adozona.hu
ÍH 2018.159
ÍH 2018.159
BANKKÖLTSÉG - INTÉZKEDÉSI KÖLTSÉGEI Az értékesítési költségként elszámolt bankköltség érvényesíthetősége [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdasági társaság 2014. május 22-i kezdő időponttal került felszámolás alá; a kijelölt felszámoló az E. Kft.
Az adós vagyonát képezte az A. belterületen található, beépítetlen terület megjelölésű ingatlan, amelyet a felszámoló pályázati úton értékesített 2016. július 20-án 4 600 000 forint vételárért. A felszámoló 2016. augusztus 15-én a zálogjogosult hitelező részére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdése alapján el...
ÍH 2018.159 BANKKÖLTSÉG - INTÉZKEDÉSI KÖLTSÉGEI
Az értékesítési költségként elszámolt bankköltség érvényesíthetősége [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdés].
Az adós gazdasági társaság 2014. május 22-i kezdő időponttal került felszámolás alá; a kijelölt felszámoló az E. Kft.Az adós vagyonát képezte az A. belterületen található, beépítetlen terület megjelölésű ingatlan, amelyet a felszámoló pályázati úton értékesített 2016. július 20-án 4 600 000 forint vételárért. A felszámoló 2016. augusztus 15-én a zálogjogosult hitelező részére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdése alapján elszámolást készített. A 4 600 000 forint bevételből levont 221 260 forint felszámolói díjra fizetendő összeget, 327 127 forint értékesítési költséget és megállapította, hogy a zálogjogosultnak kifizetendő összeg a bevételből 4 051 617 forint. Az értékesítés költségeként levont tételek a következők voltak: cégközlönyi hirdetményre 90 000 forint, közjegyzői díjra 9300 forint, értékbecslésre 130 000 forint, üzemanyag-költség címén 15 001 forint, bankköltség címén 29 882 forint, postaköltség címén 2840 forint, földhivatali díjként 4000 forint, nyomtatványokra 100 forint, irattározás címén 46 000 forint.
A K. Bank Zrt. zálogjogosult hitelező (továbbiakban: hitelező) 2016. szeptember 28-án az elszámolás kapcsán kifogást nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy az értékesítési költségek között felsorolt tételek jogcíme, összegszerűsége, az azok alapjául szolgáló dokumentumok hiánya miatt az elszámolás nem tekinthető megalapozottnak. A felsorolt tételek közül a bankköltség levonását külön kiemelte és jogszerűtlennek minősítette, mert álláspontja szerint ezt az összeget a felszámolás általános költségei között kell elszámolni.
Az elsőfokú bíróság határozatában a hitelezőnek a zálogtárgy értékesítése kapcsán felmerült bankköltség elszámolását sérelmező kifogást elutasította. Kötelezte a hitelezőt, hogy a felszámoló részére 30 000 forint + áfa elsőfokú és 30 000 forint + áfa másodfokú eljárási költséget fizessen meg.
A határozat indokolásában a bíróság rögzítette, az ügyben eldöntendő kérdés az volt, hogy az ingatlan értékesítésével összefüggésben szükségszerűen felmerülő bankköltség az ingatlan értékesítése során befolyt vételárat vagy az adós vagyonát terhelje-e. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a Cstv. vonatkozó rendelkezésében a jogalkotó nem nevesítette az értékesítés költségeit, de nem vitásan a zálogjoggal terhelt ingatlannal kapcsolatosan kellett, hogy felmerüljenek, akár sikeres, akár sikertelen volt a pályázat vagy az árverés. Utalva a Ptk. 6:75. § (3) bekezdésére kifejtette, hogy az ajánlati biztosíték az ajánlatot tevők részére visszajár, mert "a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár" törvényi megfogalmazás arra utal, hogy a befizetett bánatpénzeket, akár csak a nyertes pályázóval történő elszámolást, banki teljesítés útján kell foganatosítani, a banki átutalás költségei pedig nem tehetők vitássá. A fenti hivatkozásokkal az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott ingatlanhoz kapcsolódó bankköltségek, amelyek az eredménytelenül pályázóknak történő bánatpénz visszautalásával kapcsolatos banki költségeket és a zálogjoggal bíró hitelezővel történő elszámolás lebonyolításának banki költségét takarja, értékesítési költségnek minősül, az nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozó felszámolási költség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezeket a költségeket a felszámoló nem köteles a saját vagyona terhére teljesíteni, így megállapította, hogy a felszámoló az ingatlan értékesítése során befolyt vételárból jogszerűen vonta le az értékesítés költségei között szereplő banki átutalási költséget 29 882 forint értékben, ezért a hitelező kifogását megalapozatlannak ítélte és elutasította.
