adozona.hu
ÍH 2018.113
ÍH 2018.113
CTV. 118/A. § SZERINTI TAGI FELELŐSSÉG SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA A Ctv. 118/A. § alkalmazásának törvény által előírt feltétele, hogy a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölje a cégjegyzékből, ennek hiányában a Ctv. 118/A. § felelősségáttörési szabályainak alapjául szolgáló (3) bekezdésben írt tények azért nem vizsgálhatóak, mert azokhoz a 118/A. § (1) bekezdésében foglalt joghatások nem fűződhetnek (Ctv. 118/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Kft. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek egyetemlegesen felelnek a perben nem álló F. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.) a felperessel szembeni, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével megállapított kötelezettség megfizetéséért. Keresetét a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/A. § (1) és (3) bekezdéseire alapította.
Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset ...
ÍH 2018.113 CTV. 118/A. § SZERINTI TAGI FELELŐSSÉG SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA
A Ctv. 118/A. § alkalmazásának törvény által előírt feltétele, hogy a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölje a cégjegyzékből, ennek hiányában a Ctv. 118/A. § felelősségáttörési szabályainak alapjául szolgáló (3) bekezdésben írt tények azért nem vizsgálhatóak, mert azokhoz a 118/A. § (1) bekezdésében foglalt joghatások nem fűződhetnek (Ctv. 118/A. §).
A K. Kft. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek egyetemlegesen felelnek a perben nem álló F. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.) a felperessel szembeni, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével megállapított kötelezettség megfizetéséért. Keresetét a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/A. § (1) és (3) bekezdéseire alapította.Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a III. rendű alperes nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú bíróság a 46. számú ítéletével megállapította, hogy az I. és III. rendű alperes egyetemlegesen felel a Kft.-nek a felperessel szembeni, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével megállapított kötelezettség megfizetéséért. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában idézte a Ctv. 118/A. § (1)-(4) bekezdéseit, és megállapította, hogy nem helytálló az I-II. rendű alpereseknek az a védekezése, hogy a tagi felelősség áttörését a Ctv. 118/A. § rendelkezéseivel vezették be, mert a 2006. július 1-jétől hatályos csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63/A. §-a is tartalmazott korlátolt felelősséget áttörő rendelkezést. Függetlenül attól, hogy a felperes a keresetét a keresetlevél benyújtásának időpontjában irányadó 118/A. § (3) bekezdésére alapította, a Ctv.-nek a 2012. október 28. napján hatályos szabályai az irányadóak. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2) bekezdése szerinti kérelemhez való kötöttség elvét nem sérti, hogy a felperes az érvényesített jog alapjául szolgáló jogszabálynak nem a jogvitára hatályos szövegét jelölte meg, mert a felperes mint hitelező a volt taggal szemben érvényesít azonos jogot. Az I. rendű alperes az üzletrész átruházás időpontjában 2010. október 18-án 90%-os részarányban a Kft. többségi befolyással rendelkező tagja volt. A felelősség alól csak annak bizonyításával mentesülhetett volna, ha alátámasztja, hogy az üzletrész átruházás időpontjában a cég még fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve nem volt fizetőképes, de az alperesek az átruházásnál jóhiszeműen jártak el. Az elsőfokú bíróság a Kft. vagyoni helyzetének egyes elemeit az OPTEN Kft. által közzétett adatok alapján vette bizonyítékként figyelembe, és megállapította, hogy a Kft.-nek jelentős összegű behajthatatlan követelése állt fenn, és egyéb befektetett eszközei is voltak. A 2009. évi mérlegadatok szerint nem volt megállapítható, hogy a társaság az átruházás időpontjában fizetőképes volt. Ezzel szemben az I. rendű alperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, így az elsőfokú bíróság a bizonyítatlanságot a Pp. 3. § (3) bekezdésének alkalmazásával az I. rendű alperes terhére értékelte. Az I. rendű alperes azt sem tudta bizonyítani, hogy az átruházásnál jóhiszeműen járt el, okiratot nem csatolt, míg a III. rendű alperes a perben nyilatkozatot nem tett. Az adásvételi szerződést készítő ügyvédet pedig a titoktartás alóli felmentés hiányában tanúként nem lehetett kihallgatni. Mindezek alapján az I. rendű alperes a jóhiszemű eljárását bizonyítani nem tudta, ezért a bizonyítatlanság hiányait a Pp. 3. § (3) bekezdésének alkalmazásával ebben a tekintetben is a terhére kellett értékelni. A II. rendű alperesnek 10%-os arányú üzletrésze volt, ezáltal nem minősül többségi befolyással rendelkező tagnak, vele szemben a kereset nem alapos. A III. rendű alperes 2010. október 19-től egyszemélyes tagja és ügyvezetője volt a Kft.-nek, az eljárás során nyilatkozatot nem tett. A cég megszüntetésére irányuló eljárást is azért indították meg, mert a cég a székhelyen nem volt található, a képviseletre jogosult személy lakóhelye, tartózkodási helye is ismeretlen volt, kézbesítési megbízottal nem rendelkezett. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a III. rendű alperes felelősségét megállapította.
