adozona.hu
BH 2018.1.21
BH 2018.1.21
A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhet
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes befektetési vállalkozás a Q. csoport tagja, működése a Q. csoport többi cégének működésétől függött, maga ugyanis nem rendelkezett sem fiókhálózattal, sem számítástechnikai, sem telekommunikációs infrastruktúrával. A felperesnek nem voltak ügyfélszolgálati irodái, helyette a Q. Pénzügyi Tanácsadó Zrt. a felperes függő ügynökeként járt el, e társaság munkavállalói dolgoztak az ügyfélszolgálati irodákban és ők tartották a felperes ügyfeleivel a kapcsolatot.
[2] A 2014. július 16...
BH 2018.1.21 A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. A határidő számítása során nem a felszámolóbiztos, hanem a felszámolószervezet tudomásszerzésének van jogi jelentősége [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes befektetési vállalkozás a Q. csoport tagja, működése a Q. csoport többi cégének működésétől függött, maga ugyanis nem rendelkezett sem fiókhálózattal, sem számítástechnikai, sem telekommunikációs infrastruktúrával. A felperesnek nem voltak ügyfélszolgálati irodái, helyette a Q. Pénzügyi Tanácsadó Zrt. a felperes függő ügynökeként járt el, e társaság munkavállalói dolgoztak az ügyfélszolgálati irodákban és ők tartották a felperes ügyfeleivel a kapcsolatot.[2] A 2014. július 16-án létrejött adásvételi szerződéssel az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) ügyfélként 396 700 000 Ft névértéken névre szóló pénzügyi eszközt vásárolt a felperestől. 2015. március 6-án az alperes eladóként átruházta a felperesre a 396 700 000 Ft névértékű pénzügyi eszközt a megjelölt vételi árfolyamon, összesen 414 800 933 Ft ellenében, a pénzügyi teljesítés időpontját a felek 2015. március 6-ában határozták meg. A visszavásárlási szerződés alapján a felperes társaság 2015. március 9-én - a KELER Zrt. rendszerben - átutalással teljesített az alperes részére 414 537 635 Ft-ot. A felperes számlájáról a KELER Zrt. az alperes számlájára 2015. március 9-én 15.28-kor küldte el az összeget.
[3] A felperes befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatásra vonatkozó engedélyét a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti jogkörében 2015. március 9-én kelt határozatával felfüggesztette. 2015. március 10-én az MNB felügyeleti biztosként kirendelte a felpereshez a P. S. és F. Nonprofit Kft. által kijelölt felügyeleti biztost, a felügyeleti biztos a befektetési vállalkozás vezető testületének teljes jogkörét átvette.
[4] A felperes által kizárólagosan forgalmazott kötvények kibocsátója, a Q. F. H. Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 2015. március 9-én csődöt jelentett be.
[5] A KELER Zrt. 2015. április első munkanapján megküldte a felügyeleti biztos által vezetett felperesnek a 2015. márciusi számlakivonatot. A felügyeleti biztos 2015. április 17-20. között a felperes valamennyi fiókjából elszállíttatta a felperes iratait a felügyeleti biztos társaság budapesti raktárába, a miskolci iratok 2015. április 17-én kerültek Budapestre.
[6] A felperessel szemben 2015. április 20-án benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2015. április 22-én a felszámolást megindította, és felszámolóként a P. S. és F. Nonprofit Kft.-t jelölte ki.
[7] A felszámoló 2015. április 29-én igazolást bocsátott ki az alperes jogelődje részére az adós nyilvántartásában 2015. március 9-én, majd az április 24-én szereplő, a Q. F. H. Kft. által kibocsátott kötvényekről.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[8] A felperes 2015. augusztus 17-én benyújtott, módosított keresetében elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a felek között létrejött visszavásárlási szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot visszaállítását kérte. Ebben a körben kérte az alperest kötelezni 414 537 635 Ft és annak 2015. április 23-tól számított késedelmi kamata megfizetésére. Kérte saját magát arra marasztalni, hogy az átutalás felperesi bankszámlán történő jóváírását követően az alperes által megadott értékpapírszámlára 9048 db Q. és H. ISIN azonosítójú értékpapírt transzferáljon. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperesnek 306 220 000 Ft tőke és 13 972 441,95 Ft kamatkövetelése áll fenn vele szemben. Másodlagosan keresetét a Cstv. 40. § (2) bekezdésére alapította, a kapott szolgáltatás visszaszolgáltatása címén kérte az alperes kötelezését a 414 537 635 Ft és kamatai megfizetésére.
