adozona.hu
BH 2019.4.112
BH 2019.4.112
I. A tartásdíj fizetésére kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj korlátját a gyermek indokolt szükséglete jelenti. Önkéntes vállalás hiányában a teljesítőképességgel rendelkező szülő sem köteles az átlagot meghaladó igények biztosítására. II. A gyermekneveléshez nyújtott állami támogatások (családi pótlék és családi adókedvezmény) a gyermek indokolt szükségleteinek a szülőket terhelő költségét csökkentik. A szülők teherviselési arányának meghatározásakor a kétszeres elszámolás elkerül
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felek házastársak voltak. Házasságukból két gyermek - 2003. június 4. napján egy fiú, 2005. december 9. napján egy lány - született. Házassági életközösségük 2015. augusztus 31. napján az alperes elköltözésével szűnt meg. A gyermekek azóta a felperessel élnek együtt.
[2] A felperes 2015. szeptember 28. napjától egy Kft.-nél állt alkalmazásban, a havi nettó munkabére 85 000 forint volt. 2017. január 1. napjától egy másik Kft.-nél dolgozik, havi nettó munkabére 142 065 forint. 2016. janu...
BH 2019.4.112 I. A tartásdíj fizetésére kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj korlátját a gyermek indokolt szükséglete jelenti. Önkéntes vállalás hiányában a teljesítőképességgel rendelkező szülő sem köteles az átlagot meghaladó igények biztosítására.
II. A gyermekneveléshez nyújtott állami támogatások (családi pótlék és családi adókedvezmény) a gyermek indokolt szükségleteinek a szülőket terhelő költségét csökkentik. A szülők teherviselési arányának meghatározásakor a kétszeres elszámolás elkerülése érdekében a családi adókedvezményt igénybe vett szülő adózás utáni munkabérét a kedvezménnyel csökkentett összegben kell figyelembe venni [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:215. § (1) bek., 4:216. § (1) bek., 4:218. § (2)-(4) bek., 2011. évi CCXI. tv. 9. § (4) bek., 22. §, 23. § (1) bek., 1998. évi LXXXIV. tv. 3. §, 6. §, 11. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 29/A. § (1) és (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házastársak voltak. Házasságukból két gyermek - 2003. június 4. napján egy fiú, 2005. december 9. napján egy lány - született. Házassági életközösségük 2015. augusztus 31. napján az alperes elköltözésével szűnt meg. A gyermekek azóta a felperessel élnek együtt.[2] A felperes 2015. szeptember 28. napjától egy Kft.-nél állt alkalmazásban, a havi nettó munkabére 85 000 forint volt. 2017. január 1. napjától egy másik Kft.-nél dolgozik, havi nettó munkabére 142 065 forint. 2016. január 1. napjától kezdődően igénybe veszi a családi adókedvezményt és 2016. június 1. napjától részére folyósítják a havi 29 600 forint összegű családi pótlékot.
[3] Az alperes vezérigazgató. Havi nettó átlagjövedelme 2014. évben 2 369 484 forint, 2015. évben 2 836 172 forint, 2016. évben 3 079 061 forint volt. Munkabérén felül cafetéria juttatásban részesül, munkáltatója biztosítja a korlátozás nélküli üzleti-, és magáncélokat szolgáló gépjármű és a mobiltelefon használatát.
[4] A gyermekek tartásával összefüggő rendszeres kiadásként merülnek fel havonta és gyermekenként: lakásfenntartás és a lakás tisztán tartása 24 999 forint; élelmezés 33 333 forint; iskolai étkezés 10 000 forint; személyes higiénia 2500 forint; vitamin és gyógyszer 7500 forint; ruházkodás a sport ruházattal együtt 25 000 forint; kulturális kiadások 10 000 forint; osztálypénz és iskolai programok 4000 forint; iskolaszer pótlás 1500 forint; BKV bérlet 3450 forint; benzinköltség 10 000 forint; parkolási díj 2500 forint; telefonszámla 2500 forint; zsebpénz 2000 forint; összesen: 139 282 forint. A kisfiú tartásával felmerülő kiadás még a fociedzés havi 10 000 forint és a matematika különóra havi 4167 forint összege. A kislány tartásával felmerülő költség pedig a táncóra 11 000 és az énekóra 833 forint összege. Ennek eredményeként a fiú gyermek tartásával rendszeresen felmerülő költség 153 449 forint; míg a lány gyermeket illetően 158 615 forint.
[5] Rendkívüli költségként merül fel az iskolakezdés, az iskolai fényképezés, a kötelező olvasmányok, az osztálykirándulás, a táborozás, a születésnapi zsúrok és az egészséggel kapcsolatos kiadások költsége; amelynek éves összegét a felperes a két gyermekre 455 000 forintban határozta meg.
[6] A házassági életközösség megszűnése után két hónapig a felperes korlátlanul vehetett fel készpénzt az alperes folyószámlájáról. 2015. november hónaptól kezdődően az alperes minden hónap elején átutalt a felperes folyószámlájára "gyermektartás havi díja + családi pótlék" közleménnyel 226 600 forintot. Az alperes viselte a volt közös lakás fenntartásával és használatával felmerülő valamennyi költséget, a lakás vásárlásához felvett kölcsön törlesztését, a felperes egészségbiztosítási tagságának havi díját és kifizette azokat a gyermekekkel felmerülő kiadásokat, amelyeket a felperes igényelt tőle. 2015. november és 2016. augusztus közötti időtartamban 281 422 forinttól 529 204 forintig terjedő összeget utalt át a felperesnek.
[7] 2016. szeptember hónaptól kezdődően a gyermektartásdíj és családi pótlék címén átutalt 226 000 forintot csökkentette a gyermekek általa viselt költségeinek fele és a lakásfenntartás költségeinek teljes összegével. 2016. szeptember hónapban 179 000 forintot, október hónapban 105 694 forintot, november hónapban 135 586 forintot utalt a felperesnek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében - egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett keresetek mellett - 2015. november 1. napjától kezdődően kérte az alperes kötelezését gyermekenként havi 316 000 forint összegű gyermektartásdíj fizetésére.[9] Az alperes ellenkérelmében a keresetet gyermekenként havi 100 000 forint és az előre egyeztetett rendkívüli költségek 50%-a erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gyermekek szükségletei nem indokolják magasabb összegű gyermektartásdíj fizetését.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 2015. november 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 120 000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[11] A keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:215. § (1) bekezdése, 4:216. § (1) bekezdése és 4:218. § (2)-(4) bekezdése alapján bírálta el.
[12] A gyermektartásdíj meghatározása során a gyermekek indokolt szükségleteit a felek előadása alapján állapította meg. Kifejtette: az alperes kiemelkedő jövedelme nem jelentheti azt, hogy a gyermekek tartásával felmerülő összes költséget neki kell viselni, abból a felperesnek is ki kell vennie a részét. A tartásdíj gyermekenként havi 120 000 forintban történt megállapítása során mérlegelte, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, ugyanakkor nem tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a felek és a gyermekek számára adott volt.
[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a gyermektartásdíj összegét 2016. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 200 000 forintra módosította. Rendelkezett a 2016. szeptember 1. és 2017. október 31. napja közötti hátralék megfizetéséről.
[14] A másodfokú bíróság a gyermektartásdíj összegének megállapításánál abból indult ki, hogy az alperes a magyarországi átlaghoz viszonyítva sokszoros, kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik. Az a szülő pedig, aki magának luxus körülményeket képes teremteni és fenntartani, köteles a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is ezt biztosítani. A gyermekeknek továbbra is joguk van arra, hogy ugyanolyan életnívón éljenek, mint a családi egység felbomlása előtti időben. Ebbe beletartoznak a márkás ruhák, a drágább játékok és elektronikai eszközök, a jó minőségű élelmiszerek, az igényes szabadidős és sport programok, így a síelés vagy a tengerparti nyaralás. Ilyen értelemben nincs igazi jelentősége annak a számításnak, amelyet az elsőfokú bíróság a gyermekek szükségleteinek meghatározásánál alkalmazott.
