adozona.hu
ÍH 2017.137
ÍH 2017.137
EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ ÁLTAL KAPOTT FINANSZÍROZÁS - A NEM JOGSZERŰEN ELSZÁMOLT ÖSSZEGEK VISSZAKÖVETELÉSE I. A fiktív szakápolói vizitek lejelentése sérti az egészségügyi finanszírozási szabályokat és a valódiság elvét. Ezért a finanszírozási összeg visszakövetelésének van helye. II. A finanszírozási szerződés megszűnése után 90 nap elteltével a záró ellenőrzés kiterjeszthető újabb időszakra is [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 38/C. §; 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) 136. § (1) bekezdés; 43/1999. (III
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A finanszírozó felperes, valamint az egészségügyi szolgáltató alperes között 2000. március 20-án jött létre a 2005. november 30-án módosított finanszírozás alapszerződés az alperes által nyújtott otthoni szakápolási tevékenység társadalombiztosítási finanszírozására. A szerződés 7.5. pontja szerint, amennyiben a szolgáltató a hatályos jogszabályokban foglalt, a teljesítmények elszámolására (…) vonatkozó szabályokat megszegi, megtéríti az ebből eredő finanszírozási többletet, illetve az okozot...
ÍH 2017.137 EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ ÁLTAL KAPOTT FINANSZÍROZÁS - A NEM JOGSZERŰEN ELSZÁMOLT ÖSSZEGEK VISSZAKÖVETELÉSE
I. A fiktív szakápolói vizitek lejelentése sérti az egészségügyi finanszírozási szabályokat és a valódiság elvét. Ezért a finanszírozási összeg visszakövetelésének van helye.
II. A finanszírozási szerződés megszűnése után 90 nap elteltével a záró ellenőrzés kiterjeszthető újabb időszakra is [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 38/C. §; 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) 136. § (1) bekezdés; 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet I.) 4. § (7) bekezdése].
A finanszírozó felperes, valamint az egészségügyi szolgáltató alperes között 2000. március 20-án jött létre a 2005. november 30-án módosított finanszírozás alapszerződés az alperes által nyújtott otthoni szakápolási tevékenység társadalombiztosítási finanszírozására. A szerződés 7.5. pontja szerint, amennyiben a szolgáltató a hatályos jogszabályokban foglalt, a teljesítmények elszámolására (…) vonatkozó szabályokat megszegi, megtéríti az ebből eredő finanszírozási többletet, illetve az okozott kárt, valamint a jogszabály szerint megfizeti a finanszírozási többlet után számított mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltének napját megelőző két éven belül igénybe vett jogalap nélküli finanszírozást és annak kamatterhét a finanszírozó jogosult az esedékes finanszírozási összegből levonni. A két éven túl jogalap nélkül igénybe vett finanszírozás összegét, valamint annak kamatterhét a szolgáltató a finanszírozó által meghatározott határnapig a megjelölt számlaszámra köteles visszafizetni. Az alperes 2005. február 1. és 2011. március 31. napja között a felperes felé olyan szakápoló személyek vizitjeit is lejelentette, akik tényleges szakápoló tevékenységet az alperesnél nem végeztek. A fiktív szakápolók felperes felé lejelentett vizitjeit ténylegesen az alperessel jogviszonyban álló más szakápolók végezték el. A 2011. június 15. napján indult nyomozás során a nyomozóhatóság 2011. július 22. napján lefoglalta az alperes 2005-2009. évi betegápolást, illetve szakápolást elrendelő lapjait, az ápolások összesítését. A lefoglalást 2012. április 3-án szüntették meg. 2012. április 5-én a rendőrség arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperes ügyvezetője ellen folytatott nyomozást befejezte és magánokirat-hamisítás vétsége bűncselekménye miatt vádemelési javaslattal az ügyészségnek megküldte. Az ügyészség a 2012. május 3. napján kelt határozatával az alperes ügyvezetőjével szemben intézkedést alkalmazott és a vádemelést egy év időtartamra elhalasztotta folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt. Az ügyészség határozatában megállapította, hogy a terhelt az alperes nevében a 2005-2009. év közötti időszakban az arra jogosultak aláírását meghamisítva valós tényeket tartalmazó, de nem a kiállító személytől származó szakápolási egyéni elszámoló lapokat nyújtott be havi rendszerességgel a felpereshez. A felperes által az alperesnél 2012. május 25. napján indult ellenőrzés lezárásaként a 2012. október 19. napján kelt jegyzőkönyvben állapította meg, hogy négy bejelentett ápoló ápolási munkát a betegek otthonában nem végzett, személyes adataikat az alperes tudtukon kívül használta fel és nyújtotta be. A felperes a finanszírozási szerződést 2012. október 31-i hatállyal felmondta és 1 478 909 Ft alperesnek járó finanszírozási összeget visszatartott. A felperes a 2012. november 30-án kelt fizetési felszólításával követelte az alperestől 7 443 544 Ft jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeg, valamint 5 091 566 Ft kamat megfizetését.A felperes a finanszírozási szerződés megszűnését követően az alperesnél a záróellenőrzést 2012. október 17-én rendelte el, melyet 2013. június 17-én terjesztett ki a 2010. január 1. - 2010. december 31. napja közötti gazdasági év időszakára. Megállapította, hogy 2009. október 1. és 2011. december 31. napja között az alperes dr. S. K., J. E. és K. K. szakápolókra viziteket jelentett le a felperes felé, azonban ezek a személyek ténylegesen szakápolói tevékenységet nem láttak el.