[9] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen elévülési kifogás alapján a kereset elkésettségére tekintettel, másodlagosan a kereseti követelés érdemi megalapozatlansága miatt, illetve érvénytelenségi, valamint beszámítási kifogása alapján.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsődlegesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja, (1a) és (2) bekezdése alapján a szubjektív keresetindítási határidő betartását vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a felszámolás kezdő időpontjában birtokában volt a jogügyletre vonatkozó releváns adatoknak, az okiratoknak, a KELER Zrt. kivonatainak, és az adós nyilvántartása adatainak, amelyekből a perindításhoz szükséges információk rendelkezésére álltak. Az a körülmény, hogy a felszámoló nem vetette egybe ezeket az információkat, a tudomásszerzés időpontjának meghatározása során nem értékelhető, és a határidő elévülésének nyugvását sem eredményezhette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az elévülés nyugvása szempontjából kizárólag menthető, külső objektív elháríthatatlan ok vehető számításba, amelyre az ügyben a professzionális, kifejezetten pénzügyi vállalkozások felszámolására létrehozott felszámolószervezet esetén nem merült fel adat. Az elsőfokú bíróság ezért az elévülés nyugvását sem találta megállapíthatónak.[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával és a Kúria 4/2003. PJE határozatát is betartva foglalt állást az alperes elévülési kifogása alapján a Cstv. 40. §-ában foglalt perindítási határidő alakulását illetően; helytállóan értékelte az anyagi jogi határidő elévülési jellegét és az igényérvényesítés akadályaként, illetve az elévülés nyugvása körében számba vehető tényezőket.
A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott szubjektív határidő kapcsán rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a tudomásszerzés tekintetében az igényérvényesítő fél gondosságát is értékelni kell, illetve hogy az igényérvényesítés akadályaként csak objektív körülmények vehetők figyelembe. A tudomásszerzés körébe eső menthető ok a perindítás határidejének megnyílását befolyásolja, az elévülés nyugvását az igényérvényesítés egyéb - ugyancsak menthető - gátjai eredményezhetik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felügyeleti biztos és a felszámoló azonos társaság volt, ezért a felszámoló a perindításhoz szükséges, releváns iratokkal a felszámolás kezdő időpontjában már eleve rendelkezett. Az iratok feldolgozását azonban a felszámoló meg sem kezdte 2015. július 13. előtt. Nem kérte az adós alkalmazottainak segítségét az értékpapírügyletek megismeréséhez, és a felperes számítógépes nyilvántartását, az abban rögzített adatokat sem vette igénybe az elektronikusan végrehajtott értékpapírügyletek megismerésére, a jogügyletek tartalmának és joghatásának feltárására. Az alperessel kötött ügyleteket nem vitásan rögzítették a felperes nyilvántartásában, azonban a felszámoló a KELER Zrt. rendszerét sem tekintette meg, noha e rendszerhez 2015. április 30-tól hozzáférési joggal rendelkezett. A több forrásból is rendelkezésére álló és megismerhető adatok vizsgálatát a felszámoló indokolatlanul mellőzte, pedig nem volt reális indoka annak, hogy a felperes adatbázisát egészében tekintse hiteltelennek, megbízhatatlannak.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint tehát objektív módon valamennyi feltétel adott volt a megtámadható szerződésről és a megtámadási okról való tudomásszerzéshez, a felszámoló azonban indokolatlanul passzivitást tanúsított, a megtámadási lehetőség felismerésében késlekedett. Mivel nem tett értékelhető lépést az iratok megismerésére, ezért önmagában az adatok nagy mennyisége nem volt javára értékelhető kimentési okként sem.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének való helyt adást. Másodlagosan a jogerős ítélet - elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára azzal, hogy a keresetlevele határidőben került előterjesztésre.[13] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdését, annak c) pontját, a (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdés harmadik mondatát, a 164. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését.
