AVI 2018.3.20

A készpénzfizetési számla csak akkor tekinthető hitelesnek, ha a teljesítés és az ellenérték megfizetésének egyidejű időpontjában állítják ki [2000. évi C. tv. 166. § (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes mint egyéni vállalkozó gabonafélék, hüvelyes növények, olajos magvak termesztése mellett gabonakereskedelemmel is foglalkozott. A felperes helyett/mellett a gazdasági tevékenység folytatáshoz szükséges cselekményeket házastársa, P. Gy., végezte el. A házastárs a felperes bejelentett alkalmazottja volt.
[2] A felperes a 2011 áprilisában a B. B. T. Kft. (a továbbiakban: B. Kft.), az E. Kft. (a továbbiakban: E. Kft.), a P. Ec. Kft. (a továbbiakban: P. Kft.), a S. Kft. (a továbbia...

AVI 2018.3.20 A készpénzfizetési számla csak akkor tekinthető hitelesnek, ha a teljesítés és az ellenérték megfizetésének egyidejű időpontjában állítják ki [2000. évi C. tv. 166. § (2) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint egyéni vállalkozó gabonafélék, hüvelyes növények, olajos magvak termesztése mellett gabonakereskedelemmel is foglalkozott. A felperes helyett/mellett a gazdasági tevékenység folytatáshoz szükséges cselekményeket házastársa, P. Gy., végezte el. A házastárs a felperes bejelentett alkalmazottja volt.
[2] A felperes a 2011 áprilisában a B. B. T. Kft. (a továbbiakban: B. Kft.), az E. Kft. (a továbbiakban: E. Kft.), a P. Ec. Kft. (a továbbiakban: P. Kft.), a S. Kft. (a továbbiakban: S. Kft.) és a Zs. H. Kft. (a továbbiakban: Z. Kft.) kukorica értékesítésről kiállított számlái alapján áfalevonási jogot kívánt érvényesíteni.
[3] Ugyanezen időszakban a felperes kukoricát értékesített az A. Kft.-nek (a továbbiakban: A. Kft.), aki az ellenértéket minden esetben átutalással egyenlítette ki. A beérkezett összegeket a felperes a bakszámláról felvette. A felperes a részére kiszámlázott termékek árát csak ezt követően-, és minden alkalommal készpénzben fizette ki.
[4] Az elsőfokú adóhatóság áfaadónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2011. április hónapra. Értékelték a felperes iratait, ő és házastársa nyilatkozatát, a beszállítóknál és az ő partnereiknél lefolytatott ellenőrzések adatait, elérhetetlenségük esetén adóbevallásukat.
[5] Az ellenőrzés megállapításaira tekintettel az elsőfokú adóhatóság áfaadónemben 15 763 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott, késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában utalt arra, az elsőfokú hatóság helytállóan rögzítette, hogy a felperes tudta vagy kellő körültekintés tanúsítása esetén tudnia kellett volna, hogy adókijátszást megvalósító ügyletben vesz részt, amelyet objektív körülmények igazolnak. A felperes minimális érdeklődést sem tanúsított a számlakibocsátó társaságok tevékenységét, illetve a megvásárolt áru eredetét illetően, így megteremtette annak lehetőségét, hogy adókijátszás részesévé váljon. Hangsúlyozta, hogy a felperes által befogadott számlák készpénzfizetési (a legtöbb esetben egyszerűsített adattartalmú) számlák.

Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság, tanúbizonyítási eljárás lefolytatását követően, jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. A 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: HÉA-Irányelv), illetőleg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.), a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.), és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) szabályainak ismertetését követően rögzítette, az adóhatóság a számla hitelességének, illetőleg a formai/tartalmi követelmények megfelelőségének körében széles körű bizonyítást folytatott le.