A felperes módosított keresetében - egyrészt - 6 664 895 Ft tőke, valamint annak egyes részösszegei után a kiutalás napjától a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamata, illetve a 2012. október 19. napjáig lejárt 1 522 351 Ft kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másrészt 186 800 Ft - a 2012. augusztus 1. és október 31. napja között jogosulatlanul elszámolt finanszírozási összeg - , valamint 166 640 Ft tőke után a kiutalás napjától a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Harmadrészt 4 362 150 Ft 2010. január 1. és 2012. október 31. napja között jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeg, annak a 2011. április 25. napjától a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamata, 2011. május 15. napjától a jegybanki alapkamat további egyharmadával megegyező mértékű késedelmi kamata és 1 382 006 Ft lejárt kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Elsődleges keresetét arra alapította, hogy az egészségügyi szolgáltató alperes az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eü.tv.) 135. § (1) bekezdése, valamint az egészségügyi szolgáltatások egészségbiztosítási alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet I.) 4. § (7) bekezdése szerint a finanszírozás céljából megküldött adatok valódiságáért felel. Az alperesnél végzett felperesi ellenőrzés szerint négy bejelentett ápoló ápolási munkát a betegek otthonában nem végzett, személyes adataikat az alperes tudtukon kívül használta fel és nyújtotta be. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 37. § (1) bekezdése, valamint az azon alapuló finanszírozási szerződés 7.5. pontja szerint a nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően nyújtott finanszírozási többletet, elszámolt ellátás finanszírozási összegét, illetve 2011. január 1. napjától az elszámolt ellátás finanszírozási összegének 20%-át az egészségügyi szolgáltató - visszatartás hiányában - megtéríteni köteles. Harmadlagos keresetét 3 715 968 Ft erejéig az Ebtv. 37. §-a szabálya szerint arra alapította, hogy - dr. S. K., J. E. és K. K. a nevükre az alperes által lejelentett vizitek ellenére - ténylegesen ilyen ellátást nem teljesített. 646 182 Ft erejéig a 2012. október 17. napján elrendelt záróellenőrzés (Ebtv. 38/C. §) eredménye alapján követelte vissza a folyósított finanszírozási összeget. Azt állította, hogy az alperes ezen személyek (a továbbiakban: kilenc ápoló) nevére lejelentett vizitek finanszírozási összegét nem fizette ki az ápolók részére.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő, állítva, hogy a 2005. február 1. - 2007. december 5. napja közötti időszakra teljesített finanszírozás esetében a követelés elévült. Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását azért kérte, mert az Ebtv. 37. §-a szerinti jogosulatlan finanszírozás nem történt, az alperes az elszámolt finanszírozású viziteket - más ápoló igénybevételével, ténylegesen - elvégezte, a törvény alapján pedig csak a nem teljesített vizitek díja követelhető vissza. Érdemi védekezése alaptalansága esetére jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361. §) jogcímén beszámítási kifogást terjesztett elő a ki nem fizetett finanszírozási összeg megtérítése iránt. A 2012. augusztus 1. és október 31. napja közötti időszakra jogosulatlanul elszámolt 186 800 Ft finanszírozási összeg és járulékai megfizetése iránti keresetet azzal ismerte el, hogy ezzel a követeléssel szemben beszámította a 2012. szeptember - október hónapra neki járó, visszatartott 1 478 909 Ft finanszírozási összeg kifizetésére vonatkozó követelését. A harmadlagos keresettel szemben előterjesztett ellenkérelmében annak elutasítását kérte. Védekezése szerint az Ebtv. 38/C. § (1) bekezdése szerint 2012. október 17. napján még nem lehetett záróellenőrzést elrendelni, mert a finanszírozási szerződés nem szűnt meg. 2013. június 17-én pedig a záróellenőrzést nem lehetett kiterjeszteni, mert az arra nyitvaálló, az Ebtv. 38/C. § (1) bekezdésében meghatározott 90 napos határidő már eltelt. Kérte, hogy a bíróság kezdeményezze a 2013. január 1. napjától hatályos Ebtv. 38/C. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítását az Alkotmánybíróság előtt. Azzal érvelt, hogy a 38/C. § (3) bekezdése az Alaptörvény XIII. Cikk (1) bekezdésébe, a tulajdonhoz való jogba ütközik, mivel a törvényhely szerinti visszatérítési kötelezettség csak az előfinanszírozott egészségügyi szolgáltatásokra értelmezhető, az esetbeli utófinanszírozásúakra nem. Kifejtette, hogy az egészségügyi szolgáltató alperessel szemben záróellenőrzést amiatt sem lehetett végezni és a záróellenőrzés alapján nem lehetséges jogkövetkezményt alkalmazni, mivel a finanszírozási szerződés a záróellenőrzést, illetve annak szempontjait nem tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel támadott ítéletével az alperest kötelezte 8 509 333 Ft tőke, valamint annak egyes részösszegei után eltérő időpontoktól meghatározott, a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű kamata - illetve 1 657 638 Ft tőke után további, a jegybanki alapkamat 1/3-val megegyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére, valamint 1 786 085 Ft lejárt késedelmi kamat megfizetésére. Ezen túlmenően a keresetet, valamint a beszámítási kifogást elutasította. Határozata indokolásában elsődlegesen a 2005. február 1. - 2007. december 5. napja közötti finanszírozási időszakra vonatkozó alperesi elévülési kifogást vizsgálta. A kifogásban foglaltakkal egyetértett annyiban, hogy a felperes az Ebtv. 38/B. §-a alapján jogosult az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének ellenőrzésére. A törvényszék megítélése szerint azonban ez az ellenőrzés nem alkalmas arra, hogy a szakápolást végző személyének meghamisítására fény derüljön. Értékelte azt is a bíróság, hogy az erre az időszakra vonatkozó iratokat a nyomozóhatóság lefoglalta. Mindezekre figyelemmel a felperes követelésének elévülése nyugodott mindaddig, amíg 2012 májusában az ügyészségi határozatról tudomást nem szerzett. [Ptk. 326. § (2) bekezdés] Ettől az időponttól számított egy éven belül pedig a keresetét (2013. január 23-án) benyújtotta. Emiatt a felperes követelése az említett időszakra nem évült el.
