adozona.hu
AVI 2018.2.8
AVI 2018.2.8
A törvény a Közösségen belüli adómentes értékesítés tekintetében több együttes törvényi feltételt támaszt [2007. évi CXXVII. tv. (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes, mint eladó az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 26. §-a, illetve 89. §-a szerint közösségen belüli adómentes termékértékesítésként a K. L. Srl. romániai vevő részére kiállította a számlát 154,62 tonna repce értékesítéséről 10 204 920 forint összegben, melynek kiszállítását 2009. szeptember 15. napi keltezéssel kiállított, azonban a Ny. Kft. által csupán 2009. szeptember 23. napján értékesített CMR okmánnyal kívánta igazolni. A...
[2] Az elsőfokú adóhatóságként eljáró Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a határozatával - többek között - ezen tényállás alapján a felperes terhére 2009. október-december hónapokra 2010. évre, valamint 2011. január-június közötti időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló ellenőrzés eredményeként 101 000 forint adófolyószámlát nem érintő áfakülönbözetet, valamint 2 166 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 1 083 000 forint adóbírságot szabott ki és 336 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg, azzal, hogy a perben vitatott számlához kapcsolódó adókülönbözet 2 041 000 forint volt.
[3] Az alperesi jogelőd a 2015. február 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a CMR okmányok értékesítése később történt, mint az azokon feltüntetett szállítás dátuma, az okmányokon a fuvarozók azonosítására alkalmas adatok nem kerültek feltüntetésre, azokon csak magyar vontatójárművek rendszáma szerepelt, pótkocsi rendszáma nem. Az adóhatóság a fuvarokmányokon szereplő magyar rendszámú járművek tulajdonosait megkereste, akik a felperes részére történő fuvarozást tagadták, a felperest nem ismerték, a fuvarozás tényét pedig a kapcsolódó vizsgálatok eredményei sem támasztották alá. A vevő tekintetében külföldi megkeresés ismeretében már megállapították, hogy az a bejegyzett székhelyén nem működik, képviselői az adóhatóság előtt egyetlen esetben sem jelentek meg, iratokat nem adtak át, emiatt a román társaságot "inaktív adózóvá" nyilvánították, az adószámát érvénytelenítették. A CMR okmányokon átvevőként szereplő S. X. Sro. társasággal kapcsolatosan a szlovák adóhatóság arról adott tájékoztatást, hogy a felperestől semmilyen árut nem szerepeltetett a könyvelésében, a képviselője nyilatkozatot nem tett. A felperes által kibocsátott számlán szereplő termény más közösségi államba történt közvetlen értékesítése, kiszállítása nem volt igazolható, azt nem támasztották alá a felperesi iratok és nyilatkozatok sem. A felperes az adómentes értékesítés törvényi feltételeinek meglétét nem tudta igazolni, az elvárható körültekintést nem teljesítette.
[5] Az elsőfokú ítélet a felperes képviselőjének tudattartalmával kapcsolatosan kifejtette, hogy a felperes a tőle elvárható körültekintést nem teljesítette, hiszen meg kellett volna győződnie a partnercég működéséről, az adatairól, az adatok valódiságáról, a CMR okmányok adattartalmáról. Ezzel szemben a felperesi képviselő nem tudott észszerű magyarázatot adni arra, hogy azt a tömböt, melyben a CMR nyomtatványok szerepeltek csupán csak 2009. szeptember 23. napjától forgalmazták, ehhez képest az okmányokon 2009. szeptember 15-i időpont került feltüntetésre. Ez már önmagában megalapozta azt, hogy a CMR okmány nem valós adatot tartalmazott. Ezen túlmenően helytállóan értékelte az adóhatóság az egyes feltüntetett gépjárművek üzemeltetőjének nyilatkozatát, nevezetesen azt, hogy a felperessel való kapcsolatukat és a szállítást egyikük sem ismerte el.
[7] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes nem tárta fel azt, hogy a felperes telephelyén kitől vették át az árut, a fuvarozók hogyan tudtak mérlegelni, ha a felperest nem ismerik. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság szintén ezt a logikailag ellentmondásos tényállást tette az ítéletének alapjául, ezzel szemben fuvarozók által bemutatott CMR okmányokon szereplő eladó társaságoknál kellett volna feltárni a szerzési láncolatot, melynek során vizsgálnia kellett volna, hogy hogyan szerezték meg a felperes tulajdonában és telephelyén lévő saját termelésű repce feletti rendelkezési jogot.
