszámolás alatt álló céggel szemben is lefolytatható - törvényességi felügyeleti eljárást kívánt-e kezdeményezni, vagy a Ctv. 109. §-a szerinti végelszámolási kifogással élt.
A végelszámolási kifogásra a törvényességi felügyeleti eljárás nem terjed ki, ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a fentiekre történő tájékoztatás mellett a kérelmezőt hiánypótlás keretében a kérelme pontosítására, az eljárásban érvényesíteni kívánt igénye egyértelmű megjelölésére hívta volna fel. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság a kérelmet a tartalmának pontosítása nélkül, mint végelszámolási kifogást érdemi határozattal elbírálta, a Ctv. 96. § szerint a végelszámolási eljárásban is alkalmazandó 1952. évi Pp. 3. § (2) bekezdésében és a 215. § (1) bekezdésében írt lényeges eljárási szabályokat sértette meg. A végelszámolási kifogás tárgyában hozott határozat rendelkezései a Ctv. 109. § (4) bekezdésében rögzített tartalmi követelményeknek sem felelnek meg. Ha a bíróság a végelszámoló mulasztását állapítja meg, jogköre addig terjedhet, hogy a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezi. A cégbíróság az elmulasztott döntés tartalmát nem határozhatja meg, és a kifogásolási eljárásban pénzbírság kiszabására sincs törvényes lehetősége, a pénzbírság a törvényességi felügyeleti eljárásban megállapított mulasztás esetén alkalmazható.
Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszabálysértő végzését a Ctv. 96. § és az 1952. évi Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Vgkf.43.667/2019/7.)