A bíróság az alperes további eljárásjogi kifogása alapján vizsgálta azt is, hogy a 2013. december 21. napján érkezett keresetmódosítás a Pp. 146/A. §-a szerinti megengedett keresetváltoztatásnak minősült-e. Úgy ítélte meg, hogy a módosítás a Pp. 146. § (1) bekezdés c) pontja szerint megengedett volt, mivel a felperes a keresetét leszállította, illetve eddig nem követelt járulékokra terjesztette ki.
A bíróság a kereset érdemét, a finanszírozási többlet, illetve elszámolt finanszírozási összeg visszafizetése iránti követelést az Ebtv. 2005. június 30. napjáig hatályos 37. § (1) bekezdés f) pontja, a 2009. december 31. napjáig hatályos 37. § (1) bekezdés ad) pontja, a 2010. december 31. napjáig hatályos 37. § (1) bekezdés ae), ag) pontjai, illetve a 2011. január 1. napjától hatályos 37. § (4) bekezdése és a finanszírozási szerződés 7.5. pontja alapján vizsgálta.
Az elsődleges - négy szakápoló fiktív lejelentése miatti - kereset esetében a törvényszék rámutatott, hogy a felperes tartozott a perben azt bizonyítani, hogy az alperesi szabályszegés eredményezett és milyen összegű finanszírozási többletet a felperes részéről; illetve, hogy a lejelentett de ténylegesen munkát nem végző négy szakápoló teljesítménye után az alperes finanszírozást kapott a felperestől és milyen összegben. A bíróság kiemelte az Eütv. 136. § (1) bekezdése, valamint a Korm. rendelet I. 4. § (7) bekezdése azon szabályait, hogy a szolgáltató a finanszírozás céljából megküldött adatok valódiságáért felel. A valódiság elvét, valamint a Korm. rendelet I. 35. § (7), (9) bekezdése azon szabályát, hogy egy teljes szakápolói munkaidőre legfeljebb napi öt vizit köthető le, sérti az az alperesi gyakorlat, mely szerint olyan ápolók nevére jelentett le ellátásokat, akik azt ténylegesen nem teljesítették. Ezért az alperes az ilyen módon lejelentett vizitek alapján átutalt finanszírozás, illetve annak meghatározott része visszatérítésére köteles. A törvényszék által beszerzett, kiegészített szakvélemény alapján négy fiktív vizitjei alapján a felperes 2005. február 1. és 2011. május 31. napja között az alperesnek 8 166 844 Ft finanszírozási összeget utalt ki, melyet az alperes a finanszírozási szerződés 7.5. pontja alapján köteles megtéríteni a felperesnek késedelmi kamattal növelten. Ebből az összegből le kell vonni a tőkét csökkentő, visszatartott 1 478 909 Ft-ot. Így a felperes keresete a keresetmódosítás szerinti 6 664 895 Ft erejéig alapos.
A másodlagos keresettel érvényesített 186 800 Ft-ban a törvényszék az alperes elismerésére figyelemmel marasztalta. Az alperes ezen tétellel szemben is előterjesztett, jogalap nélküli gazdagodásra [Ptk. 361. § (1) bekezdés] alapított beszámítási kifogását a törvényszék azért utasította el, mert az alap nélküli gazdagodás jogszabályi tényállását csak szerződéses jogviszony hiányában lehet alkalmazni. A konkrét esetben azonban a felek között finanszírozási szerződés jött létre, így jogvitájukat az arra vonatkozó speciális szabályok szerint kell elbírálni. (BDT 2009/1973) Jogalap hiányára az alperes amiatt sem hivatkozhat, mert a finanszírozási szerződés 7.5. pontja alapján köteles visszatéríteni a többletfinanszírozás összegét.