[15] Az elsőfokú bíróság által megállapított gyermekenkénti havi 120 000 forint összegű tartásdíj nem elegendő a gyermekek szükségleteinek kielégítéséhez, ehhez a másodfokú bíróság mérlegelése szerint gyermekenként havi 200 000 forint tartásdíj fizetése indokolt. A felperestől jelenlegi jövedelmi viszonyai alapján lényegében csak a gyermekek lakhatásának biztosítása várható el a természetbeni gondoskodáson felül. Figyelemmel volt a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400 000 forintot fizetett a gyermekek tartására, ami arra utal, hogy maga is ilyen összegű hozzájárulást látott indokoltnak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, továbbá a Ptk. 4:205. § (1) bekezdését és a 4:218. § (2) bekezdés a) és b) pontjait jelölte meg.[17] A másodfokú bíróság nem indokolta meg azt a megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a peradatokat és a jogszabályokkal ellentétes, önmagának is ellentmondó döntéssel határozta meg a gyermektartásdíj összegét. Mindössze azzal érvelt, hogy a peradatok mérlegelése alapján a gyermekek szükségletei gyermekenként havi 200 000 forint összegű gyermektartásdíj fizetését követelik meg, és nem adott számot azokról a körülményekről sem, amelyeket az elsőfokú ítélet megváltoztatásakor értékelt.
[18] Nem vette figyelembe a gyermekek indokolt szükségleteire folytatott részletes bizonyítás adatait és a felperes kiemelkedő vagyoni viszonyait sem. A gyermekenként havi 200 000 forintban megállapított gyermektartásdíj meghaladja a gyermekekre fordított rendszeres és rendkívüli kiadások felperes által 350 000 forintban meghatározott teljes összegét is. Az elsőfokú ítéletben megállapított 240 300 forint összegű gyermektartásdíj, a 29 600 forint családi pótlék és 30 000 forint családi adókedvezmény mellett a felperes a gyermekek költségeinek 14%-t viseli, ami a felperes vagyoni helyzete mellett megalapozott és tőle feltétlenül elvárható.
[19] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a gyermekek tartására 2016. augusztus végéig önként havi 400 000 forintot fizetett. Az alperes ugyanis gyermektartásdíj címén csak 200 000 forintot és a 26 600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek. Az ezen felüli összeget az alperes azért volt kénytelen viselni, mert a felperes nem fizette ki a lakás használatával felmerülő költségeket, a gyermekek étkezésére, különóráira fordított kiadásokat és nem fizette be az osztálypénzt sem.
[20] Minden alapot nélkülöz, a bírói gyakorlattal és a per adataival ellentétes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az a szülő, aki magának luxus körülményeket képes teremteni, köteles ezt a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is biztosítani. A felek egyike sem állította, hogy életközösségük fennállása alatt luxus körülmények között éltek és az alperes nem vitatottan átlag felüli jövedelmét ilyen életszínvonal biztosítására fordították. Éppen az vált nyilvánvalóvá az elsőfokú eljárás során, hogy a felek közös döntése alapján az alperes kiemelkedő jövedelmének nagy részét megtakarították és befektették.
[21] Megalapozatlan ezért a másodfokú bíróságnak az a hivatkozása, hogy a gyermekeknek továbbra is joga van a márkás ruhákhoz és a költséges élelmiszerekhez. A bírói gyakorlat szerint a síelés és tengerparti nyaralás költsége nem a tartásdíj mértékét befolyásoló életszükséglet. A felperes sem sorolta fel a rendkívül kiadások között ezeket a költségeket és nem kérte a tartásdíjba történő beépítésüket.
[22] A másodfokú bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében egyértelműen előírt szabályok megsértésével a gyermektartásdíj meghatározása során sem a gyermekek szükségleteit, sem a felek vagyoni viszonyait nem vette figyelembe, kizárólag az alperes kiemelkedő jövedelmének tulajdonított jelentőséget.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.[24] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, ezáltal a magyar jog részévé vált, a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény 27. cikk 1. és 2. pontja kimondja, hogy az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Elsősorban a szülők alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.
[25] Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásával összhangban az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XVI. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni; e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. Ezek a rendelkezések alkotmányos szinten juttatják kifejezésre a kiskorú gyermeknek és a szülőknek a gyermekről való gondoskodáshoz és a gyermek neveléséhez fűződő jogait és azt, hogy a gondoskodás és a nevelés elsődlegesen a szülők kötelezettsége. Ezek a jogok és kötelezettségek konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó családjogi szabályozásában jelennek meg.
[26] Ebből következően a kereset az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő, a rokontartásra, - ezen belül a kiskorú gyermek tartására - irányadó Ptk. Negyedik Könyv Negyedik Rész XIII. cím XX. és XXI. Fejezetben foglalt törvényi feltételek alapján dönthető el.
[27] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kimondja: A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A (2) bekezdés sorolja fel azokat a szempontokat, amelyeket a gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni; jelen ügyben: a) a gyermek indokolt szükségleteit; b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét; e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
[28] Az első- és másodfokú bíróság eltérő jelentőséget tulajdonított a gyermektartásdíj összegének meghatározása során a gyermekek szükségletének; annak, hogy a gyermektartásdíjnak milyen szükségleteket kell fedeznie; valamint eltérően ítélte meg a tartási kötelezettség szülők közötti megoszlását.
[29] Az elsőfokú bíróság a felek előadásai és előkészítő irataik tartalmának egybevetésével, mérlegeléssel meghatározta a gyermekek tartásával - így az élelmezésükkel, lakhatásuk biztosításával, utazásukkal, iskoláztatásukkal, szabadidős tevékenységükkel - rendszeresen felmerülő kiadásokat, és értékelte azt is, hogy ezeken a költségeken felül alkalmanként további, rendkívülinek tekinthető kiadások is felmerülnek. A szükségletek meghatározása során abból indult ki, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, ugyanakkor nem tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a felek és a gyermekek számára adott volt. A felek házasságának felbontása után a tartalmas és költséges szabadidős tevékenységek biztosításához szükséges anyagi erőforrás megteremtése nem kizárólag az alperes feladata. Az így összegszerűen rögzített, indokolt szükségletek alapulvételével állapította meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét.
[30] A másodfokú bíróság ezzel szemben abból indult ki, hogy a gyermekeknek továbbra is joguk van a családi egység felbomlása előtti időben megszokott életszínvonalhoz. Ezért "nincs igazi jelentősége" a gyermekek szükségleteinek meghatározása érdekében folytatott számításnak. Kifejtette: a szülőknek jövedelmeik arányában kell hozzájárulniuk a gyermekeik tartásához, de az a szülő, aki magának luxuskörülményeket képes teremteni és fenntartani, ezt köteles a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is biztosítani.
[31] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával.
[32] Az ismertetett nemzetközi egyezményi, alaptörvényi és anyagi jogi szabályok nem írják elő, hogy a szülők életközösségének megszűnése után a kiskorú gyermek jogosult; a tartásra pénzben kötelezett, kiemelkedő jövedelemmel rendelkező szülő pedig önkéntes vállalása nélkül is köteles az együttélés alatt nyújtott, az átlagos mértéket meghaladó színvonalú tartás változatlan biztosítására (Kúria Pfv.II.22.329/2016/4.).
[33] A korábban hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/C. § (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezett, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire. A Ptk. ettől a szabályozástól érdemben nem, csak megfogalmazásában tér el. A 4:218. § (2) bekezdés a) pontja rögzíti: a gyermektartásdíj meghatározása során kötelezően, az elsődlegesen vizsgálandó szempont a gyermek indokolt szükséglete. A Ptk. 4:218. § (3) bekezdése az indokolt szükséglet törvényi definícióját is meghatározza: a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások.
