adozona.hu
AVI 2017.11.82
AVI 2017.11.82
Az adóelőny érvényesíthetősége akkor is kizárt, ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet [1996. évi LXXXI. tv. 1. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a G. Kft.-nek a jogutódja, és a S. Ö.A.G. (a továbbiakban: anyavállalat) magyar leányvállalata. A felperes jogelődje 2005. október 25-én hitelszerződést kötött a R. C. Z. Ö. A.-tal (a továbbiakban: bank) 60 000 000 euró (15 236 000 000 Ft) hitel igénybevételéről. A szerződés szerinti cél cseh és horvát SPAR leányvállalatok társasági tőkéjének emelése volt az anyavállalat által. A hitelszerződést egy osztrák bank váltókezessége és az anyavállalat garanciája biztosította. A felperes ...
AVI 2017.11.82 Az adóelőny érvényesíthetősége akkor is kizárt, ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet [1996. évi LXXXI. tv. 1. § (2) bek.]
A felperes a G. Kft.-nek a jogutódja, és a S. Ö.A.G. (a továbbiakban: anyavállalat) magyar leányvállalata. A felperes jogelődje 2005. október 25-én hitelszerződést kötött a R. C. Z. Ö. A.-tal (a továbbiakban: bank) 60 000 000 euró (15 236 000 000 Ft) hitel igénybevételéről. A szerződés szerinti cél cseh és horvát SPAR leányvállalatok társasági tőkéjének emelése volt az anyavállalat által. A hitelszerződést egy osztrák bank váltókezessége és az anyavállalat garanciája biztosította. A felperes a hitelt 2005. november 8-án igénybe vette és ugyanezen a napon teljes összeget kölcsön is adta - a 0,1%-os kamatot fizető - anyavállalatának.A felperes a kapott kamatok összegében, ezen kölcsön kamatának a kamatfelárral megnövelt összege 50%-ával csökkentette az adózás előtti eredményét.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2006. és 2007. évekre (kivéve általános forgalmi adó 2007. október) valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2011. április 14. napján kelt határozatával a felperes terhére adókülönbözetet, adóbírságot, késedelmi pótlékot és mulasztási bírságot állapított meg.
Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint a hitelügylet kizárólag a kapcsolt vállalkozások közötti kamatfizetéshez kapcsolódó adóelőny érvényesítésére irányult. A hitel összege a kölcsönszerződés által ahhoz került, akinek a részére eredendően biztosítva volt, a felperes jogelődje könyveiben a pénzösszeg csak keresztülfutott, azzal átmenetileg sem rendelkezhetett. A jogelődnek a felperesbe történt beolvadását követően a hitel és kölcsön, illetve annak ráfordításai és bevételei a jogutód felperesnél jelentkeztek a vizsgált időszak 2007. évében. E megállapítása alapján az elsőfokú hatóság a hitelügylet után kapott kamat utáni társasági adóalap (tao) csökkentést nem fogadta el és 195 874 000 Ft-tal a felperes tao alapját megnövelte. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, a társasági adóról és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 1. § (2) bekezdésére, 7. § (1) bekezdés k) pontjára alapította.
Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy felperes a 2007. évi tao bevallásában 492 174 000 Ft elhatárolt veszteség felhasználását számolta el, csökkentve az adózás előtti eredményét. Az összeg a 2006. december 31-én beolvadt felperesi jogelőd 2006. évi tao bevallása kapcsán keletkezett negatív tao alap volt. A felperesi jogelőd átfogó ellenőrzésénél azonban a revízió megállapításai folytán a negatív adóalap 193 251 000 Ft-ra csökkent, ez a felperes 2007. évi tao kötelezettségére is kihatással van, miután így csak 193 251 000 Ft elhatárolt veszteség felhasználását számolhatja el.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. augusztus 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta. Indokolásában jogszerűnek minősítette a hitelügylet kapcsán a megjelölt jogszabályok alkalmazását és a fennálló tényállásra való értelmezésüket, az elsőfokú adóhatóság megállapításait és annak jogkövetkezményét. A felperesi jogelődnél végzett vizsgálat eredményeként meghozott elsőfokú határozatot azonban a másodfokú hatóság megváltoztatta, amely miatt a felperes 196 251 000 Ft elhatárolt veszteség felhasználását számolhatja el. Az alperes a 2011. november 29. napján kelt 2466663104 számú határozatával módosította a 246654593 számú másodfokú határozatát, amely megváltoztatás a hitelügylettel kapcsolatos megállapításokat nem érintette.
A felperes (egyebek mellett) a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan kérte az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálatát, mert álláspontja szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét nem sértette meg, jogszerűen csökkentette a tao alapját az anyavállalattól kapott kamat 50%-ával, továbbá a felperesi jogelőd beolvadását követően rendelkezésére álló elhatárolt veszteséggel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a módosított másodfokú határozatot a tao adónemben tett megállapítások körében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint "felperes gazdasági döntése során az adóelőny igénybevehetőségét figyelembe vette, azonban mind az alperes előtti eljárásban, mind a bírósági eljárásban igazolta, hogy a konstrukció célja nem kizárólag az adóelőny érvényesítése volt, ennek következtében az ehhez tartozó joghátrány megállapítása nem volt jogszerű."
