adozona.hu
BH 2018.3.101
BH 2018.3.101
Nyilvántartásba vétel hiányában az adóalany nem érvényesítheti a kereskedelmi gázolaj tekintetében a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében nevesített adó-visszaigénylési jogát [2003. évi CXXVII. tv. (Jöt.) 57/C. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. április 2-án elektronikus úton kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylési kérelmet (a továbbiakban: Kérelem) terjesztett elő a 2013. április 17. - december 31. közötti időszakra. Az elsőfokú adóhatóság a Kérelmet 2015. április 13-án elektronikus úton elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett a kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés érvényesítéséhez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vétellel, illetve a Kérelemben megadott bevallási idős...
BH 2018.3.101 Nyilvántartásba vétel hiányában az adóalany nem érvényesítheti a kereskedelmi gázolaj tekintetében a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében nevesített adó-visszaigénylési jogát [2003. évi CXXVII. tv. (Jöt.) 57/C. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. április 2-án elektronikus úton kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylési kérelmet (a továbbiakban: Kérelem) terjesztett elő a 2013. április 17. - december 31. közötti időszakra. Az elsőfokú adóhatóság a Kérelmet 2015. április 13-án elektronikus úton elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett a kereskedelmi gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés érvényesítéséhez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vétellel, illetve a Kérelemben megadott bevallási időszak sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.[2] Az [1] bekezdésben foglalt elutasításra tekintettel a felperes 2015. április 15-én indítványozta az adó-visszaigénylés érvényesítéshez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vételét. Többszöri hiánypótlást után, végül a felperes 2015. május 15-én nyújtotta be hiánytalanul kérelmét, amely alapján 2015. május 22-én nyilvántartásba vették.
[3] A jövedéki adó visszaigényléséhez kapcsolódóan az elsőfokú adóhatóság a 2015. május 4-én kelt végzésével ismételten hiánypótlásra hívta fel a felperest, amelyben felszólította, hogy a helyesen megjelölt időszakra vonatkozó, kijavított adóbevallását újként - elektronikus úton, az elmulasztás jogkövetkezményeire történt figyelmeztetéssel egyidejűleg - 8 munkanapon belül nyújtsa be. A felperes 2015. május 11-én nyújtotta be - 1 025 000 forintra vonatkozó - javított adattartalmú kérelmét (a továbbiakban: Javított Kérelem), amelyben a bevallási időszakot már - helyesen - 2014. január 1. - december 31. tekintetében jelölte meg.
[4] Az elsőfokú adóhatóság ezt követően a felperesnél jövedéki adó adónemben a 2014. január 1. - 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A revízió lezárását követően határozatával a felperes terhére - jogosulatlan jövedékiadó-visszaigénylés miatt - összesen 1 025 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amely után 1 025 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 10 833 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[5] A fellebbezést követően az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Indokolásában elfogadta az elsőfokú adóhatóságnak azon érvelését, amely szerint a felperes nem nyújthatta be jogszerűen a jövedékiadó-visszaigénylését, mivel az adóbevallásának benyújtásáig nem került nyilvántartásba vételre. A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 57/C. § (2) bekezdése alapján ugyanis jövedéki-adó-visszaigénylés kizárólag a már nyilvántartásba vett jármű és személy után érvényesíthető.
[7] Az alperes nem fogadta el a felperes azon érvelését sem, amely szerint azzal, hogy - nem jól, vagy nem megfelelően előterjesztve - a VPOP_J21 nyomtatványon 2015. január 26-án, 30 nappal az adó-visszaigénylés megnyíltát megelőzően már kezdeményezte a nyilvántartásba vételét, megillette volna az adó-visszaigényléshez való jog. Indokolása szerint bár az adóalany a kérelmét a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint valóban az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani az adóhatósághoz, azonban adó-visszaigénylési jogával kizárólag a nyilvántartásba vétele után élhet.
[8] E körben utalt az elsőfokú adóhatóságnak az 2812290011 iktatószámú, a felperes észrevételére megtett tájékoztatására (a továbbiakban: Tájékoztató). A Tájékoztató szerint bár 2015. február 18-án valóban volt a felperes részéről egy regisztráció, azonban abban nem szerepelt a nyilvántartásba vétel iránti, J21-es nyomtatvány beküldésének regisztrációja. A felperesnek a 2015. március 10-ei benyújtása is meghiúsult, amely szintén nem a nyilvántartásba vételi iránti kérelemhez kapcsolódott.