[7] A jogerős ítélet indokolása szerint a számlák, és a kapcsolódó szerződések a P. Kft.-nél nem álltak rendelkezésre. Az A. Kft. az ellenértéket a felperes részére átutalta, azt a bankszámláról a felperes felvette és készpénzes módon egyenlítette ki, nyilatkozata szerint a számlakibocsátók felé: ebben az esetben azonban a pénzmozgás nem igazolható, ami pedig a számla tartalmi hitelességének vizsgálata során értékelendő körülmény.
[8] A B. Kft. és a P. Kft. tekintetében 5 millió forintot meghaladó értékben teljesít a készpénzszolgáltatás bejelentési kötelezettségét a felperes csak megkésve, az Art. 17. §, 9. § b) pontja szerinti 15 napos határidőn túl teljesítette. Ugyanakkor e körülmény jelen ügy megítélése szempontjából irreleváns figyelemmel arra, hogy a késedelmes bejelentés vonatkozásában jogkövetkezmény alkalmazására nem került sor.
[9] A felperes fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy helyette házastársa járt el, aki azonban a termények mérlegelésének körülményeire nem emlékezett, nem tudta, hogy kivel, hogyan került kapcsolatba, úgy nyilatkozott, hogy ő tekintette meg az árut, a szerződések szerint viszont a felperes feladata volt. Az élelmiszer-biztonsági előírás minőségi követelményeinek való megfelelést beleírták a szerződésekbe, de a felperes nem mindig kért ezzel kapcsolatosan eredményt: a dokumentumok hiánya a felperes kellő körültekintésének elmulasztását igazolja.
[10] A B. Kft. tekintetében az adásvételi szerződést a felperes házastársa írta alá, ő úgy nyilatkozott, hogy ő bonyolította az ügyletet, de a szállításnál már nem volt jelen, azt a vevő végezte. Ezzel szemben a B. Kft. ügyvezetője szerint a felperes intézte a szállítást, telefonon vele egyeztetett.
[11] Az E. Kft. és a felperes közötti kapcsolat nem igazolt. A mérlegjegy fejrészén a D. Kft. neve szerepel, amely ellentmondásban áll a felperesi nyilatkozattal, ugyanis annak képviselője azt adta elő, hogy nem áll üzleti kapcsolatban sem az E. Kft.-vel, sem a felperessel. A felperes által csatolt okiratok a felperes és az A. Kft. közötti jogügyletet igazolják.
[12] A P. Kft. tekintetében a felperes és a tanú azt adta elő, hogy a jogügylet V. B. gy.-i lakos üzletkötői tevékenysége révén jött létre. Ezzel szemben a részére adott meghatalmazás nem áll rendelkezésre és eljárását a fellebbezés benyújtásáig a felperes sem említette.
[13] A felperes a számla szerinti gazdasági esemény tekintetében számlával és adásvételi szerződéssel rendelkezik, a P. Kft. kivételével, mely esetben szerződés nincs. Egyéb okirat sem a minőségi követelmények vonatkozásában, sem pedig a szállítás tekintetében nem áll rendelkezésre.
[14] Az elsőfokú bíróság valamennyi számlakibocsátó vonatkozásában megállapította, hogy a felperes nem kellő gondossággal, körültekintéssel járt el. Házastársát meghatalmazottként nem tüntette fel, az adóellenőrzés során nem hivatkozott arra, hogy helyette eljárhatott, meghatalmazását nem csatolta.
[15] A készpénzben történő pénzügyi teljesítés ténylegesen nem követhető nyomon, mely lehetőséget nyújt a visszaélésre. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes a pénzügyi rendezésre csak a vevő által teljesített átutalás után volt képes.
