BH 2018.8.231

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló kereset a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig terjeszthető elő [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperes és a per korábbi II. rendű alperese, B. Á. T. a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetői voltak az adósnak.
[2] Az adós gazdálkodó szervezet több ízben kölcsönt nyújtott tagjainak, az alperesnek és a per korábbi II. rendű alperesének. A 2010. év elején a tagoknak személyenként 11 365 000 Ft összegben folyósított kölcsönt az alperes 2010. november 29-ig visszafizette az adósnak.
[3] A felperesnek szállítási kere...

BH 2018.8.231 A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló kereset a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig terjeszthető elő [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és a per korábbi II. rendű alperese, B. Á. T. a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetői voltak az adósnak.
[2] Az adós gazdálkodó szervezet több ízben kölcsönt nyújtott tagjainak, az alperesnek és a per korábbi II. rendű alperesének. A 2010. év elején a tagoknak személyenként 11 365 000 Ft összegben folyósított kölcsönt az alperes 2010. november 29-ig visszafizette az adósnak.
[3] A felperesnek szállítási keretmegállapodás, illetve az annak alapján teljesített termékértékesítések miatt 2010. július 29-e és 2010. november 29-e között vált esedékessé követelése az adóssal szemben, ebben az időben azonban az adós tartozása kiegyenlítésére megfelelő likvid vagyonnal nem rendelkezett.
[4] A felperes 2011. március 7-én benyújtott kérelme alapján indult felszámolási eljárásban a felperes 5 156 288 Ft-ban jelölte meg az adós szállítási keretszerződésből eredő, 2010. október 28-a és 2010. no­vember 29-e között esedékessé vált tartozását a fizetésképtelenség alapjául. A bíróság az adós felszámolását a 2012. január 17-én jogerős végzésével, 2012. január 27-i kezdő időponttal rendelte el.
[5] A felszámolási eljárásban két hitelező - a felperes és az S. T. Kft. - érvényesítette követelését az adóssal szemben. A felperes 6 350 965 Ft összegű igényét a felszámoló határidőben érkezett követelésként nyilvántartásba vette és besorolta.
[6] A felszámolási eljárásban a bíróság - a felszámoló átdolgozott zárómérlege és vagyonfelosztási javaslatai alapján - a 2014. április 3-án kelt végzésével befejezetté nyilvánította az adós elleni felszámolást, rendelkezett az adós megszüntetéséről és törléséről a cégjegyzékből, egyúttal az adósnak a felszámolási eljárás befejezésekor meglévő vagyona felosztásáról.
[7] A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzéssel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést 2014. április 23-án, amelyet a másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2014. október 20-án meghozott végzésével hivatalból elutasított az alperes fellebbezési jogának hiánya miatt.
[8] A 2014. április 3-án kelt végzés 2014. április 26-án jogerőre emelkedett. Az adós elleni felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat 2015. január 15-én került közzétételre a Cégközlönyben.

A kereset és az alperes védekezése
[9] A felperes a 2014. június 26-án benyújtott, majd az eljárás alatt módosított keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 44 176 000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[11] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében megállapította, hogy az alperes az általa vezetett társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzete bekövetkeztét követően (2009 vége) nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el feladatát és ezáltal a társaság vagyona 44 176 000 Ft-tal csökkent.
[12] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[13] A jogerős ítélet indokolásában - a tényállás kiegészítését követően - kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az ügyben irányadó, az adós felszámolására irányuló kérelem 2011. március 7-i benyújtásakor hatályos Cstv. 33/A. § (1) bekezdése a felszámolási eljárás ideje alatt tette lehetővé a megállapítási kereset benyújtását. A Cstv. 63. § (3) bekezdésében szabályozott marasztalási per külön szabályozására is tekintettel a megállapítási kereset előterjesztésének lehetősége a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzés jogerőre emelkedésével megszűnt. Hangsúlyozta az ítélőtábla, hogy a felszámolási eljárásnak nem része a befejezéséről rendelkező végzés közzététele a Cégközlönyben, továbbá azt is, hogy a jogalkotó egyértelműen megkülönböztette és eltérő szóhasználattal, más fogalmi elemekkel elválasztotta a kétlépcsős pertípus szabályait. Míg a marasztalási kereset tekintetében hitelezői érdek szól a perindítás határidejével kapcsolatban a transzparens közhiteles adatból értesülés mellett, hasonló jogpolitikai indok a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésén alapuló perindítás mellett nem fogalmazható meg. A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés közzétételéből a hitelezők a megállapítási pert tekintve csak arról értesülhetnek, hogy a perindítás ezen fajtájával a továbbiakban nem élhetnek.
