adozona.hu
ÍH 2019.30
ÍH 2019.30
A FELPERES ÁLTAL MEGJELÖLT JOGSÉRTÉS FIGYELEMBEVÉTELE A HARMINCNAPOS PERINDÍTÁSI HATÁRIDŐ UTÁN I. A jogi személy határozatának hatályon kívül helyezése alapul szolgáló olyan további jogszabálysértés esetén, amelyre a felperes az egyéves jogvesztő határidő lejártát követően hivatkozik, a bíróságnak hivatalból kell észlelnie a határidő elmulasztását és azt, hogy ennek következtében ez a jogszabálysértés a kereset elbírálásakor már nem vehető figyelembe. Ezzel szemben a harmincnapos, elévülési jellegű határidő
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A korlátolt felelősségű társasági formában működő alperesnek két tagja van, az egyik a felperes 49% mértékű részesedéssel.
Az ügyvezető 2017. május 15-én kelt meghívóval 2017. május 31. napjára taggyűlést hívott össze a következő napirendi pontokkal: 1. Ügyvezető tájékoztatása a taggyűlés részére a kisebbségi tulajdonos által a társaságnak okozott kárról, a felelősség megállapítása érdekében peres eljárás kezdeményezése; 23. Kölcsön nyújtása a Kft. részére; 4. A 2016. évi beszámoló elfogadás...
Az ügyvezető 2017. május 15-én kelt meghívóval 2017. május 31. napjára taggyűlést hívott össze a következő napirendi pontokkal: 1. Ügyvezető tájékoztatása a taggyűlés részére a kisebbségi tulajdonos által a társaságnak okozott kárról, a felelősség megállapítása érdekében peres eljárás kezdeményezése; 23. Kölcsön nyújtása a Kft. részére; 4. A 2016. évi beszámoló elfogadása; 5. Osztalék szavazás.
A meghívó az egyes napirendi pontokhoz kapcsolódó határozati javaslatok szövegének tervezete mellett az 1. napirendi ponttal összefüggésben a 2015. és 2016. években kieső árbevétel, illetve nyereség összegére nézve a mellékelt kimutatásokon alapuló részletes tájékoztatást is tartalmazott.
A 2. és a 3. napirendi pontokhoz kapcsolódó határozati javaslatok a megkötendő kölcsönszerződések főbb tartalmi elemeit - a kölcsön célja, összege, futamideje, az ügyleti kamat mértéke, a szerződések biztosítékai - is tartalmazták.
A mindkét tag részvételével 2017. május 31-én megtartott taggyűlésen az ügyvezető nem vett részt.
A taggyűlés a felperes 147 nem szavazata mellett a másik tag 153 igen szavazatával a következő határozatokat hozta:
az 1. számú határozattal megválasztotta a levezető elnököt, a jegyzőkönyvvezetőt és a jegyzőkönyv-hitelesítőt; a 2. számú határozattal a meghívóban foglaltakkal azonosan elfogadta a taggyűlés napirendjét; a 3. számú határozattal megállapította a felperes felelősségét összesen 51 258 500 forint kieső árbevétel és 27 735 750 forint kieső nyereség tekintetében; a 4 és 5. számú határozatokkal döntött a Kft. részére történő kölcsönnyújtásról; a 6. számú határozattal elfogadta az alperes 2016. évi mérlegét és beszámolóját; a 7. számú határozattal úgy döntött, hogy az alperesi társaság nem fizet osztalékot.
A felperes 2017. június 30-án előterjesztett keresetében a 2017. május 31-i taggyűlés határozatainak a hatályon kívül helyezését kérte.
Állította, hogy az ügyvezető távollétében jogszabálysértően, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:22. § (3) bekezdésébe és 3:193. § (1)-(2) bekezdéseibe ütközően került sor a taggyűlés megtartására. Az ügyvezető ugyanis a feladatait személyesen köteles ellátni, az általa összehívott taggyűlésen a napirendi pontok előterjesztésére, a taggyűlési jegyzőkönyv elkészítésére és aláírására is személyesen lett volna köteles.
Álláspontja szerint emellett a kártérítési igény érvényesítéséről döntő 3. sorszámú taggyűlési határozat azért is jogszabálysértő, mert a felperes vitatása ellenére nem tartalmazza a kártérítési felelősség jogalapja és összegszerűsége körében releváns tényeket, körülményeket.
A 4., 5., 6. és 7. sorszámú taggyűlési határozatok pedig azért is jogszabálysértőek, mert a felperes a taggyűlési meghívó kézhezvételét követően az alperes ügyvezetőjének küldött levelében közölt kifejezett kérése ellenére sem kapta meg a Kft.-nek nyújtott kölcsön céljára és szükségességére vonatkozó, az éves beszámoló elfogadásához és az osztalékról való döntéshez szükséges további tájékoztatást.
