adozona.hu
ÍH 2017.153
ÍH 2017.153
CSTV. 33/A. § - VAGYONI BIZTOSÍTÉK Az indokolási kötelezettség elmulasztása akadálya a vagyoni biztosíték nyújtásáról rendelkező határozat érdemi felülbírálatának [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §; 1952. évi III. törvény (Pp.) 222. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont, 221. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 11-I. sorszámú végzésével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül nyújtson 3 620 000 forint összegű vagyoni biztosítékot.
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján pert indított az alperessel szemben; a keresetlevelében - többek között - kérte az alperes kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására is 3 620 000 forint összegben, a Cstv. 33/A. § (2) bekezd...
ÍH 2017.153 CSTV. 33/A. § - VAGYONI BIZTOSÍTÉK
Az indokolási kötelezettség elmulasztása akadálya a vagyoni biztosíték nyújtásáról rendelkező határozat érdemi felülbírálatának [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §; 1952. évi III. törvény (Pp.) 222. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont, 221. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a 11-I. sorszámú végzésével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül nyújtson 3 620 000 forint összegű vagyoni biztosítékot.Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján pert indított az alperessel szemben; a keresetlevelében - többek között - kérte az alperes kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására is 3 620 000 forint összegben, a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerint. Az alperes a vagyoni biztosíték nyújtására történő kötelezés mellőzését kérte, a törvényi feltételek hiánya miatt.
Az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a felperesnek valószínűsítenie kell a felelősség megállapításául szolgáló tényállási elemeket a Cstv. 33/A. §-a szerint indított perben, majd rögzítette, hogy e kötelezettségének a felperes eleget tett, ezért a bíróság helyt adott a vagyoni biztosíték letételére irányuló kérelmének.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a határozat megváltoztatásával mellőzni kérte a vagyoni biztosítékadásra kötelezését.
Fenntartotta, hogy a biztosítékadás feltételei vele szemben nem állnak fenn, önmagában a keresetlevélben tett előadással a felperes nem valószínűsítette a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Állította, hogy a keresetlevelében megjelölte mindazokat a tényeket, amelyek valószínűsítik az ügyvezető felelősségének megállapításául szolgáló tényállási elemeket. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, a vagyoncsökkenés, az ügyvezetői feladatok ellátása a keresetlevélben kifejtésre került, a hitelezői érdeksérelmet vélelem támasztja alá.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta, és az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította, megállapítva a felek másodfokú költségét.
Végzése indokolása szerint a Cstv. adott ügyben irányadó - az adóssal szemben a felszámolási eljárás 2015. július 7-i kezdeményezésekor hatályos - 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A (2) bekezdés szerint a keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét), EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet. A keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely az (1) bekezdés szerinti időszakban az említett részesedéssel rendelkezett. A biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a pénzügyi biztosíték teljesítéséért a vezetőtől való behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
A Cstv. 33/A. §-ának (2) bekezdése, továbbá a Pp. 222. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 220. § (1) bekezdésének d) pontja és a 221. § (1) bekezdése alapján leszögezte a másodfokú bíróság, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelem elbírálása tárgyában hozott - külön fellebbezéssel támadható - végzést a bíróság köteles megindokolni. A bíróságnak a vagyoni biztosíték adására irányuló kérelem elbírálása során értékelnie és mérlegelnie kell a keresetben a biztosíték alapjául megjelölt körülményeket, illetve az azokra vonatkozó bizonyítékokat. A bíróság az indokolási kötelezettségének akként tesz eleget, ha e feladat elvégzése és annak eredménye a határozat indokolásából világosan kitűnik.
Az elsőfokú bíróság végzése azonban e követelményeknek nem felel meg. A törvényszék azzal, hogy végzése indokolásában csupán utalt a felperes feladatára (felelősségi elemek valószínűsítése) és a kérelem elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezést rögzítette, megsértette a Pp. előzőekben megjelölt előírásait. Az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt nem állapítható meg az elsőfokú bíróság érdemi álláspontja a biztosíték nyújtás feltételeinek mikénti fennállásáról.
Az indokolás teljes elmaradása az elsőfokú határozat érdemi felülbírálatának akadályát jelentette.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem korlátjára tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Gpkf.44.331/2017/4.)