[14] Az ítélőtábla következtetése szerint ezért a felperes a 2014. április 26-án jogerőre emelkedett végzéssel befejezett felszámolási eljárást tekintve elkésetten terjesztette elő 2014. június 26-án keresetét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, amely miatt nem teljesült a kereset érdemi elbírálásának törvényben meghatározott egyik alapvető feltétele.
[15] Rögzítette egyúttal a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt további törvényi tényállási elemek sem valósultak meg az alperes felelősségének megállapításához. A felperes a rá háruló bizonyítási kötelezettség körében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését 2009 decemberével igazolta, nem volt azonban megállapítható ezt követően kifejtett olyan ügyvezetői magatartás az alperes terhén, amellyel okozati összefüggésben bekövetkezett volna az adós vagyoncsökkenése, a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítása.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[17] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 235. § (1) bekezdésébe ütközik, sérti továbbá a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdését.
[18] Állította, hogy az alperes fellebbezése az rPp. 141. § (2) és (6) bekezdéseibe ütközően tartalmazott új, addig elő nem adott hivatkozását a kereset elkésettségével kapcsolatban, amelyet ezért az rPp. 235. § (1) bekezdése alapján nem vehetett figyelembe a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban.
[19] Álláspontja szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a megállapítási pert a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés Cégközlöny-beli közzétételének időpontjáig lehet megindítani. Az adóssal szemben befejezett felszámolási eljárás 2015. január 21-i közzététele előtt határidőben nyújtotta be keresetét 2014. június 24-én. Megjegyezte, hogy a 2014. április 3-án kelt végzés jogerősítő záradékkal ellátott példányát a bíróság nem küldte meg részére, a végzés jogerőre emelkedéséről a felperes egyéb úton nem értesült. Az alperes észrevételezésre megküldött fellebbezése és a bíróság eljárása alapján alappal következtetett arra, hogy kereseti kérelme 2014. június 26-i előterjesztésekor még folyamatban van a felszámolási eljárás.
[20] A kereset érdemét tekintve kifejtette, hogy az ítélőtábla a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésébe ütközően, tévesen következtetett az alperes terhén értékelhető vezetői magatartások, illetve az okozati összefüggés hiányára. Állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2009. év végi bekövetkezését követően nem felelt meg a hitelezői érdekeknek az alperes eljárása.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek.
[23] Megalapozatlanul hivatkozott a felperes az ügyben eljárt másodfokú bíróság részéről az rPp. 235. § (1) bekezdésében írt rendelkezés megsértésére, amely főszabályként nem engedi a fellebbezésben új, az elsőfokú eljárásban elő nem adott tények és bizonyítékok megjelölését. A Kúria több iránymutató döntése és gyakorlata értelmében nem tartozik az rPp. megjelölt rendelkezésének hatálya alá az újonnan előterjesztett jogi hivatkozás (mint az elévülési kifogás), amennyiben az idetartozó tényállás már feltárásra került, a másodfokú eljárásban a szükséges adatok rendelkezésre állnak (EBH 2008.1875.). Nem volt ezért eljárásjogi akadálya az alperes fellebbezésében előadott, a kereset elkésettségére vonatkozó jogi hivatkozás érdemi elbírálásának a másodfokú eljárásban.
[24] A jogerős ítélet érdemi felülbírálata körében elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Kúriának, hogy az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése után, de a jogerős végzés Cégközlönyben történt közzétételét megelőzően előterjesztett kereset a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének megfelelő időben érkezett-e a bíróságra. A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetőjének felelőssége megállapításához ugyanis a Cstv. jelen perben irányadó (2011. március 7-én hatályos) 33/A. § (1) bekezdése időbeli feltételként a felszámolási eljárás ideje alatti perindítást nevesítette és követelte meg.
