adozona.hu
AVI 2018.2.14
AVI 2018.2.14
A Pp. 335/A. § (1) bekezdésének értelmezésekor tartalmilag kell minősíteni a felek kérelmeit és előadásait [1952. évi III. tv. 335/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság felperesnél a 2002-2006. évekre kiterjedően személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amelynek megállapításait elsőfokú határozatba foglalta. Az ellenőrzés során a revízió vizsgálta, hogy a felperes adózott jövedelme és az igazoltan megszerzett adómentes bevétele a kiadásokkal, a vagyongyarapodással arányban állt-e. A revízió vagyonmérleget állított fel, amelyből a megállapítások származtak. Az alperes határ...
AVI 2018.2.14 A Pp. 335/A. § (1) bekezdésének értelmezésekor tartalmilag kell minősíteni a felek kérelmeit és előadásait [1952. évi III. tv. 335/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság felperesnél a 2002-2006. évekre kiterjedően személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amelynek megállapításait elsőfokú határozatba foglalta. Az ellenőrzés során a revízió vizsgálta, hogy a felperes adózott jövedelme és az igazoltan megszerzett adómentes bevétele a kiadásokkal, a vagyongyarapodással arányban állt-e. A revízió vagyonmérleget állított fel, amelyből a megállapítások származtak. Az alperes határozata alapján az elsőfokú adóhatóság új eljárást folytatott le. Az új eljárásban hozott elsőfokú határozatot az alperes ismét megsemmisítette és új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot.[2] A másodszor megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 2012. szeptember 25. napján kelt határozatával a 2005. évre elévülés miatt megállapítást nem tett. A 2006. évre felperes terhére 39 677 530 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében adóhiánynak minősített, és az adóhiány után 19 838 765 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 19 095 145 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2012. december 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az alperes a másodfokú határozatot 2012. december 7. napján kiadmányozta. A felperes jogi képviselője, a H. M. Ügyvédi Iroda a 2012. december 10-én kelt, az elsőfokú adóhatósághoz 2012. december 11-én érkeztetett levelében bejelentette, hogy az ügyvédi iroda meghatalmazása megszűnt. Ezt követően dr. M. L. ügyvéd a 2012. december 12-én kelt levélben, amelyet az elsőfokú adóhatóság 2012. december 13. napján érkeztetett, bejelentette, hogy a felperes képviseletét a továbbiakban a dr. M. Ügyvédi Iroda látja el. A leveléhez csatolta a 2012. december 12. napján kelt meghatalmazását.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a 2012. december 10. napján intézkedett a másodfokú határozatnak a felperes részére történő kézbesítése iránt, valamint értesítette a felperest, hogy a részére történő kézbesítéssel egyidejűleg a meghatalmazott részére is megküldte a határozatot, s a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában állnak be. Az egyidejű kézbesítésre az elsőfokú adóhatóság a 2012. december 10. napján kelt átiratával intézkedett. A H. M. Ügyvédi Iroda részére postai úton megküldte az alperesi határozatot, amelyet a címzett 2013. január 3. napján vett át.
[5] A másodfokú határozatot személyes kézbesítés útján 2012. december 13-án a felperes otthontartózkodó, kiskorú - 14. életévet betöltött - lánya vette át. Ezt követően az adóhatóság 2012. december 18. és 2012. december 21. napján a felperes képviseletét újonnan ellátó ügyvédi iroda részére kísérelt meg személyes kézbesítést, amely nem vezetett eredményre, mivel a címzett a megkeresés időpontjában nem volt elérhető.
[6] A felperes jogi képviselője a 2012. december 19. napján kelt, az alperes részére címzett levelében kifogásolta a határozat 2012. december 13-án a felperes kiskorú lánya számára való kézbesítését.
[7] 2013. március 5. napján az alperes hivatalból eljárva a 2889248915 számú határozatával rendelkezett a jelen per tárgyát képező határozattal összefüggésben 180 000 Ft adókülönbözet, továbbá ezen megállapítás után kiszabott 90 000 Ft adóbírság, valamint felszámított 86 627 Ft késedelmi pótlék vonatkozásában az adóvégrehajtáshoz való jog megszüntetéséről.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Elsődlegesen kérte, hogy a tényállás felderítetlensége és az eljárási szabályok súlyos megsértése miatt a bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az adóhatóság hozzon új, jogszabályoknak megfelelő határozatot. Másodlagosan pedig, amennyiben a határozat meghozatalához szükséges adatok a peres eljárás során megállapíthatóak a bíróság szerint, az alperesi határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a felperest nem terheli adófizetési, adóbírság, valamint késedelmi pótlékfizetési kötelezettség. Mindkét esetben kérte továbbá az alperes kötelezését a felmerült költségek viselésére.[9] A kereset egyfelől azon adatok körét, illetve helyességét vitatta, amelyek alapján a vagyonmérleget megállapították. Másfelől a kézbesítés szabályszerűségével kapcsolatban tartalmazott érvelést. E körben a felperes rögzítette, hogy: "Részletes indokolás előterjesztését megelőzően elő kívánom adni, hogy a másodfokú adóhatósági határozat kézbesítésével összefüggésben kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjeszt elő a Felperes, amelynek elbírálása jelen eljárás szempontjából előkérdésnek minősül." A keresetlevél azt is tartalmazta, hogy a felperes fenntartja a korábbi nyilatkozatait.