[14] Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok megalapozatlanul állapították meg, hogy a felszámolónak már a felszámolás elrendelésének napján tudomást kellett volna szereznie a per tárgyát képező ügyletről, illetve annak megtámadhatóságáról. Állította, hogy a felszámoló a leggondosabb eljárás mellett sem szerezhetett 2015. május 20. előtt megalapozott tudomást a megtámadható ügyletről. Érvelése szerint a Cstv. nem tartalmaz határidőt az e vonatkozásban releváns adatok beszerzésére, illetve arra, hogy azokat milyen időtartamon belül kell feldolgoznia annak érdekében, hogy a Cstv. 40. §-a szerinti megtámadási okokról tudomást szerezzen. Az adatok beszerzése és feldolgozása kapcsán tehát csak az általános gondossági kötelem terheli a felszámolót. Kifejtette, hogy a Cstv. 40. §-ában szabályozott tudomásszerzés alanya a felszámolóbiztos. A megtámadásra nyitva álló határidő ezért akkor veszi kezdetét, amikor ő tudomást szerez a perindítási okról. Az, hogy a felszámoló társaság birtokában voltak az iratok, nem jelenti, hogy annak tartalmát azonnal, a birtokba kerüléskor a felszámolóbiztos meg is tudja ismerni. A perbeli esetben ez - elsősorban az adatok mennyisége miatt - objektíve lehetetlen volt. Az első- és a másodfokú bíróságnak a tudomásszerzés időpontjára vonatkozó megállapítása a Pp. 206. § (1) bekezdését sértő téves mérlegelés eredménye. Előadta, hogy a felszámolóbiztos a kinevezésekor nem rendelkezik információval az adós konkrét ügyeiről, a neki átadott iratokat fel kell dolgoznia. A felperesi cég a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében említett időszakban 7685 kifizetést teljesített, azaz a felszámolónak ennyi ügyet kellett megvizsgálnia. Megjegyezte, hogy az iratokat már a megelőzőleg eljárt felügyeleti biztos sem kapta meg teljeskörűen, a felperes saját informatikai rendszere pedig nem volt auditálva, azt eleve nem lehetett megbízhatónak elfogadni. Az adatbázisok nem feleltek meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak sem. A KELER adatszolgáltatása pedig nem egyedi ügyletek feltárására volt hivatott, hanem arra, hogy az adott napon mennyi pénz ment ki összesen a felperestől harmadik személyeknek.
Kiemelte, hogy a felperesi munkavállalók felmondtak, a felperesi vagyon bűnügyi zár alatt volt, a felperesnek új székhelyet kellett keresnie és új szervert kellett építenie. Emiatt időre volt szüksége a felszámolónak az adatok vizsgálatára. Mindezek alapján a 2015. április 22-től május 20-ig eltelt 20 munkanap észszerű és indokolt idő volt ahhoz, hogy a felperesi felszámoló a támadható ügyletekről tudomást szerezzen.
A Pp. 164. § (1) bekezdésének és Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését a felperes azért is állította, mert a jogerős ítélet rá telepítette a tudomásszerzés napjára vonatkozó bizonyítási kötelezettséget, holott e tényt csak az alperes elévülési kifogása miatt kellett vizsgálni. Álláspontja szerint őt csak akkor és annyiban terhelte volna az elévülés nyugvása bizonyításának terhe, ha az alperes bizonyította volna a tudomásszerzés konkrét napját. Arra az esetre azonban, ha mégis megállapítható volna, hogy a felszámolóbiztos 2015. május 19. előtt tudomást szerzett vagy elvárható gondossággal tudomást szerezhetett az ügylet megtámadhatóságáról, a felperes arra hivatkozott, hogy az elévülés az ügy objektív körülményei miatt legalább 2015. május 19-ig nyugodott.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Egyetértett a jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt - az alábbiak szerint - jogszabálysértőnek találta.[17] A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. Mindehhez a felszámolónak a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontján, illetve (2) bekezdésén alapuló igények esetében nemcsak magáról a jogügyletről vagy a szolgáltatásról, hanem azoknak a hitelezőt a vele egy rangsorba tartozó hitelezőkhöz képest előnyben részesítő jellegéről, valamint - a szolgáltatás visszakövetelése esetén - arról is megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körén kívül esik. A határidő számítása során nem a felszámolóbiztos, hanem a felszámoló-szervezet tudomásszerzésének van jogi jelentősége.