[25] A Cstv. 2006. évi módosításakor a jogalkotó szándéka az volt, hogy a kétlépcsős perstruktúrában az első, a felelősség megállapítására irányuló per a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig legyen megindítható, ugyanezzel az időponttal vehette kezdetét a marasztalási per a második lépcsőben [Cstv. 33/A. § (1) bekezdés, 63. § (3) bekezdés]. A pertípussal kapcsolatban alakuló ítélkezési gyakorlatnak azonban el kellett mozdulnia az eredeti jogalkotói elképzeléstől, a marasztalási per jogvesztő határidejének kiterjesztő jellegű, a Cégközlöny-beli közzétételhez kapcsolt értelmezésével. Felszámolási eljárásokban ugyanis a perindításra jogosult személyi kör - kellő idejű, az rPp. 230/A. § (3) bekezdésének megfelelő külön értesítés hiányában - egyedül a Cégközlönyben közzétett hirdetményből szerzett tudomást a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról, vagyis a marasztalási keresetre szabott hatvannapos jogvesztő határidő megnyílásáról (BH 2014.279.). Két speciális körülmény volt az tehát, ami a vezetői felelősség második lépcsőjére előírt perindítási határidő értelmezésének kitágításához vezetett: az egyik a felszámolási eljárás jogerős befejezése és a perindítási határidő kezdő időpontjának összekapcsolása, a másik az igen rövid határidő jogvesztő jellege. A gyakorlatban így kialakult értelmezési megoldást emelte törvényi szintre a jogalkotó a Cstv. 2013. évi CCLII. törvénnyel történt módosításával, amellyel a marasztalási per megindításának határidejét - most már kifejezett jogszabályi rendelkezéssel - a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben történt közzétételéhez kötötte. Nem változott ugyanakkor a megállapítási kereset előterjesztésének ideje: a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése változatlanul a felszámolási eljárás ideje alatt - illetve 2017. július 1-jétől a felszámolási eljárás alatt - benyújtott kereset alapján engedi ügyvezető felelősségének vizsgálatát és megállapítását.
[26] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése értelmében perindításra jogosult személyi kör - a hitelezők és a felszámoló - egyben alanyai a felszámolási eljárásnak is a Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint. A megállapítási per felperese a felszámolási eljárásba való belépését követően félként, a felszámolási eljárás alanyaként szerez tudomást a felszámolási eljárás állásáról, a felszámolási eljárás befejezéséről pedig a bíróság határozatából, annak közlésével [Cstv. 6. § (3) bekezdés, rPp. 212. § (1) bekezdés, 219. § (1) bekezdés]. A Cstv. 6. § (4) bekezdése, 33/A. §-a, illetve az rPp. 228. § (3) és (4) bekezdése, 233. § (1) bekezdése szerint ugyanazok a személyek jogosultak a felszámolási eljárást befejező határozattal, annak egészével szemben halasztó hatályú fellebbezés benyújtására, mint akiket a perindítási jog megillet a felszámolás alá került adós vezetőjének felelőssége megállapítására. Az arra jogosult felek részéről benyújtott - a határozat jogerőre emelkedését elodázni képes - fellebbezés hiányában a bíróság határozata a törvény erejénél fogva emelkedik jogerőre a fellebbezési határidő leteltét követő nappal.
[27] Jelen ügyben a másodfokú bíróság körültekintő és alapos értelmezési megoldás alkalmazásával, helytálló következtetéssel foglalt állást a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási kereset benyújtására a felszámolási eljárás idejében meghatározott feltételről. Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával, hogy a jogvesztő perindítási határidővel rendezett marasztalási kereset szabályaihoz képest nem fogalmazható meg hasonló jogpolitikai megfontolás, illetve védendő jogi érdek a megállapítási kereset benyújtásának idejére vonatkozó szabályozás mellett. A perindításra jogosultak számára az előttük ismert felszámolási eljárás teljes időtartama nyitva áll a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti kereset benyújtására, a felszámolási eljárás befejezéséről - szigorú eljárási rend betartása mellett (felszámolási zárómérleg kézbesítése, kifogásolási jog biztosítása [Cstv. 56. §, 63/B. §]) - félként alakszerű bírósági határozatból értesülnek. A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező határozat jogerejének beállta (rPp. 228. §) nem megnyitja, hanem megszünteti a perindítás lehetőségét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése keretében.