[34] A következetes bírói gyakorlat szerint a tartásdíj összegének, a gyermek indokolt szükségletének megállapítása körében abból kell kiindulni, hogy a szülő a gyermek - korából, egészségi állapotából, neveltetéséből és egyéni körülményeitől függő - alapszükségleteit köteles biztosítani, és önkéntes vállalás hiányában nem kötelezettsége a luxusigények fedezetének biztosítása. Az alapszükségletek körébe a lakhatás, az egészséges élelmezés, ruházkodás, valamint a kiskorú gyermek taníttatásával kapcsolatos kiadások, továbbá a kulturális, sportolási és bizonyos rendkívüli képzésben való részvétel szokásos költségei tartoznak, és az alapszükségletek köre - a gyermek korától, egészségi állapotától, irányultságához igazodó nevelési feltételeitől, esetleg más, egyéni körülményeitől függően - eltérő is lehet (BH 2003.117., 2011.135; Kúria Pfv.II.21.294/2017.; Pfv.II.21.019/2013.).
[35] Az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlattal összhangban fejtette ki, hogy az indokolt szükségleteket nem lehet a szűkös tartással azonosítani, nem lehet a jogosult létminimumának a szintjére korlátozni. A gyermek szükségletei körében a megfelelő életvitelt kell biztosítani részére, ami magában foglalja a gondozásnak és nevelésnek az alapvető feltételeit; az átlagon felüli luxuselvárásoknak a kielégítésére azonban csak a kötelezett önkéntes vállalása alapján kerülhet sor.
[36] A tartásdíjra kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj korlátját tehát a gyermek indokolt szükséglete jelenti. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén a kötelezett által fizetett gyermektartásdíj az indokolt szükségletet meghaladó részében nem rendeltetésének megfelelően a gyermek megélhetésének költségeit fedezné, hanem a gyermektartásdíjhoz hozzájutó szülőnél felhalmozást eredményezne.
[37] Az elsőfokú bíróság a gyermekek szükségleteit alapvetően a felperes személyes meghallgatása során előadottak és az alperes ezzel kapcsolatos előkészítő irata alapján határozta meg. Az indokoltnak tekintett költségek csak néhány tételben térnek el a felperes előadásától, de az eltérést az elsőfokú bíróság okszerűen meg is indokolta. A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság mérlegelésével: valamennyi költség a gyermekek tartásával felmerülő indokolt kiadásként jelentkezik, és összegszerűen sem tekinthetők eltúlzottnak. Összesítve ugyan meghaladják az átlagos anyagi körülmények között nevelkedő gyermekek tartására fordított kiadásokat, de az együttélés alatt kialakult szokásokra tekintettel még nem tekinthetők túlzott mértékűnek. A következetes bírói gyakorlat ugyanis értékeli a gyermek magasabb életszínvonalhoz szokott életmódját, az ehhez igazodó szükségleteit, és azt, hogy ezek kielégítésére a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő változatlanul teljesítőképes. A tartásra kötelezett szülőtől elvárható, hogy a gyermekének is jobb, azonban nem feltétlenül a korábbival azonos életszínvonalat biztosítson (Kúria Pfv.II.21.294/2017/4.).
[38] A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a gyermekek szükségleteit nem vizsgálta, és lényegében minden indokolás nélkül állapította meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően az így megállapított gyermektartásdíjnak olyan kiadásokat is fedeznie kell - pl. márkás ruhák, drágább játékok, nívós elektronikai eszközök, síelés, tengerparti nyaralás -, amelyeket a felperes nem is jelölt meg sem rendszeresen, sem rendkívül felmerülő kiadásként.
[39] Azt pedig iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400 000 forintot fizetett a gyermekek tartására, ami arra utal, hogy az alperes maga is ilyen összegű tartási hozzájárulást tartott szükségesnek. Az átutalásokat igazoló iratokból ugyanis egyértelműen az tűnik ki, hogy az alperes kifejezetten gyermektartásdíj céljára 2015. november hónaptól kezdődően havonta 200 000 forintot, és ezen felül a 26 600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek. Az alperes az életközösség megszűnése után még egy évig önkéntes vállalása alapján kifizette a felperes és a gyermekek által lakott ingatlan törlesztőrészleteit és a fenntartásával felmerülő valamennyi költséget. Viselte továbbá a gyermekek tartásával felmerült olyan költségeket is, amelyeket a felperes nem fizetett ki az erre a célra átutalt összegből. Az átutalás összege általában meghaladta a havi 400 000 forintot, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ezen költségek viselésére az alperes a jövőben is köteles.
[40] Az elsőfokú bíróság helyes mérlegelés eredményeként határozta meg a gyermekek tartásával rendszeresen felmerülő kiadásokat 153 000 és 159 000 forintban. Helytállóan rögzítette a gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe vehető rendkívüli kiadásokat. A felperes ezek összegét évi 455 000 forintban (gyermekenként havi 19 000 forint) határozta meg, amit az alperes sem vitatott. Ennek megfelelően a gyermekek indokolt szükséglete 172 000 és 178 000; átlagolva 175 000 forint.
[41] Megalapozott az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál értékelni kell azt a tényt is, hogy az állam családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel hozzájárul a gyermekek nevelésével járó költségekhez.
[42] Az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdéses alapján sarkalatos jogszabály, a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 2. § (1) bekezdése rögzíti: az állam a gyermekek felelős felneveléséhez támogatások formájában hozzájárul, amelyet a szülő a 9. § (4) bekezdése értelmében köteles a gyermek gondozására, nevelésére fordítani. Ebbe a támogatási rendszerbe illeszkedik a törvény 23. § (1) bekezdése szerint a családi pótlék és a 22. § (2) bekezdésében meghatározott családi kedvezmény. A két támogatási forma közötti különbség az, hogy a családi pótlékot az arra jogosult szülő részére a munkabértől elkülönülten, határozott összegben folyósítják; a családi kedvezmény pedig beépül a munkabérbe, igénybevételével emelkedik a jogosult adózás utáni (nettó) munkabére.
[43] A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 6. §-a alapján a családi pótlék olyan családtámogatási ellátás, amellyel az állam havi rendszerességgel hozzájárul a gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó költségekhez. A 7. § (1) bekezdés a) pontja és a 8. § (1) bekezdés a) pontja szerint a családi pótlékra a vér szerinti szülő jogosult, de a 9. § (1) bekezdés alapján ugyanazon gyermek után járó családi pótlék csak egy jogosultat illet meg. Amennyiben a gyermek együtt élő szülők háztartásában él, akkor a családi pótlékot bármelyik szülő igényelheti, míg különélő szülők esetén (fő szabály szerint) a 3. § értelmében a családi pótlék a gyermeket nevelő szülőt illeti meg. A családtámogatási ellátások céljából és a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjából az következik, hogy a családi pótlék - függetlenül attól, hogy azt különélő szülők esetében a szülői felügyeletet gyakorló szülő részére folyósítják - mindkét szülő gyermekneveléssel járó terheihez járul hozzá.
[44] Ezt a gyermektartásdíj összegének meghatározása során úgy lehet figyelembe venni, hogy a családi pótlék csökkenti a gyermek indokolt szükségleteinek a szülők által viselendő költségeit. A családi pótlék összege az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontja szerint két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint, és a családi pótlék ilyen módon történő értékelése következtében a perbeli gyermekek már megállapított indokolt szükséglete kerekítéssel 160 000 forint.
[45] A 2011. évi CCXI. törvény 22. §-a szerint az állam a gyermeket nevelő családok munkából szerzett jövedelme után fizetendő közterhek megállapításánál figyelembe veszi a gyermekvállalással és -neveléssel együtt járó költségeket és ennek érvényesítése érdekében külön törvényben foglaltak szerint a gyermekek után járó családi adókedvezménnyel támogatja a családokat. A családi adókedvezményre jogosultság feltételeinek és mértékének részletes szabályait a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29/A. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés szerint a családi kedvezmény azt jelenti, hogy az azt érvényesítő magánszemély [a (3) bekezdés szerint fő szabály szerint az, aki a családi pótlékra jogosult] az összevont adóalapját a családi kedvezménnyel csökkenti; vagyis a családi adókedvezmény igénybevételének eredményeként ennek a szülőnek a nettó munkabére magasabb.
