adozona.hu
AVI 2018.11.73
AVI 2018.11.73
A bíróság vizsgálja a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítését [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. július 15-én káposztarepce értékesítéséről állapodott meg a M. s.r.o-val. A szlovák M. s.r.o. a 2009. évben több mint egy milliárd forint értékben vallott több magyarországi társaságtól mezőgazdasági termény beszerzést, amelyeket magyarországi cégek (D. K. Kft., S. Kft.) részére számlázott. A cégek nem ismerték el ezt a vásárlást, a számlák könyveléseikben nem szerepelnek. Részükre ténylegesen a M. A. R. Kft. értékesített, számlázott, a cégek ténylegesen a M. A. R. Kft. r...
AVI 2018.11.73 A bíróság vizsgálja a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítését [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. július 15-én káposztarepce értékesítéséről állapodott meg a M. s.r.o-val. A szlovák M. s.r.o. a 2009. évben több mint egy milliárd forint értékben vallott több magyarországi társaságtól mezőgazdasági termény beszerzést, amelyeket magyarországi cégek (D. K. Kft., S. Kft.) részére számlázott. A cégek nem ismerték el ezt a vásárlást, a számlák könyveléseikben nem szerepelnek. Részükre ténylegesen a M. A. R. Kft. értékesített, számlázott, a cégek ténylegesen a M. A. R. Kft. részére utaltak, a beérkezett pénzt A. R. azonnal készpénzben felvette, majd a M. s.r.o. nevében befizette a terményt értékesítő cégek - közöttük felperes - bankszámlájára.[2] A felperes 2009. július 13-án a román A. s.r.l-el szintén káposztarepce értékesítésére szerződött. A román A. s.r.l-el szintén magyarországi termelőktől származó mezőgazdasági termények számlázására szakosodott, beszerzést nem vallott, székhelyén nem végez tevékenységet. A vételárat H. T. K. és A. A. készpénzben fizették be a felperes bankszámlájára az A. s.r.l. nevében.
[3] A felperes 2009. szeptember 1-jén, szeptember 12-én és november 16-án a szlovák T. s.r.o-val állapodott meg káposztarepce és napraforgó mag értékesítésről. A cég szintén magyarországi termelőktől származó mezőgazdasági termények számlázására szakosodott, beszerzést nem vallott, székhelyén nem végez tevékenységet. A vételárat A. A. készpénzben fizette be a felperes bankszámlájára, egy alkalommal a házipénztárba, a T. s.r.o. nevében.
[4] A felperes a CMR-eket minden esetben megkapta mind a szlovák, mind a román cégektől. A terményt részben a felperes, részben beszállítóinak telephelyéről magyarországi rendszámú tehergépjárművek szállították el, a kapcsolódó CMR-eken is ezek a járművek szerepeltek. A kapcsolódó számlák szerinti gazdasági eseményeket a felperes adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésként vallotta.
[5] Az elsőfokú adóhatósága 2009. július-december időszakra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Értékelték a CMR-ek adatait, a szlovák, a román adóhatóság által közölt adatokat, a D. K. Kft., és a S. Kft., továbbá a M. A. R. Kft. vizsgálatának megállapításit, nyilatkoztatták Sz. Gy.-t, az A. s.r.l., képviselőjét, H. T.-t, a T. s.r.o. képviselőjét O. T.-t, a felperes beszállítóinak ügyvezetőit, továbbá felperes volt mezőgazdasági igazgatóját, T. L.-t és felperes volt vezérigazgatóját, Zs. G.-t. A tehergépjárművek tulajdonosai arról nyilatkoztak, hogy sem a M. s.r.o-val, sem a T. s.ro-val, sem az A. s.r.l-el nem álltak kapcsolatban, a járművek az adott időpontokban belföldi fuvarozásokban vettek részt.
[6] Az ellenőrzés 2013. szeptember 26-án meghallgatta A. A.-t, aki úgy nyilatkozott, sem a felperest, sem az A. s.r.l-t, sem a T. s.r.o-t nem ismeri.
[7] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság az ügyleteket belföldi, áfaköteles termékértékesítésnek minősítette, és a 2009. szeptember-november hónapokra 35 951 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[8] Alperes határozatával részben eltérő indokolással, helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. § (7), 2. § (1), 99. § (2) bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1) és 89. § (1) bekezdéseire alapította, figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának ítéleteit.