[28] Helyesen utalt a jogerős ítélet arra is, hogy a felszámolási eljárásnak - eljárásjogi értelemben - nem része a befejezéséről jogerősen rendelkező végzés Cégközlöny-beli közzététele [Cstv. 60. § (1) és (3) bekezdés]. A felszámolási eljárás jogerős befejezésének közzétételét előíró szabály az eljárás alanyi körén kívüli harmadik személyek tájékoztatására szolgál, sem az rPp., sem a Cstv. rendelkezései szerint nem érintik a felszámolási eljárásban a felek helyzetét, jogaik, kötelezettségeik alakulását.
[29] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése - jogvesztés nélkül - objektív módon köti az igényérvényesítés lehetőségét az adott felszámolási eljárás időtartamához, amelynek elmulasztása esetén a megállapítási kereset elutasításának van helye.
[30] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII.30.589/2017.)

* * *
TELJES HATÁROZAT

A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Gáspár Mónika előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: F. Korlátolt Felelősségű Társaság
A felperes képviselője: Dr. Hevesi Ferenc Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hevesi Márta ügyvéd
Az alperes: L. Zs.
Az alperes képviselője: Lascsik és Vass Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Vass Gellért ügyvéd
A per tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat száma:
Győri Ítélőtábla Gf.II.20.047/2017/4/I. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:
Győri Törvényszék G.20.495/2014/70. számú ítélet

Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és a per korábbi II. rendű alperese, B. Á. T. a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetői voltak az L.-V. Kft.-nek (a továbbiakban: adós).
[2] Az adós gazdálkodó szervezet több ízben kölcsönt nyújtott tagjainak, az alperesnek és a per korábbi II. rendű alperesének. A 2010. év elején a tagoknak személyenként 11.365.000 Ft összegben folyósított kölcsönt az alperes 2010. november 29-ig visszafizette az adósnak.
[3] A felperesnek szállítási keretmegállapodás, illetve az annak alapján teljesített termékértékesítések miatt 2010. július 29-e és 2010. november 29-e között követelése vált esedékessé követelése az adóssal szemben, ebben az időben azonban az adós tartozása kiegyenlítésére megfelelő likvid vagyonnal nem rendelkezett.
[4] A felperes 2011. március 7-én benyújtott kérelme alapján indult felszámolási eljárásban a felperes 5.156.288 Ft-ban jelölte meg az adós szállítási keretszerződésből eredő, 2010. október 28-a és 2010. november 29-e között esedékessé vált tartozását a fizetésképtelenség alapjául. A bíróság az adós felszámolását a 2012. január 17-én jogerős végzésével, 2012. január 27-i kezdő időponttal rendelte el.
[5] A felszámolási eljárásban két hitelező – a felperes és az S. T. Kft. – érvényesítette követelését az adóssal szemben. A felperes 6.350.965 Ft összegű igényét a felszámoló határidőben érkezett követelésként nyilvántartásba vette és besorolta.
[6] A felszámolási eljárásban a bíróság – a felszámoló átdolgozott zárómérlege és vagyonfelosztási javaslatai alapján – a 2014. április 3-án kelt 4. Fpk.8-11-000122/38. számú végzésével befejezetté nyilvánította az adós elleni felszámolást, rendelkezett az adós megszüntetéséről és törléséről a cégjegyzékből, egyúttal az adósnak a felszámolási eljárás befejezésekor meglévő vagyona felosztásáról. Az adós 1.304.515 Ft készpénzéből – a felszámolói díj részbeni kiegyenlítését meghaladó összegben – 1.007.080 Ft-ot hitelezőként a felperesnek rendelt kiadni, az adós be nem hajtott követeléseiből az alperessel szemben 4.705.094 Ft összegben nyilvántartott igény, illetve az alperessel és B. I.-val szemben egyetemlegesen 3.146.406 Ft összegben nyilvántartott követelésből 638.782 Ft összegű rész jogosultjává vagyonfelosztás eredményeként a felperes vált hitelezőként.