A határozattal szemben a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte olyan módon, az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a felszámoló az ingatlan vételárából nem jogosult levonni a bankköltséget és kötelezze őt arra, hogy a jogosulatlanul levont költségeket utalja át a hitelező részére, valamint marasztalja őt a "perköltségekben".
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt tett, amelyben az elsőfokú bíróság "határozatának a hatályában történő fenntartását" kérte, mert álláspontja szerint az mind jogalapjában, mind indokában teljes egészében megalapozott és helytálló.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak; az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és a hitelezőt a felszámoló másodfokú megbízási költségének megfizetésére kötelezte.
Figyelemmel arra, hogy a hitelező fellebbezésében kizárólag a banki költségek levonásának jogszerűségét kifogásolta, az ítélőtáblának az adott ügyben kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az eredménytelenül pályázóknak visszafizetendő bánatpénz átutalása és a zálogjoggal bíró hitelezőnek járó bevétel átutalása kapcsán felmerült bankköltség az értékesítés körében felmerült költségnek minősül-e és a felszámoló jogosult-e azt a vételárból levonni.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (Cstv.) az elszámolás elkészítésekor, azaz 2016. július 20. napján hatályos 49/D. § (1) bekezdésében írtak szerint amennyiben a zálogjogosult a 46. § (7) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségét teljesítette - és követelése nem a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés -, a felszámoló a következőképpen jár el: ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségeit, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget az 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként, valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani.
Az ítélőtábla a fenti jogszabályi rendelkezésből kiindulva azt vizsgálta, hogy az értékesítés költségeként csak és kizárólag azokat a költségeket lehet-e figyelembe venni, amelyek az értékesítés előkészületeihez (hirdetés, értékbecslés, ügyvédi munkadíj) köthetők vagy ebben a körbe tartoznak azok a költségek is, amelyek az értékesítés befejezését követően, a vételárként jelentkező pénzösszeg elszámolása és az elszámolás teljesítését jelentő kifizetések kapcsán szükségszerűen felmerül.
A felszámolónak a felszámolásban keletkezett pénzeszközt a saját vagyonától elkülönítetten kell kezelnie, így szükségképpen az adós gazdálkodó szervezet pénzforgalmi számláján kell azt elhelyeznie és a kifizetéseket (a felszámoló készkiadásai, egyéb költségek, hitelezői igény megfizetése) arról a számláról kell teljesítenie. A banki ügyleteknek kétségtelenül költségei vannak, amelyek általánosságban a Cstv. 57. § (1) bekezdése alapján felszámolási költségnek minősülő költségek és ezeket az adós vagyonából kell fedezni.
Az adós vagyonától elkülönítetten kell kezelni azt a vagyontárgyat, amelyet zálogjog terhel, az ilyen vagyontárgy értékesítéséből eredő bevételt is az adós egyéb bevételeitől elkülönítetten kell kezelni, ennek módjáról a Cstv. 49/D. §-a rendelkezik.
Kétségtelen, hogy az értékesítési eljárás lezárul a vagyontárgyra vonatkozóan létrejött adásvételi szerződés megkötésével és a vételár megfizetésével, de a felszámolót a bevételt érintően a Cstv. 49/D. §-a alapján elszámolási kötelezettség terheli, és az elszámolási kötelezettséggel együtt járó teljesítés az ítélőtábla álláspontja szerint szorosan az értékesítési eljáráshoz kötődő tevékenység, amelynek költségeit nem az adós egyéb, hanem a Cstv. 49/D. §-a alapján elkülönítetten kezelt vagyona terhére kell rendezni.
Jelen ügyben a felszámoló csak és kizárólag azokat a banki költségeket számolta el a vételár terhére, amelyek a zálogtárgy értékesítéséből eredő bevétellel történő elszámoláshoz kapcsolódtak, így az ítélőtábla álláspontja szerint jogszerűen vonta le a bevételből az értékesítéssel szükségképpen felmerülő költségek között a bánatpénz és a hitelező részére járó pénzösszeg átutalásával kapcsolatban felmerült banki költségeket.
Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.228/2018/3.)