adozona.hu
BH 2018.11.318
BH 2018.11.318
Egy szerződés alapján közfeladatot ellátó, a magánjog szabályai szerint létrehozott, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság a hatósági jogkörök gyakorlásának átruházása nélkül nem minősül az Áfa. tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek. Amennyiben egy szerződésben pontosan és világosan meghatározásra kerülnek a teljesítés feltételei, körülményei, az elszámolás rendje, a késedelmes teljesítés következményei, akkor az az Áfa. tv. szerin
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a Nagyszénás Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) kizárólagos tulajdonában álló, nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság. A felperes az Önkormányzattal 2007. július 1-jén feladatellátási és vagyonhasználati szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött, amely alapján - az Önkormányzat által nyújtott kompenzáció ellenében - a következő kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátását vállalta el: lakás- és ingatlangazdálkodás; helyi közutak keze...
BH 2018.11.318 Egy szerződés alapján közfeladatot ellátó, a magánjog szabályai szerint létrehozott, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság a hatósági jogkörök gyakorlásának átruházása nélkül nem minősül az Áfa. tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek.
Amennyiben egy szerződésben pontosan és világosan meghatározásra kerülnek a teljesítés feltételei, körülményei, az elszámolás rendje, a késedelmes teljesítés következményei, akkor az az Áfa. tv. szerinti ellenértéknek minősül. Ezt nem befolyásolja a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 6. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Nagyszénás Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) kizárólagos tulajdonában álló, nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság. A felperes az Önkormányzattal 2007. július 1-jén feladatellátási és vagyonhasználati szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött, amely alapján - az Önkormányzat által nyújtott kompenzáció ellenében - a következő kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátását vállalta el: lakás- és ingatlangazdálkodás; helyi közutak kezelése; karantén kártevők irtása; szúnyoggyérítés; parkkarbantartás; közterület és egyéb zöldfelületek fenntartása; dögtelep és gyepmesteri feladatai; piacfenntartás.[2] A Szerződés mellékleteiben részletesen rögzítésre kerültek az említett feladatok ellátásának szabályai. E körben például a felperes az egyes feladatok ellátásáról köteles volt naplókat vezetni, amelyek által az Önkormányzat a Szerződésben meghatározott feladatok ellátását tudta ellenőrizni és azok esetleges elmaradása esetén határidőt tűzött ki azok elvégzésére. A kitűzött határidő eredménytelen eltelte esetén a kompenzációnak a mulasztás mértékéhez igazodó részét a felperes pedig köteles lett volna visszafizetni az Önkormányzatnak. A Szerződés 6. számú melléklete rendelkezett a felperes részére - a Szerződésben említett feladatok ellátásához szükséges - átadott tárgyi eszközökről. Az Önkormányzat 2014. évre vonatkozóan a Szerződésben rögzített feladatok ellátására 23 850 000 forint kompenzációt biztosított a felperes részére.
[3] A felperes az Önkormányzat részére a feladatok ellátásáról számlát nem bocsátott ki, és a kompenzáció összegét illetően általános forgalmi adót nem számított fel.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 2014. I. és II. negyedévekre, valamint 2014. III. negyedévre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéseket végzett. A revízió befejezését követően határozatával a felperes terhére a 2014. I. és II. negyedévek vonatkozásában 1 977 000 forint, teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 988 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 45 000 forint késedelmi pótlékot számított fel. A következő időszakra vonatkozó követelés összegét 304 000 forintban állapította meg.
[5] Az elsőfokú adóhatóság másik határozatával a felperes terhére a 2014. III. negyedév tekintetében 1 337 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 715 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 622 000 forint adóhiánynak minősült. A bírságalapot képező jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 668 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 7000 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[6] Az alperes - lényegében azonos indokolás alapján - a határozatokat helybenhagyta.
[7] Az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes a támogatást konkrét szolgáltatásnyújtások ellenértékeként kapta, azaz adóköteles ügylet történt, tehát a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az áfa alapját képezte. Ennek ellenére a felperes a teljesítésekről nem bocsátott ki számlákat az Önkormányzat felé. Véleménye szerint a konkrét szolgáltatásnyújtás jellegét támasztotta alá az is - szemben azzal, hogy támogatásnak minősülne -, hogy az Önkormányzat kifejezetten elszámoltathatta a felperest, továbbá rendszeresen tájékoztatta őt a felperes a Szerződésben foglaltak teljesüléséről.
