adozona.hu
ÍH 2018.20
ÍH 2018.20
A KEZES FELELŐSSÉGE A KÖTELEZETTSÉGNEK JOGSZABÁLY RENDELKEZÉSE FOLYTÁN TÖRTÉNT ÁTSZÁLLÁSA ESETÉN Az adós gazdasági társaság tagja által vállalt készfizető kezesség nem szűnik meg a társaság átalakulása folytán, ha az átalakulásról szóló döntéshez szavazatával hozzájáruló tag a biztosított kötelezettségnek a jogutód társaságra való átszállásához - az általa vállalt kezesség fennmaradásához is szükséges - hozzájárulását megadja [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. § (3) bekezdés; 333. §; 2006. évi IV. törvény (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint jogutód a keresetében az alperest készfizető kezességvállalása alapján kérte a 2007. október 19. napján kelt devizahitel szerződés szerint fennálló tartozás megfizetésére kötelezni. Időközben a hitel forintosításra került, így a felperes a követelését (a lejárt tőke tartozást, a késedelmi- és ügyleti kamatot is) forintban határozta meg, amelyek együttes összegét 445 573 935 forintban jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta vitatva annak jogalapját. Elévü...
ÍH 2018.20 A KEZES FELELŐSSÉGE A KÖTELEZETTSÉGNEK JOGSZABÁLY RENDELKEZÉSE FOLYTÁN TÖRTÉNT ÁTSZÁLLÁSA ESETÉN
Az adós gazdasági társaság tagja által vállalt készfizető kezesség nem szűnik meg a társaság átalakulása folytán, ha az átalakulásról szóló döntéshez szavazatával hozzájáruló tag a biztosított kötelezettségnek a jogutód társaságra való átszállásához - az általa vállalt kezesség fennmaradásához is szükséges - hozzájárulását megadja [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. § (3) bekezdés; 333. §; 2006. évi IV. törvény (Gt.) 70. § (1) bekezdés].
A felperes, mint jogutód a keresetében az alperest készfizető kezességvállalása alapján kérte a 2007. október 19. napján kelt devizahitel szerződés szerint fennálló tartozás megfizetésére kötelezni. Időközben a hitel forintosításra került, így a felperes a követelését (a lejárt tőke tartozást, a késedelmi- és ügyleti kamatot is) forintban határozta meg, amelyek együttes összegét 445 573 935 forintban jelölte meg.Az alperes a kereset elutasítását indítványozta vitatva annak jogalapját. Elévülési kifogást terjesztett elő, továbbá a szerződés 5. pontjának semmisségére hivatkozott, valamint tévedés címén megtámadta a szerződést, ez utóbbi jogát kifogásként érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 445 573 935 forintot.
Indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes jogelődje és a Sz. Betéti Társaság 2007. október 19. napján devizahitel szerződést kötött 1 470 000 CHF összegre. A hitel biztosítását zálogszerződés, valamint az alperes készfizető kezesség vállalása képezte. A szerződés 5. pontja értelmében a készfizető kezes kötelezte magát, hogy a fizetési kötelezettségeit az esetben is teljesíti, ha a szerződés hatályban léte alatt az adósnál bármilyen cégjogi státuszváltozás megkezdődik vagy bekövetkezik. A Sz. Bt.-ből a 2007. december 7. napján megkötött szétválási szerződéssel, kiválás útján az A. Medical Wellnes Hotel Vendéglátó, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság mint új társaság jött létre. Ezen új létrejött társaság - a felperes hozzájárulásával - a perbeli hiteltartozás jogutódjává vált. A hitel visszafizetésének hiányában a felperes 2009. szeptember 22. napján azonnali hatállyal felmondta a hitelszerződést, majd 2012. március 8. és 2014. április 17. napján felhívta teljesítésre az alperest is. A hitel részben megtérült a biztosítékul szolgáló ingatlanból, majd a hitel összege forintosításra került. