adozona.hu
AVI 2018.4.27
AVI 2018.4.27
A fél előadása a perben nem minősül bizonyítéknak [1952. évi III. tv. 166. § (1) bek., 324. § (1) bek. ]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2012. augusztus-december, 2013. január-február időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. május 12. napján kelt határozatával a felperes terhére 1 059 000 Ft - folyószámlát nem érintő - adókülönbözetet állapított meg. Felhívta egyben a felperest arra, hogy a 2013. február havi megállapításai miatt, annak ...
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. szeptember 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú hatóság a felperesnél 2013. március hónapra is végzett áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányulóan ellenőrzést, és eredményeként a 2014. május 12. napján kelt határozatával a felperes terhére 353 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, e jogosulatlanul visszaigényelt összeg adófolyószámlán történő jóváírását elutasította, egyúttal a fennmaradó 1 261 000 Ft visszaigényelhető adó összegének az adófolyószámlán történő jóváírásáról rendelkezett, és a felperest 706 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. szeptember 08. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[5] Az adóhatóság döntését az első- és másodfokú határozatokban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.
[6] Indokolása szerint felperes 2012 nyarán turisztikai céllal ingatlant vásárolt, amelyen felújítási munkálatokat végzett. A 2012. december havi adóbevallását alátámasztó áfa analitikájában levonásba helyezte a F.-né J. M. egyéni vállalkozó (a továbbiakban: számlakibocsátó) néven, építési anyagelőleg, építési anyag termékértékesítésekről kiállított készpénzfizetési számlák áfa tartalmát. A lefolytatott bizonyítási eljárás (a számlák, szerződés, adózó ügyvezetőjének: Sz. T. Z.-nak a nyilatkozata, az adózó és a számlakibocsátó közötti kapcsolatot - az ügyvezető előadása szerint - tartó M. J. I., és a számlakibocsátó művezetője: J. A. felkutatásának adatai, a számlakibocsátónál végzett kapcsolódó vizsgálat, helyszíni szemle) eredményeként helytállóan állapította meg, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági eseményeknek a számlák szerinti megvalósulása nem igazolt, a számlák nem hiteles bizonylatok.
[7] Az alperes értékelte, hogy adózó ügyvezetője a számlakibocsátót nem ismeri, vele soha nem találkozott, de a kapcsolattartó és a művezető elérhetőségét sem közölte, eljárási jogosultságukra vonatkozóan meghatalmazással nem rendelkezett. Az áruk eredetével, szállításával kapcsolatban dokumentumai nincsenek, a gazdasági események megtörténtét okiratokkal nem igazolta.
[8] A számlakibocsátó vonatkozásában vizsgálta, hogy a székhelycímén gazdasági tevékenységet nem folytatott, ott nem volt elérhető, lakcíméről a küldemények "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkeztek vissza; a számlák áfa tartalmát nem vallotta be, adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, mérleget nem nyújtott be; tárgyi eszközzel, alkalmazottakkal, telephellyel, fiókteleppel nem rendelkezik; a nevében számítástechnikai eszköz útján kibocsátott számlák nem alkalmasak adóigazgatási azonosításra, mivel nem a számla kibocsátására szolgáló számítástechnikai programmal készültek.
[9] A számlakibocsátó, továbbá a kapcsolattartó és a művezető az adóhatóság eszközeivel elérhetetlenek, az utóbbi két magánszemély a számlakibocsátónál alkalmazotti minőségben nem volt bejelentve.
[10] Az alperes megállapította, hogy nem bizonyított a gazdasági események számlák szerinti megvalósulása, az adókijátszás elkerülése érdekében gondosságot a felperes nem tanúsított, tudott vagy tudhatott arról, hogy adókijátszást megvalósító ügylet szereplője, így a számlákra adólevonási jogot nem alapíthat.
[11] A határozatokban az adóhatóság - figyelemmel a megelőző időszakban a számlakibocsátó számláira, és eredményeként a 2013. február időszakra vonatkozó hatósági megállapításokra - az előző időszakról beszámítható csökkentő tétel összegét módosította.
[14] Indokolása szerint az adóhatóság nem a gazdasági események megtörténtét vitatta, hanem azt állapította meg, hogy azok nem a számlákban feltüntetettek szerint történtek, ugyanis a számlakibocsátó részéről a teljesítés személyi és tárgyi okból nem volt lehetséges.
[15] A felperes keresetét nem bizonyította, hivatkozása a jóhiszeműségére nem helyettesíti az elvárható gondosságot. A hatóság jogszerűen állapította meg, hogy a befogadott számlák sem formai, sem tartalmi szempontból nem felelnek meg az adólevonás követelményének.
