adozona.hu
AVI 2017.12.93
AVI 2017.12.93
Adó megfizetésére kötelezett az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény előkövetője [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. e) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes házastársával 2000. november 2-án alapította meg a F. Kft.-t (továbbiakban: Kft.), melynek képviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig a felperes volt. Emellett a felperes és házastársa 2005. február 28-án megalapították a L. É. Kft.-t, melynek ügyvezetője szintén a felperes volt, és amely cég a P. I. Zrt.-vel vállalkozási szerződéseket kötött a S. P. I. Hotel belső burkolási és vakolási munkáinak elvégzésére. A L. É. Kft. ugyanakkor az e szerződésekben meghatározott mun...
AVI 2017.12.93 Adó megfizetésére kötelezett az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény előkövetője [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. e) pont]
A felperes házastársával 2000. november 2-án alapította meg a F. Kft.-t (továbbiakban: Kft.), melynek képviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig a felperes volt. Emellett a felperes és házastársa 2005. február 28-án megalapították a L. É. Kft.-t, melynek ügyvezetője szintén a felperes volt, és amely cég a P. I. Zrt.-vel vállalkozási szerződéseket kötött a S. P. I. Hotel belső burkolási és vakolási munkáinak elvégzésére. A L. É. Kft. ugyanakkor az e szerződésekben meghatározott munkák teljesítésére alvállalkozóként megbízta a Kft.-t, aki a munkát a 2005. november 17-én kelt vállalkozási szerződés alapján elvégezte, és arról 2006. június 29-i teljesítési dátummal 2006. június 30-án számlát állított ki a L. É. Kft. részére 14 395 000 + áfa összegben. A Kft. azonban a könyvelésében és az adóhatósághoz benyújtott bevallásában nem szerepeltette ezen számla ellenértékét, összesen bruttó 17 274 000 Ft-ot, mellyel a költségvetés adóbevételét áfa adónemben 2006. évben 2 879 000 Ft-tal csökkentette. Ez a magatartás továbbá társasági adónemben 114 360 Ft-os adóbevétel csökkenést, és az említett számla ellenértékéből nettó árbevételként jelentkező 714 750 Ft eltitkolását is jelentette. Mindezek következtében 2007 év elején a Kft. fizetésképtelenség látszatát keltette, és e magatartásával az adóhivatal, mint hitelező kielégítési igényét ezen összeg erejéig meghiúsította.A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg, mely ellenőrzés 2009. április 4. napján jogerőre emelkedett és 2009. április 20. napján végrehajtható vált elsőfokú határozattal zárult le. A Kft.-nek 2008. április 2-áig 11 883 265 Ft adótartozása halmozódott fel, melynek behajthatatlansága miatt az adóhatóság kezdeményezte a cég felszámolását, amit a Megyei Bíróság 2008. november 19-én jogerős végzésével elrendelt. A felszámolás kezdő napja 2009. április 6-a volt. Az adóhivatal 2009. április 29-én 12 090 265 Ft hitelezői igényt jelentett be a Kft.-vel szemben, melyet a Kft. felszámolója nyilvántartásba vett és visszaigazolt. Mindezen túlmenően a Kft. által a L. É. Kft. felé 2006. június 30-án kiállított számlával összefüggésben tanúsított felperesi magatartás miatt a Szombathelyi Városi Bíróság 2012. január 27-én kelt ítéletével megállapította felperes bűnösségét egy rendbeli adócsalás bűntettében, egy rendbeli adócsalás vétségében, egy rendbeli csődbűntettben, egy rendbeli, a számvitel rendjének megsértése bűntettében és egy rendbeli magánokirat hamisítás vétségében. Az ítéletet a Szombathelyi Törvényszék csak a kiszabott büntetés tekintetében változtatta meg 2012. június 12. napján kelt 6.Bf.169/2012/3. számú ítéletével. A Kft. felszámolásának befejezésekor a Vas megyei Bíróság 2010. szeptember 1. napján jogerőre emelkedett végzésében megállapította, hogy valamennyi hitelezői igény kielégítetlenül maradt. A felszámolás befejezéséről szóló végzés 2011. január 26-án a Cégközlönyben közzétételre került, a cég cégnyilvántartásból törlése napja 2010. szeptember 1. A Kft. vagyonára az adóhatóság által vezetett végrehajtás, továbbá a felszámolási eljárás a hitelezői igények kielégítetlensége miatt eredménytelen maradt.
Az elsőfokú adóhatóság a Kft.-vel szemben indított végrehajtási eljárásban 2014. április 23. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a Kft. adótartozásából összesen 3 708 110 Ft-ot fizessen meg, ebből 710 110 Ft-ot társasági adó, 2 998 000 Ft-ot pedig áfa adónemben. Az elsőfokú hatóság indokolásában hivatkozott a büntető ítéletben foglaltakra, valamint adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés e) pontjára. Indokolása szerint a Kft. volt tagja és ügyvezetője, továbbá az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmények elkövetője a bűncselekményeivel összefüggő adó tekintetében köteles a Kft.-től be nem hajtható adó megfizetésére. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a kiterhelés elévült követelést nem tartalmazott.
Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy a vele szemben megállapított követelés már 2011-ben elévült.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. Kifejtette, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú hatóság az Art. 5. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés e) pontjára, a 164. § (6) bekezdésére, 182. § (1) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló többször módosított 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésére. Nézete szerint az Art. fő szabályként az elbíráláskor hatályos eljárásjogi szabályok alkalmazását írja elő, ebből következően az elsőfokú adóhatóságra a fizetési kötelezettségről szóló határozat meghozatalakor hatályos, azaz a 2014. évi elévülési szabályok vonatkoztak. Az Art. 164. § (6) bekezdésének alkalmazásában az adótartozás esedékessége az az időpont, amikortól a határozat végrehajthatóvá válik. A felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság a Kft. 2006-2007. évi bevallásainak utólagos ellenőrzése során állapította meg 2009. április 4-én jogerőre emelkedett elsőfokú határozatával. Az abban szereplő fizetési kötelezettség az Art. 37. § (1) bekezdése alapján a jogerőre emelkedéstől számított 15 nap elteltével 2009. április 20-án vált esedékessé. Ettől a naptól számított az 5 éves elévülési idő, amely végrehajtási cselekmény foganatosítása esetén további 6 hónappal, az adózó felszámolása esetén pedig a felszámolási eljárás időtartamával meghosszabbodott. A felperes esetében az elévülési idő összesen 646 nappal hosszabbodott meg. Rámutatott az alperes, hogy a perbeli esetben az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott mindkét feltétel teljesült, azaz az adótartozást a hatóság az eredeti kötelezettől a felszámolási eljárás kezdeményezése útján sem tudta behajtani, felperesnek pedig az adócsalásban való bűnösségét és az általa a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összegét jogerős bírósági ítélet állapította meg.
A felperes keresetében az alperesi határozat első fokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte. Az elévüléssel kapcsolatos álláspontját fenntartotta. Rámutatott, hogy nézete szerint az elévülés nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi fogalom. Az adóhatóság tévesen alkalmazta az adó megállapításához és az adó végrehajtásához való jog szabályait. Álláspontja szerint a felperest kötelező határozat adómegállapítást tartalmazott. Az így megállapított adó végrehajtása csak ezen határozat jogerőre emelkedését követően lehetséges. Mivel ez az eljárás lényegében az adófizetési kötelezettség megállapítása az eredetitől eltérő másik adózóval, azaz a bűncselekmény elkövetőjével szemben, ezért az elévülést az Art. 164. § (1) bekezdés szabályozza, és mivel az elévülés anyagi jogi fogalom, az Art. elkövetéskor hatályos 164. § (1) bekezdésének alkalmazására van csak lehetőség. Márpedig az elkövetés idején hatályos Art. 164. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Az elkövetéskor hatályos Btk. 33. § (1) bekezdése, 310. § (1)-(3) bekezdései, továbbá a büntetőügyben született első- és másodfokú ítéletek alapján megállapítható, hogy a cselekmények elkövetésének időpontja 2006 volt. Az elévülési idő ekként 5 év, amely 2011-ben letelt.
A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.165/2014/12. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy az elévülés eljárási jellegű jogintézmény, melyre utal, hogy az adózás rendjéről szóló törvényben nyert szabályozást, továbbá az eljárásjogi jelleg mellett szól az is, hogy egy érvényesen létrejött követelést az elévülési idő eltelte nem szüntet meg, az naturális obligációként továbbra is fennáll. Az elévülésnek csupán az a következménye, hogy állami kényszer az érvényesítéshez nem vehető igénybe. Az adójogi jogviszonyban az Art. 164. §-ának szabályozásából következően az elévülés azzal a többlet következménnyel is jár, hogy az adóhatóság az adótartozást megállapító határozatot sem hozhat. A jogállamiságból fakadó jogbiztonság megköveteli, hogy a keletkezése idején hatályos szabályok alapján egyszer már elévült követelés többé ne legyen ismételten érvényesíthető. A kereset nem tette vitássá azon adóhatósági határozatbeli megállapítást, miszerint a felperes által elkövetett bűncselekménnyel összefüggő adótartozást az adóhatóság 2009. április 4-én jogerőre emelkedett és április 20-án végrehajthatóvá vált elsőfokú határozata állapította meg, mégpedig a Kft. terhére, tehát az Art. 2009. április 20-án irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróság kifejtette, hogy a felperest 2014-ben fizetésre kötelező elsőfokú adóhatósági határozat nem adómegállapító határozat, hanem csupán egy végrehajtás keretében hozott döntés, így arra nem az Art. 164. § (1) bekezdése, hanem a 164. § (6) bekezdése alkalmazandó. A felperes ugyanis nem saját