adozona.hu
AVI 2017.11.84
AVI 2017.11.84
Amennyiben a bizonylatok mögött nem áll valós, tényleges gazdasági esemény, a számlák fiktívnek minősülnek [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes beszerzései között szerepeltette az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: A. Kft.) által takarmánykukorica vásárlásról kibocsátott számlákat 56 098 532 Ft + 14 024 632 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben. A 12 db bizonylaton összesen 2097,11 tonna kukorica szerepel, a teljesítés időpontjaként pedig 2009. december 2-17. közötti dátumok kerültek feltüntetésre. A felperes e kukorica mennyiségből 2072,06 tonnát továbbértékesített a K. Fuvarozási és ...
AVI 2017.11.84 Amennyiben a bizonylatok mögött nem áll valós, tényleges gazdasági esemény, a számlák fiktívnek minősülnek [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §]
A felperes beszerzései között szerepeltette az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: A. Kft.) által takarmánykukorica vásárlásról kibocsátott számlákat 56 098 532 Ft + 14 024 632 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben. A 12 db bizonylaton összesen 2097,11 tonna kukorica szerepel, a teljesítés időpontjaként pedig 2009. december 2-17. közötti dátumok kerültek feltüntetésre. A felperes e kukorica mennyiségből 2072,06 tonnát továbbértékesített a K. Fuvarozási és Kereskedelmi Kft.-nek (a továbbiakban: K. Kft.). Az értékesítésről kiállított szintén 12 db számlán teljesítés időpontjaként 2009. december 3-18. közötti időpontok szerepelnek, ezeken 56 463 752 Ft adóalaphoz 14 115 938 Ft áfa került feltüntetésre.Az adóhatóság a felperesnél 2009. IV. negyedévre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 14 025 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 13 906 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 6 953 000 Ft adóbírságot szabott ki, 2 623 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában a következő értékesítési láncolatot tárta fel: D. S. & L. Kft. › A. Kft. › felperes › K. Kft. › I. M. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: I. M. Kft.) › A. Kft. Rögzítette, hogy csak a takarmánykukorica mozgásának végpontja ismert, az a Concordia közraktárba beszállításra került. Az A. Kft. a felperes részére értékesített takarmánykukoricát a beszerzési számláján eladóként szereplő D. S. & L. Kft.-től nem szerezte be, ennélfogva ezt tovább sem értékesíthette a felperesnek, így a felperes és a K. Kft. közötti számlákon szereplő gazdasági események sem jöttek létre. A takarmánykukorica adásvételi ügylet láncolat színlelt, a felperes a számlán feltüntetett társaságtól nem vásárolhatott takarmánykukoricát, a gazdasági események nem valósak, az erről kiállított bizonylatok hiteltelenek, nem szolgálhatnak adólevonási jog alapjául. Mivel a felperes K. Kft. felé történő továbbértékesítése sem valós gazdasági eseményen alapul, adófizetési kötelezettsége csupán a számlakibocsátásra tekintettel áll fenn. Az elsőfokú adóhatóság érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 130. §-ára, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire, 147. § (1) bekezdésére, a 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 177. §-ára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165-166. §-aira alapította. Rögzítette azt is, hogy a felperes nem járt el az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel, javára kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg.
Az alperes a 2011. október 28. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Részletezte, hogy mely okoknál fogva nem fogadja el a felperes fellebbezésében előadottakat. Határozatának megállapítása szerint az elsőfokú érdemi döntés törvényes és megalapozott. A felperes felé számlát kibocsátó gazdasági társaság jogerős adóhatósági határozat szerint is csupán számlákat állított ki, a gazdasági események megtörténte semmilyen formában nem nyert igazolást, ezért a felperes a számlákon szereplő takarmánykukoricát továbbértékesíteni sem tudta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az adóhatóság által és a peres eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként az állapítható meg, hogy a felperes által A. Kft.-től befogadott számlák szerinti gazdasági események nem valósak, a felperes tényleges gazdasági tevékenységet a kukoricaügyletek kapcsán nem fejtett ki. A láncértékesítés korábbi, illetve későbbi részvevőivel való megállapodás alapján tényleges gazdasági tevékenység nélkül az ügyletkötő felek között csupán számlakibocsátás történt. A felperes a szerződések megkötésekor, a számlák kiállításakor, befogadásakor ennek tudatában volt, tudta, illetve tudnia kellett, hogy a láncügyletben résztvevők az áfalevonási jogukat visszaélésszerűen gyakorolják. Az alperes határozatában ezért jogszerűen írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet, érdemi döntése a kereset által vitatott körben megalapozott és törvényes.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §-ában, 164. §-ában, 206. §-ában, 221. §-ában foglaltaknak. Álláspontja szerint az adóhatósági határozatok a számlák hiányosságaira alapítottan írták elő az adókülönbözetet azon indokkal, hogy a gazdasági esemény nem történt meg, ez azonban téves. A bíróság pedig a számlák tartalmi hiányosságainak említését mellőzve, az adóhatósági határozatokban nem szereplő indokolást adott arra nézve, hogy miért nem történt meg a gazdasági esemény. Kifejtette azt is, hogy nem bizonyított a gazdasági események meg nem történte. A bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, téves ténybeli és jogkövetkeztetések alapján, indokolási kötelezettségét sem teljesítve hozta meg határozatát.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet a Pp. 275. §-a értelmében (BH 2002.29., BH 2012.179).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor.
