adozona.hu
EH 2018.11.M37
EH 2018.11.M37
A kötelező felmentési ok fennállására akkor lehet megalapozott következtetést levonni, ha a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését, valamint a kötelezettségszegést megvalósító magatartásának a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan romboló magatartását bizonyítja, amely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt a továbbiakban is fenntartsa [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 201
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. január 1-től közszolgálati jogviszonyban állt az alperesnél (illetve jogelődjénél) közterület-felügyelői munkakörben. A felperes a munkáját az alperes a teljesítménykövetelmény értékelése és minősítése alapján jóra értékelte. A felperes a Közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Köztertv.) rendelkezései alapján végezte munkáját, köteles volt a vonatkozó jogszabályok betartására. Munkak...
EH 2018.11.M37 A kötelező felmentési ok fennállására akkor lehet megalapozott következtetést levonni, ha a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését, valamint a kötelezettségszegést megvalósító magatartásának a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan romboló magatartását bizonyítja, amely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt a továbbiakban is fenntartsa [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 64. §]
A tényállás
[1] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. január 1-től közszolgálati jogviszonyban állt az alperesnél (illetve jogelődjénél) közterület-felügyelői munkakörben. A felperes a munkáját az alperes a teljesítménykövetelmény értékelése és minősítése alapján jóra értékelte. A felperes a Közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Köztertv.) rendelkezései alapján végezte munkáját, köteles volt a vonatkozó jogszabályok betartására. Munkaköri feladatai közé tartozott egyebek mellett közreműködni a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában.[2] A felperes 2016. szeptember 7-én az alperes felé bejelentette, hogy a helyi médiában megjelent hír - mely szerint kábítószer-birtoklás bűntettének elkövetése alapos gyanúja miatt eljárás indult egy 26 éves marcali lakos ellen - a gyermekét érinti. A felperes a fia tulajdonában, egy iskola szomszédságában lévő ingatlanban, ahol a felperes és a felesége is éltek és amelyen haszonélvezeti joguk volt 59 tő vadkendert termesztett.
[3] A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes 2016. szeptember 21. napján a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) 64. §-a alapján azonnali hatállyal megszüntette. A felmondás indokolása szerint a vadkender növény tenyészideje alatt a munkavállaló nem tett eleget bűnmegelőzési feladatának, családon belül nem tudta elérni a családtag jogkövető magatartásának megvalósulását. A Kttv. szerint a köztisztviselő a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely - különösen munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján - közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének, a jó közigazgatásba vetett bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló munkavégzése során naponta találkozik állampolgárokkal, tevékenysége során szóban vagy írásban figyelmeztet, indokolt esetben más intézkedést kezdeményez a feladatkörébe tartozó jogszabályok betartása érdekében. A munkavállaló magatartása az önkormányzati hivatal és az önkormányzat jó hírnevét veszélyeztette, az állampolgárok előtt a jogkövető magatartás tanúsításának kötelezettségét megkérdőjelezte, rendkívül rossz példát mutatott. A munkavállaló munkahelyen kívüli (passzív) magatartása miatt, amellyel az általa lakott ingatlanban használt élettérben nem tett eleget bűnmegelőzési feladatának, továbbá amiatt, hogy az általa ellátott rendészeti feladat gyakorlásához szükséges szakmai tekintélyt magatartásával megingatta, került sor a méltatlanság jogcímén történő felmentésére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése okán alperes kötelezését 24 havi, azaz 3 655 200 forint összegű illetmény megfizetésére átalány kártérítés címén.[5] A felperes álláspontja szerint a méltatlanság személyhez és nem családhoz kötött, a tisztviselőnek a magánéletben tanúsított magatartásával kell elősegíteni a közigazgatásról alkotott kedvező társadalmi megítélést. A méltatlanság három együttes törvényi feltételt kíván meg. A gyermeke ügyében indult büntetőeljárásban ő maga nem volt érintett, az pedig, hogy egy a lakcímük, nem méltatlansági ok. A felmentésben közölt méltatlanság nem valós és nem okszerű. Sérelmezte a felperes, hogy az alperes a felmentés közlése előtt annak indokait nem ismertette, nem adott lehetőséget számára a védekezésre [Kttv. 64. § (2) bekezdés].
