adozona.hu
BH 2018.3.94
BH 2018.3.94
Amennyiben a fél munkáját nem melegüzemben, melegüzemi körülmények között végezte, a korkedvezményre jogosultság elbírálásához nem szükséges a munkakör-azonosítás [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.vhr.) 2. § (5) bek., 1. számú melléklet 5. pont)].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2016. április 7. napján kelt határozatával a felperesre vonatkozóan indult adategyeztetési eljárás eredményeképp az 1971. szeptember 1. és 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan 43 év 124 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időt és a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartamnak jelölt idők alapján 0 év 355 nap korkedvezményre jogosító időt állapított meg.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. júl...
BH 2018.3.94 Amennyiben a fél munkáját nem melegüzemben, melegüzemi körülmények között végezte, a korkedvezményre jogosultság elbírálásához nem szükséges a munkakör-azonosítás [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.vhr.) 2. § (5) bek., 1. számú melléklet 5. pont)].
A tényállás
[1] Az alperes a 2016. április 7. napján kelt határozatával a felperesre vonatkozóan indult adategyeztetési eljárás eredményeképp az 1971. szeptember 1. és 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan 43 év 124 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időt és a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartamnak jelölt idők alapján 0 év 355 nap korkedvezményre jogosító időt állapított meg.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. július 29. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Knymt.) 7. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdés a) pontja, 8/B. §-a, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny.vhr.) 2. § (5) bekezdés rendelkezéseire és 1. számú mellékletének (jegyzék) 5. pontjában foglaltakra alapították. A társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy az öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakört a Tny.vhr. 1. számú mellékletének 5. pontja a "Melegüzemben végzett munka" fejezetben tartalmazza. Ezeknél a munkaköröknél alapvető jogosultsági feltétel, hogy a munkavégzés melegüzemben, melegüzemi körülmények között történjék, hiszen a korkedvezményt az izzó, megolvasztott anyag által sugárzott hő károsító hatása alapozza meg. A felperes munkavégzését nem melegüzemi körülmények között végezte. A S.-ből B.-be szállított hideg öntvényeket köszörülte, ezért az általa kért időszak korkedvezményre jogosító időként nem ismerhető el. Megállapításra került, hogy a társadalombiztosítási nyilvántartásban található adatszolgáltatások szerint a felperes munkaköre köszörűs volt, a foglalkoztató iratanyagában korkedvezményre vonatkozó adat nem volt található, a felperes által ténylegesen végzett munka nem azonosítható a Tny.vhr. mellékletében szereplő öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörrel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását és az S. Vasöntöde Rt.-nél 1975. június 23. napjától 1986. augusztus 30. napjáig fennálló jogviszonya korkedvezményre jogosító időként való elismerését, másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy az S. Vasöntöde Rt.-nél fennálló jogviszonyában a munkakönyvébe ugyan köszörűs munkakör került megjelölésre, azonban ténylegesen öntvényköszörűs munkakört látott el az öntöde b.-i telephelyén, amelyet a tanúk is megerősítettek és amely munkakör megegyezik a Tny.vhr. 1. számú mellékletében foglalt munkakörrel. Hivatkozott a felperes arra, hogy a kollégáinak kivétel nélkül elismerték az öntvényköszörűs munka időtartamát korkedvezményre jogosító időszaknak. A teljes munkaidejében öntvényköszörűs munkát végzett, ezért megfelel a ténylegesen végzett munka (munkakör) alapján a jegyzékben található korkedvezményre jogosító munkakörnek attól csupán elnevezésében tér el.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a tanúk és a felperes is az S. Vasöntöde b.-i üzemében dolgoztak. Az öntvényeket a vasöntödéből teherautóval szállították a b.-i üzembe, ahol a kihűlt öntvényekkel dolgoztak nem melegüzemi körülmények között. A felperes nem került közvetlen kapcsolatba az izzó megolvasztott anyag által sugárzott hővel, így a hő károsító hatása nem is valósult meg. Azt nem vitatta az alperes, hogy a tevékenység nehéz fizikai munka volt, a munkavégzés jellegéből adódóan védőfelszerelésre is szükség lehetett, azonban a tényleges tevékenység nem volt azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található melegüzemi öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörrel, így nem nyert bizonyítást, hogy 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a felperes korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott volna.
