adozona.hu
BH 2019.3.88
BH 2019.3.88
A vagyongyarapodás vizsgálata során a bizonyítás kötött vagy szabad jellege a hivatkozott forrás megjelölésének időpontjához igazodik [2003. évi XCII. tv. (Art.) 108. §, 109. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes több szlovákiai cég tulajdonosa. A T. S.r.o-nak (a továbbiakban: S.r.o.) az elévült időszakban tagi kölcsönt nyújtott, amit részére 2010. évben visszafizettek. A 2010-2012. években összesen 98 900 000 forint kölcsön adott gyermekének, ebből 80 500 000 forintot a 2010. évben.
[2] Az elsőfokú adóhatóság személyi jövedelemadó adónemben 2010-2012. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. A revízió feltárta a felperes belföldi és szlová...
BH 2019.3.88 A vagyongyarapodás vizsgálata során a bizonyítás kötött vagy szabad jellege a hivatkozott forrás megjelölésének időpontjához igazodik [2003. évi XCII. tv. (Art.) 108. §, 109. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes több szlovákiai cég tulajdonosa. A T. S.r.o-nak (a továbbiakban: S.r.o.) az elévült időszakban tagi kölcsönt nyújtott, amit részére 2010. évben visszafizettek. A 2010-2012. években összesen 98 900 000 forint kölcsön adott gyermekének, ebből 80 500 000 forintot a 2010. évben.[2] Az elsőfokú adóhatóság személyi jövedelemadó adónemben 2010-2012. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. A revízió feltárta a felperes belföldi és szlovákiai pénzintézeti kapcsolatait, nemzetközi megkeresést indítottak Szlovákia felé, figyelembe vették a felperesnek a gyermeke számára nyújtott kölcsönre vonatkozó nyilatkozatát, illetve a visszafizetések összegét. A megállapítás szerint a 2011-2012. években a vagyongyarapodás és az életvitelre fordított kiadások vonatkozásában nem volt aránytalanság, de a 2010. évben a felperes vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincsenek arányban az adómentes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege. Ezért a 2010. év tekintetében az adóalapot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (4) bekezdés, 109. § (3) bekezdés alapján becsléssel állapították meg. Az erről szóló tájékoztatást a felperes 2015. október 8-án átvette.
[3] A 2010. év nyitó egyenlegével kapcsolatban rögzítették, hogy a felperesnél az 1999-2004. évekre vonatkozó szja adónemben lefolytatott ellenőrzés a felperes terhére, illetve javára a bevalláshoz viszonyítva nem tárt fel adókülönbözetet és adóhiányt. A 2006. évben értékesített ingatlan értékesítésből 40 000 000 forint bevétele származott 2007. május 31-ével bezárólag. Ugyanakkor a felperesnek a 2007-2010. években nem volt bevallási kötelezettség alá eső jövedelme, illetőleg az S.r.o. részére 2009. évben 700 000 euró kölcsönt nyújtott. Ennek folytán a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy 2010. január 1-jén mekkora összeg állt volna rendelkezésére. Az ellenőrzés a 2010. év készpénzes nyitó egyenlegeként a KSH által meghatározott egy felnőtt létminimum értékének háromszorosát 236 280 forintot vett figyelembe.
A 2010. évben gyermekének nyújtott kölcsön, az OTP Bank Nyrt. bankszámlájára több alkalommal való készpénzes befizetés a kronologikus mérlegben kiadásként szerepeltettek. Az S.r.o. általi tagi kölcsön visszafizetését, melyet a felperes a szlovák VUB Banknál vezetett folyószámlájáról készpénzben felvett, bevételként számolták el. A készpénzes bevételek és készpénzes kiadások közötti eltérés a 2010. évben 106 198 344 forint forráshiányt eredményezett, amelyet egyéb jogcímen kapott jövedelemként vették figyelembe. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság szja adónemben a 2010. évre 32 914 025 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg.
[4] A felperes 2016. március 1. napján kelt fellebbezésében egyebek mellett arra hivatkozott, hogy kölcsönöket adott V. K.-nak és G. I.-nak, akik azokat a kézzel írt és csak felperes által aláírt átvételi elismervények szerint folyamatosan, többek között a 2009. évben is, visszafizették.