[8] Az alperes osztotta az elsőfokú adóhatóság azon indokolását is, amely szerint a felperes több szempontból is adóalanynak volt tekinthető. Egyrészt ugyanis nem minősült a közhatalom gyakorlására jogosult szervnek, mivel nem volt része az államháztartásnak, nem költségvetési szerv, hanem az Önkormányzat által létrehozott, cégbejegyezésre kötelezett gazdasági társaság volt.
[9] Másrészt a felperes által végzett tevékenység nem közhatalmi, hanem gazdasági tevékenységnek minősült, ugyanis a felperes csak közreműködött az önkormányzati feladatok elvégzésében, nem közvetlenül végezte azokat. E körben figyelembe vette azt is, hogy a felperes nemcsak az Önkormányzat, hanem mások részére is végzett szolgáltatást, és e vonatkozásban gyakorolta adólevonási jogát. Nem volt azonban egyértelműen elkülöníthető, hogy a beszerzésekhez kapcsolódó, levonásba helyezett áfát pontosan mely tevékenységéhez használta fel.
A kereseti kérelem
[10] A felperes keresetleveleiben hangsúlyozta, hogy az Önkormányzat részére a Szerződésben foglaltak szerint közfeladatok ellátását adta át, ezért kötöttek feladatellátási és vagyonhasználati szerződést, és nem szolgáltatási szerződést. Ennek megfelelően a Szerződésben foglalt pénzösszeg nem ellenértéknek minősült. Ő maga pedig az államháztartás részét képezte, ugyanis a feladatait az Önkormányzat által biztosított pénzeszköz (támogatás) által valósította meg.A jogerős ítélet
[11] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy téves volt a felperes azon hivatkozása, amely szerint a Szerződés alapján közhatalmi feladatokat látott el. Ezt egyfelől azzal indokolta, hogy a felperes nem minősült költségvetési szervnek, tehát nem volt az államháztartás része sem, mivel cégbejegyzésre kötelezett nonprofit gazdasági társaságnak minősült. Másfelől ezen az sem változtatott, hogy a Szerződés alapján közreműködött a kötelező önkormányzati feladatok ellátásában, ugyanis a Szerződés ellenére a közfeladatok kötelezettje továbbra is az Önkormányzat maradt. A felperesnek az eljárás során tett nyilatkozata szerint egyéb megrendelők felé is nyújtott szolgáltatásokat, tehát főtevékenysége nem vált közhatalmi jellegűvé.[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kapott kompenzációk tekintetében annak volt jelentősége, hogy azok konkrét kötelezettségvállalásokhoz, vagy intézményfinanszírozáshoz kapcsolódtak-e. Véleménye alapján támogatásnak akkor minősülhet egy összeg, ha a támogatást nyújtó fél nem vár konkrét eredményt a támogatottól. Mivel viszont a felperes és az Önkormányzat a Szerződésben meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás pontos rendjét, az egyes el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit, ezért a kompenzáció a nyújtott szolgáltatások ellenértékének minősült - azaz áfaalapot képezett -, nem általánosságban a felperes működését finanszírozta.
