adozona.hu
AVI 2017.11.85
AVI 2017.11.85
Az előzetesen felszámított adó kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítésnek, szolgáltatás nyújtásnak betudható részében vonható le [2007. évi CXXVII. tv. 123. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a 2007. június 13-2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, amelynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 3 008 000 Ft folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősülő következő időszakra átvihető követelést állapított meg. Felhívta a felperest a 2009. IV. negyedévet követő időszakra vonatkozó változások önellenőrzéssel történő helyesbítésére, mivel 2009. IV. negyedév végén 1 676 000 Ft összegű következ...
AVI 2017.11.85 Az előzetesen felszámított adó kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítésnek, szolgáltatás nyújtásnak betudható részében vonható le [2007. évi CXXVII. tv. 123. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a 2007. június 13-2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, amelynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 3 008 000 Ft folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősülő következő időszakra átvihető követelést állapított meg. Felhívta a felperest a 2009. IV. negyedévet követő időszakra vonatkozó változások önellenőrzéssel történő helyesbítésére, mivel 2009. IV. negyedév végén 1 676 000 Ft összegű következő időszakra átvihető felperesi követelés keletkezett, amely összeget a vizsgált időszakot követő önellenőrzés keretében módosítani kell. Az indokolásban többek között rögzítette, hogy a felperes a N. G. Kft. (a továbbiakban: Kft.1) a D. F. Sportegyesület (a továbbiakban: Egyesület) és a D. F. K. Kft. (a továbbiakban: Kft.2) részére ingatlanokat adott bérbe berendezési tárgyakkal együtt, a bérleti díjakat nem osztotta meg adómentes ingatlan, és adóköteles berendezési tárgyak bérleti díjára. Az ingatlan felszerelési tárgyainak bérbeadása áfa köteles, adómentesnek csak az ingatlan bérbeadása minősül. Még az ingatlannal tartósan egyesített tárgyak esetén is külön kell választani az ingatlan és a berendezés bérbeadását. A felperes észrevételéhez csatolt, az állami adóhatóság által kiadott szakmai vélemény konkrét ügyre vonatkozik, nem jelen eset kapcsán került kibocsátásra. Az elsőfokú hatóság a berendezési tárgyak bérleti díját becsléssel állapította meg, a kapcsolódó áfa 2009. III. negyedévére 54 000 Ft, IV. negyedévére 356 000 Ft.Az elsőfokú hatóság rögzítette, hogy a felperes a B. tér 3. szám alatti épületben felszerelt és hitelesített mérőkkel igazolt fogyasztást a szolgáltatók számláira figyelemmel megfizette, az ingatlanrészek bérbeadásához kapcsolódó továbbszámlázott közüzemi díjak körében áfát vont le. A bérbe adott ingatlanrészekhez kapcsolódó közüzemi díjak tekintetében a felperest adólevonási jog nem illette meg, ennek ellenére a befogadott számlák áfa tartalmát a megosztás módszerének mellőzésével a felperes teljes egészében levonta. Erre figyelemmel a hatóság a felperes terhére 2009. II., III. és IV. negyedévre összesen 1 137 000 Ft áfa különbözetet állapított meg.
Az alperes a 2011. szeptember 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta 875 000 Ft törlése mellett oly módon, hogy a felperes javára 2009. IV. negyedévre 875 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Erre tekintettel a felperes terhére megállapított adókülönbözet összege 2 133 000 Ft, melynek teljes összege a következő időszakra átvihető követelés, folyószámlát nem érintő tétel. Felhívta a felperest a 2009. IV. negyedévet követő időszakra vonatkozó változások önellenőrzéssel történő helyesbítésére.
Az indokolásban rögzítette, hogy az ingatlan felszerelési tárgyainak bérbeadása adóköteles. Az ingatlantól függetlenül, önálló megítélés alá eső berendezési tárgyak bérbeadását az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) nem nevesíti az adómentes szolgáltatások között, ezért az áfaköteles szolgáltatásnak minősül. A számlázott bérleti díjból a berendezési tárgyak díjának megállapítására alkalmazott becslés feltételei fennálltak, az elsőfokú határozatban ismertetett módszer helyes volt.