[5] Az alperes az adóbírság számítási korrekciójával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Kiemelte, hogy a 2010. évre a felperesnek nem volt bevallott jövedelme, kizárólag bankszámláról történő készpénzfelvételből adódó 72 438 100 forint bevétellel rendelkezett, mellyel szemben 100 millió forintot meghaladó összegű - kölcsönnyújtásból, bankszámlára történő befizetésből összetevődő - kiadása volt. Ez oly mértékben aránytalan, hogy az megalapozza a becslés alkalmazását. A vagyongyarapodási vizsgálatok sajátossága, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése folytán a bizonyítási teher megfordul, felajánlott bizonyítási eszköznek azonban nem alkalmasak a bizonyítandó tények alátámasztására és kétséget kizáró igazolására. Nem elegendő a bevétel megszerzését bizonyítani, annak rendelkezésére állásának bizonyítása is őt terheli.
[6] Az alperes a magánszemélyeket érintő kölcsön/visszafizetések kapcsán azt állapította meg, hogy a felperes ezekre a dokumentumokra a korábbiakban nem hivatkozott, azokat csak azt követően terjesztette elő, hogy a pénzösszeg ismételt rendelékezésre állásának időszaka, azaz a 2009. év elévült. Az elévül időszakra az Art. 109. § (3) bekezdése már kötött bizonyítást ír elő, aminek a csatolt átvételi elismervények nem felelnek meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert kifogásolta a szlovákiai pénzmozgásra irányuló adatgyűjtést, a szlovákiai bankszámlára való be és kifizetések figyelembe vehetőségét, másrészt hogy nem került sor a 2010. évi nyitóegyenlegnél a korábbi ellenőrzéssel és ingatlanértékesítéssel megszerzett források figyelembevételére. Vitatta a becslés alkalmazhatóságát, a bizonyítás megfordulását, a bizonyítási eszközök speciális jellegét.Az első tárgyalást követően nyilatkozott arról, kéri V. K. és G. I. tanúkénti meghallgatását arra nézve, mikor milyen összegben fizették vissza részére a kapott kölcsönöket.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[9] A felperes okirati bizonyítékai kapcsán megállapította, hogy a betétlekötésekről szóló igazolások, a lekötések feloldására és átvezetésére, a 2010. január 1-jei bankszámlára vonatkozó bizonyítékok nem alkalmasak eltérő készpénzforgalmi adatok módosítására, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítására.
[10] A visszakapott kölcsönök, mint a 2010. év nyitóegyenlege tekintetében ismertette V. K. tanúnak a kölcsönök átvételére és visszafizetésére vonatkozó előadását. A felperes a tanú hozzájárulásával csatolta annak 2009. évi adóbevallást, melyből az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a tanúnak ebben az évben 31 733 161 Ft adózott jövedelme volt.
A közigazgatási iratok között rendelkezésre állnak a másik tanú, G. I. átvételi elismervényei a 2007. évből és az az átvételi elismervény, amely szerint a tanú 2009 novemberében 27-én visszafizette a 25 000 000 forint kölcsönt. G. I. jövedelméről bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A bizonyítékokat az elsőfokú bíróság nem tekintette hitelt érdemlőnek. Tekintettel a kölcsönök nagy összegeire, illetve arra, hogy a visszafizetésükhöz szükséges fedezet még a perben sem lett hitelt érdemlően igazolva, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolására a felperes részéről a bírósági eljárásban sem került sor.
[11] Az S.r.o. részéről 2010. évben visszafizetett kölcsön a felperes készpénzforgalmi mérlegében bevételként szerepel, a felperes fedezetét növelte meg. Ezen túlmenően alaptalan az a hivatkozás, hogy a 2009. június 31-én megkötött ügylet az ellenőrzési időszakon kívülisége folytán már nem vizsgálható ezen jogügyletből származó összeg sorsa. A tárgyi időszakban valamennyi készpénzes kiadás és bevétel feltüntetése kötelezettsége volt az adóhatóságnak.