Az elsőfokú ítélet
[5] A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására "és új határozat hozatalára" kötelezte idézve a Tny. 8. §-a, 8/B. § (4) bekezdése és a Tny.vhr. 2. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseit, valamint a Tny.vhr. 1. számú melléklete 5. pontját.[6] A bíróság rögzítette, hogy a tanúk, így H. Gy., P. K. és M. F.-né, akik a felperessel azonos öntvényköszörűs munkát végeztek az S. Vasöntöde b.-i telephelyén, öntvényköszörűsként eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként elismerésre került. A felperes munkakönyvében a köszörűs munkakör került feltüntetésre, de a végzett munka - tanúk által bizonyítottan - megegyezett az öntvényköszörűs munkaköri feladatokkal.
[7] A bíróság álláspontja szerint a Tny.vhr. 1. számú melléklete 5. pontja az öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakört melegüzemi munkakörnek minősíti és annak meghatározásánál nem támaszt olyan követelményt, hogy ténylegesen meleg vagy forró öntvényeken, vagy ilyen környezetben kell végezni a csiszolást, köszörülést, az pedig fogalmilag kizárt, hogy egy forró öntvényt akár kézi, akár gépi erővel csiszoljanak, avagy a felületéről bármit eltávolítsanak.
[8] A bíróság megállapította, hogy a felperes után a foglalkoztatója korkedvezmény-biztosítási járulékot nem fizetett, azonban ezen járulék fizetése a korkedvezményre való jogosultság elismerésének nem is jogszabályi feltétele.
[9] A bíróság a fenti okfejtésére figyelemmel megállapította, hogy a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. napja között öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörben történő munkavégzése korkedvezményre jogosító időnek minősül.
[10] A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára "korkedvezményre jogosító időként elismerni az S. Öntöde b.-i telephelyén 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a felperes által öntvénytisztító munkakörben eltöltött időt és ennek figyelembevételével meghatározni a korkedvezményre jogosító időket."
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte a Tny. 8. § (1)-(3) bekezdései és a Tny.vhr. 3. § (5) bekezdése [helyesen 2. § (5) bekezdése], valamint az 1. számú melléklet 5. pontja bíróság általi megsértését állítva.[12] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes és a tanúk is állították, hogy nem melegüzemi körülmények között dolgoztak, a kihűlt, S.-ből szállított öntvényekkel kellett dolgozniuk. Nem került a felperes közvetlen kapcsolatba az izzó megolvasztott anyag által sugározott hővel, esetében a hő károsító hatása nem valósult meg. Tényleges tevékenysége nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található melegüzemi öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörökkel, ennek ellenére a bíróság az öntvénytisztító munkakört melegüzemi munkakörnek minősítette és mint ilyet, korkedvezményre jogosító időként ismerte el. A bíróság a Tny.vhr. 3. § (5) bekezdésében [helyesen 2. § (5) bekezdésében] írtak ellenére - iratellenesen - állapította meg a felperes részére korkedvezményre jogosító időként az 1975. június 23. - 1986. augusztus 30. közötti időszakot.
[13] Az alperes álláspontja szerint a köszörűs munkakörben végzett munka nem minősíthető melegüzemi szintű, a szervezet fokozott igénybevételével járó, egészségre különösen ártalmas munkavégzésnek. A hőtermelés mértéke ugyanis nem haladja meg a vonatkozó baleset- és egészségvédelmi jogszabályok szerint előírt hőmérsékleti értéket, ezért a dolgozók tevékenységét nem lehet azonosítani a melegüzemben végzett munka felsorolásában szereplő öntő munkakörrel. Az öntvénytisztítók is korkedvezményre csak akkor jogosultak, ha az öntödéből kikerült sokszor még meleg öntvények elsődleges, úgynevezett durva tisztítását végzik. Az elsődlegesen már megtisztított, más külső vállalatoktól szállított hidegöntvények másodlagos finom csiszolása korkedvezményre nem jogosít. A felperes esetében az S. Vasöntödéből (melegüzem) már a kihűlt öntvényeket szállították a b.-i telephelyre (hidegüzem), ahol a hidegöntvények másodlagos finom csiszolását végezték, így a köszörűs munkakör korkedvezményre nem jogosít, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében sem szerepel.
[14] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tanúk nem mindegyike volt a felperes munkatársa, nem dolgoztak együtt, a bíróság mégis bizonyítottnak látta ezen tanúk nyilatkozata alapján, hogy a felperes öntvényköszörűs munkakörben dolgozott és a tanúvallomásokat ítélete alapjául elfogadta.