[16] Az Európai Unió Bíróságának ítéleteinek megfelelően az adott ügy konkrét körülményeinek mérlegelése alapján és értékelésével dönthető el, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított-e a számlán szereplő jogügyletek során. Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésére hivatkozva úgy értékelte, a rendelkezésre álló bizonyítékok, a perben beszerzett tanúvallomás alapján, hogy az alperesi határozat megfelel az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben írtaknak. Kiemelte, hogy gazdasági esemény tekintetében a megfelelő dokumentumok és bizonylatok hiánya tanúvallomással nem pótolható, ezért elutasította a felperesnek B. J., mint az E. Kft. képviselőjének meghallgatására vonatkozó indítványt. Utalt arra, hogy ő a gazdasági eseményt elismerő nyilatkozatában sem határozott meg konkrétumokat, szűkszavúan csak elismerte a felpereshez kapcsolódó gazdasági eseményt.
[17] Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy az, miszerint a felperes árualappal rendelkezett, a vevő és az A. Kft. közötti gazdasági esemény vonatkozásában önmagában és a számlákkal együttesen sem igazolja, hogy a számlakibocsátók és a felek között a gazdasági esemény megtörtént.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalra utasítását kérte.
[19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, továbbá iratellenes tényállást állapított meg, melyekkel sérült a Pp. 221. § (1) és 206. § (1) bekezdése. Emellett sérti a jogerős ítélet az Áfa. tv., valamint az Sztv. rendelkezéseit is, mert a felperes áfalevonási kérelme az előírt jogszabályi rendelkezéseknek mindenben megfelelt. A felülvizsgálni kért jogerős ítélet indokolása az Európai Bíróság ítéleteinek indokolásában foglaltakkal sem áll összhangban. Hivatkozott a C-324/11 számú ügy 53. pontjára, illetőleg a C-80/11 és C-142/11 egyesített ügyek ítéleti rendelkezésének 2. pontjára.
[20] Az iratellenesség kapcsán kiemelte, hogy a számlakibocsátók az adóhatóság előtt tett nyilatkozatukban elismerték a gazdasági kapcsolatot, ettől a ténytől nem lehetne eltekinteni. Az, hogy a felperes miként járt el az adóellenőrzés során, hányszor hívták fel adott esetben eredménytelenül nyilatkozattételre, nem hozható összefüggésbe az áfalevonási jog feltételeinek teljesítésével.
[21] A jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást arról, hogy miért nem fogadható el a B. Kft. ügyvezetőjének a bíróság előtt tett, elismerésre vonatkozó nyilatkozata, ugyanígy az S. Kft. esetében. Az a körülmény, hogy a számla kiegyenlítése készpénzzel történt, nem érinti az áfalevonási jogot. A jogerős ítélet gyakorlatilag kriminalizálja ezt a fizetési módot. Ugyancsak nem releváns a minőségvizsgálat kérésére vonatkozó ítéleti megállapodás, amely legfeljebb a felek polgári jogi viszonyára tartozna, semmilyen összefüggésben nincs az adójogi jogviszonnyal. Az sem nyert tisztázást, hogy abból a körülményből, miszerint a felperes házastársa intézte az ügyleteket, miként következik az a tény, hogy a felperesnek tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt. A számlakiállítók az ellenértéket átvették, az árut átadták, a számlát az áfabevallásba beállították, a fizetendő áfát elszámolták, a tanúk jó vagy rossz emlékezete az egy évvel korábbi ügyletkötés körülményeire nem tekinthetők objektív körülménynek. A készpénzfizetés ténye azt bizonyítja, hogy a felperes rendelkezett a beszerzések ellenértékének kiegyenlítéséhez szükséges fedezettel. Azok az ítéleti megállapítások, hogy beszerzéseit a felperes nem a számlakiállítóktól eszközölte, ellentétes az iratokkal.
[22] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem tartalmában a közigazgatási eljárásban és a peres eljárásban beszerzett bizonyítékok újbóli felülmérlegelésére irányul.

A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[24] A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Kúria a Pp. 272. § (1) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján döntött.
[25] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan tulajdonított jelentőséget mind a felperes házastársa közreműködésére, mind a szállítás körülményeire, mind a számlák szerinti ellenérték megfizetésére vonatkozó adatoknak.
