adozona.hu
BH 2019.5.142
BH 2019.5.142
A felszámoló által be nem hajtott követelés hitelezők közötti felosztása - a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzésben a követelés értékeként megjelölt összeg erejéig - a hitelezői igény kielégítését, tehát megszűnését eredményezi [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 251. § (3) bek., 262. § (3) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 56. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] E. Kft. (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) 2004. november 19-én 38 760 000 Ft összegű hitelkeret nyújtására hitelszerződést, e hitelkeret terhére 230 181 CHF hitelösszegre bankszámla-hitelszerződést kötött az R. Bank Rt.-vel (továbbiakban: felperesi jogelőd). Mindkét szerződés záradéka tartalmazta Cs. E.-né és az M. I. Kft. zálogkötelezettek nyilatkozatát arról, hogy a hitelszerződések rendelkezéseit megismerték, így vállalják biztosíték nyújtását az adós szerződéses fizetési köt...
BH 2019.5.142 A felszámoló által be nem hajtott követelés hitelezők közötti felosztása - a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzésben a követelés értékeként megjelölt összeg erejéig - a hitelezői igény kielégítését, tehát megszűnését eredményezi [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 251. § (3) bek., 262. § (3) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 56. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] E. Kft. (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) 2004. november 19-én 38 760 000 Ft összegű hitelkeret nyújtására hitelszerződést, e hitelkeret terhére 230 181 CHF hitelösszegre bankszámla-hitelszerződést kötött az R. Bank Rt.-vel (továbbiakban: felperesi jogelőd). Mindkét szerződés záradéka tartalmazta Cs. E.-né és az M. I. Kft. zálogkötelezettek nyilatkozatát arról, hogy a hitelszerződések rendelkezéseit megismerték, így vállalják biztosíték nyújtását az adós szerződéses fizetési kötelezettségéért.[2] A bankhitelszerződés 2005. szeptember 29-i módosításával a felek a hitelkeret összegét 54 260 000 Ft-ra felemelték. 2005. november 22-től pedig az adós fizetési kötelezettségét E. E. készfizető kezessége is biztosította. A szerződésmódosításokat Cs. E.-né nem írta alá.
[3] A bankhitelszerződés megemelt hitelkeretére 2005. szeptember 29-én kötött kölcsönszerződéssel a felperes jogelődje 92 896 CHF összegű kölcsönt folyósított az adósnak.
[4] A felperes jogelődje Cs. E.-né zálogkötelezettel a bankhitelszerződés záradékában foglalt nyilatkozat alapján 2005. szeptember 29-én kötött egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogszerződést a 2005. szeptember 29-i bankhitelszerződésből eredő 54 260 000 Ft hitelkeret és járulékai megfizetésének biztosítására. A zálogkötelezett hozzájárult, hogy egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjog kerüljön bejegyzésre 65 112 000 Ft keretösszeg erejéig a tulajdonát képező s.-i, valamint az sz.-i ingatlanok tulajdoni lapjára.
[5] Az adós a 2007. november 22-én lejárt bankszámla-hitelszerződésből, illetve a 2007. szeptember 22-én lejárt kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítette, az ellene 2007. október 1-jén kezdeményezett felszámolási eljárásban 2009. szeptember 24-i hatállyal felszámolás alá került.
[6] A felperes jogelődje a felszámolási eljárásban a bankhitelszerződés terhére kötött kölcsönszerződésből és a bankszámlahitel-szerződésből eredő, CHF-ben nyilvántartott követelését hitelezői igényként bejelentette, amelyet a felszámoló 2009. október 12-ével - 59 074 471 Ft tőketartozásból, 14 820 170 Ft késedelmi kamatból, 100 000 Ft regisztrációs díjból - mindösszesen 73 994 741 Ft összegben tartott nyilván.
[7] Az adós a felszámolási eljárás befejezésével 2012. augusztus 15-én a cégjegyzékből törlésre került. A felszámolási eljárásban az adósnak az E. T. Zrt.-vel szemben fennálló 38 415 693 Ft összegű be nem hajtott követelését a bíróság a hitelezők között felosztotta, a felperes jogelődje a záróvégzés értelmében e követelésből 27 537 584 Ft erejéig részesült.
[8] Az E. T. Zrt. az átadott követelést nem teljesítette a hitelező felé.
[9] 2014. április 14-én a felperes jogelődje követelésátruházási szerződéssel a felperesre engedményezte az adóssal kötött bankhitel-szerződésből, a terhére kötött bankszámlahitel-alszerződésből, a kölcsön-alszerződésből eredő követelését, járulékaival, biztosítékaival együtt. A követelés engedményezéséről Cs. E.-né zálogkötelezett értesítése 2014. május 4-én megtörtént.
[10] 2014. október 28-én a zálogkötelezett ajándékozási szerződéssel az alperesre ruházta át az s.-i ingatlant.