A kereseti kérelem
[9] A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetlevelében hangsúlyozta, hogy a jövedéki adó visszaigénylésére irányult kérelme nem volt jogszabálysértő, ugyanis eleget tett a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, amely szerint a nyilvántartásba vételi eljárást el kellett indítania már a visszaigénylés iránti kérelem benyújtását megelőzően. Ezt támasztotta alá álláspontja szerint az, hogy 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, valamint 2015. április 15-én már előterjesztett kérelmeket a nyilvántartásba vétele érdekében.Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolásában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy ténykérdés volt az, hogy a felperes 2015. április 2-án nyújtotta be a Kérelmet, nyilvántartásba vételére viszont csak 2015. május 22-én került sor. A felek között abban pedig nem volt vita, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint a nyilvántartásba vett üzembentartó jogosult adó-visszaigénylésre.[11] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes tekintetében nem álltak fenn a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott, a jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltételei. A felperes ugyanis sem 2015. április 2-án, a Kérelem benyújtásának időpontjában, sem pedig 2015. május 11-én, a Javított Kérelem előterjesztésének időpontjában nem volt nyilvántartásba véve.
[12] Indokolásában rögzítette azt is, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében nevesített kiegészítő feltétel - amely szerint az adó-visszaigénylésre jogosultnak a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adó visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani a vámhatósághoz - sem valósult meg a felperes vonatkozásában. A felperes ugyanis első ízben adó-visszaigénylési kérelmét 2015. április 2-án nyújtotta be, a nyilvántartásba vételre pedig - a 2015. április 15-én előterjesztett kérelmére tekintettel - 2015. május 22-én került sor.
[13] Az elsőfokú bíróság az adóbírság mértékének körében is az alperesi határozat jogszerűségét állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését a kereseti kérelmében foglaltak helyt adása mellett. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkezéseit - a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésének, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésének, valamint 171. §-ának megjelölése mellett - több szempontból is jogszabálysértőnek találta.[15] A felperes egyrészt sérelmezte, hogy annak ellenére minősítette az elsőfokú bíróság jogszerűtlennek az adó-visszaigényléshez való jogát, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott kiegészítő feltételnek eleget tett. Ezt támasztotta alá érvelése alapján az, hogy többek között már 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, illetve 2015. április 15-én is benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmet.
[16] Végül az adóbírság mértékének körében továbbra is azt a véleményt képviselte, hogy minden tőle telhetőt megtett a jogszabálykövető magatartás tanúsítása érdekében, ezért annak mértékét eltúlzónak találta.
[17] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében azt emelte ki, hogy a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a jövedékiadó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltétele - amelyet a felperes maga sem vitatott - egy előzetes vámhatósági nyilvántartásba vétel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nem megalapozott.[19] Jelen ügyben a Kúriának két kérdésben kellett határoznia. Egyrészt arról a jogkérdésről kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította-e meg - az alperes álláspontját elfogadva -, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései alapján, a nyilvántartásba vétel hiányában a felperes nem volt jogosult a jövedéki adó tekintetében az adó-visszaigénylésre.
[20] Másrészt arról kellett döntenie, hogy jogszerűen fogadta-e el az elsőfokú bíróság az alperes azon álláspontját, hogy jelen ügyben az adóbírság törlésének, mértéke mérséklésének nem volt helye.
[21] A Kúria e kérdéseket illetően több szempont alapján is egyetértett a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal.
[22] A Kúria az első jogkérdés tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a Jöt. 57/C. § (2) bekezdése szerinti jövedéki adó visszaigénylésének alapvető feltétele, hogy az érintett jármű, illetve annak üzembentartója szerepeljen a nyilvántartásban. A Jöt. idézett szakasza ugyanis tételesen rögzíti, hogy csak abban az esetben van lehetősége az adóalanynak az adó-visszaigénylési jogának érvényesítésére, amennyiben már az adó-visszaigénylési kérelem benyújtásakor nyilvántartásba vételre került. Ez egyebekben jelen ügyben a felperes által sem volt vitatott.
