adozona.hu
AVI 2018.12.79
AVI 2018.12.79
Megfelelően kell értékelni, ha a főkötelezett az adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget [Vámkódex 92. Cikk]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi gazdasági társaság mint engedélyezett feladó 2014. augusztus 6. napján árutovábbítási eljárás alá vont 4 csomag, 39,5 kg bruttó tömegű, összesen 14 175 GBP értékű 9026-10-29-90 vámtarifaszám alá tartozó "folyadékszintmérő berendezés" és 9026-90-00-90 vámtarifaszám alá tartozó "folyadékszintmérő berendezés tartozékai" megnevezésű nem közösségi árut. A küldemény címzettje az angol I. Ltd. volt, rendeltetési hivatalként a NAV 1. sz. Repülőtéri Igazgatósága, bemutatási határidőkén...
AVI 2018.12.79 Megfelelően kell értékelni, ha a főkötelezett az adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget [Vámkódex 92. Cikk]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi gazdasági társaság mint engedélyezett feladó 2014. augusztus 6. napján árutovábbítási eljárás alá vont 4 csomag, 39,5 kg bruttó tömegű, összesen 14 175 GBP értékű 9026-10-29-90 vámtarifaszám alá tartozó "folyadékszintmérő berendezés" és 9026-90-00-90 vámtarifaszám alá tartozó "folyadékszintmérő berendezés tartozékai" megnevezésű nem közösségi árut. A küldemény címzettje az angol I. Ltd. volt, rendeltetési hivatalként a NAV 1. sz. Repülőtéri Igazgatósága, bemutatási határidőként 2014. augusztus 14. napja került meghatározásra. Az árutovábbítási eljárás lezárására nem került sor, ezért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1. sz. Repülőtéri Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú vámhatóság) végzéssel felhívta a felperest az eljárás lezárásához szükséges információk szolgáltatására. A végzést felperes 2014. augusztus 25-én átvette, de a felhívásnak nem tett eleget.[2] Az elsőfokú vámhatóság határozatával megállapította a perbeli nem közösségi áruk vámfelügyelet alóli jogellenes elvonását és a felperest 1 849 795 forint áfa megfizetésére kötelezte.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd 2015. január 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy a felperes engedélyezett feladóként az árutovábbítási eljárás főkötelezettje volt, jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, a szállítmányt az előírt határidőn belül a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be, ezáltal a vámfelügyelet alól azt jogellenesen elvonta. Megállapította továbbá, hogy a jogellenes elvonás időpontja a bemutatási határidő lejártát követő nap, azaz 2014. augusztus 15. napja volt. A felperes által a másodfokú eljárás során benyújtott brit vámokmányokat figyelmen kívül hagyta, arra hivatkozással, hogy az áruknak ottani szabad forgalomba bocsátására 2014. november 20-án, az elsőfokú vámhatóság jogszerű döntésének meghozatala után került sor. Döntését a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 91. cikk (1) bekezdés a) pontjára, 92. cikk (1) és (2) bekezdéseire, 96. cikk (1) és (2) bekezdéseire, 203. cikk (1) és (3) bekezdésére, 215. cikk (1) bekezdésére, 221. cikk (1) bekezdésére, valamint a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK Bizottsági rendelet (továbbiakban: Végrehajtási rendelet) 365. cikk (1), (2) és (4) bekezdéseire alapította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a megállapított áfatartozás törlését, másodsorban a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Kérte emellett alperest perköltség fizetésére kötelezni.[5] Hivatkozott arra, hogy a vámhatóságok eljárása sértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szól 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 2. §, 50. §, 72. § és 105. §-ait, a Vámkódex 92., 96., 213. cikkeit, valamint a Végrehajtási rendelet 365. és 876/A. cikkeiben foglaltakat. Állította, hogy a vámhatóságok a tényállás-tisztázási kötelezettségüknek nem tettek eleget, az árukat a fuvarozónak átadta, azok a fuvarozó hibájából nem kerültek bemutatásra a rendeltetési vámhivatalnál. A fuvarlevélen és az árutovábbítási kísérőokmányon szereplő adatokból a vámhatóságnak tudomással kellett bírnia arról, hogy az árukat a címzetthez szállították, emiatt nem következett be azok vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása. Kifogásolta, hogy a vámhatóság nem vizsgálta, hogy ténylegesen ki követett el mulasztást az eljárás során. E körben a vámhatóság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, a Vámkódex szerinti kötelező egyetemleges felelősség álláspontja szerint egyidejű marasztalást is kell, hogy jelentsen.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte - fenntartva a támadott határozatban foglalt indokolást.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[8] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a perben a támadott közigazgatási határozatot a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdés a) pontja alapján a 339/A. § szerint a meghozatalakor fennálló tények és alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével a Pp. 213. § (1) bekezdés és 215. § szerinti kereset és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló iratok és a felek előadásai egybevetésével a maguk összességében értékelte és bírálta el.