[15] Az alperes érvelése szerint a jogszabályi feltételek vizsgálatára kizárólag a felperes vonatkozásában került sor, egyedi ügyben született határozatot vizsgált felül a bíróság, ezért a hasonló tényállás mellett, de eltérő személyi körben született határozatok a felperes ügyének elbírálására befolyással nem lehetnek. Fenntartotta az alperes továbbra is, hogy a felperes által végzett tevékenység nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található munkakörökkel, ezért azt korkedvezményre jogosító időként nem lehet elismerni.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását, alperes felülvizsgálati költségben marasztalását kérte. A felperes érvelése szerint bizonyította, hogy ténylegesen öntvényköszörűs munkakörben volt foglalkoztatva az S. Vasöntöde b.-i telephelyén, a tanúk közvetlen kollégái voltak és szintén öntvényköszörűs munkakörben voltak foglalkoztatva, a napi munkát együtt végezték. A jogszabály az öntvénytisztító, öntvényköszörűs munkakörnél nem támaszt olyan követelményt, hogy ténylegesen meleg vagy forró öntvényeken vagy ilyen környezetben kellene a csiszolást, a köszörülést végezni. Az alperes a munkaköri jegyzéket, illetve a munkakört kiterjesztően értelmezi, amikor olyan feltételeket határoz meg, amelyeket a jogszabály nem tartalmaz.
[17] A felperes álláspontja szerint a jogszabály a korkedvezmény-biztosítási járulék fizetését, mint korkedvezményre jogosultság elismerésének feltételét nem írja elő, ezért a járulékfizetés elmaradása nem zárja ki azt, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idejét a társadalombiztosítási szervek figyelembe vegyék.
[18] A bizonyítékok felülmérlegelése kapcsán a felperes hivatkozott a BH 2012.179. számú, BH 2002.29. számú és a BH 1999.44. számú eseti döntéseire.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[20] A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között az S. Vasöntöde munkáltató b.-i telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint - a felperes előadásával egyezően - a b.-i telephelyen az S. öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket mindennap gépkocsi vitt S.-ből, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. B.-ben a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt. A tanúk egybehangzóan adták elő, hogy "a b.-i üzemben nem különült el az öntvényköszörűs és a köszörűs munkakör, mindenki ugyanazt a munkát végezte". A felperes esetében nem, a tanúk esetében a foglalkoztató a korkedvezmény-biztosítási járulékot megfizette és ez utóbbiak részére az öntvényköszörűs munkakörben eltöltött idő - a foglalkoztató igazolása alapján - korkedvezményre jogosító időként elismerésre is került.
[21] A Tny. 8/B. §-a szerint, aki 2010. december 31. előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerint részesülhet korkedvezményben.
[22] A korkedvezmény egyik alapkövetelménye, hogy a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre különösen ártalmas munkavégzést igazoljon az ezen kedvezmény jogosultja.
[23] A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét a Tny.vhr. 1. számú melléklete tartalmazza. A munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet, az abban használt meghatározástól eltérő megjelelésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha az a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör a munkaköri leírásból megállapíthatóan a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos. Fokozottan érvényesül az azonosításnál a munkaköri leírásnak a szerepe akkor, amikor a munkakör elnevezése nem egyezik meg szó szerint vagy egyáltalán nem egyezik meg a jegyzékben szereplő elnevezéssel. Ilyen esetben a munkakör pontos leírása ad alapot az azonosításra és ennek következtében arra, hogy az elnevezésben fennálló eltérés ellenére is valamely munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként nyerhessen elismerést. A kialakult bírói gyakorlat szerint olyan esetben, amikor az azonosítás kérdése felmerül, nem elegendő az, hogy a tevékenység összefüggésben legyen valamelyik korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakörrel, hanem szükséges a tartalmában azonos tevékenység fennállása.
[24] A munkaköri jegyzék azt rögzíti, hogy az adott munkakör milyen feltételek fennállása esetén ad jogot korkedvezményre. A jegyzékben felsorolt feltételek (munkakör) feladatleírása és ágazati hatályának együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a korkedvezményre jogosultság megállapítható legyen. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a korkedvezményre jogosultság megállapítását és a további feltételek vizsgálata is szükségtelen.