[11] A felperes követeléséből 2015. február 25-én az M. I. Kft. zálogkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban 4 822 758 Ft megtérült.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 251. § (1) bekezdése, 250. § (1) bekezdése és 263. § (1) bekezdése alapján az s.-i ingatlanból 65 112 000 Ft erejéig kielégítési joga végrehajtás útján történő gyakorlásának tűrésére kérte az alperes kötelezését, a bankhitelszerződés terhére megkötött bankszámlahitel-alszerződésből, valamint a kölcsön-alszerződésből eredő követelése tekintetében. A biztosított követelésből fennálló igény mértékét - 614 727,87 CHF-nek megfelelő - 181 252 495 Ft-ban határozta meg.[13] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a tulajdonát képező s.-i ingatlanból a felperes 65 112 000 Ft erejéig a bankhitelszerződés terhére megkötött bankszámla-hitelszerződésből, valamint a kölcsönszerződésből eredő követelését kielégítse.[15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék érdemi álláspontjával, miszerint a tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására vonatkozó keretbiztosítéki jelzálogjog kikötése mellett (rPtk. 263. §) megállapítható volt az alperes helytállási kötelezettsége a zálogtárggyal a perbeli bankhitelszerződés alapján kötött további két szerződésből eredő követelésért. Az alperes érvénytelenségi kifogásával kapcsolatban - amelyet arra alapított, hogy jogelődje zálogkötelezettként nem írta alá 2005. november 22-én a bankszámlaszerződés II. számú, illetve a bankszámlahitel-alszerződés I. számú módosítását - a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet kellő részletességgel tartalmazta a perbeli szerződések adatait, bemutatta azokat az okiratokat, amelyek érvényességét az alperes vitatta, és érdemben is helytálló az az ítéleti álláspont, hogy a szerződésmódosítások nem érintették a keretbiztosítéki jelzálogjog kötelezettjének kötelezettségét, annak mértékét, az alperesi jogelőd aláírásának esetleges fogyatékossága (hiány, hamis jelleg) nem hatott ki a zálogkötelezett helytállási kötelezettségére. Az arra alapított védekezést illetően, hogy a CHF-ben kötött bankszámlahitel- és kölcsönszerződéseket nem biztosította a forintalapú keretbiztosítéki jelzálogszerződés, a másodfokú bíróság arra mutatott rá - az elsőfokú ítélet indokaival egyetértésben -, hogy a bankhitelszerződés anélkül határozta meg forintban a hitelkeret összegét, hogy a szerződő felek kizárták volna a ténylegesen folyósított kölcsön egyéb devizanemét. Hangsúlyozta egyúttal, hogy a 2004. november 19-i 230 181 CHF folyósítására vonatkozó bankszámla-hitelszerződést a zálogkötelezett aláírta, a szerződés záradékában foglalt nyilatkozatot tette.
[17] A zálogtárggyal való felelősség terjedelmét szabályozó rPtk. 251. § (3) bekezdése, továbbá jelzálogjog esetén az ingatlan-nyilvántartás tartalmára vonatkozó rPtk. 262. § (3) bekezdése alapján leszögezte a másodfokú bíróság, hogy az adósnak a felperes jogelődjével kötött bankszámlahitel- és kölcsönszerződésből eredő tartozása tekintetében a zálogkötelezett helytállási kötelezettsége 65 112 000 Ft erejéig áll fenn. A zálogtárggyal való felelősség a keretbiztosítéki zálogjog járulékos természete miatt úgy igazodik a biztosított követeléshez, hogy további korlátja a felszámolási eljárás ténye miatt a felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői igény összege a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (3) bekezdése szerint.
[18] A felperes jogelődje részéről a bankszámlahitel- és a bankkölcsönszerződésekből bejelentett hitelezői igény tekintetében - amely az adóssal szembeni felszámolási eljárásban a törvényes határidőben CHF-ben bejelentésre került, azt a felszámoló 73 994 741 Ft összegben igazolta vissza - nem volt jelentősége a bejelentés devizanemének, illetve hogy attól eltért a nyilvántartásba vétel devizaneme. Relevanciája az ügyben annak volt, hogy a felszámolási eljárásban, avagy más igényérvényesítési eljárásban megtérült-e, ha igen, milyen összegben a zálogtárggyal biztosított követelés, amelybe beletartozott a késedelmi kamat is [Cstv. 35. § (2) bekezdés b) pont].
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámolási zárómérleg, illetve a jóváhagyásáról és a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzés szerint a felszámolási eljárás befejezését követően a felperest megillető fennmaradt tartozás összeg 59 074 471 Ft f) kategóriába sorolt tőke, 14 820 270 Ft g) kategóriás késedelmi kamat, 100 000 Ft f) kategóriába tartozó regisztrációs díj volt, a hitelezői igénybe a felszámoló már beleszámította a felperes jogelődje részére a felszámolási eljárás alatt megfizetett 4 822 758 Ft-ot. A felperes jogelődjének átadott - rá engedményezett - 27 537 584 Ft összegű követelésből a felperes bevételhez nem jutott, ezért megtérülés hiányában a keretbiztosítéki jelzálogjog által biztosított követelés nem volt alacsonyabb összegben elfogadható. A felperes ténylegesen fennálló követelése meghaladta a 65 112 000 Ft-os biztosítéki összeghatárt, megalapozottan lépett fel a perben az alperessel szemben a zálogtárgyból való kielégítés tűrése iránti igényével, legitimitását az engedményezés és a követelés lejártával a kielégítési jog megnyílta megalapozta.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság utasítását kérte új határozat hozatalára.[21] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, az ítéleti tényállás részben iratellenes, részben hiányos, a bizonyítékok részleges, okszerűtlen és ellentmondásos értékelésén alapul, ami téves jogi következtetéshez vezetett.
[22] Állította, hogy 27 537 584 Ft összegben megtérült a perben érvényesített igény a felszámolási eljárásban a felperes jogelődje részére átadott követeléssel a Cstv. 60. § (1) bekezdése, a Magyar Fizetésképtelenségi Jog Kézikönyvének Második kötete, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 8. § (7) bekezdése és a kapcsolódó kommentár szerint. Hangsúlyozta továbbá, hogy az adós felszámolási eljárásának befejezését követően térült meg a felperes követelése az M. I. Kft. felszámolási eljárásában 4 822 758 Ft erejéig. A két megtérülés a teljesítés joghatásával bírt, a felperes követelése 41 634 399 Ft-ra csökkent. A jogerős ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy a fennmaradt tartozás összegét a zárómérleg mutatja, illetve hogy a felszámoló abba már beszámított 4 822 758 Ft összegű megtérülést, ezen túl pedig tévesen tulajdonított jelentőséget az átadott követelés tényleges megtérülésének, amelynek behajtására a felperes lépéseket nem tett, a követelés el is évült.