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes keresetében ennek alapján határozta meg 2015. november 24. napján a lejárt tőketartozást, a lejárt tőkére felszámolt késedelmi kamatot, ügyleti kamatot és a lejárt ügyleti kamatra felszámított késedelmi kamatot, és így a követelésének a teljes összegét. Kiemelte továbbá, hogy az alperes a követelés összegét az eljárás végén már nem vitatta. Az alperes elévülési kifogását azért találta alaptalannak a Ptk. 326. § (1) bekezdés, valamint a 327. § (1) és (2) bekezdés felhívásával, mert a tartozás a felmondással vált esedékessé, így az elévülési határidő kezdő időpontját ezen időpontban és nem a szerződéskötés napjában határozta meg. A fizetési felszólításokra is figyelemmel arra a megállapításra jutott, hogy a követelés sem a főkötelezettel, sem a készfizető kezessel szemben nem évült el. A készfizető kezességi szerződés 5. pontja megfogalmazását az elsőfokú bíróság pontosnak, tényszerűnek, egyértelműnek minősítette. A két gazdasági társaság az egymás közötti viszonyát, a kötelezettségvállalásait szerződéssel rendezte, így a felperes felé fennálló tartozás átszállására nem jogszabály és nem hatóság rendelkezése folytán, hanem a felek megállapodása alapján került sor; ezért a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályait nem tartotta alkalmazhatónak. A Ptk. 332. § (3) bekezdésére is figyelemmel az alperesnek mint kezesnek a hozzájáruló nyilatkozata szükségtelen volt, és a kezességi szerződés nem szűnt meg, ezért az alperesnek a szerződés 5. pontja semmissége megállapítására vonatkozó kérelmét nem találta alaposnak. Tényként rögzítette, hogy a felperes 2008. január 30. napján hozzájárult a deviza szerződésből és a hozzá kapcsolódó biztosítéki szerződésekből származó kötelezettségeknek a jogutód gazdasági társaságra való átszállásához. A fentiekre, valamint arra figyelemmel, hogy az alperes a betéti társaság tulajdonosa, illetőleg törvényes képviselője volt a kezességi szerződés aláírásakor, a cégjogi státuszváltozás mint fogalom nem lehetett értelmezhetetlen és ismeretlen az alperes számára. Megítélése szerint a csatolt okiratok alapján nem bizonyított, hogy a kezességi szerződés megkötése során a felperes az alperest tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta. Mindezek kifejtésével az alperes érvénytelenségi kifogását nem minősítette alaposnak. A tanúmeghallgatásokat indokolatlannak és szükségtelennek tartotta. A Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást mellőzte, mert a kereseti kérelemről kifejezetten jogkérdésben kellett dönteni. Mindezek alapján a Ptk. 272. § (1) bekezdés szerint a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Módosított fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet Pp. 252. § (2) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a Pp. 252. § (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, valamint a bizonyítási eljárás kiegészítésére kötelezését kérte. Fenntartotta jogi álláspontját, miszerint a készfizető kezességi szerződés a Ptk. 332. § (3) bekezdése és 333. §-a alapján megszűnt, amikor a tartozás a Sz. Bt.-ről jogszabály rendelkezése folytán az A. Hotel Kft.-re átszállt. Az átszállásra ugyanis alkalmazandók a tartozásátvállalás szabályai, és kezesként külön hozzájáruló nyilatkozatot nem tett. A tartozás átvállalása előtt a készfizető kezességi szerződésben tett nyilatkozatot megítélése szerint nem lehet külön hozzájárulásnak nevezni. Logikailag kizártnak is tartotta, hogy a kezes a kezességi szerződésben előre hozzájáruljon ahhoz, hogy a kezességet vállalja akkor is, ha a későbbiekben egy általa nem ismert hitelképességű új adósra száll át a tartozás. Rámutatott, hogy a felperes is ekként tartotta értelmezhetőnek a szerződést, mivel a tartozás-átszállásra tekintettel új kezességi szerződést kívánt aláíratni. Nem tette vitássá, hogy a Sz. Bt.