[46] A családi pótlékkal kapcsolatban kifejtett indokokkal egyezően ezt a kedvezményt sem lehet kizárólag annak a szülőnek a javára értékelni, aki azt az adózás során érvényesíti. A gyermektartásdíj meghatározásánál az adókedvezmény helyes, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelő figyelembevétele azt jelenti, hogy az adókedvezménnyel elért munkabér-különbözettel - a családi pótlékhoz hasonlóan - csökkenteni kell a gyermek szülők által viselendő szükségleteinek költségét; a kedvezményt igénybe vett szülő teljesítőképességénél viszont a kedvezménnyel csökkentett munkabért kell alapul venni. Nyilvánvalóan a családi kedvezmény kétszeres elszámolását eredményezné, ha a bíróság az adókedvezmény összegével csökkentené a szülőket terhelő gyermeki szükségletek költségét és ezzel egyidejűleg az adókedvezményt igénybe vett szülő tartási kötelezettség alapjául szolgáló jövedelmét az adókedvezménnyel növelt összegben venné figyelembe.
[47] Az 1995. évi CXVII. törvény 29/A. § (2) bekezdés ba) és bb) pontja alapján a családi kedvezmény igénybevétele 2016. évben gyermekenként 12 500, 2017. évben 15 000 forinttal emeli a jogosult nettó munkabérét. Ezt figyelembe véve a perbeli gyermekek szülők által viselendő szükségleteinek költsége gyermekenként 147 500 - 145 000 forint.
[48] A családi pótlék és a családi kedvezmény ilyen módon történő értékelése összhangban áll a Kúria BH 2017.368. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontjával is: a tartásdíj meghatározása során a gyermek indokolt szükségletei és a kötelezett teherbíró képessége körében figyelembe kell venni a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is, de a gyermekről való gondoskodás alapvetően a szülők feladata. Nem ellentétes az EBH 2004.1128. szám alatt közzétett elvi határozattal sem, mert a döntés (eltérő jogszabályi környezetben) arra ad iránymutatást, hogy a kötelezett újabb házasságából született gyermekek után igénybe vett családi adókedvezmény a Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 11. §-a szerint figyelembe vehető-e a gyermektartásdíj alapjának meghatározása során.
[49] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint attól függetlenül, hogy az alperes jövedelme kiemelkedő, a gyermekek tartása költségeinek viseléséből a felperesnek is ki kell vennie a részét, nem hárítható minden költség az alperesre.
[50] A másodfokú bíróság ezzel szemben azt fejtette ki, hogy a felperestől a jelenlegi jövedelmi viszonyai alapján lényegében csak a gyermekek lakhatásának biztosítása várható el a természetbeni gondoskodáson felül.
[51] A Kúria ebben a kérdésben sem fogadta el a másodfokú bíróság érvelését.
[52] A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése alapján a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A következetes bírói gyakorlat szerint a természetbeni tartás nem forintosítható, és a gyermektartásdíj megállapításánál a bíróságnak a tartás terheit a szülők között arányosan kell megosztania, figyelembe kell venni a gondozó szülő által nyújtott természetbeni tartást, gondoskodást is (Kúria Pfv.II.20.795/2016/6., Pfv.II.21.292/2016/4). A felperes is rendelkezik folyamatos, rendszeres jövedelemmel, ezért a gyermekek tartásának valamennyi költsége nem hárítható át az alperesre. Arra tekintettel azonban, hogy a felperes családi adókedvezmény nélküli munkabére alacsony, az alperes jövedelme pedig többszöröse a felperes jövedelmének, az alperes az elsőfokú bíróság által megállapítottnál nagyobb arányban köteles hozzájárulni a gyermekek tartásához. Ezt az összeget a Kúria - a korábban kifejtett szempontok mérlegelésével - gyermekenként 140 000 forintban határozta meg. Az ezen felüli költségek viselése és a gyermekek természetbeni tartása pedig a felperest terheli.
[53] A megállapított tartásdíj biztosítja a kiskorú gyermekek indokolt szükségleteinek kielégítését, ezért közömbös, hogy nem éri el a kötelezett átlagos jövedelmének a 4:218. § (4) bekezdésben meghatározott 15%-t (Kúria Pfv.II.22.329/2016/4.).
[54] A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos rendelkezését részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
(Kúria Pfv. II. 20.196/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.II.20.196/2018/9.A tanács tagjai:
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke
Nyírőné dr. Kiss Ildikó előadó bíró
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró
A felperes:
H.-né Cs. B. Zs.
A felperes képviselője:
Érdi Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Honvéd utca 22. B. lépcsőház I. emelet 3., ügyintéző: dr. Érdi Zsolt ügyvéd)
Az alperes:
H. Gy. Zs.
Az alperes képviselője:
Király Edina Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Vértanúk tere 1. II/3. ügyintéző: dr. Király Edina ügyvéd)
A per tárgya:
Házasság felbontása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
Alperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P.XI.31.219/2015/55.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 50.Pf.635.158/2017/4.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos rendelkezését a másodfokú perköltség és a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja.Az alperest gyermekei tartására terhelő tartásdíj fizetési kötelezettségét 2016. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 140.000 (száznegyvenezer) forint határozott összegben, a 2016. január 1. napja és 2017. október 31. napja közötti időtartamban keletkezett gyermektartásdíj hátralékának összegét 880.000 (nyolcszáznyolcvanezer) forintban állapítja meg.
Feljogosítja az alperest a 2016. január 1. napja és 2017. október 31. napja közötti időtartamban keletkezett 1.680.000 (egymillió-hatszáznyolcvanezer) forint túlfizetésnek a jövőben esedékes gyermektartásdíjba gyermekenként havi 40.000 (negyvenezer) forint összegű részletekben történő beszámítására.
Mellőzi az alperes kötelezését a felperes javára 72.000 (hetvenkétezer) forint elsőfokú perköltség fizetésére.
Megállapítja, hogy a gyermektartásdíj megállapítására eső, a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség 55.200 (ötvenötezer-kétszáz) forint; a másodfokú részperköltség 50.000 (ötvenezer) forint. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 105.200 (százötezer-kétszáz) forint együttes első,- és másodfokú perköltséget.
A jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott részében az alperesnek a felperes javára 15.000 (tizenötezer) forint elsőfokú perköltség; a felperesnek az alperes javára 95.250 (kilencvenötezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltség fizetési kötelezettsége áll fenn.
Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 862.500 (nyolcszázhatvankétezer-ötszáz) forint kereseti és egyéb illetékből a gyermektartásdíj megállapítására eső le nem rótt kereseti illeték 455.000 (négyszázötvenötezer) forint, amelyből a felperest az államnak felhívásra 254.800 (kétszázötvennégyezer-nyolcszáz) forint; az alperest 200.200 (kétszázezer-kétszáz) forint megfizetésére kötelezi.
A felperesnek további 314.050 (háromszáztizennégyezer-ötven) forint, az alperesnek 86.450 (nyolcvanhatezer-négyszázötven) forint elsőfokú eljárási illetékfizetési kötelezettsége áll fenn.
Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 441.600 (négyszáznegyvenegyezer-hatszáz) forint fellebbezési illetékből a gyermektartásdíj megállapítására eső le nem rótt fellebbezési illeték 201.600 (kétszázegyezer-hatszáz) forint, amelyből a felperest az államnak felhívásra 161.300 (százhatvanegyezer-háromszáz) forint; az alperest 40.300 (negyvenezer-háromszáz) forint megfizetésére kötelezi.
A jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott részében a felperesnek további 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetékfizetési kötelezettsége áll fenn.
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 174.500 (százhetvennégyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek házastársak voltak. Házasságukból 2003. június 4. napján egy fiú, 2005. december 9. napján egy leány gyermek születtett. Házassági életközösségük 2015. augusztus 31. napján az alperes elköltözésével szűnt meg. A gyermekek azóta a felperessel élnek együtt.[2] A felperes 2015. szeptember 28. napjától egy Kft.-nél állt alkalmazásban, a havi nettó munkabére 85.000 forint volt. 2017. január 1. napjától egy másik Kft.-nél dolgozik, havi nettó munkabére 142.065 forint. 2016. január 1. napjától kezdődően igénybe veszi a családi adókedvezményt és 2016. június 1. napjától részére folyósítják a havi 29.600 forint összegű családi pótlékot.
