adozona.hu
AVI 2018.3.18
AVI 2018.3.18
A Kúria nem végzi el az adóhatósági határozat felülvizsgálatát, mivel a feladata a felülvizsgálat tárgyát képező ítélet jogszerűségének vizsgálata [1952. évi III. tv. 275. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes rönkhasító gépről és szállítószalagról szóló 2013. július 17-ei és augusztus 1-jei teljesítési időpontú előlegszámlák általános forgalmi adótartalmát helyezte levonásba 5 882 138 Ft összegben. A felperes a számlákat készpénzbefizetéssel, illetve banki átutalással egyenlítette ki az eladó V. E. Kft. (továbbiakban: Kft.) részére.
[2] A felek közötti szállítási szerződés kelte 2013. szeptember 1-je, míg a szállítási határidő 2014. március 31-e volt. A megállapodás értelmében a fe...
AVI 2018.3.18 A Kúria nem végzi el az adóhatósági határozat felülvizsgálatát, mivel a feladata a felülvizsgálat tárgyát képező ítélet jogszerűségének vizsgálata [1952. évi III. tv. 275. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes rönkhasító gépről és szállítószalagról szóló 2013. július 17-ei és augusztus 1-jei teljesítési időpontú előlegszámlák általános forgalmi adótartalmát helyezte levonásba 5 882 138 Ft összegben. A felperes a számlákat készpénzbefizetéssel, illetve banki átutalással egyenlítette ki az eladó V. E. Kft. (továbbiakban: Kft.) részére.[2] A felek közötti szállítási szerződés kelte 2013. szeptember 1-je, míg a szállítási határidő 2014. március 31-e volt. A megállapodás értelmében a felperes az ellenérték 50%-át banki átutalással teljesíti, ekkor intézkedik a Kft. a gyártási folyamat elindításáról, míg a fennmaradó 50%-ot a készre jelentéskor, de legkésőbb a szállítás megkezdésekor fizeti ki. A gépek árát egy 2012. augusztus 16-ai árajánlat alapján rögzítették, 18 682 000 Ft+áfa összegben a rönkhasító gépét, míg a szállítószalagét 3 100 000 Ft+áfa összegben. A szállító Kft.-nél befogadott számla szerint a gépek ára 2013. február 16-ai pro forma számla alapján 54 300 eurót tett ki. A forint euró árfolyam változása folytán a szállító Kft. 761 829 Ft veszteséget szenvedett el.
[3] A felperes a részére kiszámlázott szállítási összeget 2013. július 17. és augusztus 1-je között 10 alkalommal utalta át, illetve fizette be a szállító Kft. számlájára. A szállító Kft. bankszámlájáról a befizetés, illetve utalás napján kivették a pénzt. A bankszámlán történő jóváírások, illetve kifizetések nem szerepeltek a szállító Kft. pénztárjelentésében, amely nem rögzítette a készpénzfelvételt sem. Megállapítható volt, hogy a felperesi bankszámlára a felvételt követő napokban hasonló összegű pénzek kerültek befizetésre.
[4] A szállító Kft. 2013. december 30-án utalta át az összeg 50%-át. A másik 50% kifizetésére a gépek elkészítésekor került sor. A szállító cég az előlegszámlák kiállításának szükségességét azzal indokolta, hogy a felperesnek előfinanszírozási kötelezettsége volt. A szállító Kft. számlájáról a pénz felvételére pedig azért került sor, hogy azt euróra átváltsák, majd ekként teljesítsék az olasz szállító cég felé fizetési kötelezettségüket. A felperes képviseletében a tranzakció lebonyolításában B. P. járt el megbízási szerződés alapján. Az olasz céggel a megrendelő társasággal jogi kapcsolatban nem álló Cs. B. vette fel a kapcsolatot, az ügylet G. F. által nyújtott kölcsönből került finanszírozásra, aki a felperes alkalmazottjának a fia.