A bérbeadáshoz beszerzett közüzemi díjak után az áfa elkülöníthető, hiszen azok mérőóra alapján kerültek kiszámlázásra a bérbevevők felé. Ilyen esetben nincs helye az Áfa. tv. 5. számú melléklet alkalmazásának, ezért az elkülönítésre vonatkozó hatósági álláspont jogszerű. A felperes azonban a fellebbezéséhez csatolta a főkönyvi karton kivonatát, amelyből megállapíthatóan az arányszám alapulvételével éves szinten, göngyölített adatokkal számolva 875 000 Ft le nem vont áfát vett figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság az adókülönbözetet a felperes bevallásában szereplő azon adathoz képest határozta meg, amely alapján a felperes a teljes előzetesen felszámított adót levonásba helyezte. Azaz nem vette figyelembe, hogy a felperes a teljes előzetesen felszámított adó összegéből arányosítással 875 000 Ft-ot nem helyezett levonásba. Az elsőfokú hatóság akkor járt volna el helyesen, ha az adókülönbözetet a felperes által ténylegesen levonásba helyezett adóhoz képest számította volna ki. A megváltoztatás indoka az volt, hogy az alperes elfogadta a fellebbezésben írtakat és csatolt dokumentumokat, ezért került az adókülönbözet összege 875 000 Ft-tal csökkentésre.
A felperes keresetlevelében kifejtette, hogy egyrészt az adóhatóság nem megfelelően értelmezte az Áfa. tv. 86. § (2) bekezdés c) pontját, a szerződések alapján egyértelmű, hogy a felek akarata ingatlan bérbeadására irányult. Az ingatlan rendeltetésszerű használatát lehetővé tévő berendezési tárgyak után akkor kellene áfát felszámítani, amennyiben a szerződéses akarat ingók bérbeadására irányulna és az ingatlan használata volna a járulékos tényezője ennek. Ezt meghaladóan a becslés feltételei nem állnak fenn, a határozatból nem derül ki a becslés módszere, annak menetét a jegyzőkönyv vonatkozó melléklete nem tartalmazza. Iratellenes az elsőfokú határozat azon megállapítása, hogy a felperes a közművek tekintetében a teljes áfát levonásba helyezte, nem alkalmazott arányosítást. 875 000 Ft áfa nem került levonásra, ugyanakkor az alperes számítási módja jogszabályellenes, nem megfelelő szakmai megoldás, hogy a másodfokú hatóság becsül és elfogadja egy általa jogszerűtlennek minősített számítás eredményét.
A törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A bérbeadás körében hivatkozott az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés l) pontjára, 86. § (2) bekezdés c) pontjára, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (1), (2), (5) bekezdésére. A fenti rendelkezések összevetéséből megállapította, hogy amennyiben az adóalany a bérleti szerződésben foglaltak alapján nem csak az ingatlant, hanem az abban lévő gépeket is bérbe adta, úgy az ingatlannal tartósan összekötött gépek és egyéb berendezési tárgyak bérbeadása nem adómentes. Mivel a felperes arányosítást és megosztást nem alkalmazott, jogszerű volt az Art. 108. §-a szerinti becslés alkalmazása. Az elsőfokú hatóság részletes magyarázatot adott arra, hogy a bérelt helyiségekben lévő berendezési tárgyak bérleti díját a felperes által rendelkezésre bocsátott adatok felhasználásával hogyan becsülte. A becslés módszerével és eredményével a törvényszék egyetértett, azt jogszerűnek ítélte.
A közműszámlákhoz kapcsolódó arányosítás körében a bíróság kifejtette, hogy jogszerű azon hatósági döntés, mely a 2009. IV. negyedévi 1 676 000 Ft következő időszakra átvihető követelést csökkentette a le nem vont 875 000 Ft-tal és azt 801 000 Ft-ban határozta meg. A le nem vont áfa 875 000 Ft-os összegét a felperes közölte.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Álláspontja szerint a bérbeadások tekintetében a törvényszék nem megfelelően értelmezte az Áfa. tv. 86. § (2) bekezdés c) pontját, a felek akarata ingatlan bérbeadására irányult. A bérbe adott ingatlanokban voltak olyan berendezési tárgyak, melyek nem minősülnek tartósan összekötött gépnek, illetve berendezésnek, így azok tekintetében áfa felszámítására nincs mód. Sem az alperes, sem a bíróság nem vizsgálta azt, hogy a berendezések mennyiben minősülnek ingatlannal tartósan összekötöttnek. Ezt az álláspontot támasztja alá a jegyzőkönyvre tett észrevételhez csatolt hatósági állásfoglalás. A felperes másodlagosan vitatta a becslés módszerét, helytelen, hogy nem a bérbe adott dolgok értéke alapján, hanem az értékvesztésre figyelemmel történt a számítás, mely teljességgel életszerűtlen eredmény ad. Amennyiben a bíróság a jogalap tekintetében az alperes álláspontját fogadná el, úgy a felperes kérte a 2012. március 27. napján kelt előkészítő iratban levezetett számítások elfogadását. A határozat ebben a vonatkozásban sérti az Art. 97. § (4) és (6) bekezdését és 108. §-át.