[7] A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzéssel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést 2014. április 23-án, amelyet a másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2014. október 20-án meghozott végzésével hivatalból elutasított az alperes fellebbezési jogának hiánya miatt.
[8] A 2014. április 3-án kelt 4. Fpk.8-11-000122/38. számú végzés 2014. április 26-án jogerőre emelkedett. Az adós elleni felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat 2015. január 15-én került közzétételre a Cégközlönyben.

A kereset és az alperesek védekezések
[9] A felperes a 2014. június 26-án benyújtott, majd az eljárás alatt módosított keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 44.176.000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult. Kérte az alperes kötelezését a felszámolás befejezésekor kiegyenlítetlenül maradt hitelezői igények összegének megfelelő 7.432.941 Ft vagyoni biztosíték nyújtására.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[11] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében megállapította, hogy az alperes az általa vezetett társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzete bekövetkeztét követően (2009. vége) nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el feladatát és ezáltal a társaság vagyona 44.176.000 Ft-tal csökkent. Kötelezte egyúttal az rendű alperest 7.432.941 Ft vagyoni biztosíték letételére.
[12] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet a biztosítékadás iránti kérelemmel együtt elutasította.
[13] A jogerős ítélet indokolásában – a tényállás kiegészítését követően – kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az ügyben irányadó, az adós felszámolására irányuló kérelem 2011. március 7-i benyújtásakor hatályos Cstv. 33/A. § (1) bekezdése a felszámolási eljárás ideje alatt tette lehetővé a megállapítási kereset benyújtását. A Cstv. 63. § (3) bekezdésében szabályozott marasztalási per külön szabályozására is tekintettel a megállapítási kereset előterjesztésének lehetősége a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzés jogerőre emelkedésével megszűnt. Hangsúlyozta az ítélőtábla, hogy a felszámolási eljárásnak nem része a befejezéséről rendelkező végzés közzététele a Cégközlönyben, továbbá azt is, hogy a jogalkotó egyértelműen megkülönböztette és eltérő szóhasználattal, más fogalmi elemekkel elválasztotta a kétlépcsős pertípus szabályait. Míg a marasztalási kereset tekintetében hitelezői érdek szól a perindítás határidejével kapcsolatban a transzparens közhiteles adatból értesülés mellett, hasonló jogpolitikai indok a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésén alapuló perindítás mellett nem fogalmazható meg. A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés közzétételéből a hitelezők a megállapítási pert tekintve csak arról értesülhetnek, hogy a perindítás ezen fajtájával a továbbiakban nem élhetnek.
[14] Az ítélőtábla következtetése szerint ezért a felperes a 2014. április 26-án jogerőre emelkedett végzéssel befejezett felszámolási eljárást tekintve elkésetten terjesztette elő 2014. június 26-án keresetét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, amely miatt nem teljesült a kereset érdemi elbírálásának törvényben meghatározott egyik alapvető feltétele.
[15] Rögzítette egyúttal a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt további törvényi tényállási elemek sem valósultak meg az alperes felelősségének megállapításához. A felperes a rá háruló bizonyítási kötelezettség körében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését 2009 decemberével igazolta, nem volt azonban megállapítható ezt követően kifejtett olyan ügyvezetői magatartás az alperes terhén, amellyel okozati összefüggésben bekövetkezett volna az adós vagyoncsökkenése, a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítása. Az alperes az általa felvett kölcsönt az adós felszámolási eljárásának kezdő időpontja előtt visszafizette, egyéb, a hitelezői érdekeket sértő ügyvezetői magatartást nem követett el. Nem minősült ilyennek sem a szlovák céggel kötött, ésszerűtlen kockázatvállalásként nem értékelhető szerződés, sem pedig az adós munkavállalójának magatartásából, vagyon elleni bűncselekményéből eredő vagyoncsökkenés. Munkavállaló bűncselekményéért ügyvezető nem tehető felelőssé, sem pedig a másik ügyvezető által tagként felvett kölcsönök visszafizetésének elmaradásáért, úgy hogy a per korábbi II. rendű alperesével kötött megállapodása tartalmát a felperes felhívás ellenére sem tárta fel a perben.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[17] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 235. § (1) bekezdésébe ütközik, sérti továbbá a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdését.