[12] Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy a szlovákiai cégeivel kapcsolatos pénzmozgások ne lettek volna figyelembe vehetők. A felperes személyi jövedelemadó kötelezettségének teljesítését ellenőrizte az adóhatóság. A felperes a 2010. évben nem nyújtott be bevallást, tehát a külföldön megszerzett jövedelme tekintetében sem igazolta adókötelezettsége teljesítését. Az alperes jogszabálysértés nélkül tüntette fel felperes szlovákiai kiadásait és bevételeit a pénzforgalmi mérlegben. Ennek folytán az alperes jogszerűen számította ki a felperes személyi jövedelemadó alapját 2010. évre becsléssel, az ettől való eltérést a felperes nem tudta hitelt érdemlő bizonyítékokkal alátámasztani, ezért utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetnek megfelelően az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, illetve az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a keresetlevél azon részét, hogy a 2006. július 11-én kelt adásvételi szerződésből készpénzállománya származott; bár a tényállás keretében ismertette, az indokolásnál nem vette figyelembe, ezzel sérült a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdése.
[15] V. K. és G. I. tanúvallomásából téves következtetést vont le.
[16] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[18] A felülvizsgálati kérelem nem érintette a szlovákiai adatgyűjtés jogszerűségét, így ennek kapcsán a Kúria nem folytatott le felülvizsgálatot.
[19] A 2006. évi ingatlan értékesítés kérdése tekintetében a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a 2010. évi nyitóegyenlegének felperes által hivatkozott tételeit - közöttük a korábbi szja ellenőrzés megállapításait is - a jogerős ítéletben értékelte, következtetéseivel a Kúria egyetért. A felülvizsgálati kérelemre tekintettel a Kúria valamennyi elévült időszakra hivatkozott tétel tekintetében alkalmazta azt a több ítéletében is kifejtett indokolást, amely szerint a források hitelt érdemlő igazolásának nem csak a forrás megszerzésére, hanem adott időpontban rendelkezésre állására is ki kell terjedni (pl. Kúria Kfv.I.35.797/2011/5., Kfv.VI.35.071/2017/4.). A kérdéssel foglalkozott a 498/B/2009. AB határozat is. Ennek indokolásából a Kúria kiemeli, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint is az Art. perbeli időszakra irányadó 109. § (3) bekezdése csak azt engedi meg, hogy az adózó az adóhatóság által vizsgálható, mert elévülési időn belüli vagyonszerzéseknek az elévülési időn kívüli, tehát korábban megszerzett gyarapodására csupán akkor hivatkozhasson, ha bizonyítja, hogy az elévülési időn túl szerzett vagyon rendelkezésére állt az adóhatóság által vizsgált időszakban.
[20] Már az adóigazgatási eljárásban megállapítást nyert, hogy a bevétel megszerzését követően, a felperes a 2007. évben adott 700 000 euró tagi kölcsönt az S.r.o. részére, amely - a felperes által megjelölt egyéb forrás hiányában - az ingatlan értékesítéséből a 2006. évben megszerzett jövedelemnek a 2010. január 1-jén való rendelkezésre állása ellen hat. A forrás rendelkezésre állását a felperes semmivel nem igazolta, így a 2010. évi nyitóegyenleg tekintetében az elsőfokú bíróság érdemben helytálló következtetést vont le, ez okból nem volt helye a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének.
[21] Az Art. irányadó 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A 109. § (4) bekezdése értelmében az e § (3) bekezdésének alkalmazásában a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás; b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás.
[22] A felperes a becslési eljárásról szóló tájékoztatást olyan időpontban, 2015. október 8-án vette át, amikor a 2009. évi forrásokról még elévülési időn belül nyilatkozhatott volna, szabad bizonyításra lett volna lehetősége. A magánszemélyektől visszakapott kölcsönökre azonban csak az időszak elévülését követően, 2016. március 1. napján hivatkozott, amikor már csak az Art. 109. § (3) és (4) bekezdései szerinti kötött bizonyítással élhetett. Erre alperes határozatában ki is tért. Ehhez képest az elsőfokú bíróság szükségtelenül folytatott le tanúbizonyítást, ugyanakkor az Art. 109. § (4) bekezdése következtében alkalmatlan tanúbizonyításból nem vonhatott le téves következtetést. Nem sérült sem az Art. 109. § (3) bekezdése, sem a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[23] A felperes felülvizsgálati kérelmében a fentiek szerint nem jelölt meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó jogszabályértést, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.670/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.I.35.670/2017/7.A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Mocsai Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd: dr. Mocsai Sándor
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Kocsis László kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.534/2016/15. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.534/2016/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.291.400 (hárommillió-kétszázkilencvenegyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes több szlovákiai cég tulajdonosa. A T. S.r.o-nak (a továbbiakban: S.r.o.) az elévült időszakban tagi kölcsönt nyújtott, amit részére 2010. évben visszafizettek. A 2010-2012. években összesen 98.900.000 forint kölcsön adott gyermekének, ebből 80.500.000 forintot a 2010. évben.[2] Az elsőfokú adóhatóság személyi jövedelemadó adónemben 2010-2012. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. A revízió feltárta a felperes belföldi és szlovákiai pénzintézeti kapcsolatait, nemzetközi megkeresést indítottak Szlovákia felé, figyelembe vették a felperesnek a gyermeke számára nyújtott kölcsönre vonatkozó nyilatkozatát, illetve a visszafizetések összegét. A megállapítás szerint a 2011-2012 években a vagyongyarapodás és az életvitelre fordított kiadások vonatkozásában nem volt aránytalanság, de a 2010. évben a felperes vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincsenek arányban az adómentes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege. Ezért a 2010. év tekintetében az adóalapot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (4) bekezdés, 109. § (3) bekezdés alapján becsléssel állapították meg. Az erről szóló tájékoztatást a felperes 2015. október 8-án átvette.
