adozona.hu
BH 2018.9.258
BH 2018.9.258
Az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 26. § (5) bekezdése alapján céltartalékként elkülönített pénzösszeget alapvetően csak az e jogszabályi rendelkezésben meghatározott felszámolási költségekre lehet fordítani [Cstv. 26. § (5) bek., 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását az adóhatóság hitelező 2014. május 30-án előterjesztett kérelme alapján a bíróság 2014. december 3-án indította meg.
[2] A fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő jogerős végzésében kötelezte a bíróság az adóst, hogy a hitelezőnek 80 000 Ft eljárási illetéket és 25 000 Ft közzétételi költségtérítést fizessen meg.
[3] A felszámoló 2016. január 4-én előterjesztette az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányló kérelmét. Eszerint a ...
BH 2018.9.258 Az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 26. § (5) bekezdése alapján céltartalékként elkülönített pénzösszeget alapvetően csak az e jogszabályi rendelkezésben meghatározott felszámolási költségekre lehet fordítani [Cstv. 26. § (5) bek., 58. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós felszámolását az adóhatóság hitelező 2014. május 30-án előterjesztett kérelme alapján a bíróság 2014. december 3-án indította meg.[2] A fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő jogerős végzésében kötelezte a bíróság az adóst, hogy a hitelezőnek 80 000 Ft eljárási illetéket és 25 000 Ft közzétételi költségtérítést fizessen meg.
[3] A felszámoló 2016. január 4-én előterjesztette az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányló kérelmét. Eszerint a vezető tisztségviselő 120 000 Ft-ot átadott a részére, melyből 100 000 Ft a céltartalék, 20 000 Ft pedig a pénzkészlet. A felszámoló az átvett összegből a 20 000 Ft-ot eljárási illetékként megfizette, a fennmaradó összeget irattározási, posta és adminisztrációs költsége kifizetésére fordította.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[4] A hitelező kifogást terjesztett elő a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakkal szemben. Álláspontja szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 26. § (5) bekezdése nem tartalmaz kizárólagos felsorolást arra vonatkozóan, hogy mely költségek élveznek elsőbbséget, de utalt a Cstv. 58. § (1) bekezdésére, mely szerint a felszámolási költségeket esedékességük sorrendjében kell kiegyenlíteni. Mivel a felszámolás kezdeményezésének a költségei a legkorábbi esedékességűek, a felszámolónak ezt kellett volna kiegyenlítenie. Kérte a bíróságot, hogy kötelezze a felszámolót 85 000 Ft megfizetésére és a zárójelentés ennek megfelelő módosítására.[5] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Előadta, hogy a 100 000 Ft céltartalékot a törvényhely szerinti felszámolási költségek fedezetére fordította. A Cstv. céltartalékra vonatkozó rendelkezése nem tartalmazza, hogy a pénzeszközből a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt hitelezői igényt kellene kielégíteni.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozata
[6] Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy 15 nap alatt fizessen meg a kifogást előterjesztő hitelezőnek 85 000 Ft felszámolási költséget és a zárójelentést ennek megfelelően dolgozza át. Álláspontja szerint a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján elsőként a hitelező költségeit kellett volna kifizetni, s csak a fennmaradó összeget fordíthatta volna a felszámoló a későbbi esedékességű felszámolási költségek kiegyenlítésére. A Cstv. 26. § (5) bekezdése nem teszi lehetővé a felszámolónak, hogy céltartalék megléte esetén az időben később keletkezett felszámolási költségek előbb kerüljenek kiegyenlítésre.[7] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] A végzés indokolásában kifejtette, hogy a jogalkotó a Cstv. 26. § (5) bekezdésében szabályozottak értelmében a felszámolási költségekkel kapcsolatos kiadások fedezetére rendelte a céltartalék képzését - melyek közé tartozik a hitelező igénye is -, így ezen költségek a céltartalék terhére kielégíthetőek. A felszámolási költségek tekintetében a kielégítési sorrendre a Cstv. 58. § (1) bekezdése az irányadó, így a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni. Mivel a hitelező igénye korábban esedékessé vált, ezért megelőzi a felszámoló felszámolással felmerült költségeit.
[9] Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat az adott jogszabályhely félreérthető értelmezése miatt bizonytalanságot mutat. Mivel azonban a jogalkotó a felszámolási eljárás megindításával felmerült felszámolási költségeket nem zárta ki a céltartalék összegéből kifizethető költségek köréből, illetve nem módosította a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésére irányadó szabályozást, nem fogadható el a felszámoló érvelése.
