adozona.hu
AVI 2018.1.5
AVI 2018.1.5
A törvény különbséget tesz a késedelmes kiutalás és a visszatérítési igény más formái között [2003. évi XCII. tv. 134. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi adózónál a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága 2011. I. és II. negyedévekre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben.
A felperes a 2011. I. negyedévére április 20. napján benyújtott általános forgalmi adó bevallásában 113 154 000 forint visszafizethető adót vallott be, melynek teljes összegére átvezetést kért: a 125. adónemre 61 000 000 forintot, a 188-as adónemre 19 000 000 forin...
AVI 2018.1.5 A törvény különbséget tesz a késedelmes kiutalás és a visszatérítési igény más formái között [2003. évi XCII. tv. 134. § (4) bek.]
A felperesi adózónál a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága 2011. I. és II. negyedévekre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben.A felperes a 2011. I. negyedévére április 20. napján benyújtott általános forgalmi adó bevallásában 113 154 000 forint visszafizethető adót vallott be, melynek teljes összegére átvezetést kért: a 125. adónemre 61 000 000 forintot, a 188-as adónemre 19 000 000 forintot, a 103-as adónemre pedig 33 154 forintot kért átvezetni.
A 2011. II. negyedévre július 20. napján benyújtott bevallásában 129 291 000 forint visszaigényelhető adót vallott be, melyet szintén teljes egészében átvezetni kért: a 125-ös adónemre 70 000 000 forintot, 103-as adónemre 40 000 000 forintot a 188-as adónemre 19 291 000 forintot kért átvezetni.
Az adóhatóság a 2011. I. negyedévre vonatkozó ellenőrzésében 36 772 000 forint igénylést minősített jogosnak, melyet 2012. március 29-én a 125.-ös adónemre vezetett át, egyebekben pedig 76 382 000 forint visszaigénylést jogtalannak minősített.
A 2011. II. negyedévre vonatkozó igénylésből 2012. március 26. napján 47 790 000 forintot minősített jogos visszaigénylésnek az adóhatóság, melyet 2012. március 29-én átvezetett a 125. adónemre, emellett 81 501 000 forintot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített.
2012. november 14. napján kelt határozataival zárta le az adóhatóság az ellenőrzést, megállapítása szerint a bevalláshoz képest eltérést nem állapított meg, és a korábbi jegyzőkönyvek szerint jogosulatlannak minősített összegek vonatkozásában is elismerte a visszaigénylés jogszerűségét.
A határozatok megállapítására figyelemmel a felperes 2012. december 6. napján 159 256 000 forint összegű kiutalás iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az adóhatóság 2012. december 27. napján teljesített is.
2013. május 24. napján kelt kérelmében a felperes a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat megállapítása iránti igényt is előterjesztett a jogtalanul visszatartott általános forgalmi adó összege után, 2011. I. negyedév vonatkozásában 31 799 095 forint, II. negyedév vonatkozásában 20 149 944 forintban jelölte meg a kamatigény összegét. A felperes kérelmét - megismételt elsőfokú eljárás után - az elsőfokú adóhatóság határozatával elutasította. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (4), illetve 152. § (2) bekezdésében írt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, az átvezetési kérelem késedelmes teljesítése esetére a jogszabály nem határoz meg kamatfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú határozat elleni fellebbezés folytán eljáró alperesi adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú adóhatóság indokolásában foglaltakon túlmenően hivatkozott arra, hogy a felperes a revízió lezártát követően 2012. december 6-án terjesztett elő 159 256 000 forintról kiutalási kérelmet, melyet az adóhatóság december 27-én teljesített is. A revízióval érintett bevallásaihoz kiutalási igény nem kapcsolódott, az Art. 37. § (6) bekezdése pedig egyértelműen akként rendelkezik, hogy amennyiben az adóhatóság a kiutalást teljesíti késedelmesen, úgy a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat illeti meg a sérelmet szenvedő felet. Jelen esetben azonban ilyen helyzet nem történt, a felperes kiutalási kérelme a vizsgálat lezárulta után került előterjesztésre és arra az adóhatóság határidőn belül teljesített is.
Vitatta, hogy a felperes által említettek szerint a kiutalás, illetőleg az átvezetés azonos joghatályú kérelem lenne. Az átvezetési kérelem teljesítése esetén az adózó folyószámlájának összesített egyenlege nem változik, a "folyószámlamozgás" kizárólag az adózó által megjelölt adónemek között történik csupán. Ezzel szemben a kiutalás, illetőleg annak teljesítése következtében az adott adónem egyenlegének csökkentése mellett az összesített egyenleg is csökken. Miután az Art. 165. § (1) bekezdés alapján az adóhatóság az adózó folyószámlájának összesített egyenlegét veszi alapul a késedelmi pótlék felszámítása során, a késedelem önmagában joghátrányt az adózó számára nem jelentett.
