adozona.hu
AVI 2018.12.80
AVI 2018.12.80
A tarifális besorolás jogkérdés, de a vámáru és tulajdonságainak meghatározása ténykérdés [2003. évi CXXVI. tv. 7/C. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2003. évtől a R. R. M.-t (továbbiakban: termék), mint ömlesztett terméket az import vámkezelés során, a gyógyszerekre, gyógytermékekre jellemző tulajdonságai alapján, a 3003 VTSZ alá sorolta. A termék besorolását illetően a felek között 2005. év óta vita állt fenn. Ezzel kapcsolatban több hatósági határozat és szakértői vélemény beszerzését követően az alperes elfogadta a 3003 VTSZ alá történő sorolását.
[2] A vámhatóság a 2010. október 1. és 2012. április 30. közötti időszakr...
[2] A vámhatóság a 2010. október 1. és 2012. április 30. közötti időszakra utólagos ellenőrzést folytatott le, mely a felperes által import termékek vámértékének vizsgálatára, a Svájcból importált termékek preferenciális származásának, illetve tarifális besorolásának ellenőrzésére terjedt ki. Azt állapította meg, hogy a felperes által kezdeményezett vámeljárások (ideértve a termékre vonatkozóakat is) többnyire megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, az ellenőrzés során feltárt hiányosságok jellemzően a felperes figyelmetlenségéből adódtak.
[3] Ezt követően az alperes a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 7/C. § (1) bekezdés d) pontjában, valamint a 7/D. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján felülellenőrzést rendelt el. Ennek keretében vizsgálta a felperesnek TARIC besorolását a termék tekintetében és megállapította, hogy annak helyes kódja a 2116 90 9260, mely okból határozatával a korábbi határozatai egy tételsorában szereplő termékek kódját módosította, és a felperest 62 072 167 Ft pót-vámbefizetésre kötelezte, illetőleg 16 039 736 Ft áfakülönbözetről tájékoztatta. A felülellenőrzés határozatának indokolásában kifejtette, hogy a termék farmakológiai tulajdonságai alapján egyértelmű, hogy azt nem betegség megelőzési célból vagy terápiás célra készítették, mivel az étrend kiegészítőként fogyasztható. A termék farmakológiai tulajdonságai között nincs arra vonatkozó utalás, hogy azon túlmenően, hogy kedvezően hat a haj szerkezetére, a seborrheára, a korpásodásra és a viszketésre, kifejezetten valamely betegség megelőzésére vagy terápiás célra szánták volna. Az étrend kiegészítő funkciót erősíti az a tény is, hogy a forgalmazó kifejezetten felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy a termék kapszulában kiszerelt formában a nem kielégítő táplálkozás esetén gyakran nagy mértékben befolyásolhatja a haj betegségeit és növekedésének zavarait. Utalt arra is, hogy a felperes a termék törzskönyvezését nem gyógyszerként, hanem gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként kérte és kapta meg.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a vám és a statisztikai nomenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87 EGK Tanácsi rendelet I. számú mellékletében foglalt Kombinált Nomenklatúra (KN) értelmezésére vonatkozó 1. és 6. szabályt ismertetve rögzítette, hogy az egyes áruk vámtarifába történő besorolásának meghatározó szempontjait az áruk azon objektív jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni, amelyeket a vámtarifaszám, az áruosztályok, illetve az árucsoportok megjegyzéseinek szövege meghatároz. A felperes által alkalmazott 3003 (termék) és a 3004 (késztermék) vámtarifaszám meghatározásában egyaránt a "gyógyszerek terápiás vagy megelőzési célra" kifejezés szerepel, lényegét tekintve tehát mindkét vámtarifaszám alá történő besorolás elsődleges feltétele, hogy a termék gyógyszernek minősüljön és terápiás vagy megelőző rendeltetése legyen. Az Európai Unió Bíróságának C-206/03 számú ítéletére hivatkozva rögzítette, hogy az a tény, hogy az árukat gyógyszerként szerelik vagy kizárólag gyógyszertárakban kerülnek forgalomba, az áruosztályozás során nem bír relevanciával. Álláspontja szerint az EUB a C-291/11. számú döntésében a gyógyszerek tekintetében kialakított jogértelmezést kiterjesztette a KN 30 árucsoportjába történő besorolás egészére nézve, vagyis azon termékek minősülnek gyógyszernek, amelyeket egyértelműen meghatározott terápiás vagy megelőzési célra szánnak, és amelyek az emberi szervezet egyes funkcióira fejtik ki hatásukat. Emiatt nézete szerint azt kellett vizsgálni, hogy a perbeli terméket, illetve készterméket egyértelműen meghatározott terápiás vagy megelőzési célra szánják-e és azok a szervezet egyes funkcióira hatást fejtenek-e ki. E tekintetben az alperes az Európai Parlament és a Tanács, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83 EK irányelvének 1. cikk 2. pont b) és 2. cikk (2) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli termék farmakológiai tulajdonságai alapján nem betegség megelőzési célból vagy terápiás célra készítették, mivel azok étrend kiegészítőként fogyaszthatók.