[23] Előadta, hogy a keretbiztosítéki jelzálogszerződés forintalapú volt, devizaárfolyam-különbözetet nem biztosított, ezért a felperes igényét pontosítani kellett volna az árfolyam-különbözeti összegek levonásával. Az ítélőtábla elmulasztotta annak értékelését is, hogy a hitelszerződés II. számú módosítását, a bankszámlahitel-alszerződés I. és II. számú módosítását, a kölcsönszerződés I. számú módosítását nem Cs. E.-né, hanem helyette valaki más írta alá. Utalt arra, hogy mindezt a felperes jogelődjének észlelnie kellett, illetve hogy ebben a körben írásszakértő kirendelését kérte, indítványát azonban az ügyben eljárt bíróságok elutasították.
[24] Rámutatott, hogy a felperes 2016. július 4-i beadványa mellékleteként csatolt aláíratlan, beazonosíthatatlan kimutatásokat, amelyeket az alperes a fellebbezésében kifogásolt, a bíróságok elfogadták. Indokolás nélkül tette félre a jogerős ítélet azt a fellebbezési hivatkozást is, hogy a devizában nyilvántartott hitelezői igény forint összegű visszaigazolása, az ezzel kapcsolatos kifogás elmaradása lemondásnak minősül a devizához igazodó követelés érvényesítéséről. Erre figyelemmel sem volt helye a felperes jogelődje részéről a követelése CHF-ben való nyilvántartásának a továbbiakban, árfolyam-különbözet elszámolásának, sem pedig késedelmi kamat felszámításának a felszámolási eljárás befejezése után. A másodfokú bíróság a fellebbezés ezen indokait érdemben nem bírálta el.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.[27] Előrebocsátja a Kúria, hogy az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást a hitelszerződés tárgyi hatályáról, hogy az nemcsak a forint-, de a devizaalapú szerződéses konstrukcióval megkötött kölcsönügyletekre is kiterjedt. A bankhitelszerződésben a hitelkeret megjelölésénél alkalmazott pénznem jelentősége a hitelkeret mértékének egyértelmű meghatározásában állt, nem volt rendeltetése a hitelszerződés terhére később megkötésre kerülő kölcsönügyletek vagy egyéb hitelműveletek pénznemének rögzítése [rPtk. 522. § (1) bekezdés]. A perbeli bankhitelszerződés - eltérő, kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában - nem határozta meg, nem korlátozta a szerződésen alapuló kölcsönügyletek forint-, avagy devizaalapú jellegét. Nem voltak elzárva a felek attól, hogy a bankhitelszerződés alapján megkötött kölcsönszerződésekben szabadon állapodjanak meg a kölcsön folyósításának, törlesztésének, elszámolásának pénzneméről. Ebből következően az alperes jogelődjével kötött zálogszerződés egyaránt biztosítéka volt a bankhitelszerződés megemelt összegű hitelkerete (54 260 000 Ft) terhére CHF-ben kötött, a kereset alapjául megjelölt bankszámlahitel- és kölcsönszerződéseknek. Az alperes jogelődje a 2005. szeptember 29-i zálogszerződésben kifejezetten az e napon módosított - a megemelt hitelkeretre szóló - bankhitelszerződéssel kapcsolatban tett nyilatkozott, vállalt zálogkötelezettséget, ezért nem volt jelentősége az ügyben annak, hogy a hitelszerződés alanyainak megállapodását kívánó bankhitelszerződés 2005. szeptemberi módosítását a zálogkötelezett maga nem írt alá, illetve hogy a helyzetét terhesebbé nem tevő későbbi módosításra is közreműködése, aláírása nélkül került sor.
[28] Az rPtk. 251. § (3) bekezdése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. Az rPtk. 262. § (3) bekezdése értelmében továbbá ingatlanra vonatkozó jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben fel kell tüntetni a követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összeget) is, a követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.
[29] Az alperes zálogkötelezettsége terjedelmének feltárásához, a biztosított követelés mértékének tisztázásához vizsgálni kellett a bankhitelszerződésből eredő követelés hitelezői igényként történt érvényesítését a felszámolási eljárásban, értékelni kellett továbbá a hitelezői igény csökkenéséhez vezető esetleges teljesítéseket, megtérülést, a felperes ugyanis zálogjoga alapján a személyes kötelezett felszámolási eljárásának jogerős befejezését követően lépett fel az alperessel szemben. A bankszámlahitel-, illetve a kölcsönszerződésből eredő követelés érvényesítése, mikénti alakulása a főkötelezett elleni felszámolási eljárásban - a zálogjog járulékos jellegének megfelelően - kihatott a zálogtárggyal való felelősség mértékére.
[30] A felperes hitelezői igényének nyilvántartásba vételével, annak mértékével, módjával rögzült a biztosított követelés mértéke és pénzneme, ahogy arra a jogerős ítélet helytállóan utalt a Cstv. 37. § (3) bekezdésével összefüggésben. Irányadó volt továbbá a Cstv. 35. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés, amely a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig engedi késedelmi kamat felszámítását és érvényesítését az adóssal szemben. A felperes ezért kizárólag a felszámolási eljárásban bejelentett követelése mértékéig léphetett fel zálogjoga alapján, nem térhetett vissza a devizaalapú elszámolásra és nem számíthatott fel a felszámolási eljárásban nem érvényesített késedelmi kamatot sem az alperessel szemben. A felszámolási zárómérleg benyújtásakor fennálló - a felszámoló nyilvántartásában megjelölt - 73 994 741 Ft összegű hitelezői igény jelentette ezért a kiindulópontot az alperest zálogkötelezettként terhelő helytállási kötelezettség mértéke szempontjából.
