adozona.hu
BH 2018.12.348
BH 2018.12.348
Az egyenlő bánásmód elve alapján a Spanyolországban bányavállalkozónál végzett föld alatti munkavégzést a bányász járadékra való jogosultság szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azt az igénylő Magyarországon bányavállalkozónál teljesítette volna [a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK Rendelet (Rendelet) 51. cikk (1) bekezdése, 5. cikk b) pontja, 1. cikk, 3. cikk].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv a 2015. április 24. napján kelt határozatával az elsőfokú társadalombiztosítási szerv 2015. február 12. napján kelt határozatát, amellyel a felperes 2013. augusztus 26. napján benyújtott öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasította, helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes kérelme a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (továbbiakban: Rendelet) és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK ...
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasító jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria megalapozottnak tartotta, ezért az Mfv. III. 10.295/2016/6. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Az alperes kiemelte, hogy a felperes öregségi nyugdíj iránt nyújtott be kérelmet, ennek ellenére "más ellátások" tekintetében is vizsgálódott. A felperes 2012. január 1. előtt bányásznyugdíjra jogosultságot nem szerzett [Khtv. 7. § (1) bekezdés], magyarországi bányavállalatnál 5000 műszakszámot nem teljesített, a magyarországi (16 év 236 nap) és a spanyolországi (9 év 354 nap) összesen 26 év 225 nap bányászati tevékenységére tekintettel 5 év korkedvezményre szerzett jogosultságot, azonban a 60. életévét az igénybejelentéskor nem töltötte be, így korhatár előtti ellátásra sem jogosult. A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bányászjáradékra jogosultsághoz csak a magyarországi bányavállalkozásnál föld alatti munkakörben töltött idő vehető figyelembe, amely nem azonos a jogviszonyban töltött idővel. A külföldi szolgálati idő nem számítható össze a magyarországi műszakszámmal. A Rendelet 51. cikke nem alkalmazható, mivel a magyar jogrend nem ismer olyan különleges rendszert, amely a más (Spanyolország) tagállamban szerzett különleges biztosítási idő elismerését lehetővé teszi. A bányászati tevékenység során teljesített műszakszám nem azonos a szolgálati jogviszonyban töltött napok számával. Az átmeneti bányászjáradékra jogosultsághoz csak a meghatározott feltételekkel megszerzett munkaidőegységek számíthatók be. A nyugdíj a Rendelet és a Vhr. hatálya alá tartozik, a 2012. január 1-től megállapítható átmeneti bányászjáradék ellentétben a korábbi bányászati nyugdíjjal nem nyugdíj még akkor sem, ha kiszámításakor a nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az átmeneti bányászjáradék nem azonosítható a Rendelet fogalommeghatározásokat tartalmazó 1. cikk w) pontjában meghatározott nyugdíjjal, illetve a 3. cikk (1) bekezdésében megnevezett ellátásokhoz sem sorolható, amit alátámaszt az is, hogy az átmeneti bányászjáradék nem a Tny.-ben került szabályozásra, hanem a Khtv. és a Btv. szabályai utalnak rá. Az átmeneti bányászjáradék nem életkortól, egészségi állapottól, illetve az elhunyttal való családi kapcsolattól független társadalombiztosítási ellátás, ezért nyugdíjnak nem minősíthető. Az átmeneti bányászjáradék jogosultsági feltételeként megjelölt föld alatti műszakszám kiszámításakor a Rendelet 51. cikke összeszámítási szabálya nem alkalmazható. A Rendelet tárgyi hatálya az átmeneti bányászjáradékra mint különleges tagállami ellátásra nem terjed ki, azt tagállami belső jogszabály szabályozza.