[18] Állította, hogy az alperes fellebbezése az rPp. 141. § (2) és (6) bekezdéseibe ütközően tartalmazott új, addig elő nem adott hivatkozását a kereset elkésettségével kapcsolatban, amelyet ezért az rPp. 235. § (1) bekezdése alapján nem vehetett figyelembe a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban.
[19] Álláspontja szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján – a jogszabályi rendelkezés helyes értelmezésével és a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleményét követve – a megállapítási pert a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős végzés Cégközlönybeli közzétételének időpontjáig lehet megindítani. Az adóssal szemben befejezett felszámolási eljárás 2015. január 21-i közzététele előtt határidőben nyújtotta be keresetét 2014. június 24-én. Megjegyezte, hogy a 4.Fpk.08-11-000122/38. számú végzés jogerősítő záradékkal ellátott példányát a bíróság nem küldte meg részére, a végzés jogerőre emelkedéséről a felperes egyéb úton nem értesült. Az alperes észrevételezésre megküldött fellebbezése és a bíróság eljárása alapján alappal következtetett arra, hogy kereseti kérelme 2014. június 26-i előterjesztésekor még folyamatban van a felszámolási eljárás.
[20] A kereset érdemét tekintve kifejtette, hogy az ítélőtábla a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésébe ütközően, tévesen következtetett az alperes terhén értékelhető vezetői magatartások, illetve az okozati összefüggés hiányára. Állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2009. évi végi bekövetkezését követően nem felelt meg a hitelezői érdekeknek az alperes eljárása, amikor 2010. január 1-jén a II. rendű alperessel együtt fejenként 11.365.000 Ft-ot, összesen 22.730.000 Ft kölcsönt vettek fel a társaságtól, majd 2010. szeptember 30-án az alperes további 700.000 Ft-ot, illetve 400.000 Ft-ot, a II. rendű alperes pedig 2010. október 30-án és november 30-án további 600.000 Ft-ot és 800.000 Ft-ot. Az alperesek a kölcsönnyújtással az adós likvid eszközállományát csökkentették, a társaság működését 80%-ot meghaladóan szállító állománnyal finanszírozták. Magatartásuk hiányában, illetve a kölcsön visszafizetésével az adósnak elegendő likvid vagyona lett volna a felperessel szembeni tartozása kiegyenlítésére. A hitelezők érdekeinek az felelt volna meg, amennyiben az adós ügyvezetői egyáltalán nem vettek volna fel kölcsönt a társaság vagyonából. Fenntartotta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) vonatkozó szabályozása - így a kizárólagos taggyűlési hatáskör szabályai [141. § (1) bekezdés c), m), n), o) pont], a taggyűlés összehívásával kapcsolatos ügyvezetői feladatok [143. § (1) bekezdés, 20. § (5) bekezdés] - mellett megállapítható az alperes ügyvezetői felelőssége, hiszen egyedül ő döntött a korábbi II. rendű alperes részére nyújtott kölcsönről, mulasztott a kölcsönkövetelés érvényesítése, pótbefizetés elrendelése, illetve könyvvizsgálói vizsgálat elrendelése kapcsán is.