[25] A Tny. 8. § (1) bekezdése azon személyeknek biztosítja a korkedvezményt, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végeznek. Az, hogy melyek azok a munkatevékenységek, munkakörök, amelyek a kedvezményre jogosítanak, a törvényhozó csak igen szűk körben a Tny. 8/A-8/B. §-ok alapján és a Tny.vhr. 2-7. §-aiban, valamint a Tny.vhr. 1. számú mellékletében szigorúan meghatározott keretek között bízta a jogalkalmazó szervek mérlegelésére.
[26] A Tny.vhr. 1. számú mellékletének 5. pontja azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket határozza meg, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható.
[27] "A melegüzemi munkavégzés azt jelenti, hogy a munkáltató jelentős mértékű energia felhasználásával anyagok fizikai (kémiai) tulajdonságainak, alakjának, összetételének megváltoztatását, átalakítását végzi meleg körülmények között. A melegüzemi körülmények mind munkabiztonsági, mind munka-egészségügyi szempontból számos sajátossággal bírnak. A munkakörnyezet levegője az emberi szervezetre gyakorolt külső hatása abban nyilvánul meg, hogy érintkezve a testfelülettel biztosítja az életfolyamat során termelt hőmennyiség felesleges részének elszállítását, s a szervezet hőleadását. A magas munkakörnyezeti hőmérséklet esetén a fizikai munkavégzés hőtermelésre és hőleadás hőcsökkentő hatása között az egyensúly felborulhat. Nagyon fontos a munkavállaló folyadékegyensúlyának fenntartása és biztosítása, illetve az egészségkárosodások megelőzése érdekében prevenciós intézkedések meghozatala."
[28] A munkaügyi bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a jegyzék 5. pontjában a jogalkotó az öntvényköszörűs munkakört a melegüzemi munkakörnek tekintette.
[29] A perben nem volt vitatott, hogy felperes nem melegüzemben, nem melegüzemi körülmények között végezte a munkáját, ezért annak vizsgálata, hogy az öntvényköszörűs munkakör azonosítható-e a köszörűs munkakörrel, szükségtelen volt.
[30] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
[31] A Kúria több, így az Mfv.III.10.008/2014/3. számú határozatában is kifejtette, hogy az a körülmény, hogy esetlegesen más, a felperessel együtt dolgozó személyek (munkatársak) a Tny. 8/B. § (2) bekezdésében írt törvényi feltételek ellenére tévesen részesültek korkedvezményben, a felperes javára önmagában jogosultságot nem teremt.
(Kúria, Mfv.III.10.361/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.361/2017/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Gyurkovics Bence ügyvéd
Az alperes: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Németh Györgyi jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
13.M.405/2016/15.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.405/2016/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2016. április 7. napján kelt határozatával a felperesre vonatkozóan indult adategyeztetési eljárás eredményeképp az 1971. szeptember 1. és 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan 43 év 124 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időt és a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartamnak jelölt idők alapján 0 év 355 nap korkedvezményre jogosító időt állapított meg.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. július 29. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Knymt.) 7. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdés a) pontja, 8/B. §-a, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny.vhr.) 2. § (5) bekezdés rendelkezéseire és 1. számú mellékletének (jegyzék) 5. pontjában foglaltakra alapították. A társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy az öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakört a Tny.vhr. 1. számú mellékletének 5. pontja a "Melegüzemben végzett munka" fejezetben tartalmazza. Ezeknél a munkaköröknél alapvető jogosultsági feltétel, hogy a munkavégzés melegüzemben, melegüzemi körülmények között történjék, hiszen a korkedvezményt az izzó, megolvasztott anyag által sugárzott hő károsító hatása alapozza meg. A felperes munkavégzését nem melegüzemi körülmények között végezte. A S.-ből B.-be szállított hideg öntvényeket köszörülte, ezért az általa kért időszak korkedvezményre jogosító időként nem ismerhető el. Megállapításra került, hogy a társadalombiztosítási nyilvántartásban található adatszolgáltatások szerint a felperes munkaköre köszörűs volt, a foglalkoztató iratanyagában korkedvezményre vonatkozó adat nem volt található, a felperes által ténylegesen végzett munka nem azonosítható a Tny.vhr. mellékletében szereplő öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörrel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását és az S. Vasöntöde Rt.-nél 1975. június 23. napjától 1986. augusztus 30. napjáig fennálló jogviszonya korkedvezményre jogosító időként való elismerését, másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy az S. Vasöntöde Rt.