[23] E körben utal arra is a Kúria, hogy a jövedéki adó rendszerében az adóalanyt megillető adó-visszaigénylési jog - szemben például az általános forgalmi adó rendszerével - nem egy, a rendszer alapvető, kötelező elemét képező jogosultság, amelynek érvényesülését minden körülmény között biztosítani kell a lehető legkisebb korlátozás mellett az adóalany számára. A Jöt. rendszerében ez egyfajta adókedvezmény, amelynek érvényesítése ennek következtében szigorúbb feltételek - tehát a Jöt. rendelkezéseinek kógens értelmezése - alá esik. (Kfv.I.35.204/2016/4. [30] bekezdése)
[24] Ennek megfelelően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem volt jogosult a felperes az adó-visszaigénylési jogának gyakorlására, ugyanis 2015. május 11-én még nem volt nyilvántartásba véve, mivel arra csak 2015. május 22-én került sor.
[25] A kiegészítő feltétel tekintetében a Kúria hangsúlyozza, hogy téves a felperes azon álláspontja, amely szerint az egyfajta kedvezmény a nyilvántartásba vétel helyett az adó-visszaigényléshez való jog érvényesítése vonatkozásában. A Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott, az adó-visszaigényléshez szükséges kettős rendszer - az üzembentartó nyilvántartásba vétele, illetve a kiegészítő feltétel - nem vagylagos feltételrendszer, hanem konjunktív. Erre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyilvántartásba vétel hiányában nem volt jelentősége annak, hogy a felperes korábban esetleg több alkalommal sikertelen nyilvántartásba vétel iránti kérelmet terjesztett elő.
[26] A kiegészítő feltétel körében egyebekben utal arra is a Kúria, hogy amennyiben a kiegészítő feltételnek való megfelelés elegendő is lett volna a jövedékiadó-visszaigényléshez, akkor sem felelt volna meg annak a felperes. A felperes első nyilvántartásba vétel iránti kérelmét hiánytalanul - a Jöt. szigorúbb rendszeréből következően ezt kellett figyelembe venni - 2015. május 15-én nyújtotta be, amely miatt Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében foglalt 30 napos időtartam nem volt meg az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítéséhez viszonyítva.
[27] A második kérdés tekintetében mindenekelőtt hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes e körben a Pp. 339/B. §-ának megfelelően mérlegelési jogkörében járt el. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az adóbírsághoz kapcsolódóan az alperes a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, a határozatból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e.
[28] A második kérdés vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelem körében megállapítható volt, hogy a felperes lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését kívánta. A felülvizsgálati eljárás viszont nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak abban az esetben kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha azokat a bíróság kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. Nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek pedig az az eset minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.).
[29] Jelen ügyben viszont a rendelkezésre állt bizonyítékoknak ilyen okszerűtlen értékelése nem történt meg. Az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el az alperes álláspontját, amely szerint nem volt lehetőség - tekintettel az Art.-ban nevesített, az adóbírság mérséklésének feltételét képező kellő körültekintés hiányára - az adóbírság mértékének mérséklésére. A Jöt. szankciórendszere szigorú, kógens szabályokat tartalmaz, ezért az adóbírság mérséklésének körében a felperesnek kellett volna megfelelő hivatkozásokkal alátámasztania, hogy tekintetében az adóbírság mérséklésének körülményei fennálltak. A felperes azonban nem tudta bizonyítani a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket vonatkozásában, viszont az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az adóbírság mérséklésének nem volt helye jelen ügyben.
[30] Mindezek alapján jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg a felperes adó-visszaigénylési joga gyakorlásának jogszerűtlenségét, és helytállóan mellőzte a kiszabott adóbírság mérséklését.
[31] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.382/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.I.35.382/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter tanácselnök és előadó bíró; Dr. Heinemann Csilla bíró; Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Horváth Z. Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Neizer Norbert ügyvéd)
Az alperes: Nemzeti Adó-és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Dr. Forró Gabriella jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél felperes
A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 12.