A bíróság a harmadlagos, a felperes által az Ebtv. 38/C. §-a rendelkezései alapján végzett záróellenőrzésen alapuló kereset esetében abból indult ki, hogy az egészségbiztosítónak a törvényhely alapján a záróellenőrzést a finanszírozási szerződés megszűnését követő 90 napon belül kell megindítania. Ez a határidő azonban nem zárja ki, hogy az egészségbiztosító a finanszírozási szerződés megszűnése előtt indítsa meg ezen záróellenőrzését. Úgy ítélte meg a törvényszék az alperes védekezése alapján, hogy a záróellenőrzést elrendelő okirattal (a felperesi igazgatói intézkedéssel) a záróellenőrzés keretei (az abban meghatározott ellenőrzési időszak) rögzülnek, annak megváltoztatására csak a 90 napos határidőn belül van lehetőség. Ezért a záróellenőrzés 2010. gazdasági évre történő kiterjesztését elrendelő, 2013. június 13. napján kelt igazgatói intézkedés elkésettsége miatt jogsértő. Így a felperes a 2010. január 1. - december 31. napja között kifizetett finanszírozási többletet nem érvényesítheti. Mivel pénzügyi szemléletű záróellenőrzésről van szó, a 2011. január 1. előtt megvalósult vizitekre az ezt követően átutalt finanszírozási összeget visszakövetelheti. A bíróság az Ebtv. 38/C. §-a alapján alkalmazandó 35. § (2), (6) bekezdései és a 36. § (3) bekezdése alapján rámutatott, hogy a záróellenőrzésre a szerződés teljesítése ellenőrzésére vonatkozó szabályok az irányadóak. Ezek a törvényhelyek pedig kimondják, hogy a finanszírozás keretében folyósított összeg csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra használható fel. A finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásoktól eltérő célra felhasznált összeget az egészségügyi szolgáltató köteles az egészségbiztosítási alap számára megtéríteni. (A Kúria Pfv.IX.21.262/2011/4. szám alatti határozata) A törvényszék által kirendelt igazságügyi könyvszakértő kiegészített szakvéleménye igazolta, hogy 2011. január 1. és 2012. augusztus 31. napja között a kilenc szakápoló nevére lejelentett ellátások után a felperes 3 096 448 Ft finanszírozási összeget fizetett ki. Az alperes azonban a rendelkezésre álló iratanyaggal nem tudta igazolni, hogy ezen személyek részére ezt a finanszírozási összeget ellenszolgáltatásként kifizette. Így a kereset ezen része 646 182 Ft erejéig alapos az Ebtv. 35. § (6) bekezdése alapján.
Ugyanakkor a dr. S. K., J. E. és K. K. fiktív szakápolási tevékenységére lejelentett vizitek alapján 3 715 968 Ft megfizetése iránt előterjesztett keresetet a törvényszék csak 1 011 438 Ft erejéig tartotta alaposnak. Így dr. S. K. esetében a 2010. évre lejelentett 436 096 Ft-ot, a 2011. évi vizitek finanszírozási összege 20%-át, 269 389 Ft-ot; J. E. esetében a 2010. évre lejelentett 247 744 Ft-ot és a 2011. évi ötödét, 40 947 Ft; míg K. K. esetében a 2010. évre lejelentett 17 280 Ft-ot kell az alperesnek visszafizetnie.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása iránt mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetének való teljes helytadást és az alperes további 2 704 512 Ft tőke, annak a 2014. április 25. napjáig lejárt 1 382 006 Ft kamata, továbbá 2014. április 25. napjától a kifizetés napjáig az Ebtv. 37. § (13) bekezdése szerinti mértékű, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű kamata, illetve 2014. május 15. napjától a kifizetés napjáig ezenfelül a Ptk. 301. § (3) bekezdése szerint a jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Ilyen módon az alperest 8 509 333 Ft tőke helyett 11 213 845 Ft tőke; 1 786 085 Ft lejárt kamat helyett 2 904 357 Ft lejárt kamat megfizetésére kérte kötelezni. Vitatta a törvényszék azon megítélését, hogy a felperes által végzett pénzügyi záróellenőrzés az ellenőrzési időszak kiterjesztése miatt elkésett volna. Az ellenőrzési időszak kiterjesztése álláspontja szerint nem minősül új elrendelésnek, így az nem késett el. Véleménye szerint az ellenőrzés kiterjesztésének az Ebtv. 35-36. §-a alapján végzett ellenőrzéseknél nincs időbeli korlátja, melyet az indokolhat, hogy a közpénzek felhasználásánál részletes vizsgálatokra van szükség.
Harmadik keresete esetében az elsőfokú ítéletet azért is vitatta, mert a kilenc ápoló esetében a törvényszék nem állapította meg, hogy ezen ápolók nevére lejelentett és elszámolt viziteket szintén nem a megjelölt ápolók végezhették. Így a nevükre lejelentett vizitek után kifizetett finanszírozás sem járt volna a szolgáltatónak. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltséget is, mivel a korábbi másodfokú eljárás 80 000 Ft felperesi perköltségéből a törvényszék nem annak 70%-át, hanem csak a 40%-át jelentő 32 000 Ft-ot ítélt meg a javára.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a 8 322 533 Ft tőke és kamatai megfizetésére irányuló kereset elutasítását kérte. Nem vitatta az elsőfokú ítéletet 186 800 Ft és járulékai megfizetésére kötelező rendelkezés esetében. Jogorvoslati kérelmében az elévülési kifogását változatlanul fenntartotta. Úgy ítélte meg, hogy az Ebtv. 36. §-a, 38/B. §-a, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 69-70. §-ai alapján végzett felperesi ellenőrzés során a felperestől elvárható az esetleges jogszabálysértés feltárása. Az iratok hiányával sem indokolható az elvülés nyugvása, mivel a felperes az adóhatóságtól és az ügyészségtől is kérhetett volna iratmásolatokat. Tévedett az elsőfokú bíróság a finanszírozási alapszerződés 7.5. pontja alkalmazhatóságában, mivel a felperes keresetében nem finanszírozási többlet, hanem "jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeg" megtérítését kérte. Így az ítélet a Pp. 215. §-ába ütközően túlterjeszkedett a kereseten. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a finanszírozási szerződés 7.5. pontja az Ebtv. 37. § (1) bekezdése kógens rendelkezésébe ütközik. Így a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
Megítélése szerint az elsőfokú bíróság az Ebtv. finanszírozási összeg visszakövetelésére vonatkozó szabályait kiterjesztően értelmezte és az elszámolási szabálytalanságokat is a vizitek hibáinak tekintette, jóllehet az Ebtv. csak a 2010. január 1. napjától hatályos 37. § (1) bekezdés ae) és ag) pontjaiban tartalmaz elszámolásra vonatkozó előírásokat. Így az alperest csak ettől az időponttól kezdve lehetne az egyéb feltételek megvalósulása esetén is a 2010. január 1. napját követően felvett összegek visszafizetésére kötelezni. Kifejtette, hogy a négy "fiktív" dolgozó orvosszakmai szempontból tökéletesen látta el a feladatát, a felperes a perbeli esetekben csak teljesített ellátásokat finanszírozott. Így az alperes a felperesnek kárt sem okozott. Amennyiben az alperes nem "fiktív" dolgozók nevében látta volna el a feladatait, az ugyanilyen összegű finanszírozást vont volna maga után.