Az ítélet elleni fellebbezésében az I. rendű alperes annak megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte.
Állítása szerint az elsőfokú bíróság súlyos eljárási jogsértést követett el, amikor a keresetben megjelölt konkrét jogalapon és jogcímen [a keresetlevél benyújtásakor hatályos Ctv. 118/A. § (3) bekezdés] túlterjeszkedett, és a 2012. október 29-én hatályos 118/A. § (2) bekezdésére alapította a döntését. A Kft. többségi befolyással rendelkező tagjának felelősségét a felelősség megállapításának alapjául szolgáló magatartás tanúsításának időpontjában hatályban volt jogszabályi rendelkezések szerint kell elbírálni. Az I. rendű alperes 2010. október 18-án értékesítette az üzletrészét, akkor még nem volt hatályban a Ctv. 118/A. §-a. Az üzletrész átruházási szerződés megkötésekor az I. rendű alperes nem számolhatott az akkor még meg sem hozott és ki sem hirdetett jogkövetkezményekkel. A 2010. október 18-án hatályos Ctv. még nem tartalmazott a kényszertörlésre és a tagi korlátolt felelősség áttörésére rendelkezéseket, azokat csak a 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 136. § (1) bekezdése iktatta be a Ctv.-be, amelyek 2012. március 12-én léptek hatályba. Ezeket a rendelkezéseket ezért a hatályba lépését követően kezdeményezett eljárásokra és a hatályba lépését követően tanúsított magatartásokra kell alkalmazni. Idézte a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jatv.) 2. § (2) bekezdését, az Alaptörvény 28. cikkét és hivatkozott arra is, hogy a Módtv. nem tartalmaz átmeneti rendelkezést erre az esetre. Az nem releváns a jogvita elbírálásánál, hogy a Cstv. 63/A. § mit tartalmazott. Idézte a Jatv. 15. § (1) bekezdését és a 15. § (1) bekezdés a) pontját. A Kft. kényszertörlési eljárását 2012. október 19-én indították, ezért a Ctv. 118/A. § (3) bekezdése a 2014. július 1. napját megelőzően indult kényszertörléssel kapcsolatos törvényességi felügyeleti eljárás jogkövetkezményeként az I. rendű alperessel szemben nem alkalmazható. Nem volt helytálló az elsőfokú bíróságnak az a következtetése sem, hogy az I. rendű alperes nem tudta igazolni, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a társaság fizetőképes volt. Az I. rendű alperes az üzletrész adásvételénél jóhiszeműen járt el. Az okirati bizonyítékokból az állapítható meg, hogy az I. rendű alperes vagyonnal és követelésekkel rendelkező, fizetőképes társasági üzletrészt ruházott át. A cégmásolat adatai is igazolják, hogy a társaság esetleges vagyonvesztése az üzletrész átruházás időpontját követően következhetett be. Mindezekre tekintettel megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy az I. rendű alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A PKKB ítélete 2012. október 9-én emelkedett jogerőre, ezért a követelés az üzletrész-átruházási szerződés megkötésének időpontjában még nem létezett.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával egyetért, azonban a másodfokú eljárásban tett nyilatkozata szerint megállapítás helyett az I. rendű alperes marasztalását kérte. Keresetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság jogerős ítélete alapján kérte az I. r. alperes kötelezését 1 125 000 forint tőke és annak a 2008. július 4-től a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére. A kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékének 7%-kal növelt összegében jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a II. és III. rendű alperesekre vonatkozó rendelkezései a Pp. 228. § (4) bekezdése alapján jogerőre emelkedtek, ezért a másodfokú bíróság kizárólag az elsőfokú ítéletnek az I. rendű alperest érintő részeit bírálta felül.