[31] Megalapozott volt a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a biztosított követelés részbeni megtérülésére azáltal, hogy az adós felszámolására irányuló eljárást lezáró végzés a felperes jogelődje javára az adós be nem hajtott követelésének átadásáról rendelkezett.
[32] Előrebocsátja a Kúria a Cstv. 1. § (3) bekezdése alapján, hogy a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Idetartozó szabály a Cstv.-ben - többek között - az 57. § (1) bekezdés a kielégítés sorrendjéről, az 58. § az egyes hitelezői követelések kielégítésének idejéről, és ide kapcsolódik a Cstv. 60. §-a is a felszámolási zárómérleg, a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásával kielégítésre kerülő hitelezői igényekről, amelyre az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott.
[33] A Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján - amelyet az 56. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezéssel együtt szükséges értelmezni - a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelés hitelezők közötti felosztása a hitelezői igény megszűnését eredményezi abban az összegben, amelyet a bíróság határozatának rendelkező része ezzel kapcsolatban megjelöl. A felszámolási zárómérlegben szereplő, be nem hajtott adósi követelés a felszámolási vagyonba tartozó elem, átadása, felosztása az arra jogosult hitelezők között [Cstv. 57. § (1) bekezdés] az adott hitelezők igénye kielégítését jelenti, a teljesítés joghatásával jár az adós részéről, vagyona egy részének átadásával [Cstv. 52. § (3) bekezdés c), d) pontok, 56. § (2) bekezdés, 60. § (1) bekezdés].
[34] Jelen ügyben az adós felszámolási eljárása befejezéséről döntő végzés rendelkező része - amely kifejezetten és egyedüli adatként jelölte meg 27 537 584 Ft összegben a felperes jogelődje részére hitelezői igénye részbeni kielégítéseként átadott adósi követelés mértékét - nem volt másként értékelhető, mint a felperes felszámolási eljárásban bejelentett, 73 994 741 Ft összegű követelésének részbeni kiegyenlítése az adós vagyonából. A jogerős bírósági határozat a felszámolási eljárás tárgya és célja miatt az ítélt dolog joghatásával bírt az adós és a felperes jogelődje, ennélfogva a felperes között a hitelezői követelés részbeni kielégítése körében [rPp. 229. § (1) bekezdés. Cstv. 1. § (3) bekezdés], ezért a végzés tartalmától eltérni jelen ügyben még arra tekintettel sem lehetett, hogy a felszámoló által készített záróanyag a felperes részére a végzéssel utóbb átadott követelés értékét más összegben, 0 Ft-ban jelölte meg.
[35] Megjegyzi a Kúria, hogy a Kormányrendelet 8. § (3) bekezdés d) pontja az adós be nem hajtott követelésének megjelölését - névértékétől eltérő piaci értéke esetén - a várhatóan megtérülő összegben írja elő a felszámolási zárómérleg vagyoni eszközei között. Az így meghatározott vagyonelem átadására kell kiterjednie a vagyonfelosztási javaslatnak a 10. § szerint. Amennyiben az adós követelésének várható megtérülése nem számszerűsíthető, a nullához tart, azt felszámolási eredményt érintő tételként kell elszámolni [Kormányrendelet 8. § (2) bekezdés], az adós piaci értékkel bíró, a vagyonfelosztásba bevonható vagyonelemeként nem mutatható ki a mérlegben. A felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat semmiképpen nem alkalmas arra - a Kormányrendelet szabályaiból sem vezethető le eltérő következtetés -, hogy a be nem hajtott követelést egyidejűleg két különböző értéken (végső esetben névértéken és 0 Ft-ban is) kezelje. A záróanyag jóváhagyásáról, a vagyon felosztásáról, a be nem hajtott követelések átadásáról rendelkező végzésben - amelyhez a korábban kifejtetteknek megfelelően a hitelezői igények kielégítésének joghatása, vagyis az a joghatás kapcsolódik, hogy az adós vagyonának átadásával, be nem hajtott követelésének felosztásával a hitelezői igények részben vagy egészben megszűnnek - a bíróságnak értelemszerűen ugyancsak a várható megtérülés konkrét, a záróanyagban megjelölt értékében kell átadnia az adós be nem hajtott követelését a hitelezők részére. Ellenkező esetben ugyanis vagy a felszámolási vagyon teljes körű rendezésének elve, vagy a hitelezői igények kielégítésének szabálya szenved csorbát.
[36] Jelen ügyben ugyancsak a teljesítés joghatásával bírt, ezért a felperes biztosított követelésének csökkenését eredményezte a megtérülés erejéig az M. I. Kft. felszámolási eljárásában - az adós felszámolását követően - teljesített kifizetés 4 822 758 Ft összegben.
[37] Az előzőekben kifejtettek alapján az alperes zálogkötelezettségének terjedelme a biztosított követelés csökkenésével, annak mértékéhez igazodva 41 634 399 Ft erejéig volt megállapítható.
[38] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részbeni megváltoztatásával az alperest 41 634 399 Ft erejéig kötelezte annak tűrésére, hogy a felperes zálogtárgyból kielégítést keressen.
(Kúria Gfv. VII. 30.224/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Gáspár Mónika előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: H. Zártkörűen Működő Részvénytársaság
A felperes képviselője: Dr. Kaszap Orsolya ügyvéd
Az alperes: E. Z.