[9] Indokolása szerint a 2013. szeptember 26-i A. A. meghallgatására, egyéb azonosító adatok hiányában, névazonosság miatt került sor, személye nem azonos az ügyletekben érintett A. A.-éval. A felperes azon hivatkozását, hogy A. A. a P. Q.s.r.l. társasággal kötött ügynöki szerződés alapján járt el, nem lehetett irányadónak tekinteni, mivel ténylegesen több külföldi cég nevében megállapodott felperessel, és nagy összegű készpénzbefizetéseket teljesített felperes részére. A. A. nyilatkozatát mellőzte a bizonyítékok köréből az alperes, de ezzel együtt az elsőfokú adóhatóság következtetéseit helytállónak értékelte: az ügyletek a közösségi termékértékesítés bizonyítottságának hiányában adóköteles belföldi értékesítések, és az ügyletek körülményeivel szemben a felperes nem nevezett meg, és nem bizonyított egyetlen olyan tényt, körülményt, magatartást sem, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy a felperes részéről észszerűen elvárható intézkedések megvalósultak volna.
Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az Art. 99. § (2) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a Közösség más tagállamába történő értékesítés esetén vizsgálni kell, hogy az adott Közösségen belüli termékértékesítésnél a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszállt-e a vevőre, igazolnia kell, hogy a terméket feladta vagy elszállította egy másik tagállamba és a termék feladása vagy szállítása során ténylegesen elhagyta-e a tagállam területét.[11] A közösségi termékértékesítés kapcsán az adóhatóság széles körű bizonyítást folytatott le. A felperes bizonyítási indítványa alapján az elsőfokú bíróság is meghallgatta Zs. G. korábbi vezérigazgatót, a mezőgazdasági igazgatót T. L.-t, a felperes által közvetítőként megjelölt A. A.-t, felperes korábbi munkavállalóit F. Zs.-t, T. B.-t, R. G.-nét, a felperesi terményeket is tároló V.f. Kft. részéről K. A.-t, a m.-i A. Kft. részéről F. I.-t.
[12] Az egyes tanúvallomások tartalmának ismertetését követően az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a peres eljárás során meghallgatott tanúk túlnyomó része az áru kiszolgáltatásával és átvételével kapcsolatos eljárásra tudott nyilatkozni, arra, hogy az ügyletkötés ténylegesen hogyan jött létre, az elszállításra konkrétan a vevő esetén milyen módon, miként került sor, tényszerűen nem tudtak nyilatkozni. Tevékenységük kizárólag a számla kibocsátására és az áru kiszolgáltatására irányult. A felperesi képviselő az eljárás során végig hangsúlyozta, hogy lényegében közvetítőként A. A. lépett fel a termény értékesítésénél. Ezzel szemben A. A. tanúvallomásában a szlovák és a román cégeket ugyan név szerint ismerte, de képviselőiket pontosan nem tudta megjelölni.
[13] A járművek rendszámai a CMR-eken ugyan feltüntetésre kerültek és az elszállított termény mennyiségét is ellenőrizték, de a szlovák cégek részére tényleges értékesítés nem történt, mert a termény a valóságban a belföldi vevők részére került elszállításra és értékesítésre. A román társaság esetében is az állapítható meg, hogy az áru nem került más tagállamba kiszállításra, a felperes nem végzett közösségi termékértékesítést.
[14] A Közösségen belüli termékértékesítés objektív feltételei szigorúbb elvárást támasztanak, mint a belföldi értékesítések, ezért az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a bizonyítási kötelezettség nem terhelné olyan széles körben, mint amelyet az alperes megkövetelt.
