adozona.hu
AVI 2017.12.90
AVI 2017.12.90
Amennyiben a szolgáltatást adóköteles tevékenység érdekében használják fel, az áfalevonására jogszerű lehetőség van [2007. évi CXXVII. tv. 120. § a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2012. január 1-jén a P.B.A. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.), mint megbízottal megbízási szerződést kötött, melynek tárgya üzletviteli tanácsadás, a felperes piaci lehetőségeinek feltárása, további bővítése Magyarország egész területén. A Kft. a szerződést oly módon teljesítette, hogy elősegítette a felperes, és az E. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) közötti kapcsolat felvételét, mellyel a felperes bekerült a B. E. (a továbbiakban: Erőmű) lehetséges kivitelezői közé.
A Kft. a felperes f...
AVI 2017.12.90 Amennyiben a szolgáltatást adóköteles tevékenység érdekében használják fel, az áfalevonására jogszerű lehetőség van [2007. évi CXXVII. tv. 120. § a) pont]
A felperes 2012. január 1-jén a P.B.A. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.), mint megbízottal megbízási szerződést kötött, melynek tárgya üzletviteli tanácsadás, a felperes piaci lehetőségeinek feltárása, további bővítése Magyarország egész területén. A Kft. a szerződést oly módon teljesítette, hogy elősegítette a felperes, és az E. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) közötti kapcsolat felvételét, mellyel a felperes bekerült a B. E. (a továbbiakban: Erőmű) lehetséges kivitelezői közé.A Kft. a felperes felé 2013. január 2-án állította ki számláját bruttó 3 048 000 forintról, melynek áfatartalmát az a 2012. december havi áfabevallásában levonható adóként szerepeltette.
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó nemben 2012. január 1 - 2013. március 31. közötti időszakra, melynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 648 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen összeg, valamint 324 000 forint adóbírság, és 33 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes a valóságban meg nem történt gazdasági eseményről befogadott számla alapján helyezte levonásba az előzetesen felszámított áfát, a szerződés teljesítése nem megfelelően dokumentált. Miután a gazdasági esemény megvalósulása nem igazolt, ezért a számla sem hiteles, így arra adólevonási jog nem alapítható.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. április 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. Az indokolásban rögzítette, az elsőfokú adóhatóság a beszerzett bizonyítékokat nem kellő súllyal értékelte, ezért az adólevonási jog gyakorolhatóságának tilalmát tévesen alapozta a számlában szereplő gazdasági esemény megvalósulásának hiányára. Az alperesnek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv. ) 120. § a) pontjára alapított érvelése szerint a Kft. által a felperes részére nyújtott szolgáltatás a felperes adóköteles gazdasági tevékenysége körében eddig nem hasznosult. Nem igazolt, hogy a szolgáltatás révén a szerződéskötés óta eltelt évek alatt a felperes bármilyen megrendeléshez jutott volna a Zrt. vagy más társaság részéről. Ezért a perbeli számla alapulvételével a felperesnek adólevonási joga nem keletkezett, mert a számlakibocsátó szolgáltatásának hasznosulása a felperes gazdasági tevékenysége körében nem történt meg, így az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítéleteiben megfogalmazott közvetlen és azonnali kapcsolat a beszerzési és értékesítési ügylet között hiányzik.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az indokolásban felhívta az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdését, 120. § a) pontját, 127. § (1) bekezdés a) pontját, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdését, 165. § (2) bekezdését, 166. § (2) bekezdését, és Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdését.
Érvelése szerint helytállóan állapította meg a hatóság, hogy a Kft. által nyújtott szolgáltatás a felperes adóköteles tevékenysége körében ez ideig nem hasznosult, márpedig a közvetlen és azonnali kapcsolat az értékesítési és beszerzési ügylet között az EUB gyakorlatára figyelemmel feltétele az adólevonásnak. Az Erőmű kivitelezése meg sem kezdődött, így ezen projektből a felperesnek bevétele nem származhatott.
Az elsőfokú határozathoz kapcsolódó felperesi kifogások nem foghatnak helyt, mivel az adólevonási jog fennállásának hiányát az alperes más indokokra alapozta. Emellett a tényállás teljeskörűen tisztázásra került, az alperes ebből a bizonyítékok megfelelő értékelésével helytálló jogi következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, nem nyert igazolást az, hogy a számla szerinti szolgáltatás a felperes általános költségeinek részét képezi.
A fentieket meghaladóan nincs olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmény, amely indokolná az adóbírság mértékének csökkentését, vagy annak törlését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyadás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.
