adozona.hu
AVI 2018.11.70
AVI 2018.11.70
Meg kell tagadni az adólevonási jog gyakorlását, ha e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak [2007. évi CXXVII. tv. 9. §, 120. §, 127. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az általa forgalmazott élőállatokat részben felvásárlási jegyen értékesítő őstermelőktől, részben gazdasági társaságoktól szerezte be. A M. A. Kft. (a továbbiakban: M. Kft.) és a V. Kft. (a továbbiakban: V. Kft.) számlái alapján a 2011. évben 35 970 266 forint összegben áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. évre áfaadónemben folytatott ellenőrzést felperesnél. Az alap- és kiegészítő ellenőrzés során értékelték a számlákat, az adásvételi sz...
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. évre áfaadónemben folytatott ellenőrzést felperesnél. Az alap- és kiegészítő ellenőrzés során értékelték a számlákat, az adásvételi szerződéseket, sor került az ENAR nyilvántartási adatok és a számlák adatainak egyeztetésére, ezzel összefüggésben - kitérve a személyi kapcsolatokra is - egyes őstermelők (közöttük a felperes észrevételében megnevezett K. J., G. S.-né, R. P. nyilatkoztatására), az M. Kft.-nél és a V. Kft.-nél - a cégek elérhetőségének hiányában - a cégbírósági és adóhatósági iratok vizsgálatára, felperes beltagjának és ügyvezetőjének Ó. P.-nek a nyilatkoztatására, az M. Kft.-t az ellenőrzött időszakban képviselő C. L.-nak és a szerződéseket az eladók részéről aláíró, felperes ügyvezetőjét régóta ismerő F. Z.-nak a tanúkénti meghallgatására.
[3] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság az őstermelőktől felvásárlási jegyen való beszerzésre megállapítást nem tett, az M. Kft. és a V. Kft. számláihoz kapcsolódóan a 2011. évre - kivéve 2011. 03. hónapot - 35 970 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg.
[4] Alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 9. § (1) bekezdésére, 120. § a) és 127. § (1) bekezdés a) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 44. § (1) bekezdésére alapította, alkalmazta a szarvasmarha fajok egyedeinek jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerről szóló 99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdését, figyelembe vette az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítéleteit.
[5] Indokolása szerint a felperes "Kiszállított vágómarhák adatai 2011." nyilvántartása nem teljes körű: a teljes értékesítésnek csupán 55%-át tartalmazza. Egy-egy értékesítéshez több beszerzési számla is tartozik. Az M. Kft.-nek és a V. Kft.-nek nem minden számlája szerepel a nyilvántartásban, és csak 181 db szarvasmarha esetén volt egyértelműen megállapítható, hogy ezen gazdasági társaságok számláin szerepelnek. Ebből szúrópróbaszerűen 42 értékesítést vizsgáltak: az állatokhoz tartozó ENAR nyilvántartásban azonban sem a gazdasági társaságok, sem a felperes nem szerepel, mert nem rendelkeznek állattartásra alkalmas telephellyel, tenyészettel, az állatokat rövid időn belül továbbértékesítik. Az érintett 42 szarvasmarha eredeti tulajdonosai az állatokat közvetlenül a felperesnek, vagy a B. Bt.-nek értékesítették. A felperes által az észrevételben indítványozott tanúk ugyanezt erősítették meg, azzal, hogy volt akinek előadása szerint F. Z.-né működött közre az értékesítésben, akinek a tevékenységét pedig ténylegesen felperes képviselője, Ó. P. irányította. Az M. Kft. és a V. Kft. tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett, F. Z.-né számlakiállítási jogosultságát semmi nem igazolja, a felvásárlásra a felperestől kapta a pénzt, az ő utasításainak megfelelően járt el. Az M. Kft. és a V. Kft. nem értékesített a felperesnek szarvasmarhát, szerepük kizárólag a számla kiállítására korlátozódott. A felperes a gazdasági társaságok képviselőit nem ismerte, székhelyükön, telephelyükön nem járt, kizárólag az élő adószámukról győződött meg. A számlák mögött nincs gazdasági esemény.
[7] A bizonyítási eljárás során, a felvásárlás körülményeinek feltárására meghallgatta felperes képviselőjét, Ó. P.-t, az ügyletekben érintett F. Z.-nét, a B. Bt. képviselőjét K. A.-t, a felperestől vásárló H. T. Kft.-t érintően B. I.-t, a P. S. Kft. vonatkozásában Sz. T. A.-t, a termelők közül Sz. T. G.-t, T. I.-t, G. S.-nét, R. P.-t, H. L.-t, B. S.-t és B. M.-t.
[8] Megállapította, hogy a felperes 1998 óta foglalkozik állatfelvásárlással, a keresleti-kínálati viszonyokkal tisztában van, megfelelő szaktudással rendelkezik. A felperes semmilyen kapcsolatban nem állt a számlakibocsátókkal, F. Z.-né szerződéskötési és képviseleti jogosultságáról nem győződött meg, F.-né pedig nem rendelkezett értékelhető információkkal a számlakibocsátók működéséről. Az őstermelőkkel F. Z.-né tartotta a kapcsolatot a felperes utasítása szerint, a szarvasmarhák ellenértékét F. Z.-né bevonásával maga a felperes fizette ki, az állatok szállításra előkészítését, állatorvosi ellenőriztetését, a marhalevél előkészítését, mérlegelését, kísérő okmányok egyeztetését, minden további szükséges intézkedést, felperes végzett. A felperesnek tudnia kellett, hogy a számlakibocsátók nem végeznek értékesítést, szerepük kizárólag a számlakibocsátásra korlátozódott. Ennek ellenkezőjét a felperes által felajánlott bizonyítás sem igazolta.
