adozona.hu
AVI 2018.4.24
AVI 2018.4.24
Az adóhatóságnak nem kell bizonyítania, hogy a fél a bizonyítottan beszerzett, de nem könyvelt árukkal mit tett [2003. évi XCII. tv. 108. § (2) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. I. negyedévre általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenkérésének eredményeként a 2014. szeptember 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 619 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 3 020 000 Ft-ot adóhiánynak, 599 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, a jogosulatlanul igényelt összeg kiutalását el...
AVI 2018.4.24 Az adóhatóságnak nem kell bizonyítania, hogy a fél a bizonyítottan beszerzett, de nem könyvelt árukkal mit tett [2003. évi XCII. tv. 108. § (2) bek. c) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. I. negyedévre általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenkérésének eredményeként a 2014. szeptember 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 619 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 3 020 000 Ft-ot adóhiánynak, 599 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, a jogosulatlanul igényelt összeg kiutalását elutasította, kötelezve felperest az adókülönbözet, 2 714 000 Ft adóbírság és 1 024 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. február 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szerint a zöldség-gyümölcs nagykereskedelem főtevékenységi körrel rendelkező felperes belföldről, illetve Olaszországból szerezte be az értékesítésre szánt áruit.
[4] Adózó közösségi árubeszerzéseivel kapcsolatban a revízió a VIES (Áfa információcsere rendszer) adatai alapján megállapította, hogy a felperes a határozatban feltüntetett olasz cégektől nagyobb értékben vásárolt árut, mint amekkorát a könyvelésében szerepeltetett. Annak tisztázása érdekében, hogy adózó VIES adatok szerinti beszerzései ténylegesen megvalósultak-e, az adóhatóság megkereséssel fordult az olasz adóhatóság felé azon olasz cégekre vonatkozóan, amelyekre adózó összesített nyilatkozata és a VIES adatok között jelentős eltérés mutatkozott. A megküldött SCAC nyomtatványok szerint az olasz adóhatóság megerősítette a kérdéses számlák szerinti termékértékesítések megtörténtét. A revízió megállapította, hogy azokban az esetekben, amikor az olasz adóhatóság a termékértékesítések megtörténtét bizonyító iratokat is megküldte a megkeresésre adott válaszához, a VIES adatok szerinti zöldség-gyümölcs beszerzések ténylegesen megvalósultak.
[5] Adózó a visszaigazolt árubeszerzések tényét tehát eltitkolta, bevallásában, nyilvántartásaiban nem szerepeltette, iratai között a bejövő számlák nem voltak megtalálhatók, a revízió így helytállóan arra a következtetésre jutott, hogy a beszerzési számlák hiánya már önmagában alkalmatlanná teszi az iratokat a valós adóalap megállapítására, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a (3) bekezdés c) pontjára, becsléssel valószínűsítette a valós áfa alapot.