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az alperes álláspontja szerint a Kttv. 64. §-a alapján jogszerűen, valós indokokon alapuló okból szüntette meg a felperes jogviszonyát. A méltatlanságra okot adó cselekményt a felperes azzal, hogy eltűrte, hogy az általa is lakott ingatlanban a gyermeke vadkendert termesszen, passzív magatartásával megvalósította.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéleti érvelése szerint a méltatlanság mint kötelező felmentési ok akkor állapítható meg, ha a kormánytisztviselő akár hivatali, akár egyéb jogviszonyával összefüggésben, a munkahelyén vagy azon kívül olyan magatartást tanúsít, amely az általa betöltött beosztás tekintélyének vagy a munkáltató jó hírnevének súlyos rombolására alkalmas és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa.[8] A bíróság beszerezte a felperes fia ügyében keletkezett a törvényszék ítéletét, továbbá hivatkozott arra, hogy a felperes - általa is elismerten - tudott arról, hogy a fia évek óta kábítószer előállítására alkalmas növényt termeszt a családi házának udvarán.
[9] A bíróság álláspontja szerint a felperes a Köztertv. 1. § (3) bekezdése, 27. § d) pontja és (4) bekezdés d) pontja rendelkezéseit megszegte azzal, hogy eltűrte a fia magatartását, tevőlegesen nem akadályozta meg a vadkendertermesztést, a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában a közbiztonság, a közrend védelme érdekében semmiféle intézkedést nem tett, maga sem volt jogkövető, így a felmentést megalapozó méltatlan magatartást tanúsított.
[10] A bíróság a tanúvallomásokból megállapította, hogy "a felperest M.-ben erkölcsileg elítélték azért, mert nem akadályozta meg a fiát abban, hogy a kertben vadkendert termesszen és a felperes ezen magatartását és az általa betöltött munkakört összekapcsolták, megkérdőjelezték azt, hogy milyen erkölcsi alappal kér hasonló szabályszegést számon a felperes akkor, ha maga sem tanúsít jogkövető magatartást". Mindezek alapján a felperes magatartása alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét és a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, ezért a munkáltatótól nem volt elvárható, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát fenntartsa.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával és a bizonyítékok értékelésével. A felperes fellebbezése kapcsán a másodfokon eljáró bíróság rámutatott, hogy a felmentésben a munkáltató nem azt rótta a felperes terhére, hogy a fia ellen nem tett feljelentést, hanem azt, hogy nem akadályozta meg az udvarukban történő illegális növénytermesztést. A felperes mulasztásával megvalósította a méltatlanságot mint felmentést megalapozó magatartást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, azaz az alperes 3 655 200 forint kárátalány megfizetésére kötelezését kérte a jogellenes felmentés okán.[13] A felperes kifogásolta, hogy a munkáltató a fia bűnösségének kimondása hiányában is "a büntetőjogban relevánsnak tűnő tényállást állapított meg" a felmentésében. Kiemelte, hogy a büntetőeljárás során a személyének érintettsége semmilyen módon nem merült fel.