Úgy ítélte meg, hogy tévedett a törvényszék a beszámítási kifogás elutasításakor is, mivel a joggyakorlat szerint (BH 1988/107) szerződéses jogviszony megléte önmagában nem zárja ki a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazhatóságát.
Álláspontja szerint a törvényszék az Ebtv. 38/C. §-a szabályait is kiterjesztően értelmezte, ezért a záróellenőrzés és annak minden megállapítása jogszabályba ütköző, joghatása nincs. Miután az alperes a finanszírozott egészségügyi szolgáltatásokat kötelmi jogviszony, szerződés alapján teljesítette, ezért a záróellenőrzéssel vizsgált szempontokat is a szerződésnek vagy jogszabálynak kellett volna előírnia. A szerződéskötéskor és annak módosításakor ilyen szempontokról az alperesnek nem volt tudomása. Kifogásolta, hogy a törvényszék nem határozott arról a kérelméről, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságon az Ebtv. 38/C. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítását. Mivel az alaptörvény-ellenesség jelenleg is fennáll, ezért a másodfokú eljárásban is fenntartotta a kezdeményezésre vonatkozó kérelmét.
Vitatta, hogy az alperesnek a finanszírozási szerződés alapján kapott teljes összeget ki kellene fizetnie az általa lejelentett szakápolók részére. Az alperes cégnek vannak nyilvánvaló működési költségei (útiköltség, a székhely rezsidíja, ügyvezetői díjazás, adó stb.), melyek lehetetlenné teszik, hogy a teljes finanszírozott összeget kifizesse a közreműködőinek.
Tévedett a törvényszék abban is, hogy a záróellenőrzés az ellenőrzött időszak alatt kifizetett összegekre és nem a vizitek megvalósulásának idejére (2011. január 1. napja előtt) vonatkozik. 701 102 Ft folyósított összeg ugyanis a 2011. január 1. napja előtt teljesített egészségügyi szolgáltatások ellenértékét jelentik. Mivel a törvényszék helyesen megállapította, hogy a záróellenőrzés a 2010. évre kiterjesztésre jogellenes volt, egy már nem ellenőrizhető időszak vizitjeinek utólagos finanszírozása sem vizsgálható.
Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévedett a felperes által visszatartott összeg nagyságában is, az helyesen nem 1 478 909 Ft, hanem 1 578 990 Ft volt. Ezt igazolja az alperes 2013. július 29. napján a járásbírósághoz benyújtott számlája is.
A felperes a fellebbezési eljárás során bejelentette, hogy elnevezése 2017. január 1. napjától Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre változott. Az alperes fellebbezésére előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezéssel érintett rendelkezései helybenhagyását kérte.
Az alperes a felperes fellebbezésére előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet felperesi fellebbezéssel érintett rendelkezései helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnevezését Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre változtató, az egészségbiztosítási szervekről szóló 386/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (Korm. rendelet II.) megszüntette a felperes perbeli jogképességét. A pénzügyi ellenőrzések tekintetében ugyanis jogutód az Emberi Erőforrások Minisztériuma jár el.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból részben téves jogkövetkeztetésre jutva határozta meg az egyesített perben a felperes harmadlagos keresete alapján visszakövetelhető, illetve az alperes által visszatérítendő finanszírozási összeget.
Így a felperes fellebbezése alapos, míg az alperes fellebbezése kisebb részben alapos, túlnyomórészt alaptalan.
Elöljáróban az ítélőtábla megjegyzi, hogy a felperes Országos Egészségbiztosítási Pénztár nevének megváltozása nem érintette a perbeli jogképességét (Pp. 48. §), illetve a jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeg visszakövetelésére vonatkozó kereshetőségi jogát [Pp. 3. § (1) bekezdés] sem. Az egészségbiztosítási szervekről szóló 2017. január 1. napjától hatályos Korm. rendelet II. 12. § (2) bekezdése szerint a felperesi oldalon nem perbeli jogutódlás, hanem csak névváltozás történt. A jogszabályhely szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnevezése Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre változott. (NEAK)
A Korm. rendelet II. 2. § (1) bekezdése alapján a NEAK az egészségbiztosításért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 7. § (1) bekezdése alapján a költségvetési szerv jogszabályban vagy alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy. A Ptk. 3:1 § (1) bekezdése szerint a jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. A Pp. 48. §-a alapján a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Ezekre figyelemmel a megváltozott elnevezésű felperes, a NEAK költségvetési szervként - az alperes érvelésével szemben - perképességgel rendelkezik.