[18] A Cstv. 40. §-a alapján megtámadható szerződésekről a felszámoló elsősorban az adós gazdálkodó szervezet vezetője által a Cstv. 31. § (1) bekezdése értelmében átadott iratokhoz mellékelt, a Cstv. 31. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tájékoztatásból értesülhet. [Megjegyzi a Kúria, hogy a Cstv. 31. § (1) bekezdés d) pontja ugyan nem tartalmaz konkrét határidőt, azonban erre a nyilatkozatra is a Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt 30 napos határidő vonatkozik, figyelemmel arra, hogy az a) pont a vagyonnal kapcsolatos elszámolási kötelezettségről szól, és a megtámadható szerződések is az adós vagyoni helyzetének felmérésére, vagy vagyona esetleges növelésére vonatkoznak.] Ha a vezető tisztségviselő átadta az adós iratait, illetve lehetővé tette azok vizsgálatát, úgy a felszámolónak a lehető legrövidebb időn belül meg kell vizsgálnia az adós korábbi gazdálkodását. Ha pedig ez a tájékoztatás nem történik meg, akkor a felszámolónak magának kell a rendelkezésére álló eszközökkel az adós megtámadható jogügyleteit felderítenie. A felszámolónak ugyanis aktívan mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy információkat szerezzen az adós meglévő vagy volt vagyonáról.
[19] Az adott esetben a felszámoló eljárását megelőzte a felügyeleti biztos tevékenysége. A gazdálkodó szervezet felszámolásának megindulásakor - amennyiben az igazgatóság teljes jogkörét átvette a felügyeleti biztos - a felügyeleti biztosnak kell elkészíttetnie a Cstv. 31. § szerinti dokumentumokat, és neki kell azt átadnia a felszámoló részére.
[20] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a jelen esetben a felügyeleti biztos azonos volt a felszámolótársasággal. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 79. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy felügyeleti biztosként kizárólag az MNB 4. § (9) bekezdésben meghatározott feladatkört ellátó munkavállalója vagy a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság (a továbbiakban: nonprofit gazdasági társaság) jelölése alapján a nonprofit gazdasági társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy rendelhető ki. Felügyeleti biztos tehát csak természetes személy lehet. Mindebből következően a jelen esetben - a jogerős végzés indokolásában kifejtettektől eltérően - nem az utóbb felszámolószervezetként eljáró társaság volt az adós felügyeleti biztosa, hanem a Felügyelet végzése alapján a P. S. és F. Nonprofit Kft. által kijelölt természetes személy.
[21] A felügyeleti biztos feladatköre egyébként is eltér a felszámolóétól. Az adós szerződéseit, illetve az általa nyújtott szolgáltatásokat a felügyeleti biztosnak abból a szempontból nem kell áttekintenie, hogy azok a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján megtámadhatók, illetőleg visszakövetelhetők-e. Önmagában amiatt ezért, mert az adós iratai a felügyeleti biztos rendelkezésére álltak, a felszámolónak a megtámadható ügyletekről és a visszakövetelhető szolgáltatásokról, illetve a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján történő igényérvényesítéshez szükséges egyéb körülményekről a felszámolás kezdő időpontjában nem kellett tudomást szereznie.
[22] A felügyeleti biztos a jelen esetben elkészítette a tevékenységet lezáró mérleget, ennek átadására azonban - az F/50 számú tevékenység záró beszámolóhoz készített kiegészítő melléklet 1.2. pontja első mondatában írtak szerint - 2015. május 20-ig nem került sor. Eddig az időpontig valójában még az iratátadási kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló 30 napos határidő sem járt le, és a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos határidő sem telt el. A felszámoló tehát 2015. május 20. előtt nem rendelkezett a Cstv. 31. §-a szerinti elszámolással és nyilatkozatokkal és a hitelező igények mértékére vonatkozó adatokkal.
[23] Az eset körülményeire, az adós szerződésállományának mértékére, kifizetéseinek jelentős számára figyelemmel nem volt elvárható a felszámolótól az sem, hogy a jelen ügy tárgyát képező szerződésre, illetve kifizetésre vonatkozó információkat és a megtámadáshoz, illetve a visszaköveteléshez szükséges további adatokat 2015. május 20. előtt más forrásokból úgy beszerezze, feldolgozza és értékelje, hogy mindezek eredményeként abba a helyzetbe kerüljön, hogy megalapozottan dönthessen a Cstv. 40. § (1), illetve (2) bekezdésén alapuló igényérvényesítésről.
[24] Az ügyben eljárt bíróságok mindezekre figyelemmel tévesen állapították meg, hogy a felperes felszámolójának a perindításhoz szükséges tényekről 2015. május 20. előtt teljeskörűen tudomást kellett szerezni. Megalapozatlanul következtettek ezért arra, hogy a felperes igényérvényesítése elkésett.
[25] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A megismételt eljárásban - abból kiindulva, hogy az igényérvényesítésre határidőben került sor - érdemben el kell bírálni a felperes keresetét.