[14] A felperes érvelése szerint a méltatlanság, mint passzív, felróható magatartás nem értelmezhető. Megismételte a felperes a kereseti kérelemben kifejtett azon álláspontját, mely szerint a méltatlanság személyhez kötött, a fiával szembeni bárminemű magatartása, tevékenysége, annak megakadályozása vagy megelőzése nem ok arra, hogy azt az államigazgatási szerv jogellenessé minősítse és emiatt elmarasztalja. A munkahelyen kívül aktív magatartás kell a méltatlanság megállapíthatóságához, a passzív magatartás a méltatlanság megállapítására nem alkalmas. A bíróság tévesen értelmezte a Kttv. 64. § (1) bekezdését, ezért egy passzív, feltételezett magatartásra alapított felmentés jogszerűségét állapította meg.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati érvelése téves és ellentmondásos. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal kapcsolatosan az alperes előadta: "A felperes lakóingatlanában történt helyszínelés és cannabisz lefoglalásakor az M. Városi Önkormányzat Gazdasági Szervezetének dolgozóit hívták ki, akik teherautóval szállították el a növényeket megsemmisítésre. A helyi televízió és a helyi hírportál hírben tudósított a rendőrségi lefoglalásról." Gyorsan elterjedt a hír, hogy egy önkormányzati dolgozó családja érintett az ügyben. A felperes "a városi rendészet tagjaként egy 14 fős csoportban dolgozott, folyamatosan találkoztak a városban élőkkel és kaptak a történtek után gúnyos megjegyzéseket. A képviselő-testületi tagok is tettek megjegyzést vagy érdeklődtek a felperes továbbfoglalkoztatását illetően. Egyértelműen rosszallásukat fejezték ki." A felperes a városi rendőrkapitányság hivatásos állományú dolgozóival gyakran teljesített közös járőrszolgálatot és vett részt bűnmegelőzési feladatokban. A felperes magatartásának megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy a fiával szembeni büntetőeljárásban mentességi jog illette meg. A felperes a "belenyugvó magatartásával" lényegében azonosította magát a gyermeke által elkövetett magatartással, a felperesnek lehetősége lett volna a gyermekére hatni a tiltott tevékenység felhagyásával és a szükséges lépéseket (nem feltétlenül értve ezalatt a büntető feljelentést) megtenni. A méltatlanság jogcímén történő jogviszony-megszüntetés a Kttv. 64. §-a alapján jogszerű volt, a passzív magatartással történő tényállás megvalósítását sem a törvény szövege, sem a jogalkotói szándék nem zárja ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[17] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül (Pp. 272. § (5) bekezdés).
[18] A Kttv. 64. § (1) bekezdése szerint a hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít - akár a hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár a munkahelyén kívül -, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Ezen törvényi rendelkezés figyelembevételével jogszerűen foglaltak állást a bíróságok arról, hogy a felmentésben megjelölt felperesi magatartás (mulasztás) megalapozza méltatlanság címén a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt felmentés alkalmazását.
[19] A törvény rendelkezése szerint a munkahelyen kívül tanúsított magatartás is alkalmas lehet a kormánytisztviselő méltatlanságának megállapítására. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő mérlegeléssel vonták le a következtetésüket az eljáró bíróságok arról, hogy a felperes részéről méltatlanságra okot adó magatartásként értékelhető, hogy semmilyen módon nem akadályozta meg a hozzátartozóját az általa is használt és haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanon kábítószert termesszen. Az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga feljogosította a felperest arra, hogy minden eszközzel (vadkender feltépésével, lepermetezésével stb. fiára való ráhatással) megakadályozza az illegális növénytermesztést az ingatlanán.
[20] A kormánytisztviselő által tanúsított magatartásnak objektíve alkalmasnak kell lennie a beosztása tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének és a közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a rombolására. Ez nem függhet - adott esetben a felperesnek - az értékítéletétől. A felperes mulasztása különös figyelemmel az általa betöltött munkakörre az általa betöltött beosztás tekintélyének csorbítására a közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a rombolására alkalmas különösen azáltal, hogy a felperesnek magának is munkaköri kötelessége volt a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában közreműködni. Azzal a magatartásával, hogy eltűrte azt, hogy a fia a felperessel közös udvaron illegálisan vadkendert termesszen, joggal támasztotta azt a kétséget a közvéleményben, hogy milyen alapon várhatja el másoktól a jogkövető magatartást, alkalmaz bírságokat, figyelmeztetéseket stb., ha ő maga nem jogkövető. Milyen erkölcsi alappal kér számon hasonló szabályszegést, ha maga sem tanúsít jogkövető magatartást.