[9] Az Európai Unió Bírósága Mahagében-ügyben hozott ítéletének 42., és a Kittel ítélet 51. pontjára figyelemmel sem vonható le más következtetést. Az alperes kellő részletességgel feltárta a tényállást, megállapítható volt, hogy az érintett számlák tekintetében a felperes és a számlakibocsátók között nem valósult meg gazdasági esemény, így az ítélkezési gyakorlat szerint nem is kellett vizsgálni a felperes tudatállapotát. A bizonyítékok alapján a felperes célja F.-né közreműködésével nem lehetett más, minthogy az élő állatok exportja esetében is megteremtse az áfa levonás lehetőségét.
[11] Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy alperes eleget tett volna tényállás feltárási kötelezettségének, feltárta volna a számlakibocsátók gazdasági tevékenységét, holott a számlakibocsátók hiányosságait nem lehetett volna a felperes terhére értékelni. Így téves és alaptalan, hogy az M. Kft. és a V. Kft. tevékenysége kizárólag számlakibocsátásra korlátozódott volna. Ugyancsak tévesen rótta az elsőfokú bíróság a felperes terhére F. Z.-né foglalkoztatásának kérdését. Hivatkozott a Kúria K-H-KJ-2014-65. számú ítéletére.
[12] Az elsőfokú bíróság a szakmai sajátosságokat tévesen tárta fel, így a felperes tevékenységét is tévesen értékelte. Figyelmen kívül hagyta, hogy az értékesítés minden egyes fázisa külön dokumentációt igényel, annak ellenére, hogy ezt a tanúk is alátámasztották. A Kft.-k által nem vezetett ENÁR nyilvántartásra hivatkozással a számlakibocsátóknak a felperes által nem befolyásolható mulasztását rótta a terhére.
[13] Részletesen bemutatta a Tanács közös hozzáadott értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelvének az adólevonási jog gyakorlásához kapcsolódó egyes szabályait, hivatkozott az EUB egyes ítéleteire, közöttük a C-80/11. és C-142/11. egyesített ügyek ítéletének 37-39. pontjaira.
[14] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[16] A Kúria a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. Ennek következtében a Kúria azt vizsgálta, hogy a gazdasági esemény megvalósulásának kérdésében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan foglalt-e állást az elsőfokú bíróság.
[17] Alperes határozatában nem csupán gazdasági esemény hiányát állapította meg, hanem azt, hogy a gazdasági esemény a felperes tudtával, részvételével valósult meg, de nem a számlán szereplő felek között. Az elsőfokú bíróság a felperes által felajánlott nagy terjedelmű tanúbizonyítás foganatosításával gazdasági események megvalósulásának tényleges menetét vizsgálta, amellyel megfelelt az EUB által megkívánt, a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott C-80/11. és C-142/11. egyesített ügyek ítéletének: a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak [42. pont].
[18] Az elsőfokú bíróság nem a számlakibocsátók személyében rejlő hibák - ideértve az ENÁR vezetésének felülvizsgálati kérelemben hivatkozott hiányosságát és F. Z.-né jogviszonyának a Kft.-k általi bejelentésének kérdését is - miatt tekintette helytállónak az alperesi határozatot, így a felülvizsgálati kérelem számlakibocsátókra vonatkozó előadásaira hivatkozva nem tekinthető megalapozatlannak a jogerős ítélet.
[19] A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság a felperes - F. Z.-né - őstermelők/felperesi vevők kapcsolatát vizsgálta. A felperes előadása szerint F. Z.-né szakmai múltja megalapozta a belé vetett bizalmat: a bizalmi elvre azonban nem alapítható levonási jog, különösen akkor nem, ha a gazdasági társaság számlakibocsátók esetén a számla befogadója nem vizsgálja, nem ellenőrzi a közreműködő magánszemély képviseleti jogosultságát. Felperes a számlákat befogadta, azokra levonási jogot kívánt alapítani, miközben pontosan tudta, hogy F. Z.-né útján ő maga vásárolja fel a szarvasmarhákat, a számlakiállítókkal sem az őstermelők, sem ő maga nem került kapcsolatba.
[20] A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.
[21] A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor lenne megállapítható, ha annak indokolása hiányos, iratellenes vagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket tartalmazna. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felperes álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos az elsőfokú bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
[22] Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatná, azonban ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott. A tanúvallomások alapján, különös tekintettel F. Z.-né előadására, az elsőfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a felperesnek tudnia kellett, hogy a számlakibocsátók nem végeznek értékesítést, szerepük kizárólag a számlakibocsátásra korlátozódott: ennek folytán a számlákra áfa levonási jogot nem alapíthat. Ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.420/2016/8.)