adozona.hu
AVI 2017.11.83
AVI 2017.11.83
Az áfát az adóköteles ügylet tényleges megvalósulásától függetlenül meg kell fizetnie [2007. évi CXXVII. tv. 33. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. június-december hónapokban 517 616 784 Ft + 128 616 697 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben értékesített eszközöket az A.L F. Kft.-nek, amit a bizonylatai szerint a S. Kft.-től, a SZ. M. Kft.-től és az A. Környezetbiztonság-technikai Kft.-től szerzett be. A felperes bevallásaiban ezen ügyletek kapcsán az áfát levonásba helyezte, az értékesítés után fizetendő adót szerepeltette.
Az adóhatóság a felperesnél 2009. június - december hónapokra áfa adónemben ...
AVI 2017.11.83 Az áfát az adóköteles ügylet tényleges megvalósulásától függetlenül meg kell fizetnie [2007. évi CXXVII. tv. 33. § (2) bek.]
A felperes 2009. június-december hónapokban 517 616 784 Ft + 128 616 697 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegben értékesített eszközöket az A.L F. Kft.-nek, amit a bizonylatai szerint a S. Kft.-től, a SZ. M. Kft.-től és az A. Környezetbiztonság-technikai Kft.-től szerzett be. A felperes bevallásaiban ezen ügyletek kapcsán az áfát levonásba helyezte, az értékesítés után fizetendő adót szerepeltette.Az adóhatóság a felperesnél 2009. június - december hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest 117 533 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet, 57 766 000 Ft adóbírság, 12 516 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat megállapítása szerint a felperes tudatában volt annak, hogy egy értékesítési láncolatba épül be, gazdasági tevékenységet, kereskedelmi cselekményt, szállítást, raktározást nem kell elvégeznie. A felperes egy ügyletsorozatnak volt a részese oly módon, hogy a beszerzési és értékesítési ügyletek kapcsán valótlan adattartalmú iratokat, bizonylatokat állított ki, ezzel megteremtette a valós ügyletek és az A. L. Kft. jogszerű adó visszaigénylésének látszatát. A felperesnek kizárólag számlák és alapbizonylatok kiállítása volt a feladata, amiért 5%-os árrést realizált. Ügyvezetőjének nyilatkozata szerint más szállítóktól nem kért ajánlatot, székhelyén, telephelyén a bizonylatok szerint beszerzett eszközöket, alkatrészeket nem raktározta, ezek nem kerültek beszállításra, kizárólag a nyereségtartalom indokolta a felperes adásvételekbe történő bevonását. A bizonylatok, számlák ezért tartalmilag hiteltelenek, fiktívek, a felperes nem tanúsított kellően körültekintő magatartást, eljárása nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. § (1) bekezdésében, 45. §-ában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165-166. §-aiban, 167. § (1) bekezdés e) pontjában, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában, 168-172. §-aiban, 174-178. §-iban, 159-178. §-aiban foglaltaknak. A felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, terhére az értékesítések tekintetében adókülönbözet azért nem került megállapításra, mivel az A&L Kft.-nek kiállított számlák esetén adóbevallási kötelezettségét teljesítette.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. július 8. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. A fellebbezésben előadottak kapcsán utalt arra, hogy nincs lehetőség a számlák érvénytelenítésére, a stornó számlák figyelembevételére. A felperes képviselője, aki egyben vezető tisztségviselője is volt a társaságnak nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel, ezért az adóbírság és a késedelmi pótlék nem mérsékelhető.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet, adóhiány nulla forintban történő megállapítását, a jogkövetkezmények törlését, másodlagosan az adóbírság hatályon kívül helyezését, vagy alacsonyabb összegben történő megállapítását, harmadlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, érdemi döntése a kereset által vitatott körben megalapozott és megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárásra, új határozat hozatalára vagy a jogerős ítélet és az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 2. § a) pontjában, 9. § (1) bekezdésében, 55. § (1)-(2) bekezdéseiben, 77. § (1) bekezdés aa) pontjában, 78. § (3) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, Art. 49. § (2) bekezdésében, 97. §-ában foglaltaknak. Figyelmen kívül hagyja továbbá az áfa semlegességét, mint közösségi jogi alapelvet és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ezen alapuló kötelezően alkalmazandó joggyakorlatát. Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában, 213. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére is. Indítványozta, hogy a Kúria, ha nem ad helyt felülvizsgálati kérelmének, ha nem fogadja el az érvénytelenített számlák alapján a fizetendő áfa törlésére vonatkozó érvelését, akkor kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a - a Pp. 275. §-a értelmében - a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló adatok alapján dönthet (BH 2002.29., BH 2012.179.). Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nem kerülhet sor.
