adozona.hu
BH 2018.7.206
BH 2018.7.206
Az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e. A kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes részére 2005. március 1. napjától szolgálati nyugdíj került megállapításra, amely ellátás a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 5. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként került továbbfolyósításra.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a 2016. május 10. napján kelt határozatával...
BH 2018.7.206 Az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e. A kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/B. §].
A tényállás
[1] A felperes részére 2005. március 1. napjától szolgálati nyugdíj került megállapításra, amely ellátás a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 5. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként került továbbfolyósításra.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a 2016. május 10. napján kelt határozatával a felperes szolgálati járandóságának folyósítását 2016. május 1. napi hatállyal 2016. december 31. napjáig szüneteltette, tekintettel arra, hogy a felperes - az általa tett bejelentés szerint - 2016. április 30-ig 1 998 000 forint jövedelmet szerzett. Az alperes a 2016. július 21. napján kelt módosító határozatával a felperes szolgálati járandóságának folyósítását 2016. április 1-től rendelte szüneteltetni a NAV 2016. július 13. napján alpereshez érkezett értesítésére tekintettel, mely szerint a felperes 2016. március 31-ig 1 998 000 forint jövedelmet szerzett.
[3] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. szeptember 5. napján kelt határozatával a 2016. május 10. napján kelt, valamint az azt módosító 2016. július 21. napján kelt elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú hatóság érvelése szerint a NAV adatszolgáltatása alapján a felperes a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban 2016. január 1-től 2016. március 31-ig terjedő időszakban összesen 2 271 000 forint járulékalapot képező jövedelmet szerzett, amely meghaladta a jogszabályban meghatározott éves keretösszeget. Az elsőfokú döntést hozó hatóság saját hatáskörében vizsgálta felül a 2016. május 10. napján kelt döntését, amelyet a felperes bejelentése alapján hozott meg és a 2016. július 21. napján kelt határozatával a NAV adatszolgáltatásának megfelelően módosította, így a felperes szolgálati járandóságának szüneteltetésére 2016. május 1. napi hatály helyett 2016. április 1. napi hatállyal került sor. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83/B. § (1) és (2) bekezdése, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 454/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (Tbjvhr.) 4/A. § (2) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2016. január 1. napjától hatályos 73/B. §-a rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében a másodfokú hatóság határozatának az elsőfokú módosított határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 73/B. §-a, a Tbjvhr. 4/A. § (2) bekezdése hatóságok általi megsértését állítva.[5] A felperes érvelése szerint az éves keretösszeg elérése akkor következik be, amikor az jövedelemként jelentkezik számára, amikortól rendelkezhet vele, azaz a banki jóváírás napjától. Ezen napot követő hónap első napjától kell szüneteltetni a szolgálati járandóságot [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 9. § (2) bekezdés a) pont]. A március havi jövedelmét csak április hónapban, utalással kapott kézhez, így a keretösszeget csak áprilisban érte el, amelyet 2016. április 11-én az alpereshez bejelentett és az alperes helyesen 2016. május 1. napjától szüneteltette a szolgálati járandóság folyósítását.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. A felperes bejelentésével szemben (mely szerint 2016. április hónapban a járulék alapul szolgáló jövedelme meghaladta a 2006. évre irányadó éves keretösszeget) a NAV adatszolgáltatásból az volt megállapítható, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonyból származó járulékalapul szolgáló jövedelme 2016. március hónapban meghaladta az éves keretösszeget (1 998 000 forintot), az 2 271 000 forint volt. Mivel a NAV adatszolgáltatása alapján a felperes részére 2016. március hónapra vonatkozóan kifizetett járulékalapul szolgáló jövedelem meghaladta az éves keretösszeget, ezért szolgálati járandóságának folyósítását 2016. április 1-től december 31-ig kellett szüneteltetni. A felperes által hivatkozott Szja. tv. 9. §-ában foglalt rendelkezésekkel szemben a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a Tnyvhr. 73/B. §-a, mint speciális rendelkezést kell alkalmazni, amely szerint a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.