[15] Az alperes azt is vizsgálta, hogy a felperes megtett-e minden lehetséges észszerű intézkedést annak érdekében, hogy a termékértékesítés ne vezessen adókijátszáshoz. Ezt azonban a felperes a peres eljárás során sem bizonyította. A közvetítőként hivatkozott A. A. személyével kapcsolatban a felperes semmilyen vizsgálódást nem folytatott le, a szerződő partnerek képviselőinek nevét nem tudta, tevékenysége kizárólag az áru általa megjelölt helyen történő kiszállítására, a CMR-ek ellenőrzésére és a vételár megfizetésére korlátozódott. A felperes csak a partnerek bejegyzéséről és adószámáról tájékozódott. A CMR-ek sem hitelesek, mivel a fuvarozást végző társaságok ténylegesen a belföldi fuvarozást végezték és nem a számla szerinti külföldi cégek részére fuvaroztak. Mindezen objektív tények és körülmények alapján a felperes kellő körültekintés mellett az adókijátszást felismerhette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra utasítását, az alperesi határozat érdemi megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az alperes által is elismert jogszabálysértés ellenére utasította el a felperes keresetét.[17] A legkirívóbb alperesi jogszabálysértés A. A. tanúval kapcsolatos nem menthető tévedés, majd ennek kiderülése után a tanú jogsértő mellőzése. Az elsőfokú bíróság ugyan tanúként hallgatta meg őt és vallomását is értékelte, azonban nem volt hatásköre a vallomásnak a felperes terhére való értékelésére, hiszen az alperesi határozatnak a Pp. 339/A. §-ból következően a meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok és tényekhez képest kell jogszerűnek lenni.
[18] Az alperes eljárásával több jogszabályhelyet megsértett, amelyek a felperes jogaira, a tanúk meghallgatására, a felek bizonyítási kötelezettségeire, illetőleg az adózó tisztességes eljáráshoz való jogaira vonatkoznak. Külön kiemelte az Art. 104. § (1) és (4) bekezdése szerinti észrevételezési jog megsértését, mely abban testesült meg, hogy az alperes nem készített kiegészítő jegyzőkönyvet, illetőleg az A. A. kapcsolatos probléma mellett még egy sor felperesi bizonyítási indítványnak sem adott helyt.
[19] A jogerős ítélet anyagi jogi jogszabálysértései már abban megmutatkoznak, hogy nem vette figyelembe, illetve nem adott helyt a keresetben már részletesen kifejtett anyagi jogszabályoknak. Nyilvánvalóan jogszabálysértő az olyan jogszabály-értelmezés, amely a jogszabályban foglaltnál több terhet, illetőleg többlet felelősséget ró a jogalanyra, nem veszi figyelembe az EUB ítélkezési gyakorlatát. Hivatkozott a Mecsek-Gabona-ügy 35. pontjára, Teleos-ügy 48., 49-51. pontjára, Euro Tyre Holding ügy 31. pontjára.
[20] Az alperes határozata, valamint a jogerős ítélet az EUB által külön is kiemelt, és az Alaptörvény alapján is fennálló jogbiztonság elvébe ütközik, hiszen olyan elvárásokat támaszt az adózóval szemben, amelyeket jogszabály nem ír elő, egyetlen adózó által sem teljesíthető. Egyetlen tételes jogi rendelkezés, illetőleg adóhatósági állásfoglalás sem tartalmaz olyan követelményt, mint amit a felperes terhére értékeltek, azaz, hogy a rendszámok alapján nem követte nyomon, hogy azok a vevőhöz tartoznak-e. Az adósemlegesség elve is sérült, mert nem biztosítja az adómentesség helyes és egyszerű alkalmazását, ha kötelezik az adóalanyt, hogy bizonyítékot nyújtson be arra nézve, hogy a termékek ténylegesen elhagyták a termékértékesítés helye szerinti tagállamot, sőt a kötelezettség elbizonytalaníthat. Akkor sem érvényesülne az adósemlegesség elve, ha az alapügyben érintett értékesítők maguk volnának kötelesek a HÉA utólagos megfizetésére. Hivatkozott a fuvarlevelek információs tartalmával összefüggésben a Kúria Kfv.I.35.398/2012/7. számú ítéletére, mely szerint a hamis fuvarlevelek felismerése a fuvarozásban járatlan, nem szakember személy részéről nem várható el és nem is ismerhető fel.