[5] Az alperes a felperes által csatolt három szakvéleményt azért nem fogadta el, mert azok nem a KN I. számú mellékletében szereplő bevezető rendelkezések 1. §-ában található általános szabályokban foglalt áruosztályozási elveken alapultak, így a perbeli termékeket más szempontok szerint minősítették. Nem osztotta továbbá a felperesnek Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 220. cikk (2) bekezdés pontjára történő hivatkozását sem, mert álláspontja szerint az ott felsorolt négy feltétel nem áll fenn.
[6] A felülellenőrzés alperesi döntésére tekintettel az elsőfokú hatóság határozatával a felperest 31 086 085 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére is kötelezte. A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes a 3156434392 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában teljes mértékben osztotta a felülellenőrzés álláspontját a vámigazgatási bírság jogalapja és mértéke tekintetében. Azt ugyan elismerte, hogy a felülellenőrzésnek az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv átadása előtt biztosítania kellett volna a felperes részére a meghallgatáshoz való jogot, amelyet elmulasztott, de ezt nem ítélte olyan súlyúnak, amely a határozat megsemmisítését indokolná, mert a felperes a felülellenőrzés határozata alapjául szolgáló jegyzőkönyvet megismerhette, számára a meghallgatás joga biztosítva volt és nem volt elzárva attól sem, hogy a vámigazgatási eljárás során indokait és bizonyítékait előterjeszthesse.
[8] A vámigazgatási bírságot megállapító alperesi határozat tekintetében egyrészt annak jogalapját, másrészt az indokolási kötelezettségre vonatkozó Ket. 72. § (1) bekezdés ef) pontjába történő ütközését állította. Az a körülmény, hogy az alperes a felülellenőrzési eljárás során a Vtv. 2/A. § (1) és (7) bekezdéseit megsértette, súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül és helytelenül értelmezte a Vtv. 1. § (3) bekezdés 14. pontjában foglalt vámhiány fogalmat is. Ezen túlmenően előzetes döntéshozatali eljárás iránti indítványt terjesztett elő és a perbeli termékek tulajdonságának meghatározása tekintetében szakértő kirendelését is indítványozta.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesi keresetek elutasítását kérte.
[11] Utalt arra is, hogy a vámtarifaszám meghatározása és a gyógyszer-gyógyhatású készítmény besorolás egymástól jól elkülöníthető, tehát nem befolyásolják egymást, mert a TARIC kód csupán a vámtétel megállapítására szolgál.
[12] Vizsgálta a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek megvalósulását és rögzítette, hogy az idézett jogszabályhely alkalmazásának kizártsága körében az alperesi határozat részletes indokolást tartalmaz. Osztotta az alperes azon érvelését, hogy "a hosszú idő" fogalom a perbeli termékek esetében az uniós csatlakozástól értelmezhető. A felperes nem cáfolta az alperesi határozatban megjelölt tényeket, így a felperes által felhívott EUB ítéletekben megfogalmazott kritériumok (nagy szám, hosszú idő) fel sem merültek. A felperes maga is amellett érvelt, hogy a perbeli termékek áruosztályozása nem egyszerű, az alkalmazandó jogszabályok bonyolultak. Emiatt nem osztotta azt a felperesi érvelést, hogy a perbeli termékek áruosztályozása tekintetében az alperes korábban hibát követett volna el. A perbeli termék bemutatása nélkül a felperes által bejelentett vámtarifaszámok és a perbeli áru-nomenklatúra megnevezése nem tették lehetővé azt, hogy kizárólag ezen információk birtokában a helyes TARIC kód meghatározható legyen. Arra is utalt, hogy, ha a felperesnek a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvelése helytálló, akkor vizsgálni kell a Bizottság 1993. július 2-ai 2454/93 EGK rendelet 871. cikk (1) bekezdésében foglalt egyéb feltétel teljesülését is.
