adozona.hu
BH 2019.1.16
BH 2019.1.16
A Pp. 2. § (1) bekezdésének megsértése felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható; a Ptk. 339. §-ának alkalmazása nem jogalkotási tevékenység [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (1)-(2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 33/A. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A perbeli Szövetkezet cégnyilvántartásba vétele 1998. november 6-án történt meg. Az I. rendű alperes 2000. június 9-től 2004. június 30-ig az igazgatóság elnöke, a II. rendű alperes 2000. június 9-től, a III. rendű alperes 1999. április 2-tól a felszámolásig az igazgatóság tagja volt. Mindhárman önállóan képviselték a Szövetkezetet.
[2] A felperes 2002. december 12-én 5000 forintos célrészjegy jegyzésével a Szövetkezet tagjává vált. 2003. november 7-én 6 310 000 forint, 2003. november 24...
BH 2019.1.16 A Pp. 2. § (1) bekezdésének megsértése felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható; a Ptk. 339. §-ának alkalmazása nem jogalkotási tevékenység [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (1)-(2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 33/A. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli Szövetkezet cégnyilvántartásba vétele 1998. november 6-án történt meg. Az I. rendű alperes 2000. június 9-től 2004. június 30-ig az igazgatóság elnöke, a II. rendű alperes 2000. június 9-től, a III. rendű alperes 1999. április 2-tól a felszámolásig az igazgatóság tagja volt. Mindhárman önállóan képviselték a Szövetkezetet.[2] A felperes 2002. december 12-én 5000 forintos célrészjegy jegyzésével a Szövetkezet tagjává vált. 2003. november 7-én 6 310 000 forint, 2003. november 24-én 1 300 000 forint, 2003. december 23-án 200 000 forint összegű célrészjegyet jegyzett 4-4 hónapos futamidőre. A futamidő lejártával a Szövetkezet a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
[3] A Szövetkezet felszámolásának kezdő időpontja 2004. június 30-a volt. A felperes hitelezői igényét a felszámoló 8 627 521 forint összeggel vette nyilvántartásba, és 2009. október 15-én 333 200 forintot, 2014. október 13-án 510 200 forintot fizetett meg a felperesnek. A felszámolás 2015. szeptember 30-án fejeződött be. A felszámolási vagyonból a felperes Szövetkezettel szemben nyilvántartott követelése egyebekben nem térült meg.
[4] A bíróság ítéletével az alpereseket bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, folytatólagosan társtettesként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, továbbá az I. rendű alperest számvitel rendje megsértésének bűntettében is, ezért velük szemben főbüntetésként végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Az alpereseket polgári jogi igények megfizetésére kötelezte azon magánfelek részére, akik a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem érvényesítettek. A további magánfelek polgári jogi igényét, közöttük a felperesét a többes megtérülés elkerülése érdekében a törvény egyéb útjára utasította.
[5] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú büntetőítéletet részben, egyebek mellett a polgári jogi igényekre vonatkozóan megváltoztatta, és valamennyi sértettet a törvény egyéb útjára utasította polgári jogi igényével. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettében marasztalt vádlottak tevékenységével összefüggésben a Szövetkezetet tekintette olyan sértettnek, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesíthet. A közvetetten károsult szövetkezeti tagokat nem minősítette magánfélnek, mert az ő érdeksérelmük a Szövetkezet mint önálló jogalany működési keretein belül következett be. Megállapította, hogy a vádlottak a Szövetkezet vezetőiként nem a Szövetkezet haszna érdekében tevékenykedtek, nem gyarapították a Szövetkezet vagyonát, nem biztosították a tagok befektetésének biztonságát, nem termelték ki az ígért hozamot, és a befektetőknek ígért kamatot csak az újabb tagsági befizetésekből - lényegében piramis elven - fizették. Megállapította, hogy 2003-ra már 11 000 000 000 forint tartozás keletkezett, és ez a helyzet jutott 2004. március 1-jére odáig, hogy a vezetők a kifizetéseket leállították. A tőkebefektetési csalással kapcsolatban rámutatott, hogy a széles körben, különböző formákban megjelenő hirdetések közzététele, a befektetési tanácsadóként foglalkoztatott dolgozók vádlottaktól kapott tájékoztatásának ügyfelek felé közvetített tartalma, a meghirdetett kamatok vonzó mértéke, a névre szólóan küldött tájékoztatóban közzétett tények, az értékvesztést fel nem tüntető mérleg, a leányvállalatok gazdálkodásával kapcsolatos és a beruházásokat érintő félrevezető tájékoztatás, a látványtervek tényadatokat elhallgató ismertetése és annak elhallgatása, hogy a Szövetkezet gazdálkodása nem termelte ki a befektetők célrészjegyállományát, olyan magatartássorozat, ami a törvényi tényállás rábírásként megfogalmazott elemét megvalósította.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[6] A felperes keresetében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján 7 779 121 forint tőke és 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A Szövetkezettel szembeni teljes követelését 8 627 521 forintban jelölte meg, amelyből az 5000 forintos célrészjegyet, továbbá a 2009. október 15-én megtérült 333 200 forintot és a 2014. október 13-án kifizetett 510 200 forintot levonta.[7] Az alperesek elsődlegesen pergátló kifogásokat terjesztettek elő, másodlagosan a kereset elutasítását kérték. Érdemi ellenkérelmük elsődleges tartalma elévülési kifogás volt. Okfejtésük szerint a követelés ötéves elévülése a Szövetkezet fizetésképtelenségének 2004. június 30-i megállapításával kezdődött, a felperes azonban igényét bíróság előtt csak 2013-ban érvényesítette. A büntetőeljárás során jogi képviselő közreműködésével benyújtott, kizárólag polgári jogi igény biztosítására és biztosítási intézkedés foganatosítására irányuló, 2008. február 5-én kelt iratot nem tekintették az elévülés megszakítását eredményező igényérvényesítésnek, utalva arra is, hogy a másodfokú büntetőítélet szerint a felperes nem is minősült sértettnek, így a kérelme eleve alkalmatlan volt az igény érvényesítésére.