Ezen túl a Korm. rendelet II. 2. § (2) bekezdése szabálya szerint a NEAK az Áht. 6/B. § (3) bekezdése alapján az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban: E. Alap) kezelésére kijelölt szerv. A Korm. rendelet II. 7. § (1) bekezdés a) pontja, aa) alpontja szerint a NEAK ellátja a jogszabályokban meghatározott feladatait, ennek keretében szerződést köt az egészségügyi szolgáltatások finanszírozására és szakmai szempontból ellenőrzi azok teljesülését. A felperes a keresetében az alperessel kötött egészségügyi szolgáltatási finanszírozási szerződésből eredő, jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeget követelte vissza; illetve a záróellenőrzése során feltárt jogszabálysértés miatt finanszírozási összeg visszafizetését igényelte. Az alperes megítélésével szemben a NEAK a Korm. rendelet II. 2. § (2) bekezdése és 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján perbeli legitimációval (kereshetőségi joggal - Pp. 3. § (1) bekezdés) rendelkezik az általa kezelt E. Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltatások ellenőrzéséből eredő és a jogosulatlan felhasznált finanszírozási összeg visszatérítésére.
Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék ítéletével abban, hogy a felperes jogalap nélkül igénybe vett finanszírozás visszatérítése iránti keresete nem évült el a 2005. február 1. - 2007. december 5. napja közötti időszakban kifizetett finanszírozás esetében. Arra az alperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozott, hogy az egészségbiztosítót az Ebtv. 36. §-a alapján megilleti az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződés teljesítésének ellenőrzési joga. Ennek körében az egészségbiztosító ellenőrzi a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolások valódiságát és az egészségügyi dokumentáció vezetésére vonatkozó előírások megtartását, érvényesülését. [Ebtv. 36. § (3)-(4) bekezdés] Ez a törvényben szabályozott ellenőrzési jogkör azonban nem járhat azzal, hogy valamely egészségügyi szolgáltatási szabálytalanság feltárása elmaradása esetén az egészségbiztosító elvesztené jogát a következmények érvényesítésére. A perbeli esetben a felperes nem a saját ellenőrzése, hanem büntetőeljárás eredményeként, a 2012. május 3. napján kelt ügyészségi határozatból értesült az alperes által a 2005-2009. években folytatott jogszabálysértő gyakorlatról, a fiktív szakápolók által végzett ápolások lejelentéséről. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a felperes ellenőrzései során a szerződött egészségügyi szolgáltatóknál nem tárhatja fel valamennyi és minden típusú kötelezettségszegést. Így a felperes a jogalap nélkül igénybe vett finanszírozásból eredő követelését menthető okból mindaddig nem tudta érvényesíteni [Ptk. 326. § (2) bekezdés], amíg - ha a saját ellenőrzése során nem, de - más hatóság eljárásából a jogszabálysértésről tudomást nem szerez. Ezután pedig a felperes a törvényi egy éves határidőn belül [Ptk. 326. § (2) bekezdés] a követelése érvényesítése iránt bírósághoz fordult, így az nem évült el.
Az alperes fellebbezésében kellő ténybeli és jogi alap nélkül kifogásolta azt, hogy a törvényszék a finanszírozási többlet visszatérítése iránti keresetet a felek közötti finanszírozási alapszerződés 7.5. pontja alapján vizsgálta. A módosított finanszírozási szerződés ezen pontja - tartalmilag - a szerződéskötéskor, illetve annak módosításakor hatályos Ebtv. 37. §-a szerint szabályozta a jogszabálysértően (tehát: jogalap nélkül) elszámolt és az egészségbiztosító szempontjából többletfinanszírozás visszatérítésére vonatkozó kötelezettséget. A finanszírozási többlet és a jogalap nélkül igénybe vett finanszírozási összeg lényegében szinonim fogalmak, emiatt az alperes érvelésével szemben az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen sem terjeszkedett túl. (Pp. 215. §) A finanszírozási szerződés 7.5. pontja, valamint a korabeli Ebtv. 37. § (1) bekezdése tartalmi egyezősége miatt alaptalan továbbá az alperes azon - további érvvel alá nem támasztott - megállapítása is, hogy a szerződés 7.5. pontja a kógens Ebtv. 37. § (1) bekezdésébe ütközése miatt semmis [Ptk. 200. § (2) bekezdés] lenne.
Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy a magánokirat hamisítással nem a kiállító személytől származó szakápolási egyéni elszámolólapok benyújtásával és így fiktív szakápolói vizitek lejelentésével az alperes megsértette az egészségügyi finanszírozási szabályokat, így a keresetben felhozott Eütv. 136. § (1) bekezdését és Korm. rendelet I. 4. § (7) bekezdése szerinti lejelentett adat valódiságának elvét. Sértette az alperes eljárása a Korm. rendelet I. 35. § (7), (9) bekezdése azon szabályát is, hogy egy teljes szakápolói munkaidőre legfeljebb napi öt vizit köthető le. A megismételt eljárás során beszerzett kiegészített igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértői vélemény kimunkálta, hogy a 2005. február 1. és 2011. május 31. napja közötti időszakban a felperes az alperesnek a négy szakápoló fiktív vizitjei alapján 8 166 844 Ft finanszírozási összeget utalt ki, melyet így az alperes visszatéríteni köteles. Ebből az összegből le kell vonni a tőkét csökkentő, visszatartott finanszírozási összeget. Az alperes által visszatérítendő, a kiegészített szakvéleményben kimunkált finanszírozási összegből, a tőkét csökkentő, visszatartott (a 2012. szeptember és október havi teljesítményből zárolt - G.40.440/2013/1. szám alatti keresetlevél 7. oldal) 1 478 909 Ft finanszírozási összeget kell levonni.