-nél fennálló jogviszonyában a munkakönyvébe ugyan köszörűs munkakör került megjelölésre, azonban ténylegesen öntvényköszörűs munkakört látott el az öntöde b.-i telephelyén, amelyet a tanúk is megerősítettek és amely munkakör megegyezik a Tny.vhr. 1. számú mellékletében foglalt munkakörrel. Hivatkozott a felperes arra, hogy a kollégáinak kivétel nélkül elismerték az öntvényköszörűs munka időtartamát korkedvezményre jogosító időszaknak. A teljes munkaidejében öntvényköszörűs munkát végzett, ezért megfelel a ténylegesen végzett munka (munkakör) alapján a jegyzékben található korkedvezményre jogosító munkakörnek attól csupán elnevezésében tér el.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a tanúk és a felperes is az S. Vasöntöde b.-i üzemében dolgoztak. Az öntvényeket a vasöntödéből teherautóval szállították a b.-i üzembe, ahol a kihűlt öntvényekkel dolgoztak nem melegüzemi körülmények között. A felperes nem került közvetlen kapcsolatba az izzó megolvasztott anyag által sugárzott hővel, így a hő károsító hatása nem is valósult meg. Azt nem vitatta az alperes, hogy a tevékenység nehéz fizikai munka volt, a munkavégzés jellegéből adódóan védőfelszerelésre is szükség lehetett, azonban a tényleges tevékenység nem volt azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található melegüzemi öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörrel, így nem nyert bizonyítást, hogy 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a felperes korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott volna.
Az elsőfokú ítélet
[5] A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására "és új határozat hozatalára" kötelezte idézve a Tny. 8. §-a, 8/B. § (4) bekezdése és a Tny.vhr. 2. § (1-2) bekezdése rendelkezéseit, valamint a Tny.vhr. 1. számú melléklete 5. pontját.
[6] A bíróság rögzítette, hogy a tanúk, így H. Gy., P. K. és M. F.-né, akik a felperessel azonos öntvényköszörűs munkát végeztek az S. Vasöntöde b.-i telephelyén, öntvényköszörűsként eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként elismerésre került. A felperes munkakönyvében a köszörűs munkakör került feltüntetésre, de a végzett munka - tanúk által bizonyítottan - megegyezett az öntvényköszörűs munkaköri feladatokkal.
[7] A bíróság álláspontja szerint a Tny.vhr. 1. számú melléklete 5. pontja az öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakört melegüzemi munkakörnek minősíti és annak meghatározásánál nem támaszt olyan követelményt, hogy ténylegesen meleg vagy forró öntvényeken, vagy ilyen környezetben kell végezni a csiszolást, köszörülést, az pedig fogalmilag kizárt, hogy egy forró öntvényt akár kézi, akár gépi erővel csiszoljanak, avagy a felületéről bármit eltávolítsanak.
[8] A bíróság megállapította, hogy a felperes után a foglalkoztatója korkedvezmény-biztosítási járulékot nem fizetett, azonban ezen járulék fizetése a korkedvezményre való jogosultság elismerésének nem is jogszabályi feltétele.
[9] A bíróság a fenti okfejtésére figyelemmel megállapította, hogy a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. napja között öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörben történő munkavégzése korkedvezményre jogosító időnek minősül.
[10] A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára "korkedvezményre jogosító időként elismerni az S. Öntöde b.-i telephelyén 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a felperes által öntvénytisztító munkakörben eltöltött időt és ennek figyelembevételével meghatározni a korkedvezményre jogosító időket."
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében alperes elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte a Tny. 8. § (1)-(3) bekezdései és a Tny.vhr. 3. § (5) bekezdése (helyesen 2. § (5) bekezdése), valamint az 1. számú melléklet 5. pontja bíróság általi megsértését állítva.
[12] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes és a tanúk is állították, hogy nem melegüzemi körülmények között dolgoztak, a kihűlt, S.-ből szállított öntvényekkel kellett dolgozniuk. Nem került a felperes közvetlen kapcsolatba az izzó megolvasztott anyag által sugározott hővel, esetében a hő károsító hatása nem valósult meg. Tényleges tevékenysége nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található melegüzemi öntvénytisztító (öntvényköszörűs) munkakörökkel, ennek ellenére a bíróság az öntvénytisztító munkakört melegüzemi munkakörnek minősítette és mint ilyen korkedvezményre jogosító időként ismerte el. A bíróság a Tny.vhr. 3. § (5) bekezdésében (helyesen2. § (5) bekezdésében) írtak ellenére - iratellenesen - állapította meg a felperes részére korkedvezményre jogosító időként az 1975. június 23. - 1986. augusztus 30. közötti időszakot.