Az alperes képviselője: Dr. Erdei Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Erdei Zoltán ügyvéd
A per tárgya: jelzálogjog érvényesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma:
Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.492/2017/4. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:
Szolnoki Törvényszék 27.P.20.338/2016/18. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a felperes az s-i ingatlanból 41.634.399 (negyvenegymillió-hatszázharmincnégyezer-háromszázkilencvenkilenc) forint erejéig kielégítést keressen.
Az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.472.000 (egymillió-négyszázhetvenkétezer) forintra leszállítja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési és 1.260.000 (egymillió-kétszázhatvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 1.600.000 (egymillió-hatszázezer) forint le nem rótt fellebbezési és 2.240.000 (kétmillió-kétszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az E. Kft. (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) 2004. november 19-én 38.760.000 Ft összegű hitelkeret nyújtására hitelszerződést (SME-SZOL-BH-16/2004. számon), e hitelkeret terhére 230.181 CHF hitelösszegre bankszámla-hitelszerződést kötött a Raiffeisen Bank Rt.-vel (továbbiakban: felperesi jogelőd). Mindkét szerződés záradéka tartalmazta Cs. E.-né és az M. I. Kft. zálogkötelezettek nyilatkozatát arról, hogy a hitelszerződések rendelkezéseit megismerték, így vállalják biztosíték nyújtását az adós szerződéses fizetési kötelezettségéért.
[2] A bankhitelszerződés 2005. szeptember 29-i módosításával a felek a hitelkeret összegét 54.260.000 Ft-ra felemelték. 2005. november 22-től pedig az adós fizetési kötelezettségét E. E. készfizető kezessége is biztosította. A szerződésmódosításokat Cs. E.-né nem írta alá.
[3] A bankhitelszerződés megemelt hitelkeretére 2005. szeptember 29-én kötött kölcsönszerződéssel a felperes jogelődje 92.896 CHF összegű kölcsönt folyósított az adósnak.
[4] A felperes jogelődje Cs. E.-né zálogkötelezettel a bankhitelszerződés záradékában foglalt nyilatkozat alapján 2005. szeptember 29-én kötött egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogszerződést a 2005. szeptember 29-i bankhitelszerződésből eredő 54.260.000 Ft hitelkeret és járulékai megfizetésének biztosítására. A zálogkötelezett hozzájárult, hogy egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjog kerüljön bejegyzésre 65.112.000 Ft keretösszeg erejéig a tulajdonát képező S. … hrsz.-ú (S., V. u. 13.), valamint az Sz. ... hrsz.-ú (Sz., Z. u. 4.) ingatlanok tulajdoni lapjára.
[5] Az adós a 2007. november 22-én lejárt bankszámla-hitelszerződésből, illetve a 2007. szeptember 22-én lejárt kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítette, az ellene 2007. október 1-jén kezdeményezett felszámolási eljárásban 2009. szeptember 24-i hatállyal felszámolás alá került.
[6] A felperes jogelődje a felszámolási eljárásban a bankhitelszerződés terhére kötött kölcsönszerződésből és a bankszámlahitel-szerződésből eredő, CHF-ben nyilvántartott követelését hitelezői igényként bejelentette, amelyet a felszámoló 2009. október 12-ével - 59.074.471 Ft tőketartozásból, 14.820.170 Ft késedelmi kamatból, 100.000 Ft regisztrációs díjból - mindösszesen 73.994.741 Ft összegben tartott nyilván.
[7] Az adós a felszámolási eljárás befejezésével 2012. augusztus 15-én a cégjegyzékből törlésre került. A felszámolási eljárásban az adósnak az E. T. Zrt.-vel szemben fennálló 38.415.693 Ft összegű be nem hajtott követelését a bíróság a hitelezők között felosztotta, a felperes jogelődje a záróvégzés értelmében e követelésből 27.537.584 Ft erejéig részesült.
[8] Az E. T. Ingatlanfejlesztő Zrt. az átadott követelést nem teljesítette a hitelező felé.
[9] 2014. április 14-én a felperes jogelődje követelés átruházási szerződéssel a felperesre engedményezte az adóssal kötött bankhitel-szerződésből, a terhére kötött bankszámlahitel-alszerződésből, a kölcsön-alszerződésből eredő követelését, járulékaival, biztosítékaival együtt. A követelés engedményezéséről Cs. E.-né zálogkötelezett értesítése 2014. május 4-én megtörtént.
[10] 2014. október 28-én a zálogkötelezett ajándékozási szerződéssel az alperesre ruházta át a S. … hrsz.-ú ingatlant.
[11] A felperes követeléséből 2015. február 25-én a M. I. Kft. zálogkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban 4.822.758 Ft megtérült.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 251. § (1), 250. § (1) és 263. § (1) bekezdése alapján az S. belterület ... hrsz.-ú ingatlanból 65.112.000 Ft erejéig kielégítési joga végrehajtás útján történő gyakorlásának tűrésére kérte az alperes kötelezését, a bankhitelszerződés terhére megkötött bankszámlahitel-alszerződésből, valamint a kölcsön-alszerződésből eredő követelése tekintetében. A biztosított követelésből fennálló igény mértékét - 614.727,87 CHF-nek megfelelő - 181.252.495 Ft-ban határozta meg.
[13] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a tulajdonát képező S. ... hrsz. alatt nyilvántartott, természetben S., V. u. 13. szám A. épület III. lépcsőház földszint 2. számú ingatlanból a felperes 65.112.000 Ft erejéig a bankhitelszerződés terhére megkötött bankszámla-hitelszerződésből, valamint a kölcsönszerződésből eredő követelését kielégítse.