Ez a visszatartott összeg - az alperes fellebbezésében kifejtettekkel szemben - nem 1 578 909 Ft. Erről az összegről csupán az alperes állított ki számlát a felperes terhére az 1 478 909 Ft finanszírozási összeg visszatartását követően. (elfekszik a G.21.377/2013/4. szám alatt) A 2013. július 23-án kiállított számlában az alperes - önkényesen - az 1 478 909 Ft visszatartott finanszírozási összeget - számítási melléklet nélkül - 100 000 Ft kamattal növelte. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy megnövekedett volna a visszatartott összeg. Erre figyelemmel a törvényszék helyesen határozta meg azt is, hogy az elsődleges kereset 6 664 895 Ft erejéig alapos.
Az alperes a fellebbezésében arra önmagában helyesen hivatkozott, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazhatóságát a felek közötti szerződéses kapcsolat nem zárja ki. Az alap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. § (1) bekezdés] megtérítése akkor is igényelhető a szerződéses partnertől, ha az a vagyoni előnyhöz a szerződés keretein kívül, az abban meghatározott szolgáltatásokon túli teljesítéssel jutott. A gazdagodás visszatérítése követelhető tehát a felek közötti szerződés esetén is, ha arra a szerződéses jogviszony nem adott jogalapot. (BH 2010/333) A konkrét esetben azonban nem erről, hanem arról volt szó, hogy az alperes a felperes kereseti követelésében a felek közötti finanszírozási szerződés 7.5. pontja alapján - tehát a szerződés kifejezett rendelkezése szerint - visszatartott összeget, valamint a finanszírozási szerződés és a jogszabály szerint jogsértően teljesített vizitek ellenértékét kívánta beszámítani. Ebben az esetben tehát a finanszírozás visszatartására és a jogszabálysértő finanszírozás visszakövetelésére a felek közötti - törvényen alapuló - finanszírozási szerződés kifejezett rendelkezéseket tartalmaz. Ezért az alperes ellenkövetelése jogalap nélküli gazdagodás címén alaptalan.
Az alperes a fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes a záróellenőrzését a kellő jogszabályi alap nélkül folytatta volna le. A felek közötti finanszírozási szerződés 2.1. pontja szerint a finanszírozó a hatályos jogszabályok alapján jogosult és egyben köteles ellenőrizni a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások szerződés szerinti teljesítését. Az Ebtv. 2011. július 1. napjától hatályos 38/C. §-a teszi lehetővé az egészségbiztosító részére a záróellenőrzés lefolytatását. Így a felperes az alperes fellebbezési érvelésével szemben szerződési és jogszabályi felhatalmazás alapján folytatta le a 2012. október 17. napján megindult záróellenőrzését.
Az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy a záróellenőrzés megindításakor (2012. október 17.) hatályos Ebtv. 38/C. §-a azon rendelkezése, mely szerint az egészségbiztosítónak a záróellenőrzést a finanszírozási szerződés megszűnését követő 90 napon belül kell megindítania, nem zárja ki, hogy a záróellenőrzés meginduljon a finanszírozási szerződés megszűnése előtt. Ugyanakkor a felperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Ebtv. 38/C. § azt sem zárja ki, hogy az egészségbiztosító a finanszírozási szerződés megszűnését követő 90 napon túl terjessze ki a záróellenőrzés időszakát.
Az említett törvényhely szerint, ha az egészségügyi szolgáltató 30. § (1)-(2) bekezdése szerinti szerződése megszűnik, az egészségbiztosító záróellenőrzést végezhet, amelyet a szerződés megszűnését követő 90 napon belül indít meg.
A bírósági gyakorlat, így a 4/2003. PJE határozat VI. pontja szerint a jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be. Az Ebtv. idézett 38/C. §-a nem fűzi a jogvesztés következményét ahhoz, ha az egészségbiztosító a záróellenőrzését a finanszírozási szerződés megszűnését követő 90 napon túl indítja meg vagy terjeszti ki újabb időszakra. A jogvesztés következménye törvényi szabályozásának hiánya, a 90 napon túli ellenőrzés indításának kógens kizárásának elmaradása folytán a felperes egészségbiztosító 2013. június 17-én a záróellenőrzését jogszerűen kiterjeszthette a 2010. gazdasági év időszakára. Az ettől eltérő értelmezés elfogadása sértené a közpénzekkel felelős gazdálkodás elvét. Ezért a felperes fellebbezése alapos abban, hogy a pénzügyi záróellenőrzését attól függetlenül kiterjeszthette, hogy eltelt a szerződés megszűnésétől számított 90 nap.
Erre figyelemmel a felperes keresete alapos a kiterjesztett ellenőrzés alapján vizsgált, a 2010. január 1. és 2010. december 31. napja között kifizetett, 2 704 512 Ft finanszírozási többlet erejéig is.
Az ítélőtábla az alperes indítványára mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az Ebtv. 38/C. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítása iránt.