[13] Az alperes álláspontja szerint "a köszörűs munkakörben végzett munka nem minősíthető melegüzemi szintű, a szervezet fokozott igénybevételével járó, egészségre különösen ártalmasa munkavégzésnek. A hőtermelés mértéke ugyanis nem haladja meg a vonatkozó baleset- és egészségvédelmi jogszabályok szerint előírt hőmérsékleti értéket, ezért a dolgozók tevékenységét nem lehet azonosítani a melegüzemben végzett munka felsorolásában szereplő öntő munkakörrel. Az öntvénytisztítók is korkedvezményre csak akkor jogosultak, ha az öntödéből kikerült sokszor még meleg öntvények elsődleges, úgynevezett durva tisztítását végzik. Az elsődlegesen már megtisztított, más külső vállalatoktól szállított hidegöntvények másodlagos finom csiszolása korkedvezményre nem jogosít. Felperes esetében az S. Vasöntödéből (melegüzem) már a kihűlt öntvényeket szállították a b.-i telephelyre (hidegüzem), ahol a hidegöntvények másodlagos finom csiszolását végezték, így a köszörűs munkakör korkedvezményre nem jogosít, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében sem szerepel."
[14] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tanúk nem mindegyike volt a felperes munkatársa, nem dolgoztak együtt, a bíróság mégis bizonyítottnak látta ezen tanúk nyilatkozata alapján, hogy a felperes öntvényköszörűs munkakörben dolgozott és a tanúvallomásokat ítélete alapjául elfogadta.
[15] Az alperes érvelése szerint a jogszabályi feltételek vizsgálatára kizárólag a felperes vonatkozásában került sor, egyedi ügyben született határozatot vizsgált felül a bíróság, ezért a hasonló tényállás mellett, de eltérő személyi körben született határozatok a felperes ügyének elbírálására befolyással nem lehetnek. Fenntartotta az alperes továbbra is, hogy a felperes által végzett tevékenység nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében található munkakörökkel, ezért azt korkedvezményre jogosító időként nem lehet elismerni.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását, alperes felülvizsgálati költségben marasztalását kérte. A felperes érvelése szerint bizonyította, hogy ténylegesen öntvényköszörűs munkakörben volt foglalkoztatva az S. Vasöntöde b.-i telephelyén, a tanúk közvetlen kollégái voltak és szintén öntvényköszörűs munkakörben voltak foglalkoztatva, a napi munkát együtt végezték. A jogszabály az öntvénytisztító, öntvényköszörűs munkakörnél nem támaszt olyan követelményt, hogy ténylegesen meleg vagy forró öntvényeken vagy ilyen környezetben kellene a csiszolást, a köszörülést végezni. Az alperes a munkaköri jegyzéket, illetve a munkakört kiterjesztően értelmezi, amikor olyan feltételeket határoz meg, amelyeket a jogszabály nem tartalmaz.
[17] A felperes álláspontja szerint a jogszabály a korkedvezmény-biztosítási járulék fizetését, mint korkedvezményre jogosultság elismerésének feltételét nem írja elő, ezért a járulékfizetés elmaradása nem zárja ki azt, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idejét a társadalombiztosítási szervek figyelembe vegyék.
[18] A bizonyítékok felülmérlegelése kapcsán a felperes hivatkozott a BH 2012.179. számú, BH 2002.29. számú és a BH 1999.44. számú eseti döntéseire.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[20] A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között az S. Vasöntöde munkáltató b.-i telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint - a felperes előadásával egyezően - a b.-i telephelyen az s. öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket minden nap gépkocsi vitt S.-ből, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. B.-ben a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt. A tanúk egybehangzóan adták elő, hogy "a b.-i üzemben nem különült el az öntvényköszörűs és a köszörűs munkakör, mindenki ugyanazt a munkát végezte". A felperes esetében nem, a tanúk esetében a foglalkoztató a korkedvezmény-biztosítási járulékot megfizette és ez utóbbiak részére az öntvényköszörűs munkakörben eltöltött idő - a foglalkoztató igazolása alapján - korkedvezményre jogosító időként elismerésre is került.
[21] A Tny. 8/B. §-a szerint, aki 2010. december 31. előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerint részesülhet korkedvezményben.