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.32.264/2016/10. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.32.264/2016/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 102.500 (százkétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. április 2-án elektronikus úton kereskedelmi gázolaj utáni jövedéki adó visszaigénylési kérelmet (a továbbiakban: Kérelem) terjesztett elő a 2013. április 17. - 2013. december 31. közötti időszakra. Az elsőfokú adóhatóság a Kérelmet 2015. április 13-án elektronikus úton elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett a kereskedelmi gázolaj utáni jövedéki adó visszaigénylés érvényesítéséhez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vétellel, illetve a Kérelemben megadott bevallási időszak sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.[2] Az [1] bekezdésben foglalt elutasításra tekintetettel a felperes 2015. április 15-én indítványozta az adó-visszaigénylés érvényesítéshez szükséges vámhatósági nyilvántartásba vételét. Többszöri hiánypótlást után, végül a felperes 2015. május 15-én nyújtotta be hiánytalanul kérelmét, amely alapján 2015. május 22-én nyilvántartásba vették.
[3] A jövedéki adó visszaigényléséhez kapcsolódóan az elsőfokú adóhatóság a 2015. május 4-én kelt végzésével ismételten hiánypótlásra hívta fel a felperest, amelyben felszólította, hogy a helyesen megjelölt időszakra vonatkozó, kijavított adóbevallását újként - elektronikus úton, az elmulasztás jogkövetkezményeire történt figyelmeztetéssel egyidejűleg - 8 munkanapon belül nyújtsa be. A felperes 2015. május 11-én nyújtotta be - 1.025.000 forintra vonatkozó - javított adattartalmú kérelmét (a továbbiakban: Javított Kérelem), amelyben a bevallási időszakot már - helyesen - 2014. január 1. - december 31. tekintetében jelölte meg.
[4] Az elsőfokú adóhatóság ezt követően a felperesnél jövedéki adó adónemben a 2014. január 01. - 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A revízió lezárását követően határozatával a felperes terhére - jogosulatlan jövedéki adó-visszaigénylés miatt - összesen 1.025.000 forint adókülönbözetet állapított meg, amely után 1.025.000 forint adóbírságot szabott ki, valamint 10.833 forint késedelmi pótlékot számított fel.
[5] A fellebbezést követően az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Indokolásában elfogadta az elsőfokú adóhatóságnak azon érvelését, amely szerint a felperes nem nyújthatta be jogszerűen a jövedéki adó visszaigénylését, mivel az adóbevallásának benyújtásáig nem került nyilvántartásba vételre. A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 57/C.§ (2) bekezdése alapján ugyanis jövedéki adó visszaigénylés kizárólag a már nyilvántartásba vett jármű és személy után érvényesíthető.
[7] Az alperes nem fogadta el a felperes azon érvelését sem, amely szerint azzal, hogy - nem jól, vagy nem megfelelően előterjesztve - a VPOP_J21 nyomtatványon 2015. január 26-án, 30 nappal a adó-visszaigénylés megnyíltát megelőzően már kezdeményezte a nyilvántartásba vételét, megillette volna az adó-visszaigényléshez való jog. Indokolása szerint bár az adóalany a kérelmét a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint valóban az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani az adóhatósághoz, azonban adó-visszaigénylési jogával kizárólag a nyilvántartásba vétele után élhet.
[8] E körben utalt az elsőfokú adóhatóságnak az 2812290011 iktatószámú, a felperes észrevételére megtett tájékoztatására (a továbbiakban: Tájékoztató). A Tájékoztató szerint bár 2015. február 18-án valóban volt a felperes részéről egy regisztráció, azonban abban nem szerepelt a nyilvántartásba vétel iránti, J21-es nyomtatvány beküldésének regisztrációja. A felperesnek a 2015. március 10-ei benyújtása is meghiúsult, amely szintén nem a nyilvántartásba vételi iránti kérelemhez kapcsolódott.
[9] Az alperes a kiszabott adóbírság tekintetében rámutatott arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az adóbírság mellőzésére, mértékének mérséklésére okot adó, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állt fenn. Álláspontja szerint az adóbírság összegének mérsékléséhez szükséges kellő körültekintés a felperes vonatkozásában nem volt megállapítható. Véleménye szerint helyes volt az elsőfokú adóhatóság azon megállapítása e körben, amely szerint a felperes a tevékenységének megkezdése és a Kérelem benyújtásának időpontja között több, mint két év telt el, amely alatt a felperes több fórumon is tájékozódhatott volna a visszaigénylés feltételeiről, illetve a szükséges adóhatósági nyilvántartásba vételről.