[3] Az alperes vezérigazgató. Havi nettó átlagjövedelme 2014. évben 2.369.484 forint, 2015. évben 2.836.172 forint, 2016. évben 3.079.061 forint volt. Munkabérén felül cafetéria juttatásban részesül, munkáltatója biztosítja a korlátozás nélküli üzleti,- és magáncélokat szolgáló gépjármű és a mobiltelefon használatát.
[4] A felek házastársi közös vagyonukat a 2017. március 23. napján kötött szerződésben osztották meg: a felperes kizárólagos tulajdonába került egy társasházi lakás a hozzá tartozó gépkocsi beállóval 67.500.000 forint értékben, egy személygépkocsi 4.000.000 forint értékben, valamint 37.350.000 forint készpénz. Az alperes tulajdonába került egy másik társasházi lakás 89.000.000 forint értékben, egy teremgarázsban található gépkocsi beálló 4.000.000 forint értékben, valamint 54.000.000 forint készpénz. Egy Bt.-ben fennálló kültagságáról a felperes ellenérték nélkül lemondott, míg az S. P. Zrt. részvényesi jogosultságait az alperes adta át a felperes részére.
[5] A gyermekek tartásával összefüggő rendszeres kiadásként merülnek fel havonta és gyermekenként: lakásfenntartás és a lakás tisztán tartása 24.999 forint; élelmezés 33.333 forint; iskolai étkezés 10.000 forint; személyes higiénia 2.500 forint; vitamin és gyógyszer 7.500 forint; ruházkodás a sport ruházattal együtt 25.000 forint; kulturális kiadások 10.000 forint; osztálypénz és iskolai programok 4.000 forint; iskolaszer pótlás 1.500 forint; BKV bérlet 3.450 forint; benzinköltség 10.000 forint; parkolási díj 2.500 forint; telefonszámla 2.500 forint; zsebpénz 2.000 forint; összesen: 139.282 forint. A kisfiú tartásával felmerülő kiadás még a fociedzés havi 10.000 forint és a matematika különóra havi 4.167 forint összege. A kislány tartásával felmerülő költség pedig a táncóra 11.000 és az énekóra 8.333 forint összege. Ennek eredményeként a fiú gyermek tartásával rendszeresen felmerülő költség 153.449 forint; míg a leány gyermeket illetően 158.615 forint.
[6] Rendkívüli költségként merül fel az iskolakezdés, az iskolai fényképezés, a kötelező olvasmányok, az osztálykirándulás, a táborozás, a születésnapi zsúrok és az egészséggel kapcsolatos kiadások költsége; amelynek éves összegét a felperes a két gyermekre 455.000 forintban határozta meg.
[7] A házassági életközösség megszűnése után két hónapig a felperes korlátlanul vehetett fel készpénzt az alperes folyószámlájáról. 2015. november hónaptól kezdődően az alperes minden hónap elején átutalt a felperes folyószámlájára "gyermektartás havi díja + családi pótlék" közleménnyel 226.600 forintot. Az alperes viselte a volt közös lakás fenntartásával és használatával felmerülő valamennyi költséget, a lakás vásárlásához felvett kölcsön törlesztését, a felperes egészségbiztosítási tagságának havi díját és kifizette azokat a gyermekekkel felmerülő kiadásokat, amelyeket a felperes igényelt tőle. 2015. november és 2016. augusztus közötti időtartamban 281.422 forinttól 529.204 forintig terjedő összeget utalt át a felperesnek.
[8] 2016. szeptember hónaptól kezdődően a gyermektartásdíj és családi pótlék címén átutalt 226.000 forintot csökkentette a gyermekek általa viselt költségeinek fele és a lakásfenntartás költségeinek teljes összegével. 2016. szeptember hónapban 179.000 forintot, október hónapban 105.694 forintot, november hónapban 135.586 forintot utalt a felperesnek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes keresetében - egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett keresetek mellett - 2015. november 1. napjától kezdődően kérte az alperes kötelezését gyermekenként havi 316.000 forint összegű gyermektartásdíj fizetésére.[10] Az alperes ellenkérelmében a keresetet gyermekenként havi 100.000 forint és az előre egyeztetett rendkívüli költségek 50%-a erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gyermekek szükségletei nem indokolják magasabb összegű gyermektartásdíj fizetését.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 2015. november 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 120.000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[12] A keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:215. § (1) bekezdése, 4:216. § (1) bekezdése és 4:218. § (2) - (4) bekezdése alapján bírálta el.
[13] A gyermektartásdíj meghatározása során a gyermekek indokolt szükségleteit a felek előadása alapján állapította meg. Kifejtette: az alperes kiemelkedő jövedelme nem jelentheti azt, hogy a gyermekek tartásával felmerülő összes költséget neki kell viselni, abból a felperesnek is ki kell vennie a részét. A tartásdíj gyermekenként havi 120.000 forintban történt megállapítása során mérlegelte, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, ugyanakkor nem tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a felek és a gyermekek számára adott volt.
[14] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a gyermektartásdíj összegét 2016. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 200.000 forintra módosította. A 2016. szeptember 1. és 2017. október 31. napja közötti hátralék összegét 2.560.000 forintban állapította meg, amelynek 15 napon belüli megfizetésére kötelezte az alperest.
[15] A másodfokú bíróság a gyermektartásdíj összegének megállapításánál abból indult ki, hogy az alperes a magyarországi átlaghoz viszonyítva sokszoros, kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik. Az a szülő pedig, aki magának luxus körülményeket képes teremteni és fenntartani, köteles a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is ezt biztosítani. A gyermekeknek továbbra is joguk van arra, hogy ugyanolyan életnívón éljenek, mint a családi egység felbomlása előtti időben. Ebbe beletartoznak a márkás ruhák, a drágább játékok és elektronikai eszközök, a jó minőségű élelmiszerek, az igényes szabadidős és sport programok, így a síelés vagy a tengerparti nyaralás. Ilyen értelemben nincs igazi jelentősége annak a számításnak, amelyet az elsőfokú bíróság a gyermekek szükségleteinek meghatározásánál alkalmazott.
[16] Az elsőfokú bíróság által megállapított gyermekenkénti havi 120.000 forint összegű tartásdíj nem elegendő a gyermekek szükségleteinek kielégítéséhez, ehhez a másodfokú bíróság mérlegelése szerint gyermekenként havi 200.000 forint tartásdíj fizetése indokolt. A felperestől jelenlegi jövedelmi viszonyai alapján lényegében csak a gyermekek lakhatásának biztosítása várható el a természetbeni gondoskodáson felül. Figyelemmel volt a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot fizetett a gyermekek tartására, ami arra utal, hogy maga is ilyen összegű hozzájárulást látott indokoltnak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, továbbá a Ptk. 4:205. § (1) bekezdését és a 4:218. § (2) bekezdés a) és b) pontjait jelölte meg.[18] A másodfokú bíróság nem indokolta meg azt a megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a peradatokat és a jogszabályokkal ellentétes, önmagának is ellentmondó döntéssel határozta meg a gyermektartásdíj összegét. Mindössze azzal érvelt, hogy a peradatok mérlegelése alapján a gyermekek szükségletei gyermekenként havi 200.000 forint összegű gyermektartásdíj fizetését követelik meg, és nem adott számot azokról a körülményekről sem, amelyeket az elsőfokú ítélet megváltoztatásakor értékelt.
[19] Nem vette figyelembe a gyermekek indokolt szükségleteire folytatott részletes bizonyítás adatait és a felperes kiemelkedő vagyoni viszonyait sem. A gyermekenként havi 200.000 forintban megállapított gyermektartásdíj meghaladja a gyermekekre fordított rendszeres és rendkívüli kiadások felperes által 350.000 forintban meghatározott teljes összegét is. Az elsőfokú ítéletben megállapított 240.000 forint összegű gyermektartásdíj, a 29.600 forint családi pótlék és 30.000 forint családi adókedvezmény mellett a felperes a gyermekek költségeinek 14%-t viseli, ami a felperes vagyoni helyzete mellett megalapozott és tőle feltétlenül elvárható.