Az alperes Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmében kifejezetten megjelölt Ebtv. 38/C. § (3) bekezdését a 2012. évi CCXII. törvény 24. §-a 2013. január 1-jei hatállyal hozta törvénybe. A felperes záróellenőrzése ugyanakkor a 2010. január 1. és 2012. augusztus 31. napja között lejelentett és finanszírozott egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálatára irányult. Erre az időszakra tehát nem alkalmazható, és így a perben nem volt jelentősége a 2013. január 1. napján hatályba lépett Ebtv. 38/C. § (3) bekezdésének.
A 2010-2012. évi ellenőrzött időszakban hatályos Ebtv. 38/C. § szerint a felperes a záróellenőrzés során azt vizsgálja, hogy az egészségügyi szolgáltató az E-Alapból kapott összeget a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja-e fel. Amennyiben nem, köteles a kapott összeget - a szerződésszegés esetére kikötött egyéb jogkövetkezmények mellett - az E-Alap számára megtéríteni. Az alperesnél a záróellenőrzést ténylegesen elvégző felperesi alkalmazott tanúvallomásában kitért arra is, hogy a finanszírozási összeg egészségügyi szolgáltatásokra felhasználásának minősül a "… személyi jellegű kifizetésekre, tehát munkabérre, megbízási díjra, fizethető belőle a cégvezetőnek juttatás bármilyen jogcímen (munkabér, osztalék, … stb.), lényeges az, hogy annak okirattal, bizonylattal lefedettnek, igazoltnak kell lennie". Ezzel a tanúvallomással egybehangzóan nyilatkozott a felperes perbeli képviselője is a másodfokú tárgyaláson. (Eszerint a feladat ellátásához kapcsolódó összegek téríthetőek.
A finanszírozási összeg ilyen módon felhasználhatóságától a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében részben eltért. Nem tekintette ugyanis a szakápolással közvetlenül összefüggő, a finanszírozási összegből kifizetésnek az alperes ügyvezetője havi 100 000 Ft-os munkabér kifizetését. A szakvélemény mellékleteként elfekvő, az alperes által csatolt iratanyagból kitűnően az alperes dr. S. K. ügyvezető részére 2010. szeptemberétől 2011. december 31. napjáig havi 100 000 Ft bruttó díjazást fizetett ki. Az egészségügyi szolgáltató ügyvezetője díjazása (munkabére, avagy megbízási díja) az E-alapból kapott finanszírozás célhoz kötött felhasználásának minősül. 16 havi munkabért így az alperes a finanszírozási összegből jogszerűen fizetett ki, ezért a felperes a keresetében 646 182 Ft-ot az Ebtv. 38/C. §-a és 35. § (6) bekezdése alapján nem követelhet vissza.
A felperes P.20.916/2014. szám alatt érkeztetett harmadlagos keresete alapján tehát nem a törvényszék által megállapított 1 657 638 Ft erejéig, hanem (a 646 182 Ft részösszeg levonásával és a felperes fellebbezése szerinti 2 704 512 Ft hozzáadásával) 3 715 968 Ft összegre volt alapos.
A törvényszék a fellebbezett ítéletében a lejárt kamat összegét 1786 085 Ft-ban határozta meg. A felperes fellebbezése szerint a harmadlagos összesen 4 362 150 Ft megfizetésére irányuló keresete esetében a fizetési felszólítás keltét követő naptól 2014. április 25. napjáig a lejárt kamat összege 1 382 006 Ft. A fellebbezés azonban annak részletes kimutatását nem tartalmazta, hogy az elsőfokú bíróság által alaptalannak ítélt - a záróellenőrzés utólagos kiterjesztésén alapuló - 2 704 512 Ft tőkeösszeg - illetve az alaposnak ítélt 646 182 Ft részösszeg után külön-külön milyen összegű a lejárt késedelmi kamat. Ezért ennek kimunkálására az ítélőtábla a felperest végzésében hívta fel. A felperes azonban ennek a felhívásnak a fellebbezési eljárásban előterjesztett nyilatkozatában csak részben tett eleget. Azt megjelölte, hogy a 2010. évre kimutatott 2 704 512 Ft finanszírozási többlet után 1 118 272 Ft a lejárt kamat. Nem nyilatkozott azonban felhívás ellenére arról, hogy milyen összegű a 646 182 Ft, elsőfokú bíróság által alaposnak tartott, visszaigényelt finanszírozási összeg után a lejárt kamat összege. Emiatt az ítélőtáblának nem állt rendelkezésére adat arra nézve sem, hogy a harmadlagos keresettel érvényesített és a fellebbezések alapján alaposnak bizonyult 3 715 968 Ft részösszeg után milyen összegű az egyes fizetési felszólításokat követő naptól 2014. április 24. napjáig lejárt teljes kamat összege. Erre figyelemmel az ítélőtábla csak az alaposnak bizonyult felperesi fellebbezésben megjelölt 2 704 512 Ft tőkeösszeg után kimutatott 1 118 272 Ft lejárt kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú eljárás eredményként tehát a 8 509 333 Ft tőkeösszeget 2 704 512 Ft tőkével növelve és 646 182 Ft tőkével csökkentve a felperes 10 567 663 Ft finanszírozási tőkeösszeg visszatérítésére tarthat igényt.
Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalási összeget 10 567 663 Ft tőkére felemelte.
(Győri Ítélőtábla Gf.II.20.160/2016/11/I.)