A kereseti kérelem
[10] A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetlevelében hangsúlyozta, hogy a jövedéki adó visszaigénylésére irányult kérelme nem volt jogszabálysértő, ugyanis eleget tett a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, amely szerint a nyilvántartásba vételi eljárást el kellett indítania már a visszaigénylés iránti kérelem benyújtását megelőzően. Ezt támasztotta alá álláspontja szerint az, hogy 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, valamint 2015. április 15-én már előterjesztett kérelmeket a nyilvántartásba vétele érdekében.[11] A felperes kiemelte azt is, hogy az adóbírság mértékének vonatkozásában szintén jogsértő megállapításokat tett az alperes, mivel kellő körültekintéssel járt el az ügyben. 2015 januárjától kezdődően ugyanis több ízben is megpróbálta a nyilvántartásba vételt mind elektronikus úton, mind papír alapon. Az adóhatósággal is teljes mértékben együttműködött az adóigazgatási eljárás során.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolásában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy ténykérdés volt az, hogy a felperes 2015. április 2-án nyújtotta be a Kérelmet, nyilvántartásba vételére viszont csak 2015. május 22-én került sor. A felek között abban pedig nem volt vita, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései szerint a nyilvántartásba vett üzembentartó jogosult adó-visszaigénylésre.[13] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes tekintetében nem álltak fenn a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében meghatározott, a jövedéki adó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltételei. A felperes ugyanis sem 2015. április 2-án, a Kérelem benyújtásának időpontjában, sem pedig 2015. május 11-én, a Javított Kérelem előterjesztésének időpontjában nem volt nyilvántartásba véve.
[14] Indokolásában rögzítette azt is, hogy a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében nevesített kiegészítő feltétel - amely szerint az adó-visszaigénylésre jogosultnak a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adó visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítése előtt legalább 30 nappal köteles benyújtani a vámhatósághoz - sem valósult meg a felperes vonatkozásában. A felperes ugyanis első ízben adó-visszaigénylési kérelmét 2015. április 2-án nyújtotta be, a nyilvántartásba vételre pedig - a 2015. április 15-én előterjesztett kérelmére tekintettel - 2015. május 22-én került sor. Mindezekre tekintettel egyebekben elutasította - mint szükségtelent - a felperesnek F. G. ügyintézőnek (a továbbiakban: Ügyintéző) a tanúként való meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát is.
[15] Az elsőfokú bíróság az adóbírság mértékének körében is az alperesi határozat jogszerűségét állapította meg. Érvelése szerint az alperes számot adott azon lényeges körülményekről, amelyeket az adóbírság kiszabásánál figyelembe vett, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-ának tartalma szerint járt el. A felperes nem adott elő olyan érdemi tényeket, körülményt, amely alapján terhére kiszabott adóbírság törlésének, mértéke mérséklésének lett volna helye, illetve nem volt megállapítható e körben részéről a tőle elvárható körültekintés sem.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését a kereseti kérelmében foglaltak helyt adása mellett. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkezéseit - a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésének, a Pp. 206.§ (1) bekezdésének, az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésének, valamint az Art. 171.§-ának megjelölése mellett - több szempontból is jogszabálysértőnek találta.[17] A felperes egyrészt sérelmezte, hogy annak ellenére minősítette az elsőfokú bíróság jogszerűtlennek az adó-visszaigényléshez való jogát, hogy a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében meghatározott kiegészítő feltételnek eleget tett. Ezt támasztotta alá érvelése alapján az, hogy többek között már 2015. január 26-án, 2015. március 10-én, illetve 2015. április 15-én is benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmet.
[18] Álláspontja szerint a bíróság tévesen mellőzte az Ügyintéző tanúként való meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát. Véleménye alapján az Ügyintéző alá tudta volna támasztani, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét már a visszaigénylést megelőzően előterjesztette. Utalt arra is, hogy az Ügyintéző vallomásával igazolni tudta volna azt is, hogy az alperes hívta fel jogsértő - a nyilvántartásba vétel nélküli adó-visszaigénylésre irányuló kérelem előterjesztésére - magatartás tanúsítására.
