adozona.hu
AVI 2018.8.51
AVI 2018.8.51
Jövedelem keletkezése akkor állapítható meg, ha a magánszemély más személytől bevételt szerez [1995. évi CXVII. tv. 4. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A H. Ü. Kft. (a továbbiakban: H. Kft.), mint megbízó és felperes, mint megbízott 2008. május 23-án kötött megbízási szerződést arra, hogy a felperes öt éves időtartamra 2008. május 23-tól 2013. május 23-áig megbízási jogviszony keretében ellátja a Kft. ügyvezetői feladatait. A megbízási díjat a H. Kft. a D. Kft. (a továbbiakban: D. Kft.) részére fizette ki. A felperes a D. Kft. személyes közreműködésre kötelezett tagja.
[2] A H. Kft.-nél egyes kötelezettség teljesítésére vonatkozó ellenő...
AVI 2018.8.51 Jövedelem keletkezése akkor állapítható meg, ha a magánszemély más személytől bevételt szerez [1995. évi CXVII. tv. 4. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A H. Ü. Kft. (a továbbiakban: H. Kft.), mint megbízó és felperes, mint megbízott 2008. május 23-án kötött megbízási szerződést arra, hogy a felperes öt éves időtartamra 2008. május 23-tól 2013. május 23-áig megbízási jogviszony keretében ellátja a Kft. ügyvezetői feladatait. A megbízási díjat a H. Kft. a D. Kft. (a továbbiakban: D. Kft.) részére fizette ki. A felperes a D. Kft. személyes közreműködésre kötelezett tagja.[2] A H. Kft.-nél egyes kötelezettség teljesítésére vonatkozó ellenőrzés során megállapították, hogy a H. Kft.-nek a felperes és dr. H. Gy. foglalkoztatása után bevallási és bejelentési kötelezettsége keletkezett, melyet nem teljesített. A H. Kft. terhére mulasztási bírságot szabtak ki és kötelezték, hogy tegyen eleget bejelentési és bevallási kötelezettségének. Az ezzel kapcsolatos perben az elsőfokú bíróság 15.K.27.102/2013/8. számú, keresetet elutasító ítéletét a Kúria a Kfv.V.35.514/2014/9. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
[3] A H. Kft. bejelentési és bevallási kötelezettségének hatósági megállapítást követően a 2008-2011. évekre és a 2012. január, október hónapokra, egyes járulékkötelezettségek teljesítése, továbbá szja tekintetében került sor ellenőrzés lefolytatására. Annak adatai alapján megállapított fizetési kötelezettséget az adóhatóság a felperes és dr. H. Gy. foglalkoztatására tekintettel tette meg. Az ezzel kapcsolatos perben az elsőfokú bíróság 6.K.27.299/2014/12. számú, keresetet elutasító ítéletét a Kúria a Kfv.I.35.376/2015/6. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
[4] Ezt követően került sor a felperesnél a 2008-2012. évekre szja és %-os EHO adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés lefolytatására. A 2008. évre elévülés miatt megállapítást nem tettek, a 2009-2012. évekre szja adónemben összesen 5 409 119 forint adókülönbözetet állapítottak meg. Az elsőfokú adóhatóság értékelése szerint a felperesnek a megbízásból a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 16. § (3) bekezdés szerinti, önálló tevékenységből származó bevétele keletkezett, amelyet a felperes nem vallotta be.
[5] Az alperes a 4469624054 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kiemelte, hogy a megállapításra azért került sor, mert a H. Kft. a felperest megbízási szerződés alapján ügyvezetőként foglalkoztatta anélkül, hogy erre vonatkozó bejelentési kötelezettségének eleget tett volna. Kitért arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 22. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 474. § (1) bekezdése szerint csak a felperes, és nem a D. Kft. volt jogosult és képes teljesíteni.
