adozona.hu
BH 2020.2.39
BH 2020.2.39
Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő [2013. évi V. tv. (Pt
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes mint eladó 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38 400 000 forint [11 000 000 forint telek, 27 400 000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7 640 000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000...
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa. törvény módosításának jogpolitikai céljait. 2016. január 1-jétől az áfa 5%-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a 2015. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfafizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp. 221. §-a szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[9] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa. törvény 1. §-a értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölé rendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az Áfa. törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az áfakulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél - a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes - közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfacsökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat - akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból - módosítják-e (2016/14. Adózási kérdés I. 5). Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §].
[10] Az alperes pénzbeli marasztalására - a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére - irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] (2) bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
[11] Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmiadó-alany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték-változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált.
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.866/2018.)
Az ügy száma: Pfv.VI.21.866/2018/4.
A tanács tagjai: dr. Kollár Márta a tanács elnöke
dr. Kocsis Ottilia előadó bíró
dr. Puskás Péter bíró
A felperes: H. S. I. rendű
H. V. II. rendű
A felperes képviselője: Dr. Orosz Krisztina Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Orosz Krisztina ügyvéd (1111 Budapest, Budafoki út 17/c.)
Az alperes: M. B. Kft.
Az alperes képviselője: Dr. Szedlár Anna Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Szedlár Anna ügyvéd (1114 Budapest, Bartók Béla út 15/c.)
A per tárgya: vételár visszafizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.001/2018/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Ráckevei Járásbíróság 15.P.21.994/2016/34.
- Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa törvény módosításának jogpolitikai céljait. 2016. január 1-jétől az áfa 5 %-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a 2015. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfa fizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp. 221. § szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[9] A jelen polgári jogi, szerződéses kötelmi jogvitában a felperes marasztalási igényéről, pénzfizetésre kötelezés iránti kereseti kérelme alaposságáról az annak jogi alapjaként megjelölt, a keresettel érvényesített polgári anyagi jog, a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] alkalmazásával kell határozni. Az áfa mértékének jogszabályi módosítása, mint releváns tényállás csupán alátámasztani hivatott a kereseti kérelmet, és a keresettel érvényesített jogot, a kereseti igény jogi alapját, azaz a petitum és a jogállítás ténybeli alapja. Ezért uniós jogi aktusként a HÉA-irányelv 73. cikkének értelmezése nem szükséges, a felperes által a felülvizsgálati kérelmében felvetett kérdés a jelen polgári ügy eldöntése szempontjából nem releváns. Ezért a Kúria a Pp. 155/A. § (2) bekezdése alapján az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásnak végzéssel történő kezdeményezésére nem látott lehetőséget.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa törvény 1. § értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölérendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az áfa törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az Áfa kulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél - a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes - közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfa-csökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat - akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból - módosítják-e [2016/14. Adózási kérdés I. 5)]. Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §].
[12] Az alperes pénzbeli marasztalására - a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére - irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] (2) bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását, azaz a jogszabály által okozott szerződésmódosítás annulálását, megsemmisítését célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
[13] Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmi adóalany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált.
[14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[17] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pont zárja ki.