Az ítélet 3. oldalának ötödik bekezdésében tett azon megállapítás iratellenes, hogy a felperes a teljes közművekre vonatkozó áfát levonásba helyezte. Csatolásra kerültek azon okiratok, amelyekre figyelemmel megállapítható az áfa megosztásának ténye, ezt azonban sem az adóhatóság, sem a bíróság nem vette figyelembe. Sérült az Áfa. tv. 123. § (3) bekezdése, mivel az Áfa. tv. 5. számú mellékletének alkalmazására jogszerűen került sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok ismeretében dönt. A bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A felülvizsgálati bíróságnak abban kell döntenie, hogy egyrészt az ingó berendezési tárgyak bérbeadása áfa köteles-e, és amennyiben igen, úgy az áfa összegét az adóhatóság megfelelő módszerrel becsülte, avagy nem. Másrészt a közműszámlákhoz kapcsolódóan megtörtént-e az előzetesen felszámított adó megosztása és annak módszere mennyiben megfelelő az Áfa. tv. 123. § (1), (3) bekezdésére, és 5. számú mellékletére figyelemmel.
Az Áfa. tv. 86. és 87. §-a határozza meg az adó alóli mentesség körét a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel. A 86. § (1) bekezdés l) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbe adása. A 86. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására. A felek által nem vitatottan a felperes 2009-ben bérbe adott egy kávézót és éttermet a Kft.1-nek, egy sportterületet az Egyesületnek és egy fitnesz termet a Kft.2-nek. Mindhárom ingatlan bérbeadása ingó berendezésekkel együtt - asztalok, székek, fittnesz gépek stb. - történt. Az elsőfokú adóhatóság érvelése szerint az ingatlan felszerelési tárgyainak bérbeadása adóköteles nemcsak akkor, ha azok az ingatlannal tartósan egyesítettek, hanem ennek hiányában is, mivel az Áfa. tv. az önálló megítélés alá eső berendezési tárgyak bérbeadását nem nevesíti az adómentes szolgáltatások között. (elsőfokú határozat 5. oldal). Az alperes osztotta a fenti jogértelmezést határozata 6. oldalán. A törvényszék ítéletében csak arra tért ki, hogy az ingatlannal tartósan összekötött gépek, egyéb berendezési tárgyak bérbeadása nem adómentes, azonban a fent írtaknak megfelelően az adóhatósági megállapítás elsődlegesen nem erre irányult.
A Kúria hangsúlyozza, hogy az ingatlannal nem tartósan összekötött berendezési tárgyak bérbeadása nem áfamentes, ilyen mentességet az Áfa. tv. 86. és 87. §-a nem tartalmaz. Az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadásának adómentessége nem terjed ki a szintén bérbeadott ingóságokra.
Az adóhatósági jegyzőkönyvre tett észrevételhez csatolt adóhatósági állásfoglalás szakmai véleménynek minősül, kötelező jogi erővel nem bír.
Az alperes jogszerűen járt el, amikor a számlázott bérleti díjból a berendezési tárgyak bérleti díjának megállapítására az Art. 108. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel becslést alkalmazott. A becslés módszerét a felperes keresetében vitatta, a 7. alszámú iratában jelölt meg egy megfelelőbbnek tartott számítási módszert, melynek elfogadását kérte. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes által alkalmazott becslési módszer nem megfelelő, a felperes álláspontját igazságügyi szakértői vélemény beszerzésével tudta volna bizonyítani, szakértő kirendelésére azonban indítvány nem tett. A bizonyítatlanság a felperes terhére esik, az elsőfokú bíróság jogszerűen így állapította meg a becslés módszerének megfelelőségét.
Az Áfa. tv. 123. § (1) bekezdése kimondja, hogy akkor, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
Az Áfa tv. 123. § (3) bekezdése szerint abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.
Az Áfa. tv. 123. § (1) bekezdésére figyelemmel az előzetesen felszámított adó kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítésnek, szolgáltatás nyújtásnak betudható részében vonható le. Az elsőfokú hatóság határozatában azt rögzítette, hogy a felperes a közüzemi díjakra felszámított áfát nem osztotta meg, azt teljes egészében levonásba helyezte. Az elsőfokú adóhatóság nem vette figyelembe, hogy a felperes a teljes előzetesen felszámított adó összegéből arányosítással 875 000 Ft-ot nem helyezett levonásba. Ezért került sor az adókülönbözet csökkentésére a másodfokú eljárásban. A fentieket a törvényszék ítélete 7. oldalán tényként állapította meg azzal, hogy a le nem vont áfa összegét maga a felperes jelölte meg 875 000 Ft-ban.
Nem tényszerű a felperes azon előadása, hogy az áfa megosztását sem az adóhatóság, sem a bíróság nem vette figyelembe, ezzel ellentétesen a fent kifejtetteknek megfelelően a megosztás értékelése mind az adóhatóság, mind a törvényszék részéről megtörtént.
A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
(Kúria, Kfv. VI. 35.019/2013/7.)