[21] Álláspontja szerint a támadott ítélet nem felel meg az iratoknak, illetőleg egyes következtetései logikai hibával terheltek. A CMR-ek értékelése kapcsán az ítélet iratellenes, azokkal szemben nem történt valós ellenbizonyítás az alperes részéről. Ugyanez vonatkozik a fuvareszközök típusának kérdésére is. Az elsőfokú bíróság azért tartotta hiteltelennek a CMR-eket, mert az azokon szereplő rendszámok alapján a közlekedési hatóság nagy mennyiségű mezőgazdasági termény szállítására alkalmatlan gépjárművet azonosított, azonban ez egy súlyos és feloldatlan ellentmondás. Ebből csak az következhet, hogy a kamionokon szereplő rendszámok nem voltak valósak, amiért a felperes nem tehető felelőssé.
[22] Az Art. 99. § (2) bekezdés szerinti adómentesség fogalma nem azonos a Közösségen belüli értékesítés mentességének kérdésével. Az egymáshoz közeli törvényi szóhasználat miatt alakult ki a belföldi joggyakorlatban a félreértés, erre utal az is, hogy az európai joggyakorlat egyáltalán nem kíván meg többletbizonyítást. A jogerős ítéletnek az adózóra telepített bizonyítási teherről való okfejtése éppen ezt a többletterhet telepíti felperesre, ezzel sérül az Áfa. tv. 89. §-a, az Art. 97. § (4) bekezdés, 99. § (2) bekezdése. A felperes az eljárás teljes szakaszában úgy bizonyított, mintha a bizonyítási teher rajta lenne, ehhez képest az alperes eredményes ellenbizonyításának hiányát nem az alperes terhére rótta az ítélet.
[23] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az minden kérdésben jogszerű és megalapozott volt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[25] A Kúria a a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül.
[26] A. A. tanúkénti meghallgatásával kapcsolatban a felperes a Pp. 339/A. §-ának sérelmére hivatkozott. A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az alperes eljárására az Art. 5. § (1) bekezdése folytán irányadó volt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdése is, melynek alapján a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
[27] A Pp. és a Ket. szabályainak együttes alkalmazásából következően a határozat meghozatalakor fennálló tények nem azonosak az alperes által feltártakkal, azoknak az alperes - és az adózók - tudomásától függetlenül kell létezniük. Miként a KGD 2010.189. számú eseti döntés megfogalmazta, az a tény is határozathozatalkor fennálló, amelyről a hatóság korábban nem szerzett tudomást, csak a perben került tisztázásra és amelynek figyelembevételével dönthető el a jogvita. Ez a jogintézmény, a határozat meghozatalakor fennálló tények feltárásának lehetősége és elvártsága biztosította egyébként felperes számára is, hogy a perben bizonyítási indítványokat terjeszthessen elő.
[28] Az alperes a másodfokú határozat meghozatalakor a tévesen meghallgatott személy tanúvallomását kirekesztette a bizonyítékok köréből, A. A. meghallgatásának mellőzéséről számot adott. Az elsőfokú bíróság A. A.-t meghallgatta, és indokolásában részletesen bemutatta, hogy az miért nem befolyásolja a határozat meghozatalakor fennálló, a felperes terhére mutató tényeket. Ennek következtében az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 339/A. §-át, továbbá jogszerűen nem tekintette jogszabálysértőnek az alperes felülvizsgálati kérelemben hiányolt további bizonyítási cselekményeinek elmaradását.
[29] Mind a belföldi, mind a közösségi terményértékesítések alapbizonylata a fuvarlevél: nemzetközi közúti fuvarozások esetén a CMR, nemzetközi vasúti szállítás esetén a CIM. A fuvarlevél típusok tartalma csak részben azonos, az egyes szállítmányok nyomon követhetőségét az eltérő szállítóeszközök miatt más-más információk biztosítják. A Kúria felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kfv.I.35.398/2012/7. számú ítélete közösségi vasúti fuvarozás körülményeit értékelte, a szakértői bizonyítás az egyes vasúti belső információk, az állomások bélyegző lenyomatai tekintetében tette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott megállapítást. A felperes rendszeresen folytat tagállami szinten közúti szállítással termékértékesítést, így nem hivatkozhat arra sem, hogy a CMR-ek területén a fuvarozásban járatlan személy lenne, az CIM fuvarlevelekhez képest egyszerűbb tartalmú okmány egyes adatainak információs tartalma számára nem ismerhető meg.
