adozona.hu
AVI 2017.12.92
AVI 2017.12.92
Innovációs járulékkal kapcsolatos ügyekben az adóhatáság kizárólag az SZTNH-hoz fordulhat szakértői vélemény beszerzése érdekében [2003. évi XCII. tv. 5. § (2a) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság, amelynek fő tevékenysége közúti jármű motoralkatrész-gyártás, szerződést kötött a KIK Kft.-vel, mely a perbe a felperes oldalán beavatkozott (továbbiakban: beavatkozó).
A kutatásfejlesztés tárgyában létrejött szerződés értelmében a beavatkozó arra vállalkozott, hogy egy három szakaszból álló gazdasági stressz kutatást végez el 2009. és 2010. évekre vonatkozóan. A kutatásban a gazdasági válságnak az egyes gazdasági ágazatokra gyakorolt hatását tárja fel. A beavatkozó a t...
AVI 2017.12.92 Innovációs járulékkal kapcsolatos ügyekben az adóhatáság kizárólag az SZTNH-hoz fordulhat szakértői vélemény beszerzése érdekében [2003. évi XCII. tv. 5. § (2a) bek.]
A felperesi társaság, amelynek fő tevékenysége közúti jármű motoralkatrész-gyártás, szerződést kötött a KIK Kft.-vel, mely a perbe a felperes oldalán beavatkozott (továbbiakban: beavatkozó).A kutatásfejlesztés tárgyában létrejött szerződés értelmében a beavatkozó arra vállalkozott, hogy egy három szakaszból álló gazdasági stressz kutatást végez el 2009. és 2010. évekre vonatkozóan. A kutatásban a gazdasági válságnak az egyes gazdasági ágazatokra gyakorolt hatását tárja fel. A beavatkozó a teljesítésről kutatási tevékenység címén számlát állított ki 3 500 000 Ft+875 000 Ft áfa összegben. A felperes a 2010-es üzleti év tekintetében az innovációs járulékfizetési kötelezettséget csökkentette a befogadott számlára tekintettel és mindösszesen 2 708 000 Ft-ot vallott be ezen a jogcímen.
Az elsőfokú adóhatóság 2011. január hónap vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára irányuló általános forgalmi adó, a 2010. április 1. - 2011. március 31. időszakra nézve innovációs járulék adónemekre kiterjedő ellenőrzés alapján a felperes terhére - az innovációs járulékkal összefüggésben - 3 496 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a 3835273546. iktatószámú határozatában. Jogkövetkezményként 1 224 000 Ft adóbírságot szabott ki és 499 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
Az elsőfokú adóhatóság megvizsgálta, hogy a felperes a kutatás-fejlesztés (a továbbiakban: K+F) tevékenységre való hivatkozással jogszerűen csökkentette-e az innovációs járulékot a fenti időszak vonatkozásában. Az adóhatóság a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (a továbbiakban: SZTNH) fordult szakkérdés eldöntése érdekében az adóigazgatási eljárásban. Az SZTNH a bevont szakértő véleménye alapján határozatot hozott, amely szerint a 2010. évre vonatkozó tanulmány összességében nem felel meg a Kutatás és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: KTIA tv.) 12. §. rögzített kutatás-fejlesztés egyik típusának sem. Lényegében a 2009-es elemzés utóbecslése történt, illetve a korábbi modell javítását, pontosítását tartalmazza a 2010-es tanulmány. Az adóhatóság megállapította azt is, hogy a beavatkozó a felperesnek átadott tanulmányt más társaságok számára is értékesítette. Emiatt a tanulmányban írtak nem minősülnek újnak, innovatívnak. Megállapítást nyert az is, hogy a beavatkozó olyan ágazatok - mint például textíliák, vegyi anyagok, fémfeldolgozási termékek gyártása - elemzését végezte el, amelybe felperes fő tevékenysége nem tartozik bele.
