AVI 2018.10.65

Az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az ügylet teljesítését igazoló számla [2007. évi CXXVII. tv. 120. § a) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. március hónapra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzésének eredményeként a 2015. augusztus 08. napján kelt 3035118670 számú határozatával a felperes terhére 20 913 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes összegében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és a kiutalását elutasította, kö...

AVI 2018.10.65 Az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az ügylet teljesítését igazoló számla [2007. évi CXXVII. tv. 120. § a) pont]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. március hónapra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzésének eredményeként a 2015. augusztus 08. napján kelt 3035118670 számú határozatával a felperes terhére 20 913 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes összegében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és a kiutalását elutasította, kötelezve a felperest 15 684 000 Ft adóbírság megfizetésére.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. december 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.
[4] A felperes a vizsgált időszakban étolaj és kávé vételéről a Cs. U. Kft.-től (a továbbiakban: számlakibocsátó1.) 2 db számlát fogadott be 22 156 740 Ft + 4 431 348 Ft áfa értékben, a számlák áfatartalmát bevallásában levonásba helyezte.
[5] Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás (a felperes tárgyidőszaki ügyvezetőjének nyilatkozata, a számlakibocsátó1.-nél végzett adóellenőrzés adatai, a székhelycíme szerinti illetékes helyi önkormányzat tájékoztatása, a székhelycímén tartott helyszíni szemle, számlavezető pénzintézeteinek tájékoztatásai, a bankszámlaforgalom szerint a számlakibocsátó1.-nek átutalásokat teljesítő B. F. Kft. "v.a."-nél végzett ellenőrzés adatai, az adózó által beazonosított forgalmi rendszámú gépjármű tulajdonosok nyilatkozatai) alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó1. nevén kiállított számlákban feltüntetett gazdasági események a számlákban feltüntetett felek között nem valósultak meg, ezért a számlák nem minősülnek az adólevonási jogosultságot megalapozó hiteles bizonylatoknak.
[6] Nem volt ugyanis olyan dokumentum, adat, amely alátámasztotta volna a számlákon szereplő áruk leszállítását a felperes részére, illetve a gazdasági esemény tényleges megtörténtét. Adózónak nem volt ismerete a számlakibocsátó1.-ről, az áruk eredetéről. A számlakibocsátó1. vizsgált időszaki ügyvezetője a személyes kapcsolatfelvételt az adóhatósággal meghiúsította, iratokat nem bocsátott rendelkezésre, a céget elérhetetlen külföldi személynek értékesítette, banki forgalma gazdasági tevékenységét nem támasztotta alá.
[7] A felperes továbbá a vizsgált időszakban Nescafe Instant kávé vételéről a L. V. Kft.-től (a továbbiakban: számlakibocsátó2.) 2 db számlát fogadott be 24 351 148 Ft + 6 087 789 Ft áfa értékben, a számlák áfa tartalmát bevallásában levonásba helyezte.
[8] Az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás (a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatai, a számlakibocsátó2.-nél végzett adóellenőrzés adatai, volt ügyvezetőinek: K. S. K.-nénak, M. A.-nak, volt alkalmazottjának: K. Cs.-nak a nyilatkozatai, számlavezető pénzintézeteinek belföldi jogsegély alapján adott válasziratai, a banki adatok szerint a felperes részéről az A. Kft. "kt.a.", az U. B. Kft. felé történő pénzösszeg átutalás miatt e cégeknél folytatott ellenőrzések adatai, a számlákhoz csatolt szállítóleveleken feltüntetett gépjárművek tulajdonosainak a nyilatkozatai) alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó2. nevén kiállított számlákban feltüntetett gazdasági események a megjelölt felek között a valóságban nem történtek meg, e hiteltelen bizonylatokra adólevonási jog nem alapítható.
[9] A számlakibocsátó2. személyi és tárgyi feltételei ugyanis nem voltak adottak a nagy volumenű kereskedelmi tevékenységhez, e cégről adózó érdemi információval nem rendelkezett, a meghallgatott személyek nyilatkozatai sem támasztották alá a teljesítést, a termékek tényleges beszerzési forrása ismeretlen maradt.
[10] Az alperes rögzítette határozatában, hogy felperesnél az adóhatóság 2010. decembertől 2011. februárig terjedő időszakra is folytatott vizsgálatot azonos megállapításokkal.