Az alperes határozata ellen benyújtott keresetében a felperes a másodfokú határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes 34 680 457 forint összegű kamat, valamint a perköltségek megfizetésére való kötelezését kérte. Keresetében hivatkozott arra, hogy az Art.-nak a bevallások idején hatályos 37. § (4) bekezdése értelmében a visszaigényelhető adó kiutalására 45 nap állt az adóhatóság rendelkezésére, ez mindkét negyedév vonatkozásában eredménytelenül telt el. Miután az Art. 37. § (6) bekezdésében foglalt, a kamatfizetést kizáró feltételek nem állnak fenn, így az adózót a 45 napon túli kiutalás után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat illeti meg. Hivatkozott az Art. hatályba lépését követően kiadott 1/2004. (AEÉ.2.) APEH, valamint a 8/2006. (AEÉ.12.) APEH utasításokra is. Előadta, hogy a visszatérítési igényt az adóhatóság többféle módon teljesítheti, így egyrészt a visszaigényelt összeg kiutalását lehet kérni, az adózó kérelme alapján más adónemben történő átvezetést lehet kérni, de az adóhatóság köztartozás címén a visszaigényelt összeget vissza is tarthatja. E jogszerű esetek között nem lehet olyan szűkítő értelmezést alkalmazni, mely szerint a kamatfizetést megalapozó késedelem csak akkor áll fenn, ha az adózó részére visszajáró összeget kiutalni kérni.
A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Határozatának indokolásában leszögezte, hogy az Art. 37. § (4) bekezdése szerinti kiutalás fogalmába nem tartozik bele az átvezetési kérelem. Hivatkozott arra is, hogy a felperes által említett APEH utasítások időközben hatályon kívül helyezésre kerültek, egyébként pedig nem minősülnek jogszabálynak, így nem is kötelező érvényűek. A bíróság hivatkozása szerint az Art. 37. § (6) bekezdése kifejezetten a kiutalás késedelmes teljesítéséhez fűzi a kamatfizetés kötelezettségét, mely a kiutalás a visszatérítési igény egy konkrét formája, ennek a normaszövegbe történő nevesítése azt jelenti, hogy a kamatfizetési kötelezettség nem terjeszthető ki a visszatérítési igény egy másik formájára, az adónemek szerinti adófolyószámlák közötti átvezetésre. Ez utóbbira többféle módon is lehetőség nyílik, a jogszabály szövege viszont a kamatfizetési kötelezettséget kifejezetten a kiutalás késedelméhez köti. Hivatkozott arra, hogy a felperes a havi adóbevallásait beadta, és maga is látta, hogy az átvezetési kérelem nem került teljesítésre, így a bevallott adókötelezettségeket be is fizette. A bíróság álláspontja szerint az átvezetési kérelem teljesítésének elmulasztása - bár nem volt jogszerű - a felperes oldalán nem eredményezett kieső bevételt, az alperes oldalán pedig nem eredményezett kamatfizetési kötelezettséget.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a hivatkozott ítélet sérti az Art. 37. § (4) bekezdését, 43. § (4) bekezdését, 92. § (6) bekezdését, továbbá sérti az Art. 1. § (3) és (6) bekezdésekben rögzített alapelveket is. Hivatkozott arra, hogy a már említett elnöki utasítások rögzítik, hogy visszaigényelt költségvetési támogatás alatt az adózó bevallásában eredetileg feltüntetett visszaigényelhető támogatást kell érteni, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt összegből az adózó kiutalást vagy más adónemre történő átvezetést kért, avagy az adóhatóság köztartozás címén azt visszatartotta. Ha az adóhatóság az esedékesség időpontjában nem teljesítette a kiutalás/átvezetés/átutalási iránti kérelmet, akkor az ezt követő időszakra köteles a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizetni az adózónak. A perbeli időszakban hatályos Art. 92. § (6) bekezdés szerint a költségvetési támogatás kiutalás előtti ellenőrzését a kiutalásra nyitva álló határidő alatt kell lefolytatni, ez a határidő 45 nap volt az esedékességtől számítottan. Amennyiben az adóhatósági, illetve a bírósági álláspont helyes lenne, ez az adóhatóságoknak olyan értelmezési lehetőséget biztosítana, hogy a több évig tartó ellenőrzés alatt egymásnak ellentmondó megállapításokat tehetnek, és ennek nem lenne jogi következménye. Jelen esetben a felperesi adózóval szemben is azért nem került sor késedelmi pótlék vagy bírság kiszabására, mert az esedékességkor befizette a bevallott adókat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Kúria a polgári perrendtartás (továbbiakban: Pp.) 270. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok alapján vizsgálta felül. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletet vizsgálja felül, a közigazgatási határozat jogszerűsége csak áttételesen tárgya az eljárásnak. Ezért a Kúria jelen esetben is azt vizsgálta, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben említett okokból jogszabálysértőnek minősül-e avagy az megfelel a jogszabálynak.