[5] Az adóhatóság a fenti tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses jogügylet elsődleges célja adóelőny megszerzése volt. A felperes az általános forgalmi adót úgy helyezte levonásba, hogy a gépek gyártása még el sem kezdődött és a leszállítás is csupán 2014. évben történt meg. Ezen túlmenően az ár magasabb volt, hiszen a beszerző Kft. 16 290 000 Ft-ért szerezte be a gépeket, míg ezzel szemben a felperes felé 21 782 000 Ft volt a kiajánlott ár. Így a ténylegesen realizált ár miatt a felperes magasabb összegű támogatáshoz és banki hitelhez jutott. Különösnek tekintette az adóhatóság a pénz útját, vagyis azt, hogy a felperes fizetett a szállító Kft.-nek, majd a szállító Kft. bankszámlájáról a pénzt levéve ismételten befizették a felperesi bankszámlára. Megállapítást nyert az is, hogy a szállító Kft. nagy összegű adóhátralékkal rendelkezik, melynek része a felperesnek értékesített gépeket terhelő adó is. Álláspontja szerint a felperes összesen 8 353 538 Ft adóelőnyre tett szert. Emiatt a felperes adólevonási jogát megtagadta és 5 882 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, mely után 2 941 000 Ft adóbírságot szabott ki.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni kiegészítésével - helybenhagyta. Osztotta azt az elsőfokú adóhatósági álláspontot, hogy a jogügylet célja adóelőny megszerzése volt, melyre azok a megállapítások utalnak, amelyeket az elsőfokú határozat tartalmaz. Így a személyi összefonódások, a jogügylet lebonyolításában kulcsszerepet játszó G. F. személye és tevékenysége, vagyis az, hogy olyan cégeket, magánszemélyeket vont be a tulajdonképpen általa finanszírozott jogügyletbe, akik felett valamilyen befolyással bírt. Nézete szerint a jogügylet során gazdaságilag nem független felek jártak el. Alappal feltételezte az elsőfokú adóhatóság, hogy G. F. és Z. L. tisztában lehettek az olasz cég által gyártott termékek árával, azoknak Olaszországból történő közvetlen beszerzésével, illetve hogy a Közösségen belüli beszerzéshez levonható adó a fizetendő adóval párhuzamosan jelentkezik, az önmagában nem érvényesíthető.
[7] A szállító Kft.-nek nem volt bejelentett telephelye, weboldallal nem rendelkezett, amelyek révén valószínűsíthető lenne, hogy valóban végez nagykereskedelmi tevékenységet. A jogügyletben résztvevő felek egy értékesítési láncolatot teremtettek annak érdekében, hogy a megrendelőnél, azaz a felperesnél csak levonható adó keletkezzen a közösségi beszerzést egyébként terhelő fizetendő adó megállapítása nélkül. A tényleges adókötelezettség a láncolat első magyar szereplőjét terhelte, amely azonban ezen kötelezettségét nem teljesítette.
[8] Az elsőfokú adóhatósági határozatot részben kiegészítette azzal, hogy nem teljesült az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1) bekezdésében foglalt teljesítés, valamint az Áfa. tv. 127. § (1) bekezdésében foglalt adólevonási jog jogszerűségét megalapozó azon követelmény, hogy a felperes az adóköteles terméket adóköteles tevékenysége, szolgáltatása érdekében használta fel.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatásával a terhére megállapított adókülönbözet törlését kérte. Állította, hogy önmagában az a körülmény, hogy faipari gépek különböző árakon vásárolhatók meg, nem jelenti azt, hogy ő, mint vevő törvénysértő, a költségvetést megkárosító magatartást folytatott. Nézete szerint az adóhatóság figyelmen kívül hagyta, hogy az ismeretlen piaci szereplőtől történő vásárlás igen nagy üzleti kockázattal jár, ugyanis a külföldi cég a jótállási és szavatossági jogok érvényesítése elől elzárkózhat. Ezért alapos okkal dönthetett úgy, hogy egy Magyarországon általa jól ismert, utolérhető, bármikor számon kérhető társaságtól vásárolja meg ugyanazt a gépet akár magasabb áron.[10] Utalt arra is, hogy a vásárláshoz igénybe vett támogatást folyósító szervezet által kiadott értéklista a perben szereplő gépek értékét nettó 22 152 000 Ft-ban határozta meg, amely magasabb az adóhatóság által rögzített összegnél. Az a körülmény, hogy az adózó bankszámláján történő jóváírások, illetőleg kifizetések közül a befizetett vagy átutalt összegek nem szerepelnek pénztárjelentésében, illetve a készpénzfelvétel ott nem szerepel, önmagában nem enged semmi másra következtetni, minthogy a számviteli fegyelem megsérült. Az, hogy 100%-os teljesítés igazolás került kiállításra annak ellenére, hogy a vételár még teljes egészében nem került kifizetésre, nem róható terhére. Ez a hitelszerződésben szabályozott folyósítási feltétel volt, vagyis a teljes vételárnak megfelelő számlák csatolásának követelménye
[11] Tévedett az adóhatóság, amikor a forint és euró árfolyam változására tekintettel azt állította, hogy az árajánlatot módosítani kellett volna. A forintban történő teljesítésre vonatkozó megállapodás a feleket kötötte, az időközbeni árfolyamváltozás szokványos üzleti kockázatnak minősült.