[13] Elfogadta azt az alperesi érvelést is, amely szerint az is alátámasztotta a Szerződésben foglalt ügylet adóköteles voltát, hogy a felperes az azokhoz kapcsolódó beszerzésekre előzetesen felszámított adót is levonásba helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben nevesített, helyi önkormányzat által ellátandó feladatokat végezte el - az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságként - a Szerződésben foglaltak szerint. Ennek megfelelően nem szolgáltatást nyújtott az Önkormányzat részére, mivel az Önkormányzat által az e feladatok ellátására folyósított kompenzáció nem konkrét szolgáltatások ellására került kifizetésre, hanem az árat közvetlenül nem befolyásoló támogatást kapott az önkormányzati feladatok ellátására.[15] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[16] A Kúria Kfv.I.35.694/2016/4. számú végzésével előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a hozzáadottérték-adóról szóló 2006/112 HÉA irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikkének, 9. cikkének, illetve 13. cikkének értelmezése körében. A Kúria kérelmében megfogalmazott három kérdés tekintetében egyrészt arra keresett választ, hogy a felperes "közjog által szabályozott szerv"-nek minősült-e, tekintettel arra, hogy az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. Másrészt amennyiben "közjog által szabályozott szerv"-nek minősülne, a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében tekinthető volt-e úgy, hogy azokat hatóságként látta el. Végül - amennyiben az említett két kérdés közül valamelyikre nemleges választ adna az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) - a Szerződésben meghatározott pénzösszeg ellenértéknek volt-e tekintethető.
[17] Az EUB C-182/17. számú döntésében egyfelől kimondta, hogy az alapügyhöz hasonló tevékenység esetén, tehát amennyiben egy gazdasági társaság valamely önkormányzattal kötött szerződés alapján meghatározott közfeladatokat lát el, tevékenysége ellenszolgáltatás fejében végzett, hozzáadottértékadó-köteles szolgáltatásnyújtásnak minősül.
[18] Másfelől az EUB megállapította azt is, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tevékenység, amelynek keretében valamely társaság a közte és valamely önkormányzat között kötött szerződés alapján bizonyos közfeladatokat lát el, nem tartozik az Irányelv 13. cikkében meghatározott nem héa-alanyként történő kezelés szabályai alá, amennyiben e tevékenység az Irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységnek minősül. E körben viszont fenntartotta, hogy a Kúriának átfogó értékelés keretében meg kell vizsgálnia a releváns ténybeli és nemzeti jogi elemeket.
[19] Az EUB döntését követően a felek a Kúria előtt újabb nyilatkozatot nem tettek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nem megalapozott.[21] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy határozatának meghozatala során az EUB C-182/17. számú döntésében foglaltak figyelembevételével határozott.
[22] A Kúriának jelen ügyben két kérdésről kellett döntenie. Egyrészt arról, hogy a felperes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) vonatkozásában közhatalom gyakorlására jogosított személynek minősült-e, és e formában közhatalmi tevékenységet látott-e el a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében.
[23] Másrészt arról kellett határoznia, hogy a felperes által a Szerződésben meghatározott kompenzáció az abban meghatározott feladatok ellátására kapott támogatásnak, vagy a feladatok ellátásért kapott ellenértéknek minősült-e.
[24] A Kúria az első jogkérdést érintően rámutat arra, hogy a felperes tekintetében az Áfa. tv. 7. §-ában meghatározott tárgyi hatályon kívüliség egyik konjunktív, személyi (közhatalmi tevékenységet végző szervezet) és tárgyi (közhatalmi tevékenység) feltétele sem állt fenn.
[25] A személyi feltétel tekintetében - szemben a felperes állításával - jelen ügyben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. A felperes ugyanis így sem minősült több okból sem közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek. Egyfelől nem illeték meg őt az Önkormányzatot a Szerződésben meghatározott feladatok tekintetében megillető hatósági jogkörök. (C-182/17. számú ügy 46. pontja)
[26] Másfelől - az elsőfokú bíróság helyes érvelése alapján - a felperes közhatalmi jellegének hiányát eredményezte az is, hogy rá mindenekelőtt a magánjog szabályai vonatkoztak, mivel cégbejegyzésre kötelezett jogi személynek minősült, amelyből következően a működését és az ügyvezetését tekintve az Önkormányzattól elkülönült, szilárd önállósággal rendelkezett (C-182/17. számú ügy 48. pontja). Bár a felperes valóban korlátozott autonómiával rendelkezett, mivel az Önkormányzat kizárólagos tulajdonában állt, azonban szintén a magánjogi jellegét erősítette a közhatalmi jellegével szemben az, hogy az Önkormányzat tényleges teljes körű ellenőrzési jogköre hiányzott, mindössze a Szerződésben meghatározott feladatokat érintő ellenőrzési joga volt, illetve kötelező iránymutatásokat sem határozhatott meg (C-182/17. számú ügy 52-53. pontjai).