[3] A 2010. év nyitó egyenlegével kapcsolatban rögzítették, hogy a felperesnél az 1999-2004. évekre vonatkozó szja adónemben lefolytatott ellenőrzés a felperes terhére, illetve javára a bevalláshoz viszonyítva nem tárt fel adókülönbözetet és adóhiányt. A 2006. évben értékesített ingatlan értékesítésből 40.000.000 forint bevétele származott 2007. május 31-ével bezárólag. Ugyanakkor a felperesnek a 2007-2010 években nem volt bevallási kötelezettség alá eső jövedelme, illetőleg az S.r.o. részére 2009. évben 700.000 euró kölcsönt nyújtott. Ennek folytán a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy 2010. január 1-jén mekkora összeg állt volna rendelkezésére. Az ellenőrzés a 2010. év készpénzes nyitó egyenlegeként a KSH által meghatározott egy felnőtt létminimum értékének háromszorosát 236.280 forintot vett figyelembe.
A 2010. évben gyermekének nyújtott kölcsön, az OTP Bank Nyrt. bankszámlájára több alkalommal való készpénzes befizetés a kronologikus mérlegben kiadásként szerepeltettek. Az S.r.o. általi tagi kölcsön visszafizetését, melyet a felperes a szlovák VUB Banknál vezetett folyószámlájáról készpénzben felvett, bevételként számolták el. A készpénzes bevételek és készpénzes kiadások közötti eltérés a 2010. évben 106.198.344 forint forráshiányt eredményezett, amelyet egyéb jogcímen kapott jövedelemként vették figyelembe. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság szja adónemben a 2010. évre 32.914.025 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg.
[4] A felperes 2016. március 1. napján kelt fellebbezésében egyebek mellett arra hivatkozott, hogy kölcsönöket adott V. K.-nak és G. I.-nak, akik azokat a kézzel írt és csak felperes által aláírt átvételi elismervények szerint folyamatosan, többek között a 2009. évben is, visszafizették.
[5] Az alperes az adóbírság számítási korrekciójával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Kiemelte, hogy a 2010. évre a felperesnek nem volt bevallott jövedelme, kizárólag bankszámláról történő készpénzfelvételből adódó 72.438.100 forint bevétellel rendelkezett, mellyel szemben 100 millió forintot meghaladó összegű - kölcsönnyújtásból, bankszámlára történő befizetésből összetevődő - kiadása volt. Ez oly mértékben aránytalan, hogy az megalapozza a becslés alkalmazását. A vagyongyarapodási vizsgálatok sajátossága, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése folytán a bizonyítási teher megfordul, felajánlott bizonyítási eszköznek azonban nem alkalmasak a bizonyítandó tények alátámasztására és kétséget kizáró igazolására. Nem elegendő a bevétel megszerzését bizonyítani, annak rendelkezésére állásának bizonyítása is őt terheli.