[26] Kétségtelen, hogy a házastárs felperes alkalmazottja, de az ügyletekre esetlegesen irányadó képviseleti jogát semmi nem igazolja. Ennek hiánya miatt tekinthette relevánsnak az elsőfokú bíróság, hogy a másodfokú adóigazgatási eljárásig a felperes erre semmilyen módon nem hivatkozott. Ugyanakkor a felperes a házastárs tevékenysége nyomán keletkezett számlák alapján kívánt levonási jogot érvényesíteni: a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben nyilvánvaló, hogy ha máshonnan nem, a felperes neve alatt benyújtott áfabevallásokból a felperesnek tudnia kellett volna, hogy az előtte nem igazolt ügyletekkel milyen adójogi kockázatot vállal, hogy adócsalásban vehet részt. Némi-, egy gazdasági vállalkozástól elvárható gondossággal minderről pontos tudomást is szerezhetett volna. Megfelelő (gondos) üzletmenet mellett pontos információkkal rendelkezett volna a számlakibocsátókról, a termékek mérlegeléséről, szállításáról, azonban mindez elmaradt.
[27] A készpénzfizetési számla az Áfa. tv. 176. § (1) bekezdése szerinti egyszerűsített adattartalmú számlák családjába tartozik. Az Áfa. tv. 165. § (1) bekezdés b) pontjából és a 176. § (1) bekezdés b) pontjából következően akkor lehet kibocsátani, amikor a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítéskor teljes egészében megtéríti, és számla kibocsátását kéri: ebben az esetben van lehetőség a teljes tartalmú számla kiállítása helyett az egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátásra. Azonban a készpénzfizetési számlának is kötelező tartalma az Áfa. tv. 169. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adat, a számla kibocsátásának kelte, amelynek időpontja ebben az esetben nem lehet más, mint a gazdasági esemény teljesítésének és az ellenérték megfizetésének azonos időpontja. A készpénzfizetési számla tehát csak akkor felelhet meg az Sztv. 166. § (2) bekezdés törvényi követelményeinek a számviteli bizonylat alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie - ha teljesítés és az ellenérték megfizetésének egyidejű időpontjában állítják ki.
[28] A felperes későbbi időpontban fizetett, így nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy a levonási joggal érintett számlák nem felelnek meg az Áfa. tv. ezen követelményeinek. A saját oldalán mutatkozó jogszabálysértő eljárás tudatában elmulasztotta a számlakibocsátói oldal ellenőrzését. Az Áfa. tv. rendelkezései következtében az elsőfokú bíróság nem kriminalizálta, hanem megfelelő súllyal vette figyelembe a készpénzfizetési számlák kiegyenlítésének körülményeit.
[29] A Mahagében-Dávid egyesített ügy indokolásának 50. pontjában az EUB azt fejtette ki, hogy a HÉA irányelv 167. cikkét, 168. cikkének a) pontját, 178. cikkének a) pontját, 220. cikkének 1. pontját és 226. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja az adóalany által fizetendő HÉA összegből a számára teljesített szolgáltatások után előzetesen felszámított adó összegének levonását amiatt, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója vagy annak valamely alvállalkozója szabálytalanságot követett el, anélkül hogy ezen adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
[30] A felperes esetében az elsőfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás nem azt igazolja, hogy a felperes tudott a számlakibocsátói oldal mulasztásairól, hanem azt, amit a jogerős ítélet is tartalmaz: az intézkedések elmaradása okozati összefüggésben állt azzal, hogy a felperes nem ismerte fel az adókijátszásban való részvételt. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben azt is megalapozottan rögzítette, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a gazdasági események a számlák szerinti módon mentek végbe, ez azonban nem vezetett eredményre.
[31] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukra - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adott, a perbeli tanúvallomásokat és az adóigazgatási eljárásban beszerzett nyilatkozatokat összevetette, döntését részletesen megindokolta. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelyet az elsőfokú bíróság a felperes áfalevonási jogával érintett számlakibocsátók tekintetében megsértett volna.
[32] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.024/2016/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.