[8] Vitatták a kereset jogalapjának fennállását a peres felek közötti jogviszony hiányára hivatkozással. A szerződéses károkozást azért tekintették kizártnak, mert a felperes szerződést a Szövetkezettel kötött, a Szövetkezet pedig velük szemben maga is érvényesített kártérítési igényt, és ha a felperes további követelést kíván érvényesíteni az alperesekkel szemben, erre a felszámolási eljárás során kellett felhívja a felszámolóbiztos figyelmét. A szerződésen kívüli kártérítési felelősségüket sem ismerték el, előadva, hogy nem a felperes, hanem a Szövetkezet sérelmére követtek el bűncselekményeket, a tőkebefektetési csalás pedig olyan gazdasági bűncselekmény, amelynek nincs sértettje, csak absztrakt módon védi a piacgazdaságba vetett bizalmat. A számvitel rendjének megsértését ugyancsak az absztrakt gazdasági bűncselekmények közé sorolva tagadták a felperes sértetti mivoltát. Hivatkoztak arra, hogy a felperes nem bizonyította az alperesek felróhatóságát és a kár mértéke sem ismert.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 7 779 121 forintot és ennek 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított késedelmi kamatát.[10] Az elsőfokú bíróság az elévülési kifogást alaptalannak találta. Az elévülési idő kezdetét 6 310 000 forintos követelés tekintetében 2004. március 8., 1 300 000 forintos követelésrész tekintetében 2004. március 25., 200 000 forintos követelésrész tekintetében 2004. április 23. napjában határozta meg. A felperesnek az elsőfokú büntetőbírósághoz 2008. február 8-án érkeztetett polgári jogi igényét és biztosítási intézkedés foganatosítását kérő beadványát az elévülés megszakítására alkalmasnak ítélte, megállapítva, hogy a kérelem megfelel az igényérvényesítés fogalmának, annak a vádlottak számára való nyilvánvaló kézbesítése megszakította a büntetőeljárást; az elévülést megszakító büntetőeljárás 2013. április 16-án fejeződött be, a felperes kereseti kérelme alapján indult polgári peres eljárás pedig 2013. február 28-án indult.
[11] A keresetet érdemben elbírálva az alperesek felperessel szemben fennálló jogi felelősségét a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 40. § (1) és (3) bekezdése, a Ptk. 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, és 339. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az EBD 2014.G3. számú eseti döntésre, valamint a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2005. (VI. 17.) Kollégiumi ajánlására utalással kifejtette, hogy a felelősségáttörés folytán a jogi személy tagjának közvetlen marasztalása is lehetséges többlettényállási elemek esetén, ha az elkülönült és korlátozott felelősségű tag a jogi személyiség leple alatt saját egyéni érdekei, vagyona javára való szándékos, csalárd és célzatos visszaéléssel okoz harmadik személynek kárt; ez joggal való visszaélés, aminek következményeként a tag a jogi személy elkülönült felelősségére nem hivatkozhat. Megállapította, hogy az alperesek nem az Sztv. 40. § (1) bekezdésének megfelelő gondossággal jártak el, nem a Szövetkezet haszna érdekében tevékenykedtek, nem gyarapították a vagyonát, nem biztosították a tagok befizetéseinek biztonságát, nem termelték ki az ígért hozamot, elhallgatták a tényadatokat, nem készítettek üzleti és pénzügyi tervet, józan közgazdasági megfontolások nélkül, üzleti döntések mellőzésével kezeltek több milliárd forintot, az így okozott kárért közvetlenül felelősek. Megállapította azt is, hogy az alperesek magatartása vezetett a Szövetkezet fizetésképtelenségéhez, és ahhoz, hogy a felperes célrészjegy-követelései kifizethetetlenekké váltak. Az alperesek bűncselekményt is megvalósító és polgári jogi szempontból is jogellenes magatartása, valamint a felperest ért kár közötti okozati összefüggést ebben jelölte meg.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és egyetértett az elsőfokú bíróság arra alapított érdemi döntésével, valamint annak indokaival is.