[27] A Kúria a tárgyi feltételt illetően kiemeli, hogy a felperes vonatkozásában ez sem teljesült. Bár a felperes a Szerződésben foglaltak szerint valóban közfeladatokat látott el, azonban ezt nem hatóságként tette. A felperes ugyanis nem rendelkezett - magánjogi jellegénél fogva - az Önkormányzatot megillető hatósági jogkörök egyikével sem (C-182/17. számú ügy 56. pontja). Ebből következően e tevékenység sem minősülhetett az Áfa. tv. szerinti közhatalmi tevékenységnek.
[28] Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az Áfa tv. 7. § (1) bekezdésében nevesített tárgyi hatályon kívüliséghez meghatározott kettős konjunktív feltétel egyik eleme sem teljesült a felperes tekintetében.
[29] A Kúria a másik jogkérdés tekintetében szintén nem osztotta a felperes érvelését. A felperes tevékenysége a Szerződés alapján ugyanis ellenérték elérésére irányult, tehát az megfelelt az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében definiált gazdasági tevékenység fogalmának, ezért a Szerződésben nevesített feladatok ellátása e tekintetben is az Áfa. tv. tárgyi hatálya alá tartozott.
[30] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság azon érvelésével is, hogy a Szerződésben meghatározott pénzösszeget a felperes nem intézményfinanszírozáshoz támogatásnak, hanem konkrét feladatok ellátásért ellenértékként kapta. Az EUB által már több döntésében (C-182/17. számú ügy 32. pontja; C-174/14. számú ügy 32. pontja; C-283/12. számú ügy 37. pontja) is nevesített közvetlen kapcsolat, "kölcsönös nyújtás elve" a felperes által nyújtott szolgáltatás - Szerződésben meghatározott közfeladatok - és az Önkormányzat által szolgáltatott ellenérték - a Szerződésben meghatározott pénzösszeg - között fennállt.
[31] A felperes és az Önkormányzat a Szerződésben ugyanis meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás előzetesen lefektetett világos és pontos rendjét, az egyes, el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit. E körülmények mind azt támasztották alá, hogy jelen ügyben nem támogatást kapott a felperes az Önkormányzattól, hanem a Szerződésben meghatározott közfeladatok ellátásának ellenértékeként kapta az abban meghatározott pénzösszeget. E körben a Kúria utal arra is, hogy a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása nem befolyásolta a pénzösszeg ellenértékként való minősülését (C-182/17. számú ügy 37. és 38. pontjai).
[32] Végül a Kúria rámutat arra is, hogy a felperes álláspontjával szemben önmagában az, hogy az Önkormányzat helyett lát el a Szerződés alapján közfeladatokat, nem befolyásolja az általa így nyújtott szolgáltatás és az ennek ellentételezésére kapott Szerződés szerinti pénzösszeg ellenértékként való minősülését (C-182/17. számú ügy 39. pontja).
[33] A fentiek alapján tehát jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem minősült az Áfa. tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek, a Szerződésben nevesített feladatok ellátása során ezért nem közhatalmat gyakorolt, továbbá a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékének minősült. Ennek megfelelően a Szerződésben meghatározott feladatok elvégzése áfaköteles szolgáltatásnyújtásnak minősült.
[34] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint eljárva hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.138/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.I.35.138/2018/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter tanácselnök és előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes
A felperes képviselője: Dr. Szabó János ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Dr. Darázs Klaudia jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél és a felülvizsgálati kérelem sorszáma: felperes; 12.