Az elsőfokú ítélet
[7] A bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, ezért keresőtevékenysége folytatására tekintettel a Khtv. 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése rendelkezéseit alkalmazni kellett.[8] A bíróság a Tnyvhr. 73/B. §-a és az Szja. tv. 9. §-a rendelkezéseinek értelmezésével - az alperessel egyezően - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes részére április 7-én kifizetett március havi jövedelmét a keretösszeg elérése szempontjából márciusi jövedelemnek kell tekinteni. A bíróság megállapította, hogy a Tnyvhr. 73/B. §-a a Tny. 83/B. § (1) bekezdése végrehajtására vonatkozó részletszabály, amely nem ütközik az Szja. tv. 9. §-a rendelkezésébe, a Tny. végrehajtására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem az Szja. tv. vagy egyéb jogszabály, hanem a Tnyvhr. tartalmazza. Ennek megfelelően a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették, azaz a perbeli esetben március hónapra kifizetett, illetve a munkáltató által ezen időszakra bevallott járulékalapul szolgáló jövedelmet március havi jövedelemként kell számításba venni. A NAV adatszolgáltatása alapján a felperes részére 2016. március hónapra kifizetett járulékalapul szolgáló jövedelemmel haladta meg az éves keretösszeget, ezért az alperes jogszerűen rendelkezett a szolgálati járandóság folyósításának 2016. április 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó szüneteltetéséről.
[9] A bíróság kitért ítéletében arra is, hogy az a körülmény, hogy a felperes az őt terhelő bejelentési kötelezettség tekintetében felróható magatartást tanúsított-e vagy sem, az ellátás folyósításának szüneteltetése tárgyában hozott határozat jogszerűségét nem érinti, ennek fennállását vagy hiányát a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése tárgyában hozott határozat felülvizsgálata során kell értékelni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet megváltoztatását és a "kereseti kérelmének helyt adó új határozat meghozatalát", másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság "a tények figyelmen kívül hagyása mellett, téves jogszabály értelmezésével hozott jogszerűtlen, iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó döntést".
[12] A felperes érvelése szerint a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Szja. tv. 9. § (2) bekezdés a) pontjában rögzítettekre - az éves keretösszeg elérésének az az időpont tekinthető, amikor a fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja az éves keretösszeget. Mind a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, mind az Szja. tv. 9. § (2) bekezdése már megszerzett jövedelemről és nem a jövőben megszerzendő jövedelemről, a keretösszeg meghaladásáról és nem jövőben való meghaladásáról beszél. Ha a munkáltató a következő év január 15-ig fizeti ki az adóköteles társadalombiztosítási ellátást (munkabér, táppénz stb.), akkor azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni az Szja. tv. 26. § (1) bekezdése és a Tbjvhr. 4/A. § (2) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelést) a Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése szerint járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 155. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló részére járó munkabért - eltérő megállapodás hiányában - utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. A Tbjvhr. és az Mt. vonatkozó rendelkezéseiből következően a jövedelem arra az időszakra vonatkozik, amely időszakra kifizették. A munkavállaló a Tny. 97. § (5) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének csak akkor tud eleget tenni, ha a munkabérét a számláján jóváírják, mely jóváírás napjától lehet a bejelentésre nyitva álló 15 napot számítani. A munkaügyi bíróság tévedett, amikor a bejelentési kötelezettség tekintetében a felróhatóság vizsgálatát az ellátás folyósításának szüneteltetése tárgyában hozott határozat körében nem vizsgálta.
[13] A felperes érvelése szerint a munkaügyi bíróság téves álláspontra helyezkedett a Tnyvhr. 73/B. §-a alkalmazása során, mivel az Szja. tv. magasabb rendű jogszabály, mint a Tnyvhr., ezért az utóbbi nem ütközhet az Szja. tv. rendelkezéseibe. Az Szja. tv. meghatározza a jövedelem, a jövedelem megszerzése stb. fogalmakat, azokat a Tny. 83/B. §-a értelmezésénél is alkalmazni kell, tekintettel arra, hogy a Tny. 4. §-a ilyen fogalommeghatározást nem tartalmaz. E körben hivatkozott felperes a Kúria Knk.VII.37.392/2017/3. számon (népszavazási ügyben) hozott döntésére, és az Alkotmánybíróság több, köztük az (értékpapírokkal kapcsolatos) 3/1993. (II. 4.) AB határozatára, melyekből szintén levezethető, hogy a kézhez nem vett jövedelem nem számít bele az adó, illetőleg a nyugdíjjárulék alapjába, ezért a Tny. 83/B. § (1) bekezdése nem is alkalmazható, hiszen fogalmilag kizárt, hogy a kézhez nem vett jövedelem meghaladja a 83/B. §-ban meghatározott keretösszeget.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott érvelése téves, határozataiban, illetőleg az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait fenntartotta azok megismétlése nélkül.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[16] A Tny.-nek - a Khtv. 11. § (1) bekezdése által alkalmazni rendelt - 83/B. § (1) bekezdése a hatálya alá tartozó személyek esetében úgy rendelkezik, hogyha a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban állnak, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatnak és az általuk fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát, az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. A rendelkezés második mondata szerint ha a fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni.