[17] Állítása szerint úgy járt el, ahogy az elvárható, amelynek ellenkezőjét a hatóság nem bizonyította. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás körében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét nem teljesítette, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére a bizonyítékok egybevetése sem történt meg, és az ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdését sértve nem tartalmazza, hogy C. J. műszaki ellenőr tanúkénti meghallgatását milyen okból mellőzte. A felperes felülvizsgálati kérelmében ismertette a közigazgatási eljárást, a határozatokban, illetve az ítéletben foglaltakat, a meglévő bizonyítékok értékelésével részletezte az elsőfokú bíróság - szerinte - téves döntését. Kifejtette, hogy az adózók részéről mindennapos dolog olyan személyektől számlák befogadása, akiket nem ismernek, és a számítógépes programokat sem ellenőrzik, amelyekkel a számlák készülnek.
[18] Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[20] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].
[21] Az Áfa. tv. 120. §-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa. tv. 127. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.
[22] Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
[23] A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, nem nyert bizonyítást, hogy a számlákon szereplő gazdasági események a valóságban a számlákon szereplő felek között megvalósultak volna. Az alperes jogerős érdemi határozatával szembeni jogorvoslat a felperes számára biztosított volt, közigazgatási pert kezdeményezett az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.
[24] A bíróság a Pp. XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a Pp. 3. § (1) bekezdése, 121. § (1) bekezdés c) pontja, 330. § (2) bekezdése alapján. A felperesnek az általa indított perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét bizonyítania kellett, az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása téves, hiányos, és az általa befogadott számlák valós gazdasági esemény hiteles bizonylatai. A közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyíték, a perben a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 166. § (1) bekezdése alapján nem, azaz pernyertessége érdekében állításait a felperes bizonyítani köteles. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította.
[25] Amíg közigazgatási perben az elsőfokú bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
[26] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban - a felülvizsgálati kérelem és az abban megjelölt, a felperes szerint az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt jogszabályhelyek alapján - a Kúria nem állapított meg.
[27] Az elsőfokú bíróság - a felperes állításával ellentétben - a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése helyes alkalmazásával a 3. sorszámú végzésben tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, a bizonyítatlanság jogkövetkezményeiről, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között jogszerűnek minősítette.
[28] Ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, részletezte az első- és másodfokú közigazgatási szerv eljárásait, a lefolytatott bizonyítási eljárást, a hatóság részéről a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket. A pertörténet sorában ismertette a keresetet, az általa hivatkozott jogszabályokat, az alperes ellenkérelmében foglaltakat.
[29] Az elsőfokú bíróság nemcsak megjelölte, hanem ismertette is az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, részletezte a bizonyítási teherviselést, és logikusan megindokolta a - Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, rendelkezése és annak indokolása a keresetre teljeskörűen kiterjedt [Pp. 213. § (1) bekezdés].
[30] Vizsgálta a számlákban feltüntetett gazdasági eseményekre folytatott hatósági bizonyítást, a számlakibocsátó körülményeit, a kapcsolattartó és a művezető sikertelen felkutatásának okait, képviseleti jogosultságuk hiányát, tételesen a felperesi hivatkozásokat. Kimunkáltan ismertette az adólevonási jog törvényi feltételrendszerét, az adókijátszás érdekében az adózóktól elvárható kellően körültekintő, gondos eljárást, felelősségüket. Értékelte a perbeli számlák körében a felperes adózói magatartását. a jóhiszeműség és a gondosság viszonyát, hogy a számlakibocsátó tényleges gazdasági tevékenységére bizonyíték nincsen, illetve hogy olyan személy nevén fogadott be számlákat, akit nem ismert, az eljárt személyek képviseleti jogosultsága pedig nem igazolt. Tartalmazza az ítélet - a felperes állításával ellentétben -, hogy az adóhatóság a gazdasági esemény megtörténtét nem vitatta, így a teljesítés igazolására (a számlakibocsátóhoz nem köthető) C. J. meghallgatása nem volt indokolt.
[31] Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes (a határozatokban megjelölt) hiteltelen számlákra jogsértő módon alapította adólevonási jogát, és megfelelő jogkövetkezményt is alkalmazott, közérthetően kifejtette. Döntésével a Kúria aggálytalanul egyet értett. A felperes lényegében a bizonyítékok felülvéleményezését kérte, amely a teljeskörűen jogszerű ítélet alapján kizárt.
[32] A valóságban megtörtént gazdasági események adatainak azonosnak kell lenniük az azokról kiállított számlákon feltüntetettekkel. A gazdasági eseményekkel nem azonos számlatartalmak a számlák tartalmi hiteltelenségének megállapítását és jogkövetkezményeként az adóhatóság részéről az adólevonási jog megtagadását eredményezik, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan döntött.
[33] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.357/2016/5.)