Okfejtése szerint a támadott ítélet sérti az Áfa. tv. 120. §-át, valamint a Pp. 4. § (1) bekezdését és 206. §-át. Hangsúlyozta, a levonási jog kapcsán kiemelt jelentőséggel bírnak az EUB ítéletei, melyek rögzítik, hogy a hozzáadottértékadó-rendszer alapelvét képezi a levonási jog gyakorolhatósága a feltételek fennállása esetén. Ez a jog nem korlátozható azon a jogcímen, hogy a felperes adóköteles gazdasági tevékenység körében befogadott számla szerinti tevékenység nem hasznosult. Ugyanis az áfa akkor is levonható, ha az ügylet az egész gazdasági tevékenységgel kétségkívül kapcsolatban van, az általános költségek részét képezve beépül a bevételszerző tevékenységbe.
Az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta az Áfa. tv. 120. §-ában megjelölt egyik vagylagos feltételt, vagyis azt, hogy az adóalany a szolgáltatást "egyéb módon hasznosítja". Az ítélet szerinti levonási korlátozás adóhalmozódást eredményez, ellentétes a 2006/112/EK irányelvvel (a továbbiakban: Irányelv), egyben sérti az adóalany jogait.
Emellett a közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemben nem vizsgálta a hatósági és peres eljárás során keletkezett felperesi beadványok tartalmát, a tényállást hiányosan állapította, és mindenben elfogadta az alperesi ellenkérelemben foglaltakat.
Összességében a támadott jogerős ítélet törvénysértő, teljesen megalapozatlan, hiányosan megállapított tényállásra alapított, és nem felel meg az anyagi- és eljárásjogi szabályoknak, továbbá a bírói gyakorlatnak sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, a támadott ítélet megfelel az EUB és a Kúria által kialakított gyakorlatnak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A legfelsőbb bírói fórumnak abban kellett dönteni, miszerint a perbeli tényállás mellett jogszerűen megtagadható-e a felperes adólevonási jogának gyakorlása azon az alapon, hogy a számla szerinti gazdasági esemény ugyan megvalósult, de a nyújtott szolgáltatás a felperes adóköteles gazdasági tevékenysége körében az adóvizsgálat megkezdéséig nem hasznosult.
A Kúria elsődlegesen rögzíti, a vizsgált időszakban az áfalevonási jog tartalmi feltételeire irányadó szabályokat az Irányelv 168. cikke és az Áfa. tv. 120. §-a, míg a formai feltételek szabályait az Irányelv 178. cikke és az Áfa. tv. 127. §-a határozták meg. Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó ügyekben minden esetben alkalmazandó a vonatkozó magyar Áfa. tv. mellett az adott közösségi norma is, jelen esetben az Irányelv. Ebben a körben figyelembe veendők az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 106. §-ában, és 166. §-ában írtak is.
Az EUB a C-80/11 és C-142/11. számú egyesített ügyekben (Mahagében-Dávid ügy) általános jelleggel kifejtette, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő héából levonják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, az uniós szabályozás által bevezetett közös héa rendszer egyik alapelvét képezi. Az adólevonási jog főszabály szerint nem korlátozható, és az előzetesen felszámítható adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül (ítélet 37., 38. pontja).
Az Irányelv 168. cikkének a) pontja szerint az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a részére más adóalany által teljesített vagy teljesítendő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után az ebben a tagállamban megfizetendő, vagy megfizetett héát.
Az Áfa. tv. 120. § a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.
Az alperes és az elsőfokú bíróság által hivatkozott C-118/11. számú ügyben (Eon ügy) hozott ítéletében az EUB-nek többek között abban kellett döntenie, hogy az Irányelv mely feltételekkel teszi lehetővé az adóalany számára, hogy levonja az egyrészt egy gépjárműbérleti szerződést, másrészt pedig egy lízingszerződés alapján történő gépjárműbérlet jogcímén megfizetett áfát, és e feltételeknek mikor kell teljesülniük a levonáshoz való jog keletkezése tekintetében.
Ebben a körben fejtette ki az EUB azt az álláspontját, mely szerint olyan ügyletet illetően, amelynek lényege valamely szolgáltatás megszerzése, mint például egy gépjármű bérlete, a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel, ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. (indokolás 46. pont) Emellett az EUB rögzítette, az adóalany akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet között, amennyiben az igénybe vett szolgáltatások az adóalany általános költségeinek részét képezik és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen szolgáltatások ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével (indokolás 47. pont). A fenti pontokban említett esetekben a közvetlen és azonnali kapcsolat létezése azt feltételezi, hogy az igénybe vett szolgáltatások költségeit beépítik az egyes értékesítési ügyletek, illetve az adóalany által a gazdasági tevékenysége körében értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások árába (indokolás 48. pont).