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.369/2015/9. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.369/2015/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak összesen - külön felhívásra - további 7.600 (hétezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Nagyszénás Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) kizárólagos tulajdonában álló, nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság. A felperes az Önkormányzattal 2007. július 1-jén feladatellátási és vagyonhasználati szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött, amely alapján - az Önkormányzat által nyújtott kompenzáció ellenében - a következő kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátását vállalta el: lakás és ingatlangazdálkodás; helyi közutak kezelése; karantén kártevők irtása; szúnyoggyérítés; parkkarbantartás; közterület és egyéb zöldfelületek fenntartása; dögtelep és gyepmesteri feladatai; piacfenntartás.[2] A Szerződés mellékleteiben részletesen rögzítésre kerültek az említett feladatok ellátásának szabályai. E körben például a felperes az egyes feladatok ellátásáról köteles volt naplókat vezetni, amelyek által az Önkormányzat a Szerződésben meghatározott feladatok ellátását tudta ellenőrizni és azok esetleges elmaradása esetén határidőt tűzött ki azok elvégzésére. A kitűzött határidő eredménytelen eltelte esetén a kompenzációnak a mulasztás mértékéhez igazodó részét a felperes pedig köteles lett volna visszafizetni az Önkormányzatnak. A Szerződés 6. számú melléklete rendelkezett a felperes részére - a Szerződésben említett feladatok ellátásához szükséges - átadott tárgyi eszközökről. Az Önkormányzat 2014. évre vonatkozóan a Szerződésben rögzített feladatok ellátására 23.850.000 forint kompenzációt biztosított a felperes részére.
[3] A felperes az Önkormányzat részére a [1] bekezdésben meghatározott feladatok ellátásáról számlát nem bocsátott ki, és a kompenzáció összegét illetően általános forgalmi adót nem számított fel.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 2014. I. és II. negyedévekre, valamint 2014. III. negyedévre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéseket végzett. A revízió befejezését követően határozatával a felperes terhére a 2014. I. és II. negyedévek vonatkozásában 1.977.000 forint, teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 988.000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 45.000 forint késedelmi pótlékot számított fel. A következő időszakra vonatkozó követelés összegét 304.000 forintban állapította meg.
[5] Az elsőfokú adóhatóság másik határozatával a felperes terhére a 2014. III. negyedév tekintetében 1.337.000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 715.000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 622.000 forint adóhiánynak minősült. A bírságalapot képező jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 668.000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 7.000 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[6] Az alperes - lényegében azonos indokolás alapján - a 3823526836 iktatószámú határozatával a 2035741345 iktatószámú elsőfokú határozatot, a 3823526858 iktatószámú határozatával pedig a 2035741334 iktatószámú határozatot helybenhagyta.
[7] Határozatainak indokolásában az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes a támogatást konkrét szolgáltatásnyújtások ellenértékeként kapta, azaz adóköteles ügylet történt, tehát a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az áfa adóalapját képezte. Ennek ellenére a felperes a teljesítésekről nem bocsátott ki számlákat az Önkormányzat felé. Véleménye szerint a konkrét szolgáltatásnyújtás jellegét támasztotta alá az is - szemben azzal, hogy támogatásnak minősülne -, hogy az Önkormányzat kifejezetten elszámoltathatta a felperest, továbbá rendszeresen tájékoztatta őt a felperes a Szerződésben foglaltak teljesüléséről.
[8] Az alperes osztotta az elsőfokú adóhatóság azon indokolását is, amely szerint a felperes több szempontból is adóalanynak volt tekinthető. Egyrészt ugyanis nem minősült a közhatalom gyakorlására jogosult szervnek, mivel nem volt része az államháztartásnak, nem költségvetési szerv, hanem az Önkormányzat által létrehozott, cégbejegyezésre kötelezett gazdasági társaság volt.
[9] Másrészt a felperes által végzett tevékenység nem közhatalmi, hanem gazdasági tevékenységnek minősült, ugyanis a felperes csak közreműködött az önkormányzati feladatok elvégzésében, nem közvetlenül végezte azokat. E körben figyelembe vette azt is, hogy a felperes nemcsak az Önkormányzat, hanem mások részére is végzett szolgáltatást, és e vonatkozásban gyakorolta adólevonási jogát. Nem volt azonban egyértelműen elkülöníthető, hogy a beszerzésekhez kapcsolódó, levonásba helyezett áfát pontosan mely tevékenységéhez használta fel.