Az alperes határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak a tényállás tisztázása érdekében kérnie kellett volna a szakértői vélemény kiegészítését, a szakértő meghallgatását, esetlegesen új szakértő kirendelését. Jogi álláspontja alátámasztása érdekében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. § (2a) bekezdését hívta fel.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az előadottak szerint az adóhatósági döntés alapjaként szolgáló szakértői vélemény egyfelől hiányos, másfelől ellentmondásos, kizárólag erre a dokumentumra nem lehet jogszerű döntést alapozni. Már az elsőfokú adóhatóságnak kérnie kellett volna a szakértői vélemény kiegészítését, a szakértő meghallgatását, és ha még mindezek ellenére is ellentmondás állna fenn, új szakértő kirendelésével kellett volna a tényállást megállapítani.
A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében a felperes kereseti kérelmét alaposnak találta. Az ítélet indokolásában - hivatkozással a KGD 2014. évi 104. számú döntésre - rögzítette, hogy a K+F tevékenységet teljeskörűen és az eredménnyel együtt kell értékelni. Nem elegendő önmagában a 2010-es tanulmánnyal foglalkozni. Szükséges a fejlesztési folyamat kezdeti és közbenső fázisait, valamint a végeredményt együttesen vizsgálni. Az adóhatósági vizsgálódásnak a tanulmány alapján a felperes által elért vagy el nem ért eredményekre is ki kellett volna terjednie. A bíróság úgy foglalt állást, hogy az SZTNH jogosítványa nem tekinthető kizárólagosnak, más szakértő is nyilváníthat véleményt. Az Art. 5. § (2a) bekezdése a bíróság értelmezésében nem jelenti azt, hogy amennyiben aggályos a szakértői vélemény, azt a továbbiakban nem kell tisztázni. A bíróság szerint irreleváns az a körülmény, hogy hány szerződő féllel állapodott meg a beavatkozó, hánynak adta át a tanulmányt. Minden egyes szerződő fél kapcsán egyedileg kell megvizsgálni a dokumentáció és az ebből fakadó eredmény innovatív tartalmát.
A perben a felperes szakértői bizonyításra tett indítványt, majd utóbb ettől elállt. Enne oka az volt - az ítéletben rögzítettek szerint -, hogy az ítélkező bíróság előtt folyamatban volt 4.K.27.086/2013. számú perben szakértői vélemény beszerzésére került sor. Ennek tartalmát a felek megismerték, s a jelen ügy vonatkozásában is irányadónak tekintették. Ezért elegendőnek ítélték az SZTNH megkeresését nyilatkozattételre. Az SZTNH kifejtette, hogy az alperes konkrétan nem jelölte meg, melyek az általa vélelmezett ellentmondások, így további érdemi nyilatkozatot nem tett. Az alperes erre vonatkozóan a perben nem tett bizonyítási indítványt.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az adóhatóság nem tett eleget az Art. 97. § (4) bekezdésében foglaltaknak, a tényállást ugyanis nem tárta fel kellő részletességgel. A bíróság iránymutatásának megfelelően az adóhatóság köteles az SZTNH által kiadott szakértői véleményt tovább vizsgálni, a megismételt adóhatósági eljárásban feltárt új tényállási elemek tükrében szükség szerint az SZTNH-t megkeresni korábbi nyilatkozata pontosítása, kiegészítése, felülvizsgálata érdekében vagy más szakértőt kell kirendelnie.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely szerint az ítélet sérti az Art. 97. § (4) bekezdését, a KTIA tv. 4. § (3) bekezdését és 12. §, továbbá a Pp. 164. § (1), 206. § (1) és a 221. § (1) bekezdésében írtakat. A felülvizsgálati kérelem szerint a K+F tevékenység egyik legfőbb kritériuma az újdonság, újszerűség. A beavatkozó azonban a vonatkozó tanulmányt azonos tartalommal több másik szerződő partnere részére is értékesítette. Ugyanaz a tanulmány nem alapozhatja meg egyszerre több gazdasági társaság innovációs járulékfizetési kötelezettségének csökkentését. A felülvizsgálati kérelem azt is megjegyzi, hogy a fentebb hivatkozott perben, amelyben ugyanaz a tanulmány képezte a jogvita tárgyát, maga az SZTNH adott eltérő tartalmú szakvéleményt. Az adóhatóság a perben beszerzett új szakvéleményt elfogadta, amely tényt a bíróság indokolatlanul figyelmen kívül hagyott. Nincs olyan eljárási cselekmény, amelyet új eljárásban kellene lefolytatni. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárt bizonyítékok értékelése szükséges, amely a bíróság feladata.