[13] A vámigazgatási bírság tekintetében sem találta megalapozottnak a felperesi keresetet. Az alperes határozatában a jogszabályokat helyesen hívta fel, ezek egyértelműen fogalmaznak, a felperesnél vámhiány keletkezett, melynek oka az volt, hogy a felperes által megjelölt vámtarifaszám után kiszabandó vám alacsonyabb mértékű, mint a helyesen meghatározott vámtarifaszám után meghatározandó vámösszeg. A felperes esetében a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett adatok hiányos, hibás volta okozta a vámhiányt. Az alperes által is elismert eljárási szabálysértést nem hatott ki a határozat érdemére. A felperesnek a statemantre történő hivatkozását pedig azzal hárította el, hogy az alperesi határozat nem erre hivatkozott, az nem képezte a közigazgatási eljárás részét, így annak átadásának hiánya fel sem merülhetett.
[14] A NAV Szakértői Intézet szakvéleménye megismerésének hiányaival kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az alperes határozatát nem kizárólag ezekre az állásfoglalásokra alapozta. A szakértői intézet a perbeli termékek hatóanyag tartalmát nem vizsgálta, illetve ezen állásfoglalásokat az alperes a per során csatolta, így a felperes azt megismerhette. A felülellenőrzés és az alperes határozat indokolásának részévé tette ezen állásfoglalásokat, így a jogszabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki. Ezzel összefüggésben rámutatott a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében szabályozott keresetváltoztatás lehetőségére és hangsúlyozta, hogy a felperesnek az alperesi határozat tekintetében a tárgyalásokon előterjesztett egyéb eljárási kifogásait erre figyelemmel nem vizsgálta.
[16] Egyrészről támadta a termék jogerős ítéletben foglalt vámtarifa besorolását, másrészt a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja tekintetében kifejtett bírósági jogértelmezést. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alapján az áruk besorolását azon objektív jellemzők és tulajdonságok alapján kell elvégezni, amelyek magában a vámtarifaszám áruleírásában, továbbá az áruosztályok és az árucsoportok megjegyzéseiben és kiegészítő megjegyzéseiben megjelennek. A bíróság döntése azonban téves logikát tükröz, hiszen az ítélet azt rögzítette, hogy "a felek között a perbeli termékek tényleges összetétele tekintetében vita nem volt". Azonban a termék áruosztályát megalapozó objektív jellemzők és tulajdonságok közül a termék tényleges összetétele csak az egyik-, és messze nem a legfontosabb tényező. Ismertette a 3003 és 3004 vámtarifaszám meghatározásához kapcsolódó magyarázatot, illetve az Európai Unió Bíróságának irányadó gyakorlatát és ezzel összefüggésben rögzítette, hogy téves az az ítéleti megállapítás, hogy a termék dobozán vagy a benne lévő tájékoztatóban nem szerepelt volna az a kór, betegség vagy azok a tünetek, amelyek esetében e készítmény felhasználható. Utalt az általa csatolt szakvélemények tartalmára, amelyek pontosan rögzítik, hogy a termék milyen konkrét betegségekre alkalmazható, illetve a BNO-ban felsorolt milyen betegségekre hat ki. Ennek alapján rögzíthető, hogy a termék megemlíti azokat a betegségeket, melyek vonatkozásában annak terápiás, megelőző és élettani funkcióra való hatása van. A készítmény emberi szervezet egyes funkciójára fejti ki hatását, és a 30 árucsoporthoz tartó egy kiegészítő megjegyzés feltételeinek is megfelel, hogy a naponta ajánlott adag legalább háromszorosának megfelelő mennyiségében tartalmaz vitaminokat. Az ítélet sérti a KN, illetve a HR magyarázat megjelölt szabályait, mert a terméket tévesen a 2106 vámtarifaszám alá tartozónak tekinti, miközben e termék terápiás és megelőző, valamint élettani funkcióra való hatása szakértői véleményekkel bizonyított tény, és ennek az ellenkezőjére vonatkozó ítéleti döntéshez szükséges szakértelemmel a bíróság nem rendelkezett. Elemezte a már korábbi eljárásban beszerzett szakvéleményeket és azt az álláspontját, amit a peres eljárás során is képviselt, hogyha az alperes a korábbi szakértői véleményekkel szemben álló szakmai alapokon nyugvó határozatot kíván hozni, úgy szakértői vélemény beszerzésére lett volna szükség. A bíróság azonban e szakértő kirendelésére vonatkozó felperesi indítványt a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdését sértő módon utasította el, hiszen nem adta tényleges indokát a szakértői bizonyítás mellőzésének.