adótartozását köteles a keresettel támadott alperesi határozat alapján megfizetni, hanem a megszűnt Kft. adótartozását, melyért helyállással tartozik. A felperes fizetési kötelezettségének alapját képező adóhatósági határozat a 2009. április 20. napján végrehajthatóvá vált elsőfokú határozat, így a végrehajthatóság elévülésének kezdete is ez a nap. Idézte az elsőfokú ítélet az Art. 2009. április 20-án hatályos 35. § (2) bekezdését, 164. § (6) bekezdését és kifejtette, hogy mivel végrehajtáshoz való jogról csak végrehajtható határozat esetén beszélhetünk, az Art. 164. § (6) bekezdésében írt esedékesség alatt a Kft. adótartozását megállapító határozat végrehajthatóvá válását kell érteni. Mindezek alapján tehát a megállapított adótartozás végrehajtásához fűződő jog 2014. április 23. napjáig nem évült el, tekintve, hogy a Kft.-vel szemben foganatosított végrehajtási cselekmények miatt az elévülés 6 hónappal meghosszabbodott, illetve a Kft.-vel szemben elrendelt felszámolás kezdő napjával meg is szakadt, és a felszámolási eljárás befejezéséről hozott döntés jogerőre emelkedését követő napon pedig újra kezdődött.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben lényegében megismételte a keresetlevélben foglalt jogi érveit. Álláspontja szerint az ítélet az Art. 35. §-át és 164. §-át sérti, az ügyben a bűncselekmény elkövetése időpontjában fennálló jogszabályi rendelkezések szerint kellett volna eljárni. Az elsőfokú határozatban megállapított adótartozás elévült. A bíróság tévesen alkalmazta az adó megállapításához és az adó végrehajtáshoz való jog jogintézményeit, valamint ugyancsak tévesen minősítette az elévülés fogalmát eljárásjogi jogintézményként. A felperes szerint az elévülés anyagi jogi fogalom. Nézete szerint az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjára tekintettel a bűncselekmény elkövetőjét először határozattal kötelezni kell az adó megfizetésére, hiszen az eredeti határozat kötelezettje egy másik adózó volt, és az adó végrehajtása csak ezen újabb kötelezést tartalmazó határozat jogerőre emelkedését követően lehetséges. Jelen eljárás a fentiek alapján lényegében adófizetési kötelezettség megállapítása egy másik adózóval, a bűncselekmény elkövetőjével szemben, melyre nézve az elévülést az Art. 164. § (1) bekezdése szabályozza, azaz az Art. elkövetéskor hatályos 164. § (1) bekezdésének alkalmazására van lehetőség. Idézte az elkövetéskor hatályos Btk. 33. § (1) bekezdését, 310. § (1), (2) és (3) bekezdését, valamint utalt arra, hogy a Városi Ügyészség vádirata, valamint az első- és másodfokú ítélet alapján is megállapítható, hogy a cselekmények elkövetésének időpontja 2006 volt. A jogszabályi rendelkezés értelmében az elévülés 5 év, amely 2011-ben bekövetkezett. Ezért az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Fenntartotta, hogy perbeli esetben az elévülés nem következett be. Ugyanakkor egyetértve a bírói ítéletben kifejtettekkel annyiban korrigálta saját korábbi indokolását, hogy az elévülést az adótartozás végrehajthatóságának időpontjában, azaz jelen esetben 2009. április 20. napján hatályos rendelkezések szerint kellett vizsgálni.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt.
A perbeli esetben a felperes az alperesi határozat, valamint a keresetet elutasító elsőfokú jogerős ítélet jogszerűségét kizárólag az elévülésre hivatkozással vitatta.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság alappal utasította el a felperes keresetét. Az ítélet indokolása mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak, a jogi levezetés teljes körű, okszerű, logikus. Az elévülés elvi és gyakorlati lényegének kifejtése helytálló, a Kúria azt maradéktalanul osztja. Azt emeli ki, hogy a felperes tévesen minősítette a felülvizsgálat tárgyát képező határozat típusát. A határozat tartalmi lényege szerint nem a felperessel szembeni önálló adómegállapítást előíró határozat, hanem a felperes által korábban működtetett cég adókötelezettségét 2009-ben jogerősen megállapító határozat következménye, tehát annak végrehajtása keretében született, miután a felszámolással megszűnt cég tartozását a cégtől behajtani nem lehetett.
A felperes által hivatkozott és jogerős ítélettel megállapított bűncselekmény elkövetése annyiban releváns, hogy az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontja külön nevesíti az adó megfizetésre kötelezettek között az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetőjét. Helyesen hivatkozott tehát az alperes és az elsőfokú bíróság is az Art. 164. § (6) bekezdésére az elévülés megállapítása vonatkozásában, azaz tehát arra, hogy az e szabályokban foglaltak okán a felülvizsgálat tárgyát képező határozat nem az elévülési időn túl keletkezett.
Ennélfogva a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Kúria az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.210/2015.)