Az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívására 2017. augusztus 30-án előterjesztett beadványában a felperes a keresetében előadottakat azzal egészítette ki, hogy a megalapozott döntéshez szükséges további tájékoztatás, felvilágosítás megtagadására tekintettel a taggyűlési határozatok a Ptk. 3:23. §-ába, 3:109. §-ába és 3:190. §-ába ütköznek.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértések fennálltát.
A BH 2013.158. számú eseti döntésben foglaltakra is utalva állította, önmagában az ügyvezető távolmaradása a taggyűlés megtartását, határozatait nem teszi jogszabálysértővé.
Véleménye szerint a taggyűlési meghívó kellő részletességgel tartalmazta mindazokat az információkat, amelyekre a döntéshozatalhoz szükség volt, ezért megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra is, hogy nem kapta meg a szükséges tájékoztatást.
Az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes 6. és 7. számú taggyűlési határozatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik a költségeiket.
Határozata indokolásában a BH 2013.158. számú eseti döntésben foglaltakra utalva kifejtette, a korábban hatályos 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseivel azonosan a Ptk. sem tartalmaz olyan előírást, amely az ügyvezető jelenlétét a gazdasági társaság legfőbb szerve ülésének megtartásához szükséges feltételként írná elő, ezért önmagában az ügyvezető távolmaradása a legfőbb szerv üléséről nem teszi jogszabálysértővé az ülés megtartását és az azon meghozott határozatokat, nem eredményezheti a legfőbb szerv határozatainak hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az alperes 2017. május 31-i taggyűlésére szóló meghívó a 6. napirendi pont, a 2016. évi beszámoló elfogadása vonatkozásában csak az adózott eredmény, illetve a mérlegfőösszeg végszámait tartalmazta, a taggyűlést megelőzően az éves beszámoló a felperes részére nem került megküldésre, így ezen napirendi pont tekintetében a meghívó nem tartalmazta a döntéshozatalhoz szükséges információk Ptk. 3:17. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő feltüntetését. Erre tekintettel a taggyűlés nem dönthetett jogszerűen az éves beszámoló elfogadásáról, ezért a 6. számú taggyűlési határozat jogszabálysértő. A beszámoló jogszerű elfogadása hiányában az osztalékfizetés tárgyában sem volt jogszerű határozat hozható, ezért a 7. számú taggyűlési határozat is jogszabálysértő.
A keresettel támadott többi taggyűlési határozatot az elsőfokú bíróság nem találta jogszabálysértőnek. A 3. számú határozattal összefüggésben a Ptk. 3:109. § (3) bekezdésében foglaltakra utalva kifejtette, a taggal szembeni kártérítési igény érvényesítéséről a gazdasági társaság legfőbb szerve jogosult dönteni, ezen igény elbírálása a kártérítési perben eljáró bíróságra tartozik, így önmagában az, hogy a tag vitatja kártérítési felelőssége fennálltát, a legfőbb szerv határozatának hatályon kívül helyezésére nem szolgálhat alapul.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kölcsönnyújtással kapcsolatos taggyűlési határozatokkal összefüggésben a felperessel a taggyűlési meghívóban közölt határozattervezetek a Ptk. 3:17. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tartalmazták a döntéshozatalhoz szükséges információkat, a kölcsönszerződések lényeges tartalmi elemeit, ezért a felperes által megjelölt okból a 4-5. számú taggyűlési határozatok nem jogszabálysértőek.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a keresetet elutasító rendelkezés tekintetében az ítélet részbeni megváltoztatását akként, hogy a bíróság a 2017. május 31-i taggyűlés 3., 4. és 5. sorszámú határozatait is helyezze hatályon kívül.
A 3. sorszámú taggyűlési határozattal összefüggésben arra hivatkozott, semmilyen háttéranyag, írásos dokumentum nem áll rendelkezésre, amely alátámasztaná a taggyűlési határozat szerinti kártérítési felelősségét.
Kiemelte, hogy mivel a taggyűlés megtartására az ügyvezető távollétében került sor, el volt zárva attól, hogy a Ptk. 3:23. §-ában foglaltak szerint további tájékoztatást, felvilágosítást kérjen az ügyvezetőtől, ezért a 4-5. számú taggyűlési határozatok is jogszabálysértőek.
A korábban már előadottakon kívül ezek a taggyűlési határozatok azért is jogszabálysértőek, mert az alperes nem jogosult pénzkölcsön nyújtására. Ezt támasztja alá, hogy az alperes tevékenységi körei között a pénzkölcsön nyújtása nem szerepel, továbbá az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2018. április 12-én kelt leveléből megállapíthatóan az alperes nem került bejegyzésre a pénzügyi szolgáltatók nyilvántartásába.
A 6. és a 7. sorszámú taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése miatt az alperesnek nincs elfogadott 2016. évi beszámolója, így nem állapítható meg, hogy a kölcsönnyújtás milyen módon érinti az alperes fizetőképességét, veszélyezteti-e jövőbeni működését.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte a fellebbezéssel érintett rész tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, lényegében helyes indokai alapján.