[22] A korkedvezmény egyik alapkövetelménye, hogy a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre különösen ártalmas munkavégzést igazoljon az ezen kedvezmény jogosultja.
[23] A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét a Tny.vhr. 1. számú melléklete tartalmazza. A munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet, az abban használt meghatározástól eltérő megjelelésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha az a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör a munkaköri leírásból megállapíthatóan a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos. Fokozottan érvényesül az azonosításnál a munkaköri leírásnak a szerepe akkor, amikor a munkakör elnevezése nem egyezik meg szó szerint vagy egyáltalán nem egyezik meg a jegyzékben szereplő elnevezéssel. Ilyen esetben a munkakör pontos leírása ad alapot az azonosításra és ennek következtében arra, hogy az elnevezésben fennálló eltérés ellenére is valamely munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként nyerhessen elismerést. A kialakult bírói gyakorlat szerint olyan esetben, amikor az azonosítás kérdése felmerül, nem elegendő az, hogy a tevékenység összefüggésben legyen valamelyik korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakörrel, hanem szükséges a tartalmában azonos tevékenység fennállása.
[24] A munkaköri jegyzék azt rögzíti, hogy az adott munkakör milyen feltételek fennállása esetén ad jogot korkedvezményre. A jegyzékben felsorolt feltételek (munkakör) feladatleírása és ágazati hatályának együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a korkedvezményre jogosultság megállapítható legyen. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a korkedvezményre jogosultság megállapítását és a további feltételek vizsgálata is szükségtelen.
[25] A Tny. 8. § (1) bekezdése azon személyeknek biztosítja a korkedvezményt, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végeznek. Az, hogy melyek azok a munkatevékenységek, munkakörök, amelyek a kedvezményre jogosítanak, a törvényhozó csak igen szűk körben a Tny. 8/A.-8/B. §-ok alapján és a Tny.vhr. 2. §-7. §-aiban, valamint a Tny.vhr. 1. számú mellékletében szigorúan meghatározott keretek között bízta a jogalkalmazó szervek mérlegelésére.
[26] A Tny.vhr. 1. számú mellékletének 5. pontja azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket határozza meg, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható.
[27] "A melegüzemi munkavégzés azt jelenti, hogy a munkáltató jelentős mértékű energia felhasználásával anyagok fizikai (kémiai) tulajdonságainak, alakjának, összetételének megváltoztatását, átalakítását végzi meleg körülmények között. A melegüzemi körülmények mind munkabiztonsági, mind munka-egészségügyi szempontból számos sajátossággal bírnak. A munkakörnyezet levegője az emberi szervezetre gyakorolt külső hatása abban nyilvánul meg, hogy érintkezve a testfelülettel biztosítja az életfolyamat során termelt hőmennyiség felesleges részének elszállítását, s a szervezet hőleadását. A magas munkakörnyezeti hőmérséklet esetén a fizikai munkavégzés hőtermelésre és hőleadás hőcsökkentő hatása között az egyensúly felborulhat. Nagyon fontos a munkavállaló folyadék egyensúlyának fenntartása és biztosítása, illetve az egészségkárosodások megelőzése érdekében prevenciós intézkedések meghozatala."
[28] A munkaügyi bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a jegyzék 5. pontjában a jogalkotó az öntvényköszörűs munkakört a melegüzemi munkakörnek tekintette.
[29] A perben nem volt vitatott, hogy felperes nem melegüzemben, nem melegüzemi körülmények között végezte a munkáját, ezért annak vizsgálata, hogy az öntvényköszörűs munkakör azonosítható-e a köszörűs munkakörrel, szükségtelen volt.
[30] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
[31] A Kúria több, így az Mfv.III.10.008/2014/3. számú határozatában is kifejtette, hogy az a körülmény, hogy esetlegesen más, a felperessel együtt dolgozó személyek (munkatársak) a Tny. 8/B. § (2) bekezdésében írt törvényi feltételek ellenére tévesen részesültek korkedvezményben a felperes javára önmagában jogosultságot nem teremt.
A döntés elvi tartalma
[32] Amennyiben a felperes munkáját nem melegüzemben, melegüzemi körülmények között végezte, a Tny.vhr. 1. számú melléklet 5. pontjára alapított korkedvezményre jogosultság elbírálásához a munkakör azonosítás szükségtelen.
Záró rész
[33] Az alperes a bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
[34] A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. szeptember 4.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.361/2017.)