A kereseti kérelem
[11] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, annak jogszabályi alapját nem jelölte meg, a jegyzőkönyv nem releváns információkat, adatokat tartalmaz. A nála feltárt tényállás ugyanakkor nem támasztja alá a határozatok rendelkező részeit, rendelkezett a számlákkal, a nyilatkozatok alátámasztották a számlákban foglaltakat, a számlakibocsátók a vizsgált időszakban törvényesen működtek, így a ténylegesen megvalósult gazdasági események után adózói jogait jogszerűen gyakorolta.

A jogerős ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a valóságnak megfelelő történeti tényállást rögzített, amelyből okszerű következtetéseket levonva állapította meg a felperes terhelő adójogi következményeket.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését, 213. § (1) bekezdését, 215. §-át, 221. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdését, az Art. 97. § (6) bekezdését, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen és okszerűtlenül értékelte, döntése nem felel meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt kúriai ítéletekben foglaltaknak.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].
[18] Az Áfa. tv. adólevonást szabályozó 120. §-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa. tv. 127. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.
[19] Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
[20] A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, nem nyert bizonyítást, hogy a számlákon szereplő gazdasági események a valóságban a számlákon szereplő felek között valósultak volna meg. Az alperes jogerős érdemi határozatával szembeni jogorvoslat a felperes számára biztosított volt, közigazgatási pert kezdeményezett [Art. 143. § (1) bekezdés] az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.
[21] A bíróság a Pp. XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a Pp. 3. § (1) bekezdése, 121. § (1) bekezdés c) pontja, 330. § (2) bekezdése alapján. A felperesnek az általa indított perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét bizonyítania kellett, az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása téves, hiányos, és az általa befogadott számlák valós gazdasági esemény hiteles bizonylatai. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította.
[22] Amíg közigazgatási perben az elsőfokú bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
[23] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban - a felülvizsgálati kérelem és az abban megjelölt, a felperes szerint az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt jogszabályhelyek alapján - a Kúria nem állapított meg.
[24] Az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint részletezte az első- és másodfokú közigazgatási szerv eljárását, a lefolytatott bizonyítási eljárást, a hatóság által alkalmazott jogszabályokat, a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket. A pertörténet sorában ismertette a keresetet, az alperes ellenkérelmében foglaltakat, beidézte az általa alkalmazott jogszabályokat. Jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a felperes előkészítő iratában (3. sorszámú elsőfokú peres irat) foglaltakat is, és logikusan megindokolta a - Pp. általa helytállóan értelmezett és alkalmazott 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, rendelkezése és annak indokolása a keresetre (felperes téves állításával szemben a Ket. 50. § (6) bekezdése jogalkalmazására is) teljes körűen kiterjedt [Pp. 213. § (1) bekezdés].
[25] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a Sztv. megjelölt rendelkezései értelmében a gazdasági események elsődleges bizonyítási eszközei az okiratok, amelyek igazolják a számlák valóságban megtalálható, megállapítható tartalmi megvalósulását. A felperesnek azt kellett volna a perben igazolnia, hogy a számlákon feltüntetett számlakibocsátó végezte el a gazdasági tevékenységet, amelyet azonban nem bizonyított, bizonyítási indítványt elő sem terjesztett. A kúriai ítéletrészek felperesi idézése a keresetnek a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítását nem pótolták, ahogyan a számlakibocsátók neve utáni "kt.a." és "f.a." megjelölések helyességének vitatása sem.
[26] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárásban beszerzett, előtárt bizonyítékokat, minden egyes bizonyítékot tételesen értékelt, és összevetett a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy felperes (a határozatokban megjelölt) hiteltelen számlákra jogsértő módon alapította adólevonási jogát, általa ismerten adókijátszásban vett részt, logikusan és közérthetően kifejtette.
[27] A valóságban megtörtént gazdasági események adatainak azonosnak kell lenniük az azokról kiállított számlákon feltüntetettekkel. A gazdasági eseményekkel nem egyező számlatartalmak a számlák tartalmi hiteltelenségének megállapítását és jogkövetkezményeként az adóhatóság részéről az adólevonási jog megtagadását eredményezik, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság ítéletében az uniós normáknak is megfelelően, helytállóan döntött.
[28] A Kúriának hivatalból tudomása van arról, hogy a felperesnél 2010. december, illetve 2011. február hónapra folytatott adóellenőrzést lezáró határozatok felülvizsgálatára irányuló tény-, és jogazonos ügyekben meghozott, keresetet elutasító elsőfokú ítéleteket a Kfv.V.35.399/2016/3., illetve a Kfv.I.35.346/2016/3. számú kúriai döntések hatályukban fenntartották, amely ítéletekben foglaltakkal a Kúria teljeskörűen egyet ért.
[29] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.555/2016/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.