[8] A feltárt tényállás aggályos, a beszerzési láncolat vizsgálatával az adóhatóság feltárhatta volna a valós tényállást, melyhez szükséges eszközök az adóhatóság rendelkezésére állnak. Utalt az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára, valamint arra, hogy a Nyomtatvány és irodai eszköz ellátó Kft. 2012. február 23. napján kelt nyilatkozatában foglaltak szerint az adott CMR okmányokat 2009. évben gyártották és a fenti időponttól forgalmazták. A törvény ugyanakkor nem teszi kötelezővé a CMR sorszámok nyilvántartását, ezért nem tudtak arról információt adni, hogy kinek és mikor értékesítették. Ezt az ellentmondást, valamint a Ny. Kft. nyilatkozata közötti ellentmondást a bíróság meg sem kísérelte tisztázni. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítandó tényekről, s a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről részletes tájékoztatást nem adott, csupán a Pp. 3. § (3) bekezdésére, valamint 164. § (1) bekezdésére utalt.
[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[11] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[12] A Pp. 206. § (1) bekezdése rendelkezéseiből következően a jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogszabálysértést azonban a Kúria nem tárt fel.
[13] Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
[14] Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése értelmében, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
[15] A Kúria már több határozatában rámutatott arra, hogy az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése a Közösségen belüli adómentes értékesítés tekintetében több együttes törvényi feltételt támaszt. Így a termékértékesítés következményeként a terméknek igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére történő kiszállítását egy olyan másik adóalany részre, aki/amely ilyen minőségben nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy részére.
[16] A termék más tagállamba történő kiszállítását az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése értelmében is az adózónak kell igazolnia, és meg kell tennie minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet szabályosan, jogszabályi előírásoknak megfelelően menjen végbe (Kfv.I.35.287/2012/7., Kfv.I.35.325/2010., Kfv.I.35.111/2010., Kfv.V.35.232/2010/4., Kfv.V.35.760/2013/7.) A felperes az eljárásban a bizonyítási kötelezettségének az általa becsatolt CMR okmányokkal kívánt eleget tenni. Ezen okmányok azonban hiányosan kerültek kiállításra, így az abban szereplő adatok megfelelő ellenőrzésére nem lehetett mód.
[17] A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). A 165. § (2) bekezdése szerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak. A 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.
[18] A perbeli esetben a felperes iratanyaga az áru kiszállításának ellenőrzését nem tette lehetővé. A kiállított CMR okmány valótlanságát támasztotta alá továbbá az azokon feltüntetett járművek tulajdonosainak nyilatkozata, továbbá az a körülmény, hogy a CMR okmány értékesítésére az azon feltüntetett kiállítási időpontot követően került sor. Ezen körülmények értékelését tehát logikailag is helyesen végezte el az elsőfokú bíróság, amikor arra következtetett, hogy a CMR okmányok a közösségen belüli termékértékesítés igazolására nem szolgálhattak.
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) vonatkozó joggyakorlatát.
[20] A Kúria rámutat arra, hogy a felperes által is hivatkozott C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügy azon a feltevésen alapul, az eladó meggyőződött arról, hogy a külföldi rendszámmal rendelkező tehergépjárművek a telephelyén felrakodták az árut, és rendelkezett a CMR fuvarlevelekkel, amelyeket a vevő a rendeltetési hely szerinti tagállamból küldött vissza a részére annak bizonyítása érdekében, hogy a terméket az eladó tagállamán kívülre szállították (az ügyben hozott ítélet 28. pont).
[21] Ezzel szemben jelen ügyben a CMR okmányok a már kifejtettek szerint hiányosan voltak kiállítva, azokon a felperes számla szerinti vevője feltüntetésre nem került, a felperesi törvényes képviselő 2012. július 31-i nyilatkozata szerint a feltüntetett átvevővel kapcsolatban "semmilyen ismerettel nem rendelkezett arról, hogy milyen szerepe lehetett az általuk megvalósított értékesítésben".
[22] Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint kizárólag akkor vonatkozik az adómentesség a Közösségen belüli termékértékesítésre, ha a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszáll a vevőre, és az értékesítő igazolja, hogy e terméket feladták vagy elszállították egy másik tagállamba, és a termék e feladás vagy szállítás során ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét (C-409/04. sz. Teleos és társai ügyben hozott ítélet 42. pont, C-184/05. sz. Twoh International ügyben hozott ítélet 23. pont, C-430/09. sz. Euro Tyre Holding ügyben hozott ítélet 29. pont).
[23] A C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügyben nem volt vitatott, hogy ezen, a termékkel tulajdonosként való rendelkezés jogának átruházására vonatkozó feltétel az alapügyben teljesült. Ezzel szemben a jelen ügyben az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is feltárta, hogy a kiállított CMR okmányok nem készülhettek a felperes által állított, és a nyomtatványon szereplő kiállítási dátum időpontjában. A fuvarozók személye nem volt ismert, a vevő nem igazolta az átvételét, továbbá felperes sem tudott az átvevő szerepéről, így semmi sem támasztotta alá az áru feladását, annak a vevő, vagy megbízottja általi átvételét.