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a felperes keresetének helyt adó ítéletrész vonatkozásában kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Tao tv. 1. § (2) bekezdését, 7. § (1) bekezdés a) pontját, az Art. 1. § (7) bekezdését, 2. § (1) bekezdését sértve jogsértő. Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási (Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény - Pp. - 260. §), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés; BH 2002.490., KGD 2002.262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, az alperes felülvizsgálati kérelmében csak a keresetnek helyt adó ítéletrészt támadta, így a Kúria az ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét nem vizsgálhatta.
A Kúriának hivatalos tudomása van arról, hogy a felperesi jogelőd perben vizsgált hitelügyletének értékelésével, annak következményeként az elhatárolt veszteségével kapcsolatban az adóhatóság 2011. augusztus 29. napján kelt 2466654560 számú határozatát a Fővárosi Törvényszék a 16.K.34.000/2011/4. számú jogerős ítéletével megváltoztatta, megállapítva, hogy a felperesi jogelőd továbbvihető elhatárolt vesztesége a perbeli tényállással kapcsolatosan az adóhatóság által megállapított összeggel nem csökkent. Ezen ítéletet - az alperes által kezdeményezett felülvizsgálata folytán eljárt - Kúria a 2013. október 22. napján kelt Kfv.VI.35.575/2012/8. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a felperesi jogelőd keresetét elutasította.
A Kúria felülvizsgálati eljárásban a Kfv.VI.35.575/2012/8. számú ítéletében már kifejtette jogi álláspontját a felperesi jogelőd hitelügyletére és annak az adótörvények szerinti minősítésére vonatkozóan. A Kúria Kfv.VI.35.575/2012/8. számú döntésének jogi indokolása - amellyel a Kúria jelen tanácsa teljeskörűen egyetért - a következő:
A Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerint az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető. (…)
A Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, az irányadó jogszabályokat és bizonyítékokat megjelölte, azonban a bizonyítékok és a jogszabályok tartalmára okszerűtlenül következtetett.
A társasági adó fizetésének kötelezettsége a felperesi jogelődöt, mint adóalanyt terheli, így a szóban forgó ügylet elsődleges céljának meghatározása is csak a felperesi jogelődre és a vele szerződő félre - nézve történhet meg, a konszern, mint csoport érdekei (cseh és horvát SPAR leányvállalatok társasági tőkéjének emelése) nem írják felül a konkrét adóalany(ok) jogait és kötelezettségeit. A felperesi jogelőd adófizetési kötelezettségének vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az ügylet, melynek rendeltetése eleve nem a felperesi jogelőd, hanem a külföldi vállalatok finanszírozása volt, a felperesi jogelődre nézve mesterséges jellegű, a 2006. évi tao alapját 263 002 000 forinttal csökkentette, miközben kamat felárként csak 16 150 000 forint bevételre tett szert. A felperesi jogelőd által megvalósított ügylet döntően a Tao tv. által biztosított adóelőny elérését célozta. A Tao tv. 1. § (2) bekezdése az adóelőny érvényesíthetőségét abban az esetben zárja ki, ha a jogügylet célja - a tartalma alapján - csak az adóelőny elérése.
A törvényi rendelkezés értelmezése során a Kúria nem csak annak nyelvtani tartalmát, hanem szövegkörnyezetét és célkitűzéseit is figyelembe vette, tekintettel volt a felek által hivatkozott uniós ítéletekre, és a Legfelsőbb Bíróság felperes által megjelölt Kfv.I.35.529/2006/9. számú ítéletére. Ezen ítélet tartalmát a felperesi jogelőd keresetlevelében és felülvizsgálati ellenkérelmében pontosan idézte: rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetét minősítteti a törvény, amikor a szerződés vagy más jogügylet célja kizárólag vagy döntően a kölcsönös, vagy egyoldalú adómegtakarítás, közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár.
A Kúria ezt az eredetileg áfa ügyben alkalmazott értelmezést jelen ügyben is osztja, mivel az Art. 2. § (1) bekezdése a perbeli esetre is irányadóan fogalmazza meg azt, hogy az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. A Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerint az adóelőny érvényesíthetősége tehát nem csupán abban az esetben kizárt, ha a jogügylet célja kizárólagosan (csak) az adóelőny elérése, hanem akkor is, ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet, ha az döntően az előny elérést célozza. A felperesi jogelőd esetében a korábbiak szerint megállapítható volt, hogy az ügylet döntően az adóelőny elérésére irányult, a jog gyakorlása nem volt rendeltetésszerű, így a felperesi jogelőd nem volt jogosult a Tao. tv. szerinti adókedvezmény igénybevételére.
Az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat nem kellő mélységében és nem megfelelő rendszerben értékelte, emiatt tekinthette mérvadónak a konszern érdekeit, emiatt vont le megalapozatlan következtetését az adóelőny elérését célzó felperesi magatartásról.
A Kfv.VI.35.575/2012/8. számú ismertetett kúriai ítélet a jelen per tárgyával tény- és jogazonos, e döntéssel a Kúria jelen tanácsa teljeskörűen egyet ért, annak jogi indokolását osztja. A felperesi hitelügylet döntően az adóelőny elérésére irányult [Tao. tv. 1. § (2) bekezdése], a jog gyakorlása nem volt rendeltetésszerű [Art. 2. § (1) bekezdése], amelynek jogkövetkezményeit az adóhatóság jogszerűen vonta le, az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljeskörűen elutasította.
(Kúria, Kfv. V. 35.178/2013/7.)