[17] A fenti rendelkezés az éves keretösszeg elérése szempontjából a szabályozással érintettek által a megjelölt jogviszonyok, illetve az azok keretében folytatott tevékenység alapján fizetendő nyugdíjjárulék alapját rendeli figyelembe venni. Az érintett személyek nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségét a Tbj. és a Tnyvhr. szabályozza. A Tnyvhr. 73/B. §-a 2016. január 1. napjától hatályos, mely szerint a Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerinti éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.
[18] Az irányadó tényállás szerint a vitatott díjazás a felperes részére 2016. január 1. és 2016. március 31. közötti munkajogviszonya alapján 2016. április 7-én került banki átutalás útján kifizetésre. A kifizetés a Tbj. 5. §-a hatálya alá tartozó biztosítással járó jogviszony alapján történt, a díjazás nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősült, a díjazást a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál a kifizetés alapjául szolgáló időszakra, vagyis 2016. március hónapra kellett figyelembe venni. A perbeli esetre vonatkoztatva tehát a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében írt feltételek teljesültek, a felperes által fizetendő nyugdíjjárulék alapja 2016. március 31-ig elérte az éves keretösszeget.
[19] Az alperes helytállóan hivatkozott a Tnyvhr. alkalmazhatóságára, annak alapján a felperes járulékfizetési kötelezettsége azon időszakra állt fenn, amelyre munkadíjban részesült.
[20] A NAV adatszolgáltatása körében a felek között nem képezte vita tárgyát az, hogy az irányadó időszakban a felperes járulékalapot képező jövedelme 2 271 000 forint volt, vita a felek között - ahogyan arra a tárgyaláson a felperes is hivatkozott - abban volt, hogy a keretösszeg számításánál a nyugdíjjárulék-alap tényleges kifizetésének az időpontját (hónapot) vagy azt a hónapot kell figyelembe venni, amely hónapra a kifizetett összeg járt, tehát jogkérdésben volt.
[21] A Kúria a Tny. 83/B. § (1) bekezdése értelmezéséről szolgálati járandóságot és korhatár előtti ellátást szüneteltető társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben már több határozatában, így Mfv.III.10.031/2014/5., Mfv.III.10.066/2014/5., Mfv.III.10.332/2014/7., Mfv.III.10.111/2015/3., Mfv.III.10.279/2016/6. állást foglalt. A Kúria a határozatokban rámutatott arra, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdése rendelkezése alapján - helyes értelmezés szerint - az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e. Ezt az álláspontot támasztja alá a 2016. január 1. napjától hatályba lépett és a Tnyvhr. 73/B. §-ába iktatott rendelkezés.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr. egyértelműen fogalmaz: a keretösszeg megállapításánál a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban álló […] személy által fizetendő (és nem kifizetett) nyugdíjjárulék alapját rendeli figyelembe venni; ettől eltérő értelmezésre a felperes által megjelölt okok alapján nincs lehetőség.
[23] A munkaügyi bíróság helyesen mutatott rá, hogy a jogvita eldöntése szempontjából elsődlegesen a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 73/B. §-a rendelkezései az irányadóak. A Tny. 83/B. § (1) bekezdésében rögzített keretösszeg számítására vonatkozóan a Tnyvhr. 73/B. §-a tartalmaz rendelkezést, amelyet a jelen jogvitában a fentiek szerint alkalmazni kellett. A felperes által hivatkozott Szja. tv. 9. § (2) bekezdése az adókötelezettség keletkezése és az (1) bekezdés értelmezése körében rögzíti a bevétel megszerzésének az időpontját. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése nem utal az Szja. tv. alkalmazandóságára és a Khtv. is csupán a Tny. alkalmazását írja elő.