[19] Végül az adóbírság mértékének körében továbbra is azt a véleményt képviselte, hogy minden tőle telhetőt megtett a jogszabálykövető magatartás tanúsítása érdekében, ezért annak mértékét eltúlzónak találta.
[20] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében azt emelte ki, hogy a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében foglaltak alapján a jövedéki adó-visszaigénylés érvényesíthetőségének feltétele - amelyet a felperes maga sem vitatott - egy előzetes vámhatósági nyilvántartásba vétel. Mivel álláspontja szerint sem a 2015. április 2-án, a Kérelem benyújtásának időpontjában, sem pedig 2015. május 11-én, a Javított Kérelem előterjesztésekor nem volt nyilvántartásba véve - amelyre 2015. május 22-én került sor -, ezért a felperes tekintetében Jöt. vonatkozó rendelkezései szerinti adó-visszaigénylés feltételei nem álltak fenn.
[21] Egyebekben hangsúlyozta azt is, hogy a Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében meghatározott kiegészítő feltételnek sem tett eleget a felperes, mivel a nyilvántartásba vételre irányuló, J21 megnevezésű nyomtatvány kérelmét a felperes a [17] bekezdésben nevesített időpontokban nem nyújtotta be, vagy azok benyújtása meghiúsult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nem megalapozott.[23] A Kúria a Pp. 272.§ (2) és 275.§ (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül.
[24] Jelen ügyben a Kúriának két kérdésben kellett határoznia. Egyrészt arról a jogkérdésről kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította-e meg - az alperes álláspontját elfogadva -, hogy a Jöt. vonatkozó rendelkezései alapján, a nyilvántartásba vétel hiányában a felperes nem volt jogosult a jövedéki adó tekintetében az adó-visszaigénylésre.
[25] Másrészt arról kellett döntenie, hogy jogszerűen fogadta-e el az elsőfokú bíróság az alperes azon álláspontját, hogy jelen ügyben az adóbírság törlésének, mértéke mérséklésének nem volt helye.
[26] A Kúria a [24] és [25] bekezdésekben meghatározott kérdéseket illetően több szempont alapján is egyetértett a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal.
[27] A Kúria a [24] bekezdésben meghatározott jogkérdés tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a Jöt. 57/C. § (2) bekezdése szerinti jövedéki adó-visszaigénylésének alapvető feltétele, hogy az érintett jármű, illetve annak üzembentartója szerepeljen a nyilvántartásban. A Jöt. idézett szakasza ugyanis tételesen rögzíti, hogy csak abban az esetben van lehetősége az adóalanynak az adó-visszaigénylési jogának érvényesítésére, amennyiben már az adó-visszaigénylési kérelem benyújtásakor nyilvántartásba vételre került. Ez egyebekben jelen ügyben - a 4.K.32.264/2016/10. számú jegyzőkönyv tanúsága szerint - a felperes által sem volt vitatott.
[28] E körben utal arra is a Kúria, hogy a jövedéki adó rendszerében az adóalanyt megillető adó-visszaigénylési jog - szemben például az általános forgalmi adó rendszerével - nem egy, a rendszer alapvető, kötelező elemét képező jogosultság, amelynek érvényesülését minden körülmény között biztosítani kell a lehető legkisebb korlátozás mellett az adóalany számára. A Jöt. rendszerében ez egyfajta adókedvezmény, amelynek érvényesítése ennek következtében szigorúbb feltételek - tehát a Jöt. rendelkezéseinek kógens értelmezése - alá esik. (Kfv.I.35.204/2016/4. [30] bekezdése)
[29] Ennek megfelelően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem volt jogosult a felperes az adó-visszaigénylési jogának gyakorlására, ugyanis 2015. május 11-én még nem volt nyilvántartásba véve, mivel arra csak 2015. május 22-én került sor.