[20] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a gyermekek tartására 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot fizetett. Az alperes ugyanis gyermektartásdíj címén csak 200.000 forintot és a 26.600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek. Az ezen felüli összeget az alperes azért volt kénytelen viselni, mert a felperes nem fizette ki a lakás használatával felmerülő költségeket, a gyermekek étkezésére, különóráira fordított kiadásokat és nem fizette be az osztálypénzt sem.
[21] Minden alapot nélkülöz, a bírói gyakorlattal és a per adataival ellentétes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az a szülő, aki magának luxus körülményeket képes teremteni, köteles ezt a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is biztosítani. A felek egyike sem állította, hogy életközösségük fennállása alatt luxus körülmények között éltek és az alperes nem vitatottan átlag felüli jövedelmét ilyen életszínvonal biztosítására fordították. Éppen az vált nyilvánvalóvá az elsőfokú eljárás során, hogy a felek közös döntése alapján az alperes kiemelkedő jövedelmének nagy részét megtakarították és befektették.
[22] Megalapozatlan ezért a másodfokú bíróságnak az a hivatkozása, hogy a gyermekeknek továbbra is joga van a márkás ruhákhoz és a költséges élelmiszerekhez. A bírói gyakorlat szerint a síelés és tengerparti nyaralás költsége nem a tartásdíj mértékét befolyásoló életszükséglet. A felperes sem sorolta fel a rendkívül kiadások között ezeket a költségeket és nem kérte a tartásdíjba történő beépítésüket.
[23] A másodfokú bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében egyértelműen előírt szabályok megsértésével a gyermektartásdíj meghatározása során sem a gyermekek szükségleteit, sem a felek vagyoni viszonyait nem vette figyelembe, kizárólag az alperes kiemelkedő jövedelmének tulajdonított jelentőséget.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Helyesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az alperes elköltözését követően egy éven át havonta 400.000 forintot utalt át önként a felperes részére. A felülvizsgálati kérelemben a gyermekek havi szükségleteként 310.000 forint összegben megjelölt összeg nem tartalmazza a gyermekek életében nem rendkívülinek minősülő kiadásokat, mint pl. az étteremben történő rendszeres étkezést, a külföldi utazásokat, a komoly elektronikai eszközök vásárlását. Az elsőfokú bíróság számítása nem is a felperes kimutatásán alapul. Az alperes sem vitatta, hogy a gyermekek hozzászoktak az átlagosnál jelentősebb kiadással járó programokhoz, ezért egyértelmű, hogy korábbi életszínvonaluk fenntartása csak akkor biztosított, ha ezek értékét a tartásdíj tartalmazza. A másodfokú bíróság által megállapított gyermektartásdíj az alperes átlagos havi nettó jövedelmének összesen 13%-t, gyermekenként 6,5%-t jelenti. Ennél alacsonyabb mértékű gyermektartásdíj megállapítása jogszabálysértő lenne.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.[26] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, ezáltal a magyar jog részévé vált, a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény 27. cikk 1. és 2. pontja kimondja, hogy az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Elsősorban a szülők alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.
[27] Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásával összhangban az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XVI. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni; e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. Ezek a rendelkezések alkotmányos szinten juttatják kifejezésre a kiskorú gyermeknek és a szülőknek a gyermekről való gondoskodáshoz és a gyermek neveléséhez fűződő jogait és azt, hogy a gondoskodás és a nevelés elsődlegesen a szülők kötelezettsége. Ezek a jogok és kötelezettségek konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó családjogi szabályozásában jelennek meg.
[28] Ebből következően a kereset az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő, a rokontartásra, - ezen belül a kiskorú gyermek tartására - irányadó Ptk. Negyedik Könyv Negyedik Rész XIII. cím XX. és XXI. Fejezetben foglalt törvényi feltételek alapján dönthető el.
[29] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kimondja: A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A (2) bekezdés sorolja fel azokat a szempontokat, amelyeket a gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni; jelen ügyben: a) a gyermek indokolt szükségleteit; b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét; e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
[30] Az első,- és másodfokú bíróság eltérő jelentőséget tulajdonított a gyermektartásdíj összegének meghatározása során a gyermekek szükségletének; annak, hogy a gyermektartásdíjnak milyen szükségleteket kell fedeznie; valamint eltérően ítélte meg a tartási kötelezettség szülők közötti megoszlását.
[31] Az elsőfokú bíróság a felek előadásai és előkészítő irataik tartalmának egybevetésével, mérlegeléssel meghatározta a gyermekek tartásával - így az élelmezésükkel, lakhatásuk biztosításával, utazásukkal, iskoláztatásukkal, szabadidős tevékenységükkel - rendszeresen felmerülő kiadásokat, és értékelte azt is, hogy ezeken a költségeken felül alkalmanként további, rendkívülinek tekinthető kiadások is felmerülnek. A szükségletek meghatározása során abból indult ki, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, ugyanakkor nem tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a felek és a gyermekek számára adott volt. A felek házasságának felbontása után a tartalmas és költséges szabadidős tevékenységek biztosításához szükséges anyagi erőforrás megteremtése nem kizárólag az alperes feladata. Az így összegszerűen rögzített, indokolt szükségletek alapul vételével állapította meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét (elsőfokú ítélet 3. oldal).
[32] A másodfokú bíróság ezzel szemben abból indult ki, hogy a gyermekeknek továbbra is joguk van a családi egység felbomlása előtti időben megszokott életszínvonalhoz. Ezért "nincs igazi jelentősége" a gyermekek szükségleteinek meghatározása érdekében folytatott számításnak. Kifejtette: a szülőknek jövedelmeik arányában kell hozzájárulniuk a gyermekeik tartásához, de az a szülő, aki magának luxuskörülményeket képes teremteni és fenntartani, ezt köteles a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is biztosítani (másodfokú ítélet 6. oldal).
[33] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával.
[34] Az ismertetett nemzetközi egyezményi, alaptörvényi és anyagi jogi szabályok nem írják elő, hogy a szülők életközösségének megszűnése után a kiskorú gyermek jogosult; a tartásra pénzben kötelezett, kiemelkedő jövedelemmel rendelkező szülő pedig önkéntes vállalása nélkül is köteles az együttélés alatt nyújtott, az átlagos mértéket meghaladó színvonalú tartás változatlan biztosítására. (Kúria Pfv.II.22.329/2016/4.)
[35] A korábban hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/C. § (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezett, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire. A Ptk. ettől a szabályozástól érdemben nem, csak megfogalmazásában tér el; a 4:218. § (2) bekezdés a) pontja rögzíti: a gyermektartásdíj meghatározása során kötelezően, az elsődlegesen vizsgálandó szempont a gyermek indokolt szükséglete. A Ptk. 4:218. § (3) bekezdése az indokolt szükséglet törvényi definícióját is meghatározza: a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások.
[36] A következetes bírói gyakorlat szerint a tartásdíj összegének, a gyermek indokolt szükségletének megállapítása körében abból kell kiindulni, hogy a szülő a gyermek - korából, egészségi állapotából, neveltetéséből és egyéni körülményeitől függő - alapszükségleteit köteles biztosítani, és önkéntes vállalás hiányában nem kötelezettsége a luxusigények fedezetének biztosítása. Az alapszükségletek körébe a lakhatás, az egészséges élelmezés, ruházkodás, valamint a kiskorú gyermek taníttatásával kapcsolatos kiadások, továbbá a kulturális, sportolási és bizonyos rendkívüli képzésben való részvétel szokásos költségei tartoznak, és az alapszükségletek köre - a gyermek korától, egészségi állapotától, irányultságához igazodó nevelési feltételeitől, esetleg más, egyéni körülményeitől függően - eltérő is lehet (BH 2003.117., BH 2011.135; Kúria Pfv.II.21.294/2017., Pfv.II.21.019/2013.).