A kereseti kérelem
[6] A felperes azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert a szerződés alapján a felperes nem szerzett bevételt, az összeg a D. Kft.-hez folyt be, aki annak kapcsán eleget is tett adófizetési kötelezettségének.Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kitért arra, hogy a H. Kft.-vel szemben hozott korábbi bírósági ítéletek jogereje a felperesre nem terjed ki, mivel azon eljárásokban ügyfélként nem vett részt, a tények átvétele azonban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 170. § (6) bekezdése folytán nem volt jogsértő. A felperes nem volt elzárva a tényállással szembeni bizonyítástól, álláspontjának igazolására okiratot is csatolt: eszerint a megbízási díj a részére nem került kifizetésre, illetőleg a 2012. január 4-én kelt megállapodással felbontotta a H. Kft.-vel 2008. május 23-án kötött megbízási szerződést, és visszamenőleges hatállyal ingyenessé tették tevékenységét.[8] Ezt az okiratot az elsőfokú bíróság nem tekintette irányadónak. A 2008. május 23-én kelt megállapodás a valós szerződési akarat szerint a H. Kft., mint megbízó és a felperes, mint megbízott között jött létre: a Gt. irányadó szabályai alapján a vezető tisztségviselő csak természetes személy lehetett, csak ő láthatta el a szerződéses feladatokat. A megbízási szerződés utólagos ingyenessé tétele nem alkalmas az adóhatósági megállapítás lerontására.
[9] Az Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdésének helyes értelmezése alapján nem azt kell bizonyítani, hogy a bevétel ténylegesen a felpereshez került-e, hanem azt, hogy a jogviszony alapján kit illet meg a bevétel, bármilyen formában is szerzi meg azt.
[10] A megbízási szerződés alapján a felek szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a H. Kft. a megbízási díjat a D. Kft.-nek nevében kiállított számla alapján a felperes részére fizeti meg, nincs tehát jelentősége annak, hogy a H. Kft. ténylegesen a D. Kft.-nek fizetett, mivel az a felperest illette meg. Kétségtelen, hogy a felperes megbízási díja a D. Kft.-hez folyt be, amely ezt a bevételt az önadózás keretei között bevallotta, azután adófizetési kötelezettségének eleget tett, ez azonban a felperes biztosítási státuszára nincs kihatással, ezek a tények nem teszik jogszerűvé a felperes téves bevallásait.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalra utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a H. Kft.-nél folyó eljárás megállapításainak hatálya a felperesre nem terjed ki, előadta, hogy bizonyítási indítványait az adóhatósági eljárás során nem értékelték, ezzel elmaradt a tényállás tisztázásához szükséges feltételek feltárása, mindez megalapozatlan döntéshez vezetett, hivatkozott eseti kúriai döntésekre.[12] Az Szja. tv. 4. §, illetőleg 16. § rendelkezéseit az elsőfokú bíróság tévesen értékelte, mivel az szja fizetési kötelezettsége keletkezésének a bevétel tényleges megszerzése a feltétele. Az Szja. tv. 1. § (3) bekezdése alapján csak a megszerzett adóköteles bevétel alapján határozható meg a jövedelem. A felperesnek nem volt megbízási jogviszonyból származó jövedelme, ezért nem keletkezhetett szja fizetési kötelezettsége sem. A D. Kft. által kiállított számlák alapján a kifizetés a D. Kft. részére történt, aki pedig eleget tett bevallási és befizetési kötelezettségének. Azzal, hogy az adóhatóság ezt figyelmen kívül hagyva magánszemélyként is adóztatná a felperest, megsérti az Szja. tv. 1. § (2) bekezdése szerinti arányosság és méltányosság alapelvét.
[13] Az alperesi ellenkérelem kapcsán egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság 17.K.27.586/2015/3. számú ítéletével a jelen ügyben azonos tényállás alapján eltérő-, az adófizetési kötelezettséget törlő ítéletet hozott a dr. H. Gy. esetében.