(Kúria Gfv.VII. 30. 532/2017.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai:
Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Bajnok István bíró
A felperes: Q. Zártkörűen Működő Részvénytársaság „felszámolás alatt”
A felperes jogi képviselője: Trinn Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Trinn Gábor ügyvéd és dr. Metzinger Péter ügyvéd
Az alperes: F. T. A.
Az alperes jogi képviselője: Dr. Riedler Richárd Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Riedler Richárd ügyvéd
A per tárgya: szerződés érvénytelensége
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes
Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma:
Fővárosi Törvényszék, 30.G.42.907/2015/53.
A másodfokú bíróság neve és az eljárás száma:
Fővárosi Ítélőtábla, 15.Gf.40.420/2016/6/II.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felperes és az alperes felülvizsgálati eljárási költéségét személyenként 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) Ft-ban állapítja meg. Megállapítja, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték összege 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes befektetési vállalkozás a Q. csoport tagja, működése a Q. csoport többi cégének működésétől függött, maga ugyanis nem rendelkezett sem fiókhálózattal, sem számítástechnikai, sem telekommunikációs infrastruktúrával. A felperesnek nem voltak ügyfélszolgálati irodái, helyette a Q. Pénzügyi Tanácsadó Zrt. a felperes függő ügynökeként járt el, e társaság munkavállalói dolgoztak az ügyfélszolgálati irodákban és ők tartották a felperes ügyfeleivel a kapcsolatot.[2] A 2014. július 16-án létrejött adásvételi szerződéssel az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) ügyfélként 396.700.000 Ft névértéken névre szóló pénzügyi eszközt vásárolt a felperestől. 2015. március 6-án az alperes eladóként átruházta a felperesre a 396.700.000 Ft névértékű pénzügyi eszközt a megjelölt vételi árfolyamon, összesen 414.800.933 Ft ellenében, a pénzügyi teljesítés időpontját a felek 2015. március 6-ában határozták meg. A visszavásárlási szerződés alapján a felperes társaság 2015. március 9-én - a K. Zrt. rendszerben - átutalással teljesített az alperes részére 414.537.635 Ft-ot. A felperes számlájáról a K. Zrt. az alperes számlájára 2015. március 9-én 15.28-kor küldte el az összeget.
[3] A felperes befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatásra vonatkozó engedélyét a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti jogkörében 2015. március 9-én kelt határozatával felfüggesztette. 2015. március 10-én az MNB felügyeleti biztosként kirendelte a felpereshez a P. Kft. által kijelölt felügyeleti biztost, a felügyeleti biztos a befektetési vállalkozás vezető testületének teljes jogkörét átvette.
[4] A felperes által kizárólagosan forgalmazott kötvények kibocsátója, a Q. F. H. Kft. 2015. március 9-én csődöt jelentett be.
[5] A K. Zrt. 2015. április első munkanapján megküldte a felügyeleti biztos által vezetett felperesnek a 2015. márciusi számlakivonatot. A felügyeleti biztos 2015. április 17-20. között a felperes valamennyi fiókjából elszállíttatta a felperes iratait a felügyeleti biztos társaság budapesti raktárába, a miskolci iratok 2015. április 17-én kerültek Budapestre.
[6] A felperessel szemben 2015. április 20-án benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2015. április 22-én a felszámolást megindította, és felszámolóként a P. Kft.-t jelölte ki.