[37] Az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlattal összhangban fejtette ki, hogy az indokolt szükségleteket nem lehet a szűkös tartással azonosítani, nem lehet a jogosult létminimumának a szintjére korlátozni. A gyermek szükségletei körében a megfelelő életvitelt kell biztosítani részére, ami magában foglalja a gondozásnak és nevelésnek az alapvető feltételeit; az átlagon felüli luxuselvárásoknak a kielégítésére azonban csak a kötelezett önkéntes vállalása alapján kerülhet sor.
[38] A tartásdíjra kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj korlátját tehát a gyermek indokolt szükséglete jelenti. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén a kötelezett által fizetett gyermektartásdíj az indokolt szükségletet meghaladó részében nem rendeltetésének megfelelően a gyermek megélhetésének költségeit fedezné, hanem a gyermektartásdíjhoz hozzájutó szülőnél felhalmozást eredményezne.
[39] Az elsőfokú bíróság a gyermekek szükségleteit alapvetően a felperes 2016. november 30. napján tartott tárgyaláson történt személyes meghallgatása során előadottak (33. szám alatti jegyzőkönyv 7.-9. oldal) és az alperes ezzel kapcsolatos előkészítő irata alapján (34. szám alatti előkészítő irat) határozta meg. Az indokoltnak tekintett költségek csak néhány tételben térnek el a felperes előadásától, de az eltérést az elsőfokú bíróság okszerűen meg is indokolta. A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság mérlegelésével: valamennyi költség a gyermekek tartásával felmerülő indokolt kiadásként jelentkezik, és összegszerűen sem tekinthetők eltúlzottnak. Összesítve ugyan meghaladják az átlagos anyagi körülmények között nevelkedő gyermekek tartására fordított kiadásokat, de az együttélés alatt kialakult szokásokra tekintettel még nem tekinthetők túlzott mértékűnek. A következetes bírói gyakorlat ugyanis értékeli a gyermek magasabb életszínvonalhoz szokott életmódját, az ehhez igazodó szükségleteit, és azt, hogy ezek kielégítésére a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő változatlanul teljesítőképes. A tartásra kötelezett szülőtől elvárható, hogy a gyermekének is jobb, azonban nem feltétlenül a korábbival azonos életszínvonalat biztosítson (Kúria Pfv.II.21.294/2017/4.).
[40] A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a gyermekek szükségleteit nem vizsgálta, és lényegében minden indokolás nélkül állapította meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően az így megállapított gyermektartásdíjnak olyan kiadásokat is fedeznie kell, - pl. márkás ruhák, drágább játékok, nívós elektronikai eszközök, síelés, tengerparti nyaralás - amelyeket a felperes nem is jelölt meg sem rendszeresen, sem rendkívül felmerülő kiadásként (32/3. szám alatti előkészítő irat).
[41] Azt pedig iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot fizetett a gyermekek tartására, ami arra utal, hogy az alperes maga is ilyen összegű tartási hozzájárulást tartott szükségesnek. Az átutalásokat igazoló iratokból ugyanis egyértelműen az tűnik ki, hogy az alperes kifejezetten gyermektartásdíj céljára 2015. november hónaptól kezdődően havonta 200.000 forintot, és ezen felül a 26.600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek (4/A/2, 20/A/1. szám alatti iratok). Az alperes az életközösség megszűnése után még egy évig önkéntes vállalása alapján kifizette a felperes és a gyermekek által lakott ingatlan törlesztőrészleteit és a fenntartásával felmerülő valamennyi költséget. Viselte továbbá a gyermekek tartásával felmerült olyan költségeket is, amelyeket a felperes nem fizetett ki az erre a célra átutalt összegből. Az átutalás összege általában meghaladta a havi 400.000 forintot, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ezen költségek viselésére az alperes a jövőben is köteles.
[42] Az elsőfokú bíróság helyes mérlegelés eredményeként határozta meg a gyermekek tartásával rendszeresen felmerülő kiadásokat 153.000 és 159.000 forintban. Helytállóan rögzítette a gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe vehető rendkívüli kiadásokat. A felperes ezek összegét évi 455.000 forintban (gyermekenként havi 19.000 forint) határozta meg (32/3. szám alatti előkészítő irat), amit az alperes sem vitatott. Ennek megfelelően a gyermekek indokolt szükséglete 172.000 és 178.000; átlagolva 175.000 forint.
[43] Megalapozott az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál értékelni kell azt a tényt is, hogy az állam családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel hozzájárul a gyermekek nevelésével járó költségekhez.
[44] Az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdéses alapján sarkalatos jogszabály, a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 2. § (1) bekezdése rögzíti: az állam a gyermekek felelős felneveléséhez támogatások formájában hozzájárul, amelyet a szülő a 9. § (4) bekezdése értelmében köteles a gyermek gondozására, nevelésére fordítani. Ebbe a támogatási rendszerbe illeszkedik a törvény 23. § (1) bekezdése szerint a családi pótlék és a 22. § (2) bekezdésében meghatározott családi kedvezmény. A két támogatási forma közötti különbség az, hogy a családi pótlékot az arra jogosult szülő részére a munkabértől elkülönülten, határozott összegben folyósítják; a családi kedvezmény pedig beépül a munkabérbe, igénybevételével emelkedik a jogosult adózás utáni (nettó) munkabére.
[45] A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 6. §-a alapján a családi pótlék olyan családtámogatási ellátás, amellyel az állam havi rendszerességgel hozzájárul a gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó költségekhez. A 7. § (1) bekezdés a) pontja és a 8. § (1) bekezdés a) pontja szerint a családi pótlékra a vér szerinti szülő jogosult, de a 9. § (1) bekezdés alapján ugyanazon gyermek után járó családi pótlék csak egy jogosultat illet meg. Amennyiben a gyermek együtt élő szülők háztartásában él, akkor a családi pótlékot bármelyik szülő igényelheti, míg különélő szülők esetén (fő szabály szerint) a 3. § értelmében a családi pótlék a gyermeket nevelő szülőt illeti meg. A családtámogatási ellátások céljából és a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjából az következik, hogy a családi pótlék - függetlenül attól, hogy azt különélő szülők esetében a szülői felügyeletet gyakorló szülő részére folyósítják - mindkét szülő gyermekneveléssel járó terheihez járul hozzá.
[46] Ezt a gyermektartásdíj összegének meghatározása során úgy lehet figyelembe venni, hogy a családi pótlék csökkenti a gyermek indokolt szükségleteinek a szülők által viselendő költségeit. A családi pótlék összege az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontja szerint két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14.800 forint, és a családi pótlék ilyen módon történő értékelése következtében a perbeli gyermekek már megállapított indokolt szükséglete kerekítéssel 160.000 forint.
[47] A 2011. évi CCXI. törvény 22. §-a szerint az állam a gyermeket nevelő családok munkából szerzett jövedelme után fizetendő közterhek megállapításánál figyelembe veszi a gyermekvállalással és -neveléssel együtt járó költségeket és ennek érvényesítése érdekében külön törvényben foglaltak szerint a gyermekek után járó családi adókedvezménnyel támogatja a családokat. A családi adókedvezményre jogosultság feltételeinek és mértékének részletes szabályait a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29/A. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés szerint a családi kedvezmény azt jelenti, hogy az azt érvényesítő magánszemély [a (3) bekezdés szerint fő szabály szerint az, aki a családi pótlékra jogosult] az összevont adóalapját a családi kedvezménnyel csökkenti; vagyis a családi adókedvezmény igénybevételének eredményeként ennek a szülőnek a nettó munkabére magasabb.