[9] A bíróság hivatkozott arra, hogy a felülbírálat során irányadó tényállás megállapítása a Ket. 2. § (3) bekezdés, 50. § (1), (3) és (6) bekezdései alapján az eljáró hatóság feladata volt. Ennek során a döntéshez szükséges tényeket össze kell gyűjtenie, a relevánsakat kiválasztania és azok alapján a tényállást megállapítania. A felperes keresetében ugyan hivatkozott arra, hogy az alperes e tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, de a bíróság megállapítása szerint nem tudott megjelölni olyan konkrét, releváns tényállási elemet, melyet a hatóság nem vagy tévesen rögzített volna.
[10] A bíróság megállapította, hogy a Vámkódex 96. cikk (1) bekezdése szerint a külső árutovábbítási eljárás jogosultja és ezáltal annak főkötelezettje a felperes volt. Ennek kapcsán rögzítette, hogy a főkötelezett felperesnek volt kötelezettsége az eljárás alá vont áruk és szükséges okmányok rendeltetési vámhivatalnál történő meghatározott időn belüli bemutatása. A felek által nem vitatottan azonban sem az áruk, sem az okmányok bemutatására ténylegesen nem került sor, így az elsőfokú vámhatóság mint indító és rendeltetési vámhivatal jogszerűen hívta fel a felperest az eljárás lezárásához szükséges információk rendelkezésére bocsátására. A felperes ennek nem tett eleget, ezért az elsőfokú vámhatóságnak úgy kellett tekintenie, hogy a perbeli árukat a felperes a vámfelügyelet alól elvonta, így a Vámkódex 203. cikk (3) bekezdése alapján adóssá vált.
[11] Mindezekre tekintettel a felperes keresetét elutasította és őt a pervesztességére tekintettel perköltség és illeték megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kérte az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezni és a megállapított áfatartozást törölni. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalára utasítását kérte, továbbá kérte az alperest perköltség megfizetésére is kötelezni.[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg a tényállást, okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmazó módon mérlegelte a bizonyítékokat, a kereseti kérelemhez kötöttség elvét megsértve a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést érdemben nem vizsgálta.
[14] Hivatkozása szerint a Vámkódex 92. cikk (2) bekezdés szerint a főkötelezett adatszolgáltatása hiányában a Végrehajtási rendelet 365. cikk (4) bekezdésében írtakra is figyelemmel a vámhatóságnak le kellett volna zárnia az eljárást, mert az ahhoz szükséges adatok birtokában volt. A Ket. 2. § (3) bekezdés szerint a hatóságnak az ügyre vonatkozó tényeket kell eljárása során figyelembe venni, ugyanakkor a Ket. 50. § (3) bekezdés szerint a hatóság által hivatalosan ismert tényeket nem kell bizonyítani. Az elsőfokú vámhatóságnak is ezek betartásával kellett volna eljárnia, mivel a döntéshez szükséges tények előtte ismertek voltak, a hivatalból rendelkezésre álló adatok bizonyításának terhét nem helyezhette át a felperesre.
[15] Az áru fuvarozója 2014. november 20. napján az Egyesült Királyságban az árut vámkezeltette, e tény ismeretében alperesnek a Ket. 105. § (2) bekezdés szerint alkalmaznia kellett volna a Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében és 213. cikkében szabályozott egyetemleges felelősség intézményét. Az alperes azonban nem vizsgálta, hogy ténylegesen melyik fél valósította meg a jogsértést. A jogbiztonság elvéből következően a ténylegesen mulasztó felet kell jogkövetkezménnyel sújtani, ez pedig adott esetben nem a felperes, hanem a fuvarozó volt. Tévesnek tartotta a bírói ítélet azon megállapítását, miszerint a fuvarozó esetleges felelőssége körében a keresetlevélben előadottak ellenére azért nem vizsgálódhatott, mert az alperesi határozat e körben megállapítást nem tett. A bíróság ítélete ezért sérti a Pp. 3. § és 213. § (1) bekezdés, valamint 215. §-ában szabályozott kereseti kérelemhez kötöttség elvét is.