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.603/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.603/2017/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Miklós Endre ügyvéd
Az alperes: Marcali Közös Önkormányzati Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Illés Attila ügyvéd
A per tárgya: közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.478/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.331/2016/11-II.
Rendelkező rész
A Kúria a Kaposvári Törvényszék 2.Mf.20.478/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. január 1-től közszolgálati jogviszonyban állt az alperesnél (illetve jogelődjénél) közterület-felügyelői munkakörben. A felperes a munkáját az alperes a teljesítmény követelmény értékelése és minősítése alapján jóra értékelte. A felperes a Közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Köztertv.) rendelkezései alapján végezte munkáját, köteles volt a vonatkozó jogszabályok betartására. Munkaköri feladatai közé tartozott egyebek mellett közreműködni a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában.
[2] A felperes 2016. szeptember 7-én az alperes felé bejelentette, hogy a helyi médiában megjelent hír - mely szerint kábítószer birtoklás bűntettének elkövetése alapos gyanúja miatt eljárás indult egy 26 éves marcali lakos ellen - a gyermekét érinti. A felperes a fia tulajdonában, egy iskola szomszédságában lévő ingatlanban, ahol a felperes és a felesége is éltek és amelyen haszonélvezeti joguk volt 59 tő vadkendert termesztett.
[3] A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes 2016. szeptember 21. napján a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) 64. §-a alapján azonnali hatállyal megszüntette. A felmondás indokolása szerint a vadkender növény tenyészideje alatt a munkavállaló nem tett eleget bűnmegelőzési feladatának, családon belül nem tudta elérni a családtag jogkövető magatartásának megvalósulását. A Kttv. szerint a köztisztviselő a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely - különösen munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján - közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének, a jó közigazgatásba vetett bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló munkavégzése során naponta találkozik állampolgárokkal, tevékenysége során szóban vagy írásban figyelmeztet, indokolt esetben más intézkedést kezdeményez a feladat körébe tartozó jogszabályok betartása érdekében. A munkavállaló magatartása az önkormányzati hivatal és az önkormányzat jó hírnevét veszélyeztette, az állampolgárok előtt a jogkövető magatartás tanúsításának kötelezettségét megkérdőjelezte, rendkívül rossz példát mutatott. A munkavállaló munkahelyen kívüli (passzív) magatartása miatt, amellyel az általa lakott ingatlanban használt élettérben nem tett eleget bűnmegelőzési feladatának, továbbá amiatt, hogy az általa ellátott rendészeti feladat gyakorlásához szükséges szakmai tekintélyt magatartásával megingatta került sor a méltatlanság jogcímén történő felmentésére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése okán alperes kötelezését 24 havi, azaz 3.655.200 forint összegű illetmény megfizetésére átalány kártérítés címén.
[5] A felperes álláspontja szerint a méltatlanság személyhez és nem családhoz kötött, a tisztviselőnek a magánéletben tanúsított magatartásával kell elősegíteni a közigazgatásról alkotott kedvező társadalmi megítélést. A méltatlanság három együttes törvényi feltételt kíván meg. A gyermeke ügyében indult büntetőeljárásban ő maga nem volt érintett, az pedig, hogy egy a lakcímük, nem méltatlansági ok. A felmentésben közölt méltatlanság nem valós és nem okszerű. Sérelmezte a felperes, hogy az alperes a felmentés közlése előtt annak indokait nem ismertette, nem adott lehetőséget számára a védekezésre (Kttv. 64. § (2) bekezdés).