[15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék érdemi álláspontjával, miszerint a tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására vonatkozó keretbiztosítéki jelzálogjog kikötése mellett [rPtk. 263. §] megállapítható volt az alperes helytállási kötelezettsége a zálogtárggyal a perbeli bankhitelszerződés alapján kötött további két szerződésből eredő követelésért. Az alperes érvénytelenségi kifogásával kapcsolatban - amelyet arra alapított, hogy jogelődje zálogkötelezettként nem írta alá 2005. november 22-én a bankszámlaszerződés II. számú, illetve a bankszámlahitel-alszerződés I. számú módosítását - a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet kellő részletességgel tartalmazta a perbeli szerződések adatait, bemutatta azokat az okiratokat, amelyek érvényességét az alperes vitatta, és érdemben is helytálló az az ítéleti álláspont, hogy a szerződésmódosítások nem érintették a keretbiztosítéki jelzálogjog kötelezettjének kötelezettségét, annak mértékét, az alperesi jogelőd aláírásának esetleges fogyatékossága (hiány, hamis jelleg) nem hatott ki a zálogkötelezett helytállási kötelezettségére. Az arra alapított védekezést illetően, hogy a CHF-ben kötött bankszámlahitel- és kölcsönszerződéseket nem biztosította a forint alapú keretbiztosítéki jelzálogszerződés, a másodfokú bíróság arra mutatott rá - az elsőfokú ítélet indokaival egyetértésben -, hogy a bankhitelszerződés anélkül határozta meg forintban a hitelkeret összegét, hogy a szerződő felek kizárták volna a ténylegesen folyósított kölcsön egyéb devizanemét. Hangsúlyozta egyúttal, hogy a 2004. november 19-i 230.181 CHF folyósítására vonatkozó bankszámla-hitelszerződést a zálogkötelezett aláírta, a szerződés záradékában foglalt nyilatkozatot tette.
[17] A zálogtárggyal való felelősség terjedelmét szabályozó rPtk. 251. § (3) bekezdése, továbbá jelzálogjog esetén az ingatlan-nyilvántartás tartalmára vonatkozó rPtk. 262. § (3) bekezdése alapján leszögezte a másodfokú bíróság, hogy az adósnak a felperes jogelődjével kötött bankszámlahitel- és kölcsönszerződésből eredő tartozása tekintetében a zálogkötelezett helytállási kötelezettsége 65.112.000 Ft erejéig áll fenn. A zálogtárggyal való felelősség a keretbiztosítéki zálogjog járulékos természete miatt úgy igazodik a biztosított követeléshez, hogy további korlátja a felszámolási eljárás ténye miatt a felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői igény összege a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (3) bekezdése szerint.
[18] A felperes jogelődje részéről a bankszámlahitel- és a bankkölcsönszerződésekből bejelentett hitelezői igény tekintetében - amely az adóssal szembeni felszámolási eljárásban a törvényes határidőben CHF-ben került bejelentésre került, azt a felszámoló 73.994.741 Ft összegben igazolta vissza - nem volt jelentősége a bejelentés devizanemének, illetve hogy attól eltért a nyilvántartásba-vétel devizaneme. Relevanciája az ügyben annak volt, hogy a felszámolási eljárásban, avagy más igényérvényesítési eljárásban megtérült-e, ha igen, milyen összegben a zálogtárggyal biztosított követelés, amelybe beletartozott a késedelmi kamat is [Cstv. 35. § (2) bekezdés b) pont].
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámolási zárómérleg, illetve a jóváhagyásáról és a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzés szerint a felszámolási eljárás befejezését követően a felperest megillető fennmaradt tartozás összeg 59.074.471 Ft f) kategóriába sorolt tőke, 14.820.270 Ft g) kategóriás késedelmi kamat, 100.000 Ft f) kategóriába tartozó regisztrációs díj volt, a hitelezői igénybe a felszámoló már beleszámította a felperes jogelődje részére a felszámolási eljárás alatt megfizetett 4.822.758 Ft-ot. A felperes jogelődjének átadott - rá engedményezett - 27.537.584 Ft összegű követelésből a felperes bevételhez nem jutott, ezért megtérülés hiányában a keretbiztosítéki jelzálogjog által biztosított követelés nem volt alacsonyabb összegben elfogadható. A felperes ténylegesen fennálló követelése meghaladta a 65.112.000 Ft-os biztosítéki összeghatárt, megalapozottan lépett fel a perben az alperessel szemben a zálogtárgyból való kielégítés tűrése iránti igényével, legitimitását az engedményezés és a követelés lejártával a kielégítési jog megnyílta megalapozta.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság utasítását kérte új határozat hozatalára.
[21] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, az ítéleti tényállás részben iratellenes, részben hiányos, a bizonyítékok részleges, okszerűtlen és ellentmondásos értékelésén alapul, ami téves jogi következtetéshez vezetett.
[22] Állította, hogy 27.537.584 Ft összegben megtérült a perben érvényesített igény a felszámolási eljárásban a felperes jogelődje részére átadott követeléssel a Cstv. 60. § (1) bekezdése, a Magyar Fizetésképtelenségi Jog Kézikönyvének Második kötete, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (7) bekezdése és a kapcsolódó kommentár szerint. Hangsúlyozta továbbá, hogy az adós felszámolási eljárásának befejezését követően térült meg a felperes követelése a M. I.t Kft. felszámolási eljárásában 4.822.758 Ft erejéig. A két megtérülés a teljesítés joghatásával bírt, a felperes követelése 41.634.399 Ft-ra csökkent. A jogerős ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy a fennmaradt tartozás összegét a zárómérleg mutatja, illetve hogy a felszámoló abba már beszámított 4.822.758 Ft összegű megtérülést, ezen túl pedig tévesen tulajdonított jelentőséget az átadott követelés tényleges megtérülésének, amelynek behajtására a felperes lépéseket nem tett, a követelés el is évült.