E körben a Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy a felülvizsgálati kérelemben említett, az adózónak járó költségvetési támogatás, adóvisszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredő késedelmi kamat számításáról szóló APEH utasítások az ellenőrzés időszakában már nem voltak hatályban. Az 1/2004. (AEÉ.2.) APEH urasítást 2006. november 21. napjától kezdődő hatállyal a 8/2006. (AEÉ.12.) APEH utasítás helyezte hatályon kívül. Ez utóbbi utasítást ugyanakkor a 4/2008. (AEÉ.9.) APEH utasítás 2008. augusztus 21. napi hatálybalépésével egyidejűleg helyezte hatályon kívül. Ezért az utasítások tartalmától függetlenül a jogviszonyt az ellenőrzési időszakban hatályos adójogi jogszabályok alapján kellett elbírálni.
Helyesen utal rá a felülvizsgálati kérelem, hogy költségvetési támogatás visszatérítésének késedelmessége esetén az Art. 37. § (6) bekezdés, illetőleg az Art. 135. § (4) bekezdése alapján merülhet fel a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat fizetésének kötelezettsége.
Az Art. 135. § (4) bekezdése szerint, ha az adóhatóság határozata jogszabálysértő, melynek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet, kivéve, ha a téves adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethető vissza. Ennek kapcsán mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság (Kfv.I.35.261/2009.) a BH 2010.200. alatti határozatában, hogy ilyen esetben a tőkét és a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot egyidejűleg kell visszatéríteni. Amennyiben az adóhatóság e kamatfizetéssel esik késedelembe, erre az esetre kell alkalmazni az Art. 37. § (6) bekezdését. E szerint, ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Az Art. ezen szabálya nem a tőke adózó szerinti késedelmes kifizetésére vonatkozik, mert annak kamatszabályát az Art. 135. § (4) tartalmazza. Jelen esetben azonban nem arról van szó, hogy az Art. 135. §-ában foglaltak szerint jogszabálysértő adóhatósági határozat született volna, ezért a perbeli esetre sem vonatkozhat a 135. § (4) bekezdésben foglalt késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat folyósíthatóságának a kérdése.
A felperes kérelmét ezért nem ezen jogszabályhely alapján, hanem az Art. 37. § (6) bekezdésében foglalt szabály alapján kell elbírálni. A 37. § (6) bekezdésének a perbeli időszakban hatályos szövege szerint, ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 30%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.
Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az Art. 37. § (6) bekezdése a kiutalás késedelmes teljesítéséhez fűz kamatfizetési kötelezettséget. A kiutalás ez esetben a visszatérítési igény egy konkrét formája, (az adófolyószámlák között átvezetés és a visszatartás lehetősége mellett) és a kiutalásnak a normaszövegbe történő konkrét nevesítése eredményezi azt, hogy a kamatfizetési kötelezettség nem terjeszthető ki a visszatérítés más formáira. Amennyiben ugyanis a törvényhozó szándéka az lett volna, hogy a kiutalás mellett más esetekben és szankcióként szerepeljen a kamatfizetés, úgy a kiutalás intézménye mellett a normaszövegben a törvényhozó ezen más kategóriákat is szerepeltette volna.
A Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1461. szám alatt közzétett döntésében rögzítette, hogy az Art. 134. § (4) bekezdés szerinti kamat költségvetési támogatásnak minősül. Ez a kamat törvényben meghatározott feltételek esetén járó juttatás, annak a kieső adózói bevételnek vagy költségnek a pótlására szolgál, amit az idéz elő, hogy az adózó pénzét jogszabálysértő határozat miatt meghatározott időtartamra átengedte az adóhatóságnak.
Az egyes számlák közötti átvezetési kérelem teljesítése esetén azonban nincs szó arról, hogy az adózó pénzét az adóhatóság részére használatra engedné át. Az átvezetési kérelem teljesítése esetén a kérelemmel érintett összeg a számlán helyezkedik el, és nem lehet olyan megállapítást tenni, hogy az adóhatóság (vagy az állam) azt használja. Az átvezetési kérelem időben történő teljesítése esetén is a számlán nyilvántartott pénzösszeg az adózóé, nem az adóhatóságé, nem ő használja, ezért kamatfizetési kötelezettség sem terhelheti.
Mindezek alapján helytállóan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a kiutalás késedelmes teljesítéséhez fűződő kamatfizetési kötelezettség a törvényhozó szándéka szerint került így kiemelésre, mégpedig azért, mert maga is különbséget kívánt tenni a késedelmes kiutalás és a visszatérítési igény más formái között, kamatfizetési kötelezettséggel szankcionálva az előzőt, és ilyennel nem szankcionálva a visszatérítés egyéb formáit.
Amennyiben az adózó felperesnek a késedelmes átvezetésből eredően más jellegű kára keletkezett, annak reparációjára nem a kamat jogintézménye alkalmas, hanem ilyen irányú igényét egyéb jogi úton érvényesítheti.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.538/2015/3.)