[7] A felperes fenntartotta a magyarországi és a spanyolországi munkaköre és tényleges munkavégzése közötti hasonlóság miatt a Rendelet 5. cikk b) pontja alkalmazandóságát. Hivatkozott az Európai Bíróság C-228/07. számú, valamint C-177/12. számú ítéleteiben elfoglalt álláspontjára az ellátások nyújtásának célja, folyósítása feltételei vizsgálatának szükségessége körében azzal, hogy a kialakult bírói gyakorlaton a 1408/71/EGK rendelet helyébe lépő Rendelet sem változtatott.
[8] A felperes érvelése szerint a Khtv. által megszüntetett bányásznyugdíj, csakúgy mint a korhatár előtti öregségi nyugdíj helyébe lépő bányászjáradék funkcióját tekintve azt a célt szolgálta, hogy a jogszabályi feltételek teljesülése esetén a bányászok az öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőzően jogosultak legyenek nyugdíjra. Ezt támasztja alá a Btv. 49/C. § (1) bekezdése is, továbbá az a tény, hogy emelésére a Tny. nyugdíjemelési szabályait kell alkalmazni. Ily módon az átmeneti bányászjáradék a Rendelet 1. cikk w) pontja által meghatározott nyugdíj fogalmába beleértendő. Az átmeneti bányászjáradék a 3. cikk (1) bekezdés d) pontja szerinti öregségi ellátásnak minősül, így a Rendelet 6. cikke, az időszakok összesítésére vonatkozó rendelkezését is alkalmazni kell.
[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint az átmeneti bányászjáradék nem a Rendelet hatálya alá tartozó ellátás, így a Rendelet 51. cikk összeszámítási szabálya sem alkalmazható.
[11] Az alperes a határozatai meghozatala során a Btv. 49/B. §-ára és a Rendelet, valamint a Vhr. alapján - a határozatban feltüntetett időtartamban, a teljesített műszakszámok feltüntetésével - vizsgálta a felperesnek a bányászjáradékra való jogosultságát. Az átmeneti bányászjáradékot az alperes azért nem találta megállapíthatónak, mert az álláspontja szerint a jogosultsághoz a külföldön (Spanyolországban) teljesített műszakot, földalatti munkakörben töltött időt nem lehetett figyelembe venni.
[12] A felperes a Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjai, a Rendelet 51. cikke és 5. cikk b) pontja alapján, az 1. cikk és 3. cikk figyelembevételével kérte az átmeneti bányászjáradékra való jogosultsága megállapítását.
[13] A felperes Magyarországon 1975. június 12. és 2002. április 23. között 25 év 332 nap szolgálati időt szerzett, melyen belül 4093 föld alatti műszakszámot teljesített. Spanyolországban 2002. június 29. és 2013. május 25. között 10 év 157 nap szolgálati időt szerzett. A felperes a magyarországi bányavállalatok bezárását követően kifejezetten azért ment spanyolországi bányavállalathoz föld alatti munkakörben munkát végezni, hogy a 25 évet a bányász nyugdíjhoz megszerezze .
[14] A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében átmeneti bányászjáradékra az jogosult, aki Magyarországon bányavállalkozónál föld alatti munkakörben legalább 25 év Tny. szerinti szolgálati időt szerzett vagy legalább 5000 (Tny. szerint szolgálati időnek minősülő) műszakot töltött el, feltéve, hogy a b)-d) pontokban rögzített kizáró feltételek nem állnak fenn. Az átmeneti bányászjáradékra jogosultság feltételeit nem a Tny. szabályozza, azonban az ellátás összege emelésére, illetve az ellátás mellett végezhető keresőtevékenységre egyebek mellett (Btv. 49/C. §) már a Tny. szabályait kell alkalmazni. A Btv. 49/C. § (2) bekezdéséből és a Khtv. 11. §-ából és 17. §-ából következően az ellátás az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével megszűnik.
[15] A jogintézmény funkciója tehát a bányavállalkozónál, föld alatti munkakörben dolgozók számára az öregség miatt csökkentett, vagy megszüntetett keresőtevékenység miatti jövedelemkiesés pótlása, amely az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően vehető igénybe és csak annak betöltéséig tart, a jogosultság feltétele pedig a Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek teljesülése mellett a nyugdíjjárulék megfizetésén, azaz a szolgálati idő megszerzésén alapul.