[7] A felszámoló 2015. április 29-én igazolást bocsátott ki az alperes jogelődje részére az adós nyilvántartásában 2015. március 9-én, majd az április 24-én szereplő, a Q. F. H. Kft. által kibocsátott kötvényekről.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[8] A felperes 2015. augusztus 17-én benyújtott, módosított keresetében elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a felek között létrejött visszavásárlási szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot visszaállítását kérte. Ebben a körben kérte az alperest kötelezni 414.537.635 Ft és annak 2015. április 23-tól számított késedelmi kamata megfizetésére. Kérte saját magát arra marasztalni, hogy az átutalás felperesi bankszámlán történő jóváírását követően az alperes által megadott értékpapírszámlára 9.048 db. Q. és H. ISIN azonosítójú értékpapírt transzferáljon. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperesnek 306.220.000 Ft tőke és 13.972.441,95 Ft kamatkövetelése áll fenn vele szemben. Másodlagosan keresetét a Cstv. 40. § (2) bekezdésére alapította, a kapott szolgáltatás visszaszolgáltatása címén kérte az alperes kötelezését a 414.537.635 Ft és kamatai megfizetésére.[9] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen elévülési kifogás alapján a kereset elkésettségére tekintettel, másodlagosan a kereseti követelés érdemi megalapozatlansága miatt, illetve érvénytelenségi, valamint beszámítási kifogása alapján.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsődlegesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja, (1a) és (2) bekezdése alapján a szubjektív keresetindítási határidő betartását vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a felszámolás kezdő időpontjában birtokában volt a jogügyletre vonatkozó releváns adatoknak, az okiratoknak, a KELER Zrt. kivonatainak, és az adós nyilvántartása adatainak, melyekből a perindításhoz szükséges információk rendelkezésére álltak. Az a körülmény, hogy a felszámoló nem vetette egybe ezeket az információkat, a tudomásszerzés időpontjának meghatározása során nem értékelhető, és a határidő elévülésének nyugvását sem eredményezhette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az elévülés nyugvása szempontjából kizárólag menthető, külső objektív elháríthatatlan ok vehető számításba, amelyre az ügyben a professzionális, kifejezetten pénzügyi vállalkozások felszámolására létrehozott felszámoló szervezet esetén nem merült fel adat. Az elsőfokú bíróság ezért az elévülés nyugvását sem találta megállapíthatónak.[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával és a Kúria 4/2003. Polgári jogegységi határozatát is betartva foglalt állást az alperes elévülési kifogása alapján a Cstv. 40. §-ában foglalt perindítási határidő alakulását illetően; helytállóan értékelte az anyagi jogi határidő elévülési jellegét és az igényérvényesítés akadályaként, illetve az elévülés nyugvása körében számba vehető tényezőket.
A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott szubjektív határidő kapcsán rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a tudomásszerzés tekintetében az igényérvényesítő fél gondosságát is értékelni kell, illetve hogy az igényérvényesítés akadályaként csak objektív körülmények vehetők figyelembe. A tudomásszerzés körébe eső menthető ok a perindítás határidejének megnyílását befolyásolja, az elévülés nyugvását az igényérvényesítés egyéb – ugyancsak menthető – gátjai eredményezhetik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felügyeleti biztos és a felszámoló azonos társaság volt, ezért a felszámoló a perindításhoz szükséges, releváns iratokkal a felszámolás kezdő időpontjában már eleve rendelkezett. Az iratok feldolgozását azonban a felszámoló meg sem kezdte 2015. július 13. előtt. Nem kérte az adós alkalmazottainak segítségét az értékpapír-ügyletek megismeréséhez, és a felperes számítógépes nyilvántartását, az abban rögzített adatokat sem vette igénybe az elektronikusan végrehajtott értékpapír-ügyletek megismerésére, a jogügyletek tartalmának és joghatásának feltárására. Az alperessel kötött ügyleteket nem vitásan rögzítették a felperes nyilvántartásában, azonban a felszámoló a K. Zrt. rendszerét sem tekintette meg, noha e rendszerhez 2015. április 30-tól hozzáférési joggal rendelkezett. A több forrásból is rendelkezésére álló és megismerhető adatok vizsgálatát a felszámoló indokolatlanul mellőzte, pedig nem volt reális indoka annak, hogy a felperes adatbázisát egészében tekintse hiteltelennek, megbízhatatlannak.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint tehát objektív módon valamennyi feltétel adott volt a megtámadható szerződésről és a megtámadási okról való tudomásszerzéshez, a felszámoló azonban indokolatlanul passzivitást tanúsított, a megtámadási lehetőség felismerésében késlekedett. Mivel nem tett értékelhető lépést az iratok megismerésére, ezért önmagában az adatok nagy mennyisége nem volt javára értékelhető kimentési okként sem.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének való helyt adást. Másodlagosan a jogerős ítélet - elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára azzal, hogy a keresetlevele határidőben került előterjesztésre.[13] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdését, annak c) pontját, a (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdés harmadik mondatát, a 164. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését.