[14] Az elévülési kifogással kapcsolatban utalt még arra, hogy a felperes polgári jogi igényét tartalmazza a vádirat, amiből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes 8 245 217 forint összeget igényelt a vádlottakkal mint magánszemélyekkel szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 335. §-a alapján. Annak nem tulajdonított jelentőséget az igényérvényesítés szempontjából, hogy az igényét a felperes a büntetőeljárásban polgári jogi igényként érvényesítette.
[15] Rámutatott, hogy az alperesek a büntetőeljárásban feltárt tényállás szerint a Szövetkezet gazdálkodása során szándékosan visszaéltek a Szövetkezet elkülönült felelősségéből származó előnyökkel, vagyoni előnyöket vontak el a magánvagyonuk javára, a szövetkezeti vagyon kezeléséből eredő kötelezettség szándékos és sorozatos megsértése kiterjedt indokolatlan üzletrészvásárlásokra, a társaságok feltőkésítésére, a megtérülés esélye nélkül történt finanszírozásra, veszteséges cégek működtetésére, nem működő cégek alapítására, a Szövetkezet pénzének e cégekhez történő áramoltatására, értéken felüli üzletrészvásárlásokra, a pénzügyi mozgások követhetetlenné tételére. Megállapítása szerint a Szövetkezet vagyonából az alperesek nevére ingatlanvásárlás is történt, amelyet követően az alperesek hozzájárultak a Szövetkezet biztosítékaként bejegyzett jelzálogjog törléséhez, majd azt a magánszemélyként felvett takarékpénztári hiteleik visszafizetésének fedezetéül adták, a hitelt nem fizették, és a kapcsolódó engedményezéssel a szövetkezeti vagyon teljesen kikerült a Szövetkezet érdekköréből. Mindezeket a magatartásokat olyan többlettényállásnak tekintette, ami joggal való visszaélés, és ezáltal az alperesek Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét kiváltja.
[16] Az alpereseknek azt a felperesi önhibaként megnevezett hivatkozását, hogy a felperes kritika nélkül bízott a közel 20%-os kamathaszonban, miközben semmilyen módon nem járt utána a kölcsönadott pénz megtérülési biztonságának, a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján kirekesztette érdemi ítélkezése köréből.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amely tartalma szerint a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan az elsőfokú bíróságnak a per új tárgyalására és új határozat hozatalára utasítására irányult.[18] Tagadták, hogy a peres felek között kártérítési jogviszony állna fenn.
[19] Fenntartották elévülési kifogásukat, vitatva, hogy a vádirat benyújtása megszakítaná az elévülést. Ezzel kapcsolatban továbbra is hivatkoztak a bizonyíték jogellenes felhasználására, indítványozva a bizonyítási indítvány nyilvánvaló elkésettsége miatti kizárását, mert álláspontjuk szerint a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti észszerű idő követelménye és a (2) bekezdés szerinti szankció kilátásba helyezése éppen annak elkerülését célozza, hogy a jogi képviselő bármikor ignorálhassa a határidőket és a végtelenségig húzhassa a polgári eljárást. A büntetőeljáráson belüli igényérvényesítés lehetségességét a felperes magánfélkénti pozíciójának hiányára hivatkozással is kétségbe vonták.
[20] Vitatták, hogy az alperesek esetében a felperessel szemben a jogi személy tartozásaiért fennálló korlátozott felelősség áttörhető lenne. Véleményük szerint a magyar jogban érvényesülő szigorú elválasztás elve alól kivételeket csak a jogalkotó tehet az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése, T) cikke, 1. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján, valamint a korábbi Alkotmány ugyanilyen értelmű szabályozása folytán.
[21] Hiányolták annak értékelését, hogy a felperes nem élt a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per, és (6) bekezdése szerinti marasztalási per lehetőségével, holott ez utóbbi eljárásra nyitva álló határidő is megkezdődött 2015. szeptember 30-án, és letelt 2015. november 30-án.
[22] Vitatták, hogy a jogi személy elkülönült felelősségével visszaéltek volna, utalva a BDT 2006.1346. számú eseti döntésben kifejtettekre, állítva, hogy a Szövetkezet nem csupán látszat jogi személy volt, és ők nem a csalás Btk. szerinti bűncselekményét valósították meg harmadik személyek becsapásával és megkárosításával, hanem az egyébként törvényes működési keretek között követték el a hűtlen kezelés és sikkasztás bűncselekményét.
[23] Utaltak rá, hogy a felszámolóbiztosnak is lehetősége volt a Szövetkezet képviseletében a teljes kintlévőség erejéig az alperesekkel szemben követelést érvényesíteni, és amennyiben nem élt ezzel a lehetőséggel, a felperessel szemben ő tartozik kártérítési felelősséggel.