[16] A jogerős ítéletben a bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a nyugdíjakkal szemben az átmeneti bányászjáradékot nem a Tny. szabályozza és a finanszírozása sem a Nyugdíj Alapból történik. Annak eldöntése szempontjából, hogy a bányászjáradék a Rendelet 1. cikk w) pontja szerinti nyugdíjfogalom meghatározásának megfelel-e, annak van jelentősége, hogy funkcióját és feltételeit illetően több, lényeges átfedés van, és számos szabályát a Btv. 49/C. §-a utaló rendelkezései alapján a nyugdíjakra vonatkozó (Tny.) szabályok alkalmazásával határozza meg. Az Európai Bíróság gyakorlata (Petersen ügy, C-228/07., 21., Würker-ügy, C-32/13., 36., Lachheb-ügy, C-177/12., 32.) is arra mutat, hogy a szociális biztonsági ellátásokat a nemzeti jogszabályokra jellemző sajátosságoktól függetlenül ugyanolyan természetűnek kell tekinteni, amennyiben tárgyuk és céljuk, kiszámításuk alapja és nyújtásuk feltételei azonosak. Egy adott ellátásnak a minősítése az ellátás lényegi ismérvein alapul és nem a nemzeti jogszabály által alkalmazott minősítésen. A formális jellemzők az ellátás minősítése lényegi tényezőjének - szemben a lényegi ismérvekkel - felülírására nem alkalmasak.
[17] A Rendelet 1. cikk w) pontja értelmében a nyugdíj nemcsak a nyugdíjakat foglalja magában, hanem az azokat helyettesítő átalány összegű ellátásokat is és a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, valamint a III. Cím (az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezések) előírásaira figyelemmel az értékállóságokat biztosító növekményeket és kiegészítő támogatásokat.
[18] A Btv. kifejezetten a Magyarországon bányavállalkozónál - meghatározott feltételek szerinti - munkavégzést ismeri el, azonban a Rendelet 5. cikk b) pontja értelmében ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.
[19] Az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését biztosító fenti cikk helyes értelmezése szerint a felperesnek Spanyolországban bányavállalkozónál föld alatti munkavégzését úgy kell tekinteni, mintha azt Magyarországon bányavállalkozónál teljesítette volna. Az egyenlő bánásmód elvének egy konkrét esetére történő alkalmazásáról rendelkezik a Rendelet 51. cikk (1) bekezdése, amely az időszakok összesítésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza. Így előírja, hogy "egy tagállam jogszabályai egyes ellátások nyújtását attól teszik függővé, hogy a biztosítási időt kizárólag egy meghatározott tevékenységben munkavállalóként […] kell megszerezni […] az említett tagállam jogszabályai szerzett időszakokat, ha azokat hasonló rendszerben vagy - ennek hiányában - ugyanazon szakma vagy adott esetben munkavállalóként […] ugyanazon tevékenység keretében szerezték".
[20] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes Spanyolországban is bányában ténylegesen föld alatti munkakörben dolgozott, tehát a Rendelet 5. cikke és 51. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő teljesen hasonló tényállásról van szó. A szolgálati idő és a műszakszám megkülönböztetésének - egyetértve azzal, hogy a kettő nem azonos fogalom - annyiban nem bír jelentőséggel a jogvita elbírálásánál, hogy a Btv. mindkettőt ismeri.
[21] A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "Magyarországon" kitétel ellentétes megszorító feltétel a Rendelet 5. cikk b) pontjában foglaltakhoz képest, ezért a jogvita elbírálása szempontjából - figyelemmel a közösségi jog elsőbbségére - figyelmen kívül kell hagyni.
[22] A fentebb kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte.
[23] A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak - a fentebb írtak figyelembevételével - a Rendelet 51. cikke és 5. cikk b) pontja, 1. cikke és 3. cikke alapján kell a felperes átmeneti bányászjáradék megállapítására irányuló kérelmét elbírálnia.