-ből az A. Hotel Kft. szétválási szerződés útján vált ki, azonban figyelembe veendőnek tartotta, hogy a Sz. Bt. kötelezettsége önmagában a szétválási szerződéssel nem szállhatott át az A. Hotel Kft.-re, mert ehhez a Gt. 67. § rendelkezéseire figyelemmel a cégbíróság bejegyző végzésére is szükség volt. A bejegyzés 2008. március 25. napjával történt meg. Véleménye szerint a Gt. kiválással kapcsolatos szabályai érvényesülnek, azonban azok nem tartalmaznak rendelkezést a kezességgel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. 333. § alapján a 332. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A cégjogi státuszváltozás fogalmát nem tartotta egyértelműnek figyelemmel arra, hogy azt sem a Gt., sem a Ctv., sem más jogszabály nem határozza meg. Állította, hogy a kezességi szerződés aláírásakor a cégjogi státuszváltozás fogalma alatt társasági formaváltást értettek. Fenntartotta a tévedéssel kapcsolatos álláspontját és a készfizető kezességi szerződés megtámadásával kapcsolatban előadottakat. E körben hangsúlyozta, hogy a szerződés aláírásakor szóba sem került egy esetleges szétválás kérdése, csak 2007 novemberében a jogutód bank részéről egy új hitel elbírálásakor fogalmazódott meg. Állította, hogy a kezességi szerződés aláírásával arra nem gondolt, hogy előre hozzájárul a tartozás harmadik személy részére történő átszállásához. Mindezek alapján álláspontja szerint a kezességi szerződés 5. pontját nem lehet az elsőfokú ítéletnek megfelelően értelmezni. Kiemelte, hogy a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján kifogás útján kívánta a szerződés érvénytelenségét érvényesíteni. A Pp. 3. § (3) bekezdésének sérelmére is alapította a fellebbezési kérelmét figyelemmel arra, hogy nem a helyes anyagi jogi szabályok alkalmazásához szükséges bizonyítandó tényekről és ezekhez kapcsolódó bizonyítási teherről tájékoztatta a feleket a bíróság. Megítélése szerint a tényállás nem került teljes egészében felderítésre, bizonyítási indítványa foganatosítása indokolt lett volna, mivel ezzel tudta volna a szerződés aláírásakori akaratot és a tévedését bizonyítani. Hangsúlyozta, hogy mindezek miatt sérültek a Pp. 167. § (1) bekezdésében meghatározott jogai, valamint a Pp. 2. § (1) bekezdésében írtak. Állításai bizonyítására indítványozta a személyes meghallgatását, valamint tanúk meghallgatását és szembesítésüket, továbbá a másik aláíró személy kiderítése céljából a felperes nyilatkoztatását, és ezt követően tanúkénti meghallgatását.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy az eljárás kezdeti szakaszában az alperes kizárólag elévülési kifogást terjesztett elő, egyebekben a követelés jogalapját elismerte. Erre tekintettel a később előterjesztett, tévedésre alapított megtámadás elkésett.
A fellebbezési eljárásban a felperes és a L. Zrt. bejelentette, hogy a felperes a hitelszerződésből fennálló követelését engedményezte a Zrt. részére. Ennek alapján a L. Zrt. a perbe belépett, és kérte a jogutódlás megállapítását, a Bank Zrt. kérte a perből elbocsátását, az alperes azonban ehhez nem járult hozzá. A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf./2016/5. számú jogerős végzésével megállapította, hogy a felperes perbeli jogutódja a L. Zrt. II. rendű felperes.
Az I. rendű felperes a jogutódlás megállapításra tekintettel keresetét akként pontosította, hogy az alperes az elsőfokú ítélet szerinti marasztalási tőkeösszeget a II. rendű felperes részére fizesse meg.