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az alperes álláspontja szerint a Kttv. 64. §-a alapján jogszerűen, valós indokokon alapuló okból szüntette meg a felperes jogviszonyát. A méltatlanságra okot adó cselekményt a felperes azzal, hogy eltűrte, hogy az általa is lakott ingatlanban a gyermeke vadkendert termesszen, passzív magatartásával megvalósította.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéleti érvelése szerint a méltatlanság, mint kötelező felmentési ok akkor állapítható meg, ha a kormánytisztviselő akár hivatali, akár egyéb jogviszonyával összefüggésben, a munkahelyén vagy azon kívül olyan magatartást tanúsít, amely az általa betöltött beosztás tekintélyének vagy a munkáltató jó hírnevének súlyos rombolására alkalmas és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa.
[8] A bíróság beszerezte a felperes fia ügyében keletkezett a törvényszék ítéletét, továbbá hivatkozott arra, hogy a felperes - általa is elismerten - tudott arról, hogy a fia évek óta kábítószer előállítására alkalmas növényt termeszt a családi házának udvarán.
[9] A bíróság álláspontja szerint a felperes a Köztertv. 1. § (3) bekezdése, 27. § d) pontja és (4) bekezdés d) pontja rendelkezéseit megszegte azzal, hogy eltűrte a fia magatartását, tevőlegesen nem akadályozta meg a vadkender termesztést, a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában a közbiztonság, a közrend védelme érdekében semmiféle intézkedést nem tett, maga sem volt jogkövető, így a felmentést megalapozó méltatlan magatartást tanúsított.
[10] A bíróság a tanúvallomásokból megállapította, hogy "a felperest M-ben erkölcsileg elítélték azért, mert nem akadályozta meg a fiát abban, hogy a kertben vadkendert termesszen és a felperes ezen magatartását és az általa betöltött munkakört összekapcsolták, megkérdőjelezték azt, hogy milyen erkölcsi alappal kér hasonló szabályszegést számon a felperes akkor, ha maga sem tanúsít jogkövető magatartást". Mindezek alapján a felperes magatartása alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét és a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, ezért a munkáltatótól nem volt elvárható, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát fenntartsa.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt Kaposvári Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával és a bizonyítékok értékelésével. A felperes fellebbezése kapcsán a másodfokon eljáró bíróság rámutatott, hogy a felmentésben a munkáltató nem azt rótta a felperes terhére, hogy a fia ellen nem tett feljelentést, hanem azt, hogy nem akadályozta meg az udvarukban történő illegális növénytermesztést. A felperes mulasztásával megvalósította a méltatlanságot, mint felmentést megalapozó magatartást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, azaz az alperes 3.655.200 forint kárátalány megfizetésére kötelezését kérte a jogellenes felmentés okán.
[13] A felperes kifogásolta, hogy a munkáltató a fia bűnösségének kimondása hiányában is "a büntetőjogban relevánsnak tűnő tényállást állapított meg" a felmentésében. Kiemelte, hogy a büntetőeljárás során a személyének érintettsége semmilyen módon nem merült fel.