[24] Megismételték azt az álláspontjukat, hogy a felperest önhibájából érte kár, mert csupán látványtervekre úgy adott több millió forint kölcsönt, hogy a kapitalista körülmények között elvárható körültekintést elmulasztva utánajárt volna a kölcsön megtérülésének. Hiányolták ennek károsulti felróható közrehatásként való értékelését.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet helyes indokai alapján történő hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[27] A Pp. 2. § (1) bekezdése a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogot biztosítja. A (2) bekezdésének első mondata értelmező rendelkezés, a második mondat jogérvényesítési korlátot állít fel. Ez a bekezdés önálló eljárási jogot nem biztosít a feleknek. A Pp. 2. § (3) bekezdése alapján az (1) bekezdésében foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - sérelemdíjra tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Ha az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztásából eredően a fél kárt is szenved és az a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését. A Pp. 2. § (1)-(3) bekezdései összevetéséből következően az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség megsértése felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható, az erre alapított igény elbírálása külön perre tartozik. A bizonyítékok beszerzésével kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozás a felülvizsgálati kérelem teljesítését nem alapozza meg.
[28] Alaptalan a Csődtv. 33/A. § (1), illetve (6) bekezdésének megsértésére való hivatkozás is. A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 14. §-a iktatta be, amelyet a törvény 20. § (1) bekezdése alapján csak a törvény 2006. július 1-jei hatálybalépését követően indult eljárásokban kellett alkalmazni. A Csődtv. 33/A. § (6) bekezdését pedig a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-a iktatta be, amely a 167. § (3) bekezdése értelmében 2012. március 1. napján lépett hatályba. A Csődtv. 33/A. §-a alapján peres eljárást a felperes nem kezdeményezhetett, mert a Szövetkezet felszámolási eljárása 2004-ben, a törvényi rendelkezés hatálybalépését megelőzően indult. Ugyanígy nem kezdeményezhetett a (6) bekezdés alapján sem peres eljárást, mert arra csak az (1) bekezdés szerinti perben jogerősen megállapított felelősség alapján, arra hivatkozással lett volna lehetősége. Annak a körülménynek az alperesek felperessel szembeni felelőssége fennállása szempontjából semmilyen jelentősége nincs, hogy a felperes felléphet-e vagy sem kártérítési igénnyel a Szövetkezet felszámolóbiztosával szemben.
[29] Nem alapos a felelősségáttöréssel összefüggésbe hozott jogalkotási monopólium alkotmányos alapjainak megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati okfejtés sem. Az alperesek felperessel szembeni kártérítő felelőssége nem felelősségáttörésen alapul, hanem önállóan áll fenn. Szerződéses jogviszony a felperes és a Szövetkezet között jött létre. A 2003-ban létesített kölcsönügyletek alapján teljesítési kötelezettség a Szövetkezetet terhelte. Ekkor olyan jogszabályi rendelkezés valóban nem volt hatályban, amely e szerződéses kötelezettségvállalás teljesítéséért mögöttes felelősséggel terhelte volna meg az alpereseket. Ugyanakkor valamely cég eszközként való felhasználásával megvalósított károkozásért való önálló felelősséget sem zárta ki jogszabály. Arra helyesen hivatkoztak az alperesek, hogy a Szövetkezet alapítása nem annak jogrenddel ellentétes működtetését, illetve harmadik személyek kifejezett megkárosítását célozta, de a büntetőügyben feltárt és a bíróságok döntése alapjaként elfogadott tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes és a Szövetkezet között létrejött, a felperes károsodását eredményező szerződések megkötésének és teljesítésének időpontjában az alperesek a Szövetkezetet már ténylegesen ilyen, kifejezetten károsító, jogrenddel ellentétes célból működtették. Ez a magatartásuk céljában és következményében olyan saját (és nem a Szövetkezetnek betudható) tevékenység volt, amelyért önálló felelősséggel tartoznak. A bíróságok a Ptk. 339. § (1) bekezdését és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokat nem azok kitágított értelmezésével, jogot alkotó módon, hanem helyesen, a rendeltetésének megfelelően alkalmazták.
[30] A felülvizsgálati kérelem elévüléssel és károsulti önhibával kapcsolatos további indokait megsértett jogszabályhely megjelölésének hiányában a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[31] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.034/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.III.21.034/2017/8. szám
A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke
Dr. Döme Attila előadó bíró
Salamonné dr. Piltz Judit bíró
A felperes: K.-né Sz. S.
Az alperesek: T. K.
I. rendű
Dr. B. É.