[14] Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok megalapozatlanul állapították meg, hogy a felszámolónak már a felszámolás elrendelésének napján tudomást kellett volna szereznie a per tárgyát képező ügyletről, illetve annak megtámadhatóságáról. Állította, hogy a felszámoló a leggondosabb eljárás mellett sem szerezhetett 2015. május 20. előtt megalapozott tudomást a megtámadható ügyletről. Érvelése szerint a Cstv. nem tartalmaz határidőt az e vonatkozásban releváns adatok beszerzésére, illetve arra, hogy azokat milyen időtartamon belül kell feldolgoznia annak érdekében, hogy a Cstv. 40. § szerinti megtámadási okokról tudomást szerezzen. Az adatok beszerzése és feldolgozása kapcsán tehát csak az általános gondossági kötelem terheli a felszámolót. Kifejtette, hogy a Cstv. 40. §-ában szabályozott tudomásszerzés alanya a felszámolóbiztos. A megtámadásra nyitva álló határidő ezért akkor veszi kezdetét, amikor ő tudomást szerez a perindítási okról. Az, hogy a felszámoló társaság birtokában voltak az iratok, nem jelenti, hogy annak tartalmát azonnal, a birtokba kerüléskor a felszámolóbiztos meg is tudja ismerni. A perbeli esetben ez - elsősorban az adatok mennyisége miatt - objektíve lehetetlen volt. Az első- és a másodfokú bíróságnak a tudomásszerzés időpontjára vonatkozó megállapítása a Pp. 206. § (1) bekezdését sértő téves mérlegelés eredménye. Előadta, hogy a felszámolóbiztos a kinevezésekor nem rendelkezik információval az adós konkrét ügyeiről, a neki átadott iratokat fel kell dolgoznia. A felperesi cég a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében említett időszakban 7.685 kifizetést teljesített, azaz a felszámolónak ennyi ügyet kellett megvizsgálnia. Megjegyezte, hogy az iratokat már a megelőzőleg eljárt felügyeleti biztos sem kapta meg teljes körűen, a felperes saját informatikai rendszere pedig nem volt auditálva, azt eleve nem lehetett megbízhatónak elfogadni. Az adatbázisok nem feleltek meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak sem. A K. adatszolgáltatása pedig nem egyedi ügyletek feltárására volt hivatott, hanem arra, hogy az adott napon mennyi pénz ment ki összesen a felperestől harmadik személyeknek.
Kiemelte, hogy a felperesi munkavállalók felmondtak, a felperesi vagyon bűnügyi zár alatt volt, a felperesnek új székhelyet kellett keresnie és új szervert kellett építenie. Emiatt időre volt szüksége a felszámolónak az adatok vizsgálatára. Mindezek alapján a 2015. április 22-től május 20-ig eltelt 20 munkanap ésszerű és indokolt idő volt ahhoz, hogy a felperesi felszámoló a támadható ügyletekről tudomást szerezzen.
A Pp. 164. § (1) bekezdésének és Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését a felperes azért is állította, mert a jogerős ítélet rá telepítette a tudomásszerzés napjára vonatkozó bizonyítási kötelezettséget, holott e tényt csak az alperes elévülési kifogása miatt kellett vizsgálni. Álláspontja szerint őt csak akkor és annyiban terhelte volna az elévülés nyugvása bizonyításának terhe, ha az alperes bizonyította volna a tudomásszerzés konkrét napját. Arra az esetre azonban, ha mégis megállapítható volna, hogy a felszámolóbiztos 2015. május 19. előtt tudomást szerzett vagy elvárható gondossággal tudomást szerezhetett az ügylet megtámadhatóságáról, a felperes arra hivatkozott, hogy az elévülés az ügy objektív körülményei miatt legalább 2015. május 19-ig nyugodott.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Egyetértett a jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt - az alábbiak szerint - jogszabálysértőnek találta.[17] A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. Mindehhez a felszámolónak a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontján, illetve (2) bekezdésén alapuló igények esetében nemcsak magáról a jogügyletről vagy a szolgáltatásról, hanem azoknak a hitelezőt a vele egy rangsorba tartozó hitelezőkhöz képest előnyben részesítő jellegéről, valamint - a szolgáltatás visszakövetelése esetén - arról is megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körén kívül esik. A határidő számítása során nem a felszámolóbiztos, hanem a felszámoló szervezet tudomásszerzésének van jogi jelentősége.
[18] A Cstv. 40. §-a alapján megtámadható szerződésekről a felszámoló elsősorban az adós gazdálkodó szervezet vezetője által a Cstv. 31. § (1) bekezdése értelmében átadott iratokhoz mellékelt, a Cstv. 31. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tájékoztatásból értesülhet. (Megjegyzi a Kúria, hogy a Cstv. 31. § (1) bekezdés d) pontja ugyan nem tartalmaz konkrét határidőt, azonban erre a nyilatkozatra is a Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt 30 napos határidő vonatkozik, figyelemmel arra, hogy az a) pont a vagyonnal kapcsolatos elszámolási kötelezettségről szól, és a megtámadható szerződések is az adós vagyoni helyzetének felmérésére, vagy vagyona esetleges növelésére vonatkoznak.) Ha a vezető tisztségviselő átadta az adós iratait, illetve lehetővé tette azok vizsgálatát, úgy a felszámolónak a lehető legrövidebb időn belül meg kell vizsgálnia az adós korábbi gazdálkodását. Ha pedig ez a tájékoztatás nem történik meg, akkor a felszámolónak magának kell a rendelkezésére álló eszközökkel az adós megtámadható jogügyleteit felderítenie. A felszámolónak ugyanis aktívan mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy információkat szerezzen az adós meglévő vagy volt vagyonáról.