Felülvizsgálati kérelem
[10] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását. Állította a Cstv. 26. § (5) bekezdésének, az Alaptörvény 28. cikkének a megsértését.[11] A jogvita lényegét úgy foglalta össze, hogy a Cstv. 26. § (5) bekezdése alapján megképzett céltartalék csak az ott megjelölt célra fordítható-e, vagy a céltartalék összege az általános szabályok szerint, a Cstv. 57. §, illetve 58. § rendelkezései szerint használható fel általánosságban a hitelezői igények kielégítésére.
[12] Egyetértett azzal, hogy ugyan a jogszabályhely többféle értelmezést is lehetővé tesz, de a rendelkezés célja az, hogy a külön nevesített felszámolási költségek fedezésre kerüljenek. A céltartalék célhoz kötött, csak meghatározott célra használható fel. Álláspontja szerint, csak ha a célra történő felhasználást követően marad még felhasználható összeg, akkor lehet azt az általános szabályok szerint a felszámolási költségekre fordítani.
[13] Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése szerint.[15] Ahogyan helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, a Cstv. 26. § (5) bekezdésének megfogalmazása félreérthető, és emiatt valóban ellentmondásosnak tűnik a szabályozás. Különösen azért, mert a jogszabály által használt "céltartalék" kifejezés valójában egy számviteli fogalom: a mérlegben az adózás előtti eredmény terhére képzett forrás, azaz a jövőbeni kötelezettségek kifizetésére kell a mérlegben ezzel számolni. Ez azonban - a számviteli elszámolással ellentétben - nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adós rendelkezik pénzeszközzel. Ha már nincs vagyona, akkor a mérleg forrásoldalát megemelheti ezzel a "céltartalékkal", ettől azonban a költségek kifizetésére nem lesz pénze.
[16] A Csődtörvényben használt "céltartalék" kifejezés - a törvényben meghatározott célra tekintettel - nem alkalmazható a számviteli tartalommal, mert egy elszámolás eredményeképpen nem állna rendelkezésre a költségek kifizetésére pénzösszeg. A jogalkotó ennek a szónak a használatával azt akarta kifejezni, hogy ez egy pénzből álló tartalék, amelyet csak egy bizonyos célra használhat fel a felszámoló. Ezt támasztja alá az, hogy nem a számviteli szabályoknál rendelkezik róla a törvény, valamint, hogy a céltartalékot nem elszámolni kell, hanem a Cstv. 31. § (1) bekezdés i) pontja alapján az összeget át is kell adni a felszámoló részére.
[17] A fenti értelmezés következik a 2014. április 1-jén hatályba lépett 2014. évi XV. törvény 73. § (3) bekezdésének indokolásából is. E jogszabályhely módosította a Cstv. 26. §-át, beillesztve az (5) bekezdést a céltartalékképzési kötelezettséggel. Az indokolás szerint "a gyakorlatban problémaként jelentkezik, hogy a felszámolás alatt álló vállalkozásoknál nincs meg a felszámolói munkával és a vállalkozás tevékenységének lezárásával összefüggő költségek fedezete, és nincs bevétel sem. Nincs meg a forrása annak sem, hogy a felszámolás alá került cég vagyonának az állami nyilvántartásokból való összegyűjtésével, az iratanyag rendezésével, elhelyezésével, a bankszámlavezetéssel összefüggő készkiadásokat ki tudja a felszámoló fizetni. Elvárható, hogy a vállalkozások még akkor is, ha felszámolásuk elkerülhetetlenné vált - a piacról történő kivezetésük legszükségesebb költségeiből részt vállaljanak. Ezért a törvénymódosítás a Cstv. 26. § új (5) bekezdésében kötelezi az adóst, hogy ha kézhez kapja a felszámolást elrendelő végzést, legalább 100 000 Ft-ot céltartalékként különítsen el a legszükségesebb felszámolási költségekre."
[18] Ebből következően a jogalkotó a "céltartalék" kifejezéssel azt kívánta jelezni, hogy csak az itt megjelölt célokra - a legszükségesebb felszámolási költségekre - lehet az így elkülönített összeget felhasználni, függetlenül azok esedékességétől.
[19] Az adott eljárásban az nem volt vitás, hogy a felszámoló a céltartalékként átvett 100 000 Ft-ot mire használta fel. A fent kifejtettek szerint azt a legszükségesebb felszámolási költségekre fizethette ki a felszámoló, s csak az esetleg ezt követően megmaradt összeg használható fel - a követelések esedékességének sorrendjében - a többi felszámolási költségként besorolt hitelezői igény kiegyenlítésére.
[20] A Kúria ennek alapján a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogást elutasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.333/2017.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: E. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt"
Az adós felszámolója: M. Kft.