[6] Az alperes a magánszemélyeket érintő kölcsön/visszafizetések kapcsán azt állapította meg, hogy a felperes ezekre a dokumentumokra a korábbiakban nem hivatkozott, azokat csak azt követően terjesztette elő, hogy a pénzösszeg ismételt rendelékezésre állásának időszaka, azaz a 2009. év elévült. Az elévül időszakra az Art. 109. § (3) bekezdése már kötött bizonyítást ír elő, aminek a csatolt átvételi elismervények nem felelnek meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert kifogásolta a szlovákiai pénzmozgásra irányuló adatgyűjtést, a szlovákiai bankszámlára való be és kifizetések figyelembe vehetőségét, másrészt hogy nem került sor a 2010. évi nyitóegyenlegnél a korábbi ellenőrzéssel és ingatlanértékesítéssel megszerzett források figyelembevételére. Vitatta a becslés alkalmazhatóságát, a bizonyítás megfordulását, a bizonyítási eszközök speciális jellegét.Az első tárgylást követően nyilatkozott arról, kéri V. K. és G. I. taunkénti meghallgatását arra nézve, mikor milyen összegben fizették vissza részére a kapott kölcsönöket.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[9] A felperes okirati bizonyítékai kapcsán megállapította, hogy a betétlekötésekről szóló igazolások, a lekötések feloldására és átvezetésére, a 2010. január 1-jei bankszámlára vonatkozó bizonyítékok nem alkalmasak eltérő készpénzforgalmi adatok módosítására, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítására.
[10] A visszakapott kölcsönök, mint a 2010. év nyitóegyenlege tekintetében ismertette V. K. tanúnak a kölcsönök átvételére és visszafizetésére vonatkozó előadását. A felperes a tanú hozzájárulásával csatolta annak 2009. évi adóbevallást, melyből az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a tanúnak ebben az évben 31.733.161 Ft adózott jövedelme volt.
A közigazgatási iratok között rendelkezésre állnak a másik tanú, G. I. átvételi elismervényei a 2007. évből és az az átvételi elismervény, amely szerint a tanú 2009 novemberében 27-én visszafizette a 25.000.000 forint kölcsönt. G. I. jövedelméről bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A bizonyítékokat az elsőfokú bíróság nem tekintette hitelt érdemlőnek. Tekintettel a kölcsönök nagy összegeire, illetve arra, hogy a visszafizetésükhöz szükséges fedezet még a perben sem lett hitelt érdemlően igazolva, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolására a felperes részéről a bírósági eljárásban sem került sor.
[11] Az S.r.o. részéről 2010. évben visszafizetett kölcsön a felperes készpénzforgalmi mérlegében bevételként szerepel, a felperes fedezetét növelte meg. Ezen túlmenően alaptalan az a hivatkozás, hogy a 2009. június 31-én megkötött ügylet az ellenőrzési időszakon kívülisége folytán már nem vizsgálható ezen jogügyletből származó összeg sorsa. A tárgyi időszakban valamennyi készpénzes kiadás és bevétel feltüntetése kötelezettsége volt az adóhatóságnak.
[12] Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy a szlovákiai cégeivel kapcsolatos pénzmozgások ne lettek volna figyelembe vehetők. A felperes személyi jövedelemadó kötelezettségének teljesítését ellenőrizte az adóhatóság. A felperes a 2010. évben nem nyújtott be bevallást, tehát a külföldön megszerzett jövedelme tekintetében sem igazolta adókötelezettsége teljesítését. Az alperes jogszabálysértés nélkül tüntette fel felperes szlovákiai kiadásait és bevételeit a pénzforgalmi mérlegben. Ennek folytán az alperes jogszerűen számította ki a felperes személyi jövedelemadó alapját 2010. évre becsléssel, az ettől való eltérést a felperes nem tudta hitelt érdemlő bizonyítékokkal alátámasztani, ezért utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetnek megfelelően az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, illetve az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a keresetlevél azon részét, hogy a 2006. július 11-én kelt adásvételi szerződésből készpénzállománya származott; bár a tényállás keretében ismertette, az indokolásnál nem vette figyelembe, ezzel sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 213.§ (1) bekezdése.
[15] V. K. és G. I. tanúvallomásából téves következtetést vont le, amikor azokat ellenőrizhetőségük hiányában nem vette figyelembe. A bizonyítékok kirekesztésével sérült az Art. 109.§ (3) bekezdés, a Pp. 206.§ (1) bekezdése. A kölcsönügyletek kapcsán kifogásolta, hogy amikor az adózó a bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, abban az esetben a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul köteles elrendelni az adóhatóság, figyelemmel az Art. 108. § (9) bekezdésére. Ebben a körben az elsőfokú bíróságnak új eljárásra kellett volna utasítania az adóhatóságot. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.391/2011/5. számú ítéletére. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az adóhatóság határozatát megsemmisíti és új eljárásra utasítja.