A Kúria álláspontja szerint nem lehet eltekinteni attól, hogy az Eon ügyben az EUB-nak milyen konkrét kérdéseket kellett megválaszolnia, és az alapul szolgáló ügy milyen tényálláson nyugszik. A gépjármű bérlete egy azonnali szolgáltatás, melynek tárgya lényegesen eltér a felperes és a Kft. közötti megbízási szerződésben szereplő üzletviteli tanácsadástól és piacszerzéstől. Ugyanis amíg a gépjármű bérlet teljesítési időtartama egyértelműen meghatározható, és az adózó adóköteles gazdasági tevékenysége érdekében történő felhasználása ellenőrizhető, addig a perbeli szerződésben szereplő szolgáltatások nem eredménykötelmek, nem feltétlenül hoznak - és ha igen, nem azonnal - bevételt a felperes számára.
A felülvizsgálati bíróság leszögezi, a megbízási szerződésre figyelemmel a Kft. felé kifizetett összeg nem képezi a felperes általános költségeinek részét, ellentétben például a rezsiköltségekkel.
A legfelsőbb bírói fórum kiemelt jelentőséget tulajdonít az Eon ügy ítéletének 46. pontjában foglalt azon kitételnek, mely "főszabály szerint" követeli meg a közvetlen és azonnali kapcsolatot a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító ügylet között. Ez ugyanis azt jelenti, hogy figyelemmel kell lenni a konkrét ügylet jellegére is. Amennyiben valamennyi beszerzési ügyletnek azonnali kapcsolatban kellene állnia a levonásra jogosító értékesítési ügylettel, akkor a szolgáltatásnyújtások jelentős része után az adózók nem élhetnének levonási jogukkal, mely ellentétes lenne a Mahagében-Dávid ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontjában is lefektetett állandó ítélkezési gyakorlattal, mely a héa levonási jogot a hozzáadottértékadó-rendszer egyik alapelvének minősíti.
A Kúria hangsúlyozza, a piackutatással, megrendelésszerzéssel, üzletviteli tanácsadással kapcsolatos szolgáltatás nyújtások nem minden esetben vezetnek oda, hogy azokból az adózónak konkrét megrendelése, és bevétele keletkezzen, de ez nem jelenti azt, hogy ezen szolgáltatásokat az adózók ne az adóköteles termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások érdekében használnák fel. Ezért az ilyen típusú teljesített ügyletek után kiállított számlákban szereplő általános forgalmi adó - egyéb törvényes feltételek fennállása esetén - levonható. Az alperesi érvrendszer elfogadása a gazdasági élet szereplői szerződéses szabadságával szükségtelen korlátozásával járna. Az alapul szolgáló jogszabályok értelmezése nem vezethet oda, hogy a szerződő fél által vállalt piaci kockázat következményeit az adóhatóság a másodfokú határozatban kifejtettek szerint vonja le.
A fenti megállapítások a konkrét ügyre alkalmazva a Kúria hangsúlyozza, az alperes által sem vitatottan a Kft. a szerződés szerint teljesített a felperes felé, mellyel a felperes bekerült az Erőmű lehetséges kivitelezői közé. Mivel az Erőmű kivitelezési munkái még nem kezdődtek meg, ezért a felperes ezzel kapcsolatban konkrét megrendelést nem kaphatott, de ennek ellenére a Kft. által nyújtott szolgáltatást adóköteles tevékenysége érdekében használta fel, hasznosította, így jogosult a számlában szereplő áfa levonására. A fentiekkel ellentétes alperesi és bírósági álláspont sérti az Áfa. tv. 120. § a) pontjában foglaltak és ellentétes az Irányelv 168. cikkében írtakkal.
A jogerős ítéletben - és az alperes által is - hivatkozott Kfv.I.35.807/2011/6. számú kúriai ítélet más tényálláson alapult, mint jelen ítélet, mivel abban egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a perbeli jogügylet célja nem az adózó gazdasági tevékenysége körében történő felhasználás, hanem magáncélú használat volt.
A Pp. 4. § (1) bekezdését, és 206. §-át az elsőfokú bíróság nem sértette meg, de a fentiekre figyelemmel az ügy érdemében jogszabálysértő döntést hozott.
A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, mellőzve új eljárás elrendelését, lévén a felperes terhére a vizsgált ügylet kapcsán adóhiánynak minősülő adókülönbözet és járulékok megállapítására nem kerülhet sor.
(Kúria, Kfv. III. 35.207/2015.)