[21] Álláspontja szerint megalapozta a szlovák illetőségű társasággal kötött jogügylet is az alperes ügyvezetői felelősségét. A 2011. évben elszámolt 8.021.000 Ft-os értékvesztés mögött az N. S.r.o. társaság vevőtartozása állt. A vevő részére az alperes a felperestől vásárolt termékek jelentős részét értékesítette, az adósnak a jogügyletből 8.020.870 Ft lejárt követelése keletkezett. Az alperes ügyvezetőként a vételár kiegyenlítése előtt jogtalanul rendelkezett az adós sajátjaként és értékesítette tovább a hitelező felperes tulajdonjog-fenntartással értékesített áruit [Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 368. § (1) és (2) bekezdés], biztosítékot nem kötött ki szerződésszegés vagy a teljesítés lehetetlenné válása esetére, a társaság mérlegadatai szerint ugyanakkor kintlévőségei behajtásának lehetősége csekély volt. Az alperes eljárásának megítélésére irányadó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.21.462/2011/10. számú határozata a kirívóan ésszerűtlen kockázatvállalás körében. Értékelni kell továbbá, hogy az alperes a követelés érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket nem tette meg és nem járt el a Gt. 143. § (2) bekezdése alapján sem.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek.
[24] Megalapozatlanul hivatkozott a felperes az ügyben eljárt másodfokú bíróság részéről az rPp. 235. § (1) bekezdésében írt rendelkezés megsértésére, amely főszabályként nem engedi a fellebbezésben új, az elsőfokú eljárásban elő nem adott tények és bizonyítékok megjelölését. A Kúria több iránymutató döntése és gyakorlata értelmében nem tartozik az rPp. megjelölt rendelkezésének hatálya alá az újonnan előterjesztett jogi hivatkozás (mint az elévülési kifogás), amennyiben az idetartozó tényállás már feltárásra került, a másodfokú eljárásban a szükséges adatok rendelkezésre állnak (EBH 2008.1875.). Nem volt ezért eljárásjogi akadálya az alperes fellebbezésében előadott, a kereset elkésettségére vonatkozó jogi hivatkozás érdemi elbírálásának a másodfokú eljárásban.
[25] A jogerős ítélet érdemi felülbírálata körében elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Kúriának, hogy az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése után, de a jogerős végzés Cégközlönyben történt közzétételét megelőzően előterjesztett kereset a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének megfelelő időben érkezett-e a bíróságra. Felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetőjének felelőssége megállapításához ugyanis a Cstv. jelen perben irányadó (2011. március 7-én hatályos) 33/A. § (1) bekezdése időbeli feltételként a felszámolási eljárás ideje alatti perindítást nevesítette és követelte meg.
[26] A Cstv. 2006. évi módosításakor a jogalkotó szándéka az volt, hogy a kétlépcsős perstruktúrában az első, a felelősség megállapítására irányuló per a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig legyen megindítható, ugyanezzel az időponttal vehette kezdetét a marasztalási per a második lépcsőben [Cstv. 33/A. § (1) bekezdés, 63. § (3) bekezdés]. A pertípussal kapcsolatban alakuló ítélkezési gyakorlatnak azonban el kellett mozdulnia az eredeti jogalkotói elképzeléstől, a marasztalási per jogvesztő határidejének kiterjesztő jellegű, a Cégközlönybeli közzétételhez kapcsolt értelmezésével. Felszámolási eljárásokban ugyanis a perindításra jogosult személyi kör - kellő idejű, az rPp. 230/A. § (3) bekezdésének megfelelő külön értesítés hiányában - egyedül a Cégközlönyben közzétett hirdetményből szerzett tudomást a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról, vagyis a marasztalási keresetre szabott hatvannapos jogvesztő határidő megnyílásáról (BH 2014.279.). Két speciális körülmény volt az tehát, ami a vezetői felelősség második lépcsőjére előírt perindítási határidő értelmezésének kitágításához vezetett: az egyik a felszámolási eljárás jogerős befejezése és a perindítási határidő kezdő időpontjának összekapcsolása, a másik az igen rövid határidő jogvesztő jellege. A gyakorlatban így kialakult értelmezési megoldást emelte törvényi szintre a jogalkotó a Cstv. 2013. évi CCLII. törvénnyel történt módosításával, amellyel a marasztalási per megindításának határidejét - most már kifejezett jogszabályi rendelkezéssel - a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben történt közzétételéhez kötötte. Nem változott ugyanakkor a megállapítási kereset előterjesztésének ideje: a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése változatlanul a felszámolási eljárás ideje alatt - illetve 2017. július 1-jétől a felszámolási eljárás alatt - benyújtott kereset alapján engedi ügyvezető felelősségének vizsgálatát és megállapítását.