[24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás kiegészítésével a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.586/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.586/2017/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Csisztai Molnár Péter ügyvéd
Az alperes: Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
1.M.2926/2016/12.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.2926/2016/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes részére 2005. március 1. napjától szolgálati nyugdíj került megállapításra, amely ellátás a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 5. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként került továbbfolyósításra.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a 2016. május 10. napján kelt határozatával a felperes szolgálati járandóságának folyósítását 2016. május 1. napi hatállyal 2016. december 31. napjáig szüneteltette tekintettel arra, hogy a felperes – az általa tett bejelentés szerint – 2016. április 30-ig 1.998.000 forint jövedelmet szerzett. Az alperes a 2016. július 21. napján kelt módosító határozatával a felperes szolgálati járandóságának folyósítását 2016. április 1-től rendelte szüneteltetni a NAV 2016. július 13. napján alpereshez érkezett értesítésére tekintettel, mely szerint a felperes 2016. március 31-ig 1.998.000 forint jövedelmet szerzett.
[3] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. szeptember 5. napján kelt határozatával a 2016. május 10. napján kelt, valamint az azt módosító 2016. július 21. napján kelt elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú hatóság érvelése szerint a NAV adatszolgáltatása alapján a felperes a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban 2016. január 1-től 2016. március 31-ig terjedő időszakban összesen 2.271.000 forint járulékalapot képező jövedelmet szerzett, amely meghaladta a jogszabályban meghatározott éves keretösszeget. Az elsőfokú döntést hozó hatóság saját hatáskörében vizsgálta felül a 2016. május 10. napján kelt döntését, amelyet a felperes bejelentése alapján hozott meg és a 2016. július 21. napján kelt határozatával a NAV adatszolgáltatásának megfelelően módosította, így a felperes szolgálati járandóságának szüneteltetésére 2016. május 1. napi hatály helyett 2016. április 1. napi hatállyal került sor. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83/B. § (1) és (2) bekezdése, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 454/2015. (XII.29.) Korm.rendelet 2. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) végrehajtására kiadott 195/1997. (XI.5.) Korm.rendelet (Tbjvhr.) 4/A. § (2) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (Tnyvhr.) 2016. január 1. napjától hatályos 73/B. §-a rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében a másodfokú hatóság határozatának az elsőfokú módosított határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 73/B. §-a, a Tbjvhr. 4/A. § (2) bekezdése hatóságok általi megsértését állítva.[5] A felperes érvelése szerint az éves keretösszeg elérése akkor következik be, amikor az jövedelemként jelentkezik számára, amikortól rendelkezhet vele, azaz a banki jóváírás napjától. Ezen napot követő hónap első napjától kell szüneteltetni a szolgálati járandóságot (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szjatv.) 9. § (2) bekezdés a) pont). A március havi jövedelmét csak április hónapban, utalással kapott kézhez, így a keretösszeget csak áprilisban érte el, amelyet 2016. április 11-én alpereshez bejelentett és alperes helyesen 2016. május 1. napjától szüneteltette a szolgálati járandóság folyósítását.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. A felperes bejelentésével szemben (mely szerint 2016. április hónapban a járulék alapul szolgáló jövedelme meghaladta a 2006. évre irányadó éves keretösszeget) a NAV adatszolgáltatásból az volt megállapítható, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonyból származó járulékalapul szolgáló jövedelme 2016. március hónapban meghaladta az éves keretösszeget (1.998.000 forintot), az 2.271.000 forint volt. Mivel a NAV adatszolgáltatása alapján a felperes részére 2016. március hónapra vonatkozóan kifizetett járulékalapul szolgáló jövedelem meghaladta az éves keretösszeget, ezért szolgálati járandóságának folyósítását 2016. április 1-től december 31-ig kellett szüneteltetni. A felperes által hivatkozott Szjatv. 9. §-ában foglalt rendelkezésekkel szemben a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a Tnyvhr. 73/B. §-a, mint speciális rendelkezést kell alkalmazni, amely szerint a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.