[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. február 14. napján kelt 26.K.30.676/2013/23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.[12] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2015. február 12. napján kelt Kfv.I.35.393/2014/12. számú végzésével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.30.676/2013/23. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, az új eljárásra vonatkozó iránymutatásként meghatározta, hogy "az elsőfokú bíróságnak a felperes valamennyi, törvényes határidőn belül, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésének megfelelően előterjesztett érdemi kereseti indokát újólag vizsgálni kell, követve az elévült időszak vagyonmérlegére és a bizonyítás szabadságára vonatkozó szempontokat, figyelembe véve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. §-a szerinti adóhatósági határozat indokait. Az elsőfokú bíróságnak - a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján - lehetősége van az alperesi határozat megváltoztatására".
[13] A Kúria végzésével elrendelt új eljárás során, azaz a megismételt elsőfokú perben az alperes a 10. sorszámú előkészítő irat mellékleteként benyújtotta a 2015. július 22. napján kelt módosító határozatát, amelyben saját hatáskörben hivatalból az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére a 2006. évre személyi jövedelemadó adónemben 36 977 530 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében adóhiánynak minősített, erre figyelemmel 18 488 765 Ft adóbírságot szabott ki és 17 785 392 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[14] A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a 2006. évre vonatkozó adómegállapítási jog elévülése miatt ezen adóévre személyi jövedelemadó adónemben sem felperes terhére, sem javára adókülönbözetet nem állapít meg, egyúttal elrendeli a felperes terhére a határozattal a 2006. évre személyi jövedelemadó adónemben megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését és mellőzi a felperest személyi jövedelemadó adókülönbözet és adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelező határozati rendelkezést.
[15] Az elsőfokú bíróság ugyanis megállapította, hogy a 2012. december 13. napján a felperes hozzátartozója részére történt kézbesítést az Art. 124. § (7) bekezdésébe ütköző kézbesítés. Ennek következtében szabályszerű kézbesítés 2012. december hónapban nem teljesült, a felperes jogi képviselője pedig csak 2013 januárjában vette át az alperesi határozatot, amikorra a 2006. év tekintetében az adómegállapításhoz való jog már elévült. Ezáltal az elévülésre alapított felperesi kifogásnak helyt adott, mivel az alperes 2013 januárjában a 2006. adóévre vonatkozó adómegállapítást az Art. 164. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel jogszerűen nem tehette meg. Mindezekről a Kúria végzésében foglaltakra figyelemmel határozott az elsőfokú bíróság.
[16] A bíróság a fentiek szerint megállapította, hogy alperes határozata eljárásjogi szempontból az ügy érdemére kiható jogszabálysértést valósított meg, ezért azt a fentebb írtak szerint megváltoztatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a Kúria a támadott ítéletet helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, valamint marasztalja a felperest a perköltségben.[18] Az alperes arra alapította jogi álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében lefektetett szabályt, miszerint a keresetet a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. Az alperes véleménye szerint a felperes a perindításra nyitva álló határidőn túl, csupán az első tárgyaláson adta elő először, hogy a kézbesítés szabályszerűtlen volt, tekintettel arra, hogy az otthon tartózkodó kiskorú lány részére adták át az elsőfokú hatóság képviselői a határozatot. Tehát a kereset tiltott kiterjesztése valósult meg.
[19] Az alperes jogi érvelése alátámasztása érdekében hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.809/2013/5. számú ítéletére (KGD 2014.175.). Ebből a következőket idézte: "a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általában vonatkozik a közigazgatási határozat felülvizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. A keresetet az első tárgyaláson lehet megváltoztatni a Pp. 335/A. §-a szerint. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria már több ítéletében állást foglalt arról, hogy a késve előterjesztett újabb, más irányú kereseti kérelem felől a bíróság érdemben nem dönthet (Kfv.I.35.451/2009/3., Kfv.I.35.113/2012/6.)."