[12] Az alperes ellenkérelmében a határozat indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az Áfa. tv. 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése alapján azt hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy a felperes az általános forgalmi adót akkor vonta le, amikor még nem voltak birtokában a számlák szerinti megvásárolt gépek önmagában jogszerűtlenné tette a felperesi cselekményt. Rögzítette, hogy a gépek jóval később, 2014. március 28-án kerültek leszállításra. 2013. III. negyedévében a teljesítés nem történt, a gépekkel a felperes nem rendelkezett, azokat gazdálkodása körében nem használta és egyéb módon sem hasznosította. Ezek a körülmények már önmagukban jogszerűtlenné tették a felperesi áfalevonási jog gyakorlását.[14] Értékelte a felperesnek a szállító Kft.-vel létrejött ügyletét is, és azt az alperessel egyezően adóelőny megszerzésére irányuló ügyletnek minősítette azzal, hogy a szállító Kft. kiiktatásával a felperes jóval olcsóbban szerezhette volna be a gépeket, így gazdaságilag indokolatlan mód igénybevételével tetemes, 8 353 538 Ft adóelőnyre tett szert. Szerinte az adóelőny elérésére érdekében történő ügyletkötést az árajánlat és a díjbekérő közötti időpontban történt árfolyamváltozás, a szerződésben rögzített fizetési ütemezés, a valóságban végbement események és az adóhatóság által követett pénz útja is alátámasztotta. A bíróság megítélése szerint helytállóan értékelte az adóhatóság a személyi összefonódásokat, G. F. szerepét, alappal hivatkozott az egyes nyilatkozatok ellentmondásos jellegére, illetve arra a körülményre, hogy a kapcsolattartó Cs. B. szerepe semmivel nem igazolható.
[15] Elvetette a felperesnek a keresetében hivatkozott állításait, és rámutatott arra, hogy ezek valóban önmagukban nem vezettek volna az adóelőny megszerzését kimondó határozatra, azonban az összes körülmény mérlegelése alapján jogszerű az az alperesi állítás, hogy a jogügylet révén a felperes adóelőnyt kívánt elérni.
[16] Az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésében rögzített feltételek hiánya kapcsán pedig azt fektette le, hogy a felperes keresetében ezzel összefüggésben semmiféle jogi érvet nem terjesztett elő, a tárgyaláson is csupán annyit reagált, hogy nem sérült az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése. Ennek az ügyben azért van kiemelkedő jelentősége, mert ha a bíróság osztotta volna is a keresetlevélben írt, az ügylet adójogi megítélésére vonatkozó felperesi állításokat, akkor sem lett volna lehetősége a határozat hatályon kívül helyezésére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatala, vagyis a kereseti kérelem teljesítése iránt. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti. Változatlanul fenntartotta az ügylet megvalósulására vonatkozó tényállításait és kifogásolta, hogy a felperes által közölt tények és körülmények nem kerültek kellő súllyal értékelésre, és a bíróság a felperesi bizonyítást is elutasította. Az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésével összefüggésben kifejtett elsőfokú bírósági indokolás téves, mert annak sérelmét a felperes nem is állíthatta, hiszen az Áfa. tv. 59. § (1) bekezdése került figyelmen kívül hagyásra az elsőfokú bíróság által. Ez szabályozza az előleg fizetés esetén alkalmazandó jogszerű levonás lehetőségét, mely a perbeli esetben történt. A felperes az áfalevonást a megfizetett előleg után jogszerűen alkalmazta még a gépek birtokbavétele előtt.[18] Hangsúlyozta, hogy a nagykereskedők egy ügylet megkötésekor eleve 2-3%-os árfolyamváltozással kalkulálnak, és a viszonylag jelentős mértékben elérhető árrésre figyelemmel az árfolyamveszteséget nem hárítják át a vevőkre. Kifogásolta azt a bírói megállapítást, hogy a felperes olcsóbban vásárolhatott volna közvetlenül a gyártótól, mint a szállító Kft. közbeiktatásával. Ennek okára már a közigazgatási, de a peres eljárás során is rámutatott, vagyis, hogy nem volt lehetősége közvetlenül az olasz cégtől vásárolni, továbbá a garanciális szempontokból is indokolt volt egy magyar cég bevonása.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[21] A felperes érvelése szerint a bíróság ítélete sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel az alperes határozatában megállapított tényállás vizsgálata körében a feltárt bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte és abból jogszerűtlen következtetésekre jutott.