Az elsőfokú ítélet
[7] A bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, ezért kereső tevékenysége folytatására tekintettel a Khtv. 11. § (1) bekezdése és a Tny. 83/B. § (1) bekezdése rendelkezéseit alkalmazni kellett.[8] A bíróság a Tnyvhr. 73/B. §-a és az Szjatv. 9. §-a rendelkezéseinek értelmezésével – az alperessel egyezően – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes részére április 7-én kifizetett március havi jövedelmét a keretösszeg elérése szempontjából márciusi jövedelemnek kell tekinteni. A bíróság megállapította, hogy a Tnyvhr. 73/B. §-a a Tny. 83/B. § (1) bekezdése végrehajtására vonatkozó részletszabály, amely nem ütközik az Szjatv. 9. §-a rendelkezésébe, a Tny. végrehajtására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem az Szjatv. vagy egyéb jogszabály, hanem a Tnyvhr. tartalmazza. Ennek megfelelően a kifizetett nyugdíjjárulék alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették, azaz a perbeli esetben március hónapra kifizetett, illetve a munkáltató által ezen időszakra bevallott járulékalapul szolgáló jövedelmet március havi jövedelemként kell számításba venni. A NAV adatszolgáltatása alapján a felperes részére 2016. március hónapra kifizetett járulékalapul szolgáló jövedelemmel haladta meg az éves keretösszeget, ezért az alperes jogszerűen rendelkezett a szolgálati járandóság folyósításának 2016. április 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó szüneteltetéséről.
[9] A bíróság kitért ítéletében arra is, hogy az a körülmény, hogy a felperes az őt terhelő bejelentési kötelezettség tekintetében felróható magatartást tanúsított-e vagy sem, az ellátás folyósításának szüneteltetése tárgyában hozott határozat jogszerűségét nem érinti, ennek fennállását vagy hiányát a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése tárgyában hozott határozat felülvizsgálata során kell értékelni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet megváltoztatását és a „kereseti kérelmének helyt adó új határozat meghozatalát”, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság „a tények figyelmen kívül hagyása mellett, téves jogszabály értelmezésével hozott jogszerűtlen, iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó döntést”.
[12] A felperes érvelése szerint a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Szjatv. 9. § (2) bekezdés a) pontjában rögzítettekre – az éves keretösszeg elérésének az az időpont tekinthető, amikor a fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja az éves keretösszeget. Mind a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, mind az Szjatv. 9. § (2) bekezdése már megszerzett jövedelemről és nem a jövőben megszerzendő jövedelemről, a keretösszeg meghaladásáról és nem jövőben való meghaladásáról beszél. Ha a munkáltató a következő év január 15-ig fizeti ki az adóköteles társadalombiztosítási ellátást (munkabér, táppénz stb.), akkor azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni az Szjatv. 26. § (1) bekezdése és a Tbjvhr. 4/A. § (2) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelést) a Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése szerint járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 155. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló részére járó munkabért – eltérő megállapodás hiányában – utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. A Tbjvhr. és az Mt. vonatkozó rendelkezéseiből következően a jövedelem arra az időszakra vonatkozik, amely időszakra kifizették. A munkavállaló a Tny. 97. § (5) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének csak akkor tud eleget tenni, ha a munkabérét a számláján jóváírják, mely jóváírás napjától lehet a bejelentésre nyitva álló 15 napot számítani. A munkaügyi bíróság tévedett, amikor a bejelentési kötelezettség tekintetében a felróhatóság vizsgálatát az ellátás folyósításának szüneteltetése tárgyában hozott határozat körében nem vizsgálta.
[13] A felperes érvelése szerint a munkaügyi bíróság téves álláspontra helyezkedett a Tnyvhr. 73/B. §-a alkalmazása során, mivel az Szjatv. magasabb rendű jogszabály, mint a Tnyvhr., ezért az utóbbi nem ütközhet az Szjatv. rendelkezéseibe. Az Szjatv. meghatározza a jövedelem, a jövedelem megszerzése stb. fogalmakat, azokat a Tny. 83/B. §-a értelmezésénél is alkalmazni kell, tekintettel arra, hogy a Tny. 4. §-a ilyen fogalom meghatározást nem tartalmaz. E körben hivatkozott felperes a Kúria Knk.VII.37.392/2017/3. számon (népszavazási ügyben) hozott döntésére, és az Alkotmánybíróság több, köztük az (értékpapírokkal kapcsolatos) 3/1993. (II.4.) AB határozatára, melyekből szintén levezethető, hogy a kézhez nem vett jövedelem nem számít bele az adó-, illetőleg a nyugdíjjárulék alapjába, ezért a Tny. 83/B. § (1) bekezdése nem is alkalmazható, hiszen fogalmilag kizárt, hogy a kézhez nem vett jövedelem meghaladja a 83/B. §-ban meghatározott keretösszeget.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott érvelése téves, határozataiban, illetőleg az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait fenntartotta azok megismétlése nélkül.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[16] A Tny.-nek - a Khtv. 11. § (1) bekezdése által alkalmazni rendelt - 83/B. § (1) bekezdése a hatálya alá tartozó személyek esetében úgy rendelkezik, hogyha a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban állnak, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatnak és az általuk fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát, az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. A rendelkezés második mondata szerint ha a fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni.