II. rendű
B. L.
III. rendű
Az alperesek képviselője:
NZP Nagy Legal Rechtsanwalt
(D-90403 Nürnberg, Theresienstraße 9. Németország,
ügyintéző: dr. Nagy László ügyvéd)
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek:
alperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.380/2016/19.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budakörnyéki Járásbíróság 4.P.20.824/2013/76.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak külön felhívásra 777.900 (hétszázhetvenhétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Szövetkezet cégnyilvántartásba vétele 1998. november 6-án történt meg. Az I. rendű alperes 2000. június 9-től 2004. június 30-ig az igazgatóság elnöke, a II. rendű alperes 2000. június 9-től, a III. rendű alperes 1999. április 2-tól a felszámolásig az igazgatóság tagjai voltak. Mindhárman önállóan képviselték a Szövetkezetet.[2] A felperes 2002. december 12-én 5.000 forintos célrészjegy jegyzésével a Szövetkezet tagjává vált. 2003. november 7-én 6.310.000 forint, 2003. november 24-én 1.300.000 forint, 2003. december 23-án 200.000 forint összegű célrészjegyet jegyzett 4-4 hónapos futamidőre. A futamidő lejártával a Szövetkezet a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
[3] A Szövetkezet felszámolásának kezdő időpontja 2004. június 30-a volt. A felperes hitelezői igényét a felszámoló 8.627.521 forint összeggel vette nyilvántartásba, és 2009. október 15-én 333.200 forintot, 2014. október 13-án 510.200 forintot fizetett meg a felperesnek. A felszámolás 2015. szeptember 30-án fejeződött be. A felszámolási vagyonból a felperes Szövetkezettel szemben nyilvántartott követelése egyebekben nem térült meg.
[4] A Fővárosi Törvényszék a 17.B.774/2007/510. számú ítéletével az alpereseket bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, folytatólagosan társtettesként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, továbbá az I. rendű alperest számvitel rendje megsértésének bűntettében is, ezért velük szemben főbüntetésként végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Az alpereseket polgári jogi igények megfizetésére kötelezte azon magánfelek részére, akik a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem érvényesítettek. A további magánfelek polgári jogi igényét, közöttük a felperesét a többes megtérülés elkerülése érdekében a törvény egyéb útjára utasította.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2013. április 16-án kelt 1.Bf.368/2012/59. számú ítéletével az elsőfokú büntető ítéletet részben megváltoztatta, rendelkező részében egyes bűncselekmények jogszabályi felhívását javította, egyes részeket mellőzött, további pontosításokat eszközölt, a polgári jogi igényekre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta, és valamennyi sértettet a törvény egyéb útjára utasította polgári jogi igényével. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettében marasztalt vádlottak tevékenységével összefüggésben a Szövetkezetet tekintette olyan sértettnek, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesíthet. A közvetetten károsult szövetkezeti tagokat nem minősítette magánfélnek, mert az ő érdeksérelmük a Szövetkezet mint önálló jogalany működési keretein belül következett be. Megállapította, hogy a vádlottak a Szövetkezet vezetőiként nem a Szövetkezet haszna érdekében tevékenykedtek, nem gyarapították a Szövetkezet vagyonát, nem biztosították a tagok befektetésének biztonságát, nem termelték ki az ígért hozamot, és a befektetőknek ígért kamatot csak az újabb tagsági befizetésekből - lényegében piramis elven - fizették. Megállapította, hogy 2003-ra már 11.000.000.000 forint tartozás keletkezett, és ez a helyzet jutott 2004. március 1-jére odáig, hogy a vezetők a kifizetéseket leállították. A tőkebefektetési csalással kapcsolatban rámutatott, hogy a széles körben, különböző formákban megjelenő hirdetések közzététele, a befektetési tanácsadóként foglalkoztatott dolgozók vádlottaktól kapott tájékoztatásának ügyfelek felé közvetített tartalma, a meghirdetett kamatok vonzó mértéke, a névre szólóan küldött tájékoztatóban közzétett tények, az értékvesztést fel nem tüntető mérleg, a leányvállalatok gazdálkodásával kapcsolatos és a beruházásokat érintő félrevezető tájékoztatás, a látványtervek tényadatokat elhallgató ismertetése és annak elhallgatása, hogy a Szövetkezet gazdálkodása nem termelte ki a befektetők célrészjegy állományát, olyan magatartássorozat, ami a törvényi tényállás rábírásként megfogalmazott elemét megvalósította.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[6] A felperes keresetében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján 7.779.121 forint tőke és 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A Szövetkezettel szembeni teljes követelését 8.627.521 forintban jelölte meg, amelyből az 5.000 forintos célrészjegyet, továbbá a 2009. október 15-én megtérült 333.200 forintot és a 2014. október 13-án kifizetett 510.200 forintot levonta.[7] Az alperesek elsődlegesen pergátló kifogásokat terjesztettek elő, másodlagosan a kereset elutasítását kérték. Érdemi ellenkérelmük elsődleges tartalma elévülési kifogás volt. Okfejtésük szerint a követelés öt éves elévülése a Szövetkezet fizetésképtelenségének 2004. június 30-i megállapításával kezdődött, a felperes azonban igényét bíróság előtt csak 2013-ban érvényesítette. A büntetőeljárás során jogi képviselő közreműködésével benyújtott, kizárólag polgári jogi igény biztosítására és biztosítási intézkedés foganatosítására irányuló, 2008. február 5-én kelt iratot nem tekintették az elévülés megszakítását eredményező igényérvényesítésnek, utalva arra is, hogy a másodfokú büntető ítélet szerint a felperes nem is minősült sértettnek, így a kérelme eleve alkalmatlan volt az igény érvényesítésére.