[22] A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. hivatkozott rendelkezése ismeretében a bírói döntés a tények és bizonyítékok analízisén és szintézisén alapuló jogi minősítés, amely során a bíró meggyőződésének és a törvényeknek alávetett. Ezen alapul az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat, mely szerint ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet érintésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, mivel a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A jogerős ítéletben rögzített tényállás felülvizsgálata a Kúria eljárásában csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincsen nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem végzi el ismételten az alperesi határozat felülvizsgálatát, mivel a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet jogszerűsége. [K-H-KJ-2014-401. Bírósági határozat (Kúria Kfv.IV.35.445/2013/7.).
[23] A Kúria az ügy közigazgatási iratainak áttekintése alapján megállapította, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem iratellenes, az elsőfokú bíróság vizsgálata a közigazgatási eljárás teljes anyagát érintette és helytállóan vonta le a feltárt adatok alapján azt a következtetést, hogy a felek között létrejött szerződés célja egy olyan értékesítési láncolat kialakítása volt, melynek egyedüli és kizárólagos célja adóelőny elérése. A Kúria utal az Európai Bíróság irányadó döntéseire (C-33/11. 63., 64. pont, C-255/02. 81. pont), melyekben leszögezte, hogy vizsgálható, hogy az egyes ügyleteknek célja-e adóelőny elérése. Ezzel kapcsolatban kimondta, hogy a nemzeti bíróság feladata az érintett ügyletek valós tartalmának és jelentésének feltárása, megállapítása. Ennek alapján a nemzeti bíróságok figyelembe vehetik az ügyletek tisztán mesterséges jellegét, valamint az adóteher csökkentését eredményező ügyletekben érintett felek közötti jogi, gazdasági vagy személyes kapcsolatokat. Értékelhetik, hogy ki az ügyletek irányítója, ki biztosítja az ügyletek finanszírozását, ki részesül a szolgáltatások közvetlen előnyeiből, ki áll közvetlen kapcsolatban termelőkkel és tulajdonosi kérdéseket, összefonódásokat is vizsgálhat.
[24] A fentiek alapján az alperes az Art. 1. § (7) és Art. 2. § (1) bekezdése alapján jogszerűen vizsgálta a felek kapcsolatát, a szerződés valódi tartalmát. Abban az esetben, ha az adóhatóság kötve lenne a polgári jogi szerződések menetéhez és láncolatához akkor nem lenne lehetősége a visszaélésszerű magatartások vizsgálatára. A fenti jogszabályhelyek megteremtik a lehetőséget a gazdasági események valós gazdasági tartalmának vizsgálatára. A perbeli esetben kiemelt jelentősége volt annak, hogy a Kft. milyen szerepet játszott a gazdasági tevékenységben. Ennek megítélésekor pedig meghatározó volt az, hogy hogyan, kinek a közvetítésével történt meg a gépek beszerzése, milyen személyi összefonódások álltak fenn, illetve hogyan, honnan történt meg az ellenérték kifizetése. Ezeknek a lényeges körülményeknek az elemzését az alperes határozata 12-17. oldala részletesen tartalmazza. Ezt megcáfoló felperesi érvelés, bizonyítás nem került előterjesztésre. A jogerős ítélet indokolása az ítélet 9-10. oldalán foglalja össze az érdemi indokokat és ezeket a körülményeket helyesen értékelte oly módon, hogy azok az ügyletek mesterséges voltát igazolják. Az ügyletek adóelőny megszerzését célozták, azok valós gazdasági indoka nem meghatározható. Ezt az álláspontot a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben kifejtettek ellenére a Kúria is osztotta. A jogerős ítélet álláspontja tehát jogszerű, megállapítható volt az a magatartás, amely alapján az adólevonási jog megtagadható. A Kúria megítélése szerint az ítélet indokolása szükséges részletességgel és kellő mélységben tartalmazza a kereset cáfolatát.
[25] A felülvizsgálati kérelemben az Áfa. tv. 59. §-a kapcsán kifejtett felperesi érvelés pedig azért nem volt elfogadható és érdemben vizsgálható, mert a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a Kúria a jogerős ítéletet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzést vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretei között. A Pp. ezen szabályából következően a felülvizsgálati eljárás csak a jogerős ítéletben elbírált kereseti kérelmek törvényességét vizsgálhatja. Nem róható az elsőfokú bíróság terhére olyan jogsértés, amely tekintetében kérelem hiányában nem volt módja dönteni. Mivel a felperes keresetében az Áfa. tv. 59. §-a sérelmét nem állította, az még utalás szintjén sem jelenik meg keresetlevelében, ezért a Kúria az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmet mint megalapozatlant elutasította.
[26] A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
(Kúria, Kfv. I. 35.100/2016/8.)