[17] A fenti rendelkezés az éves keretösszeg elérése szempontjából a szabályozással érintettek által a megjelölt jogviszonyok, illetve az azok keretében folytatott tevékenység alapján fizetendő nyugdíjjárulék alapját rendeli figyelembe venni. Az érintett személyek nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségét a Tbj. és a Tnyvhr. szabályozza. A Tnyvhr. 73/B. § 2016. január 1. napjától hatályos, mely szerint a Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerinti éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.
[18] Az irányadó tényállás szerint a vitatott díjazás a felperes részére 2016. január 1. és 2016. március 31. közötti munkajogviszonya alapján 2016. április 7-én került banki átutalás útján kifizetésre. A kifizetés a Tbj. 5. §-a hatálya alá tartozó biztosítással járó jogviszony alapján történt, a díjazás nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősült, a díjazást a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál a kifizetés alapjául szolgáló időszakra, vagyis 2016. március hónapra kellett figyelembe venni. A perbeli esetre vonatkoztatva tehát a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében írt feltételek teljesültek, a felperes által fizetendő nyugdíjjárulék alapja 2016. március 31-ig elérte az éves keretösszeget.
[19] Az alperes helytállóan hivatkozott a Tnyvhr. alkalmazhatóságára, annak alapján a felperes járulékfizetési kötelezettsége azon időszakra állt fenn, amelyre munkadíjban részesült.
[20] A NAV adatszolgáltatása körében a felek között nem képezte vita tárgyát az, hogy az irányadó időszakban a felperes járulékalapot képező jövedelme 2.271.000 forint volt, vita a felek között – ahogyan arra a tárgyaláson a felperes is hivatkozott – abban volt, hogy a keretösszeg számításánál a nyugdíjjárulék-alap tényleges kifizetésének az időpontját (hónapot) vagy azt a hónapot kell figyelembe venni, amely hónapra a kifizetett összeg járt, tehát jogkérdésben volt.
[21] A Kúria a Tny. 83/B. § (1) bekezdése értelmezéséről szolgálati járandóságot és korhatár előtti ellátást szüneteltető társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben már több határozatában, így Mfv.III.10.031/2014/5., Mfv.III.10.066/2014/5., Mfv.III.10.332/2014/7., Mfv.III.10.111/2015/3., Mfv.III.10.279/2016/6. állást foglalt. A Kúria a határozatokban rámutatott arra, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdése rendelkezése alapján - helyes értelmezés szerint - az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e. Ezt az álláspontot támasztja alá a 2016. január 1. napjától hatályba lépett és a Tnyvhr. 73/B. §-ába iktatott rendelkezés.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr. egyértelműen fogalmaz: a keretösszeg megállapításánál a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban álló (…) személy által fizetendő (és nem kifizetett) nyugdíjjárulék alapját rendeli figyelembe venni; ettől eltérő értelmezésre a felperes által megjelölt okok alapján nincs lehetőség.
[23] A munkaügyi bíróság helyesen mutatott rá, hogy a jogvita eldöntése szempontjából elsődlegesen a Khtv. 11. § (1) bekezdése, a Tny. 83/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 73/B. §-a rendelkezései az irányadóak. A Tny. 83/B. § (1) bekezdésében rögzített keretösszeg számítására vonatkozóan a Tnyvhr. 73/B. §-a tartalmaz rendelkezést, amelyet a jelen jogvitában a fentiek szerint alkalmazni kellett. A felperes által hivatkozott Szjatv. 9. § (2) bekezdése az adókötelezettség keletkezése és (1) bekezdés értelmezése körében rögzíti a bevétel megszerzésének az időpontját. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése nem utal az Szjatv. alkalmazandóságára és a Khtv. is csupán a Tny. alkalmazását írja elő.
[24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás kiegészítésével a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[25] A Tny. 83/B. § (1) bekezdése helyes értelmezése szerint, az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e. A kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették.Záró rész
[26] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.[27] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Khtv. 2. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 81. § (1) bekezdése alapján határozott és a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2018. február 12.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.586/2017.)