[8] Vitatták a kereset jogalapjának fennállását a peres felek közötti jogviszony hiányára hivatkozással. A szerződéses károkozást azért tekintették kizártnak, mert a felperes szerződést a Szövetkezettel kötött, a Szövetkezet pedig az alperesekkel szemben maga is érvényesített kártérítési igényt, és ha a felperes további követelést kíván érvényesíteni az alperesekkel szemben, erre a felszámolási eljárás során kellett felhívja a felszámolóbiztos figyelmét. A szerződésen kívüli kártérítési felelősségüket sem ismerték, előadva, hogy nem a felperes, hanem a Szövetkezet sérelmére követtek el bűncselekményeket, a tőkebefektetési csalás pedig olyan gazdasági bűncselekmény, amelynek nincs sértettje, csak absztrakt módon védi a piacgazdaságba vetett bizalmat. A számvitel rendjének megsértését ugyancsak az absztrakt gazdasági bűncselekmények közé sorolva tagadták a felperes sértetti mivoltát. Hivatkoztak arra, hogy a felperes nem bizonyította az alperesek felróhatóságát és a kár mértéke sem ismert.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 7.779.121 forintot és ennek 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított késedelmi kamatát.[10] Az elsőfokú bíróság az elévülési kifogást alaptalannak találta. Az elévülési idő kezdetét 6.310.000 forintos követelés tekintetében 2004. március 8., 1.300.000 forintos követelésrész tekintetében 2004. március 25., 200.000 forintos követelésrész tekintetében 2004. április 23. napjában határozta meg. A felperesnek az elsőfokú büntető bírósághoz 2008. február 8-án érkeztetett polgári jogi igényét és biztosítási intézkedés foganatosítását kérő beadványát az elévülés megszakítására alkalmasnak ítélte, megállapítva, hogy a kérelem megfelel az igényérvényesítés fogalmának, annak a vádlottak számára való nyilvánvaló kézbesítése megszakította a büntetőeljárást; az elévülést megszakító büntetőeljárás 2013. április 16-án fejeződött be, a felperes kereseti kérelme alapján indult polgári peres eljárás pedig 2013. február 28-án indult.
[11] A keresetet érdemben elbírálva az alperesek felperessel szemben fennálló jogi felelősségét a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 40. § (1) és (3) bekezdése, a Ptk. 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, és 339. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az EBD 2014.G3. számú eseti döntésre, valamint a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2005. (VI. 17.) Kollégiumi ajánlására utalással kifejtette, hogy a felelősségáttörés folytán a jogi személy tagjának közvetlen marasztalása is lehetséges többlettényállási elemek esetén, ha az elkülönült és korlátozott felelősségű tag a jogi személyiség leple alatt saját egyéni érdekei, vagyona javára való szándékos, csalárd és célzatos visszaéléssel okoz harmadik személynek kárt; ez joggal való visszaélés, aminek következményeként a tag a jogi személy elkülönült felelősségére nem hivatkozhat. Megállapította, hogy az alperesek nem az Sztv. 40. § (1) bekezdésének megfelelő gondossággal jártak el, nem a Szövetkezet haszna érdekében tevékenykedtek, nem gyarapították a vagyonát, nem biztosították a tagok befizetéseinek biztonságát, nem termelték ki az ígért hozamot, elhallgatták a tényadatokat, nem készítettek üzleti és pénzügyi tervet, józan közgazdasági megfontolások nélkül, üzleti döntések mellőzésével kezeltek több milliárd forintot, az így okozott kárért közvetlenül felelősek. Megállapította azt is, hogy az alperesek magatartása vezetett a Szövetkezet fizetésképtelenségéhez, és ahhoz, hogy a felperes célrészjegy követelései kifizethetetlenekké váltak. Az alperesek bűncselekményt is megvalósító és polgári jogi szempontból is jogellenes magatartása, valamint a felperest ért kár közötti okozati összefüggést ebben jelölte meg.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[13] Nem találta alaposnak azokat az eljárási kifogásokat, hogy az elsőfokú bíróság jogellenesen szerzett bizonyítékra alapította a döntését, mivel a büntető iratokat erre irányuló bizonyítási indítvány nélkül szerezte be, illetve hogy nem teljesítette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésén alapuló tájékoztatási kötelezettségét. Megállapította, hogy a felperes 6. sorszám alatt indítványozta a büntető iratok beszerzését, arra nem hivatalból került sor, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást pedig maga pótolta a másodfokú eljárás során.
[14] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és egyetértett az elsőfokú bíróság abból levont érdemi döntésével, valamint annak indokaival is.
[15] Az elévülési kifogással kapcsolatban utalt még arra, hogy a felperes polgári jogi igényét tartalmazza a vádirat, amiből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes 8.245.217 forint összeget igényelt a vádlottakkal mint magánszemélyekkel szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 335. §-a alapján. Annak nem tulajdonított jelentőséget az igényérvényesítés szempontjából, hogy az igényét a felperes a büntetőeljárásban polgári jogi igényként érvényesítette.