A kereseti kérelem
[10] A felperes keresetleveleiben hangsúlyozta, hogy az Önkormányzat részére a Szerződésben foglaltak szerint közfeladatok ellátását adta át, ezért kötöttek feladatellátási és vagyonhasználati szerződést, és nem szolgáltatási szerződést. Ennek megfelelően a Szerződésben foglalt pénzösszeg nem ellenértéknek minősült. Ő maga pedig az államháztartás részét képezte, ugyanis a feladatait az Önkormányzat által biztosított pénzeszköz (támogatás) által valósította meg.A jogerős ítélet
[11] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy téves volt a felperes azon hivatkozása, amely szerint a Szerződés alapján közhatalmi feladatokat látott el. Ezt egyfelől azzal indokolta, hogy a felperes nem minősült költségvetési szervnek, tehát nem volt az államháztartás része sem, mivel cégbejegyzésre kötelezett nonprofit gazdasági társaságnak minősült. Másfelől ezen az sem változtatott, hogy a Szerződés alapján közreműködött a kötelező önkormányzati feladatok ellátásában, ugyanis a Szerződés ellenére a közfeladatok kötelezettje továbbra is az Önkormányzat maradt. A felperesnek az eljárás során tett nyilatkozata szerint egyéb megrendelők felé is nyújtott szolgáltatásokat, tehát főtevékenysége nem vált közhatalmi jellegűvé.[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kapott kompenzációk tekintetében annak volt jelentősége, hogy azok konkrét kötelezettségvállalásokhoz, vagy intézményfinanszírozáshoz kapcsolódtak-e. Véleménye alapján támogatásnak akkor minősülhet egy összeg, ha a támogatást nyújtó fél nem vár konkrét eredményt a támogatottól. Mivel viszont a felperes és az Önkormányzat a Szerződésben meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás pontos rendjét, az egyes el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit, ezért a kompenzáció a nyújtott szolgáltatások ellenértékének minősült - azaz áfa adóalapot képezett -, nem általánosságban a felperes működését finanszírozta.
[13] Elfogadta azt az alperesi érvelést is, amely szerint az is alátámasztotta a Szerződésben foglalt ügylet adóköteles voltát, hogy a felperes az azokhoz kapcsolódó beszerzésekre előzetesen felszámított adót is levonásba helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben nevesített, helyi önkormányzat által ellátandó feladatokat végezte el - az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságként - a Szerződésben foglaltak szerint. Ennek megfelelően nem szolgáltatást nyújtott az Önkormányzat részére, mivel az Önkormányzat által az e feladatok ellátására folyósított kompenzáció nem konkrét szolgáltatások ellására került kifizetésre, hanem az árat közvetlenül nem befolyásoló támogatást kapott az önkormányzati feladatok ellátására.[15] Arra is hivatkozott, hogy azért kerültek nevesítésre a szerződésben az önkormányzati feladatok, mivel nem valamennyit, hanem azok közül csak néhány ellátását kellett teljesítenie.
[16] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Véleménye szerint a felperes a bizonyítékok felülmérlegelését kérte felülvizsgálati kérelmében, azonban erre jelen ügyben nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem értékelte kirívóan okszerűtlenül azokat. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes által kapott kompenzáció ellenértéknek minősült, azaz szolgáltatásnyújtás történt, és így az áfa adóalapját képezte.
[17] A Kúria Kfv.I.35.694/2016/4. számú végzésével előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a hozzáadott értékadóról szóló 2006/112 HÉA irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikkének, 9. cikkének, illetve 13. cikkének értelmezése körében. A Kúria kérelmében megfogalmazott három kérdés tekintetében egyrészt arra keresett választ, hogy a felperes "közjog által szabályozott szerv"-nek minősült-e, tekintettel arra, hogy az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. Másrészt amennyiben "közjog által szabályozott szerv"-nek minősülne, a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében tekinthető volt-e úgy, hogy azokat hatóságként látta el. Végül - amennyiben az említett két kérdés közül valamelyikre nemleges választ adna az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) - a Szerződésben meghatározott pénzösszeg ellenértéknek volt-e tekintethető.
[18] Az EUB C-182/17. számú döntésében egyfelől kimondta, hogy az alapügyhöz hasonló tevékenység esetén, tehát amennyiben egy gazdasági társaság valamely önkormányzattal kötött szerződés alapján meghatározott közfeladatokat lát el, tevékenysége ellenszolgáltatás fejében végzett, hozzáadottértékadó-köteles szolgáltatásnyújtásnak minősül.