A felszámoló jogi képviselője: Neiger, Kókai, Papp Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Neiger M. Tibor ügyvéd
A kifogást előterjesztő hitelező: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
A kifogást előterjesztő képviselője: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adó- és Vámigazgatósága
A kifogást előterjesztő hitelező jogi képviselője: Dr. Köves Boglárka jogtanácsos
Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma:
Budapest Környéki Törvényszék 7.Fpk.1237/2014/19.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.376/2016/4.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felszámoló
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, és a kifogást elutasítja.Kötelezi a kifogást előterjesztő hitelezőt, hogy 15 napon felül fizessen meg a felszámolónak 85.400 (nyolcvanötezer-négyszáz) Ft együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós felszámolását az adóhatóság hitelező 2014. május 30-án előterjesztett kérelme alapján a bíróság 2014. december 3-án indította meg, felszámolóként az M. Kft. került kirendelésre.[2] A fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő jogerős végzésében kötelezte a bíróság az adóst, hogy a hitelezőnek 80.000 Ft eljárási illetéket és 25.000 Ft közzétételi költségtérítést fizessen meg.
[3] A felszámoló 2016. január 4-én előterjesztette az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányló kérelmét. Eszerint a vezető tisztségviselő 120.000 Ft-ot átadott a részére, melyből 100.000 Ft a céltartalék, 20.000 Ft pedig a pénzkészlet. A felszámoló az átvett összegből a 20.000 Ft-ot eljárási illetékként megfizette, a fennmaradó összeget irattározási, posta és adminisztrációs költsége kifizetésére fordította.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[4] A hitelező kifogást terjesztett elő a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakkal szemben. Álláspontja szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 26. § (5) bekezdése nem tartalmaz kizárólagos felsorolást arra vonatkozóan, hogy mely költségek élveznek elsőbbséget, de utalt a Cstv. 58. § (1) bekezdésére, mely szerint a felszámolási költségeket esedékességük sorrendjében kell kiegyenlíteni. Mivel a felszámolás kezdeményezésének a költségei a legkorábbi esedékességűek, a felszámolónak ezt kellett volna kiegyenlítenie. Kérte a bíróságot, hogy kötelezze a felszámolót 85.000 Ft megfizetésére és a zárójelentés ennek megfelelő módosítására.[5] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Előadta, hogy a 100.000 Ft céltartalékot a törvényhely szerinti felszámolási költségek fedezetére fordította. A Cstv. céltartalékra vonatkozó rendelkezése nem tartalmazza, hogy a pénzeszközből a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt hitelező igényt kellene kielégíteni.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozata
[6] Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy 15 nap alatt fizessen meg a kifogást előterjesztő hitelezőnek 85.000 Ft felszámolási költséget és a zárójelentést ennek megfelelően dolgozza át. Álláspontja szerint a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján elsőként a hitelező költségeit kellett volna kifizetni, s csak a fennmaradó összeget fordíthatta volna a felszámoló a későbbi esedékességű felszámolási költségek kiegyenlítésére. A Cstv. 26. § (5) bekezdése nem teszi lehetővé a felszámolónak, hogy céltartalék megléte esetén az időben később keletkezett felszámolási költségek előbb kerüljenek kiegyenlítésre.[7] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] A végzés indokolásában kifejtette, hogy a jogalkotó a Cstv. 26. § (5) bekezdésében szabályozottak értelmében a felszámolási költségekkel kapcsolatos kiadások fedezetére rendelte a céltartalék képzését - melyek közé tartozik a hitelező igénye is -, így ezen költségek a céltartalék terhére kielégíthetőek. A felszámolási költségek tekintetében a kielégítési sorrendre a Cstv. 58. § (1) bekezdése az irányadó, így a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni. Mivel a hitelező igénye korábban esedékessé vált, ezért megelőzi a felszámoló felszámolással felmerült költségeit.
[9] Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat az adott jogszabályhely félreérthető értelmezése miatt bizonytalanságot mutat. Mivel azonban a jogalkotó a felszámolási eljárás megindításával felmerült felszámolási költségeket nem zárta ki a céltartalék összegéből kifizethető költségek köréből, illetve nem módosította a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésére irányadó szabályozást, nem fogadható el a felszámoló érvelése.
Felülvizsgálati kérelem
[10] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását. Állította a Cstv. 26. § (5) bekezdésének, az Alaptörvény 28. cikkének a megsértését.[11] A jogvita lényegét úgy foglalta össze, hogy a Cstv. 26. § (5) bekezdése alapján megképzett céltartalék csak az ott megjelölt célra fordítható-e, vagy a céltartalék összege az általános szabályok szerint, a Cstv. 57. §, illetve 58. § rendelkezései szerint használható fel általánosságban a hitelezői igények kielégítésére.