[16] Rámutatott, hogy az alperesek a büntetőeljárásban feltárt tényállás szerint a Szövetkezet gazdálkodása során szándékosan visszaéltek a Szövetkezet elkülönült felelősségéből származó előnyökkel, vagyoni előnyöket vontak el a magánvagyonuk javára, a szövetkezeti vagyon kezeléséből eredő kötelezettség szándékos és sorozatos megsértése kiterjedt indokolatlan üzletrész vásárlásokra, a társaságok feltőkésítésére, a megtérülés esélye nélkül történt finanszírozásra, veszteséges cégek működtetésére, nem működő cégek alapítására, a Szövetkezet pénzének e cégekhez történő áramoltatására, értéken felüli üzletrészvásárlásokra, a pénzügyi mozgások követhetetlenné tételére. Megállapítása szerint a Szövetkezet vagyonából az alperesek nevére ingatlanvásárlás is történt, amelyet követően az alperesek hozzájárultak a Szövetkezet biztosítékaként bejegyzett jelzálogjog törléséhez, majd azt a magánszemélyként felvett takarékpénztári hiteleik visszafizetésének fedezetéül adták, a hitelt nem fizették, és a kapcsolódó engedményezéssel a szövetkezeti vagyon teljesen kikerült a Szövetkezet érdekköréből. Mindezeket a magatartásokat olyan többlettényállásnak tekintette, ami joggal való visszaélés, és ezáltal az alperesek Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét kiváltja.
[17] Az alperesnek azt a felperesi önhibaként megnevezett hivatkozását, hogy a felperes kritika nélkül bízott a közel 20%-os kamathaszonban, miközben semmilyen módon nem járt utána a kölcsönadott pénz megtérülési biztonságának, a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján kirekesztette érdemi ítélkezése köréből.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amely tartalma szerint a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára való utasítására irányult.[19] Tagadták, hogy a peres felek között kártérítési jogviszony állna fenn. Ennek alátámasztásaként hivatkoztak egy ítéletre, amelynek aláírások és kiadmány nélküli szövegét, számától megfosztva csatolták a felülvizsgálati kérelemhez.
[20] Fenntartották elévülési kifogásukat, vitatva, hogy a vádirat benyújtása megszakítaná az elévülési időt. Ezzel kapcsolatban továbbra is hivatkoztak a bizonyíték jogellenes felhasználására, indítványozva a bizonyítási indítvány nyilvánvaló elkésettsége miatti kizárását, mert álláspontjuk szerint a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti ésszerű idő követelménye és a (2) bekezdés szerinti szankció kilátásba helyezése éppen annak elkerülését célozza, hogy a jogi képviselő bármikor ignorálhassa a határidőket és a végtelenségig húzhassa a polgári eljárást. A büntetőeljáráson belüli igényérvényesítés lehetségességét a felperes magánfélkénti pozíciójának hiányára hivatkozással is kétségbe vonták.
[21] Vitatták, hogy az alperesek esetében a felperessel szemben a jogi személy tartozásaiért fennálló korlátozott felelősség áttörhető lenne. Véleményük szerint a magyar jogban érvényesülő szigorú elválasztás elve alól kivételeket csak a jogalkotó tehet az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése, T) cikke, 1. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján, valamint a korábbi Alkotmány ugyanilyen értelmű szabályozása folytán.
[22] Hiányolták annak értékelését, hogy a felperes nem élt a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per, és (6) bekezdése szerinti marasztalási per lehetőségével, holott ez utóbbi eljárásra nyitva álló határidő is megkezdődött 2015. szeptember 30-án, és letelt 2015. november 30-án.
[23] Vitatták, hogy a jogi személy elkülönült felelősségével visszaéltek volna, utalva a BDT 2006.1346. számú eseti döntésben kifejtettekre, amelyek értelmében a kft. képviseletében eljáró ügyvezető által felvett, a gazdasági társasághoz befolyó kölcsön visszafizetéséért a kft. tartozik helytállással akkor is, ha utóbb az ügyvezető a befolyt pénzösszeget a saját céljaira használta. Ezt a jogi okfejtést a Szövetkezetre is vonatkoztatták, állítva, hogy nem csupán látszat jogi személy volt, és az alperesek nem a csalás Btk. szerinti bűncselekményét valósították meg harmadik személyek becsapásával és megkárosításával, hanem az egyébként törvényes működési keretek között követték el a hűtlen kezelés és sikkasztás bűncselekményét.
[24] Utaltak rá, hogy a felszámolóbiztosnak is lehetősége volt a Szövetkezet képviseletében a teljes kintlévőség erejéig az alperesekkel szemben követelést érvényesíteni, és amennyiben nem élt ezzel a lehetőséggel, a felperessel szemben ő tartozik kártérítési felelősséggel.