[19] Másfelől az EUB megállapította azt is, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tevékenység, amelynek keretében valamely társaság a közte és valamely önkormányzat között kötött szerződés alapján bizonyos közfeladatokat lát el, nem tartozik az Irányelv 13. cikkében meghatározott nem héa-alanyként történő kezelés szabályai alá, amennyiben e tevékenység az Irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységnek minősül. E körben viszont fenntartotta, hogy a Kúriának átfogó értékelés keretében meg kell vizsgálnia a releváns ténybeli és nemzeti jogi elemeket.
[20] Az EUB döntését követően a felek a Kúria előtt újabb nyilatkozatot nem tettek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nem megalapozott.[22] A Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§ (2) és 275.§ (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy határozatának meghozatala során az EUB C-182/17. számú döntésében foglaltak figyelembevételével határozott.
[23] A Kúriának jelen ügyben két kérdésről kellett döntenie. Egyrészt arról, hogy a felperes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) vonatkozásában közhatalom gyakorlására jogosított személynek minősült-e, és e formában közhatalmi tevékenységet látott-e el a Szerződésben nevesített feladatok tekintetében.
[24] Másrészt arról kellett határoznia, hogy a felperes által a Szerződésben meghatározott kompenzáció az abban meghatározott feladatok ellátására kapott támogatásnak, vagy a feladatok ellátásért kapott ellenértéknek minősült-e.
[25] A Kúria a [23] - [24] bekezdésekben meghatározott kérdések tekintetében egyetértett a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal.
[26] A Kúria a [23] bekezdésben meghatározott jogkérdést érintően rámutat arra, hogy a felperes tekintetében az Áfa tv. 7. §-ában meghatározott tárgyi hatályon kívüliség egyik konjunktív, személyi - közhatalmi tevékenységet végző szervezet - és tárgyi feltétele - közhatalmi tevékenység - sem állt fenn.
[27] A személyi feltétel tekintetében - szemben a felperes állításával - jelen ügyben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az Önkormányzat 100 százalékos tulajdonában állt. A felperes ugyanis így sem minősült több okból sem közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek. Egyfelől nem illeték meg őt az Önkormányzatot a Szerződésben meghatározott feladatok tekintetében megillető hatósági jogkörök. (C-182/17. számú ügy 46. pontja)
[28] Másfelől - az elsőfokú bíróság helyes érvelése alapján - a felperes közhatalmi jellegének hiányát eredményezte az is, hogy rá mindenekelőtt a magánjog szabályai vonatkoztak, mivel cégbejegyzésre kötelezett jogi személynek minősült, amelyből következően a működését és az ügyvezetését tekintve az Önkormányzattól elkülönült, szilárd önállósággal rendelkezett. (C-182/17. számú ügy 48. pontja) Bár a felperes valóban korlátozott autonómiával rendelkezett, mivel az Önkormányzat kizárólagos tulajdonában állt, azonban szintén a magánjogi jellegét erősítette a közhatalmi jellegével szemben az, hogy az Önkormányzat tényleges teljes körű ellenőrzési jogköre hiányzott, mindössze a Szerződésben meghatározott feladatokat érintő ellenőrzési joga volt, illetve kötelező iránymutatásokat sem határozhatott meg. (C-182/17. számú ügy 52-53. pontjai)
[29] A Kúria tárgyi feltételt illetően kiemeli, hogy a felperes vonatkozásában ez sem teljesült. Bár a felperes a Szerződésben foglaltak szerint valóban közfeladatokat látott el, azonban ezt - a [27] - [28] bekezdésekben már részletezettek szerint - nem hatóságként tette. A felperes ugyanis nem rendelkezett - magánjogi jellegénél fogva - az Önkormányzatot megillető hatósági jogkörök egyikével sem. (C-182/17. számú ügy 56. pontja) Ebből következően e tevékenység sem minősülhetett az Áfa tv. szerinti közhatalmi tevékenységnek.