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
Az elsőfokú bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - teljeskörűen elbírálta a keresetet, minden közigazgatási és peres eljárás során beszerzett bizonyíték egyenkénti és egymással történő egybevetését elvégezte, bizonyítékértékelése okszerű és indokolási kötelezettségét is teljesítette. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. §-ában, 213. §-ában és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az ebben megállapított tényállás jogszerű, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A Kúria osztja a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot, és a felülvizsgálati kérelemben előadottak kapcsán rámutat a következőkre:
A felperes a közigazgatási eljárás során és a keresetében "az adólevonási jog korlátozását elfogadta", elismerte, hogy "az áfa levonást a feltárt körülmények következtében az adóhatóság jogosan utasította el, az ügyletek színleltek voltak". Nem vitatta azt sem, hogy "a fizetendő áfa csökkentésének vizsgálata nem tárgya jelen adóellenőrzésnek, arra a határozat hatályos megállapítást nem tehet", csak a bírság megállapításánál értékelendő körülményként hivatkozott a számlák érvénytelenítésére. Az alperes egyébként a felperesi elismeréstől függetlenül határozatában részletesen ismertette azokat a bizonyítékokat, amelyek az ügyletek fiktív, színlelt voltát alátámasztják, ezért - és a Pp. 163-164. §-aiban foglaltakra figyelemmel - a felperes alaptalanul hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdésének, 2. § (1) bekezdésének 97. §-ának megsértésére. Rámutat-e körben a Kúria arra is, hogy a valódi teljesítések hiányát, az ügyletek színlelt voltát, az adókijátszást nem a felperes tárta fel, ezt az adóhatóság bizonyította ellenőrzése során, illetve ennek eredményeként.
Az Art. 6. § (1) bekezdése és az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése értelmében a határozatokban szereplő adójogviszonyok alanya nem a felperes ügyvezetője, képviselője, hanem maga a gazdasági társaság, tehát a felperes. A felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében sem tudott megjelölni olyan törvényhelyet, amellyel alátámaszthatta volna jogi álláspontját, mely szerint ügyvezetőjének magatartását, eljárását nem a gazdasági társaság magatartásának, eljárásának kell tekinteni. A felperesi érveléssel ellentétben nincs jelentősége annak, hogy az adókötelezettséget érintő jogszabályba ütköző magatartást a felperes részéről ki tanúsította, mivel az adókötelezettség alanya maga a gazdasági társaság és ez az adójogi jogkövetkezmények tekintetében is így van. Nem releváns tehát az a felperesi előadás, mely szerint volt ügyvezetője ellen büntetőeljárás van folyamatban, és a büntetőeljárásban sértettként vesz részt, az adójogi jogvita eldöntésére nem a büntető, hanem a pénzügyi jogi jogszabályi rendelkezések az irányadók.
