AVI 2018.2.13

A bíróság a perindításra nyitva álló határidőn túli keresetkiterjesztésben foglaltakat nem vizsgálhatja [1952. évi III. tv. 335/A. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007-2011. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra lefolytatott, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. szeptember 17. napján kelt határozatával a felperes terhére adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határoza...

AVI 2018.2.13 A bíróság a perindításra nyitva álló határidőn túli keresetkiterjesztésben foglaltakat nem vizsgálhatja [1952. évi III. tv. 335/A. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007-2011. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra lefolytatott, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. szeptember 17. napján kelt határozatával a felperes terhére adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az alperes 2015. október 14-én határozatával módosította a határozatát, az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperest összesen: 2 817 766 Ft személyi jövedelemadó (szja), 355 618 Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho), 50 060 Ft magánszemélyek különadója, 1 603 667 Ft adóbírság és 1 201 463 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nem volt arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. A 2007. évre elévülés okán [Art. 164. § (1) bekezdés] megállapítást nem tett.
[5] Az adózó vitatta fellebbezésében a becslés jog­alapját, hivatkozott arra is, hogy a vizsgált időszak elején a házastársával együtt 10 000 000 Ft megtakarítással rendelkezett.
[6] Az adózó feleségének adóvizsgálatában csatolásra került 3 db fotó, amelyeken egy széf látható, benne 5 db boríték 2 000 000 Ft felirattal, valamint 3 db doboz ékszerekkel, ezeken túlmenően nyilatkozatok arról, hogy tanúk látták a 10 000 000 Ft készpénzt a széfben.
[7] Az alperes szerint a fényképek dátumozása beállítható, bármikor módosítható, és észszerű indoka nincs annak, hogy adózó 2006. december 6-án a meglévő készpénz és ékszer vagyonáról miért készít felvételt. A fényképek alapján egyébként sem állapítható meg, hogy hol készültek, azokon a házaspár lakásában található széf látható-e, a fotók annak igazolására, hogy a széfben lévő borítékok valóban a rajtuk feltüntetett összegeket tartalmazták-e, nem alkalmasak. A fényképek azt sem bizonyítják, hogy a borítékokra ráírt összegek 2007. január 1-jén is a felperes rendelkezésére álltak volna.
[8] Az adózó által megnevezett és az elsőfokú adóhatóság részéről kapcsolódó vizsgálat keretében az adózó feleségének ellenőrzése során meghallgatott tanúk nyilatkozatai a készpénzösszeg 2007. január 1-jei meglétét nem bizonyítják.
[9] Az elsőfokú hatóság nyitó tételként a hivatkozott 10 000 000 Ft-ot a bizonyítékok megfelelő értékelésével nem fogadta el.
[10] Az alperes rögzítette, hogy felperes házastársának nyilatkozata szerint I. I. 227 000 Ft kárt okozott a D. D. A. M. Intézménynek (iskola), amelynek megfizetését vállalta. Adózó felesége saját pénzéből megfinanszírozta az iskolának a teljes összeget, ezért az adóhatóság a 227 000 Ft-ot a vagyonmérlege kiadási oldalán figyelembe vette, míg a tartozás készpénzes megfizetését a bevételi oldalon számolta el.
[11] Arra vonatkozóan adat, hogy adózó vagy házastársa a B. P. által az iskolának okozott kárt megfinanszírozta volna, sem adózónál, sem házastársánál, sem pedig az iskolánál végzett vizsgálat során nem merült fel.

A kereseti kérelem
[12] A felperes keresetében a határozatoknak elsődlegesen a hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan azok megváltoztatását kérte. Sérelmezte, hogy a bizonyítékok nem megfelelő értékelésével az adóhatóság nem fogadott el nyitó tételként 10 000 000 Ft-ot. Jogszabálysértően minősítette továbbá a két magánszemély által okozott károk, tartozás összegét, és annak rendelkezésre állását. A revízió a felperesi ellen­őrzés során azt állapította, hogy az összegek a felperesnél vannak, a feleségénél folyt ellenőrzéskor pedig azt, hogy a magánszemélyeknél, amely minősítéssel kettős adóztatást valósított meg.

Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[14] Indokolása szerint felperes a per első tárgyalását követően, az iratokhoz 9. sorszám alatt fűzött előkészítő iratában olyan készpénzfelvételekre hivatkozással támadta a 2007. évi nyitó forrás összegét, amely a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §-a alapján határidőn túli, tiltott kereset kiterjesztés, így érdemben nem vizsgálható.
[15] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság azt állapította meg, az adóhatóság a bizonyítékok megfelelő értékelésével nem fogadta el 2007. január 1-jén a felperes rendelkezésére álló összegnek a hivatkozott 10 000 000 Ft-ot, mivel olyan objektív adat, körülmény, amely az összeg meglétét igazolta volna, nem merült fel.
[16] A magánszemélyek károkozásának visszafizetése körében felperes a kettős adóztatásra vonatkozó állítását nem bizonyította, a bevételek-kiadások feltüntetése a felmerülésük sorrendjében a revízió részéről megtörtént.
[17] Az adóbírságról mérlegelési jogkörében a hatóság jogszerűen döntött.
[18] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 95%-ban pervesztes, 5%-ban pernyertes lett, mivel a 18. sorszámú végzésében a per 3 223 444 Ft adókülönbözetet meghaladó részben megszüntetésre került. A pernyertesség-pervesztesség arányára tekintettel a megállapított kereseti illetékből 221 500 Ft-ot a felperes köteles megfizetni.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének helyadó döntés meghozatalát kérte akként, hogy a Kúria nyitóforrásként 10 000 000 Ft megtakarítás felperesre eső részét fogadja el, valamint a magánszemélyek által elvont, illetve általuk el nem számolt összegek után az adókülönbözetet és a szankciókat törölje, és a további szankciókat mérsékelje. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, az Art. 109. § (3) bekezdése, az Szja. tv. 3. § 22. pontja, 4. § (1) bekezdése, 25. § (1) bekezdés a) pontja, 29. § (1), (3) bekezdései, 49/C. §-a, a Pp. 24. §-a, 25. § (4) bekezdés, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § előírásait.
[20] A felperes felülvizsgálati kérelme 4. pontjában részletezte a 10 000 000 Ft-ra vonatkozóan lényegében fenntartott kereseti kérelmét, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tiltott kereset kiterjesztésnek minősítette a per során általa előadottakat. Fenntartotta azon álláspontját, hogy jogsértően minősítette a magánszemélyek által okozott károkat, illetve tartozás összegét a hatóság, majd az elsőfokú bíróság. Sérelmezte a terhére megállapított illeték összegét.
[21] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[23] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között, a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
[24] Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
[25] A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
[26] A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
[27] Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
[28] Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza - mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, mert a kiadásai meghaladták a bevételeit - a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
[29] Kiadásainak fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes részéről előtárt bizonyítékok alapján volt köteles dönteni. A meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat az Art. 143. § (1) bekezdése alapján közigazgatási perben a felperesnek is biztosított volt.
[30] Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
[31] Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a felperes keresetét elutasította.
[32] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A közigazgatási per elsőfokú eljárásában a bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), annak felülvizsgálati eljárási részében a Kúria az elsőfokú eljárást befejező jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §). A felülvizsgálati kérelmet benyújtó félnek meg kell jelölnie azt a jogszabályhelyet, amelyet álláspontja szerint a jogerős ítélet sért [Pp. 270. § (2) bekezdés]. Abban az esetben, ha az elsőfokú bíróságnak a tényállásról és annak tisztázottságáról, bizonyítottságáról kell döntenie, azaz ténykérdést bírál el, mint felperes ügyében a 10 000 000 Ft, illetve a magánszemélyek károkozásának megtérítése kérdésében, a Kúriának felülvizsgálati eljárásban - mivel jogkérdésben dönt - arról kell határoznia, hogy jogszerűen értelmezte-e és alkalmazta-e az elsőfokú bíróság a ténykérdésre irányadó és alkalmazott, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket, e körben jogszerű-e az elsőfokú ítélet.
[33] Jogszabálysértést a megállapított tényállás irat­ellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
[34] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként meghozott, a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelő ítéletében nem iratellenes, részletes tényállást rögzített, részletezte az első- és másodfokú közigazgatási szerv eljárását, a hatóság által alkalmazott jogszabályokat, a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket, a pertörténet sorában ismertette a keresetet, az alperes ellenkérelmében foglaltakat. Megjelölte és idézte az általa alkalmazott jogszabályokat, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a tanúvallomásokat, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, meg­győződése szerint bírálta el, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, logikusan és okszerűen megindokolta a - Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, rendelkezése és annak indokolása a keresetre teljeskörűen kiterjedt [Pp. 213. § (1) bekezdés].
[35] Az elsőfokú bíróság vizsgálta az adóhatóság által készített, a felperesi források-felhasználások táblázatát, a 10 000 000 Ft állított megtakarítás körében az adózó által megjelölt 2002-2006. években szerzett nettó jövedelmet, az ingatlanvásárlás céljából történt hitelfelvételét, a fényképfelvételeket, nyilatkozatokat, a kár megfizetése vonatkozásában felperes házastársának, és I. I.-nak a nyilatkozatait, felperesnek a jegyzőkönyvre előterjesztett észrevételét, az iskolánál folytatott ellenőrzés megállapításait, majd az ellenőrzés után meghozott elsőfokú határozat elleni fellebbezésben rögzített felperesi nyilatkozatot, a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert elbíráló, a Miskolci Törvényszék 14.K.21.621/2011/15. számú ítéletében foglaltakat, a perben meghallgatott két magánszemély tanúvallomásait, és azt állapította meg, hogy felperes sem a nyitótétel, sem a magánszemélyek károkozásának megfizetése körében a keresetét nem bizonyította, így annak a Pp. 164. §-a alapján nem adhatott helyt.
[36] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint felperes a 10 000 000 Ft-nak a 2007. január 1-jén való rendelkezésére állását, illetve hogy az adóhatóság a magánszemélyek károkozásának visszafizetése körében kettős adóztatást valósított volna meg a perben sem bizonyította, és az adóhatóság megállapításait bizonyítékokkal nem cáfolta meg, a Kúria döntése szerint jogszerű ítélet tartalmazza. A felperes valójában a bizonyítékok felülmérlegelését indítványozta, amelyre a Kúriának a jogszerű ítélet alapján, jogi szabályozás hiányában, nem volt lehetősége.
[37] A keresetkiterjesztés kapcsán rögzíti a Kúria, hogy a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bekezdés] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni [Pp. 335/A. § (1) bekezdés].
[38] A Kúria álláspontja szerint a keresetkiterjesztés körében az elsőfokú bíróság a tényeket helytálló jogszabályhelyekkel ütköztette, és helyes jogértelmezéssel döntött akként, hogy a Pp. 335/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes perindításra nyitva álló határidőn túli keresetkiterjesztésében foglaltakat nem vizsgálhatta.
[39] Az elsőfokú bíróság - figyelemmel arra, hogy az adóhatóság részéről az adózó terhére megállapított összes adókülönbözet összege 3 223 444 Ft, és a felperes 10 000 000 Ft megtakarításának a figyelembevételével elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését kérte - helytállóan döntött a kereseti illeték alapjáról is.
[40] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.219/2016/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.