(Kúria, Mfv.III.10.665/2017.)
Az ügy száma: Mfv.III.10.665/2017/6.
A tanács tagjai:
Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes: Bónus István (6630 Mindszent, Elege u. 83.)
A felperes képviselője: dr. Börcsök Rita ügyvéd (6720 Szeged, Kárász u. 16.)
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatal VIII. Kerületi Hivatala, 1916 Budapest
Az alperes képviselője: dr. Groholszky Judit jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.2938/2016/11.
Kötelezi az alperes, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000 (hatvanezer) forint együttes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú- és a felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasító jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria megalapozottnak tartotta, ezért az Mfv. III. 10.295/2016/6. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Az alperes kiemelte, hogy a felperes öregségi nyugdíj iránt nyújtott be kérelmet, ennek ellenére "más ellátások" tekintetében is vizsgálódott. A felperes 2012. január 1. előtt bányásznyugdíjra jogosultságot nem szerzett (Khtv. 7. § (1) bekezdés), magyarországi bányavállalatnál 5000 műszakszámot nem teljesített, a magyarországi (16 év 236 nap) és a spanyolországi (9 év 354 nap) összesen 26 év 225 nap bányászati tevékenységére tekintettel 5 év korkedvezményre szerzett jogosultságot, azonban a 60. életévét az igénybejelentéskor nem töltötte be, így korhatár előtti ellátásra sem jogosult. A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bányászjáradékra jogosultsághoz csak a magyarországi bányavállalkozásnál földalatti munkakörben töltött idő vehető figyelembe, amely nem azonos a jogviszonyban töltött idővel. A külföldi szolgálati idő nem számítható össze a magyarországi műszakszámmal. A Rendelet 51. cikke nem alkalmazható, mivel a magyar jogrend nem ismer olyan különleges rendszert, amely a más (Spanyolország) tagállamban szerzett különleges biztosítási idő elismerését lehetővé teszi. A bányászati tevékenység során teljesített műszakszám nem azonos a szolgálati jogviszonyban töltött napok számával. Az átmeneti bányászjáradékra jogosultsághoz csak a meghatározott feltételekkel megszerzett munkaidő egységek számíthatók be. A nyugdíj a Rendelet és a Vhr. hatálya alá tartozik, a 2012. január 1-től megállapítható átmeneti bányászjáradék ellentétben a korábbi bányászati nyugdíjjal nem nyugdíj még akkor sem, ha kiszámításakor a nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az átmeneti bányászjáradék nem azonosítható a Rendelet fogalom meghatározásokat tartalmazó 1. cikk w) pontjában meghatározott nyugdíjjal, illetve a 3. cikk (1) bekezdésében megnevezett ellátásokhoz sem sorolható, amit alátámaszt az is, hogy az átmeneti bányászjáradék nem a Tny-ben került szabályozásra, hanem a Khtv. és a Btv. szabályai utalnak rá. Az átmeneti bányászjáradék nem életkortól, egészségi állapottól, illetve az elhunyttal való családi kapcsolattól független társadalombiztosítási ellátás, ezért nyugdíjnak nem minősíthető. Az átmeneti bányászjáradék jogosultsági feltételeként megjelölt föld alatti műszakszám kiszámításakor a Rendelet 51. cikke összeszámítási szabálya nem alkalmazható. A Rendelet tárgyi hatálya az átmeneti bányászjáradékra, mint különleges tagállami ellátásra nem terjed ki, azt tagállami belső jogszabály szabályozza.
[7] A felperes fenntartotta, a magyarországi és a spanyolországi munkaköre és tényleges munkavégzése közötti hasonlóság miatt a Rendelet 5. cikk b) pontja alkalmazandóságát. Hivatkozott az Európai Bíróság C-228/07. számú, valamint C-177/12. számú ítéleteiben elfoglalt álláspontjára az ellátások nyújtásának célja, folyósítása feltételei vizsgálatának szükségessége körében azzal, hogy a kialakult bírói gyakorlaton a 1408/71/EGK rendelet helyébe lépő Rendelet sem változtatott.