[19] Az adott esetben a felszámoló eljárását megelőzte a felügyeleti biztos tevékenysége. A gazdálkodó szervezet felszámolásának megindulásakor - amennyiben az igazgatóság teljes jogkörét átvette a felügyeleti biztos - a felügyeleti biztosnak kell elkészíttetnie a Cstv. 31. § szerinti dokumentumokat, és neki kell azt átadnia a felszámoló részére.
[20] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a jelen esetben a felügyeleti biztos azonos volt a felszámoló társasággal. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 79. § (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy felügyeleti biztosként kizárólag az MNB 4. § (9) bekezdésben meghatározott feladatkört ellátó munkavállalója vagy a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság (a továbbiakban: nonprofit gazdasági társaság) jelölése alapján a nonprofit gazdasági társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy rendelhető ki. Felügyeleti biztos tehát csak természetes személy lehet. Mindebből következően a jelen esetben - a jogerős végzés indokolásában kifejtettektől eltérően - nem az utóbb felszámoló szervezetként eljáró társaság volt az adós felügyeleti biztosa, hanem a Felügyelet végzése alapján a P. Kft. által kijelölt természetes személy.
[21] A felügyeleti biztos feladatköre egyébként is eltér a felszámolóétól. Az adós szerződéseit, illetve az általa nyújtott szolgáltatásokat a felügyeleti biztosnak abból a szempontból nem kell áttekintenie, hogy azok a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján megtámadhatók, illetőleg visszakövetelhetők-e. Önmagában amiatt ezért, mert az adós iratai a felügyeleti biztos rendelkezésére álltak, a felszámolónak a megtámadható ügyletekről és a visszakövetelhető szolgáltatásokról, illetve a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján történő igényérvényesítéshez szükséges egyéb körülményekről a felszámolás kezdő időpontjában nem kellett tudomást szereznie.
[22] A felügyeleti biztos a jelen esetben elkészítette a tevékenységet lezáró mérleget, ennek átadására azonban - az F/50 számú tevékenység záró beszámolóhoz készített kiegészítő melléklet 1.2. pontja első mondatában írtak szerint - 2015. május 20-ig nem került sor. Eddig az időpontig valójában még az iratátadási kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló 30 napos határidő sem járt le, és a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos határidő sem telt el. A felszámoló tehát 2015. május 20. előtt nem rendelkezett a Cstv. 31. §-a szerinti elszámolással és nyilatkozatokkal és a hitelező igények mértékére vonatkozó adatokkal.
[23] Az eset körülményeire, az adós szerződésállományának mértékére, kifizetéseinek jelentős számára figyelemmel nem volt elvárható a felszámolótól az sem, hogy a jelen ügy tárgyát képező szerződésre, illetve kifizetésre vonatkozó információkat és a megtámadáshoz, illetve a visszaköveteléshez szükséges további adatokat 2015. május 20. előtt más forrásokból úgy beszerezze, feldolgozza és értékelje, hogy mindezek eredményeként abba a helyzetbe kerüljön, hogy megalapozottan dönthessen a Cstv. 40. § (1), illetve (2) bekezdésén alapuló igényérvényesítésről.
[24] Az ügyben eljárt bíróságok mindezekre figyelemmel tévesen állapították meg, hogy a felperes felszámolójának a perindításhoz szükséges tényekről 2015. május 20. előtt teljes körűen tudomást kellett szerezni. Megalapozatlanul következtettek ezért arra, hogy a felperes igényérvényesítése elkésett.
[25] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A megismételt eljárásban - abból kiindulva, hogy az igényérvényesítésre határidőben került sor - érdemben el kell bírálni a felperes keresetét.
Záró rész
[27] A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a Kúria csak megállapította a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték összegét, azok viseléséről a megismételt eljárásban kell rendelkezni.[28] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát.
Budapest, 2017. október 3.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII. 30.532/2017.)