[6] Az elsőfokú adóhatóság az adózó által eltitkolt beszerzésekből származó termékek értékesítéséből keletkező árbevétel összegét a külföldi adóhatóság részéről rendelkezésre bocsátott számlákon szereplő teljesítési időpontot figyelembe véve, az MNB adott napi árfolyamával számolva, a Kft. társasági adóbevallása szerinti 24,97%-os haszonkulcs alkalmazásával becsülte meg. Selejtezésre - annak mértékére vonatkozó iratok és adózói nyilatkozat hiányában - az elsőfokú adóhatóság más adóalanyok nyilatkozatai alapján, a felperes számára kedvezőbb mértéket alapul véve, 1,5%-os selejtezést vett figyelembe az eltitkolt árbevétel összegének a meghatározása során. Mindezek alapján adózó 2011. I. negyedévében 11 758 678 Ft értékű eltitkolt beszerzésből származó termékek értékesítéséből 14 474 000 Ft összegű nettó árbevételre tett szert, amely után 3 619 000 Ft értékesítést terhelő fizetendő áfát mulasztott bevallani.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Álláspontja szerint a hatóság eljárása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1)-(2) bekezdéseiben, (4) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezéseket sérti.[8] Előadta, hogy az adóhatóság részéről kimutatott, a bevallásaiban nem szerepeltetett többletbeszerzés nem valósult meg annak ellenére, hogy azokról az olasz adózók számlákat állítottak ki. Az olasz adóhatóság nem szolgáltatott az értékesítések megvalósulására vonatkozóan információt a magyar adóhatóságnak. A becslési eljárás feltételei tehát nem állottak fenn, az adóhatóság nem rendelkezett bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a vélelmezett többletbeszerzés megvalósult volna, az olasz partnerekkel tárgyalt volna, Olaszországról belföldre az árut elszállította volna. Kérte az elsőfokú bíróságot, keresse meg a büntető hatóságot a folyamatban lévő nyomozásról való tájékoztatásért, figyelemmel arra, hogy házkutatás után lefoglalták a könyvelésének iratait.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[10] Indokolásában részletezte az olasz hatóság eljárását, hogy az egyes olasz adózók által könyveléseikben, bevallásaikban, összesítő nyilatkozataikban szereplő, a felperes felé kibocsátott számlák alapján nyilatkoztatta meg az olasz adózókat. Az olasz partnerek által kiállított számlákat az olasz adóhatóság megküldte a magyar adóhatóság részére, azon a felperesi társaság és székhelye szerepel, az olasz cégek közölték, hogy a felperes képviselője: V. K. járt el az ügyletkötéseknél, nyilatkoztak, hogy az áru átadásra került a felperesnek, így a hatóság részéről az áru átvételének megállapítása és a számlákban foglalt gazdasági esemény megtörténtének megállapítása jogszerű.
[11] A hatóság jegyzőkönyvében tételesen, azaz az olasz társaság neve, a számla száma, a teljesítés dátuma és a számla euróban megadott értéke szerint, minden egyes számla vonatkozásában rögzítésre kerültek azok az értékek, amelyek alapján a hatóság megállapította, hogy a felperes árukat összesen milyen összegben szerzett be az olasz partnerektől, és ezzel szemben bevallásában milyen összeg beszerzését szerepeltette.
[12] A felperes tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasította, mert a büntető anyagi jogi, illetve az adójogi törvényi tényállási elemek eltérnek egymástól, nincs jelentősége annak sem, hogy a nyomozóhatóság milyen iratot foglalt le, mert az olasz adóhatóság által megküldött okiratok alapján a becslés jogalapja megállapítható volt. A felperes keresete az általa megjelölt jogszabályhelyek alapján és előadottak szerint így nem volt alapos.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen, okszerűtlenül állapította meg, illetve nem tárta fel teljeskörűen, és helytelen következtetéseket vont le, az okirati bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, és nem tett eleget a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésében és a 336/A. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségének.
[15] Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseit megjelölve sérelmezte, hogy az adóhatóság csak a felperes külföldről történt vélelmezett árubeszerzéseit vizsgálta, más ellenőrzést a tényállás teljes körű feltárása érdekében nem végzett, a büntetőeljárás iratait az adóhatóság sem szerezte be, így a tényállásnak azon lényeges oldala nem került feltárásra, amely tisztázta volna, hogy részéről történt-e olyan értékesítés belföldön, amely után az adó nem került megfizetésre és bevallásra a könyvelésében.
[16] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria jogi döntése és indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[18] A pert keresetlevéllel kell megindítani, a keresetlevélben fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával; a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet [Pp. 121. § (1) bekezdés c), e) pontok]. A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással kell benyújtani [Pp. 330. § (2) bekezdés], a bíróság a határozatok jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §).
[19] A felperes keresetében a Ket. alapelvi rendelkezéseit jelölte meg a hatóság által megsértett jogszabályként, amelyet a per első tárgyalásán fenntartott. A közigazgatási hatóság adóügyben hozott határozatot, eljárására az Art. az alkalmazandó eljárási törvény, a Ket. - az Art. 5. § (1) bekezdése szerint - csak az Art. másként nem rendelkezése esetén alkalmazható jogszabály.