[24] A hozzáadott értékadó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 131. cikkének megfelelően a tagállamoknak kell meghatározniuk a Közösségen belüli termékértékesítések mentesítésének feltételeit annak érdekében, hogy biztosítsák az adómentességek helyes és egyszerű alkalmazását, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzését. Ugyanakkor a hatásköreik gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogrend részét képező általános jogelveket, amelyek közé tartozik különösen a jogbiztonság és az arányosság elve (C-184/05. sz. Twoh International ügyben hozott ítélet 25. pont). Amennyiben a tagállami jog - ahogyan a magyar jog - nem írja elő a konkrét bizonyítási eszközöket, úgy, mint hatóságoknak benyújtandó iratok listáját, az adóalanyt terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmát az e tekintetben a nemzeti jogban kifejezetten meghatározott feltételek és a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján kell meghatározni, azzal, hogy az adóalanyok ismerjék adókötelezettségeiket valamely ügylet megkötése előtt (C-409/04. sz. Teleos és társai ügyben hozott ítélet 48. pont, C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügyben hozott ítélet 37-39. pontok).
[25] Ezzel az elvárással nyilvánvalóan nem ellentétes annak a megkívánása, hogy az áru feladója - azaz jelen per felperese - rendelkezzen az áru feladásával kapcsolatos igazolással, bizonyítékkal. Ez következik egyrészt a Sztv. és az Art. idézett rendelkezéseiből, mint tagállami jogszabályból, valamint az EUB joggyakorlatából. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az adócsalás, az adóelkerülés, illetve más visszaélések elleni küzdelem olyan célkitűzés, amelyet az irányelv elismer és támogat (C-255/02. sz., Halifax és társai ügyben hozott ítélet 71. pont, C-487/01. és C-7/02. sz., Gemeente Leusden és Holin Groep egyesített ügyekben hozott ítélet 76. pont, C-80/11. és C-142/11. sz., Mahagében és Dávid egyesített ügyekben hozott ítélet 41. pont). Ez az elvárás továbbá alkalmanként igazolja az eladó kötelezettségeivel kapcsolatos magasabb elvárásokat (C 409/04. sz. Teleos és társai ügyben hozott ítélet 58. és 61. pont, C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügyben hozott ítélet 47. pont). Ebben a tekintetben az uniós jog tartalma az EUB értelmezéseiből fakadóan egyértelmű helyzetet teremtett (acte éclairé).
[26] Így a felperes, mivel az áru feladása kapcsán semmilyen valós irattal nem rendelkezett, az általa bemutatott CMR okmányok pedig nyilvánvalóan nem voltak az áru feladásának igazolására alkalmasak, mely körülményeket a perbeli tényállás mellett egyértelműen észlelnie kellett, nem hivatkozhatott alappal az Áfa. tv. 89. §-a szerinti közösségen belüli termékértékesítés megvalósulására. Ezen minimális igazolási kötelezettség nem tekinthető sem aránytalannak, sem a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlattal ellentétesnek. Az adómentes közösségen belüli termékértékesítésre hivatkozó adóalanyoktól ugyanis elvárható, hogy az ügylet megkötése előtt ismerjék az arra vonatkozó kötelezettségüket, hogy legalább a termék belföldön kívülre történő feladását igazolniuk kell.
[27] A Kúria csupán a teljesség kedvéért mutat rá arra, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el és hozzon meg minden tőle észszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz (C-409/04. sz. Teleos és társai ügyben hozott ítélet 65. pont, C-80/11. és C-142/11. sz. Mahagében és Dávid egyesített ügyekben hozott ítélet 54. pont, C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügyben hozott ítélet 47. pont). Az eljárásban a felperesi képviselő viszont akként nyilatkozott, hogy a vevő személyéről nem győződött meg, a közösségi adószámát nem ellenőrizte, képviselőjének személyét nem tisztázta, a fuvarozókkal kapcsolatosan nyilatkozatot tenni maga sem tudott. Ténylegesen semmilyen olyan körültekintő magatartás nem tárható fel oldalán, melyet a hivatkozott joggyakorlat is megkíván. Ebből a szempontból nem volt annak jelentősége, hogy a valótlan tartalmú felperesi CMR okmányokon szereplő járművek az adott időpontban ténylegesen milyen szállítási tevékenységet végeztek, vagy a Nagymező 2008 Kft. más számára értékesített-e árut.
[28] A felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.35.281/2016/5.)