[48] A családi pótlékkal kapcsolatban kifejtett indokokkal egyezően ezt a kedvezményt sem lehet kizárólag annak a szülőnek a javára értékelni, aki azt az adózás során érvényesíti. A gyermektartásdíj meghatározásánál az adókedvezmény helyes, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelő figyelembe vétele azt jelenti, hogy az adókedvezménnyel elért munkabér-különbözettel - a családi pótlékhoz hasonlóan - csökkenteni kell a gyermek szülők által viselendő szükségleteinek költségét; a kedvezményt igénybe vett szülő teljesítőképességénél viszont a kedvezménnyel csökkentett munkabért kell alapul venni. Nyilvánvalóan a családi kedvezmény kétszeres elszámolását eredményezné, ha a bíróság az adókedvezmény összegével csökkentené a szülőket terhelő gyermeki szükségletek költségét és ezzel egyidejűleg az adókedvezményt igénybe vett szülő tartási kötelezettség alapjául szolgáló jövedelmét az adókedvezménnyel növelt összegben venné figyelembe.
[49] Az 1995. évi CXVII. törvény 29/A. § (2) bekezdés ba) és bb) pontja alapján a családi kedvezmény igénybevétele 2016. évben gyermekenként 12.500; 2017. évben 15.000 forinttal emeli a jogosult nettó munkabérét. Ezt figyelembe véve a perbeli gyermekek szülők által viselendő szükségleteinek költsége gyermekenként 147.500 - 145.000 forint.
[50] A családi pótlék és a családi kedvezmény ilyen módon történő értékelése összhangban áll a Kúria BH 2017.368. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontjával is: a tartásdíj meghatározása során a gyermek indokolt szükségletei és a kötelezett teherbíró képessége körében figyelembe kell venni a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is, de a gyermekről való gondoskodás alapvetően a szülők feladata. Nem ellentétes az EBH 2004.1128. szám alatt közzétett elvi határozattal sem, mert a döntés (eltérő jogszabályi környezetben) arra ad iránymutatást, hogy a kötelezett újabb házasságából született gyermekek után igénybe vett családi adókedvezmény a Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI.14.) IM rendelet 11. §-a szerint figyelembe vehető-e a gyermektartásdíj alapjának meghatározása során.
[51] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint attól függetlenül, hogy az alperes jövedelme kiemelkedő, a gyermekek tartása költségeinek viseléséből a felperesnek is ki kell vennie a részét, nem hárítható minden költség az alperesre.
[52] A másodfokú bíróság ezzel szemben azt fejtette ki, hogy a felperestől a jelenlegi jövedelmi viszonyai alapján lényegében csak a gyermekek lakhatásának biztosítása várható el a természetbeni gondoskodáson felül.
[53] A Kúria ebben a kérdésben sem fogadta el a másodfokú bíróság érvelését.
[54] A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése alapján a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A következetes bírói gyakorlat szerint a természetbeni tartás nem forintosítható, és a gyermektartásdíj megállapításánál a bíróságnak a tartás terheit a szülők között arányosan kell megosztania, figyelembe kell venni a gondozó szülő által nyújtott természetbeni tartást, gondoskodást is (Kúria Pfv.II.20.795/2016/6., Pfv.II.21.292/2016/4). A felperes is rendelkezik folyamatos, rendszeres jövedelemmel, ezért a gyermekek tartásának valamennyi költsége nem hárítható át az alperesre. Arra tekintettel azonban, hogy a felperes családi adókedvezmény nélküli munkabére alacsony, az alperes jövedelme pedig többszöröse a felperes jövedelmének, az alperes az elsőfokú bíróság által megállapítottnál nagyobb arányban köteles hozzájárulni a gyermekek tartásához. Ezt az összeget a Kúria - a korábban kifejtett szempontok mérlegelésével - gyermekenként 140.000 forintban határozta meg. Az ezen felüli költségek viselése és a gyermekek természetbeni tartása pedig a felperest terheli.
[55] A megállapított tartásdíj biztosítja a kiskorú gyermekek indokolt szükségleteinek kielégítését, ezért közömbös, hogy nem éri el a kötelezett átlagos jövedelmének a 4:218. § (4) bekezdésben meghatározott 15%-t (Kúria Pfv.II.22.329/2016/4.).
[56] A gyermektartásdíj összegének megváltoztatása miatt az alperes által 2016. szeptember 1. napja és 2017. október 31. napja közötti időtartamban fizetendő gyermektartásdíj összege 3.920.000 forint (140.000x2x14). Ebben az időtartamban az alperes 3.040.000 forint összegű gyermektartásdíjat fizetett meg, így a keletkezett hátralék: 880.000. A felülvizsgálati kérelemhez csatolt átutalási bizonylat szerint az alperes a másodfokú ítéletben rögzített 2.560.000 forint hátralékot megfizette, így az alperesnek 1.680.000 forint túlfizetése keletkezett.
[57] A Ptk. 6:51. § (1) bekezdése és a PK 34. számú állásfoglalás alapján az alperes jogosult a jogerős ítélet alapján kifizetett, de a Kúria ítélete következtében jogalap nélkülivé vált, tehát túlfizetett tartásdíjnak a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet kézhezvételét követően esedékessé váló tartásdíjakba való beszámításába. A Kúria a túlfizetés beszámítására gyermekenként havi 40.000 forint részletfizetést engedélyezett mindkét fél méltányos érdekeinek mérlegelésével.
[58] A Kúria döntése miatt változott a felek pernyertességének - pervesztességének aránya: a kereset 44%-ban; a fellebbezés 20%-ban lett eredményes, ezért módosult a gyermektartásdíjra eső első,- és másodfokú perköltség, valamint a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésének aránya. Erről a Kúria a régi Pp. 239. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdés a) pontja és 46. § (1) bekezdése alapján határozott.
[59] Ennek megfelelően: mellőzte az alperes kötelezését a gyermektartásdíj megállapítására irányuló keresetre eső 72.000 forint elsőfokú részperköltség megfizetésére; helyette a felperest kötelezte az alperes részére 43.200 forint + 12.000 forint áfa; összesen 55.200 forint részperköltség megfizetésére. Az alperes köteles az elsőfokú bíróság rendelkezése alapján a felperes részére a házasság felbontására irányuló keresetre eső 15.000 forint részperköltség megfizetésére is.
[60] A fellebbezés eredményessége alapján a felperes által az alperesnek fizetendő másodfokú részperköltség 39.000 forint + 11.000 forint áfa; összesen 50.000 forint. Továbbá a másodfokú bíróság rendelkezése alapján a felperes köteles a házastársi tartásra eső másodfokú perköltség megfizetésére 75.000 forint + 20.250 forint áfa; összesen 95.250 forint összegben.
[61] A gyermektartásdíjra eső 455.000 forint kereseti illetékből a pernyertesség arányához igazodóan a felperes 254.800 forint, az alperes 200.200 forint megfizetésére köteles. A felülvizsgálati kérelemmel nem érintett keresetekre; és az elsőfokú eljárásban felmerült végzések elleni fellebbezésekre eső illetékekből az elsőfokú bíróság döntése alapján a felperes az általa lerótt 7.000 forint fellebbezési illetéken túl további 314.050 forint illetéket; az alperes pedig 86.450 forint illetéket visel.
[62] A gyermektartásdíj után számított 201.600 forint fellebbezési illetékből a fellebbezés eredményessége arányában a felperes 161.300 forint, az alperes 40.300 forint megfizetésére köteles és a felperes viseli a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott házastársi tartásra eső 240.000 forint fellebbezési illetéket.
[63] Összegezve: a felperes az alperes részére 200.450 forint; az alperes a felperes részére 15.000 forint első,- és másodfokú perköltség, a felperes 970.150 forint; az alperes 326.950 forint kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére köteles; amely a felülvizsgálattal támadott és nem érintett keresetekre eső összes perköltség, kereseti és fellebbezési illeték.
Záró rész
[64] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el.[65] A felperes felülvizsgálati kérelme részben eredményre vezetett. Ezért a Kúria a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felperest az alperes 174.500 forint felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, amelyből az alperest képviselő ügyvéd munkadíja a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján 24.000 forint + 6.500 forint áfa; összesen 30.500 forint; továbbá az alperes által lerótt 192.000 forint felülvizsgálati illetékből 144.000 forint. A fennmaradó 48.000 forint illetéket az alperes viseli.
Budapest, 2018. november 6.
dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Pfv.II.20.196/2018/9.)