[17] Kifogásolta a C-410/08. és C-412/08. számú egyesített EUB ügyekre történő elsőfokú bírósági hivatkozást, hiszen a perben felmerült kérdés nem a kapszula, mint csomagolóanyag besorolása volt. A 2106 vámtarifaszám alá sorolása már azért is téves, mert az ide sorolt vámáruk nem rendelkeznek terápiás vagy megelőző hatással, márpedig a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a vizsgált termék ilyen hatásokkal rendelkezik.
[18] A Vámkódex 220. § (2) bekezdés b) pontjával összefüggésben arra utalt, hogy a négy konjunktív feltétel esetében teljesült, a vámhatóság hibája, a hiba észlelhetőségének hiánya, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó rendelkezésnek való megfelelés, valamint a jóhiszeműség megállapítható. E körben utalt az ezen eljárást megelőző vámhatósági eljárásokra, illetőleg arra, hogy a hiba észlelhetősége a felperes részéről nem állt fenn, hiszen egy relatív bonyolult tarifális szabályok alkalmazása során a felperes a jogszabályi rendelkezéseket végig betartotta, és maga az alperes is 10 éven át követett töretlen gyakorlatot, amelyek megerősítették a felperesi besorolást, amely azon alapult, hogy a terméknek megelőző és terápiás, valamint élettani funkcióra való hatása van. A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja alkalmazása körében hivatkozott még számos európai uniós bírósági gyakorlatra is. Változatlanul fenntartotta a NAV Szakértői Intézet által adott állásfoglalás felhasználása, illetve ismertetése körében elkövetett eljárási jogszabálysértésre vonatkozó érvelését. Hangsúlyozta azt is, hogy az ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdés és a § 3. § (6) bekezdésébe is ütközik, miután az állásfoglalásból kiderül, hogy az alperes annak elkészítése előtt a Revalid Beauty termékre vonatkozó OÉIT notifikációs igazolást küldte meg intézete számára, ami nyilvánvalóan megtévesztette a szakértő intézetet, mert ez a termék nem azonos a perbeli termékkel. A szakértői intézetének két állásfoglalása és a statement, valamint az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságának 2014. július 9-ei válaszlevelének az ítéletben való értékelése a Pp. 339/A. §-ába ütközik, mivel a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatalakor fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az említett válaszlevél pedig eleve már a per során keletkezett.
[19] Felülvizsgálati kérelmét előterjesztette a vámigazgatási bírságra vonatkozó ítéleti rendelkezésre is, változatlanul fenntartva a vámhiány keletkezésének természetére, illetőleg a vámtörvény 1. § (3) bekezdés 14. pontjában rögzített vámhiány fogalmába történő ütközésre vonatkozó érvelését. Utalt továbbá arra, hogy az a bírósági álláspont, mely szerint a Pp. 335/A. § (1) bekezdésébe ütköző módon történt volna bármiféle kereset kiterjesztés, nem valós, mert a felperes csupán az eljárásban a NAV Szakértői Intézete által adott két állásfoglalás tartalmának megismerését követően tudta ezzel kapcsolatos észrevételeit előterjeszteni.
[20] Az alperes szóbeli ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmének elbírálásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a felek között a perbeli termék besorolása tekintetében hosszú ideig vita állt fenn. A hatóság az általa beszerzett szakértői véleményekre figyelemmel új eljárást írt elő, mely a termék besorolását illetően érdemi megállapítás nélkül úgy zárult le, hogy a hatóság a továbbiakban elfogadta a felperesi besorolást, azok helyt állóságát az ezt követő vámeljárások során nem tette vita tárgyává, sőt a 2010-2012. évi időszakra elrendelt utólagos ellenőrzés sem tett megállapítást a felperesi besorolást illetően.