[30] Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az Áfa tv. 7.§ (1) bekezdésében nevesített tárgyi hatályon kívüliséghez meghatározott kettős konjunktív feltétel egyik eleme sem teljesült a felperes tekintetében.
[31] A Kúria a [24] bekezdésben megfogalmazott jogkérdés tekintetében szintén nem osztotta a felperes érvelését. A felperes tevékenysége a Szerződés alapján ugyanis ellenérték elérésére irányult, tehát az megfelelt az Áfa tv. 6.§ (1) bekezdésében definiált gazdasági tevékenység fogalmának, ezért a Szerződésben nevesített feladatok ellátása e tekintetben is az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozott.
[32] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság azon érvelésével is, hogy a Szerződésben meghatározott pénzösszeget a felperes nem intézményfinanszírozáshoz támogatásnak, hanem konkrét feladatok ellátásért ellenértékként kapta. Az EUB által már több döntésében (C-182/17. számú ügy 32. pontja; C-174/14. számú ügy 32. pontja; C-283/12. számú ügy 37. pontja) is nevesített közvetlen kapcsolat, "kölcsönös nyújtás elve" a felperes által nyújtott szolgáltatás - Szerződésben meghatározott közfeladatok - és az Önkormányzat által szolgáltatott ellenérték - a Szerződésben meghatározott pénzösszeg - között fennállt.
[33] A felperes és az Önkormányzat a Szerződésben ugyanis meghatározták a teljesítés körülményeit és feltételeit, az elszámolás előzetesen lefektetett világos és pontos rendjét, az egyes, el nem végzett vagy késedelmesen teljesített részfeladatok vonatkozásában azok következményeit. E körülmények mind azt támasztották alá, hogy jelen ügyben nem támogatást kapott a felperes az Önkormányzattól, hanem a Szerződésben meghatározott közfeladatok ellátásának ellenértékeként kapta az abban meghatározott pénzösszeget. E körben a Kúria utal arra is, hogy a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása nem befolyásolta a pénzösszeg ellenértékként való minősülését. (C-182/17. számú ügy 37. és 38. pontjai)
[34] Végül a Kúria rámutat arra is, hogy a felperes álláspontjával szemben önmagában az, hogy az Önkormányzat helyett lát el a Szerződés alapján közfeladatokat, nem befolyásolja az általa így nyújtott szolgáltatás és az ennek ellentételezésére kapott Szerződés szerinti pénzösszeg ellenértékként való minősülését. (C-182/17. számú ügy 39. pontja)
[35] A fentiek alapján tehát jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem minősült az Áfa tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek, a Szerződésben nevesített feladatok ellátása során ezért nem közhatalmat gyakorolt, továbbá a Szerződésben meghatározott pénzösszeg az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékének minősült. Ennek megfelelően a Szerződésben meghatározott feladatok elvégzése áfa köteles szolgáltatásnyújtásnak minősült.
[36] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdésében foglaltak szerint eljárva hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[37] Egy szerződés alapján közfeladatot ellátó, a magánjog szabályai szerint létrehozott, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló nonprofit tevékenységet végző gazdasági társaság a hatósági jogkörök gyakorlásának átruházása nélkül nem minősül az Áfa tv. szerinti közhatalom gyakorlására jogosított szervezetnek.[38] Amennyiben egy szerződésben pontosan és világosan meghatározásra kerülnek a teljesítés feltételei, körülményei, az elszámolás rendje, a késedelmes teljesítés következményei, akkor az az Áfa tv. szerinti ellenértéknek minősül. Ezt nem befolyásolja a pénzösszeg átalányjelleggel való folyósítása.
Záró rész
[39] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.[40] A Kúria megállapította, hogy a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§ (1) bekezdése, valamint az 50.§ (1) bekezdése értelmében a terhére megállapított adókülönbözetek után összesen 331.400 forint felülvizsgálati eljárási illeték viselésére köteles. Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmének benyújtásával egyidejűleg illetékbélyeg formájában összesen 323.800 forint illetéket lerótt, ezért a Kúria azt ezt meghaladó, a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére kötelezte a felperest a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
[41] A Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272.§ (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. május 24.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök és előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.138/2018.)