[20] Az Art. szabályoz alapelvi rendelkezéseket, a felperes azonban nem közölte, miért a Ket.-ben szabályozott alapelvek érvényesülését hiányolja.
[21] A felperes keresetében a II./Jogalap pontban beidézett Ket. alapelveket, azonban azokat nem kötötte konkrét tényállási elemekhez, így nem állapítható meg, hogy álláspontja szerint a hatóság melyik alapelvet miként sértette meg. Más jogszabálysértésre a felperes keresetében nem hivatkozott.
[22] A jogerős ítélet meghozatalát követően a felek jogkérdésben felülvizsgálati eljárást (Pp. XIV. fejezet) kezdeményezhetnek. A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölniük azt a jogszabályhelyet, amelyet a jogerős ítélet álláspontjuk szerint sért [Pp. 272. § (2) bekezdés]. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Olyan jogszabálysértésre, amely nem képezte a per tárgyát - mert nem volt benne a keresetben - a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozhat, arra vonatkozóan ugyanis nincsen ítéleti döntés. A felülvizsgálati kérelmében az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseit idézte be, és a II./Jogalap pontban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdését, 336/A. § (2) bekezdését sértette meg. A felperes nem közölte, hogy mivel az elsőfokú bírósági eljárásban a hatóság részéről csak a Ket. alapelveinek megsértését kifogásolta, miként lehetne a felülvizsgálati eljárás tárgya a hatóság részéről más törvényhely megsértésének a vizsgálata.
[23] A hatóság eljárása során vizsgálta a Tagállami kontrolladatokat (VIES), a felperes Közösségi beszerzéseiről közölt Összesítő nyilatkozatának adatait, leltárellenőrzésének iratait, nemzetközi megkereséssel fordult az olasz adóhatósághoz, kapcsolódó vizsgálatot végzett fuvarozóknál, nyilatkoztatta ügyvezetőjét: V. K., tanúmeghallgatást foganatosított, azaz az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelő, széles körű bizonyítási eljárás eredményeként hozta meg határozatait. Az adóhatóság a bizonyítási eszközökkel azt bizonyította - amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította -, hogy adózó a (határozatokban megjelölt) beszerzéseit nem könyvelte le, azaz a becslés alkalmazásának feltételeit igazolta, annak bizonyítása azonban az Art. 108. § (2) bekezdés c) pontja értelmében már nem terhelte, hogy a felperes a bizonyítottan beszerzett, de nem könyvelt árukkal mit tett. (A hatóság vélelmezte, hogy a felperes számlák kiállítása nélkül értékesítette azokat).
[24] A Legfelsőbb Bíróság/Kúria számos eseti döntésében, továbbá az EBH 2005.1257. döntésben kifejtette, hogy "A közigazgatási ügyben eljáró bíróságot a büntetőügyben hozott jogerős ítélet csak a bűnösség kérdésében köti. Annak azonban nincs akadálya, hogy a perben az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűsége körében lefolytatott bizonyítás eredményeként eltérő tényállást állapítson meg.". Az elsőfokú bíróság jogszerű döntéssel utasította el a felperesnek a büntetőeljárásra alapítottan előterjesztett, a per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló kérelmét, helytállóan kiemelve, hogy a büntetőjogi és az adójogi törvényi tényállási elemek eltérnek egymástól, és a becslési eljárás jogalapja a hatóság által lefoglalt iratok nélkül, az Olaszországból megküldött számlák birtokában is igazolható volt.
[25] A bizonyítási eljárás során a felperes részéről folytatott magatartás (okiratok benyújtása, kérelem a tárgyalás felfüggesztésére, iratok beszerzésére) alapján a Kúria megállapította, hogy a felperes a Pp. 3. § (3) bekezdésének sérelmére alaptalanul hivatkozott. A Pp. 336/A. § (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben (86. oldal első bekezdés) nem a tájékoztatási kötelezettségről rendelkezik.
[26] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.027/2016/7.)