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy az alperes eleget tett az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Kiemeli e körben, hogy az adóhatóság nem csak a felperesnél folytatott le bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést, hanem az A. Kft.-nél és a K. Kft.-nél, az I. M. Kft.-nél is, továbbá egyes adókötelezettségek ellenőrzését végezte el a Sz. és S. Kft.-nél, Sz. I. egyéni vállalkozónál. Az alperes és az elsőfokú bíróság a láncolatban résztvevő felek közötti jogügyleteket az Art. 1. § (7) bekezdésének megfelelően eljárva helytállóan minősítette és jogszerűen vette figyelembe az Art. 130. §-a alapján a láncolatban részvevő gazdasági társaságoknál lefolytatott jogerős határozattal, illetve jogerős ítélettel is befejezett ellenőrzéseket, amelyek nem a felperes javára, hanem terhére szóló tényállásokat és minősítéseket tartalmaznak.
Az elsőfokú bíróság a felperes által kért bizonyítást a perben lefolytatta, ezek adatait egyenként, továbbá a közigazgatási eljárás során feltárt adatokkal egybevetve okszerűen, a logika szabályainak is megfelelően, indokolási kötelezettségét teljesítve értékelte. A jogerős ítélet - a felperes érvelésével ellentétben - megfelel a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Alaptalan és iratellenes az a felperesi előadás, mely szerint az elsőfokú bíróság érdemi döntését az alperesi határozatban rögzítettektől eltérő jogcímre alapította volna. Az elsőfokú bíróság ugyanis az alperes döntésével egyezően állapította meg azt, hogy a takarmánykukorica adásvételi ügyletláncolat színlelt, a felperes felé kibocsátott számlákon feltüntetett gazdasági események nem valósak, a felperes ténylegesen gazdasági tevékenységet a kukorica ügyletek kapcsán nem fejtett ki, ilyen árut az A. Kft.-től nem szerzett be, ennélfogva nem is értékesíthetett tovább a K. Kft. felé, az ügyletkötő felek között csupán számlázásra került sor.
Önmagában az a felperesi érvelés, mely szerint terhére nyereség elérésére utaló magatartás nem állapítható meg, mivel a fizetendő áfa bevallásra került és visszaigényelhető adót a bevallásában nem tüntetett fel, pénzösszeg kiutalására nem került sor, nem alkalmas a kereseti, illetve felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalára. Az alperes és az elsőfokú bíróság is az Áfa. tv. 120. § a) pontjával, 127. § (1) bekezdés a) pontjával összhangban állóan állapította meg, hogy a bizonylatok mögött nem áll valós, tényleges gazdasági esemény, a számlák fiktívek, így adólevonási jog alapjául nem szolgálhatnak. Az értékesítéssel kapcsolatos bevallási adatok pedig azzal a jogkövetkezménnyel járnak, hogy a teljesítéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha a teljesítés ellenére számlakibocsátás történik [Áfa. tv. 55. § (1)-(2) bekezdései, 147. § (1) bekezdése].
Az előzőekben részletezettek miatt nem adhat alapot keresetnek helyt adó döntés meghozatalára az a felperesi érvelés sem, mely szerint a láncolatban résztvevő szereplők azért nem kísérték végig az értékesítési folyamatot, mert nem volt mit ellenőrizni, az áru elszámolására ugyanis szerződésszerű teljesítést követően került sor. Az ügylet jellege nagy volumene egyébként mindenképpen indokolta volna, hogy az ebben közreműködő felek a kimenetelét végig kísérjék. Ennek ellenére senki nem vett részt a gazdasági események folyamatában, nem győződött meg sem a partnerről, sem az adásvételt képező áruról, az érintettek jó része nem is emlékezett a gabona mennyiségére, a továbbértékesítés, a beszerzés körülményeire. Az érdemi döntés azonban nem csupán ezeken a tényeken alapul, hanem azokon az okszerű mérlegeléssel megállapított adatokon, mely szerint a kukorica származása, tényleges értékesítése nem nyert igazolást. Valós gazdasági események megtörténte - a felperes érvelésével ellentétben - tachográf korongokkal nem bizonyítható, mivel ezek kizárólag annak igazolására szolgálhatnak, hogy a jármű mozgott. Annak alátámasztásra azonban nem alkalmasak, hogy az adott járművel a láncolatban szereplő felek között a bizonylatoknak megfelelően tényleges sor került volna az értékesítésekre.
A bíróság ítéletében - a rendelkezésére álló bizonyíték alapján - helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperesnek tudnia kellett, hogy a láncügyletben résztvevők adólevonási jogukat visszaélésszerűen gyakorolják.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.392/2013/5.)