[23] Előadta, hogy a keretbiztosítéki jelzálogszerződés forint alapú volt, deviza árfolyam-különbözetet nem biztosított, ezért a felperes igényét pontosítani kellett volna az árfolyam-különbözeti összegek levonásával. Az ítélőtábla elmulasztotta annak értékelését is, hogy a hitelszerződés II. számú módosítását, a bankszámlahitel-alszerződés I. és II. számú módosítását, a kölcsönszerződés I. számú módosítását nem Cs. E.-né, hanem helyette valaki más írta alá. Utalt arra, hogy mindezt a felperes jogelődjének észlelnie kellett, illetve hogy ebben a körben írásszakértő kirendelését kérte, indítványát azonban az ügyben eljárt bíróságok elutasították.
[24] Rámutatott, hogy a felperes 2016. július 4-i beadványa mellékleteként csatolt aláíratlan, beazonosíthatatlan kimutatásokat, amelyeket az alperes a fellebbezésében kifogásolt, a bíróságok elfogadták. Indokolás nélkül tette félre a jogerős ítélet azt a fellebbezési hivatkozást is, hogy a devizában nyilvántartott hitelezői igény forint összegű visszaigazolása, az ezzel kapcsolatos kifogás elmaradása lemondásnak minősül a devizához igazodó követelés érvényesítéséről. Erre figyelemmel sem volt helye a felperes jogelődje részéről a követelése CHF-ben való nyilvántartásának a továbbiakban, árfolyam-különbözet elszámolásának, sem pedig késedelmi kamat felszámításának a felszámolási eljárás befejezése után. A másodfokú bíróság a fellebbezés ezen indokait érdemben nem bírálta el.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.
[27] Előrebocsátja a Kúria, hogy az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást a hitelszerződés tárgyi hatályáról, hogy az nem csak a forint, de a deviza alapú szerződéses konstrukcióval megkötött kölcsönügyletekre is kiterjedt. A bankhitelszerződésben a hitelkeret megjelölésénél alkalmazott pénznem jelentősége a hitelkeret mértékének egyértelmű meghatározásában állt, nem volt rendeltetése a hitelszerződés terhére később megkötésre kerülő kölcsönügyletek vagy egyéb hitelműveletek pénznemének rögzítése [rPtk. 522. § (1) bekezdés]. A perbeli bankhitelszerződés - eltérő, kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában - nem határozta meg, nem korlátozta a szerződésen alapuló kölcsönügyletek forint, avagy deviza alapú jellegét. Nem voltak elzárva a felek attól, hogy a bankhitelszerződés alapján megkötött kölcsönszerződésekben szabadon állapodjanak meg a kölcsön folyósításának, törlesztésének, elszámolásának pénzneméről. Ebből következően az alperes jogelődjével kötött zálogszerződés egyaránt biztosítéka volt a bankhitelszerződés megemelt összegű hitelkerete (54.260.000 Ft) terhére CHF-ben kötött, a kereset alapjául megjelölt bankszámlahitel- és kölcsönszerződéseknek. Az alperes jogelődje a 2005. szeptember 29-i zálogszerződésben kifejezetten az e napon módosított - a megemelt hitelkeretre szóló - bankhitelszerződéssel kapcsolatban tett nyilatkozott, vállalt zálogkötelezettséget, ezért nem volt jelentősége az ügyben annak, hogy a hitelszerződés alanyainak megállapodását kívánó bankhitelszerződés 2005. szeptemberi módosítását a zálogkötelezett maga nem írt alá, illetve hogy a helyzetét terhesebbé nem tevő későbbi módosításra is közreműködése, aláírása nélkül került sor.
[28] Az rPtk. 251. § (3) bekezdése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. Az rPtk. 262. § (3) bekezdése értelmében továbbá ingatlanra vonatkozó jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben fel kell tüntetni a követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összeget) is, a követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.
[29] Az alperes zálogkötelezettsége terjedelmének feltárásához, a biztosított követelés mértékének tisztázásához vizsgálni kellett a bankhitelszerződésből eredő követelés hitelezői igényként történt érvényesítését a felszámolási eljárásban, értékelni kellett továbbá a hitelezői igény csökkenéséhez vezető esetleges teljesítéseket, megtérülést, a felperes ugyanis zálogjoga alapján a személyes kötelezett felszámolási eljárásának jogerős befejezését követően lépett fel az alperessel szemben. A bankszámlahitel-, illetve a kölcsönszerződésből eredő követelés érvényesítése, mikénti alakulása a főkötelezett elleni felszámolási eljárásban - a zálogjog járulékos jellegének megfelelően - kihatott a zálogtárggyal való felelősség mértékére.
[30] A felperes hitelezői igényének nyilvántartásba vételével, annak mértékével, módjával rögzült a biztosított követelés mértéke és pénzneme, ahogy arra a jogerős ítélet helytállóan utalt a Cstv. 37. § (3) bekezdésével összefüggésben. Irányadó volt továbbá a Cstv. 35. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés, amely a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig engedi késedelmi kamat felszámítását és érvényesítését az adóssal szemben. A felperes ezért kizárólag a felszámolási eljárásban bejelentett követelése mértékéig léphetett fel zálogjoga alapján, nem térhetett vissza a deviza alapú elszámolásra és nem számíthatott fel a felszámolási eljárásban nem érvényesített késedelmi kamatot sem az alperessel szemben. A felszámolási zárómérleg benyújtásakor fennálló - a felszámoló nyilvántartásában megjelölt - 73.994.741 Ft összegű hitelezői igény jelentette ezért a kiindulópontot az alperest zálogkötelezettként terhelő helytállási kötelezettség mértéke szempontjából.
[31] Megalapozott volt a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a biztosított követelés részbeni megtérülésére azáltal, hogy az adós felszámolására irányuló eljárást lezáró végzés a felperes jogelődje javára az adós be nem hajtott követelésének átadásáról rendelkezett.