[16] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[18] A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára csak abban a körben kerülhet sor, amelyben a felperes kifejezett kereseti kérelméhez jól körülhatárolt, azzal oksági kapcsolatban álló indokok tartoznak. A felperes keresetében nem hivatkozott az Art. 108.§ (9) bekezdése szerinti kapcsolódó vizsgálat kérdésére, így erről az elsőfokú bíróságnak sem kellett rendelkezni. A jogerős ítélet ilyen tartalmú megállapításai hiányában ezen kérdést a Kúria nem vizsgálhatja.
[19] A felülvizsgálati kérelem nem érintette a szlovákiai adatgyűjtés jogszerűségét, így ennek kapcsán a Kúria nem folytatott le felülvizsgálatot.
[20] A 2006. évi ingatlan értékesítés kérdése tekintetében a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a 2010. évi nyitóegyenlegének felperes által hivatkozott tételeit - közöttük a korábbi szja ellenőrzés megállapításit is - a jogerős ítéletben értékelte, következtetéseivel a Kúria egyetért. A felülvizsgálati kérelemre tekintettel a Kúria valamennyi elévült időszakra hivatkozott tétel tekintetében alkalmazta azt a több ítéletében is kifejtett indokolást, amely szerint a források hitelt érdemlő igazolásának nem csak a forrás megszerzésére, hanem adott időpontban rendelkezésre állására is ki kell terjedni (pl. Kúria Kfv.I.35.797/2011/5., Kfv.VI.35.071/2017/4.). A kérdéssel foglalkozott a 498/B/2009. AB határozat is. Ennek indokolásából a Kúria kiemeli, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint is az Art. perbeli időszakra irányadó 109.§ (3) bekezdése csak azt engedi meg, hogy az adózó az adóhatóság által vizsgálható, mert elévülési időn belüli vagyonszerzéseknek az elévülési időn kívüli, tehát korábban megszerzett gyarapodására csupán akkor hivatkozhasson, ha bizonyítja, hogy az elévülési időn túl szerzett vagyon rendelkezésére állt az adóhatóság által vizsgált időszakban.
[21] Már az adóigazgatási eljárásban megállapítást nyert, hogy a bevétel megszerzését követően, a felperes a 2007. évben adott 700.000 euró tagi kölcsönt az S.r.o. részére, amely - a felperes által megjelölt egyéb forrás hiányában - az ingatlan értékesítéséből a 2006. évben megszerzett jövedelemnek a 2010. január 1-jén való rendelkezésre állása ellen hat. A forrás rendelkezésre állását a felperes semmivel nem igazolta, így a 2010. évi nyitóegyenleg tekintetében az elsőfokú bíróság érdemben helytálló következtetést vont le, ez okból nem volt helye a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének.
[22] Az Art. irányadó 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A 109. § (4) bekezdése értelmében az e § (3) bekezdésének alkalmazásában a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás; b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás.
[23] A felperes a becslési eljárásról szóló tájékoztatást olyan időpontban, 2015. október 8-án vette át, amikor a 2009. évi forrásokról még elévülési időn belül nyilatkozhatott volna, szabad bizonyításra lett volna lehetősége. A magánszemélyektől visszakapott kölcsönökre azonban csak az időszak elévülését követően, 2016. március 1. napján hivatkozott, amikor már csak az Art. 109. § (3) és (4) bekezdései szerinti kötött bizonyítással élhetett. Erre alperes határozatában ki is tért. Ehhez képest az elsőfokú bíróság szükségtelenül folytatott le tanúbizonyítást, ugyanakkor az Art. 109. § (4) bekezdése következtében alkalmatlan tanúbizonyításból nem vonhatott le téves következtetést. Nem sérült sem az Art. 109. § (3) bekezdése, sem a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a fentiek szerint nem jelölt meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó jogszabályértést, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[25] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[26] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[27] A felülvizsgálati kérelmet a felperes indítványára a Kúria tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. szeptember 20.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.670/2017.)