[8] A felperes érvelése szerint a Khtv. által megszüntetett bányász nyugdíj csakúgy mint a korhatár előtti öregségi nyugdíj helyébe lépő bányászjáradék funkcióját tekintve azt a célt szolgálta, hogy a jogszabályi feltételek teljesülése esetén a bányászok az öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőzően jogosultak legyenek nyugdíjra. Ezt támasztja alá a Btv. 49/C. § (1) bekezdése is, továbbá az a tény, hogy emelésére a Tny. nyugdíjemelési szabályait kell alkalmazni. Ily módon az átmeneti bányászjáradék a Rendelet 1. cikk w) pontja által meghatározott nyugdíj fogalmába beleértendő. Az átmeneti bányászjáradék a 3. cikk (1) bekezdés d) pontja szerinti öregségi ellátásnak minősül, így a Rendelet 6. cikke, az időszakok összesítésére vonatkozó rendelkezését is alkalmazni kell.
[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint az átmeneti bányászjáradék nem a Rendelet hatálya alá tartozó ellátás, így a Rendelet 51. cikk összeszámítási szabálya sem alkalmazható.
[11] Az alperes a határozatai meghozatala során a Btv. 49/B. §-ára és a Rendelet, valamint a Vhr. alapján - a határozatban feltüntetett időtartamban, a teljesített műszakszámok feltüntetésével - vizsgálta a felperesnek a bányász járadékra való jogosultságát. Az átmeneti bányászjáradékot az alperes azért nem találta megállapíthatónak, mert az álláspontja szerint a jogosultsághoz a külföldön (Spanyolországban) teljesített műszakot, földalatti munkakörben töltött időt nem lehetett figyelembe venni.
[12] A felperes a Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjai, a Rendelet 51. cikke és 5. cikk b) pontja alapján, az 1. cikk és 3. cikk figyelembevételével kérte az átmeneti bányászjáradékra való jogosultsága megállapítását.
[13] A felperes Magyarországon 1975. június 12. és 2002. április 23. között 25 év 332 nap szolgálati időt szerzett, melyen belül 4093 földalatti műszakszámot teljesített. Spanyolországban 2002. június 29. és 2013. május 25. között 10 év 157 nap szolgálati időt szerzett. A felperes a magyarországi bányavállalatok bezárását követően kifejezetten azért ment spanyolországi bányavállalathoz földalatti munkakörben munkát végezni, hogy a 25 évet a bányász nyugdíjhoz megszerezze .
[14] A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében átmeneti bányászjáradékra az jogosult, aki Magyarországon bányavállalkozónál föld alatti munkakörben legalább 25 év Tny. szerinti szolgálati időt szerzett vagy legalább 5000 (Tny. szerint szolgálati időnek minősülő) műszakot töltött el, feltéve, hogy a b)-d) pontokban rögzített kizáró feltételek nem állnak fenn. Az átmeneti bányászjáradékra jogosultság feltételeit nem a Tny. szabályozza, azonban az ellátás összege emelésére, illetve az ellátás mellett végezhető kereső tevékenységre egyebek mellett (Btv. 49/C. §) már a Tny. szabályait kell alkalmazni. A Btv. 49/C. § (2) bekezdéséből és a Khtv. 11. §-ából és 17. §-ából következően az ellátás az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével megszűnik.
[15] A jogintézmény funkciója tehát a bányavállalkozónál, föld alatti munkakörben dolgozók számára az öregség miatt csökkentett, vagy megszüntetett kereső tevékenység miatti jövedelem-kiesés pótlása, amely az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően vehető igénybe és csak annak betöltéséig tart, a jogosultság feltétele pedig a Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek teljesülése mellett a nyugdíjjárulék megfizetésén, azaz a szolgálati idő megszerzésén alapul.