[25] Megismételték azt az álláspontjukat, hogy a felperest önhibájából érte kár, mert csupán látványtervekre úgy adott több millió forint kölcsönt, hogy a kapitalista körülmények között elvárható körültekintést elmulasztva utánajárt volna a kölcsön megtérülésének. Hiányolták ennek károsulti felróható közrehatásként való értékelését.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet helyes indokai alapján történő hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[28] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem korlátai között a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések és azok előadott indokai tekintetében vizsgálta felül. Az 1/2016. (II. 15.) PK véleményének 3. pontjában rámutatott, hogy a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ezek olyan szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a felülvizsgálati kérelemnek, amelyek hiánya a kérelem érdemi vizsgálatát nem teszik lehetővé. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozása eleget kell tegyen e tartalmi követelményeknek.
[29] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben megsértett jogszabályként a Pp. 2. § (1) és (2) bekezdését, valamint a Csődtv. 33/A. § (1) és (6) bekezdését jelölték meg, ezeken kívül hivatkoztak az Alaptörvény C) cikkére, T) cikkére és 1. cikkére.
[30] A Pp. 2. § (1) bekezdése a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogot biztosítja. A (2) bekezdésének első mondata értelmező rendelkezés, a második mondat jogérvényesítési korlátot állít fel. Ez a bekezdés önálló eljárási jogot nem biztosít a feleknek. A Pp. 2. § (3) bekezdése alapján az (1) bekezdésében foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - sérelemdíjra tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Ha az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztásából eredően a fél kárt is szenved és az a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését. A Pp. 2. § (1)-(3) bekezdései összevetéséből következően az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség megsértése felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható, az erre alapított igény elbírálása külön perre tartozik. A bizonyítékok beszerzésével kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozás a felülvizsgálati kérelem teljesítését nem alapozza meg.
[31] Alaptalan a Csődtv. 33/A. § (1), illetve (6) bekezdésének megsértésére való hivatkozás is. A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 14. §-a iktatta be, amelyet a törvény 20. § (1) bekezdése alapján csak a törvény 2006. július 1-jei hatályba lépését követően indult eljárásokban kellett alkalmazni. A Csődtv. 33/A. § (6) bekezdését pedig a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-a iktatta be, mely a 167. § (3) bekezdés értelmében 2012. március 1. napján lépett hatályba. A Csődtv. 33/A. § alapján peres eljárást a felperes nem kezdeményezhetett, mert a Szövetkezet felszámolási eljárása 2004-ben, a törvényi rendelkezés hatályba lépését megelőzően indult. Ugyanígy nem kezdeményezhetett a (6) bekezdés alapján sem peres eljárást, mert arra csak az (1) bekezdés szerinti perben jogerősen megállapított felelősség alapján, arra hivatkozással lett volna lehetősége. Annak a körülménynek az alperesek felperessel szembeni felelőssége fennállása szempontjából semmilyen jelentősége nincs, hogy a felperes felléphet-e vagy sem kártérítési igénnyel a Szövetkezet felszámolóbiztosával szemben.
[32] Nem alapos a felelősségáttöréssel összefüggésbe hozott jogalkotási monopólium alkotmányos alapjainak megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati okfejtés sem. Az alperesek felperessel szembeni kártérítő felelőssége nem felelősség-áttörésen alapul, hanem önállóan áll fenn. Szerződéses jogviszony a felperes és a Szövetkezet között jött létre. A 2003-ban létesített kölcsönügyletek alapján teljesítési kötelezettség a Szövetkezetet terhelte. Ekkor olyan jogszabályi rendelkezés valóban nem volt hatályban, amely e szerződéses kötelezettségvállalás teljesítéséért mögöttes felelősséggel terhelte volna meg az alpereseket. Ugyanakkor valamely cég eszközként való felhasználásával megvalósított károkozásért való önálló felelősséget sem zárta ki jogszabály. Arra helyesen hivatkoztak az alperesek, hogy a Szövetkezet alapítása nem annak jogrenddel ellentétes működtetését, illetve harmadik személyek kifejezett megkárosítását célozta, de a büntető ügyben feltárt és a bíróságok döntése alapjaként elfogadott tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes és a Szövetkezet között létrejött, felperes károsodását eredményező szerződések megkötésének és teljesítésének időpontjában az alperesek a Szövetkezetet már ténylegesen ilyen, kifejezetten károsító, jogrenddel ellentétes célból működtették. Ez a magatartásuk céljában és következményében olyan saját (és nem a Szövetkezetnek betudható) tevékenység volt, amelyért önálló felelősséggel tartoznak. A bíróságok a Ptk. 339. § (1) bekezdését és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokat nem azok kitágított értelmezésével, jogot alkotó módon, hanem helyesen, a rendeltetésének megfelelően alkalmazták.
[33] A felülvizsgálati kérelem elévüléssel és károsulti önhibával kapcsolatos további indokait megsértett jogszabályhely megjelölésének hiányában a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[35] A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint az alperesek kötelesek megtéríteni a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam javára, külön felhívásra.[36] A felperes részéről felülvizsgálati eljárási költség nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett.
[37] A Kúria határozatát a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően az alperesek kérelmére tárgyaláson hozta meg.
Budapest, 2018. június 13.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Döme Attila s.k. előadó bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró
(Kúria Pfv.III.21.034/2017/8. szám)