A fellebbezés alapos.
A felperesnek a másodfokú eljárásban tett nyilatkozata a Pp. 146. § (5) bekezdés d) pontja alapján nem minősül keresetváltoztatásnak, és annak érdemi elbírálását a Pp. 247. § (1) sem tiltja. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy fennállnak-e a megállapítás iránti keresetnek a Pp. 123. §-ban meghatározott feltételei. Kizárólag azt bírálta el, hogy a felperest az I. rendű alperessel szemben a Ctv. 118/A. §-a alapján megilleti a jogosultság az előzményi eljárásban meghozott döntés szerinti marasztalási összeg követelésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Kft. törvényességi felügyeleti eljárásának iratai alapján az alábbiak szerint egészíti ki, illetőleg pontosítja:
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága 2011. november 16-án értesítette a cégbíróságot, hogy a Kft. nem tett eleget a 2010. évi beszámoló letétbe helyezési, valamint kötelezettségének. A cégbíróság a hivatalból indított törvényességi felügyeleti eljárásban a 2012. október 29-én kelt végzésével megindította az ismeretlen székhelyű Kft. megszüntetésére irányuló eljárást a Ctv. 90. § (1) bekezdése alapján, és ugyanennek az eljárásnak a befejezéseként a 2013. október 21-én meghozott és 2014. szeptember 2-án jogerőre emelkedett 12. sorszámú végzésével elrendelte az ismeretlen székhelyű Kft. törlését a Ctv. 92. § (2) bekezdése értelmében.
A másodfokú bíróság a fentiek szerint kiegészített tényállásra is tekintettel az elsőfokú bíróság érdemi döntésével az alábbi indokok miatt nem értett egyet.
A Kft. törléséhez vezető eljárást a cégbíróság a Ctv.-nek a törvényességi felügyeleti eljárás megindításakor (2011. november 16.) hatályos 89-93. §-ai alkalmazásával folytatta le, mert a cég székhelye ismeretlen volt. Ennek az eljárásnak a ténybeli és jogi alapja teljesen eltért a Ctv. 2012. március 1. napjától hatályba lépett rendelkezések alapján bevezetett kényszertörlési eljárástól. A Ctv. 118/A. §-a alkalmazásának törvény által előírt feltétele, hogy a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölje a cégjegyzékből, ennek hiányában a Ctv. 118/A. § felelősségáttörési szabályainak alapjául szolgáló (3) bekezdésben írt tények azért nem vizsgálhatóak, mert azokhoz a 118/A. § (1) bekezdésben írt joghatások sem fűződhetnek.
A cégbíróság a cég törléséről a Ctv. 92. § (2) bekezdése alapján rendelkezett, és a céggel szemben kényszertörlési eljárás nem volt folyamatban, ezért a lefolytatott, ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló törvényességi felügyeleti eljárásra a Ctv. 118/A. § rendelkezései egyáltalán nem irányadóak. Mindezekre tekintettel a felperest a keresetben megjelölt ténybeli alapon az I. rendű alperessel szemben nem illeti meg jogosultság a Kft. tartozásának követelésére.
A kifejtett indokokra tekintettel a felperest az általa érvényesített jog nem illeti meg, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.455/2017/3-II.)