A II. rendű felperes az alperesnek a javára történő kötelezését kérte, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés alaptalan.
A jogvita elbírálása során annak volt ügydöntő jelentősége, hogy az alperest készfizető kezesként terheli-e helytállási kötelezettség a Sz. Bt.-nek - immár a II. rendű - felperessel szemben fennálló tartozásáért. Az alperes védekezésére figyelemmel e körben azt kellett vizsgálni, hogy az A. Hotel Kft.-nek a Sz. Bt.-ből való kiválásával megszűnt-e az alperes kezessége a Ptk. 332. § (3) bekezdése alapján.
Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kötelezettség sorsát nem jogszabály vagy hatósági rendelkezés, hanem a szétválási szerződéssel a két gazdasági társaság maga rendezte, ezért a Ptk. 333. §-a folytán nem kerülhetett sor a tartozásátvállalás szabályainak megfelelő alkalmazására.
Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 333. §-a szerint, ha a kötelezettség jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a betéti társaság tagjainak a szétválás tárgyában kötött megállapodása olyan jogi cselekmény, amely a jogszabályban írt jogkövetkezmény kiváltására alkalmas. A Kft.-nek a Bt.-ből való kiválása folytán kerülhetett alkalmazásra a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 70. § (1) bekezdésének az a jogkövetkezménye, hogy - a 2007. december 7. napján megkötött szerződés tartalma szerinti körben - az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódjává vált, s mint ilyet a kiválási szerződéssel meghatározott körben a Kft.-t terhelték a jogelőd kötelezettségei. Így e kötelezettségek a fenti jogszabály alapján szálltak át a jogutódra, aminek következtében a Ptk. 333. §-a folytán megfelelően irányadók a Ptk. 332. §-ának, s ezen belül a (3) bekezdésnek a rendelkezései is. Ez utóbbi értelmében az alperes készfizető kezessége az esetben szűnhetett meg, ha a kötelezettségnek jogszabály erejénél fogva történő átszállásához nem járult hozzá.
Nem vitás tény, hogy az alperes tagja, mégpedig beltagja volt a jogelőd, adós gazdasági társaságnak, s a kiválás folytán létrejött Kft.-nek is tagja lett. A kiválást elhatározó jogelődi tagok gyűlésén az alperes is az átalakulás mellett döntött. Ennélfogva annak a folyamatnak, amely a jogelőd társaság felperessel szemben fennálló tartozásának jogszabály alapján történő átszállásához vezetett, az alperes maga is részese, aktív alakítója volt. A kiválás tárgyában született határozat meghozatalában való részvételével, a kiválásra adott szavazatával az alperes egyszersmind a tartozásnak másik kötelezettre való átszállásáról is szavazott, ily módon ahhoz a hozzájárulását megadta.
A kezesség fennmaradása tekintetében tehát nem a készfizető kezességi szerződés 5. pontjában foglaltaknak volt ügydöntő jelentősége, így szükségtelen is volt annak megtámadása körében bármely további bizonyítás lefolytatása. Az alperes kezesi felelőssége nem szűnt meg, ezért az elsőfokú bíróság egyebekben helytállóan foglalt állást a kezesség alapján az alperes kötelezettsége és annak mértéke fennállásáról.
A másodfokú eljárásban a felperesi oldalon engedményezés alapján jogutódlás következett be; az engedményezés folytán a követelés jogosultja a II. rendű felperes lett. Így csak a II. rendű felperes javára szólhat az alperes marasztalása, ezért az érdemben helytálló ítéletet ennek megfelelően kellett a másodfokú bíróságnak módosítania.
A kifejtettek értelmében a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési eljárásban a felperesi oldalon bekövetkezett jogutódlás miatt szükségessé vált módosítással hagyta helyben a Pp. 253. § (2) bekezdés értelmében.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.417/2016/7.)