[12] Egyetértett azzal, hogy ugyan a jogszabályhely többféle értelmezést is lehetővé tesz, de a rendelkezés célja az, hogy a külön nevesített felszámolási költségek fedezésre kerüljenek. A céltartalék célhoz kötött, csak meghatározott célra használható fel. Álláspontja szerint, csak ha a célra történő felhasználást követően marad még felhasználható összeg, akkor lehet azt az általános szabályok szerint a felszámolási költségekre fordítani.
[13] Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.[15] Ahogyan helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, a Cstv. 26. § (5) bekezdésének megfogalmazása félreérthető, és emiatt valóban ellentmondásosnak tűnik a szabályozás. Különösen azért, mert a jogszabály által használt "céltartalék" kifejezés valójában egy számviteli fogalom: a mérlegben az adózás előtti eredmény terhére képzett forrás, azaz a jövőbeni kötelezettségek kifizetésére kell a mérlegben ezzel számolni. Ez azonban - a számviteli elszámolással ellentétben - nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adós rendelkezik pénzeszközzel. Ha már nincs vagyona, akkor a mérleg forrásoldalát megemelheti ezzel a "céltartalékkal", ettől azonban a költségek kifizetésére nem lesz pénze.
[16] A Csődtörvényben használt "céltartalék" kifejezés - a törvényben meghatározott célra tekintettel - nem alkalmazható a számviteli tartalommal, mert egy elszámolás eredményeképpen nem állna rendelkezésre a költségek kifizetésére pénzösszeg. A jogalkotó ennek a szónak a használatával azt akarta kifejezni, hogy ez egy pénzből álló tartalék, amelyet csak egy bizonyos célra használhat fel a felszámoló. Ezt támasztja alá az, hogy nem a számviteli szabályoknál rendelkezik róla a törvény, valamint, hogy a céltartalékot nem elszámolni kell, hanem a Cstv. 31. § (1) bekezdés i) pontja alapján az összeget át is kell adni a felszámoló részére.
[17] A fenti értelmezés következik a 2014. április 1-jén hatályba lépett 2014. évi XV. törvény 73. § (3) bekezdésének indokolásából is. E jogszabályhely módosította a Cstv. 26. §-át, beillesztve az (5) bekezdést a céltartalék-képzési kötelezettséggel. Az indokolás szerint "a gyakorlatban problémaként jelentkezik, hogy a felszámolás alatt álló vállalkozásoknál nincs meg a felszámolói munkával és a vállalkozás tevékenységének lezárásával összefüggő költségek fedezete, és nincs bevétel sem. Nincs meg a forrása annak sem, hogy a felszámolás alá került cég vagyonának az állami nyilvántartásokból való összegyűjtésével, az iratanyag rendezésével, elhelyezésével, a bankszámlavezetéssel összefüggő készkiadásokat ki tudja a felszámoló fizetni. Elvárható, hogy a vállalkozások még akkor is, ha felszámolásuk elkerülhetetlenné vált - a piacról történő kivezetésük legszükségesebb költségeiből részt vállaljanak. Ezért a törvénymódosítás a Cstv. 26. § új (5) bekezdésében kötelezi az adóst, hogy ha kézhez kapja a felszámolást elrendelő végzést, legalább 100.000 Ft-ot céltartalékként különítsen el a legszükségesebb felszámolási költségekre."
[18] Ebből következően a jogalkotó a "céltartalék" kifejezéssel azt kívánta jelezni, hogy csak az itt megjelölt célokra - a legszükségesebb felszámolási költségekre - lehet az így elkülönített összeget felhasználni, függetlenül azok esedékességétől.
[19] Az adott eljárásban az nem volt vitás, hogy a felszámoló a céltartalékként átvett 100.000 Ft-ot mire használta fel. A fent kifejtettek szerint azt a legszükségesebb felszámolási költségekre fizethette ki a felszámoló, s csak az esetleg ezt követően megmaradt összeg használható fel - a követelések esedékességének sorrendjében - a többi felszámolási költségként besorolt hitelezői igény kiegyenlítésére.
[20] A Kúria ennek alapján a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogást elutasította.
Záró rész
[21] A felszámoló felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a kifogást előterjesztő hitelező a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felszámoló másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét, amely a lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték összegéből, valamint a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás során a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. A felszámolónak az elsőfokú eljárásban megtérítést igénylő költsége nem merült fel.[22] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.
Budapest, 2018. március 20.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII.30.333/2017.)