[30] A Kfv.I.35.398/2012/7. számú ítélet azonban nem csak a CIM fuvarlevelek tartalmára nézve tett megállapításokat, hanem részletesen össze is foglalta a Közösségen belüli, áfa levonási joggal járó adómentes értékesítések esetén irányadó szempontokat. Az ítéletben foglaltakkal a Kúria továbbra is egyetért, attól eltérni nem kíván.
[31] Az EUB a Közösségen belüli áfa ügyekben, ahol legkevesebb két közösségi tagállam érintett, a belföldi értékesítésektől eltérően közelíti meg a levonási jog jogosultjának helyzetét. Ezekben az esetekben az adókijátszásban való aktív magatartás hiánya esetén is fennállhat az adózói felelősség. A Közösségen belüli termékértékesítés adómentessége megtagadható akkor, ha az érintett adózó nem tett meg minden tőle telhető észszerű intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az adókijátszásban való részvételt, amivel komoly bizonyítási teher kerül a termékek értékesítőire.
[32] A felperes által is hivatkozott C-409/04. számú Teleos-ügyben az EUB megállapította, hogy az adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása érdekében elengedhetetlen, hogy a nemzeti hatóságok meghatározzák a Közösségen belüli termékértékesítés mentességi feltételeit, de az elfogadott intézkedések nem terjedhetnek túl az e célhoz szükséges mértéken. Mivel az adóalanyok már nem támaszkodhatnak a vámhatóságok által kiállított dokumentumokra, más módon, de az alapvető szabadságokat tiszteletben tartva kell bizonyítani a Közösségen belüli termékértékesítést és beszerzést (indokolás 49., 53., 63. pont). A C-273/11. számú Mecsek-Gabona-ügy 35. pontjában is kifejtette az EUB, hogy az adóhatóságok az adóalanyok által szolgáltatott bizonyítékok és ezek bevallásai alapján tudják elvégezni az ellenőrzést. A magyar nemzeti szabályozás az Áfa tv. és az Art. kereti között határozza meg a Közösségen belüli termékértékesítés mentességi feltételeit,
[33] Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
[34] Az Art. 99. § (2) bekezdés értelmében, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
[35] Adólevonási jog az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdésének megfelelően fő szabály szerint csak akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. Az Áfa. tv. ezen rendelkezése folytán a Közösségen belüli adómentes értékesítéshez kapcsolódó beszerzések után a felperest nem illetné meg áfa levonási jog, a lehetőséget az Áfa. tv. 121. § b) pontja teremti meg: az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98-117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja.
[36] Az Áfa. tv. rendelkezéseinek következtében a felperes arra ugyan alappal hivatkozott, hogy a Közösségi termékértékesítés "mentessége" nem felel meg a klasszikus adójogi mentességi szabályoknak, azt azonban nem tudja alappal vitatni, hogy a szabályozás a levonási jog biztosításával nem nyújt adókedvezményt. Ennek következtében nem volt akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság az Art. 99. § (2) bekezdése szerint vizsgálja a felperest terhelő bizonyítási kötelezettséget.
[37] Mindezek alapján tehát az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozattal összefüggésben, a kereseti kérelem korlátai között, azt kellett vizsgálnia, hogy igazolt-e a termék Közösség területére történő értékesítése, amennyiben pedig nem, akkor a felperes jóhiszeműen járt-e el, és meghozott-e minden tőle elvárható észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
[38] Az elsőfokú bíróság eljárása ennek a követelménynek megfelelt, a jogerős ítélet mindkét vonatkozásban döntött, a felperes keresetét teljeskörűen utasította el. A felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok téves értékelésére hivatkozva is támadta az ítélet jogszerűségét. Az alapul szolgáló bizonyítékok felülvizsgálati eljárásban való értékelése során azonban a Kúriát köti a Pp. 275. § (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. A bizonyítékok értékelése kapcsán a felperesi előadás, különös tekintettel a CMR-eken szereplő járművek alkalmatlanságára való hivatkozásra, nem világított rá olyan okszerűtlen, téves következtetésre, ami már nem ütközne a felülvizsgálati eljárás korlátjába, hanem az ítéleti tényállás megalapozottságával lenne összefüggésbe hozható. A jogerős ítélet ez okból sem volt megalapozatlan, a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésének is megfelelt.
[39] Fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.108/2016/8.)