[14] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), az Art. és az Szja. tv. szabályainak megfelelően hozta meg ítéletét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[16] A Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek következtében a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A Kúria eljárására további irányadó szabályt tartalmaz a Pp. 275. § (1) bekezdése, melynek folytán a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.
[17] Ezen szabályok következtében az alperesi ellenkérelemre tett felperesi nyilatkozatot a Kúria csak annyiban vette figyelembe, amennyiben összhangban állt a felülvizsgálati kérelemmel.
[18] A felperes által hivatkozott 17.K.27.586/2015/3. számú jogerős ítélet szerint dr. H. Gy. - az elsőfokú bíróság értékelése szerint - sikerrel bizonyította, hogy a H. Kft.-vel kötött szerződés alapján háziorvosi tevékenység végzett, mint a dr. H. és T. O. Bt. tagja, a kapott megbízási díj a Bt. bevétele volt. A felperes a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban nem orvosi ügyeletvezetői, hanem a H. Kft. ügyvezetői feladatainak ellátásra szerződött; az ellátandó tevékenység valós tartalmát a felperes az elsőfokú bíróság előtt nem vitatta, a felülvizsgálat eljárásban pedig a [16] pontban foglaltak szerint kizárt a bizonyítás felvétele: ezért a jogerős ítélet ezen tényállási elemét a Kúria is irányadónak tekintette. Ugyancsak irányadónak tekintette a Kúria a jogerős ítélet azon megállapítását, mely szerint a perben felvonultatott bizonyítékkal nem sikerült megdönteni a 2008. május 23-án kötött megbízási szerződés tartalmát: a felperes megbízási díj ellenében ügyvezetői feladatokat látott el a H. Kft.-nél. A hivatkozott 17.K.27.586/2015/3. számú ítélet jogszerűségének vizsgálata egyébként Kfv.V.35.489/2016. számon folyamatban van a Kúria előtt.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint a jövedelem keletkezése akkor állapítható meg, ha a magánszemély más személytől bevételt szerez. A bevétel megszerzésének időpontját az Szja. tv. 9. § (2) bekezdése szabályozza, annak g) pontja szerint az a)-f) pontban nem említett esetben az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.
[20] Az Szja. tv. 9. § (2) bekezdése a törvényszöveg fordulatai következtében nem csak az időpont meghatározása kapcsán irányadó, hanem tartalmazza azon tényállásokat is, amelyek az szja adózás szempontjából "szerzésnek" tekinthetők. Az Szja. tv. 9. § (2) bekezdés g) pontja azokat a bevételszerzési módozatokat fedi le, amikor az adóalany valamilyen, más csoportba nem sorolható vagyoni értéket szerez meg.
[21] A felperes a 2008. május 23-án kötött megbízási szerződés alapján megbízási díj iránti követelési jogot (vagyoni érték) szerzett, azzal rendelkezett is (a számlázási és utalási rend tudomásulvételével a vagyoni értéket átengedte a D. Kft.-nek), így az Szja. tv. 9. § (2) bekezdés g) pontja szerinti feltételek megvalósulásával az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésében elvárt szerzés is megállapítható.
[22] Ennek következtében az elsőfokú bíróság, bár nem tért ki az Szja. tv. 9. § (2) bekezdésének rendelkezéseire, helytállóan tekintette irányadónak az Szja. tv. 4. § (2) bekezdését: bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában - pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték. Ennek alapján pedig, az Szja. tv. 16. § (1) bekezdés szerint önálló tevékenységből származó jövedelem után fennáll a felperes adózási kötelezettsége.
[23] A felperes szja kötelezettségének fennállására tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan nem tekintette irányadónak, hogy a D. Kft. milyen összeg után, milyen adófizetési kötelezettséget teljesített. A megalapozott jogerős ítélettel nem sérült az Szja. tv. 1. § (2) bekezdése szerinti arányosság és méltányosság elve.
[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.316/2016/6.)