[16] A jogerős ítéletben a bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a nyugdíjakkal szemben az átmeneti bányászjáradékot nem a Tny. szabályozza és a finanszírozása sem a Nyugdíj Alapból történik. Annak eldöntése szempontjából, hogy a bányászjáradék a Rendelet 1. cikk w) pontja szerinti nyugdíjfogalom meghatározásának megfelel-e annak van jelentősége, hogy funkcióját és feltételeit illetően több, lényeges átfedés van, és számos szabályát a Btv. 49/C. §-a utaló rendelkezései alapján a nyugdíjakra vonatkozó (Tny.) szabályok alkalmazásával határozza meg. Az Európai Bíróság gyakorlata (Petersen ügy, C-228/07., 21., Würker-ügy, C-32/13., 36., Lachheb-ügy, C-177/12., 32.) is arra mutat, hogy a szociális biztonsági ellátásokat a nemzeti jogszabályokra jellemző sajátosságoktól függetlenül ugyanolyan természetűnek kell tekinteni, amennyiben tárgyuk és céljuk, kiszámításuk alapja és nyújtásuk feltételei azonosak. Egy adott ellátásnak a minősítése az ellátás lényegi ismérvein alapul és nem a nemzeti jogszabály által alkalmazott minősítésen. A formális jellemzők az ellátás minősítése lényegi tényezőjének - szemben a lényegi ismérvekkel - felülírására nem alkalmasak.
[17] A Rendelet 1. cikk w) pontja értelmében a nyugdíj nem csak a nyugdíjakat foglalja magában, hanem az azokat helyettesítő átalány összegű ellátásokat is és a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, valamint a III. Cím (az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezések) előírásaira figyelemmel az értékállóságokat biztosító növekményeket és kiegészítő támogatásokat.
[18] A Btv. kifejezetten a Magyarországon bányavállalkozónál - meghatározott feltételek szerinti - munkavégzést ismeri el, azonban a Rendelet 5. cikk b) pontja értelmében ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.
[19] Az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését biztosító fenti cikk helyes értelmezése szerint a felperesnek Spanyolországban bányavállalkozónál föld alatti munkavégzését úgy kell tekinteni, mintha azt Magyarországon bányavállalkozónál teljesítette volna. Az egyenlő bánásmód elvének egy konkrét esetére történő alkalmazásáról rendelkezik a Rendelet 51. cikk (1) bekezdése, amely az időszakok összesítésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza. Így előírja, hogy egy tagállam jogszabályai egyes ellátások nyújtását attól teszik függővé, hogy a biztosítási időt kizárólag egy meghatározott tevékenységben munkavállalóként (…) kell megszerezni (…) az említett tagállam jogszabályai szerzett időszakokat, ha azokat hasonló rendszerben vagy - ennek hiányában - ugyanazon szakma vagy adott esetben munkavállalóként (…) ugyanazon tevékenység keretében szerezték.
[20] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes Spanyolországban is bányában ténylegesen földalatti munkakörben dolgozott, tehát a Rendelet 5. cikke és 51. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő teljesen hasonló tényállásról van szó. A szolgálati idő és a műszakszám megkülönböztetésének - egyetértve azzal, hogy a kettő nem azonos fogalom - annyiban nem bír jelentőséggel a jogvita elbírálásánál, hogy a Btv. mindkettőt ismeri.
[21] A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "Magyarországon" kitétel ellentétes megszorító feltétel a Rendelet 5. cikk b) pontjában foglaltakhoz képest, ezért a jogvita elbírálása szempontjából - figyelemmel a közösségi jog elsőbbségére - figyelmen kívül kell hagyni.
[22] A fentebb kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte.
[23] A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak - a fentebb írtak figyelembevételével - a Rendelet 51. cikke és 5. cikk b) pontja, 1. cikke és 3. cikke alapján kell a felperes átmeneti bányászjáradék megállapítására irányuló kérelmét elbírálnia.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).