[27] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése értelmében perindításra jogosult személyi kör – a hitelezők és a felszámoló – egyben alanyai a felszámolási eljárásnak is a Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint. A megállapítási per felperese a felszámolási eljárásba való belépését követően félként, a felszámolási eljárás alanyaként szerez tudomást a felszámolási eljárás állásáról, a felszámolási eljárás befejezéséről pedig a bíróság határozatából, annak közlésével [Cstv. 6. § (3) bekezdés, rPp. 212. § (1) bekezdés, 219. § (1) bekezdés]. A Cstv. 6. § (4) bekezdése, 33/A. §-a, illetve az rPp. 228. § (3) és (4) bekezdése, 233. § (1) bekezdése szerint ugyanazok a személyek jogosultak a felszámolási eljárást befejező határozattal, annak egészével szemben halasztó hatályú fellebbezés benyújtására, mint akiket a perindítási jog megillet a felszámolás alá került adós vezetőjének felelőssége megállapítására. Az arra jogosult felek részéről benyújtott – a határozat jogerőre emelkedését elodázni képes – fellebbezés hiányában a bíróság határozata a törvény erejénél fogva emelkedik jogerőre a fellebbezési határidő leteltét követő nappal.
[28] Jelen ügyben a másodfokú bíróság körültekintő és alapos értelmezési megoldás alkalmazásával, helytálló következtetéssel foglalt állást a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási kereset benyújtására a felszámolási eljárás idejében meghatározott feltételről. Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával, hogy a jogvesztő perindítási határidővel rendezett marasztalási kereset szabályaihoz képest nem fogalmazható meg hasonló jogpolitikai megfontolás, illetve védendő jogi érdek a megállapítási kereset benyújtásának idejére vonatkozó szabályozás mellett. A perindításra jogosultak számára az előttük ismert felszámolási eljárás teljes időtartama nyitva áll a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti kereset benyújtására, a felszámolási eljárás befejezéséről – szigorú eljárási rend betartása mellett [felszámolási zárómérleg kézbesítése, kifogásolási jog biztosítása (Cstv. 56. §, 63/B. §)] – félként alakszerű bírósági határozatból értesülnek. A felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező határozat jogerejének beállta [rPp. 228. §] nem megnyitja, hanem megszünteti a perindítás lehetőségét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése keretében.
[29] Helyesen utalt a jogerős ítélet arra is, hogy a felszámolási eljárásnak – eljárásjogi értelemben – nem része a befejezéséről jogerősen rendelkező végzés Cégközlönybeli közzététele [Cstv. 60. § (1) és (3) bekezdés]. A felszámolási eljárás jogerős befejezésének közzétételét előíró szabály az eljárás alanyi körén kívüli harmadik személyek tájékoztatására szolgál, sem az rPp., sem a Cstv. rendelkezései szerint nem érinti a felszámolási eljárásban a felek helyzetét, jogaik, kötelezettségeik alakulását.
[30] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése – jogvesztés nélkül – objektív módon köti az igényérvényesítés lehetőségét az adott felszámolási eljárás időtartamához, amelynek elmulasztása esetén a megállapítási kereset elutasításának van helye.
[31] Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy – miként azt az ítélőtábla határozatának indokolásában helytállóan kifejtette – sem a szlovák céggel létrehozott kötelem kapcsán, sem pedig az adós munkavállalójának, illetve a per korábbi II. rendű alperesének magatartásával összefüggésben nem volt megállapítható az alperes felelőssége ügyvezetési feladatainak ellátása miatt. A felülvizsgálati eljárásban a felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hiba, a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelése nem merült fel [rPp. 275. § (1) bekezdés]. A tulajdonjog fenntartással eladott áruk továbbértékesítése miatt a hitelezőt eladóként ért egyéni jogsérelem a Cstv. 33/A. §-ában szabályozott jogintézmény keretében nem lehet alapja vezetői felelősség megállapításának.
[32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész
[33] A felperes az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései, illetve 4/A. § (1) bekezdése alapján határozta meg.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. április 10.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.589/2017.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.