[16] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
[17] A felülvizsgálati kérelem jogszabályi hivatkozásaival szemben kiemelte, hogy a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdése alapján a felperesnek nem lehetősége, hanem kifejezetten kötelezettsége volt az áruk, valamint az azzal kapcsolatos releváns okmányok bemutatása, ezen kötelezettségét azonban a felperes elmulasztotta. A Végrehajtási rendelet 365. cikk (4) bekezdésében foglalt vagylagosságra hivatkozással kapcsolatosan kiemelte, hogy az lehetőséget biztosít a vámhatóságnak, hogy az érkezés értesítési üzenet elmaradása esetén vagy az indító vámhivatalt keresse meg, vagy pedig a rendelkezésre álló adatok alapján zárja le az eljárást.
[18] Állította, hogy eljárása során a tényállás-felderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett és hivatkozott arra, hogy a fuvarozó egyetemleges felelősségét érdemben sem látta megállapíthatónak. A fuvarlevél 11. rovatában, ahol fel kell tüntetni, hogy az adott termék vámárunak minősül-e, ilyen bejegyzés nem történt, ennek ismeretében pedig a fuvarozó felelősségét nem kellett a vámhatóságnak vizsgálnia.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[20] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, az azokban megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. [Pp. 272. § (2) bekezdés, Pp. 275. § (2) bekezdés, KGD 2002.262.] A Kúria az iratok alapján dönt, bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nincs helye, a tényállás felülmérlegelésének pedig csak kivételes esetekben és akkor van helye, ha az a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz. A jogerős ítéletet megelőző közigazgatási eljárás jogszerűsége így csak áttételesen tárgya az eljárásnak.
[21] Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapította meg, és ítélete nem sért jogszabályt.
[22] A Kúria nem osztotta a felülvizsgálati kérelem azon okfejtését, miszerint a Vámkódex 92. cikk (2) bekezdés szerint a felperesi adatszolgáltatás hiányában - a Végrehajtási rendelet 365. cikk (4) bekezdésében írtakra figyelemmel - le kellett volna zárnia az eljárást és a felperes adatszolgáltatásra való felhívása a Ket. 2. § (3) bekezdés és 50. § (3) bekezdésének szabályát sértette. Az árutovábbítási eljárásban a bemutatás határideje, 2014. augusztus 14. napja eredménytelenül zárult. A Vámkódex 92. cikk és a Végrehajtási rendelet 365. cikk szerint ilyen esetben a főkötelezettől vagy a rendelkezési vámhivataltól (jelen esetben azonos az indító vámhivatallal) kérhetők a lezáráshoz szükséges adatok. A felperes, mint az eljárás főkötelezettje adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, a vámhivatal pedig az árutovábbítási eljárást a saját nyilvántartása alapján nem tudta lezárni. Csak a főkötelezett - a felperes - megkeresése alapján voltak beszerezhetők az eljárás lezáráshoz szükséges adatok.
[23] A felperes a vámhivatali felhívásra nem reagált. Még a 2014. október 27-én tartott meghallgatáson sem közölt konkrét adatokat, hanem úgy nyilatkozott, hogy "a fuvarozóval közölte, hogy a szóban forgó áru vámáru, erről azonban bizonylatot bemutatni nem tud, a küldemény vámjogi sorsának rendezését egyéb módon sem tudja igazolni."
[24] Nem alapos az egyetemlegesség jogellenes mellőzésére való felperesi hivatkozás sem. Az egyetemleges felelősség megállapításának első lépcsője az eljárás igazolt résztvevőinek azonosítása. A hatóság az ehhez szükséges intézkedéseket megtette, de a fenti nyilatkozat alapján a felperesen mint főkötelezetten kívül további személy felelőssége nem volt megállapítható adatok hiányában, így az alperes nem alkalmazhatta az egyetemlegesség jogintézményét.
[25] A perbeli áruk az Egyesült Királyságban 2014. november 20. napján szabad forgalomba bocsátása és a köztartozások megfizetése azért került jogszerűen figyelmen kívül hagyásra, mert az árutovábbítási eljárásban 2014. augusztus 15. napján beállt a Vámkódex 203. cikk szerinti jogellenes elvonás. Ez pedig megalapozta vámtartozás fizetési kötelezettség megállapítását, a felperes adóssá vált.
[26] Egyébként is az rögzíthető, hogy a felperes november 13-án átvette az elsőfokú határozatot, az Egyesült Királyságban történt vámolás pedig ezt követően november 20-án következett csak be. A vámáru sorsának rendezésére nem az árutovábbítási eljárásra meghatározott határidőn belül került sor, annak figyelmen kívül hagyásával nem sértett jogszabályt az alperes.
[27] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.188/2016/7.)