[14] A felperes érvelése szerint a méltatlanság, mint passzív, felróható magatartás nem értelmezhető. Megismételte a felperes a kereseti kérelemben kifejtett azon álláspontját, mely szerint a méltatlanság személyhez kötött, a fiával szembeni bárminemű magatartása, tevékenysége, annak megakadályozása vagy megelőzése nem ok arra, hogy azt az államigazgatási szerv jogellenessé minősítse és emiatt elmarasztalja. A munkahelyen kívül aktív magatartás kell a méltatlanság megállapíthatóságához, a passzív magatartás a méltatlanság megállapítására nem alkalmas. A bíróság tévesen értelmezte a Kttv. 64. § (1) bekezdését, ezért egy passzív, feltételezett magatartásra alapított felmentés jogszerűségét állapította meg.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati érvelése téves és ellentmondásos. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal kapcsolatosan az alperes előadta: "Felperes lakóingatlanában történt helyszínelés és cannabisz lefoglalásakor az M. Városi Önkormányzat Gazdasági Szervezetének dolgozóit hívták ki, akik teherautóval szállították el a növényeket megsemmisítésre. A helyi televízió és a helyi hírportál hírben tudósított a rendőrségi lefoglalásról." Gyorsan elterjedt a hír, hogy egy önkormányzati dolgozó családja érintett az ügyben. A felperes "a városi rendészet tagjaként egy 14 fős csoportban dolgozott, folyamatosan találkoztak a városban élőkkel és kaptak a történtek után gúnyos megjegyzéseket. A képviselő-testületi tagok is tettek megjegyzést vagy érdeklődtek a felperes továbbfoglalkoztatását illetően. Egyértelműen rosszallásukat fejezték ki." A felperes a városi rendőrkapitányság hivatásos állományú dolgozóival gyakran teljesített közös járőrszolgálatot és vett részt bűnmegelőzési feladatokban. A felperes magatartásának megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy a fiával szembeni büntetőeljárásban mentességi jog illette meg. A felperes a "belenyugvó magatartásával" lényegében azonosította magát a gyermeke által elkövetett magatartással, a felperesnek lehetősége lett volna a gyermekére hatni a tiltott tevékenység felhagyásával és a szükséges lépéseket (nem feltétlenül értve ezalatt a büntető feljelentést) megtenni. A méltatlanság jogcímén történő jogviszony megszüntetés a Kttv. 64. §-a alapján jogszerű volt, a passzív magatartással történő tényállás megvalósítását sem a törvény szövege, sem a jogalkotói szándék nem zárja ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[17] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül (Pp. 272. § (5) bekezdés).
[18] A Kttv. 64. § (1) bekezdése szerint a hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít - akár a hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár a munkahelyén kívül -, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Ezen törvényi rendelkezés figyelembevételével jogszerűen foglaltak állást a bíróságok arról, hogy a felmentésben megjelölt felperesi magatartás (mulasztás) megalapozza méltatlanság címén a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt felmentés alkalmazását.
[19] A törvény rendelkezése szerint a munkahelyen kívül tanúsított magatartás is alkalmas lehet a kormánytisztviselő méltatlanságának megállapítására. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő mérlegeléssel vonták le a következtetésüket az eljáró bíróságok arról, hogy a felperes részéről méltatlanságra okot adó magatartásként értékelhető, hogy semmilyen módon nem akadályozta meg a hozzátartozóját az általa is használt és haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanon kábítószert termesszen. Az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga feljogosította a felperest arra, hogy minden eszközzel (vadkender feltépésével, lepermetezésével stb. fiára való ráhatással) megakadályozza az illegális növénytermesztést az ingatlanán.
[20] A kormánytisztviselő által tanúsított magatartásnak objektíve alkalmasnak kell lennie a beosztása tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének és a közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a rombolására. Ez nem függhet - adott esetben a felperesnek - az értékítéletétől. A felperes mulasztása különös figyelemmel az általa betöltött munkakörre az általa betöltött beosztás tekintélyének csorbítására a közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a rombolására alkalmas különösen azáltal, hogy a felperesnek magának is munkaköri kötelessége volt a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában közreműködni. Azzal a magatartásával, hogy eltűrte azt, hogy a fia a felperessel közös udvaron illegálisan vadkendert termesszen, joggal támasztotta azt a kétséget a közvéleményben, hogy milyen alapon várhatja el másoktól a jogkövető magatartást, alkalmaz bírságokat, figyelmeztetéseket stb., ha ő maga nem jogkövető. Milyen erkölcsi alappal kér számon hasonló szabályszegést, ha maga sem tanúsít jogkövető magatartást.
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[22] A kötelező felmentési ok fennállására akkor lehet megalapozott következtetést levonni, ha a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését, valamint a kötelezettségszegést megvalósító magatartásának a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan romboló magatartását bizonyítja, amely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt a továbbiakban is fenntartsa.
Záró rész
[23] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
[24] A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2018. május 28.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.603/2017.)