[30] A kiegészítő feltétel tekintetében a Kúria hangsúlyozza, hogy téves a felperes azon álláspontja, amely szerint az egyfajta kedvezmény a nyilvántartásba vétel helyett az adó-visszaigényléshez való jog érvényesítése vonatkozásában. A Jöt. 57/C. § (2) bekezdésében meghatározott, az adó-visszaigényléshez szükséges kettős rendszer - az üzembentartó nyilvántartásba vétele, illetve a kiegészítő feltétel - nem vagylagos feltételrendszer, hanem konjunktív. Erre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyilvántartásba vétel hiányában nem volt jelentősége annak, hogy a felperes korábban esetleg több alkalommal sikertelen nyilvántartásba vétel iránti kérelmet terjesztett elő.
[31] A kiegészítő feltétel körében egyebekben utal arra is a Kúria, hogy amennyiben a kiegészítő feltételnek való megfelelés elegendő is lett volna a jövedéki adó-visszaigényléshez, akkor sem felelt volna meg annak a felperes. A felperes ugyanis tévesen állította azt, hogy a nyilvántartásba vételét már a [17] bekezdésben foglalt időpontokban kezdeményezte volna. Az alperes ezeket a [8] bekezdésben foglaltak szerint - a Tájékoztatóra való utalással - tételesen cáfolta. Mindezek alapján a felperes első nyilvántartásba vétel iránti kérelmét hiánytalanul - a Jöt. szigorúbb rendszeréből következően ezt kellett figyelembe venni - 2015. május 15-én nyújtotta be, amely miatt Jöt. 57/C.§ (2) bekezdésében foglalt 30 napos időtartam nem volt meg az adó-visszaigénylési jogosultság első ízben történő érvényesítéséhez viszonyítva.
[32] Végül a Kúria nem értett egyet a felperes tanúmeghallgatás elmaradását illetően megfogalmazott aggályaival sem. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban is megfelelő indokát adta annak, hogy miért tartja szükségtelennek az Ügyintéző meghallgatását. A tényállás, pontosabban a jogkérdés az említett tanú meghallgatása nélkül is tisztázható volt, a meghallgatása szükségtelen bizonyítást jelentett volna.
[33] A [25] bekezdésben megfogalmazott kérdés tekintetében mindenekelőtt hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes e körben a Pp. 339/B.§-ának megfelelően mérlegelési jogkörében járt el. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az adóbírsághoz kapcsolódóan az alperes a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, a határozatból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e.
[34] A [25] bekezdésben meghatározott kérdésben vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelem körében megállapítható volt, hogy a felperes lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését kívánta. A felülvizsgálati eljárás viszont nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak abban az esetben kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha azokat a bíróság kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. Nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek pedig az az eset minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. (BH 2013.119.)
[35] Jelen ügyben viszont a rendelkezésre állt bizonyítékoknak ilyen okszerűtlen értékelése nem történt meg. Az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el az alperes álláspontját, amely szerint nem volt lehetőség - tekintettel az Art-ban nevesített, az adóbírság mérséklésének feltételét képező kellő körültekintés hiányára - az adóbírság mértékének mérséklésére. A Jöt. szankciórendszere szigorú, kógens szabályokat tartalmaz, ezért az adóbírság mérséklésének körében a felperesnek kellett volna megfelelő hivatkozásokkal alátámasztania, hogy tekintetében az adóbírság mérséklésének körülményei fennálltak. A felperes azonban nem tudta bizonyítani a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket vonatkozásában, viszont az adóhatóság helyesen állapította meg a [9] bekezdésében nevesített körülmények alapján, hogy az adóbírság mérséklésének nem volt helye jelen ügyben.
[36] Mindezek alapján jelen ügyben helyesen jutott arra következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg a felperes adó-visszaigénylési joga gyakorlásának jogszerűtlenségét, és helytállóan mellőzte a kiszabott adóbírság mérséklését.
[37] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdésében foglaltak szerint hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[38] Nyilvántartásba vétel hiányában az adóalany nem érvényesítheti a kereskedelmi gázolaj tekintetében a Jöt. 57/C.§ bekezdésében nevesített adó-visszaigénylési jogát.Záró rész
[39] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.[40] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles.
[41] A Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272.§ (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. október 26.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök és előadó bíró; Dr. Heinemann Csilla sk. bíró; Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.382/2017.)