[20] Az alperes 2016. április 12. napján kelt előkészítő iratában hangsúlyozta, hogy az kétségtelen és vitathatatlan tény, hogy a felperes a keresetlevelében a szabálytalan kézbesítésre vonatkozóan nem nyilatkozott, azt nem kifogásolta, a keresetlevél szabálytalan kézbesítésre irányuló kérelmet, jogszabályhelyet nem tartalmaz, ahogy arra a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott az alperes. A felperesi jogi képviselő azon bejelentése, miszerint kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjeszt elő, nem egyenlő a konkrét jogszabályhellyel alátámasztott kereseti kérelemmel, ugyanis a keresetlevél nem tartalmaz erre vonatkozólag felülvizsgálati kereseti indokot.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy a kereseti kérelmét nem terjesztette ki tiltott módon. Megállapítható ugyanis, hogy a keresetlevél egyértelműen kiterjedt az alperesi határozat - elévüléssel érintett - 2006. adóévet érintő megállapítások vitatására is, így nem állja meg a helyét azon alperesi hivatkozás, miszerint az alperesi határozat keresetlevéllel nem támadott önálló - egyéb rendelkezésektől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére perindítási határidőn kívül terjesztette volna ki a keresetét.
[22] A per első tárgyalásán előterjesztett beadványában a felperes pusztán változatlan kereseti kérelmeinek megalapozásaként hivatkozott a jogszabálysértésekre tételesen. A kereset iránya a per során nem változott, ugyanazon adónemre, ugyanazon időszakra vonatkozott a továbbiakban is.
[23] A felperes előadta továbbá, hogy jelen ügyben nem irányadó az alperes által idézett döntés és a benne hivatkozott többi határozat, tekintettel arra, hogy azokhoz hasonló körülmények ebben az ügyben fel sem merültek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A Kúriának abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban jogszerűen minősítette-e a felperes hibás kézbesítésre vonatkozó hivatkozását és az ebből fakadó elévülési kifogását olyannak, mint amely nem tekinthető a kereset tiltott kiterjesztésének. A Pp. 335/A. § (1) bekezdésének az értelmezéséről van tehát szó. E bekezdés úgy szól, hogy a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bek.] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.[25] A felperes formálisan először az első tárgyaláson hivatkozott a 2012. december 13. napján teljesített kézbesítés jogszerűtlenségére. Ezen hivatkozás megengedhetőségét vitatta felülvizsgálati kérelmében az alperes. Azt tehát nem támadta, hogy a kézbesítés foganatosítása sértette az Art. kézbesítéskor hatályban lévő szabályait [124. § (7) bek.]. Nem vonta kétségbe azt sem, hogy amennyiben a vitatott kézbesítés jogszerűtlen, a 2006. adóévre vonatkozó adómegállapításhoz való jog már elévült, figyelemmel az Art. 164. § (1) bekezdésre, ennél fogva a felperes terhére megállapítás ezen év tekintetében nem tehető.
[26] A Kúria vizsgálta, hogy a kézbesítés jogszerűtlenségére a felperes tartalmilag hivatkozott-e már a keresetlevelében, vagy csupán az első tárgyaláson adta elő az ezzel kapcsolatos kifogását és az abból következő elévülési kifogást. A Kúria figyelemmel volt arra, hogy a keresetlevél második oldalán félkövérrel szedve szerepel a felperes azon előadása, miszerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet terjeszt elő, amely jelen eljárás szempontjából előkérdésnek minősül szerinte.
[27] A Kúria hangsúlyozza, hogy a Pp. 335/A. § (1) bekezdésének értelmezésekor is tartalmilag kell minősíteni a felek kérelmeit, előadásait, így a felperes keresetlevelét is. Nem csupán az vizsgálandó, hogy a keresetlevél felhívta-e az Art. 124. § (7) bekezdését, illetve 164. § (1) bekezdését, hanem az is, hogy megállapítható-e a keresetből, hogy ezek megsértését is vitatta a felperes. Ennek tükrében a Kúria megállapítja, hogy a kézbesítéssel kapcsolatos visszásságokra való hivatkozás - a fenti tényállás függvényében - tartalmilag okszerűen magában hordozza a felperes gyermekének történő kézbesítés jogszerűségének vitatását, amelynek megállapítása okszerűen ahhoz vezet, hogy a 2006. évre elévülés miatt megállapítás nem tehető.
[28] Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen zárkózott el a keresetlevél tisztán formai vizsgálatától és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen perben nem valósult meg a kereset tiltott kiterjesztése. Az elsőfokú bíróság az előbbiekből következően helyesen döntött akkor, amikor megállapította, hogy a 2006. év már elévült, ennek megfelelően jogszerűen módosította az alperesi határozatot.
[29] A Kúria rögzíti, hogy az alperes által felhívott döntésekben megjelenő jogi érvelés nem alkalmazható jelen ügyben, mert az alapul szolgáló körülmények eltérőek. Ebben az ügyben már a keresetlevélben megfogalmazásra kerültek a kézbesítéssel kapcsolatos aggályok, és a felperes mindvégig hivatkozott eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre is a 2006. évre vonatkozó adóhatósági adómegállapítással szemben.
[30] A Kúria a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdés értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.090/2016/6.)