Hivatkozott arra is, a perindítási határidő lejártát követően már nem jelölhető meg újabb jogszabálysértés, ezért a felperes fellebbezésében a 4. és az 5. sorszámú taggyűlési határozatok vonatkozásában az elsőfokú eljárás során előadottakat meghaladóan hivatkozott további jogszabálysértések a másodfokú eljárásban érdemben nem vizsgálhatók.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, a keresetnek a 6. és a 7. sorszámú taggyűlési határozatok tekintetében helyt adó, fellebbezés hiányában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 228. § (4) bekezdése szerint jogerős részében az ítéletet nem érintette.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan.
A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatáról a Ptk. 3:35-3:37. §-ai rendelkeznek.
A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálata iránti perindításra attól az időponttól számított harminc napon belül biztosít lehetőséget, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna, míg a határozat meghozatalától számított egyéves jogvesztő határidő elteltével per nem indítható.
A perindításra biztosított harmincnapos, illetve egyéves határidő egyaránt anyagi jogi igényérvényesítési határidő, a jogszabály azonban csak az egyéves határidő elmulasztásához fűzi a jogvesztés következményét, a harmincnapos határidő tehát - a 4/2003. PJE határozatban foglaltakra is figyelemmel, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, elmulasztásának jogkövetkezménye ezért hivatalból nem vonható le.
Mindebből az következik, hogy a keresettel támadott határozat, hatályon kívül helyezésének alapjául szolgáló olyan további jogszabálysértés esetén, amelyre a felperes az egyéves jogvesztő határidő lejártát követően hivatkozik, a bíróságnak hivatalból kell észlelnie a határidő elmulasztását és azt, hogy ennek következtében ez a jogszabálysértés a kereset elbírálásakor nem vehető figyelembe. Ezzel szemben a harmincnapos, elévülési jellegű határidő lejárta után - ugyancsak elkésetten - megjelölt további jogszabálysértések érdemi vizsgálata csak a határidő elmulasztásának alperesi kifogásolása (elévülési kifogás) esetén mellőzhető.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperesnek küldött meghívó a perbeli taggyűlés napirendi pontjaihoz kapcsolódó határozati javaslatokat is tartalmazta; a taggyűlés ezekről a határozati javaslatokról döntött és a határozati javaslatokkal megegyező tartalmú határozatokat hozott. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért nem kétséges, hogy a keresettel támadott taggyűlési határozatokról a taggyűlésen személyesen jelenlévő felperes a meghozataluk időpontjában tudomást szerzett, a harmincnapos elévülési jellegű perindítási határidő ekkor vette kezdetét, és a Ptk. 8:3. § (1) bekezdésében meghatározott számítási mód szerint 2017. június 30-án járt le.
A felperes e határidő lejártát megelőzően a perbeli taggyűlés 3., 4. és 5. sorszámú határozatainak hatályon kívül helyezésére alapul szolgáló jogszabálysértésként a döntéshozatalhoz szükséges felvilágosítás, tájékoztatás hiányát jelölte meg, a 3. sorszámú határozat vonatkozásában továbbá a kártérítési felelősségét alátámasztó tények, körülmények hiányát is kifogásolta.
A felperes csak a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a 4. és az 5. sorszámú taggyűlési határozatok a 2016. évi beszámoló jogszerű elfogadása hiányában jogszabálysértőek továbbá azért is, mert az alperes nem folytathat pénzkölcsön nyújtási tevékenységet.
Kétségtelen, hogy a fellebbezés a taggyűlési határozatok meghozatalától számított egyéves jogvesztő perindítási határidő 2018. május 31-i lejártát megelőzően, 2018. április 24-én benyújtásra került. Arra tekintettel azonban, hogy a fellebbezésben megjelölt további jogszabálysértések vonatkozásában az alperes elévülési kifogásként értékelhető nyilatkozatot terjesztett elő a fellebbezési ellenkérelmében, az ítélőtábla a fellebbezésben megjelölt további jogszabálysértéseket érdemben nem vizsgálta (vizsgálhatta).
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával azzal összefüggésben, hogy a taggyűlési meghívó a felperessel mint taggal szembeni kártérítési igény érvényesítésével, valamint a kölcsönnyújtással kapcsolatos napirendi pontok vonatkozásában megfelelt a Ptk. 3:17. § (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek, tartalmazta azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezekben a témakörökre a felperes kellően felkészülhessen, kialakítsa álláspontját és megalapozottan döntsön, ezért a felperes állításával szemben a felvilágosításhoz, a tájékoztatáshoz való jog megsértése nem volt megállapítható.
Akkor sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 3:109. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperessel mint taggal szembeni kártérítési igény érvényesítéséről döntő taggyűlési határozat jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy rendelkezésre állnak-e a tag kártérítési felelősségét alátámasztó tények, bizonyítékok, ennek vizsgálata ugyanis a kártérítésről döntő perre tartozik.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését az 1952. évi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó 1952. évi Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdései alkalmazásával mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltsége megfizetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.364/2018/3-II.)