[23] A felülellenőrzés és a bírósági ítélet egy az Unió Bírósága által hozott olyan döntést tekintett - helytelenül - kiindulópontnak, ami a termék besorolására nincs kihatással. Csak annyiban van jelentősége, hogy a C-410/08, C-412/08 egyesített ügyben az Unió Bírósága abban az eljárásban a vizsgált termékek kiszerelési anyagáról - a kapszuláról - azt állapította meg, hogy nem csomagolóanyag, azokat együttesen kell vizsgálni, mert az áruk kapszulában való kiszerelése éppúgy meghatározza objektív jellemzőit és tulajdonságait, mint azok tartalma. Ebben az eljárásban a kapszulának döntő jelentősége volt a termék hatása tekintetében, mint ahogy arra az Unió Bírósága utalt a 32. pontban: ... hangsúlyozni kell, hogy az alapügyben szóban forgó olajokat tartalmazó kapszula nem az 5. általános szabály értelmében vett "csomagolóanyag". Ugyanis az alapügyben szóban forgó olajok ezen kiszerelési módja olyan meghatározó tényező, amely az ezen olajok élelmiszer-adalék funkciójára utal, mivel az meghatározza azok adagolását, azok felszívódását, valamint azt a helyet, ahol azoknak ki kell fejteni a hatásukat. Ennélfogva a kapszula olyan tényező, amely azok tartalmával együttesen határozza meg az alapügyben szóban forgó áruk rendeltetését és jellemzőit.
[24] Az EUB előtt tehát a kapszula olyan tényező volt, amely a tartalommal együttesen határozta meg az érintett áruk rendeltetését és jellemzőit. A perbeli esetben nem ez volt a helyzet. Egyetért a Kúria azzal a felperesi érveléssel, hogy a bírósági jogértelmezés elfogadása esetén minden kapszulázott termék étrend-kiegészítőként, élelmiszer-készítményként a 2106 VTSZ alá tartozna függetlenül attól, hogy mit tartalmaz a kapszula. Az Unió Bírósága az előbb említett ítéletében is megismétli azt a tételt, hogy a jogbiztonság és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN-vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni.
[25] A tarifálás során tehát nem a kapszulának van jelentősége, hanem annak a tartalomnak, ami abban van. Ennek vizsgálatát kellett volna elvégeznie a bíróságnak, mellyel adós maradt. A felperes már a keresetében jelezte, hogy a felek között nem a termék összetétele tekintetében áll fenn vita, hanem abban, hogy annak farmakológiai hatásai révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítására, javítására vagy módosítására alkalmas-e, mert ez döntő jelentőségű a helyes besorolást illetően. Ennek meghatározása ugyanis alapvetően befolyásolja a termék tarifális besorolását. Ez kétségkívül szakértői kérdés, ennek megítélésére az elsőfokú bíróság és a Kúria sem rendelkezik szakértelemmel.
[26] A Kúria már több döntésében kifejtette, hogy a tarifális besorolás jogkérdés, azonban a vámáru és tulajdonságainak meghatározása ténykérdés. A besorolást megelőzően tehát a tények feltárása és bizonyítása szakkérdés, ahogyan az jelen perben is annak minősült. (BH 2009.339. Kfv. V. 35.833/2014/13.)