Az előzőekben részletezettek miatt az alperes határozata és a jogerős ítélet megfelel az Áfa. tv. 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában, az Art. 170. § (1) bekezdésében, 171. § (1) bekezdéseiben foglaltaknak, a felperes terhére az adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet előírására, a bírság alkalmazására megalapozottan és jogszerűen került sor. Ez utóbbi kapcsán utal a Kúria arra, hogy az adóbírság mérséklésére, mellőzésére csak akkor kerülhet sor, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Jelen ügyben ezek a törvényi feltételek nem állapíthatók meg, hiszen a felperes intézkedő képviselőjét, aki egyben tisztségviselője is volt az irányadó tényállás szerint az adókijátszás résztvevőjének kell tekinteni, e személy tudta, illetve tudnia kellett, hogy adókijátszást megvalósító ügyletekben vesz részt.
Az alperesi határozatnak nem a rendelkező része, hanem csupán az indokolása tartalmaz az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése kapcsán jogi álláspontot, mégpedig azért, mert a felperes a fellebbezésében hivatkozott erre a törvényhelyre. Az adóhatóság az Art. 106. § (1) bekezdése értelmében az adózó adó megállapítási, bevallási kötelezettségének teljesítését adónként és adóbevallási időszakonként vizsgálja, tehát adót kizárólag adónemenként és az adott bevallási időszakra állapíthat meg. Az iratok szerint a felperesnél 2009. június-december hónapokra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés 2010. november 22-én befejeződött. A stornó számlák kézbesítésére, a számlák érvénytelenítésére 2011 márciusában került sor, és az adóösszegekkel a felperes 2011. március havi adókötelezettségét csökkentette, és ezt 2011. április hónapban igényelte vissza, mely időszakok kívül esnek a jelen ügyben vizsgált bevallási időszakokon. E tényekre és a jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a jelen ügyben lefolytatott adóhatósági eljárásnak - a felperes által sem vitatottan - nem lehetett és nem is volt tárgya a felperes által érvénytelenített számlák jogkövetkezményeinek vizsgálata. E körben az alperes nem hozhatott és nem is hozott érdemi döntést, ennek hiányában pedig e tárgyban bírósági felülvizsgálatra, és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére sem kerülhet sor. Alaptalan tehát az a felperesi érvelés mely szerint jelen ügyben javára szóló tényként kellett volna értékelni a számlák érvénytelenítését, és emiatt az ellenőrzött időszakot érintően meg kellett volna állapítani, hogy nem keletkezett áfa fizetési kötelezettsége.
Rámutat a Kúria arra is, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 203. cikkét az EUB ítéleteiben kifejtettek értelmében akként kell értelmezni, hogy annak a személynek, aki a HÉA-t (áfát) tüntet fel a számlán, azt az adóköteles ügylet tényleges megvalósulásától függetlenül meg kell fizetnie. Önmagában abból a körülményből, hogy az adóhatóság az e számla kibocsátójának címzett adóellenőrzési határozatban nem helyesbítette az általa bevallott adót, nem lehet arra következtetni, hogy e hatóság elismerte volna, hogy az említett számla valós, adóköteles ügyleten alapulna (C-642/11 és C-643/11. számú ítéletek). Az áfát tehát a közösségi joggal összhangban álló Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése szerinti szabályozás értelmében az adóköteles ügylet tényleges megvalósulásától függetlenül meg kell fizetni, és ez a kötelezettség nem minősül olyannak, amely fizetendő összegnek szankciós jelleget kölcsönözne. Az alperes tehát jogszerűen járt el akkor, amikor a felperes által bevallásban szerepeltetett fizetendő adó tekintetében nem tett megállapítást. Az adólevonási jog azonban nemcsak a nemzeti jogszabályok, hanem az Irányelv 63. és 167. cikke értelmében is csak a valós ügyletekhez, a tényleges teljesítéshez kapcsolódik. A felperest ezért az ügyletek fiktivitása miatt, a valóságban meg nem történt beszerzések után nem illeti meg az adólevonási jog, és ennek jogszerű következménye a határozatok által terhére megállapított adókülönbözet.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.370/2013/7.)