A felperesi beavatkozó részére megküldött 2. sorszámú felhívás (csatlakozó felülvizsgálat, ellenkérelem benyújtásának lehetősége) két alkalommal is "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, így annak kézbesítése szabályszerű. Felperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés; BH 2002.490. KGD 2002.262.].
A Kúriának azt a jogkérdést kellett megítélnie, hogy a fenti tényállásban a felperesi társaság jogszerűen csökkentette az innovációs járulékot. Az adóhatóság jogszerűtlennek minősítette a csökkentést. Döntését az SZTNH útján, az adóigazgatási eljárásban beszerzett szakértői véleményre alapozta. Ugyanakkor a perben a felek tudomására jutott, hogy az SZTNH egy másik ügyben a 2010. évre vonatkozó, azonos tartalmú tanulmányt megfelelőnek találta az innovációs járulék csökkentéséhez, mivel a tanulmány kielégíti a KTIA tv. 12. §-ban lefektetett feltételeket.
A Kúria megállapítja, hogy az eljáró bíróság jelen perben hozott döntését többek között egy másik per anyagát képező szakértői véleményre alapozta. A két vélemény közti ellentmondás vezetett ahhoz, hogy a bíróság ebben a perben nem fogadta el az adóigazgatási eljárásban beszerzett szakértői véleményre alapított adóhatósági döntést.
Jelen per iratai között azonban nem lelhető fel a másik per anyagában szereplő szakértői vélemény. Azt a felek ismerik, az eljáró bíróság is ismeri. A Kúria azonban nincs abban a helyzetben, hogy megvizsgálja a hivatkozott dokumentumot, jóllehet az jelentős mértékben kihatott a bírósági döntésre. E hiányosság miatt a Kúria nem tudja érdemben betölteni felülvizsgálati bírósági szerepét; lényeges irat nem áll a rendelkezésére.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A Kúria hangsúlyozza, hogy nem lehet olyan bizonyítékra hivatkozni, nem lehet olyan bizonyítékot értékelni az ítéletben, amely nem szerepel az aktában. Ellenkező esetben ugyanis a Pp. előbb idézett szabályai sérülnek. A hivatkozott dokumentum hiánya olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely miatt a Kúria a rendelkező részben írtak szerint döntött a Pp. 275. § (4) bekezdésének alapulvételével.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak e per iratai közé kell emelnie a másik per iratai között található, ám ebben a perben is felhasznált dokumentumot. Ezt követően a bíróságnak értékelnie kell az egymással ellentétben álló bizonyítékokat és le kell vonni az ebből származó következtetéseket.
A Kúria rámutat arra, hogy az Art. 5. § (2a) bekezdéséből az következik, hogy az adóhatósági eljárásban az innovációs járulékkal kapcsolatos ügyekben az adóhatóság kizárólag az SZTNH-hoz fordulhat szakértői vélemény beszerzése érdekében. Ahogyan azonban a Kúria korábban leszögezte: "a peres eljárás ettől eltérő, a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő véleményét vitatni lehet, és ha szakkérdésben kell állást foglalni, akkor a perben lehet, sőt ki is kell rendelni igazságügyi szakértőt. […] kiüresítené a bírósági jogorvoslatot és ellentétes lenne a bizonyítás perrendi szabályaival, ha ez nem így lenne." (Kfv.I.35.553/2013/12.)
A Kúria egyebekben nem vizsgálta az elsőfokú ítéletet. A döntés érdemi vizsgálat tárgyává azt követően válhat, hogy a súlyos eljárási szabálysértést orvosolta az eljáró bíróság.
(Kúria, Kfv. I. 35.034/2015.)