[27] Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Pp. 335/A. §-ra hivatkozással nem foglalkozott a felperesnek a közigazgatási eljárás során a NAV Szakértői Intézete által készített, de csak a per során a felperes rendelkezésére bocsátott véleményekkel összefüggésben előterjesztett érveivel. Azt maga az elsőfokú bíróság is rögzítette, hogy a vélemények átadásának hiánya eljárási jogszabálysértést jelentett, de ennek érdemi kihatásait nem tartotta jelentősnek. Amennyiben egy közigazgatási határozat hiánytalanul tartalmazza a véleményekben foglaltakat, akkor a bizonyítási eszköz meg nem ismerhetősége, mint eljárásjogi jogszabálysértés a határozat érdemére nem hat ki, hiszen a felperes azokat a határozat tartalma útján megismerhette, jogorvoslati jogát gyakorolhatta. De a határozatban ismertettetek és a bizonyítási eszköz tényleges tartalmának összevetése, megvizsgálása, csak abban az esetben lehetséges, ha a bíróság a felperes észrevételei nyomán vizsgálat alá vonja, összeveti a véleményeket és a határozatban foglaltakat, és az ezzel kapcsolatos felperesi kifogásokat érdemben elbírálja. A perbeli esetben a Pp. 335/A. §-ban foglaltak tehát azért nem értelmezhetők, mert a felperes a vélemények kézbesítésének hiánya miatt el volt zárva attól, hogy azokat már a keresetében vitassa, arra legkorábban akkor nyílt lehetősége, amikor a per során azokat megismerte.
[28] Észlelte a Kúria azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem az iratoknak megfelelően állapította meg, hogy a termék betegtájékoztatója ne tartalmazná azokat a betegségeket, kórokat, amelyek kezelésére alkalmazzák. A betegtájékoztató szövegéből az alperesi tarifális besorolás helyességére következtetéseket nem lehetett levonni, ehhez szükségeltetett a szakértői vélemény melynek beszerzése a felperes többszöri indítványa ellenére elmaradt, és ennek mellőzésére a bíróság nem adott észszerű és elfogadható magyarázatot.
[29] A statement esetében helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság azt, hogy miután az nem képezte az alperesi vizsgálódás tárgyát, arra az alperes a határozatában nem hivatkozott, így az abban foglaltak irrelevánsak a jogvita eldöntésekor. Ugyanakkor jelentőséget tulajdonított a felperesi megkeresésre adott válasznak, jóllehet az is a per folyamán született, így az alperesi határozatban foglaltak alátámasztására nem alkalmas, így ezt mint további olyan körülményt amely az alperesi álláspontot igazolná, figyelmen kívül kell hagyni.
[30] Nem értett egyet a Kúria a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának hiánya kapcsán tett ítéleti megállapítással sem. Azt ugyan helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy vám utólagos könyvelésbe vételének tilalma csak a négy feltétel együttes fennállása esetén áll fenn, azok megvalósulásáról azonban téves következtetéseket vont le.
[31] A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint: A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett.
[32] A tényállásból kitűnően a hatóság a 2005. évben végzett vizsgálatot követően, a hatósági vitatás ellenére elfogadta a vámkezelés során megjelölt VTSZ besorolást. Ezt támasztja alá a 2010-2012. évre végzett utólagos ellenőrzés megállapításai is. A hiba a felperes részéről az előbb említettek miatt és arra figyelemmel nem volt észlelhető, hogy a termék tarifálása nem egyszerű, melyet igazol a felek között már többedszerre felmerült tarifális kérdés rendezésének hiánya. Az alperes nem hivatkozott arra, hogy a felperes bármilyen módon megtévesztette, tévedésbe ejtette volna a hatóságot a vámkezelés során. Legjobb tudása és ismerete alapján a kialakult gyakorlatnak megfelelően végezte el a termék tarifálását. A jóhiszeműségéhez pedig az alperes által nem vitatottan kétség sem fért. A négy konjunktív feltétel fennállása miatt az utólagos könyvelésbe vételt még akkor sem lehet elrendelni, ha a bírósági eljárásban a tarifális besorolás kapcsán a határozat jogszerűtlensége nem állapítható meg.
[33] A vámigazgatási bírság a tarifális átsoroláson alapult, ezért annak jogszerűségéről való döntésre csak annak ismeretében kerülhet sor, hogy az alperes vagy a felperes tarifális besorolása helytálló. Ha az alperesi határozat jogszerűsége ebből a szempontból nem vitatható, akkor az elsőfokú bíróságnak a vámigazgatási bírság határozat jogszerűségéről a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjával összefüggésben kell döntenie, és a felperesnek keresetében kifejtett érveléséről határoznia.
[34] A Kúria a fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasította. Az új eljárásban a bíróságnak a termék farmakológiai hatásainak szakértő bevonásával történő tisztázását követően kell elvégeznie a TARIC besorolást és döntenie a vámigazgatási bírságot kiszabó határozat jogszerűségéről.
(Kúria, Kfv.I.35.198/2016/5.)