[32] Előrebocsátja a Kúria a Cstv. 1. § (3) bekezdése alapján, hogy a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Idetartozó szabály a Cstv.-ben - többek között - az 57. § (1) bekezdés a kielégítés sorrendjéről, az 58. § az egyes hitelezői követelések kielégítésének idejéről, és ide kapcsolódik a Cstv. 60. §-a is a felszámolási zárómérleg, a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásával kielégítésre kerülő hitelezői igényekről, amelyre az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott.
[33] A Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján - amelyet az 56. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezéssel együtt szükséges értelmezni - a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelés hitelezők közötti felosztása a hitelezői igény megszűnését eredményezi abban az összegben, amelyet a bíróság határozatának rendelkező része ezzel kapcsolatban megjelöl. A felszámolási zárómérlegben szereplő, be nem hajtott adósi követelés a felszámolási vagyonba tartozó elem, átadása, felosztása az arra jogosult hitelezők között [Cstv. 57. § (1) bekezdés] az adott hitelezők igénye kielégítését jelenti, a teljesítés joghatásával jár az adós részéről, vagyona egy részének átadásával [Cstv. 52. § (3) bekezdés c), d) pontok, 56. § (2) bekezdés, 60. § (1) bekezdés].
[34] Jelen ügyben az adós felszámolási eljárása befejezéséről rendelkező 3.Fpk.13-2007-001940/32. számú végzés rendelkező része - amely kifejezetten és egyedüli adatként jelölte meg 27.537.584 Ft összegben a felperes jogelődje részére hitelezői igénye részbeni kielégítéseként átadott adósi követelés mértékét - nem volt másként értékelhető, mint a felperes felszámolási eljárásban bejelentett, 73.994.741 Ft összegű követelésének részbeni kiegyenlítése az adós vagyonából. A jogerős bírósági határozat a felszámolási eljárás tárgya és célja miatt az ítélt dolog joghatásával bírt az adós és a felperes jogelődje, ennélfogva a felperes között a hitelezői követelés részbeni kielégítése körében [rPp. 229. § (1) bekezdés. Cstv. 1. § (3) bekezdés], ezért a végzés tartalmától eltérni jelen ügyben még arra tekintettel sem lehetett, hogy a felszámoló által készített záróanyag a felperes részére a végzéssel utóbb átadott követelés értékét más összegben, 0 Ft-ban jelölte meg.
[35] Megjegyzi a Kúria, hogy a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 8. § (3) bekezdés d) pontja az adós be nem hajtott követelésének megjelölését - névértékétől eltérő piaci értéke esetén - a várhatóan megtérülő összegben írja elő a felszámolási zárómérleg vagyoni eszközei között. Az így meghatározott vagyonelem átadására kell kiterjednie a vagyonfelosztási javaslatnak a 10. § szerint. Amennyiben az adós követelésének várható megtérülése nem számszerűsíthető, a nullához tart, azt felszámolási eredményt érintő tételként kell elszámolni [Kormányrendelet 8. § (2) bekezdés], az adós piaci értékkel bíró, a vagyonfelosztásba bevonható vagyonelemeként nem mutatható ki a mérlegben. A felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat semmiképpen nem alkalmas arra - a Kormányrendelet szabályaiból sem vezethető le eltérő következtetés -, hogy a be nem hajtott követelést egyidejűleg két különböző értéken (végső esetben névértéken és 0 Ft-ban is) kezelje. A záróanyag jóváhagyásáról, a vagyon felosztásáról, a be nem hajtott követelések átadásáról rendelkező végzésben - amelyhez a korábban kifejtetteknek megfelelően a hitelezői igények kielégítésének joghatása, vagyis az a joghatás kapcsolódik, hogy az adós vagyonának átadásával, be nem hajtott követelésének felosztásával a hitelezői igények részben vagy egészben megszűnnek - a bíróságnak értelemszerűen ugyancsak a várható megtérülés konkrét, a záróanyagban megjelölt értékében kell átadnia az adós be nem hajtott követelését a hitelezők részére. Ellenkező esetben ugyanis vagy a felszámolási vagyon teljes körű rendezésének elve, vagy a hitelezői igények kielégítésének szabálya szenved csorbát.
[36] Jelen ügyben ugyancsak a teljesítés joghatásával bírt, ezért a felperes biztosított követelésének csökkenését eredményezte a megtérülés erejéig a Moon Invest Kft. felszámolási eljárásában - az adós felszámolását követően - teljesített kifizetés 4.822.758 Ft összegben.
[37] Az előzőekben kifejtettek alapján az alperes zálogkötelezettségének terjedelme a biztosított követelés csökkenésével, annak mértékéhez igazodva 41.634.399 Ft erejéig volt megállapítható.
[38] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részbeni megváltoztatásával az alperest 41.634.399 Ft erejéig kötelezte annak tűrésére, hogy a felperes zálogtárgyból kielégítést keressen.
Záró rész
[39] A felülvizsgálati eljárás eredményeként a felperes 64%-ban, az alperes 46%-ban minősült pernyertesnek, ezért a Kúria az rPp. 81. § (1) bekezdésének alkalmazásával rendelkezett a felperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegének leszállításáról, illetve a felperes jogi képviseletével a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült munkadíjból álló perköltség arányos összegének viseléséről. Az összevetett ügyvédi munkadíjak összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) és (6) bekezdése alapján, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység figyelembe vételével határozta meg. Az ügyvédi munkadíj az IM rendelet 4/A. § (1) bekezdése alapján az áfát tartalmazza. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az rPp. 81. § (1) bekezdése mellett